Amikor az eldák bukása életre hívta Slaanesht, és a perverzió istenének születése elpusztította az elda birodalom területét, az örökké forrongó Rettegés Szemét hagyva a helyén, nem minden romlott elda követte birodalmuk útját a Lelkekre Szomjazó karmai közé. Az Ősök, az eldák teremtői átadták gyermekeiknek a hiperháló működtetésének titkait, és azt ők nem csak alaposan megtanulták, de tovább is fejlesztették a Mennyek Háborúja óta eltelt számolatlan évezredek alatt. A bukott eldák szervezeteinek bőségesen voltak támaszpontjai, sőt roppant városai ebben a köztes dimenzióban, ahová nem férkőzött be a Warp, és az anyagi világból sem férhetett hozzá senki, aki nem ismerte a működését. Ezekben a túlvilági városokban tovább éltek és sokasodtak a sötét eldák, az idő múlásával lassan elfoglalták egymás birtokait, egyetlen végtelen várossá egyesítve azokat, amely egyszerre van jelen a Galaxis számolatlanul sok pontján, mégis távol az anyagi világtól. Commorragh lakói – így nevezik ezt a pokoli birodalmat – hamar szembesültek a ténnyel, hogy ha elszökniük sikerült is a Lelkekre Szomjazó alől, elbújniuk nem. A halhatatlan sötét eldák lassan fonnyadni kezdtek, ahogy Slaanesh apránként szívta el a lelküket. Volt azonban kiút, éspedig olyan, ami nagyszerűen illett a velejéig romlott lények világához: hamar rájöttek, hogy megválthatják saját magukat mások szenvedésével. A kín újjáéleszti, felpezsdíti az összeaszó sötét eldát, sőt erősebbé, gyorsabbá teszi. Társadalmuk addig is rabszolgamunkára épült, de a felfedezést követően megsokszorozódtak rablóhadjárataik. A galaxis egy pontja sincs biztonságban a hiperhálóból váratlanul feltűnő flotilláiktól, amelyek hihetetlenül fejlett technológiájukkal villámgyorsan csapnak le a védtelen pontokra, annyi szenvedést okozva amennyit csak tudnak, és számolatlanul ragadva el a lakosságot rabszolgának, és lelki táplálékul.
Ezek a szerencsétlenek hamar rájönnek, hogy jobb lett volna meghalniuk a harcban. A sötét eldák a kínokozás összes módjának mesterei, és áldozataikon valamennyit végig is próbálják. A testi szenvedés ízletes, de alantas ízeinél még keresettebbek a lelkiéi. Évekig, évtizedekig is életben tartják a százszorosan megtört porhüvelyt, amíg végül az átélt borzalmak megsemmisítik lelkileg – de még ekkor sem szabadulnak. Kínzómestereik az élő test szentségtelen mesterei; a halottakat, vagy akár egyes testrészeiket is fel tudják éleszteni, és újabb perverz célokra hasznosítani. Nem egy közülük kedvenc áldozatai kíntól meg-megremegő testeiből kovácsolt trónon pihen, de harcban is ilyen homonkuluszok kísérik, egyszerre okozva nekik örömet az ellenség jajgatásával és a sajátjukkal.
Ezt a sötét fajt hosszú-hosszú ideig a nemesi házak vezették, melyek vérvonala jóval a Bukás előtti időkre nyúlt vissza. Körülbelül a harmincötödik évezredben – bár a hiperhálóban másképpen folyik az idő, mint az anyagi világban – a Xelian ház, alatta pedig a Kraillach és Yllithian házak uralkodtak, egymással is folyamatosan vetélkedve a hatalomért. Ezt a status quot borította fel Asdrubael Vect, minden idők legnagyobb sötét elda sikerörténete, aki egyszerű harcos-szolgából vált egész Commorragh urává.
Vect olyan bűnszervezetet, Kabalt épített ki, amelyben, szöges ellentétben a nemesi házak rendszerével, nem számított a vérvonal, csak a tettek. Az alacsonyabb származású, de ambíciózus sötét eldák tömegével szegődtek el hozzá, és csakhamar a nemesek figyelmét is felkeltette. Vigyázott, hogy ne vegyen a feltétlenül szükségesnél több részt a házak háborújában – Lord Xelian még így is fenyegetésnek tekintette, és számtalanul építette be kémeit a szervezetébe. Vect azonban látványosan nem a házak ellen fordult. Kicsikarta egy hatalmas hiperhálókapu használatának jogait. Ez a kapu az Impérium uralta Desaderia-öböl térségébe vezetett, és bár elég nagy volt ahhoz, hogy egész flották közlekedjenek rajta, fejlett technológia tette láthatatlanná az Istencsászár hívei számára, és potens védelem óvta bárkitől, aki mégis beleütközött volna.
Phoecus, a Szalamandrák gárdista rendjének kapitánya a rend Pöröly nevű cirkálójával a Desaderia-öböl térségében járt, a Szalamandrák ősatyja, Vulcan szent ereklyéi után kutatva. Mivel rendje kötelességének tekinti a lakosság védelmét, amikor hírt kapott a támadásokról, azonnal irányt változtatott az érintett világok felé. Csapdába futott. Asdrubael Vect apró, de hihetetlenül fürge sötét elda hajók tucatjait számláló flottával várt rá. Rövid küzdelem után fejlett EMP eszközökkel teljesen működésképtelenné tették a cirkálót, és magukkal vontatták a kapun át Commorraghba.
A túlvilági város felbolydult. Egyetlen gárdista is ínyencfalatnak számított: ezek a nagyszerű játékok irtóztató mennyiségű kínzást kiállnak, mielőtt elromlanának, ráadásul a legjobb harcos-rabszolgák, akiket csak az arénákba lehet engedni! És ebből egy egész cirkáló… Lord Xelian kémei révén elsőként értesült a fogásról. A kapun átlépve Vect flottája Xelian többszörös túlerejével találta magát szemben, és rövid üzenetváltás után „önként” átadták az áhított zsákmányt. A lord csahosai azonnal a Xelian-negyedbe vitték azt, ahol hét vonósugár bilincsébe verve mindjárt nekiláttak az áhított javak kinyerésének. A sötét eldák technológiájával percekbe telt felnyitni a bejárati zsilipet, ahol a lord beszerzői máris benyomultak – és mind egy szálig meghaltak. Vulcan fiai nem szándékoztak feladni a küzdelmet. A Xelian ház felkent harcosai következtek: kevés ember állhatott meg ezekkel a nemesekkel szemben. Most azonban nem emberekkel küzdöttek, ráadásul a gárdisták hazai pályán harcoltak. A küzdelemből, amelyet a megbénított cirkáló gyomrának sötétjében csak a bolterlövedékek robbanásai világítottak meg, egyetlen sötét elda sem távozott élve. Lord Xelian szája kegyetlen mosolyra húzódott a hír hallatán. Leereszkedően újra Asbrudael Vect Kabaljának adományozta a gárdistákhoz fűződő jogokat. Hadd vérezzen ki ez a pofátlanul feltörekvő szervezet – ha pedig kikaparták a tűzből a gesztenyét, igazán könnyű lesz elvenni tőlük.
Vect lassabb, átgondoltabb módon látott neki az ostromnak. Egyfelől felderítő, puhatolódzó csapásokat mért, de ezeket a sötét eldákat a gárdisták megint csak elpusztították. Érdekes módon ezeket az egységek szinte mind azok a sötét eldák alkották, akik Lord Xelian kémei voltak a szervezetében… Ezután zsoldosokat fogadott, akik hasonló sorsra jutottak – gondosan azokat a zsoldos kompániákat fogadta fel, akikre a Xelian ház is előszeretettel támaszkodott.
Mindeközben Phoecus kapitány fogcsikorgatva kapaszkodott egy utolsó reménysugárba. Hestion testvér, a gárdisták Könyvtárosa, ha a műszereik fel is adták a szolgálatot, megtalálta a módját, hogy pszichéjével vészjelzést sugározzon rendjüknek. A Szalamandrák könnyen megtalálták a Desaderia-kaput, amelynek álcázása immár nem működött, és véderőit is lemészárolta egy rejtélyes támadás…
Az ostrom tizenhatodik napján a Xelian negyed felett vakító fény lobbant fel. Működésbe lépett a kapu, és nem kevesebb mint két tucat gárdista cirkáló lépett át rajta, a Vulcan Haragja csatabárka vezetésével. A Szalamandrák és az őket kísérő Griffek és Ezüstkoponyák rendjének roppant hajói azonnal tüzet nyitottak. Lord Xelian palotája, magával a lorddal együtt, másodperceken belül porrá omlott.
Commorragh válasza nem váratott sokat magára. Apró, követhetetlenül gyorsan cikázó harci gépek százai támadtak a betolakodókra, míg a nemesi házak kísérteties palotáinak tüskés tornyaiból sötét energiát okádó lövegek tartottak célra rájuk. Ahogyan a Pörölyt, a felmentő flotta ágyúit is el látszottak némítani ezek a támadások.
Ekkor azonban a flotta leszállóegységek százait lövellte ki magából. A páncélozott kapszulák becsapódása lerombolta a paloták ütegeinek egy részét, a Császár belőlük előözönlő angyalai a többit. A sötét eldák első ellentámadásának lendülete megtört. Ötszáz Gárdista, csaknem egy teljes Rend állt Commorragh földjén, és vette körül védelmezőn a Pörölyt.
Ahogy legyek a nyers húsra, úgy özönlöttek a sötét elda harcosok a küzdelembe. Lord Kraillach pengéje nyomán szökőkúként spriccelt a gárdisták vére – de aztán egy eltévedt sötét energia lövés atomjaira bontotta a lordot, a Szalamandrák pedig nem csak rendezték soraikat, de lángoló prométheumot permetezve maguk előtt, előre is nyomultak.
Lord Yllithian sem engedhette meg magának, hogy arcot veszítsen, mert kimarad a küzdelemből. Ő ravaszabb volt: megnyerte magának a valaha élt leghatalmasabb sötét elf arénaharcos, Lelith Hesperax szolgálatait. Ez a több ezer éves gladiátornő annyira követhetetlenül gyorsan mozog a csatatéren, hogy a páncél már nem védelmezi, hanem lelassítja, ezért meztelenül veti magát a küzdelembe. Minden porcikáját fegyverként használja: annyira ura testének, hogy adamantitpenge kéz- és lábkörmeivel, de még egyes hajszálaival (melyeket monoszálakkal futtatott be) is más-más ellenféllel végez egyetlen mozdulattal. Bár Lord Yllithian pszichopata őrültnek tartotta, amiért soha nem kínoz meg senkit, hanem azonnal, és ráadásul gyorsan végez velük, mégis úgy érezte, ezzel a legyőzhetetlen nősténydémonnal az oldalán biztonságban lesz a küzdelemben. Végzetes tévedés volt: Lelith Hesperax csak a megfelelő pillanatra várt, hogy egyetlen utánozhatatlanul gyors fordulattal egyszerre zsigerelje ki a lordot, és valamennyi katonáját, aki tanúja lett volna tettének. Már ott is hagyta a csatateret: a gárdisták elleni harc nem nyújtott számára új kihívást, és Asdrubael Vecttel kötött egyezsége nem szólt további célpontokról...
A sötét elf túlerő lassan harapófogóba fogta a gárdistákat, akik elkezdtek aggasztó veszteségeket szenvedni. Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy a Pöröly segítségére sietnek, ezért a nemesek hadai is ezt vették célba. Amikor már azzal fenyegetett volna a támadásuk, hogy összeroppantja a hajótestet, sistergő villámlás közepette a Szalamandrák terminátorai teleportáltak oda. Összehangolt csapásuk szörnyű rendet vágott a támadók között. A pillanatnyi lélegzethez jutó Phoecus kapitány emberei élén előbújt fedezékéből, és rakétazárótüzet zúdított a cirkálót fogva tartó vonósugarak forrásaira. Hestion testvér pedig, aki egészen idáig gyűjtötte pszionikus erejét, hatalmas tűzvihart idézett, ami lángoló főnix képében csapott le a körülöttük a levegőben cikázó támadókra, felperzselve és szétszórva őket. A rakéták a hétből öt vonósugarat semlegesítettek, érdekes módon a maradék kettő generátorai mintha belülről robbantak volna fel… Fatális egybeesés az is, hogy a Pörölyt eddig megbénító mező ekkor inaktívvá vált. A Gárdisták átcsoportosítottak, és megmentett testvéreikkel együtt, folyamatos tűzharcban, elhagyták Commorragh-t, a kapun át.
Az Impérium ezt követő megtorló hadjárata katasztrofális kudarccal végződött, amikor a továbbra is álcázatlannak és védtelennek tűnő kapu a rajta éppen átlépő bosszúálló flottával együtt örökre megsemmisült. Asdrubael Vect pedig, miután a nemesi házak vezetőinek és haderejének jó része olyan szerencsétlen módon odaveszett a harcban, magához ragadta Commorragh irányítását, kitűnően szemléltetve filozófiáját: az ellenségem ellensége az én mérgezett tőröm. Immár hatezer éves uralma alatt a sötét eldák társadalma a nemesi házak uralmát teljesen felváltotta az egymással vetélkedő, ezáltal folyamatos kiválasztódás útján egyre rátermettebb Kabalok rendszere. Az Impérium pedig máig nem tudja, hogy a Szalamandrák hősies mentőakciója az ő jóelőre eltervezett ármánya volt…
Sötét eldák végeznek az Impérium e bolygójának védelmével, hogy magukkal ragadják a lakosságát.
Ezek a szerencsétlenek hamar rájönnek, hogy jobb lett volna meghalniuk a harcban. A sötét eldák a kínokozás összes módjának mesterei, és áldozataikon valamennyit végig is próbálják. A testi szenvedés ízletes, de alantas ízeinél még keresettebbek a lelkiéi. Évekig, évtizedekig is életben tartják a százszorosan megtört porhüvelyt, amíg végül az átélt borzalmak megsemmisítik lelkileg – de még ekkor sem szabadulnak. Kínzómestereik az élő test szentségtelen mesterei; a halottakat, vagy akár egyes testrészeiket is fel tudják éleszteni, és újabb perverz célokra hasznosítani. Nem egy közülük kedvenc áldozatai kíntól meg-megremegő testeiből kovácsolt trónon pihen, de harcban is ilyen homonkuluszok kísérik, egyszerre okozva nekik örömet az ellenség jajgatásával és a sajátjukkal.
Ezt a sötét fajt hosszú-hosszú ideig a nemesi házak vezették, melyek vérvonala jóval a Bukás előtti időkre nyúlt vissza. Körülbelül a harmincötödik évezredben – bár a hiperhálóban másképpen folyik az idő, mint az anyagi világban – a Xelian ház, alatta pedig a Kraillach és Yllithian házak uralkodtak, egymással is folyamatosan vetélkedve a hatalomért. Ezt a status quot borította fel Asdrubael Vect, minden idők legnagyobb sötét elda sikerörténete, aki egyszerű harcos-szolgából vált egész Commorragh urává.
Commorragh nemesei rendeznek egy kisebb nézeteltérést
Vect olyan bűnszervezetet, Kabalt épített ki, amelyben, szöges ellentétben a nemesi házak rendszerével, nem számított a vérvonal, csak a tettek. Az alacsonyabb származású, de ambíciózus sötét eldák tömegével szegődtek el hozzá, és csakhamar a nemesek figyelmét is felkeltette. Vigyázott, hogy ne vegyen a feltétlenül szükségesnél több részt a házak háborújában – Lord Xelian még így is fenyegetésnek tekintette, és számtalanul építette be kémeit a szervezetébe. Vect azonban látványosan nem a házak ellen fordult. Kicsikarta egy hatalmas hiperhálókapu használatának jogait. Ez a kapu az Impérium uralta Desaderia-öböl térségébe vezetett, és bár elég nagy volt ahhoz, hogy egész flották közlekedjenek rajta, fejlett technológia tette láthatatlanná az Istencsászár hívei számára, és potens védelem óvta bárkitől, aki mégis beleütközött volna.
Sötét elda rablóflotta kel át a Desaderia-kapun
A kapun keresztül Vect előtt is sok áldozatot ejtett Commorragh: gondosan megtervezett, precíz csapások voltak ezek, amik nem hagytak nyomot maguk után, így az eltűnteket egyszerűen leírta a veszteséglistán a végtelen Impérium. Vect azonban sokszorosára emelte ezt a tevékenységet. Egész támaszpontokat, kisebb világokat prédált fel. Többen vakmerőnek ítélték így kihívni maga ellen a Birodalom haragját, de addig is, amíg az Istencsászár lomha hadigépezete mozgásba lendült, az így szerzett rabszolgák és egyéb javak jócskán megnövelték szervezete, a Fekete Szív Kabalja ázsióját Commorraghban. Aztán idővel megérkezett az Impérium válasza.Phoecus, a Szalamandrák gárdista rendjének kapitánya a rend Pöröly nevű cirkálójával a Desaderia-öböl térségében járt, a Szalamandrák ősatyja, Vulcan szent ereklyéi után kutatva. Mivel rendje kötelességének tekinti a lakosság védelmét, amikor hírt kapott a támadásokról, azonnal irányt változtatott az érintett világok felé. Csapdába futott. Asdrubael Vect apró, de hihetetlenül fürge sötét elda hajók tucatjait számláló flottával várt rá. Rövid küzdelem után fejlett EMP eszközökkel teljesen működésképtelenné tették a cirkálót, és magukkal vontatták a kapun át Commorraghba.
Commorragh egyik bejárata, az Elveszett Lelkek Kikötője
A túlvilági város felbolydult. Egyetlen gárdista is ínyencfalatnak számított: ezek a nagyszerű játékok irtóztató mennyiségű kínzást kiállnak, mielőtt elromlanának, ráadásul a legjobb harcos-rabszolgák, akiket csak az arénákba lehet engedni! És ebből egy egész cirkáló… Lord Xelian kémei révén elsőként értesült a fogásról. A kapun átlépve Vect flottája Xelian többszörös túlerejével találta magát szemben, és rövid üzenetváltás után „önként” átadták az áhított zsákmányt. A lord csahosai azonnal a Xelian-negyedbe vitték azt, ahol hét vonósugár bilincsébe verve mindjárt nekiláttak az áhított javak kinyerésének. A sötét eldák technológiájával percekbe telt felnyitni a bejárati zsilipet, ahol a lord beszerzői máris benyomultak – és mind egy szálig meghaltak. Vulcan fiai nem szándékoztak feladni a küzdelmet. A Xelian ház felkent harcosai következtek: kevés ember állhatott meg ezekkel a nemesekkel szemben. Most azonban nem emberekkel küzdöttek, ráadásul a gárdisták hazai pályán harcoltak. A küzdelemből, amelyet a megbénított cirkáló gyomrának sötétjében csak a bolterlövedékek robbanásai világítottak meg, egyetlen sötét elda sem távozott élve. Lord Xelian szája kegyetlen mosolyra húzódott a hír hallatán. Leereszkedően újra Asbrudael Vect Kabaljának adományozta a gárdistákhoz fűződő jogokat. Hadd vérezzen ki ez a pofátlanul feltörekvő szervezet – ha pedig kikaparták a tűzből a gesztenyét, igazán könnyű lesz elvenni tőlük.
a Szalamandrák rendjének gárdistái
Vect lassabb, átgondoltabb módon látott neki az ostromnak. Egyfelől felderítő, puhatolódzó csapásokat mért, de ezeket a sötét eldákat a gárdisták megint csak elpusztították. Érdekes módon ezeket az egységek szinte mind azok a sötét eldák alkották, akik Lord Xelian kémei voltak a szervezetében… Ezután zsoldosokat fogadott, akik hasonló sorsra jutottak – gondosan azokat a zsoldos kompániákat fogadta fel, akikre a Xelian ház is előszeretettel támaszkodott.
Mindeközben Phoecus kapitány fogcsikorgatva kapaszkodott egy utolsó reménysugárba. Hestion testvér, a gárdisták Könyvtárosa, ha a műszereik fel is adták a szolgálatot, megtalálta a módját, hogy pszichéjével vészjelzést sugározzon rendjüknek. A Szalamandrák könnyen megtalálták a Desaderia-kaput, amelynek álcázása immár nem működött, és véderőit is lemészárolta egy rejtélyes támadás…
A Szalamandrák rendjének egy Könyvtárosa
Az ostrom tizenhatodik napján a Xelian negyed felett vakító fény lobbant fel. Működésbe lépett a kapu, és nem kevesebb mint két tucat gárdista cirkáló lépett át rajta, a Vulcan Haragja csatabárka vezetésével. A Szalamandrák és az őket kísérő Griffek és Ezüstkoponyák rendjének roppant hajói azonnal tüzet nyitottak. Lord Xelian palotája, magával a lorddal együtt, másodperceken belül porrá omlott.
Commorragh válasza nem váratott sokat magára. Apró, követhetetlenül gyorsan cikázó harci gépek százai támadtak a betolakodókra, míg a nemesi házak kísérteties palotáinak tüskés tornyaiból sötét energiát okádó lövegek tartottak célra rájuk. Ahogyan a Pörölyt, a felmentő flotta ágyúit is el látszottak némítani ezek a támadások.
Ekkor azonban a flotta leszállóegységek százait lövellte ki magából. A páncélozott kapszulák becsapódása lerombolta a paloták ütegeinek egy részét, a Császár belőlük előözönlő angyalai a többit. A sötét eldák első ellentámadásának lendülete megtört. Ötszáz Gárdista, csaknem egy teljes Rend állt Commorragh földjén, és vette körül védelmezőn a Pörölyt.
Ahogy legyek a nyers húsra, úgy özönlöttek a sötét elda harcosok a küzdelembe. Lord Kraillach pengéje nyomán szökőkúként spriccelt a gárdisták vére – de aztán egy eltévedt sötét energia lövés atomjaira bontotta a lordot, a Szalamandrák pedig nem csak rendezték soraikat, de lángoló prométheumot permetezve maguk előtt, előre is nyomultak.
Lord Yllithian sem engedhette meg magának, hogy arcot veszítsen, mert kimarad a küzdelemből. Ő ravaszabb volt: megnyerte magának a valaha élt leghatalmasabb sötét elf arénaharcos, Lelith Hesperax szolgálatait. Ez a több ezer éves gladiátornő annyira követhetetlenül gyorsan mozog a csatatéren, hogy a páncél már nem védelmezi, hanem lelassítja, ezért meztelenül veti magát a küzdelembe. Minden porcikáját fegyverként használja: annyira ura testének, hogy adamantitpenge kéz- és lábkörmeivel, de még egyes hajszálaival (melyeket monoszálakkal futtatott be) is más-más ellenféllel végez egyetlen mozdulattal. Bár Lord Yllithian pszichopata őrültnek tartotta, amiért soha nem kínoz meg senkit, hanem azonnal, és ráadásul gyorsan végez velük, mégis úgy érezte, ezzel a legyőzhetetlen nősténydémonnal az oldalán biztonságban lesz a küzdelemben. Végzetes tévedés volt: Lelith Hesperax csak a megfelelő pillanatra várt, hogy egyetlen utánozhatatlanul gyors fordulattal egyszerre zsigerelje ki a lordot, és valamennyi katonáját, aki tanúja lett volna tettének. Már ott is hagyta a csatateret: a gárdisták elleni harc nem nyújtott számára új kihívást, és Asdrubael Vecttel kötött egyezsége nem szólt további célpontokról...
Lelith Hesperax, az évezredek óta legyőzetlen harcművésznő egy nappal sem tűnik öregebbnek ezerötszáznál…
A sötét elf túlerő lassan harapófogóba fogta a gárdistákat, akik elkezdtek aggasztó veszteségeket szenvedni. Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy a Pöröly segítségére sietnek, ezért a nemesek hadai is ezt vették célba. Amikor már azzal fenyegetett volna a támadásuk, hogy összeroppantja a hajótestet, sistergő villámlás közepette a Szalamandrák terminátorai teleportáltak oda. Összehangolt csapásuk szörnyű rendet vágott a támadók között. A pillanatnyi lélegzethez jutó Phoecus kapitány emberei élén előbújt fedezékéből, és rakétazárótüzet zúdított a cirkálót fogva tartó vonósugarak forrásaira. Hestion testvér pedig, aki egészen idáig gyűjtötte pszionikus erejét, hatalmas tűzvihart idézett, ami lángoló főnix képében csapott le a körülöttük a levegőben cikázó támadókra, felperzselve és szétszórva őket. A rakéták a hétből öt vonósugarat semlegesítettek, érdekes módon a maradék kettő generátorai mintha belülről robbantak volna fel… Fatális egybeesés az is, hogy a Pörölyt eddig megbénító mező ekkor inaktívvá vált. A Gárdisták átcsoportosítottak, és megmentett testvéreikkel együtt, folyamatos tűzharcban, elhagyták Commorragh-t, a kapun át.
Szalamandra Terminátor
Az Impérium ezt követő megtorló hadjárata katasztrofális kudarccal végződött, amikor a továbbra is álcázatlannak és védtelennek tűnő kapu a rajta éppen átlépő bosszúálló flottával együtt örökre megsemmisült. Asdrubael Vect pedig, miután a nemesi házak vezetőinek és haderejének jó része olyan szerencsétlen módon odaveszett a harcban, magához ragadta Commorragh irányítását, kitűnően szemléltetve filozófiáját: az ellenségem ellensége az én mérgezett tőröm. Immár hatezer éves uralma alatt a sötét eldák társadalma a nemesi házak uralmát teljesen felváltotta az egymással vetélkedő, ezáltal folyamatos kiválasztódás útján egyre rátermettebb Kabalok rendszere. Az Impérium pedig máig nem tudja, hogy a Szalamandrák hősies mentőakciója az ő jóelőre eltervezett ármánya volt…
Asdrubael Vect, Commorragh ura
A sorozat korábbi részei:
Nice, nice:)
Orulok az uj alfajnak, ennyire nem ismertem oket, igy ez most extran jo olvasnivalo volt :)
koszi
eLeM
"Say, please,... pretty please,... ...with cherry on top!"
Ennél több is van a dark eldar csapatban, most inkább Vect kis trükkjéről szólt csak ez. Ahogy nézem, most meg is változnak, az új kiegben megpróbálják majd őket egy nagy seregbe foglalni a craftworld és a harlequin eldákkal... elég hülye ötlet szerintem, a mestervilági és a sötét eldák kb. annyira férnek össze mint egy komisszár egy káoszgárdistával...
A játékasztalon is izgalmas csapat (volt?) a sötét elda sereg. Talán ehez kell a legprofibb játékosnak lenni. Iszonyatosan gyorsak, és nagyon magas a kezdeményezésük, halálosak a fegyvereik, ezért ha jól választják meg a célpontokat, bármivel végeznek. Viszont szinte nincsen páncéljuk, és rettentő alacsony a szívósságuk, ezért a harc elején egy tüsszentésbe is belehalnak. Ahogy ellenfelekkel végeznek, "fájdalom jelzőket" kapnak, amik lassanként ellenállóbbá és erősebbé teszik őket. Ezekkel sakkozva élik túl az ellencsapást, illetve a sebességüket kihasználva, fedezéktől fedezékig cikázva. Én nem tudnék egy ilyen bonyolult csapattal nyerni, viszont a profik bárkit megvernek vele - kivéve ha valahol elrontják, mert onnantól gyakran az egész csata ugrott...
Ezen kívül nagyon jól néznek ki.
rwurl=http://2.bp.blogspot.com/-fx9uom4FBEY/Uy7ZjmeZTrI/AAAAAAAAE7I/-3b0z_4Bjd...
rwurl=http://www.milsims.com.au/sites/milsims.com.au/files/imagecache/product_...
Na végre, ez is olyan fluff rész ami eddig kimaradt nekem. Nagy spíler ez az Asdrubael. Habár láthatólag ő sem az eldar faj hosszú távú fennmaradása mentén gondolkozik. Egy haldokló fajhoz képest elég könnyen szórja el az életüket.
Más: Itt is egyesíteni akarják az eldar frakciókat, mint az End Timesban. Ott volt értelme szerintem, de itt nem.
A sötét eldák valójában elég sokan vannak, illetve Vect nélkül is nagyszerűen irtják ám egymást (is) :-) Hát még ha hozzászámoljuk az egyéb fajokat akikkel együtt élnek. Például a négykarú kígyó Sslythek a sötét elda potentátok testőreiként igen keresettek - sokat elárul Vect népéről, hogy inkább bízzák az életüket egy kígyóra, mint egymásra...
rwurl=https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/0b/84/ea/0b84ea305e6a727d...
De vannak bőven nem (annyira) intelligens fajzatok is, például a warpban az élők rémálmaiból születő khimérák, amiket a sötét elda idomárok ki tudja hogyan fognak be odaátról és tenyésztenek harci és szórakoztató célokra, vagy az ur-ghulok, a természetfelettien erős és szívós, szem nélküli, de rendkívül fejlett szaglású humanoid ragadozó szörnyek, amik Commorraghban vertek tanyát, nem tudni, honnan.
rwurl=https://1d4chan.org/images/f/fd/Ur-Ghul.jpg
Továbbá a zsoldosok. Commorragh, azon felül, hogy rettenetes, rettenetesen gazdag is. Nincs hiány olyan bolondokból, akik ennek a gazdagságnak - akár pénz, akár fegyverek, technológia, vagy rabszolgák formájában - nem tudnak ellenállni. A legkülönbözőbb fajok harcosainak százezrei gyűlnek össze, hogy többnyire rövid és fájdalmas részt vegyenek a kabalok belharcaiban. Harcosok, és nem varázslók: bár mint minden elda, a sötét eldák is erős pszionikus tehetséggel születnek, de elnyomják magukban. Commorraghban hosszú és kínos halál terhe mellett tilos a pszí használat. Túl közel van a warphoz, és a Lelkekre Szomjazóhoz. Természetesen ettől még előfordul olyan vakmerő és ambíciózus sötét elda aki az így megszerezhető előnyök reményében megpróbálkozik vele, de a büntetés olyan iszonyatos, hogy többnyire elrettenti még ezt a romlott fajt is.
Ez zseniális volt. Mind a cikk ás mind az elda főmufti csele. :)
- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)
Azta mik nem vannak a dark eldar fluffben. Tényleg jobban bele kellene ásnom magam. Ezek az új xeno fajok pedig kifejezetten tetszenek. Mindig is imádtam a kisebb xenoit a Warhammernek. Habár eddig főleg a Tauknál lehetett érdekeseket találni.
Gyanúm hogy még a második kiadásban lehetett felrakni az asztalra a legelborultabb fajokat, és onnan maradhattak a fluffban :-) Van még egy csomó. Pl. az agy-parazita, ami a gazda érzéseit szívja magába, és a megfelelő stimulusra kiokádja - a sötét elda kínzómesterek között nagyon keresett... Vagy a Gyrinx, ami egy hiúzszerű állat, erős empatikus pszí képességgel, amik mind választott gazdája, mind a gyrinx mentális potenciálját erősíti. Ez utóbbi mondjuk nem csak a sötét de a mestervilági eldáknak is keresett házikedvence, sőt egyes inkvizítorok és az Impérium néhány Kereskedőhercege is tart ilyet.
Csak egy gyors kérdés...
A Dark Eldarokkal mi történik haláluk után? Gondolom mennek Slaanesh bendőjébe de ha teszem azt életük során kirívó mennyiségű kínt és kéjt "áldoztak" neki akkor kaphatnak esetleg "jobb elbírálást"? Mondjuk Slaanesh kéjdémonaivá válnak vagy valami hasonló "jutalom."
Vagy nekik is van lélekkövük ilyen estekre?
- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)
Nincs bejáratott kiútjuk, igyekeznek kiélvezni az életüket amíg tart, maert nem sok jóra számíthatnak utána :-)
Illetve
még nincs. De már dolgoznak rajta a felsőbb hatalmak...
rwurl=http://i.imgur.com/pTAjoKL.png
Nem vagyok annyira otthonos a Lore-ban. Ynnead-ra gondolsz?
Amúgy azt hinné az ember hogy 10 ezer év alatt ők is lélekőre váltottak. Logikus lenne.
Amíg Slaanesh nem cseszte szét a dolgokat, mi történt az Eldákkal túlvilágon? Örökké ott éltek? Vagy reinkarnáció volt?
- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)
Slaanesh előtt halál nyugiban voltak mert konkrét tény volt hogy újjászületnek. Azóta nem egészen :-)
A 40K nem a leglogikusabb dolog a világon :-)
Ynnead, a halál és újjászületés istene, aki nem létezik, de a próféciák szerint a Rhana Dandra, a Végső Harc után, ha minden elda elpusztult, a lelkeikből feltámad ő, a Halál, hogy elhozza a Lelkekre Szomjazó végzetét, és a lelkek újra békére leljenek egy új világban. Mert hogy ezt a komóciót a régi valszeg nem élné túl. A Mestervilágok lélek-áramköreiben összegyűlt számolatlan halott elda szellemében máris ott szunnyad a potenciál, ami egy nap a halál isteneként ébredhet öntudatra...
De erről többet majd vasárnap :-)
Helyesbítenem kell: én se tudtam, de a jelek szerint van B terve a sötét eldáknak is. Nem minden megoldást ismerek, de pl. a Homonkuluszoknak (a testmanipuláló kínzómestereknek) megvannak a módszereik rá, hogy egy darab szövetből visszahozzanak valakit az életbe. Tartanak is elrejtett tenyészeteket mindenfelé, és ha valaki elintézné őket, automata rendszerek nekilátnak újjánöveszteni őket... mondjuk az ilyesmit megsínyli kissé a lelkük, de az övék amúgy se tud már sokkal betegebbé válni :-)
rwurl=http://i.imgur.com/6eOF8dd.jpg
De ha egy Elda meghal akkor rögtön megy Slaanesh pocakjába nem? Vagy van némi ráhagyás (1-2 nap) mielőtt a káoszisten felemészti a lelkét?
- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)
Jó kérdés...
-A Fracture of Biel-Tanban relatíve lassú mozgásúnak ábrázolják a lelkeket, ugyanakkor ha egy avatár akarja elnyelni, akkor meg azonnalinak írják le a halála után
-ugyanakkor szerintem ebben a kiegben nincs átgondolt logika, egyszerűen minden úgy gyors vagy lassú, öreg vagy fuatal, stb, ahogy az adott bekezdésben kijön a lépés az írónak, akkor is, ha két fejezettel előtte még az ellenkezője volt :-P
Igen ezt elég sokszor tapasztaltam a WH40K univerzumban. Néha nagyon random találják ki a dolgokat az írók.
Mint pl az Asztropaták a Horus Heresy regényekben. Az egyikben hófehér bőrű félig elsorvadt nádszálvékony fazonok, máskban meg kb csak nnyi különbözteti meg őket az emberektől hogy vakok, meg persze az asztropatikus erők.
- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)
Itt nincs ilyen gond, itt egy oldalon belül is ellentmond :-D
Je mindenhonnan ezt hallom :)
eLeM
"Say, please,... pretty please,... ...with cherry on top!"
A második képen pont Vectet próbálja kiiktatni pár cím(é)re törő alak - vajmi sok sikerrel. Igen, valóban nem lehet könnyű évezredeket úgy élni, hogy ehhez hasonlók akármikor előfordulhatnak. Hisz mégis csak ilyen módon elérni.
Vect viszont többször is lenyűgözött. A Kínzó története c. szösszenetben is fantasztikus egyénisége rajzolódik ki, és nagyon tetszik az, ahogy gondolkodik és mindemellett még stílusos is (és milyen kis toleráns az emberkével, akit maga elé hivatott - büdös mázlista). Örülök, hogy rábukkantam erre az írásra. Hamarosan belekezdek a róla szóló trilógiába. Sorrendben egész pontosan:
- Path of the Renegade
- Path of the Incubus
- Path of the Archon
De, mivel csak Omnibus elérhető papírformában (a kedvenc könyveimet ugyanis egyszerűen rühellem pdf-be olvasni), így azokat a gyönyörű Borítókat egyelőre mellőznöm kell Asdrubaelről, amiket mellékeltem. Viszont pár Quickread talán, ha sovány vigaszt is, de nyújtani fog - na jó, igazából piszkosul nem fog. Angol szöveg lesz mind, úgyhogy százszor is megszülök addigra, mire befejezem.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
Találtam egy remek kis összefoglalót (nagyon pikánsan fogalmazva). Ugyan nem Magyar, de szerintem nem nagy kihívás az átnyálazása ~ már abban az esetben, ha valaki kíváncsi.
• Captured a strike cruiser of the Salamanders in order to bait the Imperium into attacking Commorragh, and made sure to set things up so the fight'd drag out and lure his direct obstacles; the houses of the aristocracy, into fighting amongst themselves to claim this prize. The Imperial Navy and Salamanders strike force, including two more cruisers and a Battle Barge, that barged in afterwards, took the captured ship back and killed the nobles before retreating from the Dark Eldar's retaliation, ensuring Vect ruled unopposed. "Just As Planned!".
• Killing more of his own allies than this other pretty cool guy to be around.
• Being a dick PAST Eldrad and Creed's level WITHOUT Eldrad's psychic powers.
• Having a pimpier throne than the Emprah.
• Crashed a Space Hulk full of daemons into a fortress of the only Archon who came to really threaten him, turning his entire realm into a daemon-infested hellhole.
• Tricked a Dark Eldar Lord of a webway realm who refused his rule into opening a present from him with a BLACK HOLE in it. Surprise!
• To elaborate on the daughter example above; Vect defeated Archon Qu, Lord of the Iron Thorn, by persuading Qu's daughter to betray him. Vect's Kabal didn't have the military might to guarantee victory, so he got Qu's daughter to betray her father and deliver the realm into Vect's hands. What Qu didn't know was that his daughter had become one of Vect's courtesans long before.
• Somehow maintaining control of hordes of crazy Dark panzees without being killed or tortured (or both at the same time) FOR THOUSANDS OF YEARS AND COUNTING.
• Turning devious plots of his rival Archons against themselves. Especially if those plots involve daemons.
• Stripped a small Craftworld of all wraithbone and soulstones, and used them to create a dark Wraithguard army, meant to be used as his own personal punisher army, and pushed all the blame (and eventual Harlequin revenge) on one of his expendable allies.
• Brought a human prisoner to him for a nice cup of tea and told him the story of The Fall. When asked why Vect was doing this, he simply replied that he liked telling the story and everyone else had already heard it. Then he stopped just before the end and sent the human away, ensuring he would constantly be bugged and tormented by not knowing how the story ends, but not before mentioning the tea they had causes extreme (as in 5-hour long stomach cramps) indigestion in humans.
• He also contributed part of his Kabal to the Eldar's joint effort from Iyanden and Biel-Tan to stop Hive Fleet Leviathan from annexing a part of Hive Fleet Kraken in the Valedor supplement (GASP: A warhammer 40K campaign that, for once, doesn't involve Space Marines!). This happened because the Tyranids had somehow managed to enter the Webway and to taunt the Eldar of Iyanden about their necromancy.
• Just the fact that he's managed to stay alive for so long, being older than Slaanesh itself, is a pretty huge feat, although that there are several "old archons" that find the story of the fall familiar, so he's possibly not the only one.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
Az 1D4chan-t én is nagyon szeretem.
Hasonlóképp. Már csak azért is, mert nem nyers az a stílus, amivel ott írnak, míg máshol, lásd; Wikia oldal meg társai, az - és angolul szörfölve fárasztóbb is, egyhangú. Elég tömören vannak összegyúrva az infók, ráadásul nem saját nyelven.
Az én szememben ezek 'alappilléreket' halmoznak egy oldalra, és a teljes kép valójában - amit felállítanak az efféle oldalak pl. karakterek kapcsán - sokkal összetettebbek (utóbbi esetben még jellemábra/személyiséget se taglalnak, amire én amúgy allergiás vagyok - mert bár kielemzem én magamnak alaposan az alanyt, de nyilván kíváncsi vagyok, ki hogy vélekedik/vagy épp az író a célszemélyről). Néha egy adott olvasmány pár fejezete több mindent súg az adott szereplőről, sokkal inkább elgondolkodtat (és van, hogy újra és újra visszatérek oda elemezni), mint például a róla szóló oldalak. Amik nyilván nem is ezt a funkciót látják el.
Csak hát az olvasás és az értő olvasás novellák, regények esetében megint más kaliber (na, Malussal is ugyan ez volt - nagyon sok ostobácska kritikát olvastam).
Elszomorít különben, hogy nincs több fordítás - mert nyilván nagyobb lenne a WH rajongótábora. Illetve így ugye DE. témában is külön szopnom kell a fordításokkal, mert róluk meg aztán főleg nincs semmi. Így ahelyett, hogy kikapcsolódás gyanánt olvasnám, egy ponton inkább fáraszt. Pedig aaaaaaannyira nem tartom magam csapnivaló angolosnak.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
1D4chan jó, meg minden de csak ésszel, mert sok a ferdítés az epik mémezés miatt.
Éljenek a videojátékok!
Ahogy azt mondani szokták: sose szabad egy helyről informálódnod. Az meg csak jó, ha módodban áll neked is utána nézned a dolgoknak. Csak ez spec a WH Világában borzasztó nehéz, mivel a létező alkotások talán több mint 90%-ka, le sincs fordítva. Ami azt jelenti, hogy rengeteg angol olvasmány van, amin át kellene verekednie magát az embernek.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
Nagyobb gond hogy mindegyik ellentmond mindegyiknek :-)
Én csak abban bízok - bár lehet, fölös - hogy majd akad valami, ami ezt a látszólagos (?) ellentmondást megmagyarázza.
De, azt hiszem, amíg a fiktív szerelmeim 'életben vannak', addig a többi nem érdekel. Alkotgatom az alteregóim, szerepezek, meg kibeszélem, hogy tudnám felszedni őket, vagy mennyire csípnének engem azon a síkon.
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.
ha már Vect, megint az 1D4chan:
Cuki a próbálkozás, de továbbra sem a merrel van a gond, hanem az akarral. ;)
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
A fiktív szerelmeid táborához?
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
hogy nem azért hogy kötözködjek, de hogy itt nem maradhatnánk meg a 40Knál? Biztos van topic ezekre a dolgokra is...
Ja, emlékszem. Köszönjük 1D4chan ~ És csak azt tudom mondani erre, hogy; Már megszoktam... | De, tud bosszantani, mikor valami annál kisebb 'figyelmet' kap, minél erősebb. Még ha egy ponton talán logikus is... meg nem is.
Egyébként, én valahol pedig (valami új cikk volt, de mivel nem BL-en láttam, inkább nem gondoltam többet, mert hát tudjuk mi van, ha nem hivatalos forrásból informálódik az ember) úgy hallottam, hogy esélyes a 'visszatérése', és valami új modelléről is szó volt.
Ugye ide kapcsolódott az idézet tőle, amit alul látsz nálam.
[center]"Ynnead is a myth, nothing more. Speak no more to me of your delusions. What fool would plan to defeat their enemy by dying forever themselves?"[/center]
Mondjuk úgy, hogy van egy véleménye Ynneadről. :D
What tremendous feats human beings are capable of once they abandon dignity. Yet I believe the most significant thing you could do is die.