A legutóbbi vidámabb téma után komoly(kodós)abb vizekre terelném a sorozatot, egy rövid lövölde és egy döntéseket középpontba helyező klasszikus erejéig.
Frail Shells
A lövöldözés csupán tematikai elemként tűnik fel a cikk címét adó játékban
One Chance
Posztapokaliptikus visszaszámlálás
A lövöldözés csupán tematikai elemként tűnik fel a cikk címét adó játékban
One Chance
Posztapokaliptikus visszaszámlálás
One Chance tök jó volt, köszi!
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
mondjuk nem az elso ilyen koncepcios probalkozas es ez is jo, amit nem ertek hogy miert nem dolgozhatnek ES lehetnek egyutt a csaladommal a munkahelyen az utolso napjainkban? :D
Valoszinuleg a fonok nem parazott volna erte eleve, es neked is extra emocionalis tamogatas ha ott vannak es latod a mosolyukat, hogy jol vannak, fuggetlen hogy nem tudnak technikailag segiteni. :D
admin mantra: "mindent le lehet kakilni oszt megy az oldal mégis magától."
életfilozófia mantra: "ideológiailag veszélyesen eltévedt kanadai szektás."
szerk: a ok, nem csak en latom realisan a dolgokat akkor, komment az oldalrol:
admin mantra: "mindent le lehet kakilni oszt megy az oldal mégis magától."
életfilozófia mantra: "ideológiailag veszélyesen eltévedt kanadai szektás."
Lehet, de itt ugye közeleg a világvége, szóval nem éppen hétköznapi helyzetről van szó, ahol mindenki "racionálisan" cselekedne. :)
.
Nem pont ettől kéne valószerűbbnek hatnia? Mármint a játék pont azt kívánja szimulálni, hogy milyen nehéz egyensúlyt teremteni a család és a munka között.
.
Egy tökéletes/ideális középút meg egyrészt leegyszerűsítené a drámai alapfelállást: ismét megmentetted az emberiséget, zéró inputtal, 6 bináris döntésen keresztül. Másrészt a játék érzelmi töltetét is teljesen aláaknázná: látod milyen egyszerű, csak egyensúlyt kell teremteni.
.
A Frail Shellst próbálta valaki?
Én is, oszt' még sem ez lett a vége O.o.
hat ha arrol van szo hogy MINDEN sejt meghal a vilagon, beleertve a novenyeket, allatokat, es minden masik embert is, a csaladommal egyutt, akkor ennek a megakadalyozasa abszolut elsobbseget elvez azzal szemben mintha ehelyett egyetlen novel meg egyetlen gyerekkel torodnek, es leszarnek minden mast.
Ha ezt a csaladom nem erti meg (az asszonyom legalabb is, mivel a gyerkoc ott van melo alatt is a hatamon vagy eljatszik a laborban, szal neki nem para), akkor nem is erdemli meg hogy a tarsam legyen. A gyerkoc es az asszony segget IS probalom megmenteni mindenki maseval egyutt, szemben hogy a biztos halalt valasztanam.
Plusz nem mintha evtizedekig nem lattuk volna egymast a melo miatt vagy mi, a hirekben is hallhatta az asszony hogy par napos kerdesrol van szo. Ha ennyit nem bir ki erfelvagas nelkul a tovabbi eletert cserebe, akkor nem tudom miert is van mellettem ebben a pillanatban is.
Mas fejlodo orszagokbeli csaladok van hogy evekre elszakadnak egymastol, az asszony vagy a ferj elmegy kulfoldre melozni es probaljak segiteni, felhuzni az egesz csaladot es csak skype-on beszelnek vagy hasonlo, es eloben gyakorlatilag addig nem latjak egymast. Megse vagjak fel az ereiket hanem tudjak hogy a kozos jo erdekeben aldozatokat kell hozniuk egymasert, es most ennek van itt az ideje.
Itt a jatekban mellesleg minden nap hazajottel melo utan es atbeszeltetek a dolgokat (gondolom), dugtatok meg minden amit ilyenkor az ember szokott csinalni az asszonyaval, nem mintha melozo napokon nem latott/hallott/erzett volna egyaltalan.
Anyway en azon gondolkodnek hogy kit vettem felesegul ha nehez helyzetben ennyire onzo es erfelvagasra adja a fejet es otthagyja a pici gyereket es a ferjet, ahelyett hogy probalna tamogatni ahogy tudna a korulotte levo embereket.
Az elet pedig szerintem ilyen egyszeru, donteseket hozni hogy mit akarunk es mit nem, es kiallni mellettuk. Ha meg talalkozunk problemakkal, akkor meg idorol idore ugy kanyaritani a cselekedeteinket, hogy beleferjen a megoldas ezekre. Csak sokan probaljak feleslegesen tulkomplilalni es tulmagyarazni.
Ezert is emlitettem hogy erre a problemara is lett volna egy teljesen kezenfekvo megoldas. (marmint arra hogy munka alatt egyutt legyunk a potencialisan utolso par napjainkban). Meddig tartott volna leulni az asszonnyal es megbeszelni hogy gyere bazmeg, ott piknikezunk a laborban 3-4 napig mivel az emberiseg, osszes tobbi eloleny, gyerekunk es a te seggedet is probalom megmenteni a biztos pusztulastol.
kifejezetten szornyen gyengenek nez ki a grafika, szerintem ez mindenkit eltantorit attol hogy meg a kozelebe is nezzen a jateknak. Elsosorban ki kell nezzen valahogy a kulso, es akkor fogja az ember a belsoket is elkezdeni kaparaszni, ellenkezo esetben foglalkozik massal annyira telitett a piac, nincs raszorulva hogy barmelyik kiemelt jatekra pazarolja az idejet. Ha cinikusra akarnank venni, mondhatnank hogy "welcome to 2015" ugye. Plusz meg a leirasodban sem talaltam semmi olyat amiert ugy ereznem "marpedig ezt nekem ki kell probalnom basszus".
Ha nincs mivel "megfogd" az olvaso figyelmet, odaig se jutsz el hogy ertekelni tudja sajat magatol a termeket mivel ki sem fogja probalni csak legyint es tovabb megy.
A One Chance-szes linkelt kep szovegenek a tartalma brutalisan jo felvezeto anyag szvsz.
admin mantra: "mindent le lehet kakilni oszt megy az oldal mégis magától."
életfilozófia mantra: "ideológiailag veszélyesen eltévedt kanadai szektás."
+1, mintha hollywoodi marhaságot olvasnék...
.
A szimulál szót nem véletlen emeltem ki a válaszomban, mivel arra kívántam rámutatni, hogy a játék miként próbálja imitálni a központi témához kapcsolódó érzéseket, amik jellegükből fakadóan összetettek, nehezebb rajtuk eligazodni, ezért a kimenetel sokszor unfairnek érződik.
A további érveket illetően meg kicsit gondban vagyok, amikor elmondásod szerint "az élet" fekete-fehér, és a legtöbb érzelmi kérdéskor racionalizálható. :) Az egyszerűsítés iránti vonzalmat megértem, csak nem pont ezen a területen... mindenesetre így már tisztább, hogy a játékot ért kritika honnan fakad - amivel nem a validitását kérdőjelezem meg, hiszen ez is egyfajta interpretáció -, és a főhős bőrébe helyezve magamat részben osztom is. Viszont szerintem nem a posztapóka helyzet egy az egybeni leképezés volt a cél, vagy ha a szándékot figyelmen kívül hagyjuk, erősebbnek tartottam centrális téma és az ehhez köthető nehézségek interaktivitáson keresztüli lekommunikálását.
***
A Frail Shellst, meg a sorozatban felmerülő játékok prezentálásával pedig gondban szoktam lenni, mivel ezek jellemzően egy rövid koncenpciót járnak körbe 10-15 percnyi játékmeneten keresztül, aminél nem előnyös, ha hosszabb a felvezető mint maga a játék, ugyanakkor a spoilerekkel is óvatosan kell bánni, hiszen az élmény pont ezeknek a felfedezéséből áll. És a főoldalas hírnek is az a célja, hogy ezeket átbeszéljék az emberek, mivel egy hosszabb papolást/elemzést követően nem biztos, hogy túl sokak kedvét hoznám meg a játék kipróbálására: elvégre a felfedezés része odaveszett és csak az alacsony produkciós értékek maradtak.
A megjelenésre hozott kritika jogos, de egyrészt nem szeretnék zsákbamacskát árulni, másrészt meg akiknek a "grafika" és hasonlóan felületes tényezők meghatározó szerepet játszanak, azok nagy valószínűséggel nem fogják élvezni/értékelni, amit a rövid koncepciót körbejáró játékok kínálnak.
Nem titkolt célom a játékosi spektrum és a sekélyes reklámvideók feldobása, de az itteni 10-15 perces hossz is a kevesebb idővel rendelkező felnőtt közönségnek kéne kedvezzen... aztán, hogy a méretes Steam backlogok és a virágverzióval élők között mennyire lesz sikeres az "Indie Péntek", az majd elválik. Illúziókat nem kergetek, hiszen jócskán eltérnek az itt prezentált játékok a megszokottól, de emiatt egyben megkülönböztető funkcióval is bírhatnak a többi oldallal szemben.
Köszi a visszajelzést, és majd igyekszem valamivel kreatívabban tálalni, megválogatni a jövőbeli játékokat.
.
Módszereiben és témájában is elég hasonló témát boncolgat a The Novelist, szóval akiknek bejött a One Chance, azoknak bátran merem ajánlani!
http://www.thenovelistgame.com/