Hát, maga a jelenet összefoglalja a véleményemet a CG-vel kapcsolatban:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=724JhpqKEmY
Neki zöld szemei voltak, fuck off. :D Egyébként meg tökre látszott sajnos, de az igaz, hogy jobb Tarkinnál, mert nincs meg annyira a "Pixar look".
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Elképzelem, hogy Lucasék kifutottak a költségvetésből, és mondták neki, sorry Peter, nem kapsz új csukát, a folytatásban amúgy sem szerepelsz, úgyhogy duplán kár lenne varratni egyet a következő forgatási napig.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Logan Lucky - Jó
Logan - Csalódás
Sokkal több mint testőr - Kikapcsolt
Kingsman: Az aranykör - Majdnem megütötte az első rész szintjét. A főgonosz nálam elég vérszegény volt.
A Karib-tenger kalózai 1-2-3 - Az első nagy kedvenc megjelenése óta, a többit eddig nem láttam. A második rész szódával elment, a harmadikban viszont már fullban nyomják a kretént. Asszem a 4-5 előtt tartok egy kis szünetet.
Az elso merfoldekkel jobb, frissebb es erdekesebb volt.
Ezen is egesz jol szorakoztam, mert a statesmen karakterek jopofak, van par jo akcio es beszolas, de kb. ennyi.
Ha nincs mas dolgotok es az elso bejott, akkor egy probat meger. (Ha lesz egy jobban osszerakott folytatas, szivesen megnezem, mert a vilag es a koncepcio meg mindig cool.)
Nem emlékszem, mikor láttam utoljára olyan filmet, ami így megfogott volna. Utána annyira csurig voltam érzésekkel, hogy megszólalni nem tudtam. Azt hiszem a kegyetlenül szép egy megfelelő kifejezés. Egyszerre nagyon súlyos és hihetetlenül finom film, tele kívánással, magánnyal, érzékiséggel, elutasítással. A legbensőbb, legintimebb vágyaink mind ott vannak a vásznon. A cím tökéletesen visszaadja. Egészen hihetetlen. Elvitt teljesen.
ShowHide spoiler #
fun fact:
A végefelé egy jeleneten majdnem elájultam. Pedig alapból semmi bajom az ilyesmivel, életemben tán 3-4 alkalommal volt ilyen élményem és mind valami külső okra visszavezethetően. Ha nem csúszok lejjebb a széken, hogy annyira vízszintesbe hozzam magam, amennyire csak lehet, tuti lekapcsolják a villanyt. Így is eltelt pár percbe, mire visszajött rendesen a látásom. Az úgy pont odabaszott a végére.
Lady Bird + Three billboards outside Ebbing, Missouri
Még a díjátadók előtt láttuk ezeket is; abba nem nagyon mennék bele hogy vajon a két Golden Globe-nak mennyi köze van a zaklatásos botrányhoz, meg aztán maguk a filmek is még jóval annak kirobbanása előtt kábé készen voltak már.
Közös bennük, de nekem egyiknél sem tetszett, hogy a hagyományos történetmesélési értelemben egyiknek sincs vége; egyszerűen csak abbamaradnak egy ponton. Persze értem én, hogy a szereplők jellemfejlődése szempontjából lezárult egy szakasz, így a további események bemutatása az addigi változásokhoz már nem tenne hozzá... Csak szerintem igazából mindkét film nagyjából ettől a ponttól kezdve lenne igazán érdekes :P
Christine egy teljesen hétköznapi kamaszlány, aki éppen a negyedik és egyben utolsó évét kezdi a katolikus lánygimiben, és mivel ő is érzi életének és környezetének hétköznapiságát, ezért Lady Birdnek hívatja magát és szeretne bekerülni a keleti part egyik egyetemére, hogy végre otthagyhassa a szintén elég hétköznapi Sacramentót. Közben szerelmes lesz és csalódik, új barátokat szerez és konfliktusba kerül a régiekkel, meg állandó feszkó van a szüleivel, akikkel azért szeretik is egymást; szóval klasszikus felnőtté válós élményei vannak.
Szóval kábé ez a film lényege és fő erénye is - egy tök hétköznapi történetet mutat be mindenféle komolyabb dráma vagy katarzis nélkül, elég hitelesen... és ennyi.
Mildred Hayesnek kicsit több a dráma az életében, több mint fél éve már hogy megölték és megerőszakolták a lányát, és a kisváros rendőrei nem sokat haladtak a nyomozással. Ezért kibérel három hirdetőtáblát egy mellékútnál és jól beszól rajta nekik.
Nem igazán spoiler, hogy a nyomozás később sem lesz igazán fontos (az ilyen ügyeket, ahogy a film is rámutat, inkább csak a véletlen szerencse segíthet megoldani), hanem a kis közösség reakciói erre a provokációra. Van is pár érdekes karakter, de sajnos a legtöbbjük nagyon kevés időt kap és nem sok vizet zavar (pl. Dinklage vagy a pap)...
Frances McDormand nyakas redneck családanyája kellően más, mint amit tőle megszoktunk; de pechjére Mildred igazából elég ellenszenves is, szóval ez nem az ő filmje. Helyette Sam Rockwellé ez a film, a szintén redneck és elsőre szintén ellenszenves vidéki rendőr figurája elég érdekes utat jár be, és nagyrészt a színészi alakítás viszi el a hátán ezeket a fordulatokat.
Az viszont elég szomorú a film szempontjából, hogy érdemi katarzist a hozzájuk képest eléggé mellékszereplő Woody Harrelson sztorija tud csak felmutatni...
Mindezekkel együtt - vagy ezek ellenére - érdemes megnézni a filmeket, egyszerűen csak egyik sem volt olyan élmény, mint a tavalyi díjszezon felhozatala.
Volt még egy ilyen is, ami nagyon érdekelt még úgy is hogy a Room című filmet képtelen lennék végignézni (asszem secondary shame a kifejezés rá, nemtom magyarul van-e ilyen? szóval, amikor nekem kellemetlen nézni valaki más megszégyenülését)
Ha valaki esetleg még nem lenne képben: ez minden idők egyik legrosszabb filmje szinte minden létező szempontból nézve, ami nagyrészt az iró-főszereplő-rendező és egyben kizárólagos finanszírozó(!) érdeme. Ugyanakkor már a bemutató és bukás után nem sokkal egyfajta kultfilm lett belőle, amit a rajongók beöltözős-bekiabálós éjszakai vetítéseken nézegetnek és ez az elmúlt évek alatt végül már nyereségesbe fordította a jó 5-6 millió dolláros filmet...
Egy kicsit tudathasadásos lett az eredmény, amiben biztosan komoly szerepe van annak hogy a film Tommy Wiseau áldásával és több-kevesebb közreműködésével készült, ráadásul Francoék is jóban vannak az ürgével.
Sok szempontból bevállalós a film, elég alaposan belemegy Tommy és Greg "barátságának" furcsaságaiba, a figura külső-belső ellentmondásaiba, és a forgatás körüli kaotikus viszonyokat és túlkapásokat sem spórolja ki. Ha valaki semmit sem olvasott a Roomról, annak ez elég megrázó élmény lehet ;)
Ráadásul (ahogy azt a stáblista alatti összehasonlító képsorokkal tovább hangsúlyozzák) néha szinte dokumentumfilm-szintű hűséggel igyekeztek reprodukálni a helyszínektől kezdve a szereplők megjelenésén át magáig a Room című filmig szinte mindent.
Maga Franco is szinte teljesen eltűnik Tommy karakterében, bár néha lehet egy olyan érzése a nézőnek hogy ezt feladja egy adag egészséges önirónia érdekében - elvégre itt meg ő a rendező és sztár főszereplő egy személyben.
Viszont másfelől meg a film meg is áll ezeknél a felszínes dolgoknál, és látszólag egyáltalán nem érdekli, hogy ki is ez az ember és miért költött el milliókat lényegében a saját egójának a fényezésére, meg miért is maradt ebben partnere a "legjobb barát" Greg - akinek a könyvéből egyébként ez az egész film is dolgozott. Ráadásul jó pár, a film szerint máig megválaszolatlan kérdésnek bőven utánajárt már az internet népe.
Engem speciel mégsem ez ábrándított ki egy kicsit végül a filmből, hanem a befejezés, ami megpróbálja az egész történetet nem is annyira újraértelmezni, mint inkább félresöpörni. Valami olyasmit akarhat mondani, hogy ha a művészi önkifejezés vágya elég mély és őszinte, akkor igazából nincs is jelentőssége az alkotás minőségének, mert már mindenképpen értéket hordoz. Hát még ha kivált a közönségből bármiféle reakciót, tök mindegy hogy az milyen. Lehet hogy ez megint valami önirónia akar lenni, de akkor nekem nem működik; vagy talán így akarja a film jóvá tenni, hogy a - tényleg végletesen elborult - főhősét előtte alaposan körberöhögte. Mindenesetre egy elég jó és egész alapos összefoglaló lett, csak ennél többet nemigen tud mutatni.
Valami olyasmit akarhat mondani, hogy ha a művészi önkifejezés vágya elég mély és őszinte, akkor igazából nincs is jelentőssége az alkotás minőségének, mert már mindenképpen értéket hordoz.
Nem értesz egyet a film konklúziójával, vagy az alapgondolatot találod sekélyesnek?
Egyrészt én ezzel valóban nem nagyon értek egyet általában (suszter -> kaptafa); másrészt meg a film részéről aztán még inkább erős következtetés, az előtte másfél órában bemutatott történet után :P
Amúgy tény, hogy a Room is kultfilm lett, de csak a maga módján; másrészt meg elfogadom, hogy ezt a sok éves folyamatot nem lehet jól megmutatni 2-3 percben, de valahogy mégis bele akarták erőltetni, és ebből a szándékból lett ez a konkrét befejezés... ami akkor is hamis....
Ahhoz képest, hogy a beszámolók meglehetősen lehangolóak voltak a filmmel kapcsolatban, én meglepően jól szórakoztam rajta. A vége felé egy kicsit unalmas lett a túl sok akció és a kissé esetlen CGI miatt, de egyáltalán nem volt rossz. Kicsit hasonló élmény volt, mint annak idején a Costneres Robin Hood, de ez - a korszellemnek megfelelően - jóval komorabb lett. Egy folytatást el tudnék viselni.
Hát ez biza gyenge vót. Semmi izgalom, semmi újdonság, unalmas, elcsépelt hillbilly poénok. A GoT-os jelenet is totál erőltetett és nem vicces, csak a kockáknak. Különösen érdekes ez annak fényében, hogy pont az volt a lényeg, hogy Soderberg teljesen szabad kezet intézett magának. Erre letett egy n+1 heist filmet az asztalra. Nem úgy rossz film, hogy fájdalmas nézni, hanem egyszerűen minden pillanatában azt érzed, hogy én ezt már láttam jó párszor, akkor minek pazarlom rá az időm.
Hát, maga a jelenet összefoglalja a véleményemet a CG-vel kapcsolatban:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=724JhpqKEmY
Neki zöld szemei voltak, fuck off. :D Egyébként meg tökre látszott sajnos, de az igaz, hogy jobb Tarkinnál, mert nincs meg annyira a "Pixar look".
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Top Secret?
Vill du bli ihop med mig?
Az eredeti színészt soha nem filmezték teljes alakban, mert nem volt hajlandó felvenni a csizmáit, mondván, hogy kényelmetlenek.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
és Cushing strandpapucsban nyomta végig :D valahol csak van róla egy fotó :)
az “itt a cgi, hol a cgi” témához meg érdemes ezt átismételni
rwurl=https://youtu.be/QChWIFi8fOY
Kicsi volt a lábára a csizma:
http://petercushingblog.blogspot.hu/2012/04/peter-cushing-grand-moff-tarkin.html
Nem szőrözni akarok, csak ne tűnjön már seggfejnek a jó Peter Cushing. :D
SBKMozes: A linken van egy kép róla, nem strandpapucs, de fura. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
jah :D
rwurl=http://unrealitymag.com/wp-content/uploads/2014/01/moo.jpg
Vill du bli ihop med mig?
Haha, most körülnéztem az előbb linkelt oldalon, és itt egy közeli a papucsokról:
rwurl=http://4.bp.blogspot.com/-0uK_hZUMUNM/UaT_RRhJo-I/AAAAAAAAYPY/0ohzhQ9Wrr...
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Elképzelem, hogy Lucasék kifutottak a költségvetésből, és mondták neki, sorry Peter, nem kapsz új csukát, a folytatásban amúgy sem szerepelsz, úgyhogy duplán kár lenne varratni egyet a következő forgatási napig.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Pedig tudjuk, mit kellett volna mondania: ne aggódj, Peter, 97-ben majd lecserélem a papucsokat csizmára!
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Logan Lucky - Jó
Logan - Csalódás
Sokkal több mint testőr - Kikapcsolt
Kingsman: Az aranykör - Majdnem megütötte az első rész szintjét. A főgonosz nálam elég vérszegény volt.
A Karib-tenger kalózai 1-2-3 - Az első nagy kedvenc megjelenése óta, a többit eddig nem láttam. A második rész szódával elment, a harmadikban viszont már fullban nyomják a kretént. Asszem a 4-5 előtt tartok egy kis szünetet.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Én egy emberöltőnyit javaslok.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Megspórolok neked több órát:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=JgWJUKzgvR4
ez talán az egyetlen szórakoztató részlet az újabbakból.
Kingsman 2
Az elso merfoldekkel jobb, frissebb es erdekesebb volt.
Ezen is egesz jol szorakoztam, mert a statesmen karakterek jopofak, van par jo akcio es beszolas, de kb. ennyi.
Ha nincs mas dolgotok es az elso bejott, akkor egy probat meger. (Ha lesz egy jobban osszerakott folytatas, szivesen megnezem, mert a vilag es a koncepcio meg mindig cool.)
Ps.: Elton rulez :)
Testről és lélekről
Nem emlékszem, mikor láttam utoljára olyan filmet, ami így megfogott volna. Utána annyira csurig voltam érzésekkel, hogy megszólalni nem tudtam. Azt hiszem a kegyetlenül szép egy megfelelő kifejezés. Egyszerre nagyon súlyos és hihetetlenül finom film, tele kívánással, magánnyal, érzékiséggel, elutasítással. A legbensőbb, legintimebb vágyaink mind ott vannak a vásznon. A cím tökéletesen visszaadja. Egészen hihetetlen. Elvitt teljesen.
A végefelé egy jeleneten majdnem elájultam. Pedig alapból semmi bajom az ilyesmivel, életemben tán 3-4 alkalommal volt ilyen élményem és mind valami külső okra visszavezethetően. Ha nem csúszok lejjebb a széken, hogy annyira vízszintesbe hozzam magam, amennyire csak lehet, tuti lekapcsolják a villanyt. Így is eltelt pár percbe, mire visszajött rendesen a látásom. Az úgy pont odabaszott a végére.
Protipp: mokennek bejönne
Vill du bli ihop med mig?
Legyen kettő, én is annyit terveztem a 4. rész előtt.
Interval:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=AGK1dr-Ql0w&t=404s
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
???
What happened to Monday
Mindenki nézze meg, mert kuravajó!
Kb mint annak idején az Equilibrium.
Jó lesz az.
rwurl=https://i.imgur.com/GvGP3lD.gifv
nice bait. ;)
Vill du bli ihop med mig?
Off
Ez például remek alkalom lett volna tagelni a spoilert.
/Off
Pl mivel?
Mivel már az eredeti erről szóló spoileremet se tageltem :)
Vill du bli ihop med mig?
Lady Bird + Three billboards outside Ebbing, Missouri
Még a díjátadók előtt láttuk ezeket is; abba nem nagyon mennék bele hogy vajon a két Golden Globe-nak mennyi köze van a zaklatásos botrányhoz, meg aztán maguk a filmek is még jóval annak kirobbanása előtt kábé készen voltak már.
Közös bennük, de nekem egyiknél sem tetszett, hogy a hagyományos történetmesélési értelemben egyiknek sincs vége; egyszerűen csak abbamaradnak egy ponton. Persze értem én, hogy a szereplők jellemfejlődése szempontjából lezárult egy szakasz, így a további események bemutatása az addigi változásokhoz már nem tenne hozzá... Csak szerintem igazából mindkét film nagyjából ettől a ponttól kezdve lenne igazán érdekes :P
Christine egy teljesen hétköznapi kamaszlány, aki éppen a negyedik és egyben utolsó évét kezdi a katolikus lánygimiben, és mivel ő is érzi életének és környezetének hétköznapiságát, ezért Lady Birdnek hívatja magát és szeretne bekerülni a keleti part egyik egyetemére, hogy végre otthagyhassa a szintén elég hétköznapi Sacramentót. Közben szerelmes lesz és csalódik, új barátokat szerez és konfliktusba kerül a régiekkel, meg állandó feszkó van a szüleivel, akikkel azért szeretik is egymást; szóval klasszikus felnőtté válós élményei vannak.
Szóval kábé ez a film lényege és fő erénye is - egy tök hétköznapi történetet mutat be mindenféle komolyabb dráma vagy katarzis nélkül, elég hitelesen... és ennyi.
Mildred Hayesnek kicsit több a dráma az életében, több mint fél éve már hogy megölték és megerőszakolták a lányát, és a kisváros rendőrei nem sokat haladtak a nyomozással. Ezért kibérel három hirdetőtáblát egy mellékútnál és jól beszól rajta nekik.
Nem igazán spoiler, hogy a nyomozás később sem lesz igazán fontos (az ilyen ügyeket, ahogy a film is rámutat, inkább csak a véletlen szerencse segíthet megoldani), hanem a kis közösség reakciói erre a provokációra. Van is pár érdekes karakter, de sajnos a legtöbbjük nagyon kevés időt kap és nem sok vizet zavar (pl. Dinklage vagy a pap)...
Frances McDormand nyakas redneck családanyája kellően más, mint amit tőle megszoktunk; de pechjére Mildred igazából elég ellenszenves is, szóval ez nem az ő filmje. Helyette Sam Rockwellé ez a film, a szintén redneck és elsőre szintén ellenszenves vidéki rendőr figurája elég érdekes utat jár be, és nagyrészt a színészi alakítás viszi el a hátán ezeket a fordulatokat.
Az viszont elég szomorú a film szempontjából, hogy érdemi katarzist a hozzájuk képest eléggé mellékszereplő Woody Harrelson sztorija tud csak felmutatni...
Mindezekkel együtt - vagy ezek ellenére - érdemes megnézni a filmeket, egyszerűen csak egyik sem volt olyan élmény, mint a tavalyi díjszezon felhozatala.
The Disaster Artist
Volt még egy ilyen is, ami nagyon érdekelt még úgy is hogy a Room című filmet képtelen lennék végignézni (asszem secondary shame a kifejezés rá, nemtom magyarul van-e ilyen? szóval, amikor nekem kellemetlen nézni valaki más megszégyenülését)
Ha valaki esetleg még nem lenne képben: ez minden idők egyik legrosszabb filmje szinte minden létező szempontból nézve, ami nagyrészt az iró-főszereplő-rendező és egyben kizárólagos finanszírozó(!) érdeme. Ugyanakkor már a bemutató és bukás után nem sokkal egyfajta kultfilm lett belőle, amit a rajongók beöltözős-bekiabálós éjszakai vetítéseken nézegetnek és ez az elmúlt évek alatt végül már nyereségesbe fordította a jó 5-6 millió dolláros filmet...
Egy kicsit tudathasadásos lett az eredmény, amiben biztosan komoly szerepe van annak hogy a film Tommy Wiseau áldásával és több-kevesebb közreműködésével készült, ráadásul Francoék is jóban vannak az ürgével.
Sok szempontból bevállalós a film, elég alaposan belemegy Tommy és Greg "barátságának" furcsaságaiba, a figura külső-belső ellentmondásaiba, és a forgatás körüli kaotikus viszonyokat és túlkapásokat sem spórolja ki. Ha valaki semmit sem olvasott a Roomról, annak ez elég megrázó élmény lehet ;)
Ráadásul (ahogy azt a stáblista alatti összehasonlító képsorokkal tovább hangsúlyozzák) néha szinte dokumentumfilm-szintű hűséggel igyekeztek reprodukálni a helyszínektől kezdve a szereplők megjelenésén át magáig a Room című filmig szinte mindent.
Maga Franco is szinte teljesen eltűnik Tommy karakterében, bár néha lehet egy olyan érzése a nézőnek hogy ezt feladja egy adag egészséges önirónia érdekében - elvégre itt meg ő a rendező és sztár főszereplő egy személyben.
Viszont másfelől meg a film meg is áll ezeknél a felszínes dolgoknál, és látszólag egyáltalán nem érdekli, hogy ki is ez az ember és miért költött el milliókat lényegében a saját egójának a fényezésére, meg miért is maradt ebben partnere a "legjobb barát" Greg - akinek a könyvéből egyébként ez az egész film is dolgozott. Ráadásul jó pár, a film szerint máig megválaszolatlan kérdésnek bőven utánajárt már az internet népe.
Engem speciel mégsem ez ábrándított ki egy kicsit végül a filmből, hanem a befejezés, ami megpróbálja az egész történetet nem is annyira újraértelmezni, mint inkább félresöpörni. Valami olyasmit akarhat mondani, hogy ha a művészi önkifejezés vágya elég mély és őszinte, akkor igazából nincs is jelentőssége az alkotás minőségének, mert már mindenképpen értéket hordoz. Hát még ha kivált a közönségből bármiféle reakciót, tök mindegy hogy az milyen. Lehet hogy ez megint valami önirónia akar lenni, de akkor nekem nem működik; vagy talán így akarja a film jóvá tenni, hogy a - tényleg végletesen elborult - főhősét előtte alaposan körberöhögte. Mindenesetre egy elég jó és egész alapos összefoglaló lett, csak ennél többet nemigen tud mutatni.
Nem értesz egyet a film konklúziójával, vagy az alapgondolatot találod sekélyesnek?
Egyrészt én ezzel valóban nem nagyon értek egyet általában (suszter -> kaptafa); másrészt meg a film részéről aztán még inkább erős következtetés, az előtte másfél órában bemutatott történet után :P
Amúgy tény, hogy a Room is kultfilm lett, de csak a maga módján; másrészt meg elfogadom, hogy ezt a sok éves folyamatot nem lehet jól megmutatni 2-3 percben, de valahogy mégis bele akarták erőltetni, és ebből a szándékból lett ez a konkrét befejezés... ami akkor is hamis....
King Arthur (a Guy Ritchie-s)
Ahhoz képest, hogy a beszámolók meglehetősen lehangolóak voltak a filmmel kapcsolatban, én meglepően jól szórakoztam rajta. A vége felé egy kicsit unalmas lett a túl sok akció és a kissé esetlen CGI miatt, de egyáltalán nem volt rossz. Kicsit hasonló élmény volt, mint annak idején a Costneres Robin Hood, de ez - a korszellemnek megfelelően - jóval komorabb lett. Egy folytatást el tudnék viselni.
Pedig a két film nem is nagyon lehetne különbözőbb.
Logan Lucky
Hát ez biza gyenge vót. Semmi izgalom, semmi újdonság, unalmas, elcsépelt hillbilly poénok. A GoT-os jelenet is totál erőltetett és nem vicces, csak a kockáknak. Különösen érdekes ez annak fényében, hogy pont az volt a lényeg, hogy Soderberg teljesen szabad kezet intézett magának. Erre letett egy n+1 heist filmet az asztalra. Nem úgy rossz film, hogy fájdalmas nézni, hanem egyszerűen minden pillanatában azt érzed, hogy én ezt már láttam jó párszor, akkor minek pazarlom rá az időm.
Happy Death Day
értékelhetetlen