@Psi: Iga az Bloodstained-et csinál. A Megaman cucc az Keiji volt.
amikor olvastam a kommentedet meg is jelent a felkialtojel a fejem felett, ragugliztam gyorsan es fogtam is a fejem. Ja, siman Keiji-re gondoltam amikor irtam.
A Bloodstained eddig egesz korrektul fest ahogy halad jaja, meg ha lassacskan is.
admin mantra: "mindent le lehet kakilni oszt megy az oldal mégis magától."
életfilozófia mantra: "ideológiailag veszélyesen eltévedt kanadai szektás."
Nem azt mondom, hogy be kell dobni a színpadra a tangát azért, mert Romero, hanem azt, hogy a hozott anyag mennyisége abszolút nem számít, mert szimpla népszerűségi versenyek ezek. Schafer milliókat hozott össze a teljesen "koncepciótlan" Broken Age-re, Ron Gilbert meg 600 000-et a gameplay videóval (vagy legalábbis egy azzal 100%-ig megegyező promóvideóval) és pontos leírással reklámozott Timbleweed Parkra.
Romero esetében a Daikatana nagyon betett annak idején a karriernek, a hatás pedig még most is érződik, ezért kell a gameplay videó. Az meg tökre oké, hogy te fel sem hozod a Doomot, psi meg lekicsinyli a jelentőségét, mert az ember alapból van annyira köcsög, hogy csak a hibákat tartsa jelentősnek (és ja, manapság már nekem sem a Dungeon Keeper és a Black & White miatt ismerős Peter Molyneux neve), de basszus, a Doom nem egy szimpla videojáték. Ennyi év távlatából teljesen egyértelmű, hogy a Doomnál nagyobb hatású cuccot nem találsz a videojáték-történelemben, ezért gondolom azt, hogy Romero neve megérné a nagyobb bizalmat... na meg azért, mer akárhonnan is nézem a dolgot, a csávó még esélyt sem kapott a Daikatana óta, pedig előtte valahogy nem sikerült elcsesznie a dolgokat Wolf, Doom és Quake téren. Nekem őrület, hogyan lehet ennyire eltemetni a szerencsétlent egyetlen darab szar játék miatt, miközben a három "jobbat" máig nyüstölik a fanok és alig találni olyan idiótát, aki nem rakja őket a panteon tetejére. Basszus tegye fel a kezét az a 25 évnél idősebb játékos, akinek a 3 közül valamelyik nincs a gépére telepítve. :D
Ez meg hülyeség és te se gondolhatod komolyan. Szóval ha Romero nem csinál classic fps-t akkor kész vége mindennek? :D Nekem pl az új wolfi elég "classic"-nak számít még ha nem is feltétlen az, de azért classicabb mint bármi más az elmúlt 10 évből és kibaszott jó volt. Romeronak meg még csak hírből se volt hozzá köze.
Ott volt még egy bekezdés az idézett után, de üsse kavics, mert így is van mire reagálni. Röviden Romero olyan fps-t akar csinálni, ami utoljára kb. 20 év létezett: doomos-kvékes, skill-alapú, komplex pályákon kolbászolósat. Ebből kb. a Blood volt az utolsó, azóta 1-2 apró indie próbálkozást leszámítva nem találsz belőle. Talán a Strafe állhat majd ehhez legközelebb, de az is procedurálisan generált pályákkal operál, ahogyan a Ziggurat is, szóval kb. marad a Wrack:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=GJ-D9r_5PMA
El tudnék képzelni ennél rosszabbat is, de nem mondanám kivételesen jónak vagy emlékezetesnek. Az új Doom jó irányba mozdul, de Marty Stratton már hónapokkal ezelőtt elmondta, hogy nem az a céljuk, hogy a játékos eltévedjen, én meg őszintén szólva el szeretnék tévedni valami olyasmin, mint Romero új Doom pályája: rwurl=http://www.quakehaus.com/wp-content/uploads/2016/01/doombuilder2_e1m8b.jpg
Szóval érted, nincs olyan magas épület, aminek a tetejéről ne tudnám leszarni Romero kétes hírnevét, mert ilyeneket tud összehozni a csávó 2016-ban.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Schafer milliókat hozott össze a teljesen "koncepciótlan" Broken Age-re, Ron Gilbert meg 600 000-et a gameplay videóval (vagy legalábbis egy azzal 100%-ig megegyező promóvideóval) és pontos leírással reklámozott Timbleweed Parkra.
Schafernél ott és akkor lecsapódott minden remény, és minden korábbi hiányérzetből származó frusztráció és várakozás. Ezzel az egész addig játékosszemmel vegetáló crowdfundingot új alapokra helyezte. Mellesleg a Broken Age kampányában még Ron Gilbert is fel volt (van) tüntetve designerként (ami nem így lett), aki akkoriban csatlakozott a Double Fine-hoz, tehát ez így nagyot szólt. Ráadásul Schafer és a DF egyáltlaán nem hibázott addig (OK, a Brütal Legend játékmentéért nem vagyok oda, de szórakoztató és hangulatos játék volt, mely sem a játékosoknál, sem a kritikusoknál nem bukott). Eleve AAA fejlesztőnek volt elkönyvelve, hiába gyártott akkoriban már kisebb játékokat - más designerekkel. Szóval az alacsony összeg, és az eredeti filléres terv ellenére, tényleg nagy feltámasztást vártak az emberek. Volt sok kalandjáték akkoriban is, de a piac nem volt telített, pláne az igazán jó darabokkal.
Mire jött a Thimbleweed Park, annál egyértelmű lett, hogy kis költségvetés a cél, tele lett a piac kalandjátékokkal, és jött több a kedélyeket lehűtő csalódás. Gilbert maga jó ideje csak kisebb játékoknál vállal szerepet.
Szóval a kettő összehasonlítható, mint az alma és a körte, de annál több dologban különböznek.
Megjegyzem, a Broken Age nekem is csalódás volt, mert ennél többet vártam, de azért nem rossz játék. A Thimbleweed Parkra is be kéne már fizetni, csak lusta vagyok, de tényleg sor kerül rá (szerk.: megpróbáltam, nem értem az appjukat, egyszerűen nem enged fizetni, pedig PayPal, majd Steamen vagy GOG-on, engem ezzel nem szívattok - megoldottam, de nem tetszik). Az alapelvárás az, hogy jobb legyen, mint a BA, és az inkább az adakozásom ellen hat, noha nem Gilbert tehet róla, hogy az nem lett klasszikus.
Romero helyzete is merőben más, mert ő egyedül csak az id-nél tett le valamit az asztalra (nem akármit!), és onnan is kirúgták (most ennek a hátterébe bővebben talán nem érdemes belemenni). Azóta mit ért el? Bukott nagyot a Daikatanával, dolgozott pár obskúrus projekten, azoktól is távozott, illetve amit az Ion Storm elért, az nem ő miatta volt. Kellene egy ember, akiről elhiszi az ember, hogy le tudja vezényelni a projektet. Ezt például Fargo jól el tudta hitetni, mert a múltja a megosztóbb produktumai ellenére is közismert volt ez a képessége, jól el is adta (könnyű és nem is alaptalan volt a kiadókra mutogatnia), és még ő is a KS kegyelmi állapotában ugrott fel a biciklire.
Még néhány megjegyzés.
1. A Doom előrendelésén kb. addig gondolkodtam, amíg volt rá esély, hogy normális arénás multit kínál. Jobban érdekel a kampány, és úgyis főleg azt gyűrném, de az illúzió miatt jó lett volna annak az esélye is. Mert én eddig életemben nem rendeltem elő akciójátékot, és nem is adakoztam rá.
2. Egyébként én tényleg nem rajongok annyira a multis arénázásért, bírom, de sosem szántam rá időt. 2004-től a CoD ment nálam, előtte meg Duke és Blood LAN-on, nem a Quake vagy az UT. Mondjuk a StarCraft II-t is a régi multis emlékek miatt szoktam venni (mármint a kampány mellett), nem azért, mert szánnék időt a multira. De annak legalább az első részét gyűrtem LAN-on.
3. Az egész "id-dolog" kapcsán van bennem némi bizalmi vákuum. Ki tett le onnan valamit az asztalra? Én a Doom II után a saját játékaikkal is csak hellyel-közzel vagyok meg, Carmack (a John D.) programozó, American McGee-nek csak az elborultságai jönnek be, Romerót kitárgyaltuk. Ja, Tom Hall csinált egy atombugos Anachronoxot, melyet alig ismerek, de biztos jó, igaz, nem FPS, és benne sincs ebben a projektben. Viszont az ő Wizardry-utód RPG-s kampánya is megbukott, melyet Brenda Brathwaite-tel és annak hites urával... hogy is hívják... John Romeróval nyomatott. Szegény Romero nyilván reklámarc lett volna, de az adakozókedv szinte csak csökkent tőle. Nagyon szorítok neki, nem írom le, de ne pénzt kérjen tőlem! Fizetem mondjuk a sörét, ha elmegyünk koccintani, beajánlom éjjeliőrnek, ilyesmi. Ha egy fantasztikus tudású ökölvívó-világbajnokot szétaláznak az utolsó néhány meccsén, majd 15 év múlva előkerül, marhára nem fogok rá súlyos összegekkel fogadni, még akkor sem, ha a korosodása nem zárná ki élből, hogy nyerhessen.
Basszus tegye fel a kezét az a 25 évnél idősebb játékos, akinek a 3 közül valamelyik nincs a gépére telepítve. :D
Telepítve? Nincs. Bemásolva ZDoomba? A Doom II biztos, az első részt nem tudom.
Zaxx írta: Basszus tegye fel a kezét az a 25 évnél idősebb játékos, akinek a 3 közül valamelyik nincs a gépére telepítve. :D
Jelen. Sosem játszottam a Wolfensteinnel, a Doom első 2 részébe ölt időm percekben mérhető (az Aliens Doomot végigtoltam easy-n, de az alapjáték abszolút nem érdekelt), a Doom 3 talán órákban, Quake első 2-be szintén csak belenéztem (Alien mod mondjuk szintén befigyelt), a 3-mal sokat játszottam, de legutoljára talán 10 éve volt a gépemen, a 4-ről csak tudom, hogy létezik. :) Hozzáteszem, az FPS műfaj mindig baromi messze állt tőlem, 1 kezem is sok lenne megszámolni, hányat toltam végig. Mindazonáltal elismerem Romeroék munkásságát, és játékaik hatását a VGA-k fejlődésére, ezért meghajtom előttük a fejem.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Schafernél ott és akkor lecsapódott minden remény, és minden korábbi hiányérzetből származó frusztráció és várakozás.
Tiszta sor, de Schafer népszerűsége hozta be a nagy lóvét, ami mögött meg pont azok az okok állnak, amiket te is említesz. Egyébként egy percig sem gondolom azt, hogy érdemtelenül kapta volna a malacperselyt, sőt, a Broken Age szvsz baromi jó játék lett (na persze azt én is elismerem, hogy a konkrét rajongói kívánalmak érezhetően egy percig sem érdekelték Schafert, csak nálam ez pozitívum).
Mire jött a Thimbleweed Park, annál egyértelmű lett, hogy kis költségvetés a cél, tele lett a piac kalandjátékokkal, és jött több a kedélyeket lehűtő csalódás. Gilbert maga jó ideje csak kisebb játékoknál vállal szerepet.
Vagyis nem annyira népszerű és szem előtt lévő játékfejlesztő, mint Schafer. Al Lowe is hasonló cípőben járt a Larry-vel a KS egy teljesen másik "korszakában", mégis ugyanannyit gyűjtött, mint Gilbert. Rövid vélemény: nevetséges, ha nem bízol Ron Gilbertben kalandjáték-készítés terén, mert oké, hogy öreg róka, de nem is a Crysis 6-ot fejleszti. Persze, hogy jó lesz a Thimbleweed Park, az ellenkezőjét feltételezni kb. kultúrsznobság. :D
Romero sem AI partnereket, 50 fegyvert meg a fene tudja még milyen innovációt ígér (lsd. Daikatana), hanem egy olyan típusú játékot, amiben minimum kétszer jelesre vizsgázott, az Unreal Engine 4-ről pedig még néhány évig biztosan nem kell váltania. :D
Romero helyzete is merőben más, mert ő egyedül csak az id-nél tett le valamit az asztalra (nem akármit!), és onnan is kirúgták (most ennek a hátterébe bővebben talán nem érdemes belemenni).
Ha így fogalmazol, akkor feltétlenül érdemes: Romerónak nem tetszett a Quake 1-gyel felvett irány (technológiában előrelépünk, játékmenetben annyira nem), viszont olyan sokat kellett várni a Q1 engine-re, hogy ebben már senki sem akart egyetérteni vele. Egy ideig melózott a Q1-en, de nem igazán érdekelte a dolog, így nem adott bele mindent, ezért elküldték.
Azóta mit ért el?
Semmit, de ez a Daikatana bukását leszámítva abszolút nem az ő hibája. Romero a Half-Life által indított új korszakban már dinoszaurusznak számított, így a Daikatana után (ami nem mellesleg a hosszú fejlesztési idő miatt azt is simán képes volt elhitetni bárkivel, hogy már a technológiában sem tud lépés tartani másokkal) senki sem bízott volna rá új projektet, ő meg szépen csendben visszavonult pár évre.
Az egész "id-dolog" kapcsán van bennem némi bizalmi vákuum. Ki tett le onnan valamit az asztalra?
McGee Alice-e nálam alapmű, az Anachronox meg szintén erős kult státusznak örvend. Félve jegyzem meg, hogy utóbbi kategóriában egyébként ott van a Daikatana is: a rajongók a mai napig képesek peccselni és kétségtelen, hogy még a bugtengerben is vannak jó ötletek. Szvsz a "kihullás" óta a Daikatanát leszámítva az id mutatja a leggyengébb teljesítményt, szurkolok is az új csapatnak a Doomért.
Egyébként meg emlékezz a "Chinese Democracy-törvényre": ha hosszú hiátus után jelentkezel valami új cuccal, ami még jó is, soha a büdös életben nem fogod megkapni a neked kijáró pozitív visszajelzéseket, mert az nagyobb hírértékkel bír, ha a kritika legalább egy picit lehúzza. :D Tök ugyanez áll régi játékfejlesztőkre is.
hogy a konkrét rajongói kívánalmak érezhetően egy percig sem érdekelték Schafert,
Pedig az Act 2-re rányomta a bélyegét a megfelelési kényszer. Érezhetően hosszabb akart lenni, keményebb feladványokat öntött bele az első adag fogadtatása után, de ez nem mindenhol tett neki jót.
Engem az amúgy nem zavar, hogy az évek változott Schafer humora, illetve más stílusú kicsit a hangvétel, nekem tetszett. De az, hogy ennek ellenére mi jön ki konklúziónak (már az Act 1 után), az nem volt igazán okos, inkább egy geget geggel fingós vicces játékban nem lett volna feltűnő. Szinte csak érdekesebb fantáziái voltak az embernek a "rejtély" feloldásáról, mint amit kaptunk. Amire csak azért nem számítottam első helyen, mert jobbat vártam. Egy közepes játéktól alap lett volna az a fordulat.
Amúgy nagyon jól elköltött pénz volt, mert alapvetően persze tetszett, és úgyis újrajátszom, family sharingben családon belül is lepörgött többször, nagy sikere volt amúgy. És még GOG-os extra példányt is kaptam. Megrövidítve nem lettem, nem mintha az élményt számszerűsíteni vagy forintosítani próbálnám :)
Persze, hogy jó lesz a Thimbleweed Park, az ellenkezőjét feltételezni kb. kultúrsznobság. :D
A The Cave játékmenetre és sztorira is túl egyszerű volt, szerettem a humorát, végigjátszottam hatszor, de annál több kell. A játékmenetnél nyilván ez a cél, de éppen a Broken Age kapcsán említett erőlködés miatt tudok aggódni kicsit, és a régi klasszikusoknál is voltak lólábak. Mindegy, ma befizettem rá, de azért piszok drága, kész kalandjátékért még sosem fizettem ennyit :D
Romero sem AI partnereket, 50 fegyvert meg a fene tudja még milyen innovációt ígér (lsd. Daikatana), hanem egy olyan típusú játékot, amiben minimum kétszer jelesre vizsgázott, az Unreal Engine 4-ről pedig még néhány évig biztosan nem kell váltania. :D
Ettől még nem vagyunk róla meggyőzve, hogy a projektmenedzselésben világbajnok. És rutinos öreg rókák is el tudnak szúrni alapvető dolgokat. Már nyugtattam magam hasonlókkal máskor, és nem jött be - eléggé ;)
Az id-s egymásnak menéseket tekintve pedig nem kívánok és nem tudok állást foglalni, de megnyugtatóbb lenne, ha valahol befejezett és épkézláb játékkal bizonyított volna.
McGee Alice-e nálam alapmű,
Megértem, kellően beteg, voltak benne jó ötletek, és nem is volt túl gyakori akkoriban egy efféle TPS-platformer keverék. Csak az érződik is rajta, hogy kutyulta a designt rendesen. Mivel ezt elkövette a folytatásban is, nem tudom arra fogni, hogy annyira új dolgot akart, hogy akkor egyszer úgy alakult. És feltenném a kérdést, hogy az Alice-eken kívül mivel bizonyított, de nem biztos, hogy érdekel a védőbeszéd. Egy ügyes gyerek, de egy profibb designer(csapat) elférne mellé.
Egyébként meg emlékezz a "Chinese Democracy-törvényre":
Emlékszem a rajongásodra. Másra nem, sosem hallgattam meg. Sőt, egy lemezüket sem. Pár számmal találkoztam rádióban, szórakozóhelyen vagy filmekben.
Zoo írta: Emlékszem a rajongásodra. Másra nem, sosem hallgattam meg. Sőt, egy lemezüket sem. Pár számmal találkoztam rádióban, szórakozóhelyen vagy filmekben.
Na, takarodj Dark Soulsozni.
Két hónappal előtte jött amúgy a Metallica Death Magneticje is (amit különbe' szeretek, de)... szal hjah
Pont emiatt is nem elég manapság pusztán a (márka)név pedigréje, legyen bármennyire is kiéhezve az adott rétegzsáner rétegközönsége. Divatmajmócákat leszámítva a pénzes többség már idősebb és bölcsebb / eléggé kiismerte a Kickstartert ahhoz, hogy ne élvezzen zöldhasúkat egy-egy potenciálisan ígéretes projekt hallatán, hanem a velő és tartalom felől érdeklődve tamáskodjon egy kicsit a fejest ugrás előtt. Szerintem jól van ez így. Romero hiába költött zseniális pályákat/játékmenetet eónokkal ezelőtt, hiába felelős az őrületünk tehetős hányadának alappilléreiért, a tettek és tények végtére többet nyomnak a latban a hírnévnél. Ez teljesen normális és egy pozitív dolog, örülök is neki, hogy ejtették a KS-t egy épkézláb prezentáció kieszközléséig! Mert egy alapszintű bizalom és reménykedés részemről azért megvan irántuk, most már csak a bizonyíték hiányzik, és úgy néz ki, az jönni is fog.
Pedig az Act 2-re rányomta a bélyegét a megfelelési kényszer. Érezhetően hosszabb akart lenni, keményebb feladványokat öntött bele az első adag fogadtatása után, de ez nem mindenhol tett neki jót.
Engem az amúgy nem zavar, hogy az évek változott Schafer humora, illetve más stílusú kicsit a hangvétel, nekem tetszett. De az, hogy ennek ellenére mi jön ki konklúziónak (már az Act 1 után), az nem volt igazán okos, inkább egy geget geggel fingós vicces játékban nem lett volna feltűnő. Szinte csak érdekesebb fantáziái voltak az embernek a "rejtély" feloldásáról, mint amit kaptunk. Amire csak azért nem számítottam első helyen, mert jobbat vártam. Egy közepes játéktól alap lett volna az a fordulat.
Tehát a Broken Age-be belekötünk, ahol lehet, a kismillió apró hibát felhalmozó Psychonauts meg alapmű? :D Nem kifejezetten rólad beszélek, hanem az általános kritikai fogadtatásról, de azért na: a Broken Age még csukott szemmel is jobban van összerakva, mint a Psychonauts (ahol egyébként a történet bizonyos elemei hasonlóan idióták és értelmetlenek, az irányítás néhol borzasztóan rossz, a nehézség kiegyensúlyozatlan még a fixelt Steam verzióban is, a szinkronhangok közel felét borzasztó alakítások teszik ki idegesítő nyávogás formájában, néhány pálya meg annyira fájdalmasan közepes, hogy nem is értem stb.). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Psychonauts rossz játék, mert az összes hibájával együtt is baromi jó (persze a Sands of Time talpát sem nyalhatja meg, a Meat Circus meg úgy szar, ahogy van, de a Half-Life-ot sem a Xenért szerettük), tökéletes játék viszont nincs... kivéve a Doomot és a Duke 3D-t. :D
A The Cave játékmenetre és sztorira is túl egyszerű volt, szerettem a humorát, végigjátszottam hatszor, de annál több kell.
WAT?! :D Nem tudom, hogy nálad hol vannak az elvárások, de el kell, hogy szomorítsalak: még egy Monkey Island 1-et nem fog készíteni, mert bár minőségben azt csinálja 500 éve, nincs még egy első nagy dobás.
Ettől még nem vagyunk róla meggyőzve, hogy a projektmenedzselésben világbajnok.
Valóban nem, de a biztosra nem lehet fogadni.
Emlékszem a rajongásodra.
Akkor ugye nekem rajongóként nagyon kellene haragudnom bármelyik gyengébb GNR lemezre, a kritikai vélemény a Chinese Democracy-ról meg általánosan a "közepes". Nyilván nem kell elhinni, hogy így van, meg ha nem csíped a mjúzikot, akkor nem is fog érdekelni, de attól még tény, hogy a Chinese Democracy fantasztikus album és pl. 3x jobb, mint a megalomán, össze-vissza csapongó Use Your Illusion (na persze utóbbiról hülyeség lenne azt mondani, hogy a számok szintjén szar, mert tök sok klasszikus dal onnan jön, de lemezként fos). Nem úgy szólt, ahogyan a GNR megszokottan szól (pl. agyon van mixelve, a GNR meg korábban inkább a karcosabb hangzásról szólt + pont annyira mozdultak az industrial felé, hogy feltűnjön), tele volt új dolgokkal és Axl Rose centrikussággal, emiatt pedig bűnhődnie kellett (a frissen újjáalakult banda meg vígan játssza róla a számokat, a fanok meg általánosságban szeretik, de ez ugye már senkit sem érdekel :D).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Zoo írta: A The Cave játékmenetre és sztorira is túl egyszerű volt, szerettem a humorát, végigjátszottam hatszor, de annál több kell.
WAT?! :D
Ezen mi olyan meglepő? Én magam is 18 órát tettem bele, ott sajnos elfogyott a tartalom. :( Ehhez képest a Broken Age-be eddig 3-at sikerült, aztán ráuntam. Thimbleweed Park pedig a legnagyobb királyságnak tűni hosszú idő óta, szemberebbenés nélkül 50 dolcsival szálltam be.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Az az a lemez, amelyiknek mindenki a Guitar Hero-s verzióját töltötte torrentről a szarul kevert hivatalos helyett? :D Én is szerettem, de elég hit and miss cucc volt.
@sterner: Pont a mondanivalónak azt a részét kifogásoltam, hogy "6x végigjátszottam, de nem volt az igazi". Én a Cave-nél vmiért még mindig a DF által évek óta ígért 60 fps patchre várok, de asszem, hogy így 2016-ban már inkább feladom a dolgot, húzok egy strigulát az egyre testesebb "amikor hazudott a Double Fine" c. füzetecskémbe és végigjátszom inkább. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Az az album, aminek mindenki kihagyta a (oké, 3 évvel későbbi, lel) Beyond Magnetic című lehúzásráadás-kislemezét, pedig azok a számok legalább annyira bénán keve-- akarom mondani ütősek, mint a DM-en lévők.
Nem tudod nekem behazudni, hogy a (post-drop) The View-n nem vicsorogtad magad ritmikusan fémeksztázisba. :D
Vagy hogy nem vagy vissza meg oda a Brandenburg szövegétől. I would cut my legs and tits off
When I think of Boris Karloff and Kinski
In the dark of the moon
Szerintem arra gondolt, hogy a Thimbleweed Park - mint Maniac Mansion utód - esetében többet vár, mint ami a The Cave-ben volt, noha önmagában az is egy remek játék, különben mi a csudáért játszotta volna végig hatszor?
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Tehát a Broken Age-be belekötünk, ahol lehet, a kismillió apró hibát felhalmozó Psychonauts meg alapmű? :D
Azért a Psychonauts marha nagyot szólt amikor megjelent, tényleg behozott olyan szintű humort, sztorit és elborultságot, mellyel a 3D-s mascot platformerek sosem rendelkeztek (tudom, a Conker elég beteg, bár azzal éppen nem játszottam, és nem feltétlen abban az értelemben értettem). Nagyon bírom a Jak & Daxtert és a Ratchet & Clanket, de olyan viszonyítás, mint Tom és Kerryt mérni a South Parkhoz. Na jó, lehet, hogy kicsit túloztam :D
Olyanokat rósz fel neki, amik a műfaj a legkiemelkedőbb darabjaira is igazak voltak akkortájt. Mechanikailag is voltak benne jó ötletek és jó megvalósítások is, kár hogy igazán messzire nem jutott velük, és nem is folyékony, mint a Ratchet 2 (ami jórészt lövölde már). De ugye ezeket a főoldalon is bevallottam :)
Megvannak a maga hibái, akadnak az kétségtelen, de ettől még egy klasszikus, ahogy mondod. A Broken Age-ben viszont már kevésbé látom a maradandót, az új minőséget (és kisiklott benne nálam a komplett fősztori, a Psychonautsban meg nem - ez marha nagy különbség), de tény, hogy a hangszínészkedés jobb benne. Engem érdekelne egy BA2 is (bár nem hiszem, hogy muszáj folytatni a sztorit, legyen tehát DFA2), de meggondolnám a 30 dollárt is. A Psychonauts 2-be meg egy százassal szálltam be. Mondjuk 3D platformerre könnyebb kiéhezni, mint arena shooterre, kalandjátékra pedig eléggé nehéz :)
persze a Sands of Time talpát sem nyalhatja meg,
Mindig ellök tőle az irányítás. Billentyűvel próbálja a fene, a modern kontrollereket pedig nem szereti annyira, mint akár a Psychonauts.
WAT?! :D Nem tudom, hogy nálad hol vannak az elvárások, de el kell, hogy szomorítsalak: még egy Monkey Island 1-et nem fog készíteni, mert bár minőségben azt csinálja 500 éve, nincs még egy első nagy dobás.
Nekem a Maniac Mansion volt tőle az első ;) De arra gondoltam, hogy a The Cave egy könnyed móka, egyszerű feladványokkal, fölöslegesen fárasztó háromkarakteres, kisinventorys lótifutival, a sztori pedig vékonyka minden értelemben egy igazi kalandjátékhoz képest (az alapötlet amúgy jó volt). Vicces, semmi bajom vele, de nem "igazi" kalandjáték, csak "egy kis valami". Egyébiránt nagyon bejött a DeathSpank is, végül is az párbeszédeket tekintve még kalandjátékosabb is volt :)
A Thimbleweed Parktól nyilván egészen mást várok el, mást is ígérnek. Olyat viszont már régen alkotott Gilbert. Ja, a fantasztikus Monkey Island 2-vel, két noname arc segítségével. De bízom benne, be is szálltam ma. Korábban is inkább a lustaság fogott vissza, ahogy írtam.
De tényleg ne értsd félre az "ellentábort": itt mindenki szurkol Romerónak, nem is írta le senki végleg, sőt a többség epedve várja, hogy bízhasson benne, mint te. (Mikkát hagyjuk, majd idővel felveszi az RW-s ritmust, legfeljebb mentoráljuk a kölköt.)
Akkor ugye nekem rajongóként nagyon kellene haragudnom bármelyik gyengébb GNR lemezre,
Úgy értettem, hogy a Chinese Democracyért (is) rajongtál, és ez emlékezetes volt. Nem tudok hozzászólni, hogy milyen, ha most meg is hallgatnám egyszer, a zenei alulműveltségem és a bizonytalan első benyomás miatt az sem érne semmit.
@damoqles
Két hónappal előtte jött amúgy a Metallica Death Magneticje is (amit különbe' szeretek, de)... szal hjah
Azt viszont meg is vettem. Kb. amikor két hónapos volt, de ezt nem tudom biztosan. Jó az, de a loudness war áldozata tényleg érezhető rajta, és nyilván nem ott találták fel a Metallicát (mert azon viszont növögettem fel). "Csak" egy jó zúzós album tőlük, amitől sok rosszabbal előálltak.
Azért a Psychonauts marha nagyot szólt amikor megjelent, tényleg behozott olyan szintű humort, sztorit és elborultságot, mellyel a 3D-s mascot platformerek sosem rendelkeztek
A kalandjátékok viszont igen és őszintén szólva én a Psychonauts humorát annyira nem kedveltem meg. Az elborultságot, az art designt és a baromi jó meta tartalmat imádom benne, de pl. ott is van néhány dolog, amit mellényúlásnak érzek. Ott van pl. Milla, aki alapból egy teljesen jó karakter, de van benne egy olyan furcsa szexualitás, ami baromira nem illik ahhoz a sztorielemhez, hogy gyerekeket enged az agyába. :D Ha az egyik speciális képességedet használod rajta (azt, amivel a többi szereplő szemszögéből láthatod a világot), akkor Raz átváltozik csecsemővé, amiből (na meg az elméjében lévő kvázi titkos szobából) lejött az, hogy ő amolyan anyaként tekint magára, de ettől még ugyanannyira wtf a dolog szexuális része. :D
A másik, hogy alapvetően baromi ügyesen egyensúlyozik a játék az ízléstelenség határán, néhol viszont átbillen rajta annyira, hogy akár a Conkerrel is játszhatnék, csak míg a Conker teljesen felvállalja, hogy egy faszság, addig a Psychonauts ezt keveri az artsy-fartsy tálalással. A kettő nem feltétlenül fér meg egy csárdában szerintem.
A Broken Age művészileg ennél sokkal-sokkal letisztultabb, az maga az artsy-fartsy mekka kb. hibátlanul még úgy is, hogy néha ott is felüti a fejét a Psychonauts totális őrülete. Kalandjátékként valóban nem Schafer csúcsteljesítménye, de egyébként - hogy teljesen sznob legyek - "auteurként" eléggé az. Szvsz a Full Throttle vagy a Grim Fandango óta nem hozott össze annyira "koherens egészet", mint a Broken Age.
Az meg oké, hogy játékmenetileg érdekes dolgokat csinál, de én nem 2005-ben láttam először, azóta meg szerkezetileg olyan jól lekoppintotta a Rocksteady az Arkham Asylummal, hogy még fejlesztett is rajta egy jó adagot (na persze nem platformingban :D). "Itt levitálok a félig-meddig nyílt világú estében, apró fejtörőket oldok meg, gyűjtögetem a több száz figmentet... de hol a Batman?" :D
Mindig ellök tőle az irányítás. Billentyűvel próbálja a fene, a modern kontrollereket pedig nem szereti annyira, mint akár a Psychonauts.
Rendben, de csalsz, mert a Psychonauts 2005 óta fel lett újítgatva Steamen, szóval verném is az asztalt, ha nem támogatná a modern kontrollereket. :D A SoT egyébként teljesen játszható billentyűzet-egér kombóval, de pl. az Xbox 360 / One kontrolleren az összes gombot támogatja is, egyedül az analóg stick-eket érdemes Xpadderrel belőni a csalóka deadzone miatt.
De arra gondoltam, hogy a The Cave egy könnyed móka, egyszerű feladványokkal, fölöslegesen fárasztó háromkarakteres, kisinventorys lótifutival, a sztori pedig vékonyka minden értelemben egy igazi kalandjátékhoz képest (az alapötlet amúgy jó volt). Vicces, semmi bajom vele, de nem "igazi" kalandjáték, csak "egy kis valami".
Ez így van, de pont ennek is készült, míg a Thimbleweed Park kalandjáték lesz a szó legszorosabb értelmében, szóval nem tudom, miért pont a Cave alapján aggódsz. :)
Egyébiránt nagyon bejött a DeathSpank is, végül is az párbeszédeket tekintve még kalandjátékosabb is volt :)
A DeathSpank első két része (a Baconing még nem volt meg, de arról nem hallottam annyi jó dolgot, na meg nem is dolgozott rajta Gilbert papa) az egyedüli diabloid hack-n-slash kvázi-RPG whatever, amit végigvittem. Utálom a műfajt, de még így sem tudtam leakadni róla, kb. 3 nap alatt megvolt mindkét rész és - a Psychonauts-cal ellentétben - kb. végigröhögtem.
De tényleg ne értsd félre az "ellentábort": itt mindenki szurkol Romerónak, nem is írta le senki végleg, sőt a többség epedve várja, hogy bízhasson benne, mint te.
Én azt a részét nem értem, hogy egy legendának bármit is le kéne tennie az asztalra a bizalomhoz. A romerói absztrakt pályadesign annyira szerves része az FPS-nek úgy alles zusammen (+ egy olyan dolog, ami nem öregszik és ma is ugyanúgy működik, mint 20 éve), a Blackroom koncepciója meg annyira e köré épül, hogy ez a játék 1000%, hogy kurva jó lesz. Aggódni nincs miért, de majd úgyis rájöttök erre ti is, ha kijön a gameplay demo.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A kalandjátékok viszont igen és őszintén szólva én a Psychonauts humorát annyira nem kedveltem meg.
Attól függ melyik, sztoriban a Broken Age nálam alulmarad, de ha neked úgy jó, kaphat több artsy-fartsy pontot, tőlem viheti az összes fölöslegest, éppen most találtam a zoknis fiókban is párat :P
Amúgy nyilván más szabadságérzetet és interakciós szintet kínál, mint egy kalandjáték, és nem az a lényeg, hogy sztoriban nem lehet azok közül jobb vagy viccesebb nála némelyik. A pszichológiai analógiák nagyon jól működtek benne, minden közhellyel együtt - és van annyira más, mint az I Have No Mouth, And I Must Scream, hogy ne rivalizáljanak egymással :)
Az meg oké, hogy játékmenetileg érdekes dolgokat csinál, de én nem 2005-ben láttam először, azóta meg szerkezetileg olyan jól lekoppintotta a Rocksteady az Arkham Asylummal, hogy még fejlesztett is rajta egy jó adagot (na persze nem platformingban :D).
A legtöbb gyűjtögetős platformer vagy Zelda-like akció-kaland felemlegethető. Például nagyon finom falat az Okami, de az Arkham Asylum legközvetlenebb előképe a Beyond Good & Evil nálam.
Rendben, de csalsz, mert a Psychonauts 2005 óta fel lett újítgatva Steamen, szóval verném is az asztalt, ha nem támogatná a modern kontrollereket. :D
Inkább érdekességként említettem meg, mert aktuális probléma, most fel van téve a gépemre. Billentyűvel és egérrel már szinte csak stratégiát vagyok hajlandó játszani. Preferencia okán is, illetve ülök muszájból eleget, hiába kényelmes a székem, ami megy még kényelmesebb pózban dögölve a tévém előtt, az onnan megy. Van amúgy hozzá third-party szoftverem, belőttem vele, de fura azért az emulált billentyűzet analóg karokon. Egyszerűen annak, aki ma elő akarja venni egy kiemelkedően fontos franchise meghatározó darabját, szembe kell néznie ezzel.
Ez így van, de pont ennek is készült, míg a Thimbleweed Park kalandjáték lesz a szó legszorosabb értelmében, szóval nem tudom, miért pont a Cave alapján aggódsz. :)
A Broken Age alapján jobban aggódom, és az alapján látszik, hogy nem is ugyanaz az elvárásunk, ha nem is feltétlen a feladványokat tekintve. Azt hittem, hogy Timnek - és Ronnak - ujjgyakorlat lesz, aztán másképp alakult. Basszus, három kalandjátékával játszottam Gilbertnek, ebből a legújabb lassan negyedszázados, és ahhoz is kellett három muskétás! Én bízom benne (jobban, mint a Psychonauts 2-ben), de nálam a 99% sem bizonyosság.
Egyébként miért győzködsz? Én befizettem rá. És te?
A DeathSpank első két része[...]
Dettó, de nálam csak az első rész pörgött le. Nagyon helyén volt a humora, és a játékmenet éppen annyira volt egyszerű, hogy szórakoztató tudjon lenni a gyakás anélkül, hogy a poénok útjában álljon.
Jó, én azért a Diablo 1-2-LotR kombóval elbántam, meg szigorúan co-opban pár egyedül inkább kerülendő néhány FPS-Diablóval (Borderlands, Dead Island).
Én azt a részét nem értem, hogy egy legendának bármit is le kéne tennie az asztalra a bizalomhoz.
Egyszerűen annak, aki ma elő akarja venni egy kiemelkedően fontos franchise meghatározó darabját, szembe kell néznie ezzel.
Ha még él a péeshármad, akkor itt az egyszerűbb megoldás, de Ubisoft rimászter, szóval lehet, hogy bugos, mint a dög (720p-ben fut 60 fps-sel egyébként):
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=GL1cMKVp9OA
Romeróval együtt már ketten vagytok ;)
Lehet, de attól még itt egy profi szakács ígér annyit, hogy főz egy jót neked. :)
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ha még él a péeshármad, akkor itt az egyszerűbb megoldás, de Ubisoft rimászter, szóval lehet, hogy bugos, mint a dög (720p-ben fut 60 fps-sel egyébként):
PS3-ra csak lemezest tudok venni acckamuzás nélkül. Ráadásul tényleg rossznak hírlik. Sok remasterrel játszottam, többnyire a legjobbakkal, de még azoknál is el tudok mosolyogni a fanfárokon (pl. a Jak II tömény szaggatásai a városban, ami nem kis részét teszi ki a játéknak), ha tudom, hogy PS2-n rosszabbak voltak.
A BG&E HD nem tűnt problémásnak (az a Ubi egyetlen remastere, amit dicsérni szoktak), amennyit eddig láttam belőle, a PC-s verzió viszont ott sem az igazi, és nyilván nem a grafikáról beszélek. Úgy tűnik, hogy a mai játékok már "időtállóbb irányítással" jönnek PC-re (XInputot csak nem lesz nehéz emulálni még sokáig, ellenben amikor konzolos játékokba bele sme tettek régen gamepadtámogatást, az vicc).
Lehet, de attól még itt egy profi szakács ígér annyit, hogy főz egy jót neked. :)
Emlékszem is rá történelemórákról, ő az aki még friss mamuthúsból főzte a palaeodiétát, mielőtt elkészítette a da Vinci megörökítette utolsó vacsoráját.
amikor olvastam a kommentedet meg is jelent a felkialtojel a fejem felett, ragugliztam gyorsan es fogtam is a fejem. Ja, siman Keiji-re gondoltam amikor irtam.
A Bloodstained eddig egesz korrektul fest ahogy halad jaja, meg ha lassacskan is.
admin mantra: "mindent le lehet kakilni oszt megy az oldal mégis magától."
életfilozófia mantra: "ideológiailag veszélyesen eltévedt kanadai szektás."
Nem azt mondom, hogy be kell dobni a színpadra a tangát azért, mert Romero, hanem azt, hogy a hozott anyag mennyisége abszolút nem számít, mert szimpla népszerűségi versenyek ezek. Schafer milliókat hozott össze a teljesen "koncepciótlan" Broken Age-re, Ron Gilbert meg 600 000-et a gameplay videóval (vagy legalábbis egy azzal 100%-ig megegyező promóvideóval) és pontos leírással reklámozott Timbleweed Parkra.
Romero esetében a Daikatana nagyon betett annak idején a karriernek, a hatás pedig még most is érződik, ezért kell a gameplay videó. Az meg tökre oké, hogy te fel sem hozod a Doomot, psi meg lekicsinyli a jelentőségét, mert az ember alapból van annyira köcsög, hogy csak a hibákat tartsa jelentősnek (és ja, manapság már nekem sem a Dungeon Keeper és a Black & White miatt ismerős Peter Molyneux neve), de basszus, a Doom nem egy szimpla videojáték. Ennyi év távlatából teljesen egyértelmű, hogy a Doomnál nagyobb hatású cuccot nem találsz a videojáték-történelemben, ezért gondolom azt, hogy Romero neve megérné a nagyobb bizalmat... na meg azért, mer akárhonnan is nézem a dolgot, a csávó még esélyt sem kapott a Daikatana óta, pedig előtte valahogy nem sikerült elcsesznie a dolgokat Wolf, Doom és Quake téren. Nekem őrület, hogyan lehet ennyire eltemetni a szerencsétlent egyetlen darab szar játék miatt, miközben a három "jobbat" máig nyüstölik a fanok és alig találni olyan idiótát, aki nem rakja őket a panteon tetejére. Basszus tegye fel a kezét az a 25 évnél idősebb játékos, akinek a 3 közül valamelyik nincs a gépére telepítve. :D
Ott volt még egy bekezdés az idézett után, de üsse kavics, mert így is van mire reagálni. Röviden Romero olyan fps-t akar csinálni, ami utoljára kb. 20 év létezett: doomos-kvékes, skill-alapú, komplex pályákon kolbászolósat. Ebből kb. a Blood volt az utolsó, azóta 1-2 apró indie próbálkozást leszámítva nem találsz belőle. Talán a Strafe állhat majd ehhez legközelebb, de az is procedurálisan generált pályákkal operál, ahogyan a Ziggurat is, szóval kb. marad a Wrack:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=GJ-D9r_5PMA
El tudnék képzelni ennél rosszabbat is, de nem mondanám kivételesen jónak vagy emlékezetesnek. Az új Doom jó irányba mozdul, de Marty Stratton már hónapokkal ezelőtt elmondta, hogy nem az a céljuk, hogy a játékos eltévedjen, én meg őszintén szólva el szeretnék tévedni valami olyasmin, mint Romero új Doom pályája:
rwurl=http://www.quakehaus.com/wp-content/uploads/2016/01/doombuilder2_e1m8b.jpg
Szóval érted, nincs olyan magas épület, aminek a tetejéről ne tudnám leszarni Romero kétes hírnevét, mert ilyeneket tud összehozni a csávó 2016-ban.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Schafernél ott és akkor lecsapódott minden remény, és minden korábbi hiányérzetből származó frusztráció és várakozás. Ezzel az egész addig játékosszemmel vegetáló crowdfundingot új alapokra helyezte. Mellesleg a Broken Age kampányában még Ron Gilbert is fel volt (van) tüntetve designerként (ami nem így lett), aki akkoriban csatlakozott a Double Fine-hoz, tehát ez így nagyot szólt. Ráadásul Schafer és a DF egyáltlaán nem hibázott addig (OK, a Brütal Legend játékmentéért nem vagyok oda, de szórakoztató és hangulatos játék volt, mely sem a játékosoknál, sem a kritikusoknál nem bukott). Eleve AAA fejlesztőnek volt elkönyvelve, hiába gyártott akkoriban már kisebb játékokat - más designerekkel. Szóval az alacsony összeg, és az eredeti filléres terv ellenére, tényleg nagy feltámasztást vártak az emberek. Volt sok kalandjáték akkoriban is, de a piac nem volt telített, pláne az igazán jó darabokkal.
Mire jött a Thimbleweed Park, annál egyértelmű lett, hogy kis költségvetés a cél, tele lett a piac kalandjátékokkal, és jött több a kedélyeket lehűtő csalódás. Gilbert maga jó ideje csak kisebb játékoknál vállal szerepet.
Szóval a kettő összehasonlítható, mint az alma és a körte, de annál több dologban különböznek.
Megjegyzem, a Broken Age nekem is csalódás volt, mert ennél többet vártam, de azért nem rossz játék. A Thimbleweed Parkra is be kéne már fizetni, csak lusta vagyok, de tényleg sor kerül rá (szerk.: megpróbáltam, nem értem az appjukat, egyszerűen nem enged fizetni, pedig PayPal, majd Steamen vagy GOG-on, engem ezzel nem szívattok - megoldottam, de nem tetszik). Az alapelvárás az, hogy jobb legyen, mint a BA, és az inkább az adakozásom ellen hat, noha nem Gilbert tehet róla, hogy az nem lett klasszikus.
Romero helyzete is merőben más, mert ő egyedül csak az id-nél tett le valamit az asztalra (nem akármit!), és onnan is kirúgták (most ennek a hátterébe bővebben talán nem érdemes belemenni). Azóta mit ért el? Bukott nagyot a Daikatanával, dolgozott pár obskúrus projekten, azoktól is távozott, illetve amit az Ion Storm elért, az nem ő miatta volt. Kellene egy ember, akiről elhiszi az ember, hogy le tudja vezényelni a projektet. Ezt például Fargo jól el tudta hitetni, mert a múltja a megosztóbb produktumai ellenére is közismert volt ez a képessége, jól el is adta (könnyű és nem is alaptalan volt a kiadókra mutogatnia), és még ő is a KS kegyelmi állapotában ugrott fel a biciklire.
Még néhány megjegyzés.
1. A Doom előrendelésén kb. addig gondolkodtam, amíg volt rá esély, hogy normális arénás multit kínál. Jobban érdekel a kampány, és úgyis főleg azt gyűrném, de az illúzió miatt jó lett volna annak az esélye is. Mert én eddig életemben nem rendeltem elő akciójátékot, és nem is adakoztam rá.
2. Egyébként én tényleg nem rajongok annyira a multis arénázásért, bírom, de sosem szántam rá időt. 2004-től a CoD ment nálam, előtte meg Duke és Blood LAN-on, nem a Quake vagy az UT. Mondjuk a StarCraft II-t is a régi multis emlékek miatt szoktam venni (mármint a kampány mellett), nem azért, mert szánnék időt a multira. De annak legalább az első részét gyűrtem LAN-on.
3. Az egész "id-dolog" kapcsán van bennem némi bizalmi vákuum. Ki tett le onnan valamit az asztalra? Én a Doom II után a saját játékaikkal is csak hellyel-közzel vagyok meg, Carmack (a John D.) programozó, American McGee-nek csak az elborultságai jönnek be, Romerót kitárgyaltuk. Ja, Tom Hall csinált egy atombugos Anachronoxot, melyet alig ismerek, de biztos jó, igaz, nem FPS, és benne sincs ebben a projektben. Viszont az ő Wizardry-utód RPG-s kampánya is megbukott, melyet Brenda Brathwaite-tel és annak hites urával... hogy is hívják... John Romeróval nyomatott. Szegény Romero nyilván reklámarc lett volna, de az adakozókedv szinte csak csökkent tőle. Nagyon szorítok neki, nem írom le, de ne pénzt kérjen tőlem! Fizetem mondjuk a sörét, ha elmegyünk koccintani, beajánlom éjjeliőrnek, ilyesmi. Ha egy fantasztikus tudású ökölvívó-világbajnokot szétaláznak az utolsó néhány meccsén, majd 15 év múlva előkerül, marhára nem fogok rá súlyos összegekkel fogadni, még akkor sem, ha a korosodása nem zárná ki élből, hogy nyerhessen.
Telepítve? Nincs. Bemásolva ZDoomba? A Doom II biztos, az első részt nem tudom.
Sors bona, nihil aliud.
Jelen. Sosem játszottam a Wolfensteinnel, a Doom első 2 részébe ölt időm percekben mérhető (az Aliens Doomot végigtoltam easy-n, de az alapjáték abszolút nem érdekelt), a Doom 3 talán órákban, Quake első 2-be szintén csak belenéztem (Alien mod mondjuk szintén befigyelt), a 3-mal sokat játszottam, de legutoljára talán 10 éve volt a gépemen, a 4-ről csak tudom, hogy létezik. :) Hozzáteszem, az FPS műfaj mindig baromi messze állt tőlem, 1 kezem is sok lenne megszámolni, hányat toltam végig. Mindazonáltal elismerem Romeroék munkásságát, és játékaik hatását a VGA-k fejlődésére, ezért meghajtom előttük a fejem.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Tiszta sor, de Schafer népszerűsége hozta be a nagy lóvét, ami mögött meg pont azok az okok állnak, amiket te is említesz. Egyébként egy percig sem gondolom azt, hogy érdemtelenül kapta volna a malacperselyt, sőt, a Broken Age szvsz baromi jó játék lett (na persze azt én is elismerem, hogy a konkrét rajongói kívánalmak érezhetően egy percig sem érdekelték Schafert, csak nálam ez pozitívum).
Vagyis nem annyira népszerű és szem előtt lévő játékfejlesztő, mint Schafer. Al Lowe is hasonló cípőben járt a Larry-vel a KS egy teljesen másik "korszakában", mégis ugyanannyit gyűjtött, mint Gilbert. Rövid vélemény: nevetséges, ha nem bízol Ron Gilbertben kalandjáték-készítés terén, mert oké, hogy öreg róka, de nem is a Crysis 6-ot fejleszti. Persze, hogy jó lesz a Thimbleweed Park, az ellenkezőjét feltételezni kb. kultúrsznobság. :D
Romero sem AI partnereket, 50 fegyvert meg a fene tudja még milyen innovációt ígér (lsd. Daikatana), hanem egy olyan típusú játékot, amiben minimum kétszer jelesre vizsgázott, az Unreal Engine 4-ről pedig még néhány évig biztosan nem kell váltania. :D
Ha így fogalmazol, akkor feltétlenül érdemes: Romerónak nem tetszett a Quake 1-gyel felvett irány (technológiában előrelépünk, játékmenetben annyira nem), viszont olyan sokat kellett várni a Q1 engine-re, hogy ebben már senki sem akart egyetérteni vele. Egy ideig melózott a Q1-en, de nem igazán érdekelte a dolog, így nem adott bele mindent, ezért elküldték.
Semmit, de ez a Daikatana bukását leszámítva abszolút nem az ő hibája. Romero a Half-Life által indított új korszakban már dinoszaurusznak számított, így a Daikatana után (ami nem mellesleg a hosszú fejlesztési idő miatt azt is simán képes volt elhitetni bárkivel, hogy már a technológiában sem tud lépés tartani másokkal) senki sem bízott volna rá új projektet, ő meg szépen csendben visszavonult pár évre.
McGee Alice-e nálam alapmű, az Anachronox meg szintén erős kult státusznak örvend. Félve jegyzem meg, hogy utóbbi kategóriában egyébként ott van a Daikatana is: a rajongók a mai napig képesek peccselni és kétségtelen, hogy még a bugtengerben is vannak jó ötletek. Szvsz a "kihullás" óta a Daikatanát leszámítva az id mutatja a leggyengébb teljesítményt, szurkolok is az új csapatnak a Doomért.
Egyébként meg emlékezz a "Chinese Democracy-törvényre": ha hosszú hiátus után jelentkezel valami új cuccal, ami még jó is, soha a büdös életben nem fogod megkapni a neked kijáró pozitív visszajelzéseket, mert az nagyobb hírértékkel bír, ha a kritika legalább egy picit lehúzza. :D Tök ugyanez áll régi játékfejlesztőkre is.
Érted, ez egy "közepes" lemez:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=ehMPmKHO6Vg
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Pedig az Act 2-re rányomta a bélyegét a megfelelési kényszer. Érezhetően hosszabb akart lenni, keményebb feladványokat öntött bele az első adag fogadtatása után, de ez nem mindenhol tett neki jót.
Engem az amúgy nem zavar, hogy az évek változott Schafer humora, illetve más stílusú kicsit a hangvétel, nekem tetszett. De az, hogy ennek ellenére mi jön ki konklúziónak (már az Act 1 után), az nem volt igazán okos, inkább egy geget geggel fingós vicces játékban nem lett volna feltűnő. Szinte csak érdekesebb fantáziái voltak az embernek a "rejtély" feloldásáról, mint amit kaptunk. Amire csak azért nem számítottam első helyen, mert jobbat vártam. Egy közepes játéktól alap lett volna az a fordulat.
Amúgy nagyon jól elköltött pénz volt, mert alapvetően persze tetszett, és úgyis újrajátszom, family sharingben családon belül is lepörgött többször, nagy sikere volt amúgy. És még GOG-os extra példányt is kaptam. Megrövidítve nem lettem, nem mintha az élményt számszerűsíteni vagy forintosítani próbálnám :)
A The Cave játékmenetre és sztorira is túl egyszerű volt, szerettem a humorát, végigjátszottam hatszor, de annál több kell. A játékmenetnél nyilván ez a cél, de éppen a Broken Age kapcsán említett erőlködés miatt tudok aggódni kicsit, és a régi klasszikusoknál is voltak lólábak. Mindegy, ma befizettem rá, de azért piszok drága, kész kalandjátékért még sosem fizettem ennyit :D
Ettől még nem vagyunk róla meggyőzve, hogy a projektmenedzselésben világbajnok. És rutinos öreg rókák is el tudnak szúrni alapvető dolgokat. Már nyugtattam magam hasonlókkal máskor, és nem jött be - eléggé ;)
Az id-s egymásnak menéseket tekintve pedig nem kívánok és nem tudok állást foglalni, de megnyugtatóbb lenne, ha valahol befejezett és épkézláb játékkal bizonyított volna.
Megértem, kellően beteg, voltak benne jó ötletek, és nem is volt túl gyakori akkoriban egy efféle TPS-platformer keverék. Csak az érződik is rajta, hogy kutyulta a designt rendesen. Mivel ezt elkövette a folytatásban is, nem tudom arra fogni, hogy annyira új dolgot akart, hogy akkor egyszer úgy alakult. És feltenném a kérdést, hogy az Alice-eken kívül mivel bizonyított, de nem biztos, hogy érdekel a védőbeszéd. Egy ügyes gyerek, de egy profibb designer(csapat) elférne mellé.
Emlékszem a rajongásodra. Másra nem, sosem hallgattam meg. Sőt, egy lemezüket sem. Pár számmal találkoztam rádióban, szórakozóhelyen vagy filmekben.
Sors bona, nihil aliud.
Na, takarodj
Dark Soulsozni.Két hónappal előtte jött amúgy a Metallica Death Magneticje is (amit különbe' szeretek, de)... szal hjah
Pont emiatt is nem elég manapság pusztán a (márka)név pedigréje, legyen bármennyire is kiéhezve az adott rétegzsáner rétegközönsége. Divatmajmócákat leszámítva a pénzes többség már idősebb és bölcsebb / eléggé kiismerte a Kickstartert ahhoz, hogy ne élvezzen zöldhasúkat egy-egy potenciálisan ígéretes projekt hallatán, hanem a velő és tartalom felől érdeklődve tamáskodjon egy kicsit a fejest ugrás előtt. Szerintem jól van ez így. Romero hiába költött zseniális pályákat/játékmenetet eónokkal ezelőtt, hiába felelős az őrületünk tehetős hányadának alappilléreiért, a tettek és tények végtére többet nyomnak a latban a hírnévnél. Ez teljesen normális és egy pozitív dolog, örülök is neki, hogy ejtették a KS-t egy épkézláb prezentáció kieszközléséig! Mert egy alapszintű bizalom és reménykedés részemről azért megvan irántuk, most már csak a bizonyíték hiányzik, és úgy néz ki, az jönni is fog.
ibi amentia latet
Tehát a Broken Age-be belekötünk, ahol lehet, a kismillió apró hibát felhalmozó Psychonauts meg alapmű? :D Nem kifejezetten rólad beszélek, hanem az általános kritikai fogadtatásról, de azért na: a Broken Age még csukott szemmel is jobban van összerakva, mint a Psychonauts (ahol egyébként a történet bizonyos elemei hasonlóan idióták és értelmetlenek, az irányítás néhol borzasztóan rossz, a nehézség kiegyensúlyozatlan még a fixelt Steam verzióban is, a szinkronhangok közel felét borzasztó alakítások teszik ki idegesítő nyávogás formájában, néhány pálya meg annyira fájdalmasan közepes, hogy nem is értem stb.). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Psychonauts rossz játék, mert az összes hibájával együtt is baromi jó (persze a Sands of Time talpát sem nyalhatja meg, a Meat Circus meg úgy szar, ahogy van, de a Half-Life-ot sem a Xenért szerettük), tökéletes játék viszont nincs... kivéve a Doomot és a Duke 3D-t. :D
WAT?! :D Nem tudom, hogy nálad hol vannak az elvárások, de el kell, hogy szomorítsalak: még egy Monkey Island 1-et nem fog készíteni, mert bár minőségben azt csinálja 500 éve, nincs még egy első nagy dobás.
Valóban nem, de a biztosra nem lehet fogadni.
Akkor ugye nekem rajongóként nagyon kellene haragudnom bármelyik gyengébb GNR lemezre, a kritikai vélemény a Chinese Democracy-ról meg általánosan a "közepes". Nyilván nem kell elhinni, hogy így van, meg ha nem csíped a mjúzikot, akkor nem is fog érdekelni, de attól még tény, hogy a Chinese Democracy fantasztikus album és pl. 3x jobb, mint a megalomán, össze-vissza csapongó Use Your Illusion (na persze utóbbiról hülyeség lenne azt mondani, hogy a számok szintjén szar, mert tök sok klasszikus dal onnan jön, de lemezként fos). Nem úgy szólt, ahogyan a GNR megszokottan szól (pl. agyon van mixelve, a GNR meg korábban inkább a karcosabb hangzásról szólt + pont annyira mozdultak az industrial felé, hogy feltűnjön), tele volt új dolgokkal és Axl Rose centrikussággal, emiatt pedig bűnhődnie kellett (a frissen újjáalakult banda meg vígan játssza róla a számokat, a fanok meg általánosságban szeretik, de ez ugye már senkit sem érdekel :D).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ezen mi olyan meglepő? Én magam is 18 órát tettem bele, ott sajnos elfogyott a tartalom. :( Ehhez képest a Broken Age-be eddig 3-at sikerült, aztán ráuntam. Thimbleweed Park pedig a legnagyobb királyságnak tűni hosszú idő óta, szemberebbenés nélkül 50 dolcsival szálltam be.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Az az a lemez, amelyiknek mindenki a Guitar Hero-s verzióját töltötte torrentről a szarul kevert hivatalos helyett? :D Én is szerettem, de elég hit and miss cucc volt.
@sterner: Pont a mondanivalónak azt a részét kifogásoltam, hogy "6x végigjátszottam, de nem volt az igazi". Én a Cave-nél vmiért még mindig a DF által évek óta ígért 60 fps patchre várok, de asszem, hogy így 2016-ban már inkább feladom a dolgot, húzok egy strigulát az egyre testesebb "amikor hazudott a Double Fine" c. füzetecskémbe és végigjátszom inkább. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Az az album, aminek mindenki kihagyta a (oké, 3 évvel későbbi, lel) Beyond Magnetic című
lehúzásráadás-kislemezét, pedig azok a számok legalább annyira bénán keve-- akarom mondani ütősek, mint a DM-en lévők.ibi amentia latet
A Lulut viszont senki sem hagyta ki... sajnos. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nem tudod nekem behazudni, hogy a (post-drop) The View-n nem vicsorogtad magad ritmikusan fémeksztázisba. :D
Vagy hogy nem vagy vissza meg oda a Brandenburg szövegétől.
I would cut my legs and tits off
When I think of Boris Karloff and Kinski
In the dark of the moon
Nem-nem! :D
ibi amentia latet
Szerintem arra gondolt, hogy a Thimbleweed Park - mint Maniac Mansion utód - esetében többet vár, mint ami a The Cave-ben volt, noha önmagában az is egy remek játék, különben mi a csudáért játszotta volna végig hatszor?
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Ng3haLMh-qg
Első komment:
:DDDDDD Én csak annyira emlékeztem belőle, hogy iszonyúan végigröhögtem. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Azért a Psychonauts marha nagyot szólt amikor megjelent, tényleg behozott olyan szintű humort, sztorit és elborultságot, mellyel a 3D-s mascot platformerek sosem rendelkeztek (tudom, a Conker elég beteg, bár azzal éppen nem játszottam, és nem feltétlen abban az értelemben értettem). Nagyon bírom a Jak & Daxtert és a Ratchet & Clanket, de olyan viszonyítás, mint Tom és Kerryt mérni a South Parkhoz. Na jó, lehet, hogy kicsit túloztam :D
Olyanokat rósz fel neki, amik a műfaj a legkiemelkedőbb darabjaira is igazak voltak akkortájt. Mechanikailag is voltak benne jó ötletek és jó megvalósítások is, kár hogy igazán messzire nem jutott velük, és nem is folyékony, mint a Ratchet 2 (ami jórészt lövölde már). De ugye ezeket a főoldalon is bevallottam :)
Megvannak a maga hibái, akadnak az kétségtelen, de ettől még egy klasszikus, ahogy mondod. A Broken Age-ben viszont már kevésbé látom a maradandót, az új minőséget (és kisiklott benne nálam a komplett fősztori, a Psychonautsban meg nem - ez marha nagy különbség), de tény, hogy a hangszínészkedés jobb benne. Engem érdekelne egy BA2 is (bár nem hiszem, hogy muszáj folytatni a sztorit, legyen tehát DFA2), de meggondolnám a 30 dollárt is. A Psychonauts 2-be meg egy százassal szálltam be. Mondjuk 3D platformerre könnyebb kiéhezni, mint arena shooterre, kalandjátékra pedig eléggé nehéz :)
Mindig ellök tőle az irányítás. Billentyűvel próbálja a fene, a modern kontrollereket pedig nem szereti annyira, mint akár a Psychonauts.
Nekem a Maniac Mansion volt tőle az első ;) De arra gondoltam, hogy a The Cave egy könnyed móka, egyszerű feladványokkal, fölöslegesen fárasztó háromkarakteres, kisinventorys lótifutival, a sztori pedig vékonyka minden értelemben egy igazi kalandjátékhoz képest (az alapötlet amúgy jó volt). Vicces, semmi bajom vele, de nem "igazi" kalandjáték, csak "egy kis valami". Egyébiránt nagyon bejött a DeathSpank is, végül is az párbeszédeket tekintve még kalandjátékosabb is volt :)
A Thimbleweed Parktól nyilván egészen mást várok el, mást is ígérnek. Olyat viszont már régen alkotott Gilbert. Ja, a fantasztikus Monkey Island 2-vel, két noname arc segítségével. De bízom benne, be is szálltam ma. Korábban is inkább a lustaság fogott vissza, ahogy írtam.
De tényleg ne értsd félre az "ellentábort": itt mindenki szurkol Romerónak, nem is írta le senki végleg, sőt a többség epedve várja, hogy bízhasson benne, mint te. (Mikkát hagyjuk, majd idővel felveszi az RW-s ritmust, legfeljebb mentoráljuk a kölköt.)
Úgy értettem, hogy a Chinese Democracyért (is) rajongtál, és ez emlékezetes volt. Nem tudok hozzászólni, hogy milyen, ha most meg is hallgatnám egyszer, a zenei alulműveltségem és a bizonytalan első benyomás miatt az sem érne semmit.
@damoqles
Azt viszont meg is vettem. Kb. amikor két hónapos volt, de ezt nem tudom biztosan. Jó az, de a loudness war áldozata tényleg érezhető rajta, és nyilván nem ott találták fel a Metallicát (mert azon viszont növögettem fel). "Csak" egy jó zúzós album tőlük, amitől sok rosszabbal előálltak.
Sors bona, nihil aliud.
A kalandjátékok viszont igen és őszintén szólva én a Psychonauts humorát annyira nem kedveltem meg. Az elborultságot, az art designt és a baromi jó meta tartalmat imádom benne, de pl. ott is van néhány dolog, amit mellényúlásnak érzek. Ott van pl. Milla, aki alapból egy teljesen jó karakter, de van benne egy olyan furcsa szexualitás, ami baromira nem illik ahhoz a sztorielemhez, hogy gyerekeket enged az agyába. :D Ha az egyik speciális képességedet használod rajta (azt, amivel a többi szereplő szemszögéből láthatod a világot), akkor Raz átváltozik csecsemővé, amiből (na meg az elméjében lévő kvázi titkos szobából) lejött az, hogy ő amolyan anyaként tekint magára, de ettől még ugyanannyira wtf a dolog szexuális része. :D
A másik, hogy alapvetően baromi ügyesen egyensúlyozik a játék az ízléstelenség határán, néhol viszont átbillen rajta annyira, hogy akár a Conkerrel is játszhatnék, csak míg a Conker teljesen felvállalja, hogy egy faszság, addig a Psychonauts ezt keveri az artsy-fartsy tálalással. A kettő nem feltétlenül fér meg egy csárdában szerintem.
A Broken Age művészileg ennél sokkal-sokkal letisztultabb, az maga az artsy-fartsy mekka kb. hibátlanul még úgy is, hogy néha ott is felüti a fejét a Psychonauts totális őrülete. Kalandjátékként valóban nem Schafer csúcsteljesítménye, de egyébként - hogy teljesen sznob legyek - "auteurként" eléggé az. Szvsz a Full Throttle vagy a Grim Fandango óta nem hozott össze annyira "koherens egészet", mint a Broken Age.
Az meg oké, hogy játékmenetileg érdekes dolgokat csinál, de én nem 2005-ben láttam először, azóta meg szerkezetileg olyan jól lekoppintotta a Rocksteady az Arkham Asylummal, hogy még fejlesztett is rajta egy jó adagot (na persze nem platformingban :D). "Itt levitálok a félig-meddig nyílt világú estében, apró fejtörőket oldok meg, gyűjtögetem a több száz figmentet... de hol a Batman?" :D
Rendben, de csalsz, mert a Psychonauts 2005 óta fel lett újítgatva Steamen, szóval verném is az asztalt, ha nem támogatná a modern kontrollereket. :D A SoT egyébként teljesen játszható billentyűzet-egér kombóval, de pl. az Xbox 360 / One kontrolleren az összes gombot támogatja is, egyedül az analóg stick-eket érdemes Xpadderrel belőni a csalóka deadzone miatt.
Ez így van, de pont ennek is készült, míg a Thimbleweed Park kalandjáték lesz a szó legszorosabb értelmében, szóval nem tudom, miért pont a Cave alapján aggódsz. :)
A DeathSpank első két része (a Baconing még nem volt meg, de arról nem hallottam annyi jó dolgot, na meg nem is dolgozott rajta Gilbert papa) az egyedüli diabloid hack-n-slash kvázi-RPG whatever, amit végigvittem. Utálom a műfajt, de még így sem tudtam leakadni róla, kb. 3 nap alatt megvolt mindkét rész és - a Psychonauts-cal ellentétben - kb. végigröhögtem.
Én azt a részét nem értem, hogy egy legendának bármit is le kéne tennie az asztalra a bizalomhoz. A romerói absztrakt pályadesign annyira szerves része az FPS-nek úgy alles zusammen (+ egy olyan dolog, ami nem öregszik és ma is ugyanúgy működik, mint 20 éve), a Blackroom koncepciója meg annyira e köré épül, hogy ez a játék 1000%, hogy kurva jó lesz. Aggódni nincs miért, de majd úgyis rájöttök erre ti is, ha kijön a gameplay demo.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Attól függ melyik, sztoriban a Broken Age nálam alulmarad, de ha neked úgy jó, kaphat több artsy-fartsy pontot, tőlem viheti az összes fölöslegest, éppen most találtam a zoknis fiókban is párat :P
Amúgy nyilván más szabadságérzetet és interakciós szintet kínál, mint egy kalandjáték, és nem az a lényeg, hogy sztoriban nem lehet azok közül jobb vagy viccesebb nála némelyik. A pszichológiai analógiák nagyon jól működtek benne, minden közhellyel együtt - és van annyira más, mint az I Have No Mouth, And I Must Scream, hogy ne rivalizáljanak egymással :)
A legtöbb gyűjtögetős platformer vagy Zelda-like akció-kaland felemlegethető. Például nagyon finom falat az Okami, de az Arkham Asylum legközvetlenebb előképe a Beyond Good & Evil nálam.
Inkább érdekességként említettem meg, mert aktuális probléma, most fel van téve a gépemre. Billentyűvel és egérrel már szinte csak stratégiát vagyok hajlandó játszani. Preferencia okán is, illetve ülök muszájból eleget, hiába kényelmes a székem, ami megy még kényelmesebb pózban dögölve a tévém előtt, az onnan megy. Van amúgy hozzá third-party szoftverem, belőttem vele, de fura azért az emulált billentyűzet analóg karokon. Egyszerűen annak, aki ma elő akarja venni egy kiemelkedően fontos franchise meghatározó darabját, szembe kell néznie ezzel.
A Broken Age alapján jobban aggódom, és az alapján látszik, hogy nem is ugyanaz az elvárásunk, ha nem is feltétlen a feladványokat tekintve. Azt hittem, hogy Timnek - és Ronnak - ujjgyakorlat lesz, aztán másképp alakult. Basszus, három kalandjátékával játszottam Gilbertnek, ebből a legújabb lassan negyedszázados, és ahhoz is kellett három muskétás! Én bízom benne (jobban, mint a Psychonauts 2-ben), de nálam a 99% sem bizonyosság.
Egyébként miért győzködsz? Én befizettem rá. És te?
Dettó, de nálam csak az első rész pörgött le. Nagyon helyén volt a humora, és a játékmenet éppen annyira volt egyszerű, hogy szórakoztató tudjon lenni a gyakás anélkül, hogy a poénok útjában álljon.
Jó, én azért a Diablo 1-2-LotR kombóval elbántam, meg szigorúan co-opban pár egyedül inkább kerülendő néhány FPS-Diablóval (Borderlands, Dead Island).
Romeróval együtt már ketten vagytok ;)
Sors bona, nihil aliud.
Ha még él a péeshármad, akkor itt az egyszerűbb megoldás, de Ubisoft rimászter, szóval lehet, hogy bugos, mint a dög (720p-ben fut 60 fps-sel egyébként):
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=GL1cMKVp9OA
Lehet, de attól még itt egy profi szakács ígér annyit, hogy főz egy jót neked. :)
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
PS3-ra csak lemezest tudok venni acckamuzás nélkül. Ráadásul tényleg rossznak hírlik. Sok remasterrel játszottam, többnyire a legjobbakkal, de még azoknál is el tudok mosolyogni a fanfárokon (pl. a Jak II tömény szaggatásai a városban, ami nem kis részét teszi ki a játéknak), ha tudom, hogy PS2-n rosszabbak voltak.
A BG&E HD nem tűnt problémásnak (az a Ubi egyetlen remastere, amit dicsérni szoktak), amennyit eddig láttam belőle, a PC-s verzió viszont ott sem az igazi, és nyilván nem a grafikáról beszélek. Úgy tűnik, hogy a mai játékok már "időtállóbb irányítással" jönnek PC-re (XInputot csak nem lesz nehéz emulálni még sokáig, ellenben amikor konzolos játékokba bele sme tettek régen gamepadtámogatást, az vicc).
Emlékszem is rá történelemórákról, ő az aki még friss mamuthúsból főzte a palaeodiétát, mielőtt elkészítette a da Vinci megörökítette utolsó vacsoráját.
Sors bona, nihil aliud.
Azt a rohadt mekkora wall of textek...
Az utolsó oldal 99%-ban offtopik, szóval nem maradsz le semmiről, ha csak a Blackroom érdekel, és nem olvasod el.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
A kösz :) Igazság szerint beleolvasni se volt merszem, mert féltem hogy még reagálnom kell... esetleg pont egy WoT-ben XD