Jelenlegi hely

Ki milyen videojátékkal játszott a héten?



Assassin's Creed - Odyssey

Diszklémer: lesz pár szpojler (nagyok is), mert régi a játék.

Ezt már 1-2 éve végigvittem, de akkor belefáradtam az első DLC-nél, és letettem. Most megint előszedtem, hogy a DLC-ket végigvigyem, de aztán New Game+ lett belőle (Hard fokozaton), mert nem akartam szupererős boss-ok ellen megtanulni megint, hogy hogy kell kezelni a játékot. Pl. fogalmam se volt, hogy hogy lehet használni a mérgezett dobótűket. Később rájöttem, hogy nincs is ilyen a játékban, a nyílveszőket gondoltam annak.

The Lost Tales of Greece

Ez egy küldetésgyűjtemény, rövid kalandokkal. A küldetések szerteszét jelennek meg a térképen, nincs közük egymáshoz.

Legacy of the First Blade

Itt egy(kettő) perzsa orgyilkossal futunk össze, aki azért érdekes, mert itt jelenik meg először a játékban a már hagyományossá vált alkarpenge. Továbbra sem lehet használni (bár még nem csináltam végig), csak Darius-nak (az öreg orgyilkosnak) van.

3 epizód-ból áll, az epizódok végén mindig durva boss harcok vannak. Pl. egy nehéz tengeri csata után mentés nélkül még egy NPC-t is jobb belátásra kell bírni.

Maga a DLC hasonló a fő játékhoz, egy titkos társaság embereit kell kinyomozni és megölni, epizódonként 5-6 embert.

The Fate of Atlantis

A fő játék végén(?) megkapjuk a Hermész lándzsáját, amitől kb. halhatatlanok leszünk. Ugyanakkor a lándzsa veszélyes, mert könnyen megőrülhet tőle az ember (ahogy apucival is történt...) . Ez a DLC meséli el, hogy hogyan tanultuk meg uralni a lándzsa hatalmát. Ez a játékban is megjelenik, bizonyos alap képzettségeink kapnak egy új, 4. fokozatot, amitől még durvábbak lesznek. Ez sajnos eddig nem nagyon vált be, mert eddig 4 ilyen bónuszt kaptam, de 3 olyan képességhez volt, amit nem használtam, és nem is tervezek használni. Nagyon más a karakter harcstílusa, és sok idő volt optimalizálni, nem akarom újrakezdeni. :) De még van 2 epizód a DLC-ből, szóval remélhetőleg több hasznosat kapok majd.

Ez a DLC is 3 részből áll, az elsőben Elysiumban vagyunk, ahol Perszephoné uralkodik, egy igazi paradicsom - zöld mezők, mesés tájak, kristálytiszta víz, örökké nappal van. Ugyanakkor élő embert nem szívesen látnak itt. A másik élő ember Adonisz, aki nagyon ki akar jutni, de Perszephoné nem engedi.

Természetesen kijutunk, de nem épp úgy, ahogy terveztük - a pokolba kerülünk (2. epizód), ahol rögtön Cerberos-szal kell megküzdeni (3 fejű, tüzet lehelő kutyus), aki a kaput őrzi. Ezután rögtön megjelenik Hades és lecsesz, hogy most a kutyus nélkül össze-vissza mászkálnak a holt lelkek a világok között, és roppant iramban hozzuk helyre az általunk okozott problémát, különben rémísztő rossz lesz nekünk.

Itt egyébként az NG+ hasznosnak is bizonyult, mert olyan emberekkel futunk össze, akiket mi öltünk meg már régesrég, és tuti nem emlékeztem volna rájuk, ha nem kezdem újra a játékot.

Ennek is van 3. epizód, de még csak itt tartok.

A great getaway

Igazából ez nem tudom, hogy DLC-e, de annak látszik. Akkor érdemes elkezdeni, ha már végigvittük a játékot, mert sok benne a spoiler. Tulajdonképpen annyi, hogy Kassandra (vagy akit választottál) elmegy nyaralni Korfura lásztminit. Pár hónap után a többiek hiányolni kezdik és próbálják visszacsalogatni egy játékos kincskeresős kalanddal. Persze igazi kincskeresés lesz belőle.

Assassin's Creed Crossover Stories

Ez nincs meg, így nem is játszottam, de ugye Kassandra kb. 2400 éves, szóval gyakorlatilag az összes eddigi AC idején jelen volt a történelemben. Így hát azt feltételezem, hogy ilyen jellegű kalandokról szól, bizonyára találkozik a más részek hőseivel.

Tango

"Lagging is a lifestyle."



Assassin's Creed - Valhalla

Eléggé belendültem az orgyilkolásba az Odyssey kapcsán, úgyhogy ebbe is belekezdtem. Ez lehet, hogy hiba volt, mert eléggé felemás eddig az élmény. Kezdjük a pozitívval:

A játék nagyon jól néz ki, jó a hangulata a világnak. Tök jó ilyen 1000 éves, mohával benőtt romokat találni, vagy csak az erdőben kószálni, vagy a hosszúhajóval szelni a folyókat.

Olvastam valahol, hogy ismét van azonnali orgyilkosság, aminek a hiánya sok ember szemét csípte az Odyssey-ben. Ezen kicsit mosolyogtam magamban, mert Odyssey-ben is mindenkit egy ütéssel öltem meg, csak jól kellett felépíteni a karaktert.

Most hirtelen ennyi pozitívat tudnék kiemelni. :) Nézzük akkor a többit.

Úgy tűnik, hogy az Ubisoft is kezdi elveszteni a bizalmát a saját játékaival szemben, avagy irigykedik a Souls sorozat sikereire. Ennek a hatását látom sok új elemben: stamina csík harcoláshoz (szerencsére futáshoz nincs, be is tenne a parkournak), bossok a világban, magyarázat nélküli küldetések (nem jelennek meg a küldetések között, rád van bízva, hogy megoldd), az eddigiektől markánsan eltérő irányítás.

Ez utóbbi elég sok fejfájást okoz, mert nem is lehet igazán jól, az eredetihez hasonlóra átkonfigolni. Ez lehet, hogy csak az én szokásos fejlövésem, de 140+ óra Odyssey után nem éreztem úgy, hogy egy nagyon hasonló játékhoz egy teljesen más irányítást meg akarok tanulni. Végül billentyű+egérre váltottam, ami szintén fura (Shift+klikk a nagy ütés...), de így legalább uralkodni lehet az íjászattal.

A játék nehézsége is fura. Az alap ellenfél katonák annyira bénák (Hard fokozaton), hogy semmi szükségét nem érzem, hogy lopakodjak. Csak besétálok akármennyi katona közé, és leverem őket. Még úgy is, hogy a Odyssey-vel ellentétben, Parry-nél csak az a katona hőköl hátra, aki ütött, a többi közeli nem.

Ezzel szöges ellentétben a Bossok meg annyira durvák, hogy jópárat ott is hagytam, hogy majd később visszajövök. Aztán némelyiket mégis megöltem, de csak a szánalmas, íjászós módszerrel, biztos távolból addig lőttem a fejét, amíg bekrepált.

A Fosztogatás (Raid) is fura. Igazából a fent leírtak miatt egyedül szoktam menni mindenhova, aztán amikor már mindenkit megöltem, behívom a többieket betörni az egyedül feltörhetetlen ajtókat. Annak örülök, hogy az mindegy, hogy a bagázst a világ másik végén felejtettem, meghallják a kürtöt, és jönnek. :)

Kicsit a fosztogatáshoz tartozik, hogy elég rosszak a tárgy felvétel opciók/képességek. Ezek arra szolgálnának, hogy könnyedén összeszedjük a világban található és a megölt ellenfelek javait. Eddig 3 ilyennel találkoztam:
- A holló összeszedi azon ellenfelek dolgait, amiket/akiket íjjal öltem meg. Ez kiválóan működik, nagyon hálás vagyok érte, hogy nem kell minden állattetemet felkutatni a susnyában.
- Van egy olyan, ami a világban lévő dolgokat szedi össze automatikusan, elvileg. Nem szedi össze ugyanis a frissen "kibányászott" érceket, azokat továbbra is manuálisan kell. Továbbá összeszed olyanokat, amiket nem kellene, pl. élelmiszerek, amikor teli a zsákod, ezáltal elpocsékolja (a kaja a gyógyulás).
- A harmadik az általunk megölt ellenfelek cuccait szedi össze, a megölés pillanatában. Alapból jól működik, de van például egy olyan orgyilkossági képzettség, hogy miután hátbaszúrtunk valakit, hozzá lehet vágni egy kisbaltát egy másik célponthoz. Ennek a cuccait már nem szedi össze.

Szintén a fosztogatáshoz tartozik kis részben, hogy a tárolóedényeket rémálom összetörni. Egyszerűen a karakter újra és újra melléüt, mindegy hogy helyezkedsz, honnan indítod az ütést, milyen ütést használsz. Itt sajnos nem vették át a Soulsból, hogy csak nekigurulsz a ládáknak és törnek. Egy ilyen hörcsög-lelkű egyénnek, mint én, ez nagyon idegesítő.

Komolyan úgy érzem, mintha olyan emberek tervezték volna, akik ingyenes mobilos játékhoz találnak ki időpocsékoló módszereket.

Egyebek

Nem tudom miért mutat az iránytű olyan dolgokat, amik a szomszéd tartományban vannak. Olyanokat kellene mutatnia, amik a közelben vannak, mert így zavaros.

A képzettség fa egy része sötét kezdetben. Ennek semmi értelme, mert vissza lehet vonni a befektetett pontokat, szóval miért küldik el a játékost rossz irányba először?

Az Ambient Occlusion be van betonozva, nem lehet kikapcsolni. Ha konfigban manuálisan kikapcsolom, akkor totál szétveri az árnyékokat. így meg sok helyen ronda és sok fps-t eszik.

Van horgászás. Kicsit hosszadalmas, különösen nagyobb halaknál, de így is sokkal jobb a szokásos "nyomj meg egy gombot" típusúaknál.

No, ennyi mára. Nem hiszem, hogy ebből a nekifutásból végig fogom vinni, sok a másik AC után. De majd valamikor pár év múlva biztos befejezem.

Update Ápr 20

Mivel amúgy se szólt hozzá senki, pár egyéb dolog:

Pont ma jött egy update, még nem próbáltam, de úgy néz ki orvosolja az egyik lootolási problémát. A holló most már összeszedi a cuccokat azoktól is, akiket valamilyen képességgel öltünk meg.

A tárolók összetörésére továbbra sincs megoldás, viszont rájöttem, hogy miért csinálja. Auto aim van a közelharci támadásokon is, amit ki sem lehet kapcsolni. A leglátványosabb az volt, amikor szét akartam törni pár ládát, de az egyik mögöttem lévő korsóban kígyó volt. A karakter az ütés pillanatában 180 fokot fordulva a korsó felé ütött (ami egyébként jópár méterre volt, esély se volt eltalálni). Az is kiderült, hogy az íjászkodásnál se lehet kikapcsolni az auto aimet, hiába állítod Off-ra, még mindig marad valamennyi. Nem tudom miért nézik célozni képtelen nyomorék kreténnek a játékosokat, pláne a PC-seket.

Ez meg most történt:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=cqg-ZisSIP0

A horgászásnál is kiderült, hogy egész egyszerűen nem működik rendesen, ha billentyűzettel próbálom. Kontrollerrel sokkal gyorsabb.

Újabb probléma, hogy a parkour se működik rendesen bizonyos körülmények között. Amikor a faágakon rohanva meg kellene kerülni a fa törzsét, az esetek nagy részében vagy megpróbál felfutni a törzsre, vagy leugrik az ágról. Alapból ez kisebb baj, de pár gyűjtögetnivalót így kellene üldözni, és 5 ilyen "akadály" van a követendő útvonalon. Végül annyit csináltam, hogy megnéztem a hollóval, hogy hova repül a begyűjtendő papír, majd a földön odaszaladtam és megvártam, míg odaér.

Volt egy olyan küldetés is, ahol ha nem a default kamerát használtam, nem lehetett megcsinálni.

A korábban említett durva ellenfelek megszelídültek. Egy-két új képesség kellett csak hozzá, most már simán szemtől szemben megyek ellenük. egy szál késsel. A legtöbbet elsőre sikerül legyőzni, néha lepnek meg csak valami új támadással vagy képességgel.

A mai patch az 1.5.1 számlálót viseli, és olyan hosszú a javított problémák listája, ami ijesztő. Kicsit ilyen X-sorozat érzésem van, ahol mindig hasonló listák voltak és mindig ott szerepelt, hogy "kijavítottunk sok fagyási problémát".

Tango

"Lagging is a lifestyle."



12 minutes
Egy lakásban játszódik ez a játék, amiben 10 perc loopolódik, ennyi idő van újabb és újabb nyomokat felfedezni, hogy mi és miért történik. A mechanika jópofa, nagyon király, ahogy apránként építed egymásra az újabb és újabb infókat, de a végén a nagy reveal akkora faszság, hogy számomra megölte az egész cuccot.
Legalább rövid volt, 2 óra kb.



The Forgotten City
Már tavaly tetszett a videók alapján a játék, aztán el is feledkeztem róla teljesen... Most viszont bekerült a Gamepass-be és mivel a 12 Minutes után valami jóféle timeloop kalandra vágytam, így kipróbáltam. Látszik rajta nyilván, hogy egy maréknyi fejlesztő készítette ezt a Skyrim modból kinőtt játékot: az arc animációk elég suták, a mozgás is érdekes és néhol azért kopott a látványvilág. De kb ennyi az összes negatívum, amit el lehet mondani róla, mert a játék mindezek ellenére is rohadt jó!
Ahogy megismered a karaktereket, a történetüket és problémáikat, illetve a játékmechanika sajátosságait, az elképesztően jó. Majd aztán később, mikor elkezd lehullani lepel a miértekről, mikor belátsz a függöny mögé az szintén nagyon hatásosan van előadva.
Sok filozófia, sok beszélgetés, remek zene és brutál jó sztori. 17 eurót, vagy egy Gamepass kipróbálást simán megér, mert azt a 7 órát ennél a játéknál csak rosszabbul tudod eltölteni.



Mass Effect trilógia remaster: Nem tudok róla nektek úgysem újat mondani, nagyon jó, de azért sokadikra már kicsit uncsi az összes piszlicsáré küldetést letudni mielőtt mehetnék a nagy feladatokra :-)

Andromeda

Így öt év után leporoltam, és nagyon jól szórakoztam. A játékmechanizmus, a sztori, a karakterek mind tetszettek most. Fontos elválasztani a Mass Effect játékoktól, az univerzum érintőlegesen ugyanaz (másik világ, ha onnan jöttünk is át), minden más nagyon különböző. A legfontosabb különbség, hogy a ME játékokban elit vérprofi kommandó vagyunk komoly háttércsapattal. Itt meg azzal kezdődik, hogy aki egyáltalán profinak volt is tekinthető a népességből, az szinte azonnal leépíttetik. Amatőr kezdő fiatalokra hárul a feladat, akik annak megfelelő lelkesedéssel és a profizmus teljes hiányával látnak neki... Ez a Verne: Tizennégy éves kapitány hangulat a végéig megmarad, és most kifejezetten tetszett is.
A hatc nagyon dinamikus lett, főleg hogy rohamozós high risk/high reward karakterrel játszottam, amit nagyon tudok is ajánlani. De hasonlóan jó a robotokra drónokra ágyúkra építő mérnök, a felpánzélozott villámmal és tűzzel operáló ügynök, a lopakodó mesterlövész, a távolról egyetlen golyó nélkül legyőző biotikus, és az összes többi is. Ugyanis itt tetszés szerint kombinálhatod a képességeidet minden megkötés nélkül, ahogy tetszik neked, meg ahogy a legjobb egymásra hatást össze tudod hozni a képességeid illetve a felszerelésed között. Nekem volt olyan támadó biotikám, amit pajzs alapúra fejlesztettem, így folyamatosan használhattam, de a saját pajzsaim feláldozásával. Cserébe olyan páncél modom volt, ami dupla páncél, fele HP hatást ad. Így viszont ha elfogy a pajzsom, szinte azonnal halok. Viszont a shotgunom meg töltötte a pajzsomat, ahogy a rohamozásom is, a késem meg életerőt és pajzsot is szívott... és ez még messze nem a lehizgalmasabb kombó a játékban :-)
A crafting helyenként döcög, a képességekkel való összhangja viszont nagyon jó.
A sztori nagyon űropera, de igazán magával ragadó. Különösen az eleje és a vége az erőssége, a közepén kicsit belassul, de akkor is vannak nagy pillanatok. Általában jó a ritmusa, minden felfedezős pepecselős rész után jön valami nagy történés. Az egyetlen igazi baj vele talán az, hogy nagyon hosszú. Engem végig lekötött, sőt örültem hogy van még belőle, de a fórumokon ez volt a leggyakoribb sirám.
A karakterek felemásak, mindegyik jól ki van dolgozva, de van amelyik elsőre nagyon jó benyomást tesz, míg mások elveszik a kedvemet hogy megismerjem őket - pedig utána ők is nagyon megtetszettek. Külön respekt Drack-nak, a vén krogan harcosnak, aki egyszerre hozza az összes zsémbes öreg- majdénmegmondommicsinálhatszéskivelkislányom- brúszviliszmárkopaszdemégkemény- és krogan klisét, jól, és mögötte igazán megkapó, a fiatalabb generációért élő és haló, intelligens, érzékeny, és tiszteletreméltó férfi. Ha nagypapa koromra negyed ilyen jellem leszek mint ez a kitalált idegen, nem éltem hiába :-)
Na jó, elég lesz, mert túl hosszú a WOT.

Dune: Spice Wars (Early access)
Aki játszott a Northgard-al: Ez annak a továbbfejlesztett és persze Arrakisi változata.
Aki nem: 4X-nél gyorsabb, RTSnél lassabb stratégia. Jelenleg négy frakció (Atreides, Harkonnen, fremen és csempész) van, mindegyikkel három győzelmi feltétel egyikét kell megszereznünk: legyőzni mindenkit (elfoglalni a fővárosukat vagy megorgyilkolni a vezérüket), megválaszttatni magunkat Arrakis kormányzójának (miután a bolygó egy adott hányada a mienk, szövetségesünk/leigázottunk a sziecsek egy része, és befolyásunk van a Nagytanácsban), vagy lekörözni mindenkit hatalomban (ami egy hódítással politikával satöbbi szerezhető erőforrás).
Adott a bolygó, ami sok kis régióra oszlik, ezeket meg lehet hódítani, kirabolni, kitermelni az erőforrásaikat, építkezni oda, kikémlelni, satöbbi. A kukac megesz ha az egységed sokat kolbászol a sivatagban, a szomjhalál sosincs messze, satöbbi, mind ismerjük a Dűnét. Persze gyűjteni kell a fűszert: Ebből van a leg kézenfekvőbb bevételi forrásunk is, és jaj annak, aki nem fizeti meg a rendszeresen igényelt fűszer sarcot. Itt zajlik a csapatmozgás és a nyílt háború is: nagyon kevés seregünk lesz, vagy ha sok is, csak rövid ideig, mert beleroppan a gazdaság. Szóval minden egység számít, illetve ne számítsunk Dűne2-es tömegjelenetekre.
Van a Nagytanács: itt a tanácsbéli befolyásunktól és a házunk státuszától függően szavazhatunk ideiglenes, de számottevő megszorításokra és könnyítésekre, meg hogy ezek kinek szóljanak. Továbbá címeket és rangokat próbálhatunk kijárni magunknak, amik komoly előnyöket jelentenek (de a pórnép nem kaphatja meg ezeket, a csempészek pedig csak egy részüket és jó sok pénzért/zsarolással).
Vannak az ügynökök: Ezeket a legkülönbözőbb célpontokra állíthatjuk rá, és ettől függően termelnek erőforrásokat és a célpont feletti befolyást, illetve nyitnak meg előttünk egyedi lehetőségeket (pl. az Arrakisra állított ügynök felderíthet nekünk a térképen levő rejtélyeket, stb.). Valamint a kémkedéssel termelt erőforrásból extra hatásokat, "akciókat" vehetünk, amik pl. szabotálják az ellenség hadtápját egy területen (említettem milyen könnyű szomjanhalni a sivatagban), megkönnyítik nekünk a toborzást, satöbbi.
Van a fejlesztés: Új épületek, meglévő funkciók új szerepei, új harci egységek, új stratégiák... itt is lehet befolyásra, gazdaságra, hadászatra, és ökológiára gyúrni.
Eddig csak a fremeneket és a csempészekkel tudtam... elveszíteni a játékot, a többiek még hátravannak, illetve fogalmam sincs mi a nyerő stratégia, szóval van még előttem perspektíva :-) Azon kívül a Northgardból kiindulva a végleges játék valószínűleg rengeteg újdonságot fog majd tartalmazni, ha egyszer kész lesz (aki a végleges NGra ránéz úgy, hogy csak az early-vel játszott, nagyot néz).



Age of darkness: Final stand
(Conan: Uncenquered, They are billions)
Ez a három tulajdonképpen ugyanaz... Gyün a horda, túl kell élni a támadásukat, ehez köll gazdaság ami támogatja a sereget meg a védműveket meg a fejlesztésüket. A TAB nekem kimaradt, a másik kettő annyira hasonlít, hogy talán még az egyes épületek is megfelelnek egymásnak... Nekem bejöttek.
Az Unconquered nagy hibája az volt anno, kisebb részben hogy nem lehetett egymás ellen játszani, pedig nagyon adta volna magát, de főleg hogy nem lehetett menteni multiplayerben. Játszd végig, vagy veszítsétek el, ha csönget a postás...
Az AOD:FS esetében ezt még nem tudjuk, mert early access és még nincs multi se. Viszont középkori horror, nagyon hangulatos zenével és grafikával. Ami új benne, hogy amikor támad a horda, amik itt rémálmok azt hiszem, akkor addig éjszaka van amíg le nem győzöd őket. Egyrészt éjjel eleve erősebbek és agresszívabbak a rüszük, másrészt ilyenkor valami nagyon látványos zöld gomolygás van mindenhol, ami nincs megvilágítva. Ez nagyon hamar kinyírja az embereinket, illetve elrejti a szörnyeket. A másik, ami azt hiszem nem volt a CUCban, hogy csak oda építkezhetsz, amit lát valamelyik embered, vagy ami egy világítótorony fénykörében van. Ez engem mondjuk eléggé zavarni szokott a játék első szakaszában, amikor még nincs fényem és baktathatok vissza a katonákkal ha egy centivel odébb akarnám tenni a következő házat... Ja igen, és a rémek megijeszthetik a katonáinkat, akik ilyenkor gyengék és lassúak lesznek, és csak akkor jönnek helyre, ha tűz közelébe mennek. Fordítva meg ha sok rémet ölnek, elvileg felbátorodhatnak, és akkor nem tudnak megrémülni meg jobbak egy kicsit (nem jöttem rá hogyan jön össze ez nekik, volt katonám aki nagyon hamar bátor lett, meg volt sok aki sose.) Hogy választhatunk egy hőst akinek saját spéci képességei lesznek ahogy szintet lép, ez már a CUCban is így volt ha jól rémlik. Itt most 3 van jelenleg: Az alap kardos tüzes fater, aki bátorítaná a sereget ha működne, meg tüzet gyújt a kardján meg nagynéha a földön és az ellenségeken is. A lándzsás önjelölt királynő, aki lándzsás őröket idéz, sajna csak nagyon kevés darabot, és erősíti meg feláldozza a katonákat. A világító karmos kezű szektás egyén, aki életerőt szív magának meg a katonáknak ha megöl szörnyet, és varázslatot dobál néha.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=rc3PzCoUd0Y&ab_channel=AgeofDarkness%3AF...



Ghostwire Tokyo

Jó kis japó játék, FPC (First Person Caster). A karakterünk ugyanis leginkább Naruto-szerű nindzsamágiákkal operál.

A játék Tokyoban játszódik, napjainkban. Főhősünk elég gyengén kezd, halott szellemként próbál magának testet szerezni, hogy ne párologjon el. Élő emberbe azonban nem tud belemászni, de szerencséjére talál egy balesetet, ahol egy fiatal srác fekszik az aszfalton. Belészáll, de mint kiderül, a srác még él, és az első megrázkódtatás után kifogásolni kezdi a szellem jelenlétét. Itt kis vita alakul ki, de hirtelen fehér köd kezd el begyűrűzni minden irányból, és akit elér, azonnal semmivé változik, a ruhája meg üresen a földre hull. Ekkorra már az is kiderül, hogy a főhősünk a balesetet szenvedett srác, aki hirtelen szembesül a szellemvilággal. A belészállt lélek számára viszont ez ismerős terep, és kis vita után megegyeznek, hogy a szellem segít a srácnak.

Az első feladat eljutni a kórházig, ahol főhősünk húgát kezelik. Ez viszont akadályokba ütközik, mert mindenféle gonosz szellemek jelennek meg az utcákon. Ezeket Látogatóknak nevezik, és mindeféle negatív érzelemből születnek. Nagyon sokféle van, a fejetlen diáklánytól az esernyős arctalan üzletemberig. A bennünk lakó szellem megtanít egy alap varázslatot, ami használható ellenük. Ugyanakkor van "tár" is, csak 30 lövésünk van.

Ezt a fura, vibráló, lebegő tárgyak szétverésével lehet pótolni. Van mindenféle, kukák, autók, táblák, stb. Ezeknek később a színe is számít, ahogy egyre több varázslat áll rendelkezésre. A tűzvarázslathoz piros kell, a vízhez kék, stb.

Node vissza a sztorihoz. Eljutunk a kórházba, ahol megtaláljuk a hugi szobáját. Ámde ott van egy fura japán álarcos fickó, aki a Főellenség. Természetesen szemet vet a hugira, amit mi természetesen megkifogásolunk. A dramaturgiai elpicsázás után az élet és halál között lebegve a belénk szállt szellem paktumot ajánl. Megmenti az életünket és a húgunkat, de kell neki a testünk, hogy elvégezze a saját dolgát. Ebbe hősünk belemegy, és kb feltámad, de aztán mégse adja oda a testét. :)

Innen indul nagyjából a fő játék. Hősünknek erősödnie kell, hogy szembeszállhasson a Főellenséggel, de bőven van lehetőség tapasztalatot szerezni. Tokyo mintha átesett volna a szellemvilágba. Rajtunk kívül csak néhány macska és kutya van életben, mindenki más eltűnt. Van viszont sok szellem, anomália, furcsaság.

A játék atmoszférája kitűnő. Az éjszakai neonfényes Tokyo teli van fura anomáliákkal. Mindenfelé a halottak ruhái, szétszórva az utakon az eldőlt bicikli mellett, vagy a mozgólépcső alján összegyűlve. Sok helyről még szól a zene a bekapcsolva maradt rádiókból. A fehér ködben furcsa japán betűk gomolyognak. Sokszor esik az eső is, a tócsákban tükrőződnek a neonfények.

És persze a halottak szellemei, meg Látogatók mindenfelé. Ahogy haladunk előre egyre több japán folklór elem kerül elő, például a Nekomaták, a boltos macskák. Vagy a mindenféle szellemek, mint például a Tenguk. Mindegyik szellemről van egy rövid ismertető, hogy hogyan alakultak ki, mit tartottak róluk az emberek. Meglepően sokféle van, gyakorlott anime-nézőként is voltak teljesen ismeretlenek.

Sok kis mellékküldetés van, ahol itt rekedt lelkeken kell segíteni, ezek a történetek eddig mind valamilyen japán folklórhoz kapcsolódtak.

A bennünk lakó szellemet szerényen KK-nak hívják. Ő valamiféle okkult nyomozó volt még életében, sokat tud a szellemvilágról. Egy kis csapat része volt, akiknek a régebbi ügyeiről időnként találunk információkat. Ő tanít minket az újabb és újabb trükkökre szintlépéskor.

A feladatunk Tokyo visszaszerzése a Főellenségtől. A ködöt a szellemkapuk bezárásával lehet oszlatni, de persze mindig védik őket a Látogatók. Közben az emberek szellemeit is menteni kell, 240ezer darabot (10 óra játék után kb 30ezernél járok). Ezeket kis részletekben, telefonon lehet kiküldeni (most ebbe ne menjünk bele...). Ez az elsődleges tapasztalati pont forrásunk, nagyon sok lélek van mindenfelé. Sokszor harcolni is kell, hogy elérjük, megmentsük őket. Sok nehezen elérhető helyeken van, magas épületek tetején. Ide a Tenguk segítségével juthatunk fel, illetve elég hamar lehetőségünk nyílik siklórepülni is.

Ahogy haladunk előre a történetben egyre több varázslatunk van, viszont az újakat nagyon kevésszer lehet használni. Nagyon észnél kell lenni, hogy melyik ellenfél ellen mit használunk, mert könnyen elfogyhat a mana egy nagyobb harcban. Kis segítséget jelent, hogy szintén nagyon hamar kapunk egy íjat is, de ehhez is kevés a nyílvessző, és annyira azért nem űber erős. Nyílvesszőt ráadásul alig találni, leginkább a boltban kell venni. Később kiegészül a fegyvertárunk a Papírtalizmánokkal, de persze ebből is nagyon kevés van.

Szintlépéskor Képzettségpontokat kapunk, amivel többek között a varázslatainkat erősíthetjük.

A harc egyébként kicsit nehézkes, a legegyszerűbb ellenfelet is többször el kell találni a varázslatokkal, hogy legyőzhessük. Minden ellenfélnek van továbbá egy "magja", amit a test rombolásával lehet hozzáférhetővé tenni. Ekkor egy kis mágiával ezt a magot ki lehet tépni. Ez az elvárt módszer, mert ilyenkor kapjuk a legtöbb "lőszerutánpótlást", illetve gyógyulunk is. Viszont mivel ez időbe kerül, egy másik ellenfél esetleg türelmetlekedni kezd, és odavág a művelet közben. Külön nehezítés, hogy a magok feletti szellemtest begyógyul, ha nem húzzuk ki záros határidőn belül. Magrángatás nélkül is meg lehet őket ölni, csak úgy kevesebb a jutalom, és ekkor fordulhat elő a korábban említett eset, hogy kifogyunk a manából.

Az sem segít, hogy karakterünk nem különösen mozgékony, és az erősebb varázslatokhoz idő kell, mire feltöltődnek. Ez idő alatt egy helyben kell állni, szóval oda kell figyelni, hogy melyik ellenfél milyen messze van, és mit csinál. Jellemzően 3-4 fős csoportokban járnak, de találni nagyobb bagázst is.

Van viszont lopakodás és hátbatalizmánozás is, amivel harc nélkül meg lehet ölni a Látogatókat. Persze elég nehéz egy csoportot úgy megközelíteni, hogy senki se lásson, de lehetséges.

Összességében nagyon bejött a játék, remélem kellően sok fordulatot hoz a sztorija. Kicsit az utolsó(?) Lara Croft játékra emlékeztet, ami telis-tele volt a közép-amerikai folklór infómorzsáival, sok érdekességet lehet megtudni.

Ami kis negatívumot tudok említeni, hogy az irányítás kicsit kusza a megszokott FPS-ekhez képest, és a konzolos sokfunkciós gombok miatt át sem lehet rendesen konfigurálni. Javaslott továbbá a Chromatic Aberration-t kikapcsolni az engine.ini file manuális szerkesztésével, mert bűn ronda.

Tango

"Lagging is a lifestyle."



hú de jó beszámolót írtál, teljesen megjött a kedvem a játékhoz, pedig most hallok róla először :)



Trek to Yomi
2.5-3D szamuráj eksön, most jelent meg és került is be egyből Gamepass-be.
A harcban sok a kihívás, a sztori eddig nagyon fasza és a fekete-fehér látványvilág zseniális. Még csak a 3. chapternél járok, de eddig marhára bejön.
Néhány gameplay kép:
rwurl=https://64.media.tumblr.com/8b3e00106cd5bcc0b07afcfd123350ed/26fe23e513b...
rwurl=https://64.media.tumblr.com/05df65ec2ba618d622147b075f3440e3/26fe23e513b...
rwurl=https://images.gog-statics.com/fd33b5d99c469add2402cee9a4f9319e58d14f8a3...

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=qlnfKb7nPSU



rwurl=https://youtu.be/okSlYAT7FEU Ide is betolom a discordot kerülők nagy örömére.

"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése



A zene különösen ügyes húzás volt a videóhoz :-)



Fogalmam sincs mi ez, de onnantol h megszolalt Panzerlied tudtam h vegig fogom nezni =]



Enlisted, F2P WW2 shooter, a War thunder azon ága, ami főleg gyalogosokra koncentrál, de van benne repülő és tank is.

Egyébként jópofa.

"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése



Egyébként örülök, ha tetszett. Nagyon ritkán fogok csak gameplay videót vágni, mert a nézettségi mutatók alapján nem ugranak rá a népek. Ezzel a tigrisessel egy kicsit jobban beletaláltam, de így is nevetségesen kevesen nézik és főleg végig ahhoz képest mennyi játékból szedtem össze és mennyi idő volt a zene válogatással együtt a vágás. =D

"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése



Nem semmi milyen állatul néz ki ez a játék így képek meg videók alapján :OOO



+1 hatalmas otlet volt a latvany


Zoo képe
Zoo
Földieperhivatásos Grammar NaziDonatorCsillag

People's General

Még csak egy pálya ment végig, már régóta (24 éve :D) tervben van, de most végre a háború és a GOG meghozta az ihletet. Alt-Tab után, mondjuk, halott, egyébként remekül megy Win 10-en. Eddig tetszik, pont annyira PG2, hogy nosztalgikus legyen, de annyira azért más, hogy sok újdonságot találjak. Fura, hogy itt az oroszok és az ukránok vállvetve harcolnak a NATO oldalán Kína és Észak-Korea mellett. Mindazonáltal eddig az amerikai egységek a legtáposabbak, páncélelhárítós gyalogásban van a briteknek jobb (szerk: mégse jobb, legalábbis nem erre), meg a Ka-50 jobb helikopter gyalogosok ellen, mint az amcsik, de öszességében azért a Comanche a - drágább - csúcs. Tankból a máig meg nem valósult M1A3 a legerősebb, a Leopard leragadt a 2A5-nél, pedig már nekünk is van 2A7+ is. Na meg a dél-koreai Black Panthert is megnézném. T-14 Armata helyett itt valami hipotetikus T-99 van. Mindez később változhat (a brilliant vicotryért kapásból járt mindent verő prototípushelikopter, persze amcsi), egységlistát sehol sem találtam, talán a szülői házban őrzött dobozos példányomban van. Összességében eddig bejövős, végre dolgozik a 3060, a God of War meg jegelődik tovább az SSD-n.

Érdekes lesz látni, amikor a mostani eseményeket is megjátékosítják.

Egyszer be kéne már fejeznem a Rites of Wart is, még a dobozossal ment, de az XP elhagyása óta csak a GOG-os játszható nálam. Jut eszembe, annak az exarch skilljei és biomorphjai helyett már itt is vannak attachmentek, melyekkel testreszabhatóbbak az egységek.

Sors bona, nihil aliud.



rwurl=https://cdn.givemesport.com/wp-content/uploads/2022/02/Elden-Ring-1.jpg

Mit is lehetne írni az elmúlt évtizedek talán legjobb játékáról? Csak az igazat nyilván.

Mielőtt belekezdek, először jöjjenek a számok. Nézzük:

224 óra játékkal eltöltött idő. Kétszeri végigjátszás, amiből másodjára semmi nem maradt ki. Az első végigjátszás után belekostoltam az New Game + adta lehetőségbe, de teljesen elveszett a kihívás a játékból és inkább úgy döntöttem a lvl161-es szamuráj/íjász helyett indítok egy teljesen új karaktert. Magyarán újrakezdem a játékot.

Igazából a második menet volt az amilyennek szerettem volna az Elden Ring-et elsőre. Mivel másodjára egy varázslót indítottam a játék sokkal haladósabbá vált és szinte alig találkoztam a retinába égett felirattal, ami a souls játékok névjegye. Vagyis a MEGHALTÁL.

Másrészről tudtam mit csinálok, milyen sorrendben érdemes felkeresni a helyszíneket és mikorra álljak készen egy főnök harchoz. Egyébként még így is megannyi meglepetés és teljes mértékben kimaradt helyszínek garmadája várt, nem beszélve a rengeteg küldetésről, amivel nem is foglalkoztam az első körben.

Lényeg a lényeg, a második végigjátszás egy varázsló/harcos karakterrel Ranni végjátékkal zárult. 191-es szinten, (99-es, maximális intelligenciával) gyakorlatilag bárkit bedarálok, elmondható, valóban én lettem az Elden Lord.

Ezt a karaktert szeretném majd a DLC-re is. Már ha lesz.

Igazából mozgatja a fantáziámat egy harmadik kezdés, mert rengeteg incantation varázslat van a játékban amit én nem tudtam használni, de kissé elriaszt mennyire hatalmas falat az Elden Ring, mennyire tömérdek mennyiségű időt lehet vele eltölteni és ha végig újra már nem is, de valameddig elvinnék egy pap karaktert. Nagyjából azon a vonalon, ahogy eddig is, tudjak harcolni is valamennyire, meg persze távolról megáldani a népeket.

Esetleg a sugárkövetéses javítás után lehetne érdemes megpróbálni. Persze fogalmam nincs ezt mikorra tervezik, de ideálisabb lenne azzal.

Én egyébként amondó vagyok, Morgott-nál kellett volna véget érnie a játéknak és utána jöhetett volna a Radagon + Elden Beast. Addig nagyon jól fel volt építve a történet és szerintem ott csúcsosodott ki. Utána erősen leül, kiüresedik a játék. Valahogy ezeket a részeket én részletekben előbbre raktam volna. Crumbling Fazula az mondjuk rendben van, de az is mehetett volna Morgott elé.

Azt tudom, hogy lefty is játszik vele innen Rewired-ről (helló prohardvare fórum!), de tényleg érdemes benne elmerülni. Ennél jobb játékot szerintem a GTA VI-ig úgy sem fogunk látni. Az meg nem a holnapi Volánbusszal érkezik. Még.

Elden Lord



A történetmesélés a hagyományos Souls-vonalat követi, abban az értelemben, hogy különböző apróságokból kell összerakni, és akkor sem igazán egyértelmű, hanem inkább egyéni interpretációkra ad lehetőséget? Vagy ezúttal direktebb?



Teljes mértékben az előd hagyományait követi, annyi különbséggel, hogy van benne egy fazon (a játékban a roundtable hold-tól elérhető az egyik szobában) Gideon, aki a mindent tudó névre hallgat és a vele való beszélgetéseid során rengeteg plusz információt megtudsz a világról, a múlt történéseiről és a fontosabb karakterekről. Ergó vele pótolhatod a kimaradt információkat.

Talán még egy hasonló van hozzá. Ő a Vows templomban (Church of Vows), hatalmas mágus teknős, aki eléggé művelt és elég sok lore jellegű dolgot oszt meg, ha kíváncsi vagy rá.

Általában véve még az is elmondható, hogy fontosabb NPC karakterek többszöri nekifutásra (időben kicsit eltolva kell velük beszélgetni - többször) egyre több információt közölnek. E felett elég könnyű elsiklani.

Nagyon fontos része a játéknak, hogy mindenkivel beszélj és sokszor! Menj vissza akár napok múlva és új párbeszédek nyilnak meg. Iszonyat könnyen el lehet véteni emiatt, akár még küldetések folyamatban lévő szálait.

Szóval direktebbnek nem mondanám.

Elden Lord

REWiRED - Kutyus felfedő szétszéledés - 2014-2057 © Minden Jog Fenntartva!
Virtuális valóság és Kecskeklónozó központ - Oculus MegaRift - PS21 - Mozi - 4D - Bajuszpödrés
Médiaajánlat/Borsós Brassói Árak
Rohadt Impresszum!