ZeneDrop

Ha már ilyen csúnyát késik a következő Need for Speed PC-re, akkor igyekszünk enyhíteni a fájdalmakat egy kis nosztalgiával. A Hot Pursuit 2 című rész PS2-es verzióját (a PC-s sajnos csak egy közepes Xbox-port volt) sokan tartják a legjobbnak, de más szempontból is történelmi darabnak mondható: ez volt az első olyan NFS játék, melyben licencelt rockzenét hallhattunk az akkoriban szokásos elektronikus prüntyögés mellett.

A soundtrack 2002-höz híven zömében nu-metált tartalmazott, és első próbálkozáshoz képest egy nagyon jó válogatás lett az eredmény. Az EA Traxnek a tutiba is sikerült beletenyerelnie, hiszen az Amerikai pite 3 révén később befutó Hot Action Cop két számmal is képviseltette magát a lemezen: a filmből már mindenki által ismert Fever for the Flavával és a Hot Pursuit 2 főcímzenéjeként felhasznált Goin' Down on ittel. A mai menüre az utóbbi került fel:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=2zGzVKV6Pmw
A szám különlegessége, hogy a Cop az autós tematikának megfelelően szépen átköltötte az eredeti dalszöveget (természetesen a Fever for the Flava esetében is ezt a taktikát alkalmazták), ami így egészen más értelemben használja a "going down on it" kifejezést. Ha elmúltált már 18, akkor kiderítheted, mire gondoltak az urak valójában.

A Fallout széria zenei szempontból mindig is különösen érdekes helyet foglalt el a videojátékok palettáján. Mark Morgan zseniális, atmoszférikus hangzású soundtrackjét mindenki ismeri, de az Ink Spots és Louis Armstrong klasszikus dalainak köszönhetően a 40-es, 50-es évek swinges, proto-R'n'B-s irányzatából is ízelítőt kaphatott a játékos.

A Fallout 3 és a New Vegas már rádióállomásokat is tartalmazott, ennek köszönhetően pedig egyre több slágert licenceltek az egyes epizódokhoz. A főleg hangulatfestésül szolgáló számok közé a Bethesda és az Obsidian igyekezett azért néhány kifejezetten feelgood darabot is csempészni, mint például Kay Kyser-től a Jingle Jangle Jingle. Ehhez készített egy kiváló, electro swing remixet Icky, melynek a New Vegas Bennyje nyomán egyszerűen csak a Ring-a-Ding Baby! címet adta. Jingle, jangle!
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=EHsZ8jtqklE

Lee Jackson munkásságáról ugyan megemlékeztünk már egyszer, azonban mindezidáig kerültük a mester főművét, a Duke Nukem 3D főcímzenéjét. A Grabbag névre keresztelt dalt megszámlálhatatlanul sokan feldolgozták már, így két próbálkozás is belefért a heti dropba.

Itt van mindjárt a HyperDuck Soundworks és Stemage közös száma, a Rest in Pieces; simán az egyik legjobb Grabbag verzió!

Lemezletöltés: BandCamp

A Rest in Pieces egyébként a NUKEM című Duke 3D remixalbumról származik (ezt a fenti linken akár ingyenesen is letölthetitek), aminek érdekessége, hogy két éve jó nagy csodálkozás kíséretében törlésre került az éppen aktuális Humble Music Bundle-ből. A Duke-ra mindig nagyon jellemző jogi gondok szerencsére végül megoldódtak, így újra hallgathatjuk ezt az igazán jó kis lemezt.

Másodikként Andrew Hulshult (igen, ő csinálta az IDKFA-t is) szimplán csak Duke Nukem Theme Remake-re keresztelt műve következik: remekül gyúrja egybe az összes hivatalos Grabbag változatot, érdemes csekkolni.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=fqDF8dSLOfc

Az 1994-es X-COM: Enemy Unknown máig hihetetlenül erős atmoszférájának nagyon fontos eleme a zene: végig megbújik a háttérben, gyakran szinte csak hangeffektekkel operál, teljesen egybeolvadva így a monitoron villódzó pixelekkel. A játékidő középpontjában bizonyos szempontból az érzelmek állnak: a feszültség, a félelem, a katonáink iránti, fokozatosan kialakuló szimpátia és a sikeres bevetés utáni öröm és megkönnyebbülés. A jellegzetes dallamok folyamatosan velünk vannak az út során, hibátlanul reflektálva a játék és a játékos aktuális állapotára.
 
A Geoscape, vagyis az Enemy Unknown Föld-térképe a pillanatnyi nyugalom és a várakozás színtere a hadjáratban; elég sok időt tölt itt a játékos, így nem véletlen, hogy aláfestő zenéje ikonikus X-COM-trackké vált az eltelt évek alatt. Jayattic feldolgozása pont azért kitűnő, amiért maga a soundtrack is: nincs agyonvariálva, mindössze egy szépen felújított, a szám egyes változatait egybefoglaló mixet kapunk, ahol a hangulat a lényeg. Ennél jobban nem lehet kiakasztani a nosztalgiamérőt.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=ZAyzVA8Z9xI

Ha Mortal Kombat, akkor Techno Syndrome az Immortalstól! A 90-es évek egyik igazán meghatározó slágere az 1995-ös MK-filmmel robbant be a köztudatba, így azt kevesen tudják, hogy eredetileg a videojátékhoz készült valamivel korábban, a film(ek)ben pedig mindössze remixek csendülnek fel. 93-ban önálló kislemezen hallhattuk, 94-ben viszont már a Mortal Kombat – The Album című (egyébként borzalmas)  zeneválogatást erősítette. További érdekesség, hogy hiába tartják sokan a széria kvázi főcímének a számot, furcsa módon egyik MK-játékban sem kapott helyet.

Természetesen rengeteg feldolgozás született már a techno, a house és a trance műfajában, de mi most metálra váltunk a Powerglove segítségével: Metal Kombat for the Mortal Man! Excellent!

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=QsDngotovq0

Duplán dobjuk ma le a ZeneDropot, ráadásul remixben és anélkül, mivel bizonyos frencsájzok esetében lehetetlen küldetés mindössze egyetlen számot választani. Az id Software játéktörténeti mérföldköve, a múltban és a jelenben is fényesen csillogó Wolfenstein-széria lesz ma terítéken.
 
Kezdjük a klasszikussal, vagyis a Wolfenstein 3-D menüjének zenéjével. Elég furcsa belegondolni abba, hogy a világ első igazi FPS-e indult ezekkel a melankolikus dallamokkal, amelyek most Psycho Crusher kiváló, My Loved Ones Are Gone című remixében kelnek új életre.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=4rD8kyE286E

Vannak bizonyos számok, amelyek egyszerűen annyira hatásosak és jellegzetesek, hogy az azoknak otthont adó játékokat elképzelni sem tudnánk nélkülük. Vajon ugyanaz lenne a Fallout, ha kivesszük belőle a Maybe-t? Hát a GTA San Andreas a Killing in the Name nélkül? Nem hinném.

Néha van akkora szerencséje a fejlesztőknek, hogy egy ilyen erejű csodához még licencért sem kell futkározni, hanem alapból a játékhoz írja azt a szerző. A Rockstar Games ebből a szempontból biztosan szerencsés csillagzat alatt születhetett, hiszen már a GTA egyes epizódjaiban is akadtak meghatározó darabok, de a csúcsot egyértelműen José Gonzalez Far Away című libabőrgerjesztője jelenti a Red Dead Redemptionből. Ennél hatásosabban nem lehet Mexikóba érkezni.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=7IkvAb6THQY

A track elérhetősége: Red Dead Redemption Original Soundtrack
 

Hmm, mit is lehetne elmondani Lee Jacksonról? Az old school lövöldék hívei bizonyára már a név hallatán sorolják az úriember legjobb, zömében Bobby Prince DOOM pápával közösen összehozott soundtrackjeit: Rise of the Triad, Duke Nukem 3D, Shadow Warrior. Nehéz volt ennyi minőségi munka közül mindössze egy számot kiválasztani, de végül az - egyébként kakukktojásként teljes egészében Jackson által komponált - utóbbi főcímére, az Okinoww!a-ra esett a választás.

Eheti remixelőnk, Mike Norvak neve már ismerős lehet kiváló Duke 3D feldolgozásairól: ReDUKED 2010 című albuma manapság szinte alapműnek számít, annyira, hogy a Duke 3D Megaton Edition előzeteseihez is az ő zenéjét választotta a Devolver Digital (itt és itt). 2013-ban nekiugrott az Okinoww!a-nak is, az eredmény pedig a valaha készült legviccesebb Shadow Warrior remix lett, amely a 90-es évek rave irányzatában értelmezi újra a sokat hallott nótát.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=a_kEjHZ-1gU

A Planescape: Torment című ős-klasszikus RPG-t azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom, de gyanítom, hogy sokaknál a játék zeneszerzője, Mark Morgan is ugyanilyen ismertségnek örvend. A Torment zenéje amolyan igazi szent tehén: általános tényként kezelendő, hogy tökéletes, így remixeket sem igazán találni hozzá, egyszerűen senki sem meri megérinteni Morgan áldott hangjegyeit. Ez bizony így van jól.

Akad viszont egy olyan kifejezés, ami jelen esetben szebben cseng a remixnél: a tribute dal. Torment? Tribute dal? Hadd mutassam be Gavin Dunne (Miracle of Sound) Nameless című számát:

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=NO0xQD0e2_4

A track letöltése (fizetős): BandCamp

Magányos konzolszamuráj lépdelt a felderítetlen térségben. Érezte, hogy az éjszaka a maradék sávszélességét is elszívja, de fakó, lágyan pislákoló fényforrást látott megcsillanni a horizonton. Egy váratlan felismeréstől hirtelen pszi-sokk vágott át tudatán: „ez lehet az.” A célhoz közelebb érve maga előtt látta mozdulatai történelmi súlyát... hamarosan a valaha dicsőséges óvóhely Doméndémon által kirobbantott bejáratánál termett, és habozás nélkül, pontosan kivitelezett küpüugrással lépett be a szentélybe. Körülnézve máris tudta, hogy a Kuang 11 romjai között áll. Az utolsó épen maradt, valamiféle rejtélyes áramforrás által táplált CRT monitor ütemes villódzása dallamot sugárzott elméjébe, amit az ősi neurotekercsek alapján könnyedén be tudott azonosítani: „a Szombati ZeneDrop… a Szent Szőrmadár irgalmazzon ártatlan lelkünknek.”