Nah ja. Asszem összevissza két olyan eset merült fel a haverokkal amikor nem lett ótvar szar az eredetihez képest, de már nem tudom mi volt a második... az első a Titkolt titkosügynökből a True lies.
Jól indult, tetszett a fényképezés, a felvezetés, de aztán kissé megült a dolog és kiszámíthatóvá vált számomra. Túlzottnak éreztem ezt a két és fél órát, ráadásul még így is a vége mintha le lett volna csapva. Olyan dolgokban nem világosodtam meg, hogy
ShowHide spoiler #
- az angolnákkal mi történt, miután beleöntötték a hasába, azok ott mit csináltak, hogy termelték ki belőle a cseppeket, illetve hogy nem lett rohadt nagy hasuk, ha már kiengedték őket sétálni.
- egyáltalán miért engedték ki őt onnan, abból a gépből?
Na mindegy, ma inkább én választok filmet, nem a német csaj. :D
Ezt is ő ajánlotta, meg előtte a Hush-t, ami amúgy tetszett, kivéve az abban lévő alapvető logikátlanságokat, amelyek megakasztották a filmélményt.
ShowHide spoiler #
- a csaj, kezében egy nyílvesszővel miért fejen rúgja a felkapaszkodó férfit, miért nem szúrja bele a kezébe, vagy a szemébe, amikor az kiszolgáltatott állapotban van
- értem én, hogy szenvedtetni akarta a néma/süket csajt, de ott is túlzott volt már, hogy hogy jusson be a lakásba, amikor az felbőszítette...
- sok volt az indokolatlan kegyetlenség
Amúgy Kate Siegel játéka tetszett.
A A monster calls-t találtam ki, hogy hátha bejön itt a népeknek.
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
Majd lövök egyet titokban, de mintha azt tervezné, hogy valamikor február környékén lelép egy időre Ausztráliába, utána meg valahova Ázsiába, majd mindezek után látogat haza talán Németországba.
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
hááááát...:D mit is mondhatnék? ezt mindenkinek látni kell, lehetőleg haverokkal és lehetőleg legalább spiccesen. mert úgy baszottvicces, de amúgy nehezen tudom elképzelni, hogy sokáig lehetne bírni.
teljesen összefüggéstelen és logikátlan párbeszédek, alapvető történetvezetési bajok (pl. szereplők össze-vissza hívása, nem világos hogy telik az idő ill. mi hol játszódik), természetesen bámulatosan szar színészek na és persze Tommy Wiseau. valahol egyébként tényleg bámulatos az ópusz
Én mióta kijött a Disaster Artist trailerje elkezdtem youtubeon best ofokat nézni belőle, hát komolyan mondom függőséget okoz :D A "rooftop scene"-en konkrétan visítottam, pedig nem vagyok hangosan nevetős típus :D Valamikor megnézem már én is a teljes "filmet" :D
Kincsem - ami nincsen
Egész jó film volt, szigorúan magyar viszonylatba nézve. A jellemezek és szereplők nagyrésze is ötös, egyedül a "hangok" voltak gyengék, meg darabosak a jelenetek. A főszereplő csaj beszéde olyan volt, mintha a szomszédok epizódját nézném, ilyen tévésorozatos, "álmosan", lassan mondott szövegek. Meg, sokszor érezhető volt, hogy "gagyiság", főleg a távoli képeknél (az épülő parlament viszont tök jó lett háttérnek).
De kezdésnek nem rossz. 7/10 adok neki simán.
Amúgy megnézném amcsi feldolgozásban is :D
ShowHide spoiler #
A "bossfight" is kiszámítható volt, a rohadt nagy csillár adta magát, hogy leesen :D
Tommy Wiseau hihetetlen figura. Jószerivel semmihez sem ért, de akkora ügybuzgósággal vetette bele magát a filmművészetbe, hogy végül aranyat fialt. Természetesen a filmje esztétikailag értékelhetetlen, de az alkotásán keresztül végre megismerhettük egy érdemi képességek nélkül működő autonóm zseni gondolkodását. Kevés kétség fér hozzá, hogy Tommy Wiseau az avantgard utolsó élő nagykövete. Két lábon járó szellemi eltökéltség, akit hitében nem ingathatják meg olyan szeszélyek, mint az elemi alázat a színészet és filmművészet iránt. A zsenit nem kötik társadalmi konvenciók, a zseni nem bocsátkozik alkuba. A The Room pedig nem film, hanem egy zseni kényszerű sorsközösségének a kivonata olyan felesleges társadalmi elemekkel, mint amilyenek az emberi kapcsolatok és racionális ok - okozati összefüggések. Tommy Wiseau felrúgta a kreativitást korlátozó társadalmi egyezményeket és új minőségtelenséget teremtett. Az akciót többé nem reakció követi, hiszen Tommy világában az idő nem lineáris, az események pedig nem egymásra épülve, vagy egymást kiegészítve, az ok - okozatiság felesleges megkötözöttségeire alapulva történnek meg. Tommy a végtelenben alkot, ahol a múlt, a jelen és a jövő egy térbe, a SZOBÁBA zsugorodik. Ahol megszűnnek az idő logikai határvonalai, ahol értelmüket vesztik a történésekre és következményekre épülő vezérfonalak. Ebben az univerzumban nem cél és nem eszköz a film, mint produktum megteremtése. Tommy büszkén hívta életre a film nélküli film műfaját. A The Room láttán az olasz újhullám legnemesebb alakjai emeltek kalapot Tommy Wiseau előtt. Olyan emberek, akik életükben mélyen hittek a forgatókönyvek feleslegességében. Ösztönös rendezők görnyedtek meg sírjaikban, mint Ed Wood, vagy Jancsó Miklós. Olyan szellemi nagyságok, akik mélyen hittek benne, hogy a film valami éteri síkból erőt merítve önmagát képes megtámogatni színészi segédlet, rendezői instrukciók, forgatókönyv nélkül is.
Én részemről alig várom, hogy találkozhassak vele és Sistero-val. :D Februárban lesz Londonban The Room / Best Friends vetítés velük. Arra jobban rá vagyok hypeolva mint bármilyen más filmre jelenleg. Btw nagyon meglep, hogy van akinek eddig még nem volt meg a The Room. Annó azt hiszem még HW-n is kitárgyaltuk nem egyszer. Tipikusan az a film ami minden újranézéssel ad valami új élményt. Pont ezért alig várom, hogy végre valahára nagy közönséggel nézhessem kanalakat dobálva és egy emberként ordítva Lisa hülyeségeire, hogy because you’re a woman! :D Egészen más dimenzió ez a film, aki nem látta az nagyon sürgőssen pótolja tényleg. A lehető legtöbb ember társaságában. ^^
A BvS-nél szerintem egyértelműen sokkal jobb, a MoS-nál viszont már előjön az alma esete a körtével, mert bár látványban hasonlít a JL a korábbi Snyder-filmekhez, egyébként hatalmas a stílusváltás. Ez egy sokkal könnyedebb film, a végére meg beverik az utolsó szöget is a snyderi MoS koporsójába azzal, hogy az igazi Supermant hozzák vissza az eddigi helyett. Kb. ki is röhögik a Snyder filmeket néhány poénnal, pl. Superman megkérdezi Batmantől egy ponton, hogy tud-e vérezni, a végén meg odaszúrja Steppenwolfnak (aki egyébként tényleg egy nagy nulla villain, a végére meg még nevetséges is lesz), hogy annyira hisz az igazságban, hogy még ölni is tudna érte wink-wink.
A MoS nekem érdekesebb, emlékezetesebb volt, itt viszont egy új kezdet reményét láttam, amit a következő film vagy bevált, vagy nem. Az biztos, hogy ez sokkal közelebb van ahhoz a Justice League-filmhez, amit látni szeretnék, mint a BvS volt, de még mindig nem tartunk ott, a fércelés meg látszik rajta, szóval fura is. Mindenesetre az akció jó, a karakterek jók, és a JL bővülésében is van potenciál.
Amin meglepődtem, az az, hogy röhögtem, vagyis hogy jók a poénok, de néha lehet érezni, hogy sebtében odaszúrtak egy-két viccet az utómunkában, az újraforgatásoknál meg a fene tudja mikor (még az utószinkronban is látok esélyt :D). Atlantisz is furának tűnik ebben a megvalósításban, de olyan keveset mutattak belőle, hogy majd az Aquaman-filmben meglátjuk. A CG-száj meg engem nem zavart, tényleg észre lehet venni sok helyen, de nem mondanám élményrombolónak.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ezt a rengeteg unalmas tinilove szövegeket igazán elhagyhatták volna, vagy legalább valami értelmesebb sztori lehetett volna. Az sem segített, hogy ugyanaz a gyerek volt a főszereplő, mint a cure for wellnessben, ami ugye nálam megintcsak mellé ment...
Nagyon sok lehetőség volt ebben a filmben, a világot és a különböző lényeket, az effekteket, a CGI-t nagyon faszán eltalálták. Szerintem itt most nagyon mellé lőtt Luc, meg nem nézném újra, az biztos.
A A monster calls viszont egy nagyon faszán eltalált film volt.
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Remélem érted, hogy hogyan írtam: a horror része unalmas és sablonos (talán csak a...
ShowHide spoiler #
festmény monszer volt kreatív és váratlan)
viszont mint film, kiváló az egész. Kicsit a Bárányok hallgatnakra emlékeztetett: abban is az ijesztőnek szánt részek (köztük a sötétben történő fogócska az éjjellátó szemüveggel) abszolút nem jöttek át, viszont volt benne egy elképesztően kiemelkedő gonosz alakítás, meg mint film az atmoszféra, színészek, történet miatt nagyszerűen működött.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
Azzal hogy ketté szedték az AZ-t, nem igazán jött át sokaknak a könyv lényege, hogy mennyire máshogy viszonyulunk a félelmeinkhez, mennyire máshogy kezeljük őket gyerek illetve felnőttkorban. Így is egy nagyon igényes film lett, de avatatlan szemeknek sablonos lehet:
Gyerekek akik találkoznak egy gonosz démonnal ami bohóc formát ölt, aki személyre szabottan terrorizálja őket ami miatt mégjobban elszigetelődnek a többi embertől (felnőttek) és rájönnek hogy csak egymásra számíthatnak. Úgyhogy összefognak, és a bajtársiasság segítségével leküzdik a félelmeiket ezzel kifingatva a bohócot.
Viszont ha a második rész tartja a színvonalat akkor együtt nézve simán a legjobb King adaptációk közé kerülhet.
ha így nézzük mi újat tud húzni a horror műfaj?
egy kezemen meg tudom számolni azokat a jeleneteket horrorfilmekből az utóbbi években (láttam egy párat), amik váratlanul értek (pl az it follows-ban volt egy ilyen)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Nem feltétlenül kell újítani ahhoz, hogy valami működjön (nekem pl. a Conjuringok bejöttek és működtek, pedig aztán egy deka újítás nincs bennük), egyszerűen van, hogy lehet tálalni valamit úgy, hogy frissnek hasson, meg úgy, hogy "búúú, valami rohan a kamera felé, hirtelen hangeffekt, foss be", mindezt úgy, hogy a környezetből, adott helyzetből nem csak előre kitalálod, de nem is hat. Ez szerintem amúgy olyan, mint a humor, baromira szubjektív, tehát simán adom, hogy valakinek frissnek hatott, illetve hát működött az egész - amihez Bill Skarsgård játéka hozzátette a magáét, ezt aláírom, hogy csak miatta nem untam azokat a néha percekig felépített jumpscare-eket, imádtam nézni a játékát -, nekem viszont valahogy elütött a filléres horrorklisé az amúgy nagyon érett történettől és annak ábrázolásától.
Nicodemus: szerintam a film a folytatás nélkül is jóval mélyebb volt a szokásos "a fiatalok összeakadnak valami rusnyasággal" dolognál, köszönhetően az elképesztően jól ábrázolt szereplőknek (nem a színészekről beszélek).
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
Ebben egyetértek, fantasztikus karakterek voltak benne nagyon jó castinggal. King mindig is szeretett őszinte gyermek barátságokról írni idióta tini-horroros szarságok helyett. Szeretem ahogy a gyermeki tisztaságot ütközteti a gonosszal.
Remélem a felnőtt színészek is el lesznek ennyire kapva.
Nah ja. Asszem összevissza két olyan eset merült fel a haverokkal amikor nem lett ótvar szar az eredetihez képest, de már nem tudom mi volt a második... az első a Titkolt titkosügynökből a True lies.
Én pl a Vanilia égbolt eredetijét nem láttam, de a feldolgozás magában oké volt. Nem úgy, mint a dagadt néger nős Taxi :D
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Jól indult, tetszett a fényképezés, a felvezetés, de aztán kissé megült a dolog és kiszámíthatóvá vált számomra. Túlzottnak éreztem ezt a két és fél órát, ráadásul még így is a vége mintha le lett volna csapva. Olyan dolgokban nem világosodtam meg, hogy
- egyáltalán miért engedték ki őt onnan, abból a gépből?
Na mindegy, ma inkább én választok filmet, nem a német csaj. :D
Ezt is ő ajánlotta, meg előtte a Hush-t, ami amúgy tetszett, kivéve az abban lévő alapvető logikátlanságokat, amelyek megakasztották a filmélményt.
- értem én, hogy szenvedtetni akarta a néma/süket csajt, de ott is túlzott volt már, hogy hogy jusson be a lakásba, amikor az felbőszítette...
- sok volt az indokolatlan kegyetlenség
Amúgy Kate Siegel játéka tetszett.
A A monster calls-t találtam ki, hogy hátha bejön itt a népeknek.
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
Miféle német csaj? Képet
Youtube: Csöpi plays - https://goo.gl/pp4Ldr
Majd lövök egyet titokban, de mintha azt tervezné, hogy valamikor február környékén lelép egy időre Ausztráliába, utána meg valahova Ázsiába, majd mindezek után látogat haza talán Németországba.
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
The Room
hááááát...:D mit is mondhatnék? ezt mindenkinek látni kell, lehetőleg haverokkal és lehetőleg legalább spiccesen. mert úgy baszottvicces, de amúgy nehezen tudom elképzelni, hogy sokáig lehetne bírni.
teljesen összefüggéstelen és logikátlan párbeszédek, alapvető történetvezetési bajok (pl. szereplők össze-vissza hívása, nem világos hogy telik az idő ill. mi hol játszódik), természetesen bámulatosan szar színészek na és persze Tommy Wiseau. valahol egyébként tényleg bámulatos az ópusz
Én mióta kijött a Disaster Artist trailerje elkezdtem youtubeon best ofokat nézni belőle, hát komolyan mondom függőséget okoz :D A "rooftop scene"-en konkrétan visítottam, pedig nem vagyok hangosan nevetős típus :D Valamikor megnézem már én is a teljes "filmet" :D
Kincsem - ami nincsen
Egész jó film volt, szigorúan magyar viszonylatba nézve. A jellemezek és szereplők nagyrésze is ötös, egyedül a "hangok" voltak gyengék, meg darabosak a jelenetek. A főszereplő csaj beszéde olyan volt, mintha a szomszédok epizódját nézném, ilyen tévésorozatos, "álmosan", lassan mondott szövegek. Meg, sokszor érezhető volt, hogy "gagyiság", főleg a távoli képeknél (az épülő parlament viszont tök jó lett háttérnek).
De kezdésnek nem rossz. 7/10 adok neki simán.
Amúgy megnézném amcsi feldolgozásban is :D
Azt mondod, nekik kellett volna outszorszolni a Human Revolution bossfightjait is?
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Tommy Wiseau hihetetlen figura. Jószerivel semmihez sem ért, de akkora ügybuzgósággal vetette bele magát a filmművészetbe, hogy végül aranyat fialt. Természetesen a filmje esztétikailag értékelhetetlen, de az alkotásán keresztül végre megismerhettük egy érdemi képességek nélkül működő autonóm zseni gondolkodását. Kevés kétség fér hozzá, hogy Tommy Wiseau az avantgard utolsó élő nagykövete. Két lábon járó szellemi eltökéltség, akit hitében nem ingathatják meg olyan szeszélyek, mint az elemi alázat a színészet és filmművészet iránt. A zsenit nem kötik társadalmi konvenciók, a zseni nem bocsátkozik alkuba. A The Room pedig nem film, hanem egy zseni kényszerű sorsközösségének a kivonata olyan felesleges társadalmi elemekkel, mint amilyenek az emberi kapcsolatok és racionális ok - okozati összefüggések. Tommy Wiseau felrúgta a kreativitást korlátozó társadalmi egyezményeket és új minőségtelenséget teremtett. Az akciót többé nem reakció követi, hiszen Tommy világában az idő nem lineáris, az események pedig nem egymásra épülve, vagy egymást kiegészítve, az ok - okozatiság felesleges megkötözöttségeire alapulva történnek meg. Tommy a végtelenben alkot, ahol a múlt, a jelen és a jövő egy térbe, a SZOBÁBA zsugorodik. Ahol megszűnnek az idő logikai határvonalai, ahol értelmüket vesztik a történésekre és következményekre épülő vezérfonalak. Ebben az univerzumban nem cél és nem eszköz a film, mint produktum megteremtése. Tommy büszkén hívta életre a film nélküli film műfaját. A The Room láttán az olasz újhullám legnemesebb alakjai emeltek kalapot Tommy Wiseau előtt. Olyan emberek, akik életükben mélyen hittek a forgatókönyvek feleslegességében. Ösztönös rendezők görnyedtek meg sírjaikban, mint Ed Wood, vagy Jancsó Miklós. Olyan szellemi nagyságok, akik mélyen hittek benne, hogy a film valami éteri síkból erőt merítve önmagát képes megtámogatni színészi segédlet, rendezői instrukciók, forgatókönyv nélkül is.
Én részemről alig várom, hogy találkozhassak vele és Sistero-val. :D Februárban lesz Londonban The Room / Best Friends vetítés velük. Arra jobban rá vagyok hypeolva mint bármilyen más filmre jelenleg. Btw nagyon meglep, hogy van akinek eddig még nem volt meg a The Room. Annó azt hiszem még HW-n is kitárgyaltuk nem egyszer. Tipikusan az a film ami minden újranézéssel ad valami új élményt. Pont ezért alig várom, hogy végre valahára nagy közönséggel nézhessem kanalakat dobálva és egy emberként ordítva Lisa hülyeségeire, hogy because you’re a woman! :D Egészen más dimenzió ez a film, aki nem látta az nagyon sürgőssen pótolja tényleg. A lehető legtöbb ember társaságában. ^^
Ez a legzseniálisabb írás, amit az RW-n valaha olvastam.
Én elkezdtem egyszer, de 10 perc után arra jutottam, hogy ennél hasznosabban is el tudom tölteni az időmet, így kinyomtam.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Atomic blonde
Ez milyen kurva unalmas... a bunyok legalabb jok.
meg Sophia is :)
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Justice League
Jó volt, de felejthető.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
MoS és BvS-hez viszonyítva milyen?
A BvS-nél szerintem egyértelműen sokkal jobb, a MoS-nál viszont már előjön az alma esete a körtével, mert bár látványban hasonlít a JL a korábbi Snyder-filmekhez, egyébként hatalmas a stílusváltás. Ez egy sokkal könnyedebb film, a végére meg beverik az utolsó szöget is a snyderi MoS koporsójába azzal, hogy az igazi Supermant hozzák vissza az eddigi helyett. Kb. ki is röhögik a Snyder filmeket néhány poénnal, pl. Superman megkérdezi Batmantől egy ponton, hogy tud-e vérezni, a végén meg odaszúrja Steppenwolfnak (aki egyébként tényleg egy nagy nulla villain, a végére meg még nevetséges is lesz), hogy annyira hisz az igazságban, hogy még ölni is tudna érte wink-wink.
A MoS nekem érdekesebb, emlékezetesebb volt, itt viszont egy új kezdet reményét láttam, amit a következő film vagy bevált, vagy nem. Az biztos, hogy ez sokkal közelebb van ahhoz a Justice League-filmhez, amit látni szeretnék, mint a BvS volt, de még mindig nem tartunk ott, a fércelés meg látszik rajta, szóval fura is. Mindenesetre az akció jó, a karakterek jók, és a JL bővülésében is van potenciál.
Amin meglepődtem, az az, hogy röhögtem, vagyis hogy jók a poénok, de néha lehet érezni, hogy sebtében odaszúrtak egy-két viccet az utómunkában, az újraforgatásoknál meg a fene tudja mikor (még az utószinkronban is látok esélyt :D). Atlantisz is furának tűnik ebben a megvalósításban, de olyan keveset mutattak belőle, hogy majd az Aquaman-filmben meglátjuk. A CG-száj meg engem nem zavart, tényleg észre lehet venni sok helyen, de nem mondanám élményrombolónak.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Valerian
Ezt a rengeteg unalmas tinilove szövegeket igazán elhagyhatták volna, vagy legalább valami értelmesebb sztori lehetett volna. Az sem segített, hogy ugyanaz a gyerek volt a főszereplő, mint a cure for wellnessben, ami ugye nálam megintcsak mellé ment...
Nagyon sok lehetőség volt ebben a filmben, a világot és a különböző lényeket, az effekteket, a CGI-t nagyon faszán eltalálták. Szerintem itt most nagyon mellé lőtt Luc, meg nem nézném újra, az biztos.
A A monster calls viszont egy nagyon faszán eltalált film volt.
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
Land of Mine
Fasza film. Nem éppen vidám hangulatú de érdemes megnézni.
rwurl=https://images-na.ssl-images-amazon.com/images/M/MV5BMjA0MzQzNjM1Ml5BMl5...@._V1_SY999_CR0,0,674,999_AL_.jpg
Agree!
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Nagyon unalmas, sablonos és cseppet sem ijesztő horror lett az Az, viszont nagyon jó film.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
azzal, hogy unalmas és sablonos vitatkoznék
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Remélem érted, hogy hogyan írtam: a horror része unalmas és sablonos (talán csak a...
viszont mint film, kiváló az egész. Kicsit a Bárányok hallgatnakra emlékeztetett: abban is az ijesztőnek szánt részek (köztük a sötétben történő fogócska az éjjellátó szemüveggel) abszolút nem jöttek át, viszont volt benne egy elképesztően kiemelkedő gonosz alakítás, meg mint film az atmoszféra, színészek, történet miatt nagyszerűen működött.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
Azzal hogy ketté szedték az AZ-t, nem igazán jött át sokaknak a könyv lényege, hogy mennyire máshogy viszonyulunk a félelmeinkhez, mennyire máshogy kezeljük őket gyerek illetve felnőttkorban. Így is egy nagyon igényes film lett, de avatatlan szemeknek sablonos lehet:
Gyerekek akik találkoznak egy gonosz démonnal ami bohóc formát ölt, aki személyre szabottan terrorizálja őket ami miatt mégjobban elszigetelődnek a többi embertől (felnőttek) és rájönnek hogy csak egymásra számíthatnak. Úgyhogy összefognak, és a bajtársiasság segítségével leküzdik a félelmeiket ezzel kifingatva a bohócot.
Viszont ha a második rész tartja a színvonalat akkor együtt nézve simán a legjobb King adaptációk közé kerülhet.
ha így nézzük mi újat tud húzni a horror műfaj?
egy kezemen meg tudom számolni azokat a jeleneteket horrorfilmekből az utóbbi években (láttam egy párat), amik váratlanul értek (pl az it follows-ban volt egy ilyen)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
It follows nekem is működött, de a Get Out is meglepett többször is.
Nem feltétlenül kell újítani ahhoz, hogy valami működjön (nekem pl. a Conjuringok bejöttek és működtek, pedig aztán egy deka újítás nincs bennük), egyszerűen van, hogy lehet tálalni valamit úgy, hogy frissnek hasson, meg úgy, hogy "búúú, valami rohan a kamera felé, hirtelen hangeffekt, foss be", mindezt úgy, hogy a környezetből, adott helyzetből nem csak előre kitalálod, de nem is hat. Ez szerintem amúgy olyan, mint a humor, baromira szubjektív, tehát simán adom, hogy valakinek frissnek hatott, illetve hát működött az egész - amihez Bill Skarsgård játéka hozzátette a magáét, ezt aláírom, hogy csak miatta nem untam azokat a néha percekig felépített jumpscare-eket, imádtam nézni a játékát -, nekem viszont valahogy elütött a filléres horrorklisé az amúgy nagyon érett történettől és annak ábrázolásától.
Nicodemus: szerintam a film a folytatás nélkül is jóval mélyebb volt a szokásos "a fiatalok összeakadnak valami rusnyasággal" dolognál, köszönhetően az elképesztően jól ábrázolt szereplőknek (nem a színészekről beszélek).
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
Ebben egyetértek, fantasztikus karakterek voltak benne nagyon jó castinggal. King mindig is szeretett őszinte gyermek barátságokról írni idióta tini-horroros szarságok helyett. Szeretem ahogy a gyermeki tisztaságot ütközteti a gonosszal.
Remélem a felnőtt színészek is el lesznek ennyire kapva.
Váratlan? Aki nem tudta rögtön, hogy mi fog ott történni az még nem látott elég horrorfilmet.