Én hobbyzenélek, és ugye az úgy működik esetemben, hogy mondjuk van egy dobsáv, van egy basszusgitársáv, van 2 gitársáv jobb és bal, és külön följátszod vagy fölmidized a sávokra a témát. (A dob midi)Történt egyszer, hogy 2 különböző 6-8 sec-es gitársáv nem sztereóban szólt, hanem középről, ami olyankor van még, mikor ctrc+ctrlv-vel copyzod ugyanazt a Waveot a jobb meg a bal sávba. Azaz egyszer sikerült 6-8 sec-et kb. millisec pontosan ugyanúgy eljátszani. Én egy lottóötösnek jobban örültem volna, de ez van. :D
Végre megtaláltam ezt (lásd videó). Részlet az 1973-as Westworld c. filmből:
"Chief Supervisor: We aren't dealing with ordinary machines here. These are highly complicated pieces of equipment. Almost as complicated as living organisms. In some cases, they have been designed by other computers. We don't know exactly how they work."
Magyarul:
"Főfelügyelő: Nem közönséges gépekkel van dolgunk. Ezek rendkívül bonyolult berendezések. Majdnem olyan bonyolultak, mint az élő szervezetek. Egyes esetekben más számítógépek tervezték őket. Nem tudjuk pontosan, hogyan működnek."
az miért van, hogy a filmek nagy részében, a robotoknak végtelen energiájuk van, sose merülnek le, sőt nemcsak hogy a film ideje alatt, hanem sokszor szóba kerül hogy a robot örökké él, és akár egy idegen bolygón is, ahol nincs semmi, ott is végtelen energiája van :)
az se kerül szóba hogy nem romlanak el. nem kopik el a térde, semmije... :)
ez még atomenergiával se igazán lehetséges, az is csak pár évig bírja, ha a robot csinál is valamit.
egy érdekes filozófiai téma jutott eszembe nemrég, amit még semmilyen scifiben vagy máshol nem láttam.
szóval... az ember él mondjuk 70 évig, és jó esetben agyilag friss marad akár élete végéig is. de még agyilag frissen is újra és újra meg tudunk nézni filmeket, elolvasunk könyveket, sokszor meghallgatunk zenéket stb. egy idő után nem is nagyon találunk olyan dolgot ami új nekünk, és újszerűsége miatt élvezzük. de a régi dolgokat újra és újra elővesszük. egy-egy jó filmet x évente újra megnézünk stb. nagyjából emlékszünk rá, de azért mégis kicsit újszerűnek hat, mivel ügyebár minden részletre nem emlékszünk. szóval MÉGIS újszerűnek hat, mert az ember - még ha egészséges is - felejt.
szóval a lényeg, hogy egészségesen is felejtünk és újra tudjuk élvezni azt, amit már ismertünk.
magyarul, ha örökké élnénk, akkor is tudnánk élvezni az életet, mert mindig felejtenénk is. :D persze a lényegi dolgokat nem felejtük el, jó esetben...
de örökké se kell élni, tegyük fel, hogy a tudomány oda jut, hogy az ember élethosszát megnöveli mondjuk 150 évre. feltéve, hogy az agy nem fejlődik ezzel párhuzamosan, kb 60-70 éves korunk után már nem lesz szükségünk új dolgokra, mert a régi dolgokat tudjuk újra és újra élvezni :)
A vámpír könyvekben tetemes rész arról szól, hogy minél idősebb a vámpír, annál inkább eltávolodik a halandóktól. Mert hogy azok élettartama neki csak perceknek számítanak, ha már 4-500 éves.
Emellett eleinte nagyon gyorsan tanul rengeteg új dolgot, reneszánsz ember, akarom mondani vámpír lesz, de később megreked egy rég letűnt korban. Belefáradnak a folytonos divat változásokba, meg a nyelv változásait se követik már.
Gondold el, hogy minden évben más és más a divat, majd amikor már 40+ vagy, ugyanazt a kényelmes kinyúlt pólódat viseled. Ha 300 évig élnél, egyre jobban szarnál az új dolgokba, max. azt követnéd, ami igazán érdekel. Teszem azt a játékok fejlődése.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Nem tudom, nekem van egy olyan érzésem, hogy hasonló lehet ez kicsit az ultra futáshoz.
Elmagyarázom:
Amikor 10-20 km-t kell futnod, akkor teljesen máshogy éled meg, nyomasztóbb, nehezebb, stresszesebb, intenzívebb és gyorsan el is telik. Ha viszont tudom, hogy 110 km-t fogok futni, akkor az első 10-20 km teljesen más élmény, sokkal nyugodtabb, csak úgy telnek egymás után, észre sem veszed, míg előbbinél minden egyes km haladásnak jelentősége van. Ha a hosszú távra kondícionálod magad, akkor az agyad és a tested máshogy fog hozzáállni az egészhez. Valószínűleg az élettel is ez lehet, a korábbi generációk még nem kényelmeskedtek úgy, mint a maiak, nem számolhattak fixen azzal, hogy legalább 60-70 évet úgyis leélnek nyugiban, nem kell úgy rohanni, ráér kiköltözni Anyuéktól 30 évesen, ráér dolgozni menni, ráér családot alapítani, stb.
Én úgy vettem észre, hogy a mai generációnak sokkal nagyobb az újdonság iránti vágya, mint a miénknek, mi valóban inkább a régi jó dolgokat idézzük vissza az új szarságok helyett.
Rengeteg idős embert látok, akik 80 felett már szomorúak, magányosak, ugyan csinálják, élik az életüket becsülettel, de igazából már kicsit várják is a végét, főleg, ha van valami egészségügyi probléma is, de sztem anélkül is. Egyszerűen az élet és az életben a dolgok, élmények attól értékesek, hogy tudod, hogy egyszer végük lesz. Ha 150 évig élnénk, ezek az élmények, érzések is inflálódnának, felhígulnának.
na ezek érdekes gondolatok. igen, a vámpíros meg hasonló "örökéletűs" történetekben vannak hasonló gondolatok. de én itt most arra gondolok, hogy lehet boldog úgy is az ember, ha már nem új neki semmi. pedig ügye alapvetően az embert - vagy legalábbis engem - az hajt, hogy új dolgokat ismerjek meg és értsek meg. és mindig is féltem attól, hogy mi lesz, ha ennek vége lesz, és nem lesz semmi új - legalábbis lényegi új - dolog amit megismerhetnék. de elvileg mégsem lesz ez probléma :)
ez már csak azért is fontos téma, mert ügyebár a világnézetem szerint az ember nem szűnik meg a halálakor, hanem egy másik világban él tovább... :)
Szerintem esély sincs rá, hogy belátható időn belül "elfogyjanak" valaki számára a világ dolgai.
Elég, ha arra gondolsz, hány olyan terület van, aminek emberek az életüket szentelik.
Vagy, ha szeretnéd megnézni az összes létező filmet, az is lenne legalább 50 év nonstop mozizás. Nem beszélve a videójátékokról, stb..
De ha azt nevezed egy dolog megismerésének, hogy láttál róla egy szócikket a szótárban, az más.
na jó, de egy film vagy akármi az nem teljesen egyedi, nagy része sablon, ismétlődés... nem kell minden filmet megnéznem, mert vagy értéktelenek, vagy semmilyenek...
80 evesen mar azért varod a veget, mert a teated fizikailag leromlott. Bármit csinalsz, oriasi a fizikai hanyatlas. Ha 20 eves testben elnel, futhatnal, ehetnel jokat, szexelhetnel, le sem szarnad hogy 80 vagy
jól ki van találva az élet, ahogy van. Persze, az emberiség arra van predesztinálva, hogy istenné váljunk előbb-utóbb, hiszen az Úr saját képére teremtett minket. De igazából felesleges ezen agyalni, a filozófia egy faszság önmagában. Csomóan lesznek, akik kiélvezik majd az örök életet vagy hamar megszokják, meg lesznek ilyen lelkisérült nyomorékok, mint most az LMBTQ-s kis homárok, akik meg beleőrülnek majd. Lehet ezen filozofálni, de igazából megélni kellene. Én nem félek a haláltól, remélhetőleg a köv életemben fúzionálok pár sámán lelkével és amikor leszületek újra, akkor kivezethetem az emberiséget a csillagok közé.
Felesleges Istennek sameszkodni, úgyis hall mindenkit, akit akar.
rwurl=https://youtu.be/ub1yePgOZ7Q
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
én veled akarok a könyvedről beszélgetni. ja, várj, lehet rossz topik....?!
....Rebel with a cause, outlaw with a lawyer....
....Lófaszt, nehogy már, te vagy a Blade Runner....
Én hobbyzenélek, és ugye az úgy működik esetemben, hogy mondjuk van egy dobsáv, van egy basszusgitársáv, van 2 gitársáv jobb és bal, és külön följátszod vagy fölmidized a sávokra a témát. (A dob midi)Történt egyszer, hogy 2 különböző 6-8 sec-es gitársáv nem sztereóban szólt, hanem középről, ami olyankor van még, mikor ctrc+ctrlv-vel copyzod ugyanazt a Waveot a jobb meg a bal sávba. Azaz egyszer sikerült 6-8 sec-et kb. millisec pontosan ugyanúgy eljátszani. Én egy lottóötösnek jobban örültem volna, de ez van. :D
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
https://youtu.be/SPsj3su9PJs
Egy klasszikus filozófiai kérdés, hogy öbölátúszás :D
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=yeYfeJ0C8-8
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
sakkról és AIról, meglehetősen elgondolkodtató szöveg:
https://www.facebook.com/DiplomatlanErtelmetlensegi/photos/2354295028188839
Erről eszembe jutott egy meg nem írt versem.
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Jó ég, ezt hogy banyasztad elő? :D
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
Végre megtaláltam ezt (lásd videó). Részlet az 1973-as Westworld c. filmből:
"Chief Supervisor: We aren't dealing with ordinary machines here. These are highly complicated pieces of equipment. Almost as complicated as living organisms. In some cases, they have been designed by other computers. We don't know exactly how they work."
Magyarul:
"Főfelügyelő: Nem közönséges gépekkel van dolgunk. Ezek rendkívül bonyolult berendezések. Majdnem olyan bonyolultak, mint az élő szervezetek. Egyes esetekben más számítógépek tervezték őket. Nem tudjuk pontosan, hogyan működnek."
https://clip.cafe/westworld-1973/we-arent-dealing-with-ordinary-machines...
rwurl=https://i.imgflip.com/33ubbu.jpg
Tango
"Lagging is a lifestyle."
az miért van, hogy a filmek nagy részében, a robotoknak végtelen energiájuk van, sose merülnek le, sőt nemcsak hogy a film ideje alatt, hanem sokszor szóba kerül hogy a robot örökké él, és akár egy idegen bolygón is, ahol nincs semmi, ott is végtelen energiája van :)
az se kerül szóba hogy nem romlanak el. nem kopik el a térde, semmije... :)
ez még atomenergiával se igazán lehetséges, az is csak pár évig bírja, ha a robot csinál is valamit.
Mert hülyén hangzik az a mondat, hogy "Szükségem a ruhádra, a csizmádra és a mobiltöltődre."
Tango
"Lagging is a lifestyle."
egy érdekes filozófiai téma jutott eszembe nemrég, amit még semmilyen scifiben vagy máshol nem láttam.
szóval... az ember él mondjuk 70 évig, és jó esetben agyilag friss marad akár élete végéig is. de még agyilag frissen is újra és újra meg tudunk nézni filmeket, elolvasunk könyveket, sokszor meghallgatunk zenéket stb. egy idő után nem is nagyon találunk olyan dolgot ami új nekünk, és újszerűsége miatt élvezzük. de a régi dolgokat újra és újra elővesszük. egy-egy jó filmet x évente újra megnézünk stb. nagyjából emlékszünk rá, de azért mégis kicsit újszerűnek hat, mivel ügyebár minden részletre nem emlékszünk. szóval MÉGIS újszerűnek hat, mert az ember - még ha egészséges is - felejt.
szóval a lényeg, hogy egészségesen is felejtünk és újra tudjuk élvezni azt, amit már ismertünk.
magyarul, ha örökké élnénk, akkor is tudnánk élvezni az életet, mert mindig felejtenénk is. :D persze a lényegi dolgokat nem felejtük el, jó esetben...
de örökké se kell élni, tegyük fel, hogy a tudomány oda jut, hogy az ember élethosszát megnöveli mondjuk 150 évre. feltéve, hogy az agy nem fejlődik ezzel párhuzamosan, kb 60-70 éves korunk után már nem lesz szükségünk új dolgokra, mert a régi dolgokat tudjuk újra és újra élvezni :)
A vámpír könyvekben tetemes rész arról szól, hogy minél idősebb a vámpír, annál inkább eltávolodik a halandóktól. Mert hogy azok élettartama neki csak perceknek számítanak, ha már 4-500 éves.
Emellett eleinte nagyon gyorsan tanul rengeteg új dolgot, reneszánsz ember, akarom mondani vámpír lesz, de később megreked egy rég letűnt korban. Belefáradnak a folytonos divat változásokba, meg a nyelv változásait se követik már.
Gondold el, hogy minden évben más és más a divat, majd amikor már 40+ vagy, ugyanazt a kényelmes kinyúlt pólódat viseled. Ha 300 évig élnél, egyre jobban szarnál az új dolgokba, max. azt követnéd, ami igazán érdekel. Teszem azt a játékok fejlődése.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Nem tudom, nekem van egy olyan érzésem, hogy hasonló lehet ez kicsit az ultra futáshoz.
Elmagyarázom:
Amikor 10-20 km-t kell futnod, akkor teljesen máshogy éled meg, nyomasztóbb, nehezebb, stresszesebb, intenzívebb és gyorsan el is telik. Ha viszont tudom, hogy 110 km-t fogok futni, akkor az első 10-20 km teljesen más élmény, sokkal nyugodtabb, csak úgy telnek egymás után, észre sem veszed, míg előbbinél minden egyes km haladásnak jelentősége van. Ha a hosszú távra kondícionálod magad, akkor az agyad és a tested máshogy fog hozzáállni az egészhez. Valószínűleg az élettel is ez lehet, a korábbi generációk még nem kényelmeskedtek úgy, mint a maiak, nem számolhattak fixen azzal, hogy legalább 60-70 évet úgyis leélnek nyugiban, nem kell úgy rohanni, ráér kiköltözni Anyuéktól 30 évesen, ráér dolgozni menni, ráér családot alapítani, stb.
Én úgy vettem észre, hogy a mai generációnak sokkal nagyobb az újdonság iránti vágya, mint a miénknek, mi valóban inkább a régi jó dolgokat idézzük vissza az új szarságok helyett.
Rengeteg idős embert látok, akik 80 felett már szomorúak, magányosak, ugyan csinálják, élik az életüket becsülettel, de igazából már kicsit várják is a végét, főleg, ha van valami egészségügyi probléma is, de sztem anélkül is. Egyszerűen az élet és az életben a dolgok, élmények attól értékesek, hogy tudod, hogy egyszer végük lesz. Ha 150 évig élnénk, ezek az élmények, érzések is inflálódnának, felhígulnának.
na ezek érdekes gondolatok. igen, a vámpíros meg hasonló "örökéletűs" történetekben vannak hasonló gondolatok. de én itt most arra gondolok, hogy lehet boldog úgy is az ember, ha már nem új neki semmi. pedig ügye alapvetően az embert - vagy legalábbis engem - az hajt, hogy új dolgokat ismerjek meg és értsek meg. és mindig is féltem attól, hogy mi lesz, ha ennek vége lesz, és nem lesz semmi új - legalábbis lényegi új - dolog amit megismerhetnék. de elvileg mégsem lesz ez probléma :)
ez már csak azért is fontos téma, mert ügyebár a világnézetem szerint az ember nem szűnik meg a halálakor, hanem egy másik világban él tovább... :)
Istennel a felhők között
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Szerintem esély sincs rá, hogy belátható időn belül "elfogyjanak" valaki számára a világ dolgai.
Elég, ha arra gondolsz, hány olyan terület van, aminek emberek az életüket szentelik.
Vagy, ha szeretnéd megnézni az összes létező filmet, az is lenne legalább 50 év nonstop mozizás. Nem beszélve a videójátékokról, stb..
De ha azt nevezed egy dolog megismerésének, hogy láttál róla egy szócikket a szótárban, az más.
na jó, de egy film vagy akármi az nem teljesen egyedi, nagy része sablon, ismétlődés... nem kell minden filmet megnéznem, mert vagy értéktelenek, vagy semmilyenek...
80 evesen mar azért varod a veget, mert a teated fizikailag leromlott. Bármit csinalsz, oriasi a fizikai hanyatlas. Ha 20 eves testben elnel, futhatnal, ehetnel jokat, szexelhetnel, le sem szarnad hogy 80 vagy
Parizer forever.
jól ki van találva az élet, ahogy van. Persze, az emberiség arra van predesztinálva, hogy istenné váljunk előbb-utóbb, hiszen az Úr saját képére teremtett minket. De igazából felesleges ezen agyalni, a filozófia egy faszság önmagában. Csomóan lesznek, akik kiélvezik majd az örök életet vagy hamar megszokják, meg lesznek ilyen lelkisérült nyomorékok, mint most az LMBTQ-s kis homárok, akik meg beleőrülnek majd. Lehet ezen filozofálni, de igazából megélni kellene. Én nem félek a haláltól, remélhetőleg a köv életemben fúzionálok pár sámán lelkével és amikor leszületek újra, akkor kivezethetem az emberiséget a csillagok közé.
nagyon jó puzsér beszélgés adyról
https://youtu.be/A4dSILGeIJ0