elfogyott a szerk, az Alient meg tessek Normalon jatszani attol még egy jatek nem lett jobb hogy Hardon tolja az ember (legalabbis olyan biztos nem amiben nincs hagyomanyos harc amit skillbol megoldana az ember gyakorlassal) :)
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
A méretes különbség a két játék között, hogy az Outlast 5 óra hosszúságú, az Alien Isolationt pedig 8-10 óra után hagytam abba, amikor megláttam, hogy még kb. ugyanennyi van hátra.
Meg ami nagy különbség még, hogy az Outlast egy tök könnyen dekódolható játék volt (együltő helyemben végig is vittem hardon, át is éreztem, nem volt mi kirántson az élményből, mint itt a "meghaltál, back to the checkpoint" feeling, amivel csak annyit érnek el, hogy egyáltalán nem félsz a dögtől egy idő után, kvázi leszarod), vagyis ha elbújtál egy szekrénybe, akkor el voltál bújva. Az Isolation ezzel szemben azzal kerget az őrületbe, hogy a szekrényben nem lehet csak úgy elbújni, ó nem, tartsd lenyomva a jobb egérgombot is a lélegzetvisszatartáshoz, ha meg közel jön a dög, húzódj hátrébb, aztán próbáld meg kitalálni, hogy miért kezd el vörösen villódzani a képernyő széle (sebződsz, mert folyik rád a trutyi a szájából? I dunno, nincs ott a health bar annál a résznél)... és még ekkor is kikaphat, ha olyan kedve van, mert miért ne?
Nem butítás kellett volna ennek szerintem sem egyébként, csak minimum 6 hónapnyi extra fejlesztési idő, ami alatt ki lehetett volna gyomlálni egy adag baromságot, simítani az AI-n meg adni egy adag extra feedbacket a játékosnak, hogy ne akarja kitépni a haját csalódottsággal vegyes értetlenségében.
CJ: Azért kezdtem hardon, mert a nehézségi szintek melletti leírás azt ajánlotta recommendednek, és a Nostromós DLC-be normálon belenézve ez jogos is, mert azon a nehézségen semmi a játék.
Szerk (izéedik): Ami szomorú egyébként, hogy amikor működik a játék, akkor nagyon tud működni, mert baromi feelinges tud lenni, amikor fél órán keresztül kotorászol a Sevastopolon, miközben a xeno folyamatosan üldöz... csak aztán mindig meghalsz, és csak vakarod a fejedet, hogy a játék szerint most éppen mit basztál el.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Zaxx írta: tartsd lenyomva a jobb egérgombot is a lélegzetvisszatartáshoz, ha meg közel jön a dög, húzódj hátrébb, aztán próbáld meg kitalálni, hogy miért kezd el vörösen villódzani a képernyő széle (sebződsz, mert folyik rád a trutyi a szájából? I dunno, nincs ott a health bar annál a résznél)...
Fulladsz? Akkor miért csak hátrahúzódáskor csinálja? Tippelgetek szívesen, de mondjuk le is írhatod, ha már a játék még véletlenül sem akarja elmagyarázni önnön működését, te meg az Isolation védelmezőjeként meg akarsz győzni arról, hogy ez a játék valójában jó. :)
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Dehogy, olyan erősen fojtod vissza a lélegzetedet, hogy kiszabadul egy kevés szívóerő, ami a szájadra csapja az alien nem-savas-de-a-jelek-szerint-mérgező nyálát. A Seegson PR-menedzser kabinjának egy rejtett rekeszében találsz szopóálarcot és szájbagolyót, azokat kell majd összemekgájverolni hatékony védőmaszknak.
Így kiragadva kicsit félreérthető lehet az idézetem, ugyanis az intenzitás reduktív mércéje mentén utaltam a játékhosszra. Ezt a feszültséggel telített élményt viszont nagyon másképp éri el a két játék: az Outlast szörnyetegeivel sokkal intimebb kapcsolatot ápolsz (pun intended) már csak abból a szempontból is, hogy a testi érintkezés nem halálos; az Alien Isolation pedig pont evégett elsősorban bújócskáról szól. Vagyis mindkettő félelmetes, de a tényleges játékdinamika nagyon más, hiszen az Outlastban fejvesztve menekülsz az őrültek elől, az Isolation-ben pedig szinte minden játékmechanika a konfliktuskerülést szolgálja.
Én remélem nem :DD
Fosatós játék amúgy, xboxon toltam, majd villanyt felkapcsolva toltam, majd nappal. De úgy nem volt parás, így újra este játszottam vele. Utána, úgy mentem ki a wécére, hogy felkapcsoltam minden lámpát. Asszony nézte is mi a bajom, amikor hirtelen kinyitotta a szoba ajtót én meg kiáltottam egyet :D A gyerek meg persze felébredt.
Azóta nem játszhatok vele :'(
Ami szomorú egyébként, hogy amikor működik a játék, akkor nagyon tud működni, mert baromi feelinges tud lenni, amikor fél órán keresztül kotorászol a Sevastopolon, miközben a xeno folyamatosan üldöz... csak aztán mindig meghalsz, és csak vakarod a fejedet, hogy a játék szerint most éppen mit basztál el.
A checkpointok több szempontból is haza tudják vágni az élményt, az biztos: a repetativitás alapvetően unalomhoz vezethet, ami a félelemérzetet különösen haza tudja vágni; másrészről a checkpointok hajkurászására ösztökélhetik a játékost, a többi aspektusban való elmélyedés hátrányára.
A xeno kiszámíthatatlan viselkedéséből én viszont nem azon kezdtem el agyalni, hogy "vajon mit akarhat a játék", hiszen a különböző zajkeltő, és elterelő szerkentyűkre sem azonosképp reagál. Ahogy az is része az élménynek, hogy nem tudhatod az idegen életforma érzékszerveinek a hatósugarát. Vagy szerinted kedvezne a félelemérzet elmélyítésében a szörny kiismerhetősége?
Well, that's XCOM, baby... oh wait, ez nem is az a játék.
Annyi sírást olvastam erről, hogy most már érdekel: classictól úgy kezd el csalni, hogy a kiírt százalék csak kamunak tűnik? Mert épp a picsogás miatt normálon játszottam (az Enemy Withint, nem a vanillát), és úgy egy pillanatig nem éreztem, hogy átverne a játék (tudom, hogy van egyébb korrekció is benne). Mondjuk amikor három mesterlövésszel mentem, akik mindenre 100%-os pontossággal lőttek, nehéz is lett volna :)
A Creative Assembly legszarabb játéka,
Nem tudtam, hogy otthon vagy bennük, és örülök, hogy neked a Stormrise is jobban tetszett.
A százalék sosem hazudik, csak nehezebb szinten alacsonyabb értékeket kapsz, meg az ellen életpontja is magasabb, szóval több lesz az ilyen szituáció... és mivel az egy TBS, ahol egy bizonyos szintig a váratlannal is tudsz kalkulálni, így nem gáz, sőt.
Nem tudtam, hogy otthon vagy bennük, és örülök, hogy neked a Stormrise is jobban tetszett.
Jogos, mert nem tudtam, hogy sikerült nekik már egyszer luftot lőniük ezen kívül, de van egy olyan sejtésem, hogy a "lexikális tudást" leszámítva neked sem mond túl sokat ez a már borító alapján borzalmasnak tűnő valami. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Alacsonyabb nehézségeken mindkét XCOM a játékos javára csal, legmagasobbokon meg annyira random, amennyire a kód engedi (közel teljesen). A sírás-rívás klasszikus confirmation bias.
"On Normal and Easy modes, there's a bad streak breaker," says Gupta. "It's stronger on easy. On Easy, it's very hard to actually lose soldiers, and the fewer soldiers you have the stronger this effect becomes, so if you start losing it builds to compensate. Of course, the aliens themselves have weaker stats on Easy and Normal too, and on Classic or higher difficulty settings this effect doesn't exist."
A "that's XCOM, baby" nem sírás-rívás egyébként, hanem csak egy vicces szólás-mondás, és igazából pont arra utal, hogy az XCOM-ban az ember viccesen fogja fel a vereséget.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Gondoltam, hogy nem vagdosod földhöz magadat egy rossz széria után. :) A megjegyzésem egyébként Zoo-éhoz hasonlóan általános volt a jelenséget illetően.
A xeno kiszámíthatatlan viselkedéséből én viszont nem azon kezdtem el agyalni, hogy "vajon mit akarhat a játék", hiszen a különböző zajkeltő, és elterelő szerkentyűkre sem azonosképp reagál. Ahogy az is része az élménynek, hogy nem tudhatod az idegen életforma érzékszerveinek a hatósugarát. Vagy szerinted kedvezne a félelemérzet elmélyítésében a szörny kiismerhetősége?
Azt nem mondanám, hogy kedvezne, de szvsz nem is roncsolná: a mentési rendszernek kb. csak és kizárólag azért látom értelmét a játékban, hogy a progress-vesztéstől való félelmedben a lehető legóvatosabban csinálj mindent, és ezen egy valamivel kiismerhetőbb szörny sem változtatna sokat. Sőt, mondhatni a xeno ki is ismerhető a játékban, mert alapvetően könnyedén ki lehet találni, hogy mit érdemes és mit nem érdemes csinálni ellene, a random "azért néha még így is megtalállak, haha" tulajdonképpen csak erőltetett illúziókeltés, amivel az ellenkezőjét szeretné bizonygatni a játék. Teszi mindezt viszonylag kevés sikerrel, mert amennyire "szimulátor" a játék, sajnos annyira hatásvadász is: ha elbújsz valahova, a dög meg a közelben van, szinte biztos lehetsz abban, hogy a következő pillanatban bejön a búvóhelyedre, és magát szépen a kamerádba helyezve elkolbászol előtted.
Igazából azt az érezhető problémát akarják szerintem megoldani ezekkel a húzásokkal a fejlesztők, hogy a xenomorph nem tökéletesen kompatibilis a survival horror ezen alműfajával: ugye a legtöbb műfajtárs pszichopatákkal operál, akik elől általában valamivel érdekesebb bujkálni is, mert mondjuk félőrülten káromkodnak, miközben kutakodnak utánad, lehet velük dulakodni, adott esetben cutscene-ekben még a karakterüket is építgetik, míg a xeno tud herregni-szörcsögni és kész, na meg láttál vele egy csomó filmet is, szóval esélyes, hogy nem fogsz tőle megijedni. Pl. az Outlastban Trager elsősorban azért ütött zseniálisan az ellene folyó menekülős jelenetben, mert előtte nagyon alaposan fel volt építve átvezetőkkel, naplóleírásokkal, na meg jól meg is kínozta a játékost. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ami durva negatívum egyelőre, hogy az új zeneszerző egyáltalán nem ér fel Michael McCann szuperhangulatos témáihoz.
Én már az XCOM 1-nél felraktam egy modot, ami az általam válogatott mp3-kat random játszotta csata alatt (Predator, Aliens zenék - brutál hangulatbomba volt).
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
Zaxx írta: A százalék sosem hazudik, csak nehezebb szinten alacsonyabb értékeket kapsz, meg az ellen életpontja is magasabb, szóval több lesz az ilyen szituáció... és mivel az egy TBS, ahol egy bizonyos szintig a váratlannal is tudsz kalkulálni, így nem gáz, sőt.
Ja persze. Te még nem lőttél X-comban 100, vagy a feletti százalékkal mellé? Én már igen.
Valamint az is tuti, amikor stabil 90%-al 5x kellett visszatöltenem, hogy méltóztasson eltalálni egy kulcs figurát, mert az volt az utolsó akciópontom és fixen legyakott volna a körében egy félisten katonámat.
Mondjuk ez még a jobbik eset a Total warokhoz képest. Amikor egy kémnek kiadja, hogy 90% eséllyel tudja végrehajtani a feladatot és belehal. Majd akár 100x is visszatöltheted, fixen bukni fog. Ugyanis azt a kockadobást már legenerálta a gép. Azzal lehetett belőle tovább lépni, hogy egy feláldozhatóbb ügynök teljesen más akciót próbált meg máshol. Arra beadta a bukást, és vagy meghalt, vagy nem. Aztán save és a fontos akciót újra lehetett próbálni, mert arra a 90%-ot újra randomizálta. LOL
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Pedig az XCOM is előre meghatározott értékekkel dolgozik. Már nem emlékszem pontosan, milyen logika alapján, de anno kiveséztük a topikjában. Ha jól rémlik, úgy lehetett kivédeni load game varázslat esetén, hogy ne történjen pontosan ugyanaz, mint előtte, hogy más sorrendben és kicsit másképp cselekedtél az embereiddel az ominózus lövés előtt.
A régiekkel ez biztos nem így volt. Az új Xcom, meg az EW-vel lehet, hogy így volt. Már nem emlékszem. A total war emlékek frissebbek, mert minden vonatozáskor nyomom a hosszú hadjáratomat a Napoleon TW-vel. =D
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
damoqles írta: Azt szerintem kiírták - nem mintha nem volna logikus vagy azonnal nyilvánaló az első sprinteléses halálodat követően -, hogy érzékeny a zajokra. A szenzor zajos. Szájbarágósabbat soha.
Ezt egyébként az előbb direkt leteszteltem, és csodák csodájára hülyeség: teljesen leszarja a szenzort. Kb. 10 percen keresztül pittyegtettem a pofájába egy ágy alól, majd egy szekrényből és bejött ugyan a szobába, de egy kis körbeszaglászás után ment a maga dolgára mindig... bezzeg amint kiléptem a folyosóra szenzormentesen, mindjárt előkerült, aztán a semmiből ölt meg úgy, hogy a szenzor nem is mutatta.
Az egész játék egy átverés, mák kell hozzá és annyi, magának a játékmenetnek nulla értelme van. Lehetsz idióta meg nagyon okos is, tök mindegy, ha a játék azt akarja, hogy megtaláljon, akkor meg fog találni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Long War mod az ilyen kreténségeket korrektül orvosolta, és még opcióba is bekerült náluk, hogy a randomot újra generálja betöltésnél, már ha valaki így szeret játszani.
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
Ja persze. Te még nem lőttél X-comban 100, vagy a feletti százalékkal mellé? Én már igen.
Valamint az is tuti, amikor stabil 90%-al 5x kellett visszatöltenem, hogy méltóztasson eltalálni egy kulcs figurát, mert az volt az utolsó akciópontom és fixen legyakott volna a körében egy félisten katonámat.
Az XCOMban nincs 100%-os lövés, igazából kerekít a rendszer. 100 feletti százalékot még sosem láttam, mondjuk az XCOM 2-be még csak pár órát sikerült beleölni.
A visszatöltés meg azért nem működik, mert a százalék kőbe van vésve pont azért, hogy save scumminggal ne lehessen kijátszani a rendszert. Ugye ha egy 90%-os lövést kijívathatnál, az már inkább a 100-hoz közelítene.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ez éppen azért van, hogy a lúzerek ne load game-mel próbáljanak csalni, vagy legalábbis nehezebb legyen (ezt magyarázni kell?). Más játékokban is így ment, például a Civ IV-ben. Nem mondom, hogy szeretni kell, de attól, hogy előre kiszámolta, még véletlenszerű az, és a 90% az nem 100% (a swoder linkelte korrekciókról tudok). Én egy pillanatig nem éreztem inkorrektnek, eleve nem is töltögettem vissza ilyesmi miatt. Iron Man ment, ahogy korábban említettem, főleg néhány kameracsalás miatt másoltam vissza mentett állást, 60 óra alatt néhányszor.
Mondjuk én a Blood Bowlban is el tudtam fogadni a randomot, pedig ott load game sem volt meccs közben (vagy csak nem kerestem). A régi Total Warokban viszont fájt, hogy egy random kinyírja az 50 körig nevelgetett ügynökömet (lásd még a Disciples 1-2 thiefjét, becsületesen használva egy kaparós sorsjegy volt), de az újabbakban már sokkal korrektebb rendszer van. Harcban a Panzer Generaloknál zavart a leginkább, de főleg az Alliednál, az alapból túl nehézre lett belőve (legalábbis én a második pályán kiszálltam mediumon, miután a PG1-2-t simán rongyosra játszottam).
A vanillában valami nagyon el volt kurva (szerintem szándékosan és így mondhatjuk azt is, hogy a pofánkba volt tolva elég bénán a gépi csalás), ha egymás után a három lövés, aminek 90% fölötti volt a valószínűsége, ment mellé. Ha ilyet dob egy élő szerepjátéknál valaki, D100-zal 3x, ott már démoni beavatkozásról beszélhetne a mesélő...
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
elfogyott a szerk, az Alient meg tessek Normalon jatszani attol még egy jatek nem lett jobb hogy Hardon tolja az ember (legalabbis olyan biztos nem amiben nincs hagyomanyos harc amit skillbol megoldana az ember gyakorlassal) :)
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Meg ami nagy különbség még, hogy az Outlast egy tök könnyen dekódolható játék volt (együltő helyemben végig is vittem hardon, át is éreztem, nem volt mi kirántson az élményből, mint itt a "meghaltál, back to the checkpoint" feeling, amivel csak annyit érnek el, hogy egyáltalán nem félsz a dögtől egy idő után, kvázi leszarod), vagyis ha elbújtál egy szekrénybe, akkor el voltál bújva. Az Isolation ezzel szemben azzal kerget az őrületbe, hogy a szekrényben nem lehet csak úgy elbújni, ó nem, tartsd lenyomva a jobb egérgombot is a lélegzetvisszatartáshoz, ha meg közel jön a dög, húzódj hátrébb, aztán próbáld meg kitalálni, hogy miért kezd el vörösen villódzani a képernyő széle (sebződsz, mert folyik rád a trutyi a szájából? I dunno, nincs ott a health bar annál a résznél)... és még ekkor is kikaphat, ha olyan kedve van, mert miért ne?
Nem butítás kellett volna ennek szerintem sem egyébként, csak minimum 6 hónapnyi extra fejlesztési idő, ami alatt ki lehetett volna gyomlálni egy adag baromságot, simítani az AI-n meg adni egy adag extra feedbacket a játékosnak, hogy ne akarja kitépni a haját csalódottsággal vegyes értetlenségében.
CJ: Azért kezdtem hardon, mert a nehézségi szintek melletti leírás azt ajánlotta recommendednek, és a Nostromós DLC-be normálon belenézve ez jogos is, mert azon a nehézségen semmi a játék.
Szerk (izéedik): Ami szomorú egyébként, hogy amikor működik a játék, akkor nagyon tud működni, mert baromi feelinges tud lenni, amikor fél órán keresztül kotorászol a Sevastopolon, miközben a xeno folyamatosan üldöz... csak aztán mindig meghalsz, és csak vakarod a fejedet, hogy a játék szerint most éppen mit basztál el.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
never go full
ibi amentia latet
Fulladsz? Akkor miért csak hátrahúzódáskor csinálja? Tippelgetek szívesen, de mondjuk le is írhatod, ha már a játék még véletlenül sem akarja elmagyarázni önnön működését, te meg az Isolation védelmezőjeként meg akarsz győzni arról, hogy ez a játék valójában jó. :)
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Amugy meg jopofak a sracok :D
rwurl=http://i.imgur.com/4n4D8Gc.png
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Dehogy, olyan erősen fojtod vissza a lélegzetedet, hogy kiszabadul egy kevés szívóerő, ami a szájadra csapja az alien nem-savas-de-a-jelek-szerint-mérgező nyálát. A Seegson PR-menedzser kabinjának egy rejtett rekeszében találsz szopóálarcot és szájbagolyót, azokat kell majd összemekgájverolni hatékony védőmaszknak.
ibi amentia latet
Isolation jó volt, nekem bejött, bár a végére már kicsit eluntam.
Így kiragadva kicsit félreérthető lehet az idézetem, ugyanis az intenzitás reduktív mércéje mentén utaltam a játékhosszra. Ezt a feszültséggel telített élményt viszont nagyon másképp éri el a két játék: az Outlast szörnyetegeivel sokkal intimebb kapcsolatot ápolsz (pun intended) már csak abból a szempontból is, hogy a testi érintkezés nem halálos; az Alien Isolation pedig pont evégett elsősorban bújócskáról szól. Vagyis mindkettő félelmetes, de a tényleges játékdinamika nagyon más, hiszen az Outlastban fejvesztve menekülsz az őrültek elől, az Isolation-ben pedig szinte minden játékmechanika a konfliktuskerülést szolgálja.
Remélem, hogy csak vicceltél...
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Én remélem nem :DD
Fosatós játék amúgy, xboxon toltam, majd villanyt felkapcsolva toltam, majd nappal. De úgy nem volt parás, így újra este játszottam vele. Utána, úgy mentem ki a wécére, hogy felkapcsoltam minden lámpát. Asszony nézte is mi a bajom, amikor hirtelen kinyitotta a szoba ajtót én meg kiáltottam egyet :D A gyerek meg persze felébredt.
Azóta nem játszhatok vele :'(
Szakadok :D
Éljenek a videojátékok!
A checkpointok több szempontból is haza tudják vágni az élményt, az biztos: a repetativitás alapvetően unalomhoz vezethet, ami a félelemérzetet különösen haza tudja vágni; másrészről a checkpointok hajkurászására ösztökélhetik a játékost, a többi aspektusban való elmélyedés hátrányára.
A xeno kiszámíthatatlan viselkedéséből én viszont nem azon kezdtem el agyalni, hogy "vajon mit akarhat a játék", hiszen a különböző zajkeltő, és elterelő szerkentyűkre sem azonosképp reagál. Ahogy az is része az élménynek, hogy nem tudhatod az idegen életforma érzékszerveinek a hatósugarát. Vagy szerinted kedvezne a félelemérzet elmélyítésében a szörny kiismerhetősége?
Úgy érezted, szükséges alátámasztani egy tanulmánnyal?:D
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Miután az előző üzenetemből sikerült kontextus nélkül idézned: igen. Láthatóan hiába, mert így is sikerült megragadnod a lényeget. :D
Annyi sírást olvastam erről, hogy most már érdekel: classictól úgy kezd el csalni, hogy a kiírt százalék csak kamunak tűnik? Mert épp a picsogás miatt normálon játszottam (az Enemy Withint, nem a vanillát), és úgy egy pillanatig nem éreztem, hogy átverne a játék (tudom, hogy van egyébb korrekció is benne). Mondjuk amikor három mesterlövésszel mentem, akik mindenre 100%-os pontossággal lőttek, nehéz is lett volna :)
Nem tudtam, hogy otthon vagy bennük, és örülök, hogy neked a Stormrise is jobban tetszett.
Sors bona, nihil aliud.
Na látod.:D
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
A százalék sosem hazudik, csak nehezebb szinten alacsonyabb értékeket kapsz, meg az ellen életpontja is magasabb, szóval több lesz az ilyen szituáció... és mivel az egy TBS, ahol egy bizonyos szintig a váratlannal is tudsz kalkulálni, így nem gáz, sőt.
Jogos, mert nem tudtam, hogy sikerült nekik már egyszer luftot lőniük ezen kívül, de van egy olyan sejtésem, hogy a "lexikális tudást" leszámítva neked sem mond túl sokat ez a már borító alapján borzalmasnak tűnő valami. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Alacsonyabb nehézségeken mindkét XCOM a játékos javára csal, legmagasobbokon meg annyira random, amennyire a kód engedi (közel teljesen). A sírás-rívás klasszikus confirmation bias.
http://www.pcgamesn.com/secret-dice-rolls-xcom-enemy-within
http://www.giantbomb.com/xcom-2/3030-49817/forums/xcom-2-is-un-fair-1792...
https://twitter.com/m1sp/status/697268847187890176
A "that's XCOM, baby" nem sírás-rívás egyébként, hanem csak egy vicces szólás-mondás, és igazából pont arra utal, hogy az XCOM-ban az ember viccesen fogja fel a vereséget.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Gondoltam, hogy nem vagdosod földhöz magadat egy rossz széria után. :) A megjegyzésem egyébként Zoo-éhoz hasonlóan általános volt a jelenséget illetően.
Azt nem mondanám, hogy kedvezne, de szvsz nem is roncsolná: a mentési rendszernek kb. csak és kizárólag azért látom értelmét a játékban, hogy a progress-vesztéstől való félelmedben a lehető legóvatosabban csinálj mindent, és ezen egy valamivel kiismerhetőbb szörny sem változtatna sokat. Sőt, mondhatni a xeno ki is ismerhető a játékban, mert alapvetően könnyedén ki lehet találni, hogy mit érdemes és mit nem érdemes csinálni ellene, a random "azért néha még így is megtalállak, haha" tulajdonképpen csak erőltetett illúziókeltés, amivel az ellenkezőjét szeretné bizonygatni a játék. Teszi mindezt viszonylag kevés sikerrel, mert amennyire "szimulátor" a játék, sajnos annyira hatásvadász is: ha elbújsz valahova, a dög meg a közelben van, szinte biztos lehetsz abban, hogy a következő pillanatban bejön a búvóhelyedre, és magát szépen a kamerádba helyezve elkolbászol előtted.
Igazából azt az érezhető problémát akarják szerintem megoldani ezekkel a húzásokkal a fejlesztők, hogy a xenomorph nem tökéletesen kompatibilis a survival horror ezen alműfajával: ugye a legtöbb műfajtárs pszichopatákkal operál, akik elől általában valamivel érdekesebb bujkálni is, mert mondjuk félőrülten káromkodnak, miközben kutakodnak utánad, lehet velük dulakodni, adott esetben cutscene-ekben még a karakterüket is építgetik, míg a xeno tud herregni-szörcsögni és kész, na meg láttál vele egy csomó filmet is, szóval esélyes, hogy nem fogsz tőle megijedni. Pl. az Outlastban Trager elsősorban azért ütött zseniálisan az ellene folyó menekülős jelenetben, mert előtte nagyon alaposan fel volt építve átvezetőkkel, naplóleírásokkal, na meg jól meg is kínozta a játékost. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Én már az XCOM 1-nél felraktam egy modot, ami az általam válogatott mp3-kat random játszotta csata alatt (Predator, Aliens zenék - brutál hangulatbomba volt).
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
Ja persze. Te még nem lőttél X-comban 100, vagy a feletti százalékkal mellé? Én már igen.
Valamint az is tuti, amikor stabil 90%-al 5x kellett visszatöltenem, hogy méltóztasson eltalálni egy kulcs figurát, mert az volt az utolsó akciópontom és fixen legyakott volna a körében egy félisten katonámat.
Mondjuk ez még a jobbik eset a Total warokhoz képest. Amikor egy kémnek kiadja, hogy 90% eséllyel tudja végrehajtani a feladatot és belehal. Majd akár 100x is visszatöltheted, fixen bukni fog. Ugyanis azt a kockadobást már legenerálta a gép. Azzal lehetett belőle tovább lépni, hogy egy feláldozhatóbb ügynök teljesen más akciót próbált meg máshol. Arra beadta a bukást, és vagy meghalt, vagy nem. Aztán save és a fontos akciót újra lehetett próbálni, mert arra a 90%-ot újra randomizálta. LOL
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Pedig az XCOM is előre meghatározott értékekkel dolgozik. Már nem emlékszem pontosan, milyen logika alapján, de anno kiveséztük a topikjában. Ha jól rémlik, úgy lehetett kivédeni load game varázslat esetén, hogy ne történjen pontosan ugyanaz, mint előtte, hogy más sorrendben és kicsit másképp cselekedtél az embereiddel az ominózus lövés előtt.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
A régiekkel ez biztos nem így volt. Az új Xcom, meg az EW-vel lehet, hogy így volt. Már nem emlékszem. A total war emlékek frissebbek, mert minden vonatozáskor nyomom a hosszú hadjáratomat a Napoleon TW-vel. =D
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Ezt egyébként az előbb direkt leteszteltem, és csodák csodájára hülyeség: teljesen leszarja a szenzort. Kb. 10 percen keresztül pittyegtettem a pofájába egy ágy alól, majd egy szekrényből és bejött ugyan a szobába, de egy kis körbeszaglászás után ment a maga dolgára mindig... bezzeg amint kiléptem a folyosóra szenzormentesen, mindjárt előkerült, aztán a semmiből ölt meg úgy, hogy a szenzor nem is mutatta.
Az egész játék egy átverés, mák kell hozzá és annyi, magának a játékmenetnek nulla értelme van. Lehetsz idióta meg nagyon okos is, tök mindegy, ha a játék azt akarja, hogy megtaláljon, akkor meg fog találni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Long War mod az ilyen kreténségeket korrektül orvosolta, és még opcióba is bekerült náluk, hogy a randomot újra generálja betöltésnél, már ha valaki így szeret játszani.
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
Az XCOMban nincs 100%-os lövés, igazából kerekít a rendszer. 100 feletti százalékot még sosem láttam, mondjuk az XCOM 2-be még csak pár órát sikerült beleölni.
A visszatöltés meg azért nem működik, mert a százalék kőbe van vésve pont azért, hogy save scumminggal ne lehessen kijátszani a rendszert. Ugye ha egy 90%-os lövést kijívathatnál, az már inkább a 100-hoz közelítene.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ez éppen azért van, hogy a lúzerek ne load game-mel próbáljanak csalni, vagy legalábbis nehezebb legyen (ezt magyarázni kell?). Más játékokban is így ment, például a Civ IV-ben. Nem mondom, hogy szeretni kell, de attól, hogy előre kiszámolta, még véletlenszerű az, és a 90% az nem 100% (a swoder linkelte korrekciókról tudok). Én egy pillanatig nem éreztem inkorrektnek, eleve nem is töltögettem vissza ilyesmi miatt. Iron Man ment, ahogy korábban említettem, főleg néhány kameracsalás miatt másoltam vissza mentett állást, 60 óra alatt néhányszor.
Mondjuk én a Blood Bowlban is el tudtam fogadni a randomot, pedig ott load game sem volt meccs közben (vagy csak nem kerestem). A régi Total Warokban viszont fájt, hogy egy random kinyírja az 50 körig nevelgetett ügynökömet (lásd még a Disciples 1-2 thiefjét, becsületesen használva egy kaparós sorsjegy volt), de az újabbakban már sokkal korrektebb rendszer van. Harcban a Panzer Generaloknál zavart a leginkább, de főleg az Alliednál, az alapból túl nehézre lett belőve (legalábbis én a második pályán kiszálltam mediumon, miután a PG1-2-t simán rongyosra játszottam).
Sors bona, nihil aliud.
A vanillában valami nagyon el volt kurva (szerintem szándékosan és így mondhatjuk azt is, hogy a pofánkba volt tolva elég bénán a gépi csalás), ha egymás után a három lövés, aminek 90% fölötti volt a valószínűsége, ment mellé. Ha ilyet dob egy élő szerepjátéknál valaki, D100-zal 3x, ott már démoni beavatkozásról beszélhetne a mesélő...
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.