Az utóbbi napokban előszedegettem néhány cuccot, amit tiniként hallgattam, mert kíváncsi voltam arra, hogy még mindig passzolnak-e.
Nightwish - Once: elég szar, de van rajta 1-2 jó szám.
Godsmack - Faceless: élvezhető, de fájdalmasan hatásvadász, ráadásul azóta megismertem az Alice in Chainst is, amihez képest igencsak pózer kukásemberkedés. A Prince of Persia Warrior Within azért nem létezik nélküle.
Dream Theater - Octavarium: ÜT, persze ezzel gondolom magamra haragítok pár keményvonalas DT-fant, de ez van, én a Train of Thought meg az Octavarium idején voltam 16 éves. Persze a Scenes from a Memory azért még mindig toronymagas atyaúristenség, a mostani Astonishingről meg már én sem tudom, mit gondoljak.
Tészemről a Train of Thought a legjobb DT album, alapvetően metálabb metálokat hallgatok, de kb. minden DT albumon van kb. 2-3 olyan szám amit egész nap elhallgatnék. A DT-ről mindig az ugrik be, hogy nem hinném, hogy van komolyabb rock/metal együttes.
Tészemről a Train of Thought a legjobb DT album, alapvetően metálabb metálokat hallgatok
Itt van a kutya elásva szerintem: az oké, hogy a Train of Thought a hardkórak szerint nem méltó a progmetál legendáihoz, de közben meg ott van az az oldala is a dolognak, hogy a DT remek zenészei csináltak egy klasszikus metállemezt, vagyis automatikusan a világ egyik legjobb metállemezét. Lehet, hogy ez nem progmetál, de ledobod az ékszíjat, olyan jó kezdés:
Lehet, hogy a Metallica hívja állandóan Cthulhu-t, de erre a számra fog előjönni. :D
Nem progmetál teljesen még az Octavarium sem, de ott van a DT hozzáadott értéke, és azért megnézném azt a Metallicát, ami a "TIC-TIC-TOC-TOC" után ilyen dalszöveget hoz össze:
Ez úgy szól a pánikbetegségről meg annyira jól fogja meg azt, hogy roham alatt mit érez egy pánikbeteg, mintha egy pánikbeteg írta volna (lehet, hogy igen egyébként, fuck knows).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Panic Attack klasszikusan tipikus esete azoknak a számoknak amiket említettem. Fiatalabb koromban nekem azért nem tetszett a DT, mert nagyon rockos volt az ének, de az az ének ugyanúgy hozzátartozik a DT-hez, megszokja az ember, Panik Attackban az ének is kifejezetten tetszik, a dob meg amúgy is elég erős a DT-ben, Panik Attackban is (Nem értem hogy került ki Portnoy az együttesből, Mangini is tud dobolni, ... Az Adrenalin Mob Portnoy egyik projrektje, van azért néhány jó szám az Omerta albumot gyakran hallgatom)
Kiválóan passzol a monoton tesztelés mellé
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
"Shut up!"
:,D
Nem kell ezt mindig annyira komolyan venni!
ibi amentia latet
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
Egész nap ezt tolnám a CBA-ban:
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
"okey-dokey!"
"okey-dokey!"
"okey-dokey!"
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
"okey-dokey!"
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
ibi amentia latet
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
"okey-dokey!"
"okey-dokey!"
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
"okey-dokey!"
"okey-dokey!"
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
"okey-dokey!"
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
Az utóbbi napokban előszedegettem néhány cuccot, amit tiniként hallgattam, mert kíváncsi voltam arra, hogy még mindig passzolnak-e.
Nightwish - Once: elég szar, de van rajta 1-2 jó szám.
Godsmack - Faceless: élvezhető, de fájdalmasan hatásvadász, ráadásul azóta megismertem az Alice in Chainst is, amihez képest igencsak pózer kukásemberkedés. A Prince of Persia Warrior Within azért nem létezik nélküle.
Dream Theater - Octavarium: ÜT, persze ezzel gondolom magamra haragítok pár keményvonalas DT-fant, de ez van, én a Train of Thought meg az Octavarium idején voltam 16 éves. Persze a Scenes from a Memory azért még mindig toronymagas atyaúristenség, a mostani Astonishingről meg már én sem tudom, mit gondoljak.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Tészemről a Train of Thought a legjobb DT album, alapvetően metálabb metálokat hallgatok, de kb. minden DT albumon van kb. 2-3 olyan szám amit egész nap elhallgatnék. A DT-ről mindig az ugrik be, hogy nem hinném, hogy van komolyabb rock/metal együttes.
Pl.
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
hear how she sing!
"okey-dokey!"
"okey-dokey!"
Itt van a kutya elásva szerintem: az oké, hogy a Train of Thought a hardkórak szerint nem méltó a progmetál legendáihoz, de közben meg ott van az az oldala is a dolognak, hogy a DT remek zenészei csináltak egy klasszikus metállemezt, vagyis automatikusan a világ egyik legjobb metállemezét. Lehet, hogy ez nem progmetál, de ledobod az ékszíjat, olyan jó kezdés:
Lehet, hogy a Metallica hívja állandóan Cthulhu-t, de erre a számra fog előjönni. :D
Nem progmetál teljesen még az Octavarium sem, de ott van a DT hozzáadott értéke, és azért megnézném azt a Metallicát, ami a "TIC-TIC-TOC-TOC" után ilyen dalszöveget hoz össze:
Ez úgy szól a pánikbetegségről meg annyira jól fogja meg azt, hogy roham alatt mit érez egy pánikbeteg, mintha egy pánikbeteg írta volna (lehet, hogy igen egyébként, fuck knows).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Panic Attack klasszikusan tipikus esete azoknak a számoknak amiket említettem. Fiatalabb koromban nekem azért nem tetszett a DT, mert nagyon rockos volt az ének, de az az ének ugyanúgy hozzátartozik a DT-hez, megszokja az ember, Panik Attackban az ének is kifejezetten tetszik, a dob meg amúgy is elég erős a DT-ben, Panik Attackban is (Nem értem hogy került ki Portnoy az együttesből, Mangini is tud dobolni, ... Az Adrenalin Mob Portnoy egyik projrektje, van azért néhány jó szám az Omerta albumot gyakran hallgatom)
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Troy Baker - My Religion
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.