Megnyílt a káoszkapu: Űrgárdisták masíroznak már a GOG-on is

Nem vagyok beavatott, mert nem ismerem töviről hegyire a Warhammer (40,000) rendszerét, de egyrészt a játékok nem is követték szorosan azokat, másrészt eleve három különböző rendszerből származik a konkrét három játék is. (Ami tényleg átültette a táblás rendszert, az ugye a kevésbé jól esült pár éves Space Hulk és a szerintem pöpec Blood Bowl, de ezek már megint más, az említett umiverzumokhoz tartozó táblás játékok adaptációi.)

A Shadow of the Horned Ratből linkeltél, az valóban RTS. Különböző méretű bandériumokat mozgatsz egyben a csatában, ezt jól a Shogun: Total War előtt kevesen csinálták meg (én a Centurion: Defender of Rome-on szocializálódtam, de őszintén szólva az se volt az igazi), és a többi próbálkozó a Creative Assembly mellett azóta is középszer. Szóval a Warhammer mágiával megtűzdelt világában és valós időben ez eléggé érdekesnek számított akkoriban, a frachise talán máig leginnovatívabb használatának. Én mondjuk csak a folytatással, a Dark Omennel játszottam, de az új oprendszerrel és géppel nem volt túl stabil, így csak felületesen ismerkedtem meg vele, de nagyon is jónak tűnt..

A Final Liberation már nem fantasy, az már WH40k, a birodalmi gárda háborúzik az orkokkal. Panzer Generalhoz szokás hasonlítani, és sok FMV volt benne (állítólag elég jók, de sokat nem mernék várni tőle). Emellett irtózatosan ronda volt maga idejében is. A fejlesztő Holistic Design egyébként több megosztó, de érdekesnek számító stratégiát tett le az asztalra, az Emperor of the Fading Suns a saját táblás játékukból készült kultklasszikusnak számít. Sajnos ezt éppen csak kóstolgattam.

A Chaos Gate az, amit én végigjátszottam. Az a régi X-COM-okhoz hasonló TBS (már-már klón), de nincs bázisépítés, fejlesztés, csak a hajón állíthatod össze a bevetésre indulókat és a felszerelést, amit egyébként a küldetéseken lehet szerezni. (Mármint nem kimondottan zsákmányolni, mert a káosz fegyverei tabunak számítanak.)

Pár fontos dologban azért különbözik, a könyvtáros pszionikus képességei (melyke közül egy-kettő szinte cheat, a többit bottal se piszkálnám), a kötöttebb osztagok és fegyverzet/páncélzat, az átvariált és a nagyobb hangsúlyt kapott közelharc, illetve a jetpackes harcmód miatt más az élmény. Az X-COM-ban ugye mindenki gyilokgéppé vált a végére, itt jobban leosztottak a szerepek. Mondanám a több járművet is, de azok bugosok, mint az állat, nekem az összes beragadt mindig a kiindulópontjába, leszámítva a dreadnought-t.

Ha nagyrészt a világ is vitte el a hátán, attól kapott is olyan dolgokat, melyek a játékmenetet mássá, érdekessé tették, csak hát amilyen állapotban van, ahhoz képest az Arkham Knight maga lehet a tökély. Nem ér fel a korabeli X-COM-Jagged Alliance-Incubation triumvirátushoz, de mögöttük azért ott van, én nagyon élveztem. Ma azért inkább a retrógyomrú WH40k-kedvelőknek ajánlanám pótlásra, mint minden játékosnak vagy stratégának.

Személy szerint minddel tervezek még játszani. A polcon mondjuk eddig is megvoltak, nálam WH(40k)-ból nincs hiány, szóval a GOG most alávert az értéküknek :)

Van még sok más is ezeken kívül. Például az áltlaam is jobban ismert Rites of War a PG2-nek a motorját is kölcsönvette. Nem nagy szám, és erősen butított a nagy elődhöz képest, de hozott be pár újdonságot is, amelyek majd a későbbi játékokban köszönnek viszi, például a nem is annyira régi - és sokkal jobb, amúgy a Warhammer fantasy ágát kicsit bénán koppintó - Fantasy Wars is merített belőle.