Westworld

Az viszont nem tetszett, hogy miután egy csomó epizódon keresztül hagyták parlagon a témát, most meg zanzásítva és explicit módon két karakter szájába adva tárgyalták ki. Sokkal több potenciál lett volna benne, kár érte.

Bár, valahol talán ide vehetjük Ed Harris karakterének a párbeszédeit a mellé csapódó különböző hostokkal is. Alapvetően úgy kezeli őket, mint a naív és tudatlan gyerekeket - de ebben benne van az is, hogy már intelligensnek tekinti őket, önálló személyiségekkel. Szóval a - tapasztalt - vendégek számára ez már nem újdonság.

A másik problémám az egész Bernard üggyel az, hogy eddig minden egyes sorozatban nagyon rosszul kezelték az ilyen "XY valójában egy Z" fordulatokat. Oké, innentől kezdve akkor az egész szereplőgárda gyanús lett, bárkiről kiderülhet hogy robot. Ebből elméletileg lehetne jó dolgokat is kihozni, de a gyakorlatban inkább csak hatásvadászatra szokott kifutni, amivel általában sok érdekes drámából csinálnak súlytalan történeteket. Persze lehet még jó irányba is vinni, lehet olyan irányokat találni ahol egy szereplő átértékelődése hozzá tud tenni az addigiakhoz, csak ez nagyon ritkán jön össze...

Oké, belátom hogy Teddy leleplezése az első részben végül is ennek ágyazott meg valamennyire... De az a fordulat akkor és ott, önmagában volt érdekes és tanulságos. A park és a hostok, valamint a hostok közötti szimulált és így valótlan kapcsolatok természetét mutatta be inkább - hiszen Teddy nem lépett kapcsolatba vendégekkel, nem került olyan, előre meg nem írt helyzetekbe, ahol lelepleződhetett volna. A sorozat ezzel a sztorival határozta meg a néző számára, hogy pontosan hol is vannak a robotok határai.
Bernard viszont az egész felső vezetést félre tudta vezetni; köztük a saját csapatát is, akiknek pont a hostok viselkedésének programozása és végletekig való kielemzése volt a mindennapi munkája. A sorozat ezzel még az első évad vége előtt kvázi ellentmondott önmagának.

Ezt elsőre negatívumként akartam felhozni - miért nem ilyen meggyőző akkor a többi robot, miért mindig ugyanazzal a szöveggel kezd a kuncsaftoknál pl. Clementine, miért ragadhadnak be egy napra kisebb host csoportok csak azért, mert a programozásuk nem engedi hogy megfogják azt a nyomorult baltát és felvágják a tüzifát.
De jobban belegondolva, végül is pont ez az amiért a parkba jönnek a vendégek: kiszámítható és kihasználható hostokat akarnak, hogy kiélhessék magukat. Egy teljesen meggyőző hostot nem lőnének le vagy dugnának meg ilyen könnyű lelkiismerettel, nem juthatnának sikerélményhez ha nem tudnák könnyedén kijátszani őket. Ezért a power fantasy-ért fizetnek, szóval valójában minden racionális érv azt támogatja, hogy egy bizonyos butasági szinten kell tartani a robotokat az üzlet érdekében.

Ebből meg persze az következik, hogy ez a korlátozás, kvázi rabszolgasorsban tartás, lehet a Westworld egyik fő konfliktusa. Egyszerűen átugrották az öntudatra ébredés folyamatát, ami valahol kicsit sajnálatos - bár flashbackek formájában még körüljárhatják - de üzleti szempontból (ezúttal az HBO és nem a Delos szempontjából) végül is logikus.

Így meg már érthető Maeve sztorija is, ő az első (?) robot aki felismeri a helyzetét és lázadni kezd ellene, ráadásul azt is jelezték, hogy mindez egy külső (de még ismeretlen) beavatkozás hatására indult el. De még mindig az fáj, hogy nem tudjuk hogy Maeve mikor is lett ennyire intelligens, mikor jött az a szikra és mi is volt az, ami átlendítette a határon.

Van egy ilyen kifejezés (amiről én is csak mostanában olvastam), hogy az "AI effect": https://en.wikipedia.org/wiki/AI_effect
A lényege kb az, hogy ha bármilyen problémakört sikerül megoldania az AI programozóknak, akkor arra ráfogják hogy az eredmény továbbra is csak egy "buta" program, nincs mögötte valódi intelligencia, sőt maga a probléma sem igényelt intelligenciát a megoldáshoz.
Na a Westworld ezt a kérdést maszatolta el, pedig ha a szerzők egy kicsit is utánajártak a kérdéskörnek, akkor biztosan találkoztak ezzel a felvetéssel.

Plusz megint csak azt tudom még újra felhozni, hogy a "bárki lehet robot" lépést nem kellett volna ilyen hamar letudni ;)

Ja igen, és Maeve két technikusának a viselkedése meg szerintem teljesen rendben van, nagyon is tipikus emberi magatartás, szerintem majdnem mindenki csinált már hasonlót legalább gyerekkorában ;) Vagy felhozhatnám a Quaestor-ügyet is példának...
Elkövet az ember egy apró rossz cselekedetet (Felix ellopja a madarat és a tabletet, Sylvester meg nem jelenti a dolgot), aztán hirtelen olyan helyzetbe kerül, hogy vagy felvállalja a lebukást - vagy elkövet még egy apróságot és akkor megúszhatja. Ebben a szituációban szinte mindenki azt választja, hogy előre menekül és azzal nyugtatja a lelkiismeretét hogy így majd helyre tudja hozni az első rossz lépést is.
Csakhogy az első potenciális lebukás után mindig jönni fog a többi is, és általában minden további plusz félrelépés egy kicsit súlyosabb az addigiaknál. Beindul egy lefelé tartó spirál, és mire tényleg nagyon komoly dilemmával kell szembesülni, addigra már a bűnlajstrom is annyira hosszú és súlyos, hogy muszáj folytatni. Felixék is eleinte csak egy fegyelmit vagy esetleg az állásuk elvesztését kockáztatták, de most már alighanem a lehető legsúlyosabb büntetéssel (életfogyt?) vagy Sylvester esetében a puszta életükkel játszanak. Plusz Felix nyilván érzelmileg is kompromittálta magát, hogy szépen mondjam ;)
Szóval ez a sztori alapjaiban rendben van, egyedül az a baj vele hogy iszonyatosan gyors tempóval halad előre, és ahogy írtam, igazából el van maszatolva a kezdete - hogy mitől is kezdett Maeve önállósodni...