Mármint billentyűvel, tudtommal kontrollerrel nem működik gyárilag, csak ha ráügyeskeded. Mindenesetre én elvoltam vele, de éppen a SoT küzd érzékenységi problémával PC-vel.
Azt nem tudom, hogy az eredeti konzolos verzióban hogy van a dolog, mindenesetre PC-n ez fogad a kontroller beállításainál:
rwurl=http://i.imgur.com/VsJxuf0.jpg
A beállításokból is láthatod, hogy én ezt tökre nem használom (XPadder van helyette), de ha próbálkozásaim idejéről jól emlékszem, akkor úgy műxik a cucc, hogy ha ezt bármelyik gombra belövöd, a karakter az analóggal már nem fog sétálni, csak futni.
De istenigazából nem is ez a lényeg, mert egy PoP-ban én is belövöm még az XPadderen is a séta funkciót az analóg karra ahelyett, hogy veszítsek egy gombot a vezérlőn. A baj ott kezdődik, amikor egy settenkedős játékról van szó, hiszen a sétával Sznék jóval kisebb zajt csap, mint ha futna... akkor most képzeld el a szituációt, hogy éppen rá vagy gyógyulva az analóg karra, settenkedsz egy őr mögött, aztán véletlenül túltolod a joystickot, mire az a karaktered futni kezd, te meg cseszheted. Snake, Snaaaaaake! :D
Én ennek hatására bármelyik másik játékot már fel is adnám a méltán népszerű "a faszom se fog ezzel..." érvelésre alapozva, de mivel itt a rohadt Metal Gear Solidról van szó, én meg emulátorról nyomom, valamit ki fogok találni. Let's make MGS great again! :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Szerintem csak azért van ott, mert átkopírozták ide a billentyűs részét a menünek. Én mindent be tudok állítani mindenre, de a walk toggle-re nem vesz be egy gombot se a kontrollerről, ellenben a PC-s billentyűket igen. Magyarán gyárilag kontroller+billentyű kombóval használható. (De próbáld ki, hátha nálad megy.) Third-party szoftverrel (ami már csak a menübe kilépés lehetősége miatt is szinte muszáj), meg nincs ilyen gond. Az eredeti verzióban konzolon meg elvileg pláne nincs walk toggle alapból kiosztva, gyanítom, hogy ott a PC-vel szemben ott erre menüből se nagyon van opció, a kor egy PS2-es platformerjében sem találkoztam ilyennel.
Ennek az egész kérdéskörnek akkor lenne értelme, ha GameCube-on játszanád, vagy legalább biztosak lehetnénk benne, hogy autentikusan emulálva (különösen GC-kontroller híján hadd legyenek kétségeim). Szerintem is hülyebiztosabb énbiztosabb a toggle, de látatlanban egyáltalán nem tűnik szentségtörésnek.
És igen, a konkrét, általam nem ismert játéktól elvonatkoztatva játszottam már így lopakodós játékot, a PS2-es érából például az összes Sly Coopert. Nem hardcore játékok, de a lényeg ugyanaz: óvatosabban kellett tolni az analóg kart előre, és teljesen jól működött. Szóval talán megérted, ha tamáskodom egy sort, mielőtt meggyőzöl arról, hogy élből ökörség ez a módi.
óvatosabban kellett tolni az analóg kart előre, és teljesen jól működött.
De mi a fenének akarnám én óvatosan tolni? :D Az én fejemben az van, hogy "menni, előre", így ösztönösen tövig nyomom, amint nem figyelek oda rá (ezt teszi veled az, ha csak és kizárólag akciójátékokat játszol kontrollerről :D), szóval nekem ez így még akkor is rossz, ha meg tudnám szokni, és pont azért, mert meg kell szoknom.
Jogos, csak ugye az emulátor tudja, hogy nincs GC-kontrollered, így állítgathatod magadnak a deadzone-t és a radiust, szóval könnyedén meg lehet azt oldani, hogy tövig kelljen nyomnod a joy-t a futáshoz... csak mivel én egyébként is tövig nyomom, ez nem sokat segít, ha nem akarok 10 órás "megszoksz, vagy megszöksz" periódust magamnak.
Közben egyébként nyertem: van a Dolphinban egy tetszőlegesen belőhető "modifier" gomb, amit lenyomva tartva feleződik a radius, és mivel a GC-kontrolleren nincs bal ravasz, az én boxos vezérlőmön viszont van = WALK TOGGLE, elmehet a fenébe az eredeti irányítás. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nekem mindegy, hogy neked megszokás előtt/helyett nem tetszik, de te úgy dobtad be ezt ide, mint valami sosem látott megoldást (nem igaz), melytől az egyszeri játékosnak falnak kell mennie (jó pár millióan megúszták enélkül). Pedig teljesen bevett irányítási metódusról van szó, mely szerintem megszokás után nem is rossz. Pont ez az a rész, ahol az analóg kar hozzátehet az immerzióhoz azzal, hogy tojásokon kell lépdelni vele is, nem elég lenyomni egyszer egy plusz gombot.
Jogos, de csak egy oldalról, mert ha én immerszíven akarok lopakodni, akkor a próbálkozásomnak máris lőttek, amint azon kell röhögnöm, hogy emberem azért bukott le, mert véletlenül futásnak eredt az őr seggében. :D Ezt összehasonlítva mondjuk a régi survival horrorok "tank controls"-nak csúfolt irányítási sémájával ott pont azért működött a dolog, mert a béna irányítás remekül jelképezte a karaktered kiszolgáltatottságát. Snake nem kiszolgáltatott, Snake egy elitkommandós, aki soha nem kezdene el futni egy őr seggében.
Szvsz bármilyen karakterközpontú játéknál valamennyire akár még az irányításnak is lehet jellemábrázolási szerepe: a Prince of Persia-ban egy akrobatikus harcos vagy, akinek sietve végig kell nyomulnia egy bazi nagy palotán, szóval csak akkor fog lassítani, amikor szükséges. Az analóg walk funkció a SoT-ban egy kiegészítő, beleélésnövelő fícsör, és annak aranyos, de azt a kb. 3 "futásra jönnek a tüskék, ómájgááááád" részt leszámítva egyszer sem fogod használni.
Ezzel összehasonlítva egy lopakodós játék főhőse pont azt csinálja: lopakodik, így alig fog futkorászni, szóval fölösleges is kiemelni a futás funkcióját az irányítási sémájában. Az MGS-ben a futásnak olyannak kéne lennie, mint a sprintelésnek egy akciójátékban: jó, hogy van, gyakran hasznos, ha gyorsan akarsz helyet változtatni, de nem az a normál utazási sebességed.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Egyrészt minden játékismerkedésed úgy kezdődik, hogy "ez szar", aztán eljutunk az instant klasszikusig; másrészt javaslom, játszd végig az MGS-t, és rá fogsz jönni, hogy miért nem alapértelmezett a sétálás. Tényleg.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
Egyrészt minden játékismerkedésed úgy kezdődik, hogy "ez szar", aztán eljutunk az instant klasszikusig
Utálom ezt az általánosítást. Az előző oldalon ott a Harmony of Dissonance, ami jónak, de elbénázottnak tűnt elsőre, és a végére is az lett. Előtte ott volt a Hexen, aminek az eleje szar, a közepe jó, a vége meg kurva jó (és csak hogy felidézzek egy régi klasszikust: a System Shock 2-t is imádom, de aki azt mondja, hogy jó az első néhány órája, az hazudik). A Shadow Warrior 2-t meg elsőre szerettem, és a végére már nem.
Szóval remek állítás ez a mondatod, csak nem igaz: a véleményem nem változik, nem gondolom meg magamat, de nem is könyvelek el szarnak valamit, ha szar az első néhány órája. Nem úgy játszok, mint ahogyan te csinálod a New Vegassal. :P :D
Egyébként rengeteg példát tudok mondani, de inkább egyet a tetejéről: a Fallout 2 simán ott van nálam a top 3-ban, mint "best game ever", de a Temple of Trials-nál és Klamathnál borzalmasabb indulást el sem tudok képzelni, és Dentől kezded el azt érezni, hogy "oké, ez itt valami különleges". Nem azt mondom, hogy "szar az MGS", fogalmam sincs, hogy milyen az MGS, egyszerűen csak az első benyomást írtam le.
Azt meg elhiszem, hogy az MGS irányítását meg lehet szokni, sok év után meg még jónak is tűnhet, de attól még szar, nekem meg különösen nehezen veszi be a gyomrom.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Snake nem kiszolgáltatott, Snake egy elitkommandós, aki soha nem kezdene el futni egy őr seggében.
Ez már lassan inkább az elmélkedős topikba való, bár lassan is ki is fúlik úgyis. Legalábbis én elvonatkoztatnék az egyedi preferenciádtól, pláne a Twin Sanakes ismerete nélkül (a sima PC-s MGS1-et meg én nem tudtam soha megszokni). A felvetés érdekes, mert egy ügyességi játékban (értsd itt: mindenben, ahol nem a karakter statjai jelentik a fő szempontot, hanem a játékos "skillje") szerintem meg éppen nincs ilyen, Snake csak egy eszköz, akin keresztül te válhatsz elitkommandóssá. Amit ha béna vagy, marhára el is cseszhetsz. Attól, hogy Duke Nukem vagy Doomguy kemény, nem várom el, hogy legnehezebb nehézségi szinten jöjjön a gyors a halál. Ha a játékban nem vagy elég jó, akkor az első sarkon karóra tűzik a szuperhősöd fejét.
Ugyanakkor meg az nem járja, ha egy Deus Exben a nanotáp karakteredhez képest szívósabb egy átlag gettós rosszarcú, mert a nominális, tőled független statban. Az már rendben van, amihez a te ügyességed kell. De stratégiákban is nehezen viselem, ha az ellenség ugyanazon egysége erősebb az enyémnél, mert megemelem a nehézségi szintet (lásd Total War).
a System Shock 2-t is imádom, de aki azt mondja, hogy jó az első néhány órája, az hazudik)
akkor én hazudok, mert nekem az eleje is kurva hangulatos már
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Írjatok fel engem is a hazugok listájára. A tréning utáni valódi kezdés kifejezetten jó szerintem:
rwurl=https://youtu.be/Weroz7ACFfM?t=22m34s
Én emlékszem, annak idején mennyire nem volt kedvem kimenni az első ajtón, miután végignéztem a menekülős jelenetet. :)
a System Shock 2-t is imádom, de aki azt mondja, hogy jó az első néhány órája, az hazudik
Szerintem most menj haza, részeg vagy. Az SS2 felütése - már a tréning is, a különböző kasztok bemutatásával, de aztán az első szint, az első találkozások... - elképesztően zseniális. Vagy most hazudok!
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
azok a hangok, a zene (kicsit a thing-re emlékeztet) annyira hatásosak hogy most is borsózik tőle a hátam. annyira egyben van az egész, hogy a (már akkor) foskazalnak számító grafika se tudta elbaszni
az audiologok meg... külön felérnek egy rémregénnyel :)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Hazudsz, de nem szándékosan, hanem a nosztalgia miatt.
Adok neked kontextust: 2013-ban játszottam először a játékkal. A tréninget végigásítoztam (persze tudom, hogy nektek "MÁR A TRÉNING IS", ami igazából nosztalgiamentes módban azt jelentené, hogy "tudom, hogy rossz meg uncsi, ezért emelem ki külön, hogy már az is" :D), az első kb. 2 óra meg egy kínszenvedés volt a hajón max nehézségen. Onnantól kezdett el bejönni a játék, amikortól már láttam, hogy mire megy ki a level design meg a fejlődésrendszer, a bevezető rész (bár azt én sem tagadom, hogy hangulatos, na de bumm, az egész játék az, sőt, a későbbiekben lesz az atmoszféra is igazán csillagos ötös) egyáltalán nem esett jól.
99-ben persze biztos, hogy nagyon jó volt, mert volt még más is, ami elvigye a hátán (pl. szép is volt a grafika, manapság már csak stílusos), meg néhány évvel korábban még bőven a Doom-féle in medias res kezdés volt a divat, szóval akkoriban frissnek hatott a tréning meg a Half-Life-féle tram ride (érdekes módon már a Half-Life 2 bejelentésekor sietve jegyezte meg a Valve, hogy a folytatásban már nem lesz 10 percnyi passzív ásítozás indulásként, és hopp, nem is volt, mennyivel emlékezetesebb is a HL2 indítása)... ma meg inkább a Doom elé ülsz le szívesebben, mert nincs bullshit, csak E1M1. Másrészt meg ha nagyon jó egy játék - és csak hogy mindenkit emlékeztessek: a System Shock 2 egy zseniális játék -, akkor utólag felértékelődik benned a gyenge bevezetés is, mert tudod, hogy mi jön utána, ügyesebb is lettél, így könnyebben veszed az akadályokat. Én sem úgy ülök le manapság a Fallout 2 elé, hogy "na, legyünk túl ezen a patkányirtós szaron, aztán irány a good shit", mert az évek megszépítették, én meg egy csomó olyan trükköt magamra szedtem, amikkel baromi gyorsan túlvagyok rajta, szóval ma már nem fáj.
Szóval oké, én ezekből az okokból elfogadom, hogy nektek a SS2 eleje is tetszett, csak nekem mindig eszembe jutnak azok a kezdő képsorok más játékokból, amik viszont rohadtul elnyűhetetlenek és abszolút zseniálisak... na, velük szemben lenne igazságtalanság, ha a SS2 kezdését melléjük tenném. Amikor a Symphony of the Night-nak mindjárt az elején megküzdesz Drakulával és meg is vered (na nem azért, mert ügyes vagy elsőre, hanem mert úgy van szkriptelve a játék, viszont a második végigjátszásnál, amikor már tudod, hogy mit kell csinálnod "igaziból" is meg lehet verni, jutalomként pedig Alucard jobb statokkal indul), majd egy iszonyú élvezetes néhány folyosó keretében bemutatják, hogy milyen erős lesz Alucard és milyen képességei lesznek a későbbiekben... na az zseniális. Amikor a Half-Life 2-ben próbálod kitalálni, hogy milyen helyre kerültél, miközben két-három jelenettel tökéletesen érzékeltetik a diktatúrát, a fizika alapjait pedig intuitív módon mutatják be ("pick up that can")... az zseniális. Amikor a Fallout 3-ban konkrétan megszületsz, majd szépen-lassan végigvezetnek a karaktergeneráción és a játék alapjain, hogy aztán egy óra múlva egy kis akciózás után kinyíljon a világ, a Fallout 1 elején olvasott leírás pedig 3D-ben elevenedjen meg (kilépsz a szabad ég alá, a szemeid pedig fokozatosan szokják meg a fényt)... az zseniális. Amikor a Bioshock elején lezuhansz a repülővel, majd a búvárharang levisz a városba (enyhe főhajtás a HL1 tram ride-ja előtt), hogy aztán ott Atlas megtanítson a játék alapjaira meg a plasmid-fegyver kombók lehetőségére... az zseniális. Amikor az Arkham City-ben kiszolgáltatottá teszik Bruce Wayne-t, hogy egy kis történeti felvezetés és akciózás után felvedd a Batsuitot és újra Batmannek érezhesd magadat... az zseniális. Amikor a DOOM-ban kikelsz a szarkofágból és azonnal irtanod kell a népet, majd egy kis felvezetésnyi aréna-fps után a liftben beüt a metál, beugrik a Doom-logó, aztán a zene megszakad, ahogyan Doomguy betölti a shotgunt és kilép a Mars felszínére... az zseniális. Ezekhez képest a SS2 indítása jóindulattal (amiből bennem a 2013-as évből kifolyólag nem igazán van) is csak közepes, de inkább gyenge.
Hazudsz, de nem szándékosan, hanem a nosztalgia miatt.
:DDDDDD Köszönöm, hogy eldöntöd, és megmondod, hogy mit érzek, vagy esetünkben érzünk, erre nagyobb szükség van erre a fórumon, mint ezer Grifterre vagy Mokenre, ráadásul wall of textben, mert ha sokat írsz róla, akkor bizony IGAZ LESZ, emlékezzünk csak a Fallout 3 "Oblivion with guns" okosságra régről, ugye, ÚGY LETT. Minél inkább írtál róla, minél többször, annál inkább. Belemegyek, mert nincs jobb dolgom, és ha jó bő lére eresztve leírom, attól EZ IS IGAZZÁ VÁLIK. És akkor a két, egymást ütő igazság közül az lesz az igazabb, aki tovább fárasztja magát ezzel a faszsággal.
Adok neked kontextust: 2013-ban játszottam először a játékkal.
Adok neked én is egyet: leszarom. De ha már mutogatunk, én először 99 környékén, egy Gurus demó segítségével nyüstöltem a játékot, amelyben BESZARSZ, de a borzalmas tréning egy része, meg az első szint volt. Akkoriban még nem tudtam, hogy szerinted mit kellene gondolnom a kezdésről, így szimplán csak azért szerettem bele a játékba, mert elvarázsolt az első szint - A KEZDÉS, MOTHER OF GOD -, akkoriban fogalmam sem volt róla, hogy milyen az első rész - amit felújított, Night Dive-os változatban játszottam végig tavaly, szar is lett, mert hát nem a megjelenéskor játszottam vele! -, semmit nem tudtam a játékról. Az, hogy SZERINTED mik a jó kezdések - és biztos vagyok benne, hogy a véleményed alátámasztható YouTube-os sztárok videóival, vagyis gondolom ettől aztán IGAZZÁ VÁLIK, mert hát más is így gondolja, vagy te gondolod így, mert hallottad mástól, lényegtelen is - az valójában nem jelent esetünkben semmit; azt, hogy hány emberre hatott az a kezdés, amit te leszarozol, nos... valójában az sem, mert egyrészt többször kiderült már, hogy a véleményed igen... furcsa, másrészt pedig attól, hogy te itt Wall of Textben véded az igazadat, az attól egyrészt még nem lesz igazzá mindenki számára, másrészt meg pont nem változtat azon, hogy hülyeséget írtál, de a fiadnak-borjadnak tekinted, és tűzön-vízen keresztül is megvéded, ahogy mindig is tetted az elmúlt években. Nincs ezzel gond, megszoktuk már, tízből kilencszer én is ignorálom általában, csak most pont ráérek, gondoltam, rápörgök egy kicsit, hogy nehogy azt hidd, hogy attól, hogy valaki nem kezd el veled valamiről vitatkozni, az automatikusan azt jelenti, hogy igazad van. És a slusszpoén?
Az, hogy kinek van igaza, kimutathatatlan, mert egyszerűen ízlésekbe szállunk bele vitázni, de hát ez is rég megszokott dolog már, a HW-n is az volt, meg itt is az marad. Neked 2013-ban unalmas volt, nekem 99-ben, 2002-ben, 2006-ban, 2010-ben, meg tavaly, nem, mert bevezet valamibe, finoman és elképesztően okosan, mindezt ráadásul úgy teszi, hogy tényleg még a demóba is ezt a részt rakták, a demóba, amely, biztos vagyok benne, a hazai fanbázis nagy részének felejthetetlen élmény. És nem, nem azért, mert akkor szép volt - a Dark endzsim már akkor is rusnya volt, kapott is miatta nem kevés kritikát, no meg a zárt terei miatt, meg a Thiefből átemelt lopakodást sem kedvelték sokan, pláne, mert a körítés egy része kimaradt, így szinte értelmezhetetlen néhány helyen - ahogyan a bevezetés is, amin te unatkoztál, emberek százezreinek magyarázta el értelmesen, mi fán terem egy FPS-be oltott RPG, hiszen akkoriban - de hát sajnos még ma sem - teremtek ezek minden fán.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
a Fallout 3 "Oblivion with guns" okosságra régről, ugye, ÚGY LETT.
Erre nem akarok reagálni semmit sem, mert nem tetszene, amit leírnék... de hé, az első óráról az előbb mondtam, hogy zseniális, érd be ennyivel. :D
A többivel meg az a helyzet, hogy én tökre nem vitatkozni akartam, egyszerűen csak érdekes téma megnézni, hogy mai szemmel egy régi klasszikus mit csinálhat rosszul. Azt sem mondom, hogy nekem húdeigazam van, csak meg tudom indokolni, hogy miért gondolom úgy, ahogy, te meg jössz itt a gurus demóval meg még 50 irreleváns hülyeséggel, Youtube-bal meg egy kis személyeskedéssel. Elhiszem, hogy neked bejött, és nem vagy egyedül, a nosztalgiamentes miértre lettem volna kíváncsi (és nem, az, hogy leírod, hogy szerinted hülyeség a véleményem, nem érv).
Nekem pl. valószínűleg akkor jött volna be a játék eleje, ha nem egy csavarkulccsal kell szerencsétlenkednem, hanem valami más, a választott kasztnak megfelelő eszközzel (pl. igazán nem fájt volna, ha a katona pisztollyal kezd), ami nem lassítja annyira a pacinget, a biztonsági kamerák kiiktatását meg gyorsabbá teszi. A nagy egészet nézve elhanyagolható probléma, de igazából röhögnöm kell, ha arra gondolok, hogy pont a játék eleje volt demóban (lehet, hogy ez is hozzájárult a nagyon gyenge eladásokhoz?). Valahol azért megértem, elvégre egy RPG-nek nem rakhatod csak úgy oda a közepét, Half-Life Uplink szintű "vertical slice-ra" meg kevés fejlesztőnek telik (mondjuk azért így belegondolva pl. a Desperados is egy teljesen eredeti küldetést kapott a demójában, sőt, még a Prince of Persia 3D-hez is a játék egy későbbi pályáját tervezték át kompaktabbra és noob-barátabbra).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Zaxx írta: Adok neked kontextust: 2013-ban játszottam először a játékkal. A tréninget végigásítoztam (persze tudom, hogy nektek "MÁR A TRÉNING IS", ami igazából nosztalgiamentes módban azt jelentené, hogy "tudom, hogy rossz meg uncsi, ezért emelem ki külön, hogy már az is" :D), az első kb. 2 óra meg egy kínszenvedés volt a hajón max nehézségen. Onnantól kezdett el bejönni a játék, amikortól már láttam, hogy mire megy ki a level design meg a fejlődésrendszer, a bevezető rész (bár azt én sem tagadom, hogy hangulatos, na de bumm, az egész játék az, sőt, a későbbiekben lesz az atmoszféra is igazán csillagos ötös) egyáltalán nem esett jól.
Úgy elpicsázott a játék az elején, hogy azóta is fáj a kazuár gémer önérzetednek. Tiszta sor! :]
ShowHide spoiler #
Nem használtad elégszer az "(isten)igazából" kifejezést, azért lett gyenge az érvelésed.
Úgy elpicsázott a játék az elején, hogy azóta is fáj a gémer önérzetednek.
Egyébként egy sokk volt elsőre a nehézség. :D Legmagasabb fokozaton rohadt erőset üt egy sima zombi is, skillből meg nem igazán lehet kitérni előlük (ezt sem értettem, tulajdonképpen nincs patternjük, szinte bugosnak tűnnek az ütésanimációk).
Lehet, hogy gyenge érvelés, nem tudom, de én legalább érveltem. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
NightBagoly írta: :DDDDDD Köszönöm, hogy eldöntöd, és megmondod, hogy mit érzek, vagy esetünkben érzünk, erre nagyobb szükség van erre a fórumon, mint ezer Grifterre vagy Mokenre, ráadásul wall of textben, mert ha sokat írsz róla, akkor bizony IGAZ LESZ, emlékezzünk csak a Fallout 3 "Oblivion with guns" okosságra régről, ugye, ÚGY LETT. Minél inkább írtál róla, minél többször, annál inkább. Belemegyek, mert nincs jobb dolgom, és ha jó bő lére eresztve leírom, attól EZ IS IGAZZÁ VÁLIK. És akkor a két, egymást ütő igazság közül az lesz az igazabb, aki tovább fárasztja magát ezzel a faszsággal.
Hahahahahaha.... hányszor megfogalmazódott már bennem ez itt, csak lusta voltam leírni :DDD
Kérek még öt kommentet, amiben valaki leírja, hogy hülye vagyok, mert nem ért egyet a véleményemmel. Bagolytól pedig az ötszázadik elmés érvelést arról, hogy nincs igazam, hiszen:
- wall of textben fejtettem ki
- hülyeség, mert csak
- ha én mondok valamit, univerzális igazságként kezelem (nem).
Nyilvánvaló, hogy mindhárom érv a System Shock 2-ről szól, nem pedig rólam, de ezt már megszoktuk az interneten. Minőségi társalgás, az én IQ-mat már meg is haladja, szóval inkább kiszállnék.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Én azért nem fáradok, mert nem az én álláspontomon pörögsz, sőt valószínűsítem, hogy itt a többség nem hiszi zseniálisnak már a tutorialt is, nem hiszi az első pár órát a legjobbnak a világtörténelemben, amit egy más játék nem csinált jobban, satöbbi. Komolytalan végletek felé lett rugdosva a téma, miközben az alapfelvetésed pusztán annyi volt, hogy mindenki számára evidensnek kell lenni: az első néhány óra nem jó. Ezzel lehessen már egyet nem érteni a személyes tapasztalataid és faksznijaid internalizálása nélkül, meg az önkéntes mártírhalálod elkerülésével. Nekem például pontosan azért tetszettek a nyitány órái, mert nem fogott kacsón a játék, de az is igaz, hogy nem a legmagasabb nehézségen indultam neki, mert már akkoriban is tisztában voltam a veszélyével, hogy annak aránytalanul élménytorzító mellékhatásai lehetnek.
Lehet egyet nem érteni, engem nem is ez zavar (sőt, pont az lenne az érdekes, mert lehetne az indokokon mondjuk elgondolkodnom nekem is), hanem ez a hatvanadjára már kurvára fárasztó mini-palotaforradalom Bagolytól a "kicsi a rakás" elemmel súlyosbítva. Nem azért szoktam kommentelni, hogy más kiakadjon rajta, szóval ha objektíve nincs mit tárgyalni, csak ez a "wall of textezel meg hülye vagy" szintű gyerekes faszság a téma már megint, hatvanadjára, akkor tökre nem érdekel az egész, de még annyira se, hogy megvédjem magamat.
Nekem például pontosan azért tetszettek a nyitány órái, mert nem fogott kacsón a játék, de az is igaz, hogy nem a legmagasabb nehézségen indultam neki, mert már akkoriban is tisztában voltam a veszélyével, hogy annak aránytalanul élménytorzító mellékhatásai lehetnek.
Gondoltam beidézem példának, hogy ezt hívják érvelésnek. :D A handholding hiánya egyébként nálam is pozitív volt, meg az is, hogy ott egy szép, nagy bejárható terület, amin tényleg van mit bejárni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Lehet, hogy a Bagoly által felhozott demo neked irreleváns, de az biztos, hogy nem ő volt az egyetlen, aki a demón keresztül találkozott először a játékkal, és az igen, nekem is meghatározó élmény volt, és azonnal akartam a többit, pedig pont az általad kritizált rész volt benne. Én amúgy évekkel később játszottam végig a játékot (vagy 3-4 éve?), de az akkori élmény olyan erős volt, hogy még akkor is élveztem az elejét. Nosztalgia? Nyilván benne van, csak ne csodálkozz, hogy hirtelen neked esett mindenki. (Úgy értve, hogy a szokásosnál is jobban. :>)
Mármint billentyűvel, tudtommal kontrollerrel nem működik gyárilag, csak ha ráügyeskeded. Mindenesetre én elvoltam vele, de éppen a SoT küzd érzékenységi problémával PC-vel.
Sors bona, nihil aliud.
Jah, jah, Ultra Mario-n begyakorolhattad volna!
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Azt nem tudom, hogy az eredeti konzolos verzióban hogy van a dolog, mindenesetre PC-n ez fogad a kontroller beállításainál:
rwurl=http://i.imgur.com/VsJxuf0.jpg
A beállításokból is láthatod, hogy én ezt tökre nem használom (XPadder van helyette), de ha próbálkozásaim idejéről jól emlékszem, akkor úgy műxik a cucc, hogy ha ezt bármelyik gombra belövöd, a karakter az analóggal már nem fog sétálni, csak futni.
De istenigazából nem is ez a lényeg, mert egy PoP-ban én is belövöm még az XPadderen is a séta funkciót az analóg karra ahelyett, hogy veszítsek egy gombot a vezérlőn. A baj ott kezdődik, amikor egy settenkedős játékról van szó, hiszen a sétával Sznék jóval kisebb zajt csap, mint ha futna... akkor most képzeld el a szituációt, hogy éppen rá vagy gyógyulva az analóg karra, settenkedsz egy őr mögött, aztán véletlenül túltolod a joystickot, mire az a karaktered futni kezd, te meg cseszheted. Snake, Snaaaaaake! :D
Én ennek hatására bármelyik másik játékot már fel is adnám a méltán népszerű "a faszom se fog ezzel..." érvelésre alapozva, de mivel itt a rohadt Metal Gear Solidról van szó, én meg emulátorról nyomom, valamit ki fogok találni. Let's make MGS great again! :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Szerintem csak azért van ott, mert átkopírozták ide a billentyűs részét a menünek. Én mindent be tudok állítani mindenre, de a walk toggle-re nem vesz be egy gombot se a kontrollerről, ellenben a PC-s billentyűket igen. Magyarán gyárilag kontroller+billentyű kombóval használható. (De próbáld ki, hátha nálad megy.) Third-party szoftverrel (ami már csak a menübe kilépés lehetősége miatt is szinte muszáj), meg nincs ilyen gond. Az eredeti verzióban konzolon meg elvileg pláne nincs walk toggle alapból kiosztva, gyanítom, hogy ott a PC-vel szemben ott erre menüből se nagyon van opció, a kor egy PS2-es platformerjében sem találkoztam ilyennel.
Ennek az egész kérdéskörnek akkor lenne értelme, ha GameCube-on játszanád, vagy legalább biztosak lehetnénk benne, hogy autentikusan emulálva (különösen GC-kontroller híján hadd legyenek kétségeim). Szerintem is
hülyebiztosabbénbiztosabb a toggle, de látatlanban egyáltalán nem tűnik szentségtörésnek.És igen, a konkrét, általam nem ismert játéktól elvonatkoztatva játszottam már így lopakodós játékot, a PS2-es érából például az összes Sly Coopert. Nem hardcore játékok, de a lényeg ugyanaz: óvatosabban kellett tolni az analóg kart előre, és teljesen jól működött. Szóval talán megérted, ha tamáskodom egy sort, mielőtt meggyőzöl arról, hogy élből ökörség ez a módi.
Sors bona, nihil aliud.
De mi a fenének akarnám én óvatosan tolni? :D Az én fejemben az van, hogy "menni, előre", így ösztönösen tövig nyomom, amint nem figyelek oda rá (ezt teszi veled az, ha csak és kizárólag akciójátékokat játszol kontrollerről :D), szóval nekem ez így még akkor is rossz, ha meg tudnám szokni, és pont azért, mert meg kell szoknom.
Jogos, csak ugye az emulátor tudja, hogy nincs GC-kontrollered, így állítgathatod magadnak a deadzone-t és a radiust, szóval könnyedén meg lehet azt oldani, hogy tövig kelljen nyomnod a joy-t a futáshoz... csak mivel én egyébként is tövig nyomom, ez nem sokat segít, ha nem akarok 10 órás "megszoksz, vagy megszöksz" periódust magamnak.
Közben egyébként nyertem: van a Dolphinban egy tetszőlegesen belőhető "modifier" gomb, amit lenyomva tartva feleződik a radius, és mivel a GC-kontrolleren nincs bal ravasz, az én boxos vezérlőmön viszont van = WALK TOGGLE, elmehet a fenébe az eredeti irányítás. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nekem mindegy, hogy neked megszokás előtt/helyett nem tetszik, de te úgy dobtad be ezt ide, mint valami sosem látott megoldást (nem igaz), melytől az egyszeri játékosnak falnak kell mennie (jó pár millióan megúszták enélkül). Pedig teljesen bevett irányítási metódusról van szó, mely szerintem megszokás után nem is rossz. Pont ez az a rész, ahol az analóg kar hozzátehet az immerzióhoz azzal, hogy tojásokon kell lépdelni vele is, nem elég lenyomni egyszer egy plusz gombot.
Sors bona, nihil aliud.
Jogos, de csak egy oldalról, mert ha én immerszíven akarok lopakodni, akkor a próbálkozásomnak máris lőttek, amint azon kell röhögnöm, hogy emberem azért bukott le, mert véletlenül futásnak eredt az őr seggében. :D Ezt összehasonlítva mondjuk a régi survival horrorok "tank controls"-nak csúfolt irányítási sémájával ott pont azért működött a dolog, mert a béna irányítás remekül jelképezte a karaktered kiszolgáltatottságát. Snake nem kiszolgáltatott, Snake egy elitkommandós, aki soha nem kezdene el futni egy őr seggében.
Szvsz bármilyen karakterközpontú játéknál valamennyire akár még az irányításnak is lehet jellemábrázolási szerepe: a Prince of Persia-ban egy akrobatikus harcos vagy, akinek sietve végig kell nyomulnia egy bazi nagy palotán, szóval csak akkor fog lassítani, amikor szükséges. Az analóg walk funkció a SoT-ban egy kiegészítő, beleélésnövelő fícsör, és annak aranyos, de azt a kb. 3 "futásra jönnek a tüskék, ómájgááááád" részt leszámítva egyszer sem fogod használni.
Ezzel összehasonlítva egy lopakodós játék főhőse pont azt csinálja: lopakodik, így alig fog futkorászni, szóval fölösleges is kiemelni a futás funkcióját az irányítási sémájában. Az MGS-ben a futásnak olyannak kéne lennie, mint a sprintelésnek egy akciójátékban: jó, hogy van, gyakran hasznos, ha gyorsan akarsz helyet változtatni, de nem az a normál utazási sebességed.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Egyrészt minden játékismerkedésed úgy kezdődik, hogy "ez szar", aztán eljutunk az instant klasszikusig; másrészt javaslom, játszd végig az MGS-t, és rá fogsz jönni, hogy miért nem alapértelmezett a sétálás. Tényleg.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
Utálom ezt az általánosítást. Az előző oldalon ott a Harmony of Dissonance, ami jónak, de elbénázottnak tűnt elsőre, és a végére is az lett. Előtte ott volt a Hexen, aminek az eleje szar, a közepe jó, a vége meg kurva jó (és csak hogy felidézzek egy régi klasszikust: a System Shock 2-t is imádom, de aki azt mondja, hogy jó az első néhány órája, az hazudik). A Shadow Warrior 2-t meg elsőre szerettem, és a végére már nem.
Szóval remek állítás ez a mondatod, csak nem igaz: a véleményem nem változik, nem gondolom meg magamat, de nem is könyvelek el szarnak valamit, ha szar az első néhány órája. Nem úgy játszok, mint ahogyan te csinálod a New Vegassal. :P :D
Egyébként rengeteg példát tudok mondani, de inkább egyet a tetejéről: a Fallout 2 simán ott van nálam a top 3-ban, mint "best game ever", de a Temple of Trials-nál és Klamathnál borzalmasabb indulást el sem tudok képzelni, és Dentől kezded el azt érezni, hogy "oké, ez itt valami különleges". Nem azt mondom, hogy "szar az MGS", fogalmam sincs, hogy milyen az MGS, egyszerűen csak az első benyomást írtam le.
Azt meg elhiszem, hogy az MGS irányítását meg lehet szokni, sok év után meg még jónak is tűnhet, de attól még szar, nekem meg különösen nehezen veszi be a gyomrom.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ez már lassan inkább az elmélkedős topikba való, bár lassan is ki is fúlik úgyis. Legalábbis én elvonatkoztatnék az egyedi preferenciádtól, pláne a Twin Sanakes ismerete nélkül (a sima PC-s MGS1-et meg én nem tudtam soha megszokni). A felvetés érdekes, mert egy ügyességi játékban (értsd itt: mindenben, ahol nem a karakter statjai jelentik a fő szempontot, hanem a játékos "skillje") szerintem meg éppen nincs ilyen, Snake csak egy eszköz, akin keresztül te válhatsz elitkommandóssá. Amit ha béna vagy, marhára el is cseszhetsz. Attól, hogy Duke Nukem vagy Doomguy kemény, nem várom el, hogy legnehezebb nehézségi szinten jöjjön a gyors a halál. Ha a játékban nem vagy elég jó, akkor az első sarkon karóra tűzik a szuperhősöd fejét.
Ugyanakkor meg az nem járja, ha egy Deus Exben a nanotáp karakteredhez képest szívósabb egy átlag gettós rosszarcú, mert a nominális, tőled független statban. Az már rendben van, amihez a te ügyességed kell. De stratégiákban is nehezen viselem, ha az ellenség ugyanazon egysége erősebb az enyémnél, mert megemelem a nehézségi szintet (lásd Total War).
Sors bona, nihil aliud.
Pedig nem szoktam.
ibi amentia latet
akkor én hazudok, mert nekem az eleje is kurva hangulatos már
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Írjatok fel engem is a hazugok listájára. A tréning utáni valódi kezdés kifejezetten jó szerintem:
rwurl=https://youtu.be/Weroz7ACFfM?t=22m34s
Én emlékszem, annak idején mennyire nem volt kedvem kimenni az első ajtón, miután végignéztem a menekülős jelenetet. :)
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Szerintem most menj haza, részeg vagy. Az SS2 felütése - már a tréning is, a különböző kasztok bemutatásával, de aztán az első szint, az első találkozások... - elképesztően zseniális. Vagy most hazudok!
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
azok a hangok, a zene (kicsit a thing-re emlékeztet) annyira hatásosak hogy most is borsózik tőle a hátam. annyira egyben van az egész, hogy a (már akkor) foskazalnak számító grafika se tudta elbaszni
az audiologok meg... külön felérnek egy rémregénnyel :)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Hazudsz, de nem szándékosan, hanem a nosztalgia miatt.
Adok neked kontextust: 2013-ban játszottam először a játékkal. A tréninget végigásítoztam (persze tudom, hogy nektek "MÁR A TRÉNING IS", ami igazából nosztalgiamentes módban azt jelentené, hogy "tudom, hogy rossz meg uncsi, ezért emelem ki külön, hogy már az is" :D), az első kb. 2 óra meg egy kínszenvedés volt a hajón max nehézségen. Onnantól kezdett el bejönni a játék, amikortól már láttam, hogy mire megy ki a level design meg a fejlődésrendszer, a bevezető rész (bár azt én sem tagadom, hogy hangulatos, na de bumm, az egész játék az, sőt, a későbbiekben lesz az atmoszféra is igazán csillagos ötös) egyáltalán nem esett jól.
99-ben persze biztos, hogy nagyon jó volt, mert volt még más is, ami elvigye a hátán (pl. szép is volt a grafika, manapság már csak stílusos), meg néhány évvel korábban még bőven a Doom-féle in medias res kezdés volt a divat, szóval akkoriban frissnek hatott a tréning meg a Half-Life-féle tram ride (érdekes módon már a Half-Life 2 bejelentésekor sietve jegyezte meg a Valve, hogy a folytatásban már nem lesz 10 percnyi passzív ásítozás indulásként, és hopp, nem is volt, mennyivel emlékezetesebb is a HL2 indítása)... ma meg inkább a Doom elé ülsz le szívesebben, mert nincs bullshit, csak E1M1. Másrészt meg ha nagyon jó egy játék - és csak hogy mindenkit emlékeztessek: a System Shock 2 egy zseniális játék -, akkor utólag felértékelődik benned a gyenge bevezetés is, mert tudod, hogy mi jön utána, ügyesebb is lettél, így könnyebben veszed az akadályokat. Én sem úgy ülök le manapság a Fallout 2 elé, hogy "na, legyünk túl ezen a patkányirtós szaron, aztán irány a good shit", mert az évek megszépítették, én meg egy csomó olyan trükköt magamra szedtem, amikkel baromi gyorsan túlvagyok rajta, szóval ma már nem fáj.
Szóval oké, én ezekből az okokból elfogadom, hogy nektek a SS2 eleje is tetszett, csak nekem mindig eszembe jutnak azok a kezdő képsorok más játékokból, amik viszont rohadtul elnyűhetetlenek és abszolút zseniálisak... na, velük szemben lenne igazságtalanság, ha a SS2 kezdését melléjük tenném. Amikor a Symphony of the Night-nak mindjárt az elején megküzdesz Drakulával és meg is vered (na nem azért, mert ügyes vagy elsőre, hanem mert úgy van szkriptelve a játék, viszont a második végigjátszásnál, amikor már tudod, hogy mit kell csinálnod "igaziból" is meg lehet verni, jutalomként pedig Alucard jobb statokkal indul), majd egy iszonyú élvezetes néhány folyosó keretében bemutatják, hogy milyen erős lesz Alucard és milyen képességei lesznek a későbbiekben... na az zseniális. Amikor a Half-Life 2-ben próbálod kitalálni, hogy milyen helyre kerültél, miközben két-három jelenettel tökéletesen érzékeltetik a diktatúrát, a fizika alapjait pedig intuitív módon mutatják be ("pick up that can")... az zseniális. Amikor a Fallout 3-ban konkrétan megszületsz, majd szépen-lassan végigvezetnek a karaktergeneráción és a játék alapjain, hogy aztán egy óra múlva egy kis akciózás után kinyíljon a világ, a Fallout 1 elején olvasott leírás pedig 3D-ben elevenedjen meg (kilépsz a szabad ég alá, a szemeid pedig fokozatosan szokják meg a fényt)... az zseniális. Amikor a Bioshock elején lezuhansz a repülővel, majd a búvárharang levisz a városba (enyhe főhajtás a HL1 tram ride-ja előtt), hogy aztán ott Atlas megtanítson a játék alapjaira meg a plasmid-fegyver kombók lehetőségére... az zseniális. Amikor az Arkham City-ben kiszolgáltatottá teszik Bruce Wayne-t, hogy egy kis történeti felvezetés és akciózás után felvedd a Batsuitot és újra Batmannek érezhesd magadat... az zseniális. Amikor a DOOM-ban kikelsz a szarkofágból és azonnal irtanod kell a népet, majd egy kis felvezetésnyi aréna-fps után a liftben beüt a metál, beugrik a Doom-logó, aztán a zene megszakad, ahogyan Doomguy betölti a shotgunt és kilép a Mars felszínére... az zseniális. Ezekhez képest a SS2 indítása jóindulattal (amiből bennem a 2013-as évből kifolyólag nem igazán van) is csak közepes, de inkább gyenge.
Hogy mi igazán remek a System Shock 2-ben? Hát a befejezés:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=0YLMk1E41kE
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
:DDDDDD Köszönöm, hogy eldöntöd, és megmondod, hogy mit érzek, vagy esetünkben érzünk, erre nagyobb szükség van erre a fórumon, mint ezer Grifterre vagy Mokenre, ráadásul wall of textben, mert ha sokat írsz róla, akkor bizony IGAZ LESZ, emlékezzünk csak a Fallout 3 "Oblivion with guns" okosságra régről, ugye, ÚGY LETT. Minél inkább írtál róla, minél többször, annál inkább. Belemegyek, mert nincs jobb dolgom, és ha jó bő lére eresztve leírom, attól EZ IS IGAZZÁ VÁLIK. És akkor a két, egymást ütő igazság közül az lesz az igazabb, aki tovább fárasztja magát ezzel a faszsággal.
Adok neked én is egyet: leszarom. De ha már mutogatunk, én először 99 környékén, egy Gurus demó segítségével nyüstöltem a játékot, amelyben BESZARSZ, de a borzalmas tréning egy része, meg az első szint volt. Akkoriban még nem tudtam, hogy szerinted mit kellene gondolnom a kezdésről, így szimplán csak azért szerettem bele a játékba, mert elvarázsolt az első szint - A KEZDÉS, MOTHER OF GOD -, akkoriban fogalmam sem volt róla, hogy milyen az első rész - amit felújított, Night Dive-os változatban játszottam végig tavaly, szar is lett, mert hát nem a megjelenéskor játszottam vele! -, semmit nem tudtam a játékról. Az, hogy SZERINTED mik a jó kezdések - és biztos vagyok benne, hogy a véleményed alátámasztható YouTube-os sztárok videóival, vagyis gondolom ettől aztán IGAZZÁ VÁLIK, mert hát más is így gondolja, vagy te gondolod így, mert hallottad mástól, lényegtelen is - az valójában nem jelent esetünkben semmit; azt, hogy hány emberre hatott az a kezdés, amit te leszarozol, nos... valójában az sem, mert egyrészt többször kiderült már, hogy a véleményed igen... furcsa, másrészt pedig attól, hogy te itt Wall of Textben véded az igazadat, az attól egyrészt még nem lesz igazzá mindenki számára, másrészt meg pont nem változtat azon, hogy hülyeséget írtál, de a fiadnak-borjadnak tekinted, és tűzön-vízen keresztül is megvéded, ahogy mindig is tetted az elmúlt években. Nincs ezzel gond, megszoktuk már, tízből kilencszer én is ignorálom általában, csak most pont ráérek, gondoltam, rápörgök egy kicsit, hogy nehogy azt hidd, hogy attól, hogy valaki nem kezd el veled valamiről vitatkozni, az automatikusan azt jelenti, hogy igazad van. És a slusszpoén?
Az, hogy kinek van igaza, kimutathatatlan, mert egyszerűen ízlésekbe szállunk bele vitázni, de hát ez is rég megszokott dolog már, a HW-n is az volt, meg itt is az marad. Neked 2013-ban unalmas volt, nekem 99-ben, 2002-ben, 2006-ban, 2010-ben, meg tavaly, nem, mert bevezet valamibe, finoman és elképesztően okosan, mindezt ráadásul úgy teszi, hogy tényleg még a demóba is ezt a részt rakták, a demóba, amely, biztos vagyok benne, a hazai fanbázis nagy részének felejthetetlen élmény. És nem, nem azért, mert akkor szép volt - a Dark endzsim már akkor is rusnya volt, kapott is miatta nem kevés kritikát, no meg a zárt terei miatt, meg a Thiefből átemelt lopakodást sem kedvelték sokan, pláne, mert a körítés egy része kimaradt, így szinte értelmezhetetlen néhány helyen - ahogyan a bevezetés is, amin te unatkoztál, emberek százezreinek magyarázta el értelmesen, mi fán terem egy FPS-be oltott RPG, hiszen akkoriban - de hát sajnos még ma sem - teremtek ezek minden fán.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
Erre nem akarok reagálni semmit sem, mert nem tetszene, amit leírnék... de hé, az első óráról az előbb mondtam, hogy zseniális, érd be ennyivel. :D
A többivel meg az a helyzet, hogy én tökre nem vitatkozni akartam, egyszerűen csak érdekes téma megnézni, hogy mai szemmel egy régi klasszikus mit csinálhat rosszul. Azt sem mondom, hogy nekem húdeigazam van, csak meg tudom indokolni, hogy miért gondolom úgy, ahogy, te meg jössz itt a gurus demóval meg még 50 irreleváns hülyeséggel, Youtube-bal meg egy kis személyeskedéssel. Elhiszem, hogy neked bejött, és nem vagy egyedül, a nosztalgiamentes miértre lettem volna kíváncsi (és nem, az, hogy leírod, hogy szerinted hülyeség a véleményem, nem érv).
Nekem pl. valószínűleg akkor jött volna be a játék eleje, ha nem egy csavarkulccsal kell szerencsétlenkednem, hanem valami más, a választott kasztnak megfelelő eszközzel (pl. igazán nem fájt volna, ha a katona pisztollyal kezd), ami nem lassítja annyira a pacinget, a biztonsági kamerák kiiktatását meg gyorsabbá teszi. A nagy egészet nézve elhanyagolható probléma, de igazából röhögnöm kell, ha arra gondolok, hogy pont a játék eleje volt demóban (lehet, hogy ez is hozzájárult a nagyon gyenge eladásokhoz?). Valahol azért megértem, elvégre egy RPG-nek nem rakhatod csak úgy oda a közepét, Half-Life Uplink szintű "vertical slice-ra" meg kevés fejlesztőnek telik (mondjuk azért így belegondolva pl. a Desperados is egy teljesen eredeti küldetést kapott a demójában, sőt, még a Prince of Persia 3D-hez is a játék egy későbbi pályáját tervezték át kompaktabbra és noob-barátabbra).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Úgy elpicsázott a játék az elején, hogy azóta is fáj a kazuár gémer önérzetednek. Tiszta sor! :]
ibi amentia latet
Egyébként egy sokk volt elsőre a nehézség. :D Legmagasabb fokozaton rohadt erőset üt egy sima zombi is, skillből meg nem igazán lehet kitérni előlük (ezt sem értettem, tulajdonképpen nincs patternjük, szinte bugosnak tűnnek az ütésanimációk).
Lehet, hogy gyenge érvelés, nem tudom, de én legalább érveltem. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Hahahahahaha.... hányszor megfogalmazódott már bennem ez itt, csak lusta voltam leírni :DDD
Ahogyan most is. Szerintem egyébként csak gyáva voltál, kellett az, hogy más bátorítson egy kicsit.
Kellett nekem belekötnöm egy szent tehénbe és nem tartni a pofámat, most ihatom a "tribalizmust".
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Felterjesztelek A Nap Hőse speciális különdíjra.
ibi amentia latet
hogy mi? nem ertem hogy jon most ez ide
Kérek még öt kommentet, amiben valaki leírja, hogy hülye vagyok, mert nem ért egyet a véleményemmel. Bagolytól pedig az ötszázadik elmés érvelést arról, hogy nincs igazam, hiszen:
- wall of textben fejtettem ki
- hülyeség, mert csak
- ha én mondok valamit, univerzális igazságként kezelem (nem).
Nyilvánvaló, hogy mindhárom érv a System Shock 2-ről szól, nem pedig rólam, de ezt már megszoktuk az interneten. Minőségi társalgás, az én IQ-mat már meg is haladja, szóval inkább kiszállnék.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Én azért nem fáradok, mert nem az én álláspontomon pörögsz, sőt valószínűsítem, hogy itt a többség nem hiszi zseniálisnak már a tutorialt is, nem hiszi az első pár órát a legjobbnak a világtörténelemben, amit egy más játék nem csinált jobban, satöbbi. Komolytalan végletek felé lett rugdosva a téma, miközben az alapfelvetésed pusztán annyi volt, hogy mindenki számára evidensnek kell lenni: az első néhány óra nem jó. Ezzel lehessen már egyet nem érteni a személyes tapasztalataid és faksznijaid internalizálása nélkül, meg az önkéntes mártírhalálod elkerülésével. Nekem például pontosan azért tetszettek a nyitány órái, mert nem fogott kacsón a játék, de az is igaz, hogy nem a legmagasabb nehézségen indultam neki, mert már akkoriban is tisztában voltam a veszélyével, hogy annak aránytalanul élménytorzító mellékhatásai lehetnek.
ibi amentia latet
Lehet egyet nem érteni, engem nem is ez zavar (sőt, pont az lenne az érdekes, mert lehetne az indokokon mondjuk elgondolkodnom nekem is), hanem ez a hatvanadjára már kurvára fárasztó mini-palotaforradalom Bagolytól a "kicsi a rakás" elemmel súlyosbítva. Nem azért szoktam kommentelni, hogy más kiakadjon rajta, szóval ha objektíve nincs mit tárgyalni, csak ez a "wall of textezel meg hülye vagy" szintű gyerekes faszság a téma már megint, hatvanadjára, akkor tökre nem érdekel az egész, de még annyira se, hogy megvédjem magamat.
Gondoltam beidézem példának, hogy ezt hívják érvelésnek. :D A handholding hiánya egyébként nálam is pozitív volt, meg az is, hogy ott egy szép, nagy bejárható terület, amin tényleg van mit bejárni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Lehet, hogy a Bagoly által felhozott demo neked irreleváns, de az biztos, hogy nem ő volt az egyetlen, aki a demón keresztül találkozott először a játékkal, és az igen, nekem is meghatározó élmény volt, és azonnal akartam a többit, pedig pont az általad kritizált rész volt benne. Én amúgy évekkel később játszottam végig a játékot (vagy 3-4 éve?), de az akkori élmény olyan erős volt, hogy még akkor is élveztem az elejét. Nosztalgia? Nyilván benne van, csak ne csodálkozz, hogy hirtelen neked esett mindenki. (Úgy értve, hogy a szokásosnál is jobban. :>)
Dark Soulsozzál.
ibi amentia latet
Már mondtam neki, de gyenge hozzá.
....Rebel with a cause, outlaw with a lawyer....
....Lófaszt, nehogy már, te vagy a Blade Runner....