Survivor hardcore-on nyomtam végig mindkettőt (ha jól értem, akkor a Reduxokban két játékmód van, az első rész túlélős feelingjéhez balanszolt Survivor és a Last Light akcióorientáltságát előnyben részesítő Spartan), Ranger módot nem kapcsoltam be, mert úgy voltam vele, hogy amíg azt sem tudom, mennyi lőszernek kell lennie egy tárban, fájdalmas lenne a teljes HUD nélküliség (aztán mondjuk leesett, hogy mechanikailag nem sokat számít a HUD, hiszen a legtöbb fegyveren látszik, mennyi van még a reloadig). A crosshairt azért kikapcsoltam a végére, mert semmi értelme nincs.
A könyvtárosokkal az volt a gondom főleg, hogy egy résznél úgy tűnik, rossz a szkript, így a fal mögül is lát a dög és érzékeli, ha nem felé sasolsz, így ott csak úgy tudtam továbbjutni, hogy már jó előre belőttem magamnak a nézésirányt.
A bosszokkal az volt a bajom azon kívül, hogy mit keresnek itt, hogy a szokásos "rádrontok, térj ki előlem" manőverekkel operál az összes. A nagy vízi bogarat leszámítva mindig tudtam, hogy mit kéne csinálni (lehet, hogy ott is elmondták, mert gyanítom, hogy a sok hangeffektbe néha elég rosszul mixelt párbeszédek és sokszor egyébként is nehezen érthető orosz akcentus miatt nem hallottam ott valamit), de a medve egy borzalom volt. Első blikkre úgy tűnt, hogy a dögöt támadó nosalisek nem bántanak, ha nem csesztetem őket, de aztán később mégis nekem ugrottak, emiatt vagy egy tucatszor haltam meg.
Gázmaszk: nyilván tudom, mi a szerepe, frankó is volt, de bossfightnál nem a legjobb, amikor a nagy lövöldözés közben azt látod, hogy szerencsétlen Artyom már megint fullad, mint egy asztmás.
Lopakodás: az első részben néha ritkítottam vele egy kicsit az ellent, ha útba esett valaki, de inkább a legjobb támadópozíció megtalálására használtam, aztán durr a gonosz náciknak, komcsiknak. :D A Last Lightban nagyon sokat használtam már, és őszintén szólva nekem rohadtul tetszett: nem rohadtul nehéz, de észnél kell lenni, nekem ez egy checkpointos játékban teljesen megfelel. Poén volt megtalálni a settenkedős útvonalakat és egyesével nyakon-háton döfködni az ellent (aztán a végén sajnos rájöttem, hogy a jó befejezéshez le kellett volna ütni őket, de üsse kő, valamire a Youtube-ot is használni kell :D), őszintén szólva a No One Lives Forever óta nem lopakodtam ilyen jót. Az eredeti első részből nem láttam sokat: a Redux után kedvet kaptam hozzá, de aztán láttam, hogy csúnya, hogy egyesével kell felkapkodni minden apró darabnyi cuccot, a lopakodás meg nem igazán jött be, bugos "hátul is van szemem" formáknak tűntek az őrök, és ha észrevesznek, ott nem lehet előlük meglógni, ami őszintén szólva hatalmas hülyeség és design hiba. A Reduxszal értelemszerűen ilyen gondom nem akadt, bár a Last Lightban tényleg kilógott a lóláb kicsit egy-két helyen, amikor pl. a társa seggében szúrtam nyakon egy katonát. :D
A levegővel nem sok bajom akadt az első részben egyébként, mert minden boltban vettem egy szűrőt biztos, ami biztos alapon, a pályák meg tele voltak szórva velük. A Redux alapján a levételével való gondot nem értem, mert rendszeresen összefutsz valakivel, aztán ha van rajta gázmaszk, fennhagyod, ha nincs, leveszed.
Összességében egyébként nekem a Last Light sokkal jobban bejött, mint az első rész. Változatosabb volt a játékmenet és a helyszínek is, nem adott állandóan valakit melléd (ha meg mégis, akkor meg legalább egy jó karaktert, Pavel hatalmas arc) és a sztori is jobban tetszett (ja meg benne volt Lenin is :D).
Szerk: Most gyorsan belenéztem a Ranger módba az egyik DLC pályán: komolyan nem jön be TABra a másodlagos fegyverválasztó? :D Azt se látod, össz mennyi lőszered meg medkited van? :D Ennek így mi értelme van? Az a realisztikus, ha a katona már számolni sem tud és azt sem tudja, melyik zsebében van a kés és melyikben a gránát? Ja és még az egyébként is borzalmas 3 fegyveres limitet leviszi kettőre? Az a Ranger, aki nem élvezi a játékot? :D Mindig ezt hallom a Metro fanoktól, hogy Rangerben kell tolni, hát a lowfszt. Mellesleg a pause menu bejön, pedig az sem túl realisztikus. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Ranger mód nem a "realisztikussabb" kíván lenni, hanem a túléléssel járó alárendeltség érzetét kívánja fokozni. Ami a játékos, mint hősként emlegetése és a túlélőmechanikák kritizálása mellett érthető, hogy neked nem tetszett/tetszene (ugye emiatt nincsen belőve alapból, és a Spartan nehézség is a hozzád hasonló játékosokat kívánja kiszolgálni).
A Redux verziókkal nem játszottam - és nem is tervezem - de az elsőben a szélesebb terek, csapdák sokasága mellett pont az agresszívabb NPC-k fogtak meg, hiszen néhány ember ledöfését követően jellemzően neked esett a teljes állomás, így több pályarész a mai napig élesen él az emlékezetemben: hogy miként csaltam bele az NPC-ket a saját csapdájukba, meg hogyan rohantam csilléről csillére, hogy egy kevés előnyre tegyek szert (a Ranger nehézséggel járó filteres szívásról nem is beszélve).
Ezzel szemben a Last Lightban teljesen megfordultak az erőviszonyok: üldözöttből üldözővé váltunk, és a lőszerhiány teljesen megszűnt, míg a 2033-ban sokszor a valutaként szolgáló lövedékeket is fel kellett használnom, vagy érdemes volt egy erősebb ellenfél erejéig áttáraznom.
A vizi bossos és medvés összecsapást én pont fordítva éltem meg, hiszen egyedül itt merült fel a lőszerhiány gondolata, míg a filtercsere, trutymák törlés hátrányba helyezett minket, így valamivel jobban hasonlított egy túlélésért folyó küzdelemhez, mintsem egy standard boss összecsapáshoz, ahol a táncikálás mellett különösebb nehézség nélkül be lehet célozni a szörnyek gyengepontjait.
A Last Light többi összecsapására meg elegendő volt a két fegyver, hiszen újratöltés helyett harcközben is gond nélkül lehetett váltani, plusz ott volt az egygombos dobótőr, ami az ellenfelek többségét egyből kicsinálta.
A Last Light valamivel jobban volt ütemezve, de az első rész meglepetéseivel szemben itt a harcmentes részeket már-már szabályszerűen összecsapások követtek, így az első rész kiszámíthatatanságát, "misztikusságát" én eléggé hiányoltam (amire a sablonos sztori is rátett egy lapáttal, hiszen az ismeretlent gyakorlatilag bajuszpödrős karikatúrák váltották fel.)
Őszintén? Egy büdös szót nem értettem ebből a kommentből. :D
A Ranger mód realisztikus-túlélős akar lenni, pont. Mellesleg azóta utánanéztem és elég furcsa módszerrel lehet megnézni, hogy milyen cuccok vannak nálad: az objective-es táblácska előhúzásával. Kár érte, vmi lőszerszámlálós cucc jól jött volna.
Egyébként ki a hozzám hasonló játékos? Survivor hardcore-on is pofonegyszerű volt mindkét rész néhány kivételtől eltekintve, tehát az pl. semmiképpen sem igaz, hogy a Metro nehéz játék lenne (néhány DLC pályát megcsináltam Rangeren és ott sem tűnik nehezebbnek a játék, ugyanolyan könnyen halsz, mint a sima hardcore-on), mindössze annyit vár el az embertől, hogy beossza a dolgokat és metodikus legyen egy kicsit. Egyébként a Spartan baromira nem nehézségi szint a leírás alapján, hanem játékmód: több a lőszered, az ellenbe viszont többet kell lőni és te is nehezebben halsz meg. Tulajdonképpen akció-játékmódról van szó, Spartanon is ugyanúgy külön kiválaszthatod a négy nehézségi szintet, még a Ranger módot is.
A Redux verziókkal nem játszottam - és nem is tervezem
Pedig érdemes, főleg az első résszel, mert sokkal jobban megcsinált játék az eredetinél (mondjuk ha neked a bugos őrök bejöttek az eredetiben, akkor nem tudom, mit pofázok, mondjuk elméletileg a Reduxban jobb az AI, így lehet, ezért nem éreztem vaknak-süketnek a népet). A második rész nem sokban különbözik, mindössze a kevés lőszeres, könnyen meghalós Survivor mód az új, de ahogy látom, az alap Last Lighttal pont a sok cucc volt a bajod, szóval akkor akár még be is jöhet. Egy biztos: nem fulladtam bele a lőszerbe a Last Light-ban.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nem érzed magadat főhősnek, csak egy szerencsétlen turistának.
Gázmaszk: bossfightnál nem a legjobb, amikor a nagy lövöldözés közben azt látod, hogy szerencsétlen Artyom már megint fullad, mint egy asztmás.
Lopakodás: A Last Lightban nagyon sokat használtam már, és őszintén szólva nekem rohadtul tetszett [...] Poén volt megtalálni a settenkedős útvonalakat és egyesével nyakon-háton döfködni az ellent
Ja és még az egyébként is borzalmas 3 fegyveres limitet leviszi kettőre? Az a Ranger, aki nem élvezi a játékot?
Azt próbáltam valamelyest éreztetni, hogy némelyik pontjaiddal a játékok pont azon részeit kritizálod, melyek a Metro fő témáját, azaz a túlélést szolgálják. Elvégre egy horrorral megspékelt posztapokaliptikus világban játszódik a széria, amiből nem kéne idegennek lennie a játékost "kényelmetlenné" tevő mechanikáknak. (Ugye a Ranger mód még erre tesz rá egy lapáttal.)
Legalábbis számomra pont ezek az elemek emelték ki a 2033-at, vagy épp húzták le a Last Lightot (nagyságrendekkel könnyebb lopakodás például).
Még az átmeneti szálláson írtam egy nem sokkal összeszedettebb, de talán egy fokkal értelmezhetőbb szösszenetet a Last Lightról.
A 2033 Reduxot meg lehet egy ponton be fogom zsákolni, mivel emlékeim szerint a kamerabeállításokon is változtattak valamennyit (asszem ezzel is kompromisszumokat kötöttek még az előző konzolok miatt, de lehet ez csak az átvezetőkre vonatkozik).
Egyetértek, a Metro sorozat mindig is arról szólt, hogy egy senki vagy, aki szinte a szerencsének köszönheti, hogy túlélte a kalandjait. Egy túlélőhorror, irtózatosan ellenséges világban, történetesen FPS nézetből.
Áhá, szóval te a "survivor horroros kamerakezelés" iskoláján keresztül akarod pozitív színben feltüntetni a kritizált elemeket. :) Meg tudom érteni a nézőpontot, de azért abba érdemes belegondolni, hogy pl. egy kalandjáték kamerakezelése vagy klasszikus tank control sémája pont annyira "teszi tönkre" az irányítást, hogy nem is TPS-ekhez fogható akciójelenetekkel szoktak operálni. A Metro bossfightjai olyanok, mintha ezt tennék, ezeken a hibákon pedig csak trial and errorral lehet felülkerekedni. Ha egy FPS-ben trial and error van, az már bőven rossz design, a cél az kéne, hogy legyen, hogy egy jobb játékos képes legyen első nekifutásra teljesíteni egy ilyen részt.
Érdekes módon a bossfight árt a fegyverválasztás szabadságának is, Ranger módnál ez gondolom még szarabb lehet a 2 fegyveres "lol-limit" miatt. Pl. a tetves medvének azért kellett egy tucatszot nekimennem, mert teljesen alkalmatlan voltam a szörnyek elleni harcra Kalasnyikovval, hangtompítós pisztollyal és egy mesterlövészpuskával hozzá két tárral. Shotgunt kellett volna hozni a melóhoz, na, de nincs a pálya megelőző részén, csak a medvés arénában (mire kiszúrtam meghaltam vagy 6x, mert ugye növényzetet kell tenni mindenhova, nehogy lásd, mi hever a földön), a checkpoint rendszer miatt pedig gyorsmenteni nem lehet, így minden egyes rohadt alkalommal úgy kezdődött a harc, hogy medve rámront, én sasszézok egy percet, valahogy felkapom a shotgunt (mellesleg ugye bossfightnál vagyunk aközben felszedhető fegyverrel és a Metroban a fegyver felvételéhez meg kell állni és nyomva kell tartani azt a rohadt E gombot, mert az mennyire kurvára realisztikus, hogy futás közben nem tudsz eldobni egy fegyvert aztán meg felkapni egy másikat), aztán harc.
A Ranger móddal meg az a helyzet, hogy ne nézzük már hülyének a 20 éve ilyen körülmények között élő főhőst:
- A 2 fegyveres limit értelmetlen, mivel magaddal tudsz cipelni 2 nagyot meg egy kicsit: inkább ezt éreztem volna elfogadhatónak vagy valamiféle hely / súly limittel megoldva. Így csak limitálva érzem magamat, az egzotikusabb fegyvereket tutira nem is használnám (dárdás vacak, pumpálós puska), én meg szeretek minden flintával lődözni (ez lett a vesztem már a 3 fegyvernél is a bossfight / no puska kombónál, a sniper azért volt nálam, mert addig nem használtam sokat). Nem attól lesz hardkór meg túlélős meg nehéz egy játék, hogy 3 helyett csak 2 fegyvert cipelsz magaddal. Nem tudom, hogy minek kell ez a konzolos vacak feeling a 2 fegyveres foslimittel már megint, a Metro nem Halo szerencsére.
- Fegyver felvételénél miért nem lehet megmutatni, hogy milyen attachmentek vannak rajta? egy supressort vagy egy távcsövet még úgy-ahogy ki lehet szúrni egy-egy modellről, de a laser sightot és hasonlókat már nagyon nem. Az tetszik, hogy a lőszermennyiség megvizslatásához csinálnom kell valamit, csak kár, hogy erről nem szól a játék egy szót sem, így nyomogatod a TABot mint az ökör, elképzelni nem tudod, hogy ez komolyan ilyen lehet Rangerben, szóval gyanakodsz a bugra, aztán látod, hogy a journalt / iránytűt / akármit kell elővenni hozzá.
Ha nem lenne a fegyverlimit vagy legalább testre lehetne szabni a réndzserezést (értsd: kilőném a limitet a 'csába), akkor kipróbálnám, de egy FPS-ben nekem ne akarjanak csak két fegyvert adni, mert az hü-lye-ség. :) Érdekes módon egy Silent Hill még tudta hozni a kétségbeesett survival feelinget úgy is, hogy egy rakat fegyver volt nálad (mellesleg a Metro is tudja, ezért nem kéne hülye játékmechanikai döntésekkel erőltetni). :D Szar egy divat ez, főleg ha egy olyan játék majmolja, amiben egyébként sincs kolbászból a kerítés a lőszerutánpótlás terén, szóval teljesen fölösleges.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Csak a tisztánlátás végett, emlékeim szerint három boss van a Last Lightban, amiből a Big Momma gondjáról már írtam korábban, viszont az általad sokat emlegetett medvés résznél talán, ha háromszor meghaltam, két fegyverrel, Ranger nehézségen.
A fegyverek testreszabása, fejlesztése inkább nevezhető bajosnak, hiszen kevésbé szívesen válnál meg egy feltuningolt fegyvertől. Ezért a 2033-ban a Kalát fejlesztgettem, míg a második slotban váltogattam a fegyvereket, de erre is elsősorban a lőszerhiány kényszerített. Hasonlóképp ugrottam neki a Last Lightnak is - azonban méretes különbség, hogy az első pályán, még a bázison belül van lehetőséged kipróbálni 5-6 fegyvert, míg ugyanez élesben történt a 2033-ban - de a korábbi résszel ellenben itt fel sem merült a lőszerhiány gondolata, így a feltuningolt kala mellett a shotgunomtól is ritkán váltam meg (ezutóbbi esetén fejlesztésről nem igazán lehet beszélni, hiszen tuning nélkül is ugyanazt teszi a shotgun: közelről bitangerős.)
fegyverválasztás szabadsága
Ez szerintem remekül szemlélteti a nézőpontunk közötti különbséget, hiszen te fegyverekkel szeretsz kísértelezgetni egy túlélőjátékban, míg számomra a lőszerbeosztásról és sokszor az ellenfelek elkerüléséről szólt a Metro széria. A Ranger nehézség többek között a fegyverszám limitálásával fokozza mindezt, ami mellett a Last Lightban végig tömve voltam lőszerrel, és a dobótőr bőven felért egy harmadik fegyverrel (ami mellett még ugye ott voltak a gránátok is).
A 2033-ban a társakat is sokat kritizáltad, de a bossokhoz hasonlóan, ezeknek sem éreztem "tolakodónak" az arányát a játék egészét nézve (mondjuk régen játszottam vele, így némileg homályosak az emlékeim). Hiszen a narratíva szempontjából egyáltalán nem lógott ki a sorból - egy 18 éves zöldfülű kölköt alakítunk - továbbá a társak mellett is állandóan ott lebegett a lőszerhiány pallosa, így mégha Bourbon-ön kívül más követő neve meg sem maradt, arra határozottan emlékszem, hogy még így is próbáltam az itteni részeken minél inkább a társakra támaszkodni, és ügyelnem kellett a lőszerhasználatra.
Nincsen azzal gond, hogy másképp állunk a témához, de a bugok és "rossz design" kifejezésekkel én valamivel óvatosabban bánnék, főleg, ha utána azt ecseteled, hogy a kísérletezésgetésed miatt szívtál, amikor a [poasztapkaliptikus túlélő] játék hirtelen eléd görgetett egy nagyobb falatot. :)
Tényleg zsákold majd be egyszer a Reduxot a Last Lightból, meg fogsz lepődni a survivor módon: érdekes módon a hipertúlélősként lefestett első részben semmi gondom nem akadt a lőszerutánpótlással és a gázmaszkokkal, míg a Last Lightban többször is megszorultam, pedig nem lövöldöztem össze-vissza és igyekeztem a lehető legtöbb őrrel dobókéssel illetve késsel végezni cuccuk felkapkodása érdekében.
Mellesleg remekül lefested a két játék egyik legnagyobb hibáját ("ha, te megnézted a haszontalan fegyvereket is, mekkora noob vagy" :D): hiába a viszonylag széles fegyverarzenál, ha kiegyensúlyozatlan a Kalasnyikovot és a shotgunt leszámítva az összes (oké, a pisztoly is remek halk fejesek kiosztására, de lehet kapni hangtompítót a kalára is, szóval nem oszt nem szoroz. Kala lőszerből 360 lehet nálam, shotgunból meg kb. 100, na akkor vajon melyiket fogom magammal vinni, a 30 töltényt számláló távcsöves puskát vagy egy shotgunt? Remekül használható a forgócsövő nyílpuska is, de cseszhetem, ha egyszer alig találni hozzá lőszert a játékban, a pumpálós fegyverekhez meg viszonylag sok a lőszer, de a maximum egyszerűen kevés, ha olyan pályán vagy, ahol folyamatosan jönnek a monszterek, a folyamatos utánpótlásban pedig nem lehet bízni. Ehhez képest kalasnyikov lőszerből és shotgun ammoból szinte bármikor találni, komolyan mondom a Last Lightban a Spider Cave-es DLC volt az egyik legjobb ebből a szempontból (ezt speciel ranger hardcore-on vittem végig), mert ad egy egylövetű puskát, egy lángszórót meg néhány molotov koktélt, a fegyverekhez pedig alig találni lőszert, így gondolkodni kell és tényleg túlélni. Hiányoltam az ehhez hasonló pályákat a játékból, örültem volna annak, ha többször kényszerítenek arra, hogy eldobjam a shotgunt vagy a kalasnyikovot. Egyedül a Last Light legvégén lévő csata volt az a pálya, ahol a játék folyamatosan elémrakott különböző fegyvereket, majd a végén egy minigunt. Nyilván megvan a két leghasznosabb fegyverben is a fun, de miután végiglőttem a 2033-at a kalával és a shotgunnal, igenis kísérleteznem kellett Last Lightban a monotonitás elkerülése érdekében, ez pedig nagyon is rossz design.
Pl. ott van a bastard gun is, amiről azt mondják állandóan a játékban, hogy elég megbízhatatlan és pontatlan, ennek ellenére egyszer sem akadt be például, pedig simán helye lenne a mechanikának a Metroban. Iránytűd is van, csak azt nem tudom, hogy minek, amikor - pun intended - lineáris sínlövölde mindkét rész (oké, a Last Lightban engednek néha kolbászolni kicsit, örültem is neki).
A társakkal a legnagyobb gondom az volt az első részben, hogy messze sem olyan jól designoltak, mint pl. Alyx a Half-Life 2-ben: a csávók képesek helyetted végigirtani a fél pályát. A Bourbonos rész végén, amikor neked ugrik egy egész csordányi kübli pl. az volt a taktikám, hogy szépen beálltam Bourbon mögé, aztán osztottam a dögöket, amíg a halhatatlan társamon csámcsogtak. A játék vége, amikor egy egész csapat rangerrel osztod az áldást már szinte vicc: beállsz hátulra, a fiúk kiirtják a dögök 2/3-át, te meg lelövöd az éppen az irányodba kolbászolókat. Na most a játék eléggé narratív, történet-orientált egy csomó olyan résszel, amikor nem kell csinálnod semmit, csak menni előre az aktuális haverral és nézelődni, így eléggé zavaró volt, hogy a tényleges játékmenetből is elvesznek. Na meg az egyébként remek szorongós atmoszféra sem jött át az ilyen részeknél, hiszen kevésbé félsz a környezetedtől, ha nem vagy egyedül. Mindezek tetejébe a 2033 még tele volt turret sequence-szel is, no comment.
A Last Light ennek a szöges ellentéte az első néhány óra után. Elengedik a kezedet és mehetsz felfedezni a játék zseniális világát, amikor pedig a játék végére ismét társad akad, akkor nem harcol helyetted, hanem felerősíti bizonyos képességeidet segítség gyanánt: remek design, az meg egy zseniális történeti elem, hogy a társad a veled átélt tapasztalatai során az egész emberiséget folyamatosan ítélőszék előtt tartja. Ezért is tartom furcsának, hogy te a Last Lightot dobtad kukába, mert szvsz még a hibáival együtt is a legjobb történet-orientált lineáris FPS a Half-Life 2 óta: sokkal dinamikusabb, változatosabb élmény, ahol egy komoly gázmaszkos-túlélős pálya után bedobnak egy barlangba, odaadják a kezedbe a játék legfaszább puskáját, aztán ráderesztenek vagy 50 szörnyet és egy bosszt a végére. Ugyanígy néhány lopakodós misszió után ritmusváltás van és kapsz egy kocsit, amivel 2 órán keresztül száguldozhatsz hol lassan felfedezgetve a szörnyekkel teli alagutakat, hol telepesek banditákkal kapcsolatos problémáit megoldogatva, hogy aztán egy baromi jó tutajos lövöldözés-robbantgatás után egy hihetetlenül jól összerakott "bűnvárosban" találd magadat. Ehhez hozzádobtak egy tényleg mély moralitás rendszert, ahol az első résszel ellentétben igenis meg kell küzdeni a jó befejezésért (elsőre nem is sikerült megszerválni), és végeredményben ott is van a szépen becsomagolt "majdnem mestermű". Egyébként meg a Last Lightban benne van Lenin is, szóval nem ér nem szeretni. :D
Mellesleg amin meglepődtem, az a két játék teljesítménye volt: gépgyilkos szériaként van számon tartva a cucc, ennek ellenére a Reduxok gyönyörűen futottak, be se néztek 60 fps alá kimaxolva (az advanced physxet mondjuk be se kapcsoltam, az SSAA is ki lett nyomva értelemszerűen, azokkal együtt biztos diavetítésben lett volna részem). A Stalker játékok rettenetesen optimalizált szörnyűségek voltak, erre ugyanannak a motornak a kiagyalói azért csak belőtték a 4A Engine-t a Reduxra (mondjuk a Last Light teljesítményéről is elég jókat hallottam, szóval úgy tűnik, csak az első rész volt gáz ebből a szempontból - azt az advanced depth of fieldet máig nem értem, hogyan gondolták).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Witcher 3-hoz kell barminemu eloismeret akar tortenet, akar jatekmenet szempontjabol az elozo ket reszbol?
Azokkal nem jatszottam, erre meg nagy a faszveres, lehet, hogy egy probat tennek vele. De nincs 300 oram, hogy az elozoekkel is jatsszak vagy ha igen, az egy evig el fog huzodni :)
Háááát, nézz végig jó sok previously on witcher... videót youtube-on, az kb elég. Sajnos a játék eléggé in-medias-res kezdődik, semmi sztorizgatás, vagy háttértörténet boncolgatás, sok dolog érthetetlen szvsz az alapok nélkül. Persze a legtöbb witcher játékos a könyveket se olvasta, de ez már kevésbé problémás.
Már korábban írtam, hogy nekem leginkább a lopakodós részek vágták haza a Last Lightot: a pályák zöme játszótérnek érződött, ahol csendben, különösebb erőfeszítés nélkül végig lehetett darálni teljes állomásokat. A sztori is sokkal sablonosobbnak érződött, és mégha az ütemezés jobb is volt, a harcolós-város-harcolós-város pályák váltogatása miatt is hiányoltam az első rész nyújtotta kiszámíthatatlanságot, "misztikusságot".
Tényleg régen játszottam a 2033-mal, így simán lehet, hogy mostanra más lenne a véleményen, de az olvasottak alapján a Last Lightban nem sokat változott a Survival a régi Ranger nehézséghez képest (amin én is végigvittem).
Last Lightban a Spider Cave-es DLC volt az egyik legjobb ebből a szempontból
Hosszra kb. mennyit tesznek ki a DLC-k, ill. mennyire érdemes őket pótolni? Külön pénzt nem igazán volt kedvem kicsengetni a storytól különálló pályarészekért, ill. a kritikákat olvasva eléggé az jött le, hogy kihagyhatóak.
De nincs 300 oram, hogy az elozoekkel is jatsszak vagy ha igen, az egy evig el fog huzodni :)
Az első rész 60, a második 50 óra körül mozog, a harmadik 150. Az elsőben három, a másodikban két fő szál van, ennyivel be lehet szorozni, ha minden főbb végkimenetelt látni akarsz, de neked nyilván elég csak egyszer végigtolni. Ha elnyomkodod a szövegeket, és easy-n tolod, akkor szerintem 80 óra körül végig lehet rajtuk rohanni.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
De ha valaki az előzmények miatt akar végigjátszani valamit, akkor elég nagy butaság skippelni a szövegeket :)
On : én nemrég fogtam hozzá az első részhez, pont azért, hogy képben legyek a világgal és a történésekkel, és abszolút nem bántam meg. Bőven van mit megismerni, ráadásul maga a játék is nagyon tetszik. Sokkal inkább a sztorikon és beszélgetéseken van a hangsúly, mint a harcon.
Mi ertelme van jatszani barmivel, ha elnyomkodja az ember a szovegeket?
Akkor inkabb tetris. :)
Arra gondoltam, hogy egy 10 másodperces hanganyagot 2 másodperc alatt el lehet olvasni, szóval ha nem akarod végigülni a szinkront, akkor ezzel tetemes időt tudsz spórolni.
@swoder: Mondjuk tény, hogy nem mindegy, hogy valaki csak a főszálat tolja, vagy tisztességesen belemászik.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Értem, tehát akkor te a rosszabb, kevésbé kifinomult játékokat szereted a misztikusságuk és kiszámíthatatlanságuk miatt... DNF megvolt már? :D
A DLC-k amolyan apró szösszenetek, eddig talán egyedül a Pavelessel játszottam tovább egy óránál. Az összes együtt kb. 5 óra hosszú, ha lehet maximum, de az jó bennük, hogy mindig mást irányítasz.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Mit lehet mondani erről a játékról? Egy rosszindulatú és nem túl lelkiismeretes ork+goblin párost irányítunk, akik megpróbálják az emberek vezetőjét eltenni láb alól, hogy azok ne szövetkezzenek az elfekkel és törpékkel a "zöldbőrűek" ellen. Kalandozásaik során folyamatosan szapulják és szívatják egymást, de azért egymás nélkül mégsem létezhetnek. Imádnivalóan undorító két karakter! (A goblin tavaly önálló játékot is kapott, Styx: Master of Shadows címmel.) A csomagolás egyfajta akció-RPG, a Spiders Studiora jellemző módon nem kimondottan streamline-olt kivitelben, a kor minőségi követelményeit is inkább csak alulról nyaldosva, de valamiért mégis játszatja magát. A zenét szerintem Bartók Béla hagyatékából ollózták össze, a füledet is tisztíccsa. Nyugodtan kezdheti bárki extreme fokozatban, mert nem fog megizzadni, túl sok kihívás nincs benne.
A történet teljesen lineáris, az időnként előforduló választási lehetőségek csak annyit befolyásolnak, hogy a páros achievementekből melyiket kapjuk meg. Van fejlődési rendszer, de roppant egyszerű, nem lehet belezavarodni, nem kell előtte órákig guide-okat olvasgatni. Harc közben annyi a dolgunk, hogy meghatározzuk (legfeljebb 4 lépésre előre), melyik karakter mit csináljon, de ezt folyamatosan lehet variálni, illetve rohangálhatunk is velük. Az ork közelharcos, a goblin inkább távolsági+lopakodás, vele általában meg lehet ritkítani az ellenfél sorait még a harc előtt némi orvgyilkosságokkal.
Na szóval a két főhősnek marha jó dumája van, ők elviszik a játékot a hátukon, akinek van kb. 15 óra szabadideje (ennek a fele cutscene), annak ajánlom, mert nem egyszer felröhögtem a párbeszédeken. Ja, az első 1 óra nyögvenyelős, de aztán beindul.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
"ingyenes" arcade űrlövölde (steamen szedhető, fiókot se kell regisztrálni). 1-2 éve próbáltam béta környékén, azóta szerintem egész szépen kiforrott a játék.
pár dolog ami tetszik:
- A játék bonyolultsága szépen skálázódik, ahogy halad az ember előre.
- Látványos
- Rövid időre is jó szórakozást nyújt (olyanoknak akiknek nincs ideje huzamosabban játszani)
- Pörgős
- Változatos
- Van benne PVE/szabadon röpködés is
- rengeteg fejleszthető fegyver/modul
- sok játékmód
ami nem tetszik:
- kevés (?) hajómodell, felszerelt modulok nem láthatók a hajón
- kő-papír-olló elv néha idegesítő tud lenni, de azért mindennel-mindent le lehet lőni
- 1-2 dolog lassan érthető meg/nem túl logikusan lett megoldva
- gyenge intro/trailerek
van rá gyári occulus rift támogatás, ha esetleg valakinek ez szempont.
Survivor hardcore-on nyomtam végig mindkettőt (ha jól értem, akkor a Reduxokban két játékmód van, az első rész túlélős feelingjéhez balanszolt Survivor és a Last Light akcióorientáltságát előnyben részesítő Spartan), Ranger módot nem kapcsoltam be, mert úgy voltam vele, hogy amíg azt sem tudom, mennyi lőszernek kell lennie egy tárban, fájdalmas lenne a teljes HUD nélküliség (aztán mondjuk leesett, hogy mechanikailag nem sokat számít a HUD, hiszen a legtöbb fegyveren látszik, mennyi van még a reloadig). A crosshairt azért kikapcsoltam a végére, mert semmi értelme nincs.
A könyvtárosokkal az volt a gondom főleg, hogy egy résznél úgy tűnik, rossz a szkript, így a fal mögül is lát a dög és érzékeli, ha nem felé sasolsz, így ott csak úgy tudtam továbbjutni, hogy már jó előre belőttem magamnak a nézésirányt.
A bosszokkal az volt a bajom azon kívül, hogy mit keresnek itt, hogy a szokásos "rádrontok, térj ki előlem" manőverekkel operál az összes. A nagy vízi bogarat leszámítva mindig tudtam, hogy mit kéne csinálni (lehet, hogy ott is elmondták, mert gyanítom, hogy a sok hangeffektbe néha elég rosszul mixelt párbeszédek és sokszor egyébként is nehezen érthető orosz akcentus miatt nem hallottam ott valamit), de a medve egy borzalom volt. Első blikkre úgy tűnt, hogy a dögöt támadó nosalisek nem bántanak, ha nem csesztetem őket, de aztán később mégis nekem ugrottak, emiatt vagy egy tucatszor haltam meg.
Gázmaszk: nyilván tudom, mi a szerepe, frankó is volt, de bossfightnál nem a legjobb, amikor a nagy lövöldözés közben azt látod, hogy szerencsétlen Artyom már megint fullad, mint egy asztmás.
Lopakodás: az első részben néha ritkítottam vele egy kicsit az ellent, ha útba esett valaki, de inkább a legjobb támadópozíció megtalálására használtam, aztán durr a gonosz náciknak, komcsiknak. :D A Last Lightban nagyon sokat használtam már, és őszintén szólva nekem rohadtul tetszett: nem rohadtul nehéz, de észnél kell lenni, nekem ez egy checkpointos játékban teljesen megfelel. Poén volt megtalálni a settenkedős útvonalakat és egyesével nyakon-háton döfködni az ellent (aztán a végén sajnos rájöttem, hogy a jó befejezéshez le kellett volna ütni őket, de üsse kő, valamire a Youtube-ot is használni kell :D), őszintén szólva a No One Lives Forever óta nem lopakodtam ilyen jót. Az eredeti első részből nem láttam sokat: a Redux után kedvet kaptam hozzá, de aztán láttam, hogy csúnya, hogy egyesével kell felkapkodni minden apró darabnyi cuccot, a lopakodás meg nem igazán jött be, bugos "hátul is van szemem" formáknak tűntek az őrök, és ha észrevesznek, ott nem lehet előlük meglógni, ami őszintén szólva hatalmas hülyeség és design hiba. A Reduxszal értelemszerűen ilyen gondom nem akadt, bár a Last Lightban tényleg kilógott a lóláb kicsit egy-két helyen, amikor pl. a társa seggében szúrtam nyakon egy katonát. :D
A levegővel nem sok bajom akadt az első részben egyébként, mert minden boltban vettem egy szűrőt biztos, ami biztos alapon, a pályák meg tele voltak szórva velük. A Redux alapján a levételével való gondot nem értem, mert rendszeresen összefutsz valakivel, aztán ha van rajta gázmaszk, fennhagyod, ha nincs, leveszed.
Összességében egyébként nekem a Last Light sokkal jobban bejött, mint az első rész. Változatosabb volt a játékmenet és a helyszínek is, nem adott állandóan valakit melléd (ha meg mégis, akkor meg legalább egy jó karaktert, Pavel hatalmas arc) és a sztori is jobban tetszett (ja meg benne volt Lenin is :D).
Szerk: Most gyorsan belenéztem a Ranger módba az egyik DLC pályán: komolyan nem jön be TABra a másodlagos fegyverválasztó? :D Azt se látod, össz mennyi lőszered meg medkited van? :D Ennek így mi értelme van? Az a realisztikus, ha a katona már számolni sem tud és azt sem tudja, melyik zsebében van a kés és melyikben a gránát? Ja és még az egyébként is borzalmas 3 fegyveres limitet leviszi kettőre? Az a Ranger, aki nem élvezi a játékot? :D Mindig ezt hallom a Metro fanoktól, hogy Rangerben kell tolni, hát a lowfszt. Mellesleg a pause menu bejön, pedig az sem túl realisztikus. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Ranger mód nem a "realisztikussabb" kíván lenni, hanem a túléléssel járó alárendeltség érzetét kívánja fokozni. Ami a játékos, mint hősként emlegetése és a túlélőmechanikák kritizálása mellett érthető, hogy neked nem tetszett/tetszene (ugye emiatt nincsen belőve alapból, és a Spartan nehézség is a hozzád hasonló játékosokat kívánja kiszolgálni).
A Redux verziókkal nem játszottam - és nem is tervezem - de az elsőben a szélesebb terek, csapdák sokasága mellett pont az agresszívabb NPC-k fogtak meg, hiszen néhány ember ledöfését követően jellemzően neked esett a teljes állomás, így több pályarész a mai napig élesen él az emlékezetemben: hogy miként csaltam bele az NPC-ket a saját csapdájukba, meg hogyan rohantam csilléről csillére, hogy egy kevés előnyre tegyek szert (a Ranger nehézséggel járó filteres szívásról nem is beszélve).
Ezzel szemben a Last Lightban teljesen megfordultak az erőviszonyok: üldözöttből üldözővé váltunk, és a lőszerhiány teljesen megszűnt, míg a 2033-ban sokszor a valutaként szolgáló lövedékeket is fel kellett használnom, vagy érdemes volt egy erősebb ellenfél erejéig áttáraznom.
A vizi bossos és medvés összecsapást én pont fordítva éltem meg, hiszen egyedül itt merült fel a lőszerhiány gondolata, míg a filtercsere, trutymák törlés hátrányba helyezett minket, így valamivel jobban hasonlított egy túlélésért folyó küzdelemhez, mintsem egy standard boss összecsapáshoz, ahol a táncikálás mellett különösebb nehézség nélkül be lehet célozni a szörnyek gyengepontjait.
A Last Light többi összecsapására meg elegendő volt a két fegyver, hiszen újratöltés helyett harcközben is gond nélkül lehetett váltani, plusz ott volt az egygombos dobótőr, ami az ellenfelek többségét egyből kicsinálta.
A Last Light valamivel jobban volt ütemezve, de az első rész meglepetéseivel szemben itt a harcmentes részeket már-már szabályszerűen összecsapások követtek, így az első rész kiszámíthatatanságát, "misztikusságát" én eléggé hiányoltam (amire a sablonos sztori is rátett egy lapáttal, hiszen az ismeretlent gyakorlatilag bajuszpödrős karikatúrák váltották fel.)
Őszintén? Egy büdös szót nem értettem ebből a kommentből. :D
A Ranger mód realisztikus-túlélős akar lenni, pont. Mellesleg azóta utánanéztem és elég furcsa módszerrel lehet megnézni, hogy milyen cuccok vannak nálad: az objective-es táblácska előhúzásával. Kár érte, vmi lőszerszámlálós cucc jól jött volna.
Egyébként ki a hozzám hasonló játékos? Survivor hardcore-on is pofonegyszerű volt mindkét rész néhány kivételtől eltekintve, tehát az pl. semmiképpen sem igaz, hogy a Metro nehéz játék lenne (néhány DLC pályát megcsináltam Rangeren és ott sem tűnik nehezebbnek a játék, ugyanolyan könnyen halsz, mint a sima hardcore-on), mindössze annyit vár el az embertől, hogy beossza a dolgokat és metodikus legyen egy kicsit. Egyébként a Spartan baromira nem nehézségi szint a leírás alapján, hanem játékmód: több a lőszered, az ellenbe viszont többet kell lőni és te is nehezebben halsz meg. Tulajdonképpen akció-játékmódról van szó, Spartanon is ugyanúgy külön kiválaszthatod a négy nehézségi szintet, még a Ranger módot is.
Pedig érdemes, főleg az első résszel, mert sokkal jobban megcsinált játék az eredetinél (mondjuk ha neked a bugos őrök bejöttek az eredetiben, akkor nem tudom, mit pofázok, mondjuk elméletileg a Reduxban jobb az AI, így lehet, ezért nem éreztem vaknak-süketnek a népet). A második rész nem sokban különbözik, mindössze a kevés lőszeres, könnyen meghalós Survivor mód az új, de ahogy látom, az alap Last Lighttal pont a sok cucc volt a bajod, szóval akkor akár még be is jöhet. Egy biztos: nem fulladtam bele a lőszerbe a Last Light-ban.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Azt próbáltam valamelyest éreztetni, hogy némelyik pontjaiddal a játékok pont azon részeit kritizálod, melyek a Metro fő témáját, azaz a túlélést szolgálják. Elvégre egy horrorral megspékelt posztapokaliptikus világban játszódik a széria, amiből nem kéne idegennek lennie a játékost "kényelmetlenné" tevő mechanikáknak. (Ugye a Ranger mód még erre tesz rá egy lapáttal.)
Legalábbis számomra pont ezek az elemek emelték ki a 2033-at, vagy épp húzták le a Last Lightot (nagyságrendekkel könnyebb lopakodás például).
Még az átmeneti szálláson írtam egy nem sokkal összeszedettebb, de talán egy fokkal értelmezhetőbb szösszenetet a Last Lightról.
A 2033 Reduxot meg lehet egy ponton be fogom zsákolni, mivel emlékeim szerint a kamerabeállításokon is változtattak valamennyit (asszem ezzel is kompromisszumokat kötöttek még az előző konzolok miatt, de lehet ez csak az átvezetőkre vonatkozik).
Egyetértek, a Metro sorozat mindig is arról szólt, hogy egy senki vagy, aki szinte a szerencsének köszönheti, hogy túlélte a kalandjait. Egy túlélőhorror, irtózatosan ellenséges világban, történetesen FPS nézetből.
Áhá, szóval te a "survivor horroros kamerakezelés" iskoláján keresztül akarod pozitív színben feltüntetni a kritizált elemeket. :) Meg tudom érteni a nézőpontot, de azért abba érdemes belegondolni, hogy pl. egy kalandjáték kamerakezelése vagy klasszikus tank control sémája pont annyira "teszi tönkre" az irányítást, hogy nem is TPS-ekhez fogható akciójelenetekkel szoktak operálni. A Metro bossfightjai olyanok, mintha ezt tennék, ezeken a hibákon pedig csak trial and errorral lehet felülkerekedni. Ha egy FPS-ben trial and error van, az már bőven rossz design, a cél az kéne, hogy legyen, hogy egy jobb játékos képes legyen első nekifutásra teljesíteni egy ilyen részt.
Érdekes módon a bossfight árt a fegyverválasztás szabadságának is, Ranger módnál ez gondolom még szarabb lehet a 2 fegyveres "lol-limit" miatt. Pl. a tetves medvének azért kellett egy tucatszot nekimennem, mert teljesen alkalmatlan voltam a szörnyek elleni harcra Kalasnyikovval, hangtompítós pisztollyal és egy mesterlövészpuskával hozzá két tárral. Shotgunt kellett volna hozni a melóhoz, na, de nincs a pálya megelőző részén, csak a medvés arénában (mire kiszúrtam meghaltam vagy 6x, mert ugye növényzetet kell tenni mindenhova, nehogy lásd, mi hever a földön), a checkpoint rendszer miatt pedig gyorsmenteni nem lehet, így minden egyes rohadt alkalommal úgy kezdődött a harc, hogy medve rámront, én sasszézok egy percet, valahogy felkapom a shotgunt (mellesleg ugye bossfightnál vagyunk aközben felszedhető fegyverrel és a Metroban a fegyver felvételéhez meg kell állni és nyomva kell tartani azt a rohadt E gombot, mert az mennyire kurvára realisztikus, hogy futás közben nem tudsz eldobni egy fegyvert aztán meg felkapni egy másikat), aztán harc.
A Ranger móddal meg az a helyzet, hogy ne nézzük már hülyének a 20 éve ilyen körülmények között élő főhőst:
- A 2 fegyveres limit értelmetlen, mivel magaddal tudsz cipelni 2 nagyot meg egy kicsit: inkább ezt éreztem volna elfogadhatónak vagy valamiféle hely / súly limittel megoldva. Így csak limitálva érzem magamat, az egzotikusabb fegyvereket tutira nem is használnám (dárdás vacak, pumpálós puska), én meg szeretek minden flintával lődözni (ez lett a vesztem már a 3 fegyvernél is a bossfight / no puska kombónál, a sniper azért volt nálam, mert addig nem használtam sokat). Nem attól lesz hardkór meg túlélős meg nehéz egy játék, hogy 3 helyett csak 2 fegyvert cipelsz magaddal. Nem tudom, hogy minek kell ez a konzolos vacak feeling a 2 fegyveres foslimittel már megint, a Metro nem Halo szerencsére.
- Fegyver felvételénél miért nem lehet megmutatni, hogy milyen attachmentek vannak rajta? egy supressort vagy egy távcsövet még úgy-ahogy ki lehet szúrni egy-egy modellről, de a laser sightot és hasonlókat már nagyon nem. Az tetszik, hogy a lőszermennyiség megvizslatásához csinálnom kell valamit, csak kár, hogy erről nem szól a játék egy szót sem, így nyomogatod a TABot mint az ökör, elképzelni nem tudod, hogy ez komolyan ilyen lehet Rangerben, szóval gyanakodsz a bugra, aztán látod, hogy a journalt / iránytűt / akármit kell elővenni hozzá.
Ha nem lenne a fegyverlimit vagy legalább testre lehetne szabni a réndzserezést (értsd: kilőném a limitet a 'csába), akkor kipróbálnám, de egy FPS-ben nekem ne akarjanak csak két fegyvert adni, mert az hü-lye-ség. :) Érdekes módon egy Silent Hill még tudta hozni a kétségbeesett survival feelinget úgy is, hogy egy rakat fegyver volt nálad (mellesleg a Metro is tudja, ezért nem kéne hülye játékmechanikai döntésekkel erőltetni). :D Szar egy divat ez, főleg ha egy olyan játék majmolja, amiben egyébként sincs kolbászból a kerítés a lőszerutánpótlás terén, szóval teljesen fölösleges.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Csak a tisztánlátás végett, emlékeim szerint három boss van a Last Lightban, amiből a Big Momma gondjáról már írtam korábban, viszont az általad sokat emlegetett medvés résznél talán, ha háromszor meghaltam, két fegyverrel, Ranger nehézségen.
A fegyverek testreszabása, fejlesztése inkább nevezhető bajosnak, hiszen kevésbé szívesen válnál meg egy feltuningolt fegyvertől. Ezért a 2033-ban a Kalát fejlesztgettem, míg a második slotban váltogattam a fegyvereket, de erre is elsősorban a lőszerhiány kényszerített. Hasonlóképp ugrottam neki a Last Lightnak is - azonban méretes különbség, hogy az első pályán, még a bázison belül van lehetőséged kipróbálni 5-6 fegyvert, míg ugyanez élesben történt a 2033-ban - de a korábbi résszel ellenben itt fel sem merült a lőszerhiány gondolata, így a feltuningolt kala mellett a shotgunomtól is ritkán váltam meg (ezutóbbi esetén fejlesztésről nem igazán lehet beszélni, hiszen tuning nélkül is ugyanazt teszi a shotgun: közelről bitangerős.)
Ez szerintem remekül szemlélteti a nézőpontunk közötti különbséget, hiszen te fegyverekkel szeretsz kísértelezgetni egy túlélőjátékban, míg számomra a lőszerbeosztásról és sokszor az ellenfelek elkerüléséről szólt a Metro széria. A Ranger nehézség többek között a fegyverszám limitálásával fokozza mindezt, ami mellett a Last Lightban végig tömve voltam lőszerrel, és a dobótőr bőven felért egy harmadik fegyverrel (ami mellett még ugye ott voltak a gránátok is).
A 2033-ban a társakat is sokat kritizáltad, de a bossokhoz hasonlóan, ezeknek sem éreztem "tolakodónak" az arányát a játék egészét nézve (mondjuk régen játszottam vele, így némileg homályosak az emlékeim). Hiszen a narratíva szempontjából egyáltalán nem lógott ki a sorból - egy 18 éves zöldfülű kölköt alakítunk - továbbá a társak mellett is állandóan ott lebegett a lőszerhiány pallosa, így mégha Bourbon-ön kívül más követő neve meg sem maradt, arra határozottan emlékszem, hogy még így is próbáltam az itteni részeken minél inkább a társakra támaszkodni, és ügyelnem kellett a lőszerhasználatra.
Nincsen azzal gond, hogy másképp állunk a témához, de a bugok és "rossz design" kifejezésekkel én valamivel óvatosabban bánnék, főleg, ha utána azt ecseteled, hogy a kísérletezésgetésed miatt szívtál, amikor a [poasztapkaliptikus túlélő] játék hirtelen eléd görgetett egy nagyobb falatot. :)
Tényleg zsákold majd be egyszer a Reduxot a Last Lightból, meg fogsz lepődni a survivor módon: érdekes módon a hipertúlélősként lefestett első részben semmi gondom nem akadt a lőszerutánpótlással és a gázmaszkokkal, míg a Last Lightban többször is megszorultam, pedig nem lövöldöztem össze-vissza és igyekeztem a lehető legtöbb őrrel dobókéssel illetve késsel végezni cuccuk felkapkodása érdekében.
Mellesleg remekül lefested a két játék egyik legnagyobb hibáját ("ha, te megnézted a haszontalan fegyvereket is, mekkora noob vagy" :D): hiába a viszonylag széles fegyverarzenál, ha kiegyensúlyozatlan a Kalasnyikovot és a shotgunt leszámítva az összes (oké, a pisztoly is remek halk fejesek kiosztására, de lehet kapni hangtompítót a kalára is, szóval nem oszt nem szoroz. Kala lőszerből 360 lehet nálam, shotgunból meg kb. 100, na akkor vajon melyiket fogom magammal vinni, a 30 töltényt számláló távcsöves puskát vagy egy shotgunt? Remekül használható a forgócsövő nyílpuska is, de cseszhetem, ha egyszer alig találni hozzá lőszert a játékban, a pumpálós fegyverekhez meg viszonylag sok a lőszer, de a maximum egyszerűen kevés, ha olyan pályán vagy, ahol folyamatosan jönnek a monszterek, a folyamatos utánpótlásban pedig nem lehet bízni. Ehhez képest kalasnyikov lőszerből és shotgun ammoból szinte bármikor találni, komolyan mondom a Last Lightban a Spider Cave-es DLC volt az egyik legjobb ebből a szempontból (ezt speciel ranger hardcore-on vittem végig), mert ad egy egylövetű puskát, egy lángszórót meg néhány molotov koktélt, a fegyverekhez pedig alig találni lőszert, így gondolkodni kell és tényleg túlélni. Hiányoltam az ehhez hasonló pályákat a játékból, örültem volna annak, ha többször kényszerítenek arra, hogy eldobjam a shotgunt vagy a kalasnyikovot. Egyedül a Last Light legvégén lévő csata volt az a pálya, ahol a játék folyamatosan elémrakott különböző fegyvereket, majd a végén egy minigunt. Nyilván megvan a két leghasznosabb fegyverben is a fun, de miután végiglőttem a 2033-at a kalával és a shotgunnal, igenis kísérleteznem kellett Last Lightban a monotonitás elkerülése érdekében, ez pedig nagyon is rossz design.
Pl. ott van a bastard gun is, amiről azt mondják állandóan a játékban, hogy elég megbízhatatlan és pontatlan, ennek ellenére egyszer sem akadt be például, pedig simán helye lenne a mechanikának a Metroban. Iránytűd is van, csak azt nem tudom, hogy minek, amikor - pun intended - lineáris sínlövölde mindkét rész (oké, a Last Lightban engednek néha kolbászolni kicsit, örültem is neki).
A társakkal a legnagyobb gondom az volt az első részben, hogy messze sem olyan jól designoltak, mint pl. Alyx a Half-Life 2-ben: a csávók képesek helyetted végigirtani a fél pályát. A Bourbonos rész végén, amikor neked ugrik egy egész csordányi kübli pl. az volt a taktikám, hogy szépen beálltam Bourbon mögé, aztán osztottam a dögöket, amíg a halhatatlan társamon csámcsogtak. A játék vége, amikor egy egész csapat rangerrel osztod az áldást már szinte vicc: beállsz hátulra, a fiúk kiirtják a dögök 2/3-át, te meg lelövöd az éppen az irányodba kolbászolókat. Na most a játék eléggé narratív, történet-orientált egy csomó olyan résszel, amikor nem kell csinálnod semmit, csak menni előre az aktuális haverral és nézelődni, így eléggé zavaró volt, hogy a tényleges játékmenetből is elvesznek. Na meg az egyébként remek szorongós atmoszféra sem jött át az ilyen részeknél, hiszen kevésbé félsz a környezetedtől, ha nem vagy egyedül. Mindezek tetejébe a 2033 még tele volt turret sequence-szel is, no comment.
A Last Light ennek a szöges ellentéte az első néhány óra után. Elengedik a kezedet és mehetsz felfedezni a játék zseniális világát, amikor pedig a játék végére ismét társad akad, akkor nem harcol helyetted, hanem felerősíti bizonyos képességeidet segítség gyanánt: remek design, az meg egy zseniális történeti elem, hogy a társad a veled átélt tapasztalatai során az egész emberiséget folyamatosan ítélőszék előtt tartja. Ezért is tartom furcsának, hogy te a Last Lightot dobtad kukába, mert szvsz még a hibáival együtt is a legjobb történet-orientált lineáris FPS a Half-Life 2 óta: sokkal dinamikusabb, változatosabb élmény, ahol egy komoly gázmaszkos-túlélős pálya után bedobnak egy barlangba, odaadják a kezedbe a játék legfaszább puskáját, aztán ráderesztenek vagy 50 szörnyet és egy bosszt a végére. Ugyanígy néhány lopakodós misszió után ritmusváltás van és kapsz egy kocsit, amivel 2 órán keresztül száguldozhatsz hol lassan felfedezgetve a szörnyekkel teli alagutakat, hol telepesek banditákkal kapcsolatos problémáit megoldogatva, hogy aztán egy baromi jó tutajos lövöldözés-robbantgatás után egy hihetetlenül jól összerakott "bűnvárosban" találd magadat. Ehhez hozzádobtak egy tényleg mély moralitás rendszert, ahol az első résszel ellentétben igenis meg kell küzdeni a jó befejezésért (elsőre nem is sikerült megszerválni), és végeredményben ott is van a szépen becsomagolt "majdnem mestermű". Egyébként meg a Last Lightban benne van Lenin is, szóval nem ér nem szeretni. :D
Mellesleg amin meglepődtem, az a két játék teljesítménye volt: gépgyilkos szériaként van számon tartva a cucc, ennek ellenére a Reduxok gyönyörűen futottak, be se néztek 60 fps alá kimaxolva (az advanced physxet mondjuk be se kapcsoltam, az SSAA is ki lett nyomva értelemszerűen, azokkal együtt biztos diavetítésben lett volna részem). A Stalker játékok rettenetesen optimalizált szörnyűségek voltak, erre ugyanannak a motornak a kiagyalói azért csak belőtték a 4A Engine-t a Reduxra (mondjuk a Last Light teljesítményéről is elég jókat hallottam, szóval úgy tűnik, csak az első rész volt gáz ebből a szempontból - azt az advanced depth of fieldet máig nem értem, hogyan gondolták).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
TLDR: lámák vagytok mind!
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Witcher 3-hoz kell barminemu eloismeret akar tortenet, akar jatekmenet szempontjabol az elozo ket reszbol?
Azokkal nem jatszottam, erre meg nagy a faszveres, lehet, hogy egy probat tennek vele. De nincs 300 oram, hogy az elozoekkel is jatsszak vagy ha igen, az egy evig el fog huzodni :)
Regen minden jobb volt.
Az első kettőre is elég nagy a faszverés, szerintem kezdd azokkal. :)
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Hat a masodikrol inkabb mixed velemenyeket olvastam twitteren.
De akkor lehet, hogy majd valami par euros akcioban megveszem oket, aztan nyaron szoszolok veluk.
Regen minden jobb volt.
Háááát, nézz végig jó sok previously on witcher... videót youtube-on, az kb elég. Sajnos a játék eléggé in-medias-res kezdődik, semmi sztorizgatás, vagy háttértörténet boncolgatás, sok dolog érthetetlen szvsz az alapok nélkül. Persze a legtöbb witcher játékos a könyveket se olvasta, de ez már kevésbé problémás.
Már korábban írtam, hogy nekem leginkább a lopakodós részek vágták haza a Last Lightot: a pályák zöme játszótérnek érződött, ahol csendben, különösebb erőfeszítés nélkül végig lehetett darálni teljes állomásokat. A sztori is sokkal sablonosobbnak érződött, és mégha az ütemezés jobb is volt, a harcolós-város-harcolós-város pályák váltogatása miatt is hiányoltam az első rész nyújtotta kiszámíthatatlanságot, "misztikusságot".
Tényleg régen játszottam a 2033-mal, így simán lehet, hogy mostanra más lenne a véleményen, de az olvasottak alapján a Last Lightban nem sokat változott a Survival a régi Ranger nehézséghez képest (amin én is végigvittem).
Hosszra kb. mennyit tesznek ki a DLC-k, ill. mennyire érdemes őket pótolni? Külön pénzt nem igazán volt kedvem kicsengetni a storytól különálló pályarészekért, ill. a kritikákat olvasva eléggé az jött le, hogy kihagyhatóak.
Az első rész 60, a második 50 óra körül mozog, a harmadik 150. Az elsőben három, a másodikban két fő szál van, ennyivel be lehet szorozni, ha minden főbb végkimenetelt látni akarsz, de neked nyilván elég csak egyszer végigtolni. Ha elnyomkodod a szövegeket, és easy-n tolod, akkor szerintem 80 óra körül végig lehet rajtuk rohanni.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Még kevesebb. A howlongtobeat.com-on az elsőre 35-40, míg a másodikra 25-30 órát írnak átlagban.
Mi ertelme van jatszani barmivel, ha elnyomkodja az ember a szovegeket?
Akkor inkabb tetris. :)
Regen minden jobb volt.
Én is elnyomkodom. Nem érek rá. Csak gyakni és lootolni akarok, nem kisregényt olvasni.
rwurl=https://youtu.be/nhiRE2hfFJc?t=910
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
De ha valaki az előzmények miatt akar végigjátszani valamit, akkor elég nagy butaság skippelni a szövegeket :)
On : én nemrég fogtam hozzá az első részhez, pont azért, hogy képben legyek a világgal és a történésekkel, és abszolút nem bántam meg. Bőven van mit megismerni, ráadásul maga a játék is nagyon tetszik. Sokkal inkább a sztorikon és beszélgetéseken van a hangsúly, mint a harcon.
Ezert flipperezek napi fel orat minimum, nincs sallang! :)
Regen minden jobb volt.
A pornóban is rögtön a szopáshoz tekerek, a többi előtte nem érdekel. =)
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Arra gondoltam, hogy egy 10 másodperces hanganyagot 2 másodperc alatt el lehet olvasni, szóval ha nem akarod végigülni a szinkront, akkor ezzel tetemes időt tudsz spórolni.
@swoder: Mondjuk tény, hogy nem mindegy, hogy valaki csak a főszálat tolja, vagy tisztességesen belemászik.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Értem, tehát akkor te a rosszabb, kevésbé kifinomult játékokat szereted a misztikusságuk és kiszámíthatatlanságuk miatt... DNF megvolt már? :D
A DLC-k amolyan apró szösszenetek, eddig talán egyedül a Pavelessel játszottam tovább egy óránál. Az összes együtt kb. 5 óra hosszú, ha lehet maximum, de az jó bennük, hogy mindig mást irányítasz.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
thx az infókat! :)
Regen minden jobb volt.
Szeretem a csiszolatlan gyémántokat, de azért valahol nekem is meg kell húznom a határt. :P
Son.....
ibi amentia latet
Dad.....
Regen minden jobb volt.
Of Orcs And Men
Mit lehet mondani erről a játékról? Egy rosszindulatú és nem túl lelkiismeretes ork+goblin párost irányítunk, akik megpróbálják az emberek vezetőjét eltenni láb alól, hogy azok ne szövetkezzenek az elfekkel és törpékkel a "zöldbőrűek" ellen. Kalandozásaik során folyamatosan szapulják és szívatják egymást, de azért egymás nélkül mégsem létezhetnek. Imádnivalóan undorító két karakter! (A goblin tavaly önálló játékot is kapott, Styx: Master of Shadows címmel.) A csomagolás egyfajta akció-RPG, a Spiders Studiora jellemző módon nem kimondottan streamline-olt kivitelben, a kor minőségi követelményeit is inkább csak alulról nyaldosva, de valamiért mégis játszatja magát. A zenét szerintem Bartók Béla hagyatékából ollózták össze, a füledet is tisztíccsa. Nyugodtan kezdheti bárki extreme fokozatban, mert nem fog megizzadni, túl sok kihívás nincs benne.
A történet teljesen lineáris, az időnként előforduló választási lehetőségek csak annyit befolyásolnak, hogy a páros achievementekből melyiket kapjuk meg. Van fejlődési rendszer, de roppant egyszerű, nem lehet belezavarodni, nem kell előtte órákig guide-okat olvasgatni. Harc közben annyi a dolgunk, hogy meghatározzuk (legfeljebb 4 lépésre előre), melyik karakter mit csináljon, de ezt folyamatosan lehet variálni, illetve rohangálhatunk is velük. Az ork közelharcos, a goblin inkább távolsági+lopakodás, vele általában meg lehet ritkítani az ellenfél sorait még a harc előtt némi orvgyilkosságokkal.
Na szóval a két főhősnek marha jó dumája van, ők elviszik a játékot a hátukon, akinek van kb. 15 óra szabadideje (ennek a fele cutscene), annak ajánlom, mert nem egyszer felröhögtem a párbeszédeken. Ja, az első 1 óra nyögvenyelős, de aztán beindul.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Hatred
pénzt nemérdemlő első generációs UT4 engines jatek, move along
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Star Conflict
"ingyenes" arcade űrlövölde (steamen szedhető, fiókot se kell regisztrálni). 1-2 éve próbáltam béta környékén, azóta szerintem egész szépen kiforrott a játék.
pár dolog ami tetszik:
- A játék bonyolultsága szépen skálázódik, ahogy halad az ember előre.
- Látványos
- Rövid időre is jó szórakozást nyújt (olyanoknak akiknek nincs ideje huzamosabban játszani)
- Pörgős
- Változatos
- Van benne PVE/szabadon röpködés is
- rengeteg fejleszthető fegyver/modul
- sok játékmód
ami nem tetszik:
- kevés (?) hajómodell, felszerelt modulok nem láthatók a hajón
- kő-papír-olló elv néha idegesítő tud lenni, de azért mindennel-mindent le lehet lőni
- 1-2 dolog lassan érthető meg/nem túl logikusan lett megoldva
- gyenge intro/trailerek
van rá gyári occulus rift támogatás, ha esetleg valakinek ez szempont.
rwurl=http://soulcry.name/wp-content/uploads/2013/02/2013-02-28_00001.jpg
rwurl=http://multigry.gry-online.pl/galeria/screenshots/StarConflict-0.jpg