az Enslaved nekem pl. tipikus példája a "hé, ebből akár még klasszikus is lehetett volna" kategóriának: látod rajta az ilyen-olyan nyiszákat, és ez az egyetlen dolog, ami betesz neki
wut. Meselj kerlek mert a legutobbi vegigjatszasomnal se lattam a nyiszakat. Ami baj van vele az se hinnem, hogy kiado hanem kornak megfelelo gameplay design es a heavenly sword utan igyis hatalmas elorelepes volt nekik. Pont akkora mint az Enslaved utan a dmc meg most a Hellblade. Az egyeduli dolog ami miatt ezt az utat valasztottak az ido es a torodes amit igy bele tudtak kvazi deadlineok nelkul rakni a jatekba, mert a tema megerdemelte. El tudom kepzelni ok is milyen boldogsaggal gondoltak ra, hogy na akkor most megszabadulunk vegre a kiadoi zsarnoksagbol es a studiot vagy bebukjuk vagy nem. :D Mert ha nem jott volna ossze a Hellblade akkor ment volna a rolo huzas.
Amugy en kulon erdekesnek tartottam az itteni mentalitast is mikor kijott a jatel es en voltam hulyenek nezve mert teljes (:D well, fel) aron megvettem ezzel tamogatva oket, mert maximalisan megerdemeltek. Nem is tudom vette-e meg barki mas innen, de a jatek steam oldalat nezve nope. Aztan meg megy a nyoszorges, hogy csak szar jatekok jonnek... Nade ezt mar elmondtam akkor is.
Hiányos harcrendszer + emellé egy kicsit túl sok akció. Kb. ennyi, nem elég mély, mondjuk ahogy nézem, ebben a Hellblade is szenved, csak nem olyan nagy rajta a hangsúly, nem ezért érdekes játék.
Az Enslaved nekem kicsit olyan, mint a 2008-as Prince: vérzik néhány sebből, aztán ha ezeket lenyeled, akkor win, ha nem, akkor lesz benned egy kis hiányérzet. A PoP nekem win volt, az Enslaved hiányérzetes (ettől még persze egy tök jó játék).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ezt nem tartanám kiadói nyomásnak meg nyiszálásnak. Egyáltalán nem. Nem a harcra fektették a legnagyobb hangsúlyt és a Heavenly Sword után igazából... :D Az csoda, hogy azt túlélték. (mármint tényleg, mert kurva nagy bukás volt a játék) Szóval engem nem lepett meg. A DmC-ben meg persze már változott, mert ott tradícionálisan erre van kihegyezve a játék és szvsz azt az akadályt jól is vették annó. A Hellblade se a harcról szól, de ennek ellenére meglepően sok dolgot lehet csinálni. Más kérdés, hogy sokan 1 gombot spamelnek aztán az is elég igazából, de attól még a rendszer mögötte teljesen jó és változatos.
Ezt nem tartanám kiadói nyomásnak meg nyiszálásnak. Egyáltalán nem. Nem a harcra fektették a legnagyobb hangsúlyt
Mindig ez a hivatalos magyarázat, de attól még hidd el, hogy aki akciójátékot fejleszt, nagyon szeretne bele egy rendes harcrendszert tenni az alapokra hagyatkozás helyett. Az alapszintű működés persze kurva fontos, elvégre a játékosok jó része csak azzal lesz tisztában, de pont ezért szokott olyan sokszor hiányozni a mélység: a kiadó azt mondja, hogy rakjanak bele x dolgot, van véges pénz meg idő, és tudni kell mire költeni, így kimaradnak olyan dolgok, amiknek a "core" szempontjából nem kéne.
A PoP 2008 is ugyanez volt: a harcrendszer fun volt, de pocsolya, aztán amikor egy évvel később megkérdezték a producert, hogy mit csinált volna máshogyan, annyit mondott, hogy "nehezebbre kellett volna" (értsd: mélyebbre). Késő bánat.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
de attól még hidd el, hogy aki akciójátékot fejleszt, nagyon szeretne bele egy rendes harcrendszert tenni az alapokra hagyatkozás helyett.
Nem hiszem, mert az Enslaved inkább kaland mint akció. Inkább sztori és karakterközpontú mint harc. Mint a Hellblade. Egyáltalán nem zavaró, hogy könnyű a harc, mert nem azon van a hangsúly. Van benne, mert kell, de több az ugrálás, sztori mesélés és puzzle fejtegetés meg lopakodás mint a tényleges harc. Szóval én inkább tartom ezt beleerőltetett kiadóutálatnak a részedről mint tény, bocsi.
A 2008as PoP-t meg nem is értem minek kevered ide. Az inkább volt kék gömb gyüjtögető minigame mint normális játék. wannabe shadow of the colossus mindenféle ész nélkül. Tragédia volt a grafikai stílusát leszámítva minden szinten.
A 2008as PoP-t meg nem is értem minek kevered ide. Az inkább volt kék gömb gyüjtögető minigame mint normális játék. wannabe shadow of the colossus mindenféle ész nélkül. Tragédia volt a grafikai stílusát leszámítva minden szinten.
Ja, minden szinten egy tragédia volt: milyen gáz volt már az a gecimély történet, amit aztán lenyúlt a Last of Us, meg az a tragikusan sima flow, ami minden modern játék sajátja lett utána. Hangulata sem volt, zenéje is szar volt, Nolan North meg trágya volt szinkronhangnak. Bezzeg az a csávó, aki Nathan Drake-et szinkronizálja, díjat neki!
Azzal persze egyetértek, hogy szép volt a grafika, de istenigazából pont az volt a legkevésbé eredeti része a játéknak alapvetően a hozzáadott "vízfestéket" leszámítva. Csak megfogták az Okamit, és beemelték art style-nak.
Szerk: A LoU kapcsolat nekem azóta is kedvenc történet, ami a videojátékzsurnalizmust illeti.
Van egy nő, aki megmentheti a világot a biztos pusztulástól, ehhez viszont meg kell halnia. A főhős nem engedi, hogy meghaljon, mert szereti és bizonyos, ismert vagy nem ismert múltbéli hibák miatt súlyt érez a vállán. Ez a gaztett már nem fér bele, még akkor sem, ha a világ múlik rajta.
Ha ezt a Ubisoft csinálja 2008-ban, akkor "hé, ennek a játéknak nincs is befejezése, a teljes játékidő nem ért semmit, nem mentettem meg semmit, szomorú vagyok, pedig nekem egy videojáték után boldognak kell éreznem magamat!" Ha ezt a Sony csinálja 6 évvel később: "zsenializmus, sírtam, minden díjat, MINDET!" A poén, hogy a PoPban még jobban is működik, mert súlyosabb és azonali a következmény, mindezt komoly hatásvadászat nélkül.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Veszekedtünk? Én azt hittem értelmes beszélgetést folyt ameddig nem érintettük a PoP-t. Bocs akkor. Legközelebb nem pazarlom rád mostmár tényleg az időt ha ez a vége minden egyes alkalommal. 2 kommentig tudsz értelmes kommenteket írni aztán elgurul valami és megint elmegy személyeskedő faszrázásba. Whatever.
Hol személyeskedtem? A veszekedést sem úgy értettem, hogy dobáljuk a virtuális tányérokat.
NightBagoly: Még mielőtt: a Last of Ust kiváló játéknak tartom. Nem úgy értettem, hogy "csórtak egy ötletet, rángassuk le őket a piedesztálról", hanem hogy sok szempontból mellé kéne rakni a PoP 2008-at is, nem alá. Ez persze nemcsak a sajtó meg a játékosok, hanem az Ubisoft hibája is: az alacsony eladások miatt úgy bújtatják szerencsétlen játékot meg a frencsájszt is magát, hogy tényleg baromi könnyű elhinni, hogy a játék egy szar volt. Pedig nem, nem is értem, hol a pikliben van a PoP 2008 HD rimászter, néhány apró változtatással és egy kis grafikai tupírral simán pályára lehetne vele rakni a PoPot és előkészíteni egy folytatást. De nem, bikoz Ubisoft.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nálam a Heavenly Sword és az Enslaved rokonlélek abban, hogy mindkettőben egyszerűcske a harc, és mindkettőben inkább a kaland érdekelt. Persze az előbbi inkább GoW-os, de mindkettő Ninja Theory-játék. (Megjegyzem az ugrabugrát illetően, hogy az Enslavedben még leesni sem lehet, mint az Unchartedben, de legalább nem helyetted nyomja a gombot is a karakter, mint a Beyond Good & Evilben.)
A Remember Me jut eszembe róluk: ott is inkább a látvány, a világ és a narratíva érdekelt, és a Dontnod annak bukása után ugye szintén sztoriirányultságra váltott akció(-kaland) helyett.
Viszont a felsoroltak egyikében sem volt mindez olyan erős, hogy önmagában igazán jóvá tegye a játékot, ezért nekem hiányzott a jobb harcrendszer belőlük, de nem is bántam, hogy máshová vitték a fókuszt. (A DmC kimaradt, mert a demó alapján az volt az első NT-játék, ahol a főhős taszított, és a hangulat nem jött be. A játékmenet pedig jobbnak tűnt, kihívás is többnek ígérkezett, de egy Devil May Cry-tól többet vár az ember. Bár a második részt nagyon könnyű felülmúlni :) Mindegy, pótolni fogom.) Majdnem vettem a Hellblade-et, aztán rájöttem, hogy 1-2 héten belül úgysem kerülne sorra, és ennyiben maradtunk.
A PoP 2008-hoz meg nem értek, de ha ott is a mesélés felé ment el hangsúly (annak idején minden ezt sugallta, a HW-s vélemények is), akkor nem lepődöm meg, hogy idekerült. A korábbi részek mind gyúrtak játékmenetre (ha ami harcot illeti, a Sands of Time DMC-verő nem is próbált lenni), a Warrior Within még nehéz is.
A PoP 2008-hoz meg nem értek, de ha ott is a mesélés felé ment el hangsúly (annak idején minden ezt sugallta, a HW-s vélemények is)
Az mondjuk elég érdekes, ahogyan "mesél" a játék, és a 60 milliószor hangoztatott "megelőzte a korát, bizony" érvelés helyett szerintem ezért nem esett le sokaknak, hogy éppen komoly karakterábrázolás meg ömézing sztori pereg a képernyőn. Az igazán mély kontextust csak akkor kapod meg, ha baromi sokat beszélteted Elikát, olyan kis satnya lesz nélküle a történet, máskor meg benyomják eléd a szimbolizmust meg az adag tanmesét a zoroasztrizmusról, oszt értelmezd. Néhány eleme még a mai indie játékok többségéhez képest is szokatlan.
Szerintem nekem csak a második végigjátszásra esett le, hogy egészen pontosan hogyan viszonyul a herceg a corruptionhoz, a corruptedhez és a két elemen keresztül Elikához, holott egy indie játék viszonyrendszerében már valószínűleg az első végigjátszás közben filóztam volna azon, hogy "Elika kihúzza a corruptionból, jé, ez egy egész játékon végigvonuló szimbólum a herceg karakterfejlődésére, Elika nélkül olyan lenne, mint a corrupted, jajdejó". Ja, és akkor ehhez még hozzájön, a hercegnek konkrétan nincs múltja, csak ilyen sejtetések vannak róla, hogy "ja, ez egy rossz ember".
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Inkább itt reagálok az akciós topikban elhangottakra.
Szerintem fölösleges mindent támadásnak vagy kiforgatásnak venni, akár tőlem, akár a közelmúltatok ellenére Zaxxtól. Különben tényleg/még nagyobb wall of textekben kellene körbeudvarolni egymást, hogy tételesen bizonyítsuk nem erről van szó. Tőled is ki lehetne ragadni olyan elemeket, melyeket kiforgatásnak vehetne az ember, de nem is feltételezném ezt rólad. Ez csak beszélgetés. Más nézőpontokról, hozzáállásokról, élethelyzetekről van szó.
Az enyém kapásból az, hogy a '90-es évek eleje óta szerettem volna gyerekként PC-t (kb. cRPG-k helyett jutottak a KJK-könyvek), 1998-ra gyűlt rá össze módon pénzem még mindig gimnazistaként, volt mit pótolni, pláne ha valamiről nem is volt esélyem az offline és irl-központú világomban hallani, és később az egyetemi évek is kiestek (nem nagyon volt se saját PC, se net a koleszban, és nem is ezek jelentették a prioritást). Ha valaki ebben az állandó lemaradásban szocializálódott, akkor az természetes neki. De nekem az is, ha olyan műfajokat fedezek fel, melyek korábban nem álltak kézre, mert ügyetlen voltam bennük, más volt a hangulatom, vagy billentyűvel próbálva nem nyújtottak kellő játékélményt.
Tényleg nem akarok ezzel itt nagyon offolni, nem rosszindulatból hoztam fel a témát (és nem is ez volt a szándék, hanem a 3-4 éves főszabály árképzéssel való összevetése), ez nem a te letromfolásod, a te preferenciád cseszegetése, csak a teljesen eltérő háttér érzékeltetése. Persze azért visszamenőleg is utállak, hogy te már akkor doomoztál, amikor nekem még a Die Hard 2 volt a csúcs a témában C64-en :)
@n0k0m
Lásd C&C-ben az egyesével kijelölhető egységek, ami egy vicc.
Az a Dune 2 volt, a C&C-ben nem volt limit. A Dune 2-ből pedig vannak a neten modernizált open source változatok. Mindneesetre a Dune 2-t és az első WarCraftot is gyötrelem volt játszani az eredeti formájukban sok éve is.
Zaxx listátjából szerintem sok játék élvezetes ma is. Az elmúlt években többet végigjátszottam először vagy újrázva én is az elmúlt években. És van köztük olyan, amit elő fogok venni még többedjére is.
Feltétlen nem veszem támadásnak csak másról beszéltetek mindketten ignorálva a lényegét annak amiről én írtam. Ezért akadtam ki rajta egy kicsit. Viszont ha teszem azt engem érdekel (Zaxx listájáról szemezve) a Silent Hill 1 és nincs ps-em, akkor nem fogok 10+ évet várni míg az ölembe pottyan egy elfekvő darab. Azzal konkrétan azt csináltam, hogy ismerősnél pár délután alatt végigjátszottam, mert érdekelt. Nem vártam 10+ évet rá. A 2000-es évek derekán amikor lehetőség volt rá fogtam és addig nyaggattam amíg bele nem ment. :D Persze akinek kimaradt mert azt se tudta, hogy léteznek ezek a játékok (ismételten Zaxx példáit látva) és most pótolja (részvétem neki, mert mostani szemmel el nem tudom képzelni milyen élmény lehet) az így járt. Hiába nincs és soha nem is volt xboxom, az ottani exclusive listát is nyüstöltem annó, érdekelt->megoldottam. Aláírom kicsit szerencsés is voltam, hogy csomó játékörülttel voltam körbevéve már nagyon kicsi koromtól kezdte és volt szerencsém relatív sok mostmár klasszikus játékhoz akkor amikor még frissek voltak. Sokan az utcán rohangáltak/fociztak mi meg ültünk a c64-amiga-snes-pc előtt. ^^ Lehet száni, de annó 7-8 évesen még élni se tudtam rendesen, de az xcom (akkor még talán UFO néven futott?) már ment amigán, mert láttam ahogy fater nyüstöli és akkor már én is... :D Ugyanez volt az Elite C64en. Igaz lassan fogtam fel mi történik, de kis rásegítéssel ment azért.
Persze elfogadom, hogy nem mindenkinél így működik/működött csak erősnek éreztem mikor egy kontextusból kiragadott mondatot próbáltál másképp beállítani mint amiről az szólt.
Ahogy irtam oka van ha 10+ evig nem szerzel be valamit.
Igen, de ha ez az ok szerinted a nemtörődömség, akkor ellenkeznem kell (bár azt elismerem, hogy két évesen nem volt prioritás nálam boltba rohanni a Monkey Islandért, ahogyan az első Castlevaniák sem érdekeltek, mivel még nem léteztem, amikor megjelentek). Nekem a nemtörődömség az pont azt jelenti: hogy valami abszolút nem érdekel. Na most a Monkey Island pl. engem azóta érdekel, amióta tudom, hogy létezik, vagyis amióta a harmadik rész demójával játszottam. Akkor úgy voltam vele, hogy majd nekiállok ezeknek, ha már tudok úgy angolul, hogy mindent megértek belőlük. Egy olyan 2000 környékén már tudtam úgy angolul, csak nem tudtam honnan beszerezni 10 éves játékokat, aztán meg lett internetem, de jött a Windows XP is, ami alatt nem sikerült őket elindítani, így végül a ScummVM hozta el a megoldást (ahogyan az összes többi régi Lucasarts cím esetében is).
Ugyanígy ha valamit nem ismersz, az azt jelenti, hogy nem törődsz vele? Come on, miért kell erre pont a saját nézőpontodat ráerőltetni, amikor fura módon másokat nem Jodának hívnak?
részvétem neki, mert mostani szemmel el nem tudom képzelni milyen élmény lehet
Nagyon jó az SH1 most is: emulátoron tök okésan néz ki, a hangulata is megvan, a játékmenet meg elég könnyű a folytatásokhoz képest... és teljesen biztos vagyok benne, hogy nem volt hiba kihagyni, mivel 10 évesen a művészi tartalom töredékét se sikerült volna megértenem.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Azért ez egy kicsit erős kijelentés. Saját ízlésem szerint írnék listát, akkor jó ha 4-et felsorolnék ezekből a láblécben :D.
Oké, de a játéktörténelmet nem a te ízlésed szerint írják, és a felsorolt címek nagy többsége onnan egy kisebb-nagyobb, de fontos szelet. Persze nem azt mondom, hogy ezeket kell játszani izibe, mert azért egy Doomot simán kiválthatsz a Doom 2-vel (ugyanúgy vágni fogod, mi az a Doom), ahogyan a C&C1-et is a Red Alerttel (ugyanúgy meglesz a korai RTS gyorstalpaló).
Legtöbbet ráadásul 10+ év után elővenni értelmetlen, játszhatatlan szintre évült el.
Ez nagyon sok játék esetében igaz tud lenni, de azért rengeteg olyan van (és érdekes módon a klasszikussá nemesülők ilyenek... kivéve a System Shock 1-et), aminél nem ez a helyzet. Most így végignézve a listán pl. szerintem egyedül ezek azok, aminél figyelembe kell venni bizonyos dolgok elavulását:
- Az X-COM kezelőfelülete egy trágyahalom.
- A Grim Fandango eredetileg a tank controls-sémát használta, de a remasterben már van point-n-click opció, szóval azzal érdemes.
- A PoP 2 irányítása elavult egy mai konzolos platformerhez képest, meg kell szokni, de messze sem használhatatlan, csak saját logikája van.
- Régi FPS-t nem DOSBoxban és billentyűzettel, hanem modern source porttal és egérrel játszunk.
- Az MK2-ben nincsenek kombók, mechanikailag nem is egy jó bunyós játék, de az egyik leghangulatosabb rész.
- A System Shock 2 kezelőfelületénél sem nehéz egy jobbat kitalálni manapság.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Megprobalom megegyszer sokadjara akkor. Mostmar tenyleg nem tudok ennel egyertelmubb lenni, de mindkettonknek csomo idot sporoltal volna meg ha elolvasod es meg is erted mirol beszelek.
Tegyuk fel 2000et irunk meglatod a half-life-ot es azt mondod abetyarjat ez nekem nagyon bejon jatszani akarok vele. Talan meg a day one demot is beszerzed letolod azt mondod huh, fasza. Utana leszarod 12-13 evig es valami oknal fogva valamit valtoztatnak a meg mindig kaphato valtozatan erre nekiallsz sirni, hogy bruhuhuh en az eredeti elmenyt akarom, az erdekelt, az fogott meg. Ezesetben tudom azt mondani, hogy volt ra 10+ eved ugy, hogy tudtal a letelzeserol, a vilagon semmi nem gatolt meg abban hogy jatsz vele megse tetted. Erre ertettem, hogy az vegtelen nemtorodomseg. Vagy mondod, hogy x meg y mekkora klasszikus es nem is vagy igazi gamer ha nem toltad. Ezesetben se ertem miert varna vele az ember 10 evet azutan hogy elkezdi erdekelni. Ugy gondolom, hogy itt ebben a kozonsegben mar mindenki azert kozel 30 vagy 25+. Nem ertem valaki miert vart volna tizeneves kora ota arra, hogy pl jatszon az elso starcrafttal. :D Vagy Age of 1-2-vel. Vagy teszemazt Quake 3-al. Barmi ilyesmivel. Mar akkor is boven tini volt mindenki mikor ezek mentek. Eltelt ezer ev, mar anno hw-n is ott volt mindenki ami egy gamer forum volt. Szoval na...
Ha azt se tudtad, hogy letezik a jatek vagy tudomisen x millio okod van ra amiert szant szandekkal nem jatszottal vele, nem erdekelt, tok tudja es most veszed elo mert x akkor az nyilvan nem nemtorodomseg. Irtad, hogy az unreal neked az ut volt es nem tudtad, hogy van amugy unreal is. Legit reason nem nemtorodomseg. Nem tudok mi a francnak kell ezt ennyire korbemagyarazni mostmar. Tenyleg mintha szant szandekkal csak probalsz belekotni ahelyett, hogy megertened. Remelem azert mostmar egyertelmu mire gondoltam.
Nekem a HL1 eredeti élménye a software renderer volt, szóval azt nem sírnám vissza. :D
Egyébként szerintem értettük, hogy mit akartál mondani, csak azért kötözködünk, mert az első kommentből nem jött át. Nálam mondjuk akadályok és egyéb gondok nélkül is elő tud fordulni, hogy sok évig nem veszek elő egy játékot, mert mindig épp egy másikkal vagyok elfoglalva, nincs kedvem ahhoz a műfajhoz, ilyenek. Pl. az új Tormentet is már régóta végig szeretném játszani, de egy CRPG-hez egyrészt idő, másrészt elhivatottság kell, és nem mindig van kedve az embernek ahhoz az élményhez. Akkor szeretek egy játékkal játszani, ha olyanom van, egyébként lehet, hogy be sem ránt úgy. Pl. ha végigvittem egy RPG-t, nem szeretek azonnal nekiülni egy másiknak, inkább pihentetem a műfajt egy kicsit, meg most az új Wolffal vagyok úgy, hogy annyit FPS-eztem az utóbbi időben, hogy majd inkább máskor.
Szerk: Ja meg azt se szeretem, hogy ilyenkor ősszel mindig egy rakásra jönnek a játékok, mert a fenének sincs kedve szezonálisan annyit játszani + ha egymás után kéne végigvinnem a Shadow of Wart meg az AC Originst, valószínűleg öngyilkos lennék. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Azt aláírom, hogy az első erősen tömörített csipkelődésem az én hibámból volt félreérthető. Élőszóban szerencsésebb ez.
Az én élethelyzetem amúgy meglehetősen más volt mindig is, a barátaim más településen éltek vagy szegények voltak, 15 éves koromig C64-ezni kellett átjárni máshoz is. Nem létezett amigás, PC-s, SNES-es, PS1-es burzsujopció :) (Egy gazdag konzolos gyereket ismertem, de 14 évesen nem állsz le a pénze és a gépe miatt barátkozni egy 10 évessel.) Így nyilván sok mindent később ismertem meg is, nemhogy játszhattam vele. Azóta is a való életben a közegem nem játékos (játszanak, de ritkán vesznek játékot, platfromot, kontrollert, nem ezek a közös témák, nincsenek képben a hírekkel, megjelenésekkel stb.), nekem a geekeket ti jelentitek :)
Abban igazad van, hogyha valaki 10 éven rá van feszülve egy játékra, de kihagyja, az fölöttébb érdekes. Ha érdekeol a csapatom meccse, akkor jellemzően elmegyek utánuk külföldre is, nem 10 évvel később nézem vissza a retró jegyében VHS-ről. A legtöbb esetben a gyakorlat nem ennyire vegytiszta. Játszottam annak idején egy-két demót vagy teljes játékot is (pl. Soul Reaver, Thief, Silent Hill 2), ami nagyon bejött, és jobb gépen terveztem folytatni, de mást hozott az élet. Tanulást, munkát, emberi kapcsolatokat, további hobbikat, hatszáz más kegyetlen jó játékot. Így folyamatos epekedés nem is tud fennállni (a barátaim nagy részét is csak évente egyszer-kétszer látom), de van, hogy újra megkívánja az ember adott játékot, újra eszébe jut, vagy - amit te is más esetnek minősítettél - új darabokat fedez fel. Egy játék az bizony csak játék számomra, de teljesen természetes, hogy szeretek játszani, és ha 10-20-30 év múlva jön szembe egy korábbi kívanatos darab, tudok neki örülni, és marhára tudom élvezni. A szabadidő azonban véges, a Steam- és a GOG-fiókomon is hosszú sorban állnak a játékok, fizikailag képtelenség mindenre időt szánni.
- A Grim Fandango eredetileg a tank controls-sémát használta, de a remasterben már van point-n-click opció, szóval azzal érdemes.
És a tank control is elhagyható, tehát kontroller is jobb, mint a régi alapokon lett volna. Nem tökéletes így sem az irányítás, de szerintem az ideális, ha vegyesen kezeli az ember.
- A PoP 2 irányítása elavult egy mai konzolos platformerhez képest, meg kell szokni, de messze sem használhatatlan, csak saját logikája van.
Azért is tettem félre, mert az azt irányítást gamepaden nem tudom elképzelni, de billentyűvel is fura. Van tipped ideálisra belőni?
Azért is tettem félre, mert az azt irányítást gamepaden nem tudom elképzelni, de billentyűvel is fura. Van tipped ideálisra belőni?
Nálam így néz ki boxos vezérlőn: a DPad mind a négy irányba (vagyis tudsz felfelé ugrani és lefelé mászni / guggolni a mozgás mellett), A ugrás, B lépkedés, X kard, Y hátralévő idő, jobb shoulder gomb guggolás, bal trigger balra ugrás, jobb trigger jobbra ugrás. Ez a két triggert leszámítva egy az egyben a SNES-es verzió meg az összes többi későbbi konzolverzió (az Ubisoft baromi sok részbe beletette a régi játékok valamelyikét unlockolható extraként) vezérlése.
A triggerek PC-n azért kellenek, mert a SNES-verzióban az A-val alapból arra ugrasz, amerre nézel, míg PC-n mindig nyomni kell az irányt is, mert alapból felfelé ugrasz. Én úgy utálok helyből ugrani, mert el lehet cseszni (bár a PoP-ban nehéz), szóval sokkal jobb a két triggerre belőni az irányt.
A shoulderre a külön guggolás meg azért kell, mert gyakran kell "guggolásban ugrálgatni" a játékban, hogy beférj egy lezáródó ajtó alatt, amit a DPaden nagyon nehézkesen lehet megoldani, így viszont csak lenyomod a shouldert, aztán az irányt és kész. Persze lehet rakni a shoulder helyett az Y-ra is, de nekem rohadtul nem intuitív a legfelső face buttonnal guggolni.
A többit ízlés szerint.
Szerk: Egyébként majdnem pöccre ugyanezt használja az Oddworld is PSX-en, ami annyira nem elavult, hogy még a remake is nagyon keveset módosított rajta, szóval ha ezt nem szokod meg, akkor semmilyen más megoldást sem. :)
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Te ismered ezt a játékot, amivel nincs sok baj? (A kérdés eredetileg Zaxxnak szólt, de bárki magára veheti, aki szerint az NWN korszerű vagy időtálló.) Party nélkül a taktikai aspektusa és a csapattagok közötti kémia sem létezik. Az NWN a multis szerverek és a moddolhatósága miatt volt nagy szám, single-ben nem csak a BG-k után volt óriási visszalépés, de a rákövetkező "konzolos" KotOR-hoz képest is az. Sztorira is huszadrangú. A D&D-s verziószám növelésétől meg hadd ne ájuljak el.
A kiegészítőkben csiszolgattak a csapattársak feletti hatalmunkon (pl. hozzáférés az inventoryjukhoz, beleszólás a fejlődésükbe), azok beépítésével az alapkampányba lehetne valamit dobni rajta, de még ennyit sem remélnék a remastertől, ahogy szinkront sem várnék.
Nem mondom, hogy kifejezetten rossz játék volt, de akkor is kevés volt, ma meg pláne az.
Elolvasva a strato által linkelt infómorzsákat egyébként visszavonom, valami remény mégis van - bár ki tudja, mit jelent az egyeztetés a szerver üzemeltetők/modderekkel - azonban azzal, hogy elvileg kompatibilis lesz ~mindennel (ami, látva az előzetest, annyira nem meglepő, gyakorlatilag nem láttam különbséget az eredeti verziótól :D (bár hiszem, ha látom)) megelőzik az alapvető problémát, amit okozott volna, névlegesen a szerverek szétszakadását. Játékmechanika alatt meg inkább a D&D implementálását értettem, meg a kezelőfelületet esetleg. (Merthogy igazából én jól elvagyok vele most is, bár biztos lehetne egy picit áramvonalasabbra csinálni, már ami a kezelőfelületet illeti...)
Általánosságban beszéltem a Beamdogról: szvsz az eddigi cuccaik kb. arról szóltak, hogy lecsiszolták a régi kezelőfelületeket, kijavították a régi bugokat, aztán kijavították a saját bugjaikat és ennyi. Ez a BG-nél meg a Tormentnél (a két játékukkal, amivel játszottam is) működött, elég volt.
A NWN-ról csak a korabeli kiváló kritikák vannak meg, engem az már akkor nem érdekelt, amikor megláttam belőle az ilyen és ilyesmi artworköket:
rwurl=https://images3.alphacoders.com/991/99165.jpg
Vagy kétségbeesett, vagy hülye vagy, ha csöcselfekkel akarod eladni a szuperkomoly RPG-det. :D Kár, hogy az art design mellett játékmenetben sem szuperál eszerint, de tippre a remaster nem azoknak készül, akik már az eredetit sem szerették. Mást elvárni a Beamdogtól kb. olyan lenne, mint egy esetleges Fallout 3 remasternél megkérdezni azt, hogy "de ugye átírjátok az összes dialógust és terveztek több döntést is hozzá?"
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Kb. minek kell lennie a csöcspromók és csöcstelenpromók arányának, hogy ne mutass rá szelektíven egy neked nem tetsző artworkre, nevezd ki kvázi elsődleges, reprezentatív promóanyagnak, és húzd le miatta látatlanban a komplett játékot? Megúszhatja-e ezt a sorsot egy olyan képzeletbeli termék, amelynek 287 promóanyagából 4 darab "fókuszál" a csöcsökre (no nem pucéron, csak a fentihez mérhető ízlésességgel, már az is bőven sok), vagy muszáj maradéktalanul száműzni az efféle gonoszságot az ártatlan szemek elől? Enyhíti-e a helyzetet, hogy a fenti hölgyemény nem egy random szekszobdzsekt, hanem komoly hatalmú játékosa a settingnek; hogy az elfek tipikusan mindig is gyönyörűnek, hovatovább kívánatosnak voltak leírva D&D-ben; hogy nem volt az "szuperkomoly rpg", csak egy béna sztori még bénább játékká formálva; esetleg hogy a célközönség túlnyomó része fiatal férfi? Enyhítené-e a helyzetet, ha az ilyen dizájnért egy nő volna felelős (Bayonetta-szitu), vagy mondjuk ha felszólalnának női játékosok, hogy nekik is bejön, mert belevalónak tartják/izgatónak találják/nem prűd álszentek?
Félreértés ne essék, a játék szar. De az effajta kritika se jobb.
wut. Meselj kerlek mert a legutobbi vegigjatszasomnal se lattam a nyiszakat. Ami baj van vele az se hinnem, hogy kiado hanem kornak megfelelo gameplay design es a heavenly sword utan igyis hatalmas elorelepes volt nekik. Pont akkora mint az Enslaved utan a dmc meg most a Hellblade. Az egyeduli dolog ami miatt ezt az utat valasztottak az ido es a torodes amit igy bele tudtak kvazi deadlineok nelkul rakni a jatekba, mert a tema megerdemelte. El tudom kepzelni ok is milyen boldogsaggal gondoltak ra, hogy na akkor most megszabadulunk vegre a kiadoi zsarnoksagbol es a studiot vagy bebukjuk vagy nem. :D Mert ha nem jott volna ossze a Hellblade akkor ment volna a rolo huzas.
Amugy en kulon erdekesnek tartottam az itteni mentalitast is mikor kijott a jatel es en voltam hulyenek nezve mert teljes (:D well, fel) aron megvettem ezzel tamogatva oket, mert maximalisan megerdemeltek. Nem is tudom vette-e meg barki mas innen, de a jatek steam oldalat nezve nope. Aztan meg megy a nyoszorges, hogy csak szar jatekok jonnek... Nade ezt mar elmondtam akkor is.
Hiányos harcrendszer + emellé egy kicsit túl sok akció. Kb. ennyi, nem elég mély, mondjuk ahogy nézem, ebben a Hellblade is szenved, csak nem olyan nagy rajta a hangsúly, nem ezért érdekes játék.
Az Enslaved nekem kicsit olyan, mint a 2008-as Prince: vérzik néhány sebből, aztán ha ezeket lenyeled, akkor win, ha nem, akkor lesz benned egy kis hiányérzet. A PoP nekem win volt, az Enslaved hiányérzetes (ettől még persze egy tök jó játék).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ezt nem tartanám kiadói nyomásnak meg nyiszálásnak. Egyáltalán nem. Nem a harcra fektették a legnagyobb hangsúlyt és a Heavenly Sword után igazából... :D Az csoda, hogy azt túlélték. (mármint tényleg, mert kurva nagy bukás volt a játék) Szóval engem nem lepett meg. A DmC-ben meg persze már változott, mert ott tradícionálisan erre van kihegyezve a játék és szvsz azt az akadályt jól is vették annó. A Hellblade se a harcról szól, de ennek ellenére meglepően sok dolgot lehet csinálni. Más kérdés, hogy sokan 1 gombot spamelnek aztán az is elég igazából, de attól még a rendszer mögötte teljesen jó és változatos.
...Reaper?
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Mindig ez a hivatalos magyarázat, de attól még hidd el, hogy aki akciójátékot fejleszt, nagyon szeretne bele egy rendes harcrendszert tenni az alapokra hagyatkozás helyett. Az alapszintű működés persze kurva fontos, elvégre a játékosok jó része csak azzal lesz tisztában, de pont ezért szokott olyan sokszor hiányozni a mélység: a kiadó azt mondja, hogy rakjanak bele x dolgot, van véges pénz meg idő, és tudni kell mire költeni, így kimaradnak olyan dolgok, amiknek a "core" szempontjából nem kéne.
A PoP 2008 is ugyanez volt: a harcrendszer fun volt, de pocsolya, aztán amikor egy évvel később megkérdezték a producert, hogy mit csinált volna máshogyan, annyit mondott, hogy "nehezebbre kellett volna" (értsd: mélyebbre). Késő bánat.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nem hiszem, mert az Enslaved inkább kaland mint akció. Inkább sztori és karakterközpontú mint harc. Mint a Hellblade. Egyáltalán nem zavaró, hogy könnyű a harc, mert nem azon van a hangsúly. Van benne, mert kell, de több az ugrálás, sztori mesélés és puzzle fejtegetés meg lopakodás mint a tényleges harc. Szóval én inkább tartom ezt beleerőltetett kiadóutálatnak a részedről mint tény, bocsi.
A 2008as PoP-t meg nem is értem minek kevered ide. Az inkább volt kék gömb gyüjtögető minigame mint normális játék. wannabe shadow of the colossus mindenféle ész nélkül. Tragédia volt a grafikai stílusát leszámítva minden szinten.
Ja, minden szinten egy tragédia volt: milyen gáz volt már az a gecimély történet, amit aztán lenyúlt a Last of Us, meg az a tragikusan sima flow, ami minden modern játék sajátja lett utána. Hangulata sem volt, zenéje is szar volt, Nolan North meg trágya volt szinkronhangnak. Bezzeg az a csávó, aki Nathan Drake-et szinkronizálja, díjat neki!
Azzal persze egyetértek, hogy szép volt a grafika, de istenigazából pont az volt a legkevésbé eredeti része a játéknak alapvetően a hozzáadott "vízfestéket" leszámítva. Csak megfogták az Okamit, és beemelték art style-nak.
Szerk: A LoU kapcsolat nekem azóta is kedvenc történet, ami a videojátékzsurnalizmust illeti.
Van egy nő, aki megmentheti a világot a biztos pusztulástól, ehhez viszont meg kell halnia. A főhős nem engedi, hogy meghaljon, mert szereti és bizonyos, ismert vagy nem ismert múltbéli hibák miatt súlyt érez a vállán. Ez a gaztett már nem fér bele, még akkor sem, ha a világ múlik rajta.
Ha ezt a Ubisoft csinálja 2008-ban, akkor "hé, ennek a játéknak nincs is befejezése, a teljes játékidő nem ért semmit, nem mentettem meg semmit, szomorú vagyok, pedig nekem egy videojáték után boldognak kell éreznem magamat!" Ha ezt a Sony csinálja 6 évvel később: "zsenializmus, sírtam, minden díjat, MINDET!" A poén, hogy a PoPban még jobban is működik, mert súlyosabb és azonali a következmény, mindezt komoly hatásvadászat nélkül.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
*sigh* oké.
Éééés ezért nem érdemes veled veszekedni semmiről. Konstruktivitás kizárva, de én azért jól szórakoztam. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Veszekedtünk? Én azt hittem értelmes beszélgetést folyt ameddig nem érintettük a PoP-t. Bocs akkor. Legközelebb nem pazarlom rád mostmár tényleg az időt ha ez a vége minden egyes alkalommal. 2 kommentig tudsz értelmes kommenteket írni aztán elgurul valami és megint elmegy személyeskedő faszrázásba. Whatever.
A Last of Us az új Uncharted.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
Hol személyeskedtem? A veszekedést sem úgy értettem, hogy dobáljuk a virtuális tányérokat.
NightBagoly: Még mielőtt: a Last of Ust kiváló játéknak tartom. Nem úgy értettem, hogy "csórtak egy ötletet, rángassuk le őket a piedesztálról", hanem hogy sok szempontból mellé kéne rakni a PoP 2008-at is, nem alá. Ez persze nemcsak a sajtó meg a játékosok, hanem az Ubisoft hibája is: az alacsony eladások miatt úgy bújtatják szerencsétlen játékot meg a frencsájszt is magát, hogy tényleg baromi könnyű elhinni, hogy a játék egy szar volt. Pedig nem, nem is értem, hol a pikliben van a PoP 2008 HD rimászter, néhány apró változtatással és egy kis grafikai tupírral simán pályára lehetne vele rakni a PoPot és előkészíteni egy folytatást. De nem, bikoz Ubisoft.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Szerintem ti tudat alatt kedvelitek egymást, csak külső szemlélőként tűnik úgy mintha nem. :D
180
Erre még keresem a megfelelő gifet. ;)
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Nálam a Heavenly Sword és az Enslaved rokonlélek abban, hogy mindkettőben egyszerűcske a harc, és mindkettőben inkább a kaland érdekelt. Persze az előbbi inkább GoW-os, de mindkettő Ninja Theory-játék. (Megjegyzem az ugrabugrát illetően, hogy az Enslavedben még leesni sem lehet, mint az Unchartedben, de legalább nem helyetted nyomja a gombot is a karakter, mint a Beyond Good & Evilben.)
A Remember Me jut eszembe róluk: ott is inkább a látvány, a világ és a narratíva érdekelt, és a Dontnod annak bukása után ugye szintén sztoriirányultságra váltott akció(-kaland) helyett.
Viszont a felsoroltak egyikében sem volt mindez olyan erős, hogy önmagában igazán jóvá tegye a játékot, ezért nekem hiányzott a jobb harcrendszer belőlük, de nem is bántam, hogy máshová vitték a fókuszt. (A DmC kimaradt, mert a demó alapján az volt az első NT-játék, ahol a főhős taszított, és a hangulat nem jött be. A játékmenet pedig jobbnak tűnt, kihívás is többnek ígérkezett, de egy Devil May Cry-tól többet vár az ember. Bár a második részt nagyon könnyű felülmúlni :) Mindegy, pótolni fogom.) Majdnem vettem a Hellblade-et, aztán rájöttem, hogy 1-2 héten belül úgysem kerülne sorra, és ennyiben maradtunk.
A PoP 2008-hoz meg nem értek, de ha ott is a mesélés felé ment el hangsúly (annak idején minden ezt sugallta, a HW-s vélemények is), akkor nem lepődöm meg, hogy idekerült. A korábbi részek mind gyúrtak játékmenetre (ha ami harcot illeti, a Sands of Time DMC-verő nem is próbált lenni), a Warrior Within még nehéz is.
Sors bona, nihil aliud.
Az mondjuk elég érdekes, ahogyan "mesél" a játék, és a 60 milliószor hangoztatott "megelőzte a korát, bizony" érvelés helyett szerintem ezért nem esett le sokaknak, hogy éppen komoly karakterábrázolás meg ömézing sztori pereg a képernyőn. Az igazán mély kontextust csak akkor kapod meg, ha baromi sokat beszélteted Elikát, olyan kis satnya lesz nélküle a történet, máskor meg benyomják eléd a szimbolizmust meg az adag tanmesét a zoroasztrizmusról, oszt értelmezd. Néhány eleme még a mai indie játékok többségéhez képest is szokatlan.
Szerintem nekem csak a második végigjátszásra esett le, hogy egészen pontosan hogyan viszonyul a herceg a corruptionhoz, a corruptedhez és a két elemen keresztül Elikához, holott egy indie játék viszonyrendszerében már valószínűleg az első végigjátszás közben filóztam volna azon, hogy "Elika kihúzza a corruptionból, jé, ez egy egész játékon végigvonuló szimbólum a herceg karakterfejlődésére, Elika nélkül olyan lenne, mint a corrupted, jajdejó". Ja, és akkor ehhez még hozzájön, a hercegnek konkrétan nincs múltja, csak ilyen sejtetések vannak róla, hogy "ja, ez egy rossz ember".
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
rwurl=https://i.imgur.com/6X8nVyG.jpg
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Inkább itt reagálok az akciós topikban elhangottakra.
Szerintem fölösleges mindent támadásnak vagy kiforgatásnak venni, akár tőlem, akár a közelmúltatok ellenére Zaxxtól. Különben tényleg/még nagyobb wall of textekben kellene körbeudvarolni egymást, hogy tételesen bizonyítsuk nem erről van szó. Tőled is ki lehetne ragadni olyan elemeket, melyeket kiforgatásnak vehetne az ember, de nem is feltételezném ezt rólad. Ez csak beszélgetés. Más nézőpontokról, hozzáállásokról, élethelyzetekről van szó.
Az enyém kapásból az, hogy a '90-es évek eleje óta szerettem volna gyerekként PC-t (kb. cRPG-k helyett jutottak a KJK-könyvek), 1998-ra gyűlt rá össze módon pénzem még mindig gimnazistaként, volt mit pótolni, pláne ha valamiről nem is volt esélyem az offline és irl-központú világomban hallani, és később az egyetemi évek is kiestek (nem nagyon volt se saját PC, se net a koleszban, és nem is ezek jelentették a prioritást). Ha valaki ebben az állandó lemaradásban szocializálódott, akkor az természetes neki. De nekem az is, ha olyan műfajokat fedezek fel, melyek korábban nem álltak kézre, mert ügyetlen voltam bennük, más volt a hangulatom, vagy billentyűvel próbálva nem nyújtottak kellő játékélményt.
Tényleg nem akarok ezzel itt nagyon offolni, nem rosszindulatból hoztam fel a témát (és nem is ez volt a szándék, hanem a 3-4 éves főszabály árképzéssel való összevetése), ez nem a te letromfolásod, a te preferenciád cseszegetése, csak a teljesen eltérő háttér érzékeltetése. Persze azért visszamenőleg is utállak, hogy te már akkor doomoztál, amikor nekem még a Die Hard 2 volt a csúcs a témában C64-en :)
@n0k0m
Az a Dune 2 volt, a C&C-ben nem volt limit. A Dune 2-ből pedig vannak a neten modernizált open source változatok. Mindneesetre a Dune 2-t és az első WarCraftot is gyötrelem volt játszani az eredeti formájukban sok éve is.
Zaxx listátjából szerintem sok játék élvezetes ma is. Az elmúlt években többet végigjátszottam először vagy újrázva én is az elmúlt években. És van köztük olyan, amit elő fogok venni még többedjére is.
Sors bona, nihil aliud.
Feltétlen nem veszem támadásnak csak másról beszéltetek mindketten ignorálva a lényegét annak amiről én írtam. Ezért akadtam ki rajta egy kicsit. Viszont ha teszem azt engem érdekel (Zaxx listájáról szemezve) a Silent Hill 1 és nincs ps-em, akkor nem fogok 10+ évet várni míg az ölembe pottyan egy elfekvő darab. Azzal konkrétan azt csináltam, hogy ismerősnél pár délután alatt végigjátszottam, mert érdekelt. Nem vártam 10+ évet rá. A 2000-es évek derekán amikor lehetőség volt rá fogtam és addig nyaggattam amíg bele nem ment. :D Persze akinek kimaradt mert azt se tudta, hogy léteznek ezek a játékok (ismételten Zaxx példáit látva) és most pótolja (részvétem neki, mert mostani szemmel el nem tudom képzelni milyen élmény lehet) az így járt. Hiába nincs és soha nem is volt xboxom, az ottani exclusive listát is nyüstöltem annó, érdekelt->megoldottam. Aláírom kicsit szerencsés is voltam, hogy csomó játékörülttel voltam körbevéve már nagyon kicsi koromtól kezdte és volt szerencsém relatív sok mostmár klasszikus játékhoz akkor amikor még frissek voltak. Sokan az utcán rohangáltak/fociztak mi meg ültünk a c64-amiga-snes-pc előtt. ^^ Lehet száni, de annó 7-8 évesen még élni se tudtam rendesen, de az xcom (akkor még talán UFO néven futott?) már ment amigán, mert láttam ahogy fater nyüstöli és akkor már én is... :D Ugyanez volt az Elite C64en. Igaz lassan fogtam fel mi történik, de kis rásegítéssel ment azért.
Persze elfogadom, hogy nem mindenkinél így működik/működött csak erősnek éreztem mikor egy kontextusból kiragadott mondatot próbáltál másképp beállítani mint amiről az szólt.
Joda:
Igen, de ha ez az ok szerinted a nemtörődömség, akkor ellenkeznem kell (bár azt elismerem, hogy két évesen nem volt prioritás nálam boltba rohanni a Monkey Islandért, ahogyan az első Castlevaniák sem érdekeltek, mivel még nem léteztem, amikor megjelentek). Nekem a nemtörődömség az pont azt jelenti: hogy valami abszolút nem érdekel. Na most a Monkey Island pl. engem azóta érdekel, amióta tudom, hogy létezik, vagyis amióta a harmadik rész demójával játszottam. Akkor úgy voltam vele, hogy majd nekiállok ezeknek, ha már tudok úgy angolul, hogy mindent megértek belőlük. Egy olyan 2000 környékén már tudtam úgy angolul, csak nem tudtam honnan beszerezni 10 éves játékokat, aztán meg lett internetem, de jött a Windows XP is, ami alatt nem sikerült őket elindítani, így végül a ScummVM hozta el a megoldást (ahogyan az összes többi régi Lucasarts cím esetében is).
Ugyanígy ha valamit nem ismersz, az azt jelenti, hogy nem törődsz vele? Come on, miért kell erre pont a saját nézőpontodat ráerőltetni, amikor fura módon másokat nem Jodának hívnak?
Nagyon jó az SH1 most is: emulátoron tök okésan néz ki, a hangulata is megvan, a játékmenet meg elég könnyű a folytatásokhoz képest... és teljesen biztos vagyok benne, hogy nem volt hiba kihagyni, mivel 10 évesen a művészi tartalom töredékét se sikerült volna megértenem.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
n0k0m:
Oké, de a játéktörténelmet nem a te ízlésed szerint írják, és a felsorolt címek nagy többsége onnan egy kisebb-nagyobb, de fontos szelet. Persze nem azt mondom, hogy ezeket kell játszani izibe, mert azért egy Doomot simán kiválthatsz a Doom 2-vel (ugyanúgy vágni fogod, mi az a Doom), ahogyan a C&C1-et is a Red Alerttel (ugyanúgy meglesz a korai RTS gyorstalpaló).
Ez nagyon sok játék esetében igaz tud lenni, de azért rengeteg olyan van (és érdekes módon a klasszikussá nemesülők ilyenek... kivéve a System Shock 1-et), aminél nem ez a helyzet. Most így végignézve a listán pl. szerintem egyedül ezek azok, aminél figyelembe kell venni bizonyos dolgok elavulását:
- Az X-COM kezelőfelülete egy trágyahalom.
- A Grim Fandango eredetileg a tank controls-sémát használta, de a remasterben már van point-n-click opció, szóval azzal érdemes.
- A PoP 2 irányítása elavult egy mai konzolos platformerhez képest, meg kell szokni, de messze sem használhatatlan, csak saját logikája van.
- Régi FPS-t nem DOSBoxban és billentyűzettel, hanem modern source porttal és egérrel játszunk.
- Az MK2-ben nincsenek kombók, mechanikailag nem is egy jó bunyós játék, de az egyik leghangulatosabb rész.
- A System Shock 2 kezelőfelületénél sem nehéz egy jobbat kitalálni manapság.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Megprobalom megegyszer sokadjara akkor. Mostmar tenyleg nem tudok ennel egyertelmubb lenni, de mindkettonknek csomo idot sporoltal volna meg ha elolvasod es meg is erted mirol beszelek.
Tegyuk fel 2000et irunk meglatod a half-life-ot es azt mondod abetyarjat ez nekem nagyon bejon jatszani akarok vele. Talan meg a day one demot is beszerzed letolod azt mondod huh, fasza. Utana leszarod 12-13 evig es valami oknal fogva valamit valtoztatnak a meg mindig kaphato valtozatan erre nekiallsz sirni, hogy bruhuhuh en az eredeti elmenyt akarom, az erdekelt, az fogott meg. Ezesetben tudom azt mondani, hogy volt ra 10+ eved ugy, hogy tudtal a letelzeserol, a vilagon semmi nem gatolt meg abban hogy jatsz vele megse tetted. Erre ertettem, hogy az vegtelen nemtorodomseg. Vagy mondod, hogy x meg y mekkora klasszikus es nem is vagy igazi gamer ha nem toltad. Ezesetben se ertem miert varna vele az ember 10 evet azutan hogy elkezdi erdekelni. Ugy gondolom, hogy itt ebben a kozonsegben mar mindenki azert kozel 30 vagy 25+. Nem ertem valaki miert vart volna tizeneves kora ota arra, hogy pl jatszon az elso starcrafttal. :D Vagy Age of 1-2-vel. Vagy teszemazt Quake 3-al. Barmi ilyesmivel. Mar akkor is boven tini volt mindenki mikor ezek mentek. Eltelt ezer ev, mar anno hw-n is ott volt mindenki ami egy gamer forum volt. Szoval na...
Ha azt se tudtad, hogy letezik a jatek vagy tudomisen x millio okod van ra amiert szant szandekkal nem jatszottal vele, nem erdekelt, tok tudja es most veszed elo mert x akkor az nyilvan nem nemtorodomseg. Irtad, hogy az unreal neked az ut volt es nem tudtad, hogy van amugy unreal is. Legit reason nem nemtorodomseg. Nem tudok mi a francnak kell ezt ennyire korbemagyarazni mostmar. Tenyleg mintha szant szandekkal csak probalsz belekotni ahelyett, hogy megertened. Remelem azert mostmar egyertelmu mire gondoltam.
Nekem a HL1 eredeti élménye a software renderer volt, szóval azt nem sírnám vissza. :D
Egyébként szerintem értettük, hogy mit akartál mondani, csak azért kötözködünk, mert az első kommentből nem jött át. Nálam mondjuk akadályok és egyéb gondok nélkül is elő tud fordulni, hogy sok évig nem veszek elő egy játékot, mert mindig épp egy másikkal vagyok elfoglalva, nincs kedvem ahhoz a műfajhoz, ilyenek. Pl. az új Tormentet is már régóta végig szeretném játszani, de egy CRPG-hez egyrészt idő, másrészt elhivatottság kell, és nem mindig van kedve az embernek ahhoz az élményhez. Akkor szeretek egy játékkal játszani, ha olyanom van, egyébként lehet, hogy be sem ránt úgy. Pl. ha végigvittem egy RPG-t, nem szeretek azonnal nekiülni egy másiknak, inkább pihentetem a műfajt egy kicsit, meg most az új Wolffal vagyok úgy, hogy annyit FPS-eztem az utóbbi időben, hogy majd inkább máskor.
Szerk: Ja meg azt se szeretem, hogy ilyenkor ősszel mindig egy rakásra jönnek a játékok, mert a fenének sincs kedve szezonálisan annyit játszani + ha egymás után kéne végigvinnem a Shadow of Wart meg az AC Originst, valószínűleg öngyilkos lennék. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Azt aláírom, hogy az első erősen tömörített csipkelődésem az én hibámból volt félreérthető. Élőszóban szerencsésebb ez.
Az én élethelyzetem amúgy meglehetősen más volt mindig is, a barátaim más településen éltek vagy szegények voltak, 15 éves koromig C64-ezni kellett átjárni máshoz is. Nem létezett amigás, PC-s, SNES-es, PS1-es burzsujopció :) (Egy gazdag konzolos gyereket ismertem, de 14 évesen nem állsz le a pénze és a gépe miatt barátkozni egy 10 évessel.) Így nyilván sok mindent később ismertem meg is, nemhogy játszhattam vele. Azóta is a való életben a közegem nem játékos (játszanak, de ritkán vesznek játékot, platfromot, kontrollert, nem ezek a közös témák, nincsenek képben a hírekkel, megjelenésekkel stb.), nekem a geekeket ti jelentitek :)
Abban igazad van, hogyha valaki 10 éven rá van feszülve egy játékra, de kihagyja, az fölöttébb érdekes. Ha érdekeol a csapatom meccse, akkor jellemzően elmegyek utánuk külföldre is, nem 10 évvel később nézem vissza a retró jegyében VHS-ről. A legtöbb esetben a gyakorlat nem ennyire vegytiszta. Játszottam annak idején egy-két demót vagy teljes játékot is (pl. Soul Reaver, Thief, Silent Hill 2), ami nagyon bejött, és jobb gépen terveztem folytatni, de mást hozott az élet. Tanulást, munkát, emberi kapcsolatokat, további hobbikat, hatszáz más kegyetlen jó játékot. Így folyamatos epekedés nem is tud fennállni (a barátaim nagy részét is csak évente egyszer-kétszer látom), de van, hogy újra megkívánja az ember adott játékot, újra eszébe jut, vagy - amit te is más esetnek minősítettél - új darabokat fedez fel. Egy játék az bizony csak játék számomra, de teljesen természetes, hogy szeretek játszani, és ha 10-20-30 év múlva jön szembe egy korábbi kívanatos darab, tudok neki örülni, és marhára tudom élvezni. A szabadidő azonban véges, a Steam- és a GOG-fiókomon is hosszú sorban állnak a játékok, fizikailag képtelenség mindenre időt szánni.
Sors bona, nihil aliud.
És a tank control is elhagyható, tehát kontroller is jobb, mint a régi alapokon lett volna. Nem tökéletes így sem az irányítás, de szerintem az ideális, ha vegyesen kezeli az ember.
Azért is tettem félre, mert az azt irányítást gamepaden nem tudom elképzelni, de billentyűvel is fura. Van tipped ideálisra belőni?
Sors bona, nihil aliud.
Nálam így néz ki boxos vezérlőn: a DPad mind a négy irányba (vagyis tudsz felfelé ugrani és lefelé mászni / guggolni a mozgás mellett), A ugrás, B lépkedés, X kard, Y hátralévő idő, jobb shoulder gomb guggolás, bal trigger balra ugrás, jobb trigger jobbra ugrás. Ez a két triggert leszámítva egy az egyben a SNES-es verzió meg az összes többi későbbi konzolverzió (az Ubisoft baromi sok részbe beletette a régi játékok valamelyikét unlockolható extraként) vezérlése.
A triggerek PC-n azért kellenek, mert a SNES-verzióban az A-val alapból arra ugrasz, amerre nézel, míg PC-n mindig nyomni kell az irányt is, mert alapból felfelé ugrasz. Én úgy utálok helyből ugrani, mert el lehet cseszni (bár a PoP-ban nehéz), szóval sokkal jobb a két triggerre belőni az irányt.
A shoulderre a külön guggolás meg azért kell, mert gyakran kell "guggolásban ugrálgatni" a játékban, hogy beférj egy lezáródó ajtó alatt, amit a DPaden nagyon nehézkesen lehet megoldani, így viszont csak lenyomod a shouldert, aztán az irányt és kész. Persze lehet rakni a shoulder helyett az Y-ra is, de nekem rohadtul nem intuitív a legfelső face buttonnal guggolni.
A többit ízlés szerint.
Szerk: Egyébként majdnem pöccre ugyanezt használja az Oddworld is PSX-en, ami annyira nem elavult, hogy még a remake is nagyon keveset módosított rajta, szóval ha ezt nem szokod meg, akkor semmilyen más megoldást sem. :)
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Inkább itt reagálok az hírtopik NWN-es vonalára.
Te ismered ezt a játékot, amivel nincs sok baj? (A kérdés eredetileg Zaxxnak szólt, de bárki magára veheti, aki szerint az NWN korszerű vagy időtálló.) Party nélkül a taktikai aspektusa és a csapattagok közötti kémia sem létezik. Az NWN a multis szerverek és a moddolhatósága miatt volt nagy szám, single-ben nem csak a BG-k után volt óriási visszalépés, de a rákövetkező "konzolos" KotOR-hoz képest is az. Sztorira is huszadrangú. A D&D-s verziószám növelésétől meg hadd ne ájuljak el.
A kiegészítőkben csiszolgattak a csapattársak feletti hatalmunkon (pl. hozzáférés az inventoryjukhoz, beleszólás a fejlődésükbe), azok beépítésével az alapkampányba lehetne valamit dobni rajta, de még ennyit sem remélnék a remastertől, ahogy szinkront sem várnék.
Nem mondom, hogy kifejezetten rossz játék volt, de akkor is kevés volt, ma meg pláne az.
Sors bona, nihil aliud.
Elolvasva a strato által linkelt infómorzsákat egyébként visszavonom, valami remény mégis van - bár ki tudja, mit jelent az egyeztetés a szerver üzemeltetők/modderekkel - azonban azzal, hogy elvileg kompatibilis lesz ~mindennel (ami, látva az előzetest, annyira nem meglepő, gyakorlatilag nem láttam különbséget az eredeti verziótól :D (bár hiszem, ha látom)) megelőzik az alapvető problémát, amit okozott volna, névlegesen a szerverek szétszakadását. Játékmechanika alatt meg inkább a D&D implementálását értettem, meg a kezelőfelületet esetleg. (Merthogy igazából én jól elvagyok vele most is, bár biztos lehetne egy picit áramvonalasabbra csinálni, már ami a kezelőfelületet illeti...)
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Általánosságban beszéltem a Beamdogról: szvsz az eddigi cuccaik kb. arról szóltak, hogy lecsiszolták a régi kezelőfelületeket, kijavították a régi bugokat, aztán kijavították a saját bugjaikat és ennyi. Ez a BG-nél meg a Tormentnél (a két játékukkal, amivel játszottam is) működött, elég volt.
A NWN-ról csak a korabeli kiváló kritikák vannak meg, engem az már akkor nem érdekelt, amikor megláttam belőle az ilyen és ilyesmi artworköket:
rwurl=https://images3.alphacoders.com/991/99165.jpg
Vagy kétségbeesett, vagy hülye vagy, ha csöcselfekkel akarod eladni a szuperkomoly RPG-det. :D Kár, hogy az art design mellett játékmenetben sem szuperál eszerint, de tippre a remaster nem azoknak készül, akik már az eredetit sem szerették. Mást elvárni a Beamdogtól kb. olyan lenne, mint egy esetleges Fallout 3 remasternél megkérdezni azt, hogy "de ugye átírjátok az összes dialógust és terveztek több döntést is hozzá?"
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Kb. minek kell lennie a csöcspromók és csöcstelenpromók arányának, hogy ne mutass rá szelektíven egy neked nem tetsző artworkre, nevezd ki kvázi elsődleges, reprezentatív promóanyagnak, és húzd le miatta látatlanban a komplett játékot? Megúszhatja-e ezt a sorsot egy olyan képzeletbeli termék, amelynek 287 promóanyagából 4 darab "fókuszál" a csöcsökre (no nem pucéron, csak a fentihez mérhető ízlésességgel, már az is bőven sok), vagy muszáj maradéktalanul száműzni az efféle gonoszságot az ártatlan szemek elől? Enyhíti-e a helyzetet, hogy a fenti hölgyemény nem egy random szekszobdzsekt, hanem komoly hatalmú játékosa a settingnek; hogy az elfek tipikusan mindig is gyönyörűnek, hovatovább kívánatosnak voltak leírva D&D-ben; hogy nem volt az "szuperkomoly rpg", csak egy béna sztori még bénább játékká formálva; esetleg hogy a célközönség túlnyomó része fiatal férfi? Enyhítené-e a helyzetet, ha az ilyen dizájnért egy nő volna felelős (Bayonetta-szitu), vagy mondjuk ha felszólalnának női játékosok, hogy nekik is bejön, mert belevalónak tartják/izgatónak találják/nem prűd álszentek?
Félreértés ne essék, a játék szar. De az effajta kritika se jobb.
ibi amentia latet