Az első háború után Armageddont teljesen újratelepítették, és a rendszer több száz évig ontotta a nyersanyagot, újoncokat és harci gépeket a Birodalom serege számára. Roppant gazdasága kiszolgálta a mindezzel foglalkozókat, és jutott belőle az Impérium más rendszereinek is. Lakói büszkék voltak szűkebb pátriájukra, a – tudomásuk szerinti – első telepesekig vezették vissza családfájukat. A híres Armageddoni Acéllégiók délcegen őrizték a Terra felé vezető útvonal e nélkülözhetetlen csomópontját. A rendszer sorsa azonban nem az volt, hogy ez a béke és jólét tartós legyen.Armageddontól jókora távolságra, egy hajdan Urokleas nevű világon, amit a bolygót időtlen időkkel azelőtt meghódító orkok csak Urknak hívtak, élt egy Ghazghkull nevű jelentéktelen ork. Történt egyszer, hogy ez a közork golyót kapott a fejébe, ami a koponyája két ökölnyi részét elvitte. Komái elcipelték ezt az agyát a saját kezével a helyén tartó togya skacot a hírhedt Őrült Professzork Grotsnikhoz, aki (mivel kísérletező kedvben még a többi doktorkon is túltett) jó pénzt, azaz fogakat fizetett az új kísérleti alanyokért. A professzorknak történetesen volt egy szép nagy adamantium lemeze (talán egy réges-régen lezuhant űrhajó borításából?), amit már amúgy is olyan régóta szeretett volna felhasználni valamire, így miután ötletszerűen összebarkácsolta Ghazghkull koponyájának tartalmát, ezt az idomtalan fémdarabot klopfolta és szegecselte rá lezárásul.
Ghazghkull Mag Uruk Thraka, Armageddon Szörnyetege, a Waaagh önjelölt Prófétája – és az emlegetett adamantium lemez.
Hogy Grotsnik tatárdúlása az agyában hozta-e felszínre a leendő hadúr látens pszionikus erejét, vagy egyszerűen az ormótlan fém nyomja annyira hogy hallucinál, nem tudni, de felépülése után Ghazghkull kinyilatkoztatást tett. Az orkok két istene, Gork és Mork beszél hozzá, mondta, és szent küldetést adtak neki. Nem mindenki hitte ezt el persze, de miután a kételkedőket nagyon elverte, követői hite töretlen lett…
Akár igaz, hogy az iker istenség egyengette az útját, akár nem, tény, hogy alig négy év leforgása alatt Urk teljhatalmú ura lett. Tette mindezt úgy brutális testi ereje – az orkok minden győzelemmel nőnek egy kicsit, és Ghazghkull bizony rengeteget harcolhatott –, mint orktól meglepő taktikai érzéke alkalmazásával. Az évszázadokig marakodó apró törzsek egyesítésének híre a szomszédos világok orkjaihoz is eljutott, és azok csőstül áradtak az új hadúr zászlaja, illetve trófearúdja alá.
Többek közt az idomított szörnyetegekkel és sámánokkal harcoló Kígyómarás klán is behódolt a Waaagh önjelölt prófétájának
Nem sokkal azután, hogy Urk teljesen az övé lett, a rendszer napja rendellenességeket kezdett mutatni: hol kialudt, hol elemi erővel kezdett perzselni. Ghazghkull isteni jelként magyarázta ezt, és csakugyan, nemsokára újabb jel követte. A csillag viselkedését ugyanis megnövekedett hiperűr-aktivitás magyarázta: warpvihar tört ki, amely kiköpött magából egy, az Immatériumban összetorlódott hajókból és egyéb uszadékokból álló hatalmas képződményt. Az orkok mérsékelt nyelvi eszközeikkel, Világgyakónak nevezték el a monstrumot, Ghazghkull pedig parancsba adta, hogy minden eszközzel hódítsák meg! Mérnorkjaik roppant rakéták százait tákolták össze, hatalmas vonósugár-ágyúkat szerkesztettek, és számtalan más zseniális és kezdetleges módszerrel álltak elő, melyekkel a több bolygóról összegyűlt, milliárdokat számláló zöld áradat ellepte az űrbárkát. A monstrum számtalan démont hozott magával, amikor kilépett az Immatériumból: de lehettek ezek bármilyen rémisztőek vagy erősek, a nagyszerű harctól fellelkesült orkok egyszerűen elsöpörték őket. Ghazghkull maga haladt az élen: az ekkorra már roppant MegaPáncélja nélkül is három és fél méteres hadúr örjöngve vágott rendet a démonok között, csak annyi időre lassítva, hogy meglepően kifinomult stratégiai érzékről tanúskodó parancsokat bömböljön seregeinek. A monstrum közepén rés tátongott a démoni és az anyagi világ között: kisebb démonok özönlöttek át rajta megállás nélkül. A két áradat itt mérte össze erejét a végső csatában, melyre a főork személyesen tett csattanós pontot: keresztülgázolva az ördögi hadakon, egyszerűen kettéfejelte a kapu kézzelfogható részét.
A videóban egy másik háborúban, egy másik, a Világgyakónál jóval kisebb monstrum ellen küzd a birodalmi flotta.
Szózatot intézett orkjaihoz: Gorknak és Morknak küldetése van a számukra. E roppant sodródó roncson új világ felé fognak tartani, amely ínycsiklandó háborúval kecsegteti őket, sőt, ez még csak felderítő puhatolódzás lesz az igazi nagy WAAAGH!-hoz képest. És hogy addig se unatkozzanak, az út során bőven akad majd olyan botor démon, aki beléjük próbál majd kötni, soha jobb lehetőséget a gyakorlásra! Most pedig hegyibe, aki kevesebb alkatrészt rabol össze a monstrum anyagából a mérnorkok által megépítendő hatalmas erőtér-generátor és ostromgépek számára, az egy nyamvadt grot!
Így esett, hogy mire a Világgyakó kizuhant az Immatériumból, ütközési pályán Armageddonnal, a monstrumból a túlzottan lelkes orkok miatt ugyan egész szeletek hiányoztak, ám roppant erőtér feszült körülötte, gyomra pedig nem csak végtelennek tűnő, de rendkívül jól képzett és felszerelt inváziós sereget is rejtett.
Armageddon felkészülhetett volna az érkezésére: az asztropatikus kórus, és a Császár szent jóslókártyáinak ismerői is a warp háborgásáról, és veszélyre utaló jelekről számoltak be. Ám Herman von Strab, a bolygó kormányzója (a címet atyjától örökölte, miután tett róla, hogy három bátyja, majd elődje is véletlen balesetet szenvedjen) kijelentette, hogy erői bőségesen elegendőek bármilyen támadás visszaverésére. Mi több, megtiltotta hogy bárki más véleménynek adjon hangot, hát még hogy segítséget kérjen a Birodalom vezetésétől! A hírhedt kormányzóval egyetlen ember mert dacolni: Sebastian Yarrick komisszár a saját sorsánál előbbre valónak tartotta a kulcsfontosságú rendszerét, és amint lehetősége nyílt rá, figyelmeztetést küldetett az asztropatikus kórussal. Ezzel egyelőre csak annyit ért el, hogy von Strab száműzte Armageddon Secundusra, Hádész kaptárvárosba.
Herman von Strab, Armageddon kormányzója
A birodalmi rendszerek alig észlelték az általuk Alveus-Alfa-Alfa-Sextus néven besorolt objektum (az orkok számára a Világgyakó) kilépését a hipertérből, az már száguldott is egyenesen Armageddon irányába. Azonnal automata rendszerek nyitottak rá tüzet rakétákkal, lézerágyúkkal, plazmalövegekkel, és minden egyébbel amivel csak tudtak, a monstrum idomtalanul túlméretezett erőtere azonban lerázta ezeket magáról, majd azt is, ahogyan porrá törte az útjába kerülő orbitális védelmi állásokat. Jórészt még annak is ellenállt, amikor apokaliptikus erővel becsapódott a bolygóra, több száz kilométerre mindent letarolva maga körül, és roppant por- és törmeléktömkelegbe borítva a légkört. Sokszázezer ork veszett persze oda az unortodox landolás közben, de ez a többiek szerint teljesen elfogadható arány volt – végtére is így is millió és millió lelkes harcos maradt a fedélzeten. Ekkor küldte el Yarrick a fent említett figyelmeztetést, felhívva a szomszédos szektorok figyelmét a roppant ork invázióra. A Birodalom lomha gépezete lassan mozgásba is lendült, de időbe telt, amíg reagálni tudott.
A monstrum egyre csak ontotta magából az ork hadakat. Felhőkarcolónyi Gigászok, toronyháznyi Taposók, Csatavagonok és más halálos ork tákolmányok dübörögtek elő szélesen vicsorgó mérnorkok vezetése alatt. Végeláthatatlan oszlopokban száguldottak a sebességőrült klánok motoros hordái, fölöttük ork 'kopterek és vadászgépek csoportjai húztak sűrű, olajos kondenzcsíkot. A föld rengett a megszámolhatatlanul sok ork bakancsai alatt.
Egy az orkok számtalan Taposója közül. Gigászaik még e harci gépeknek is fölé tornyosulnak.
Ghazghkull öt törzsre osztotta orkjait. Kettőt közülük Armageddon Prime erősségei ellen küldött. Von Strab elaprózta erőit: a mosdatlan barbárokra – így érvelt – kár is több figyelmet vesztegetni: egy ork nyílegyenesen menetel az ellenfél irányába, miközben egyszerűen leágyúztatik. Ezeknek az orkoknak azonban Ghazghkull kitartó ütlegekkel verte fejükbe a stratégiát. Ahol emberekre bukkantak, ott egy csapat felhívta magára a figyelmüket, míg a sebességfüggők száguldó hadoszlopai átkaroló műveletbe kezdtek. Ahogy bekerítették őket, tüzet zúdítottak rájuk kőhajítótól plazmaágyúig terjedő ütegeikkel, a túlélőkre pedig lecsapott a harcra éhes horda. Strab csapatainak még a híre sem jutott vissza a kaptárvárosokba, amelyeket hamarosan ostromolni kezdett a zöld áradat.
Az ork horda elsöpri e kaptárváros védelmét
Yarrick a parancsnoksága alatt álló pilótákat arra buzdította, hogy életveszélyes rárepülésekkel ellátmányt és hadianyagot juttassanak a szorongatott településekre, amik így legalább néhány nappal tovább ellen tudtak állni. Maga von Strab egyszerűen feladta Armageddon Prime-t, és Tartarus városba vonult vissza, Secunduson. Az orkok – mondta – úgysem képesek átkelni a kettőt elválasztó veszélyes dzsungel- és mocsárövön. Az ott állomásozó Titánok vezére, Kurtiz Mannheim első princeps megpróbált hatni rá, felhívta a figyelmet a három törzsre, amiről semmi hírt sem kaptak, és arra, hogy nyilván erre kell tartsanak, de nem sikerült áttörnie von Strab egóján. Két nap sem telt bele, és a három törzs, az orkok leghatalmasabb hadigépeivel, átvágott a dzsungelen. Kettő Hádész, egy Hellsreach városa felé özönlött. Strab Tartarus látszólagos biztonságából utasította Mannheim princepset az ellentámadásra, de megvonta titánjaitól a sereg támogatását. Mannheim, von Strabot átkozva, az ork hadoszlopok ellen vonult – a kormányzót szívesen hagyta volna veszni, de tudta, ha nem cselekszik, az ork gigászok elsöprik a városok védelmét. Üzenetben elbúcsúzott rokonaitól és barátaitól, majd a Birodalom leghatalmasabb, Imperator osztályába tartozó Titánjával az élen haladva rohamra vezette erőit.
A Mannheiméhez hasonló, Imperator osztályú titánok az emberiség leghatalmasabb szárazföldi hadigépezetei.
Hatmillió ork és tucatnyi gigász várt rá. Hősies küzdelemben többet is elpusztított közülük, de fedezet nélkül még roppant istengépe sem tarthatott ki sokáig. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy titánja a technológia sötét korából fennmaradt reaktorszíve halálos sebet kapott, minden energiát visszaforgatott bele. Apokaliptikus robbanást idézett elő, ami számos gigásszal, és orkok millióival végzett. Hősies önfeláldozása komoly csapást mért az orkokra, de messze nem végzeteset.
Az orkok elsöpörték a Styx és Diabolus folyók mentén felállított védelmi állásokat, és ostromolni kezdték az összes megmaradt várost. Infernus esett el elsőként: a morál megtört, a lakók végeláthatatlan oszlopokban menekültek el a halálra ítélt településről. A legtöbbet elfogták, az orkok hajcsárai dolgoztatták halálra őket.
Hádész városában azonban Yarrick komisszár vezette a védőket. Azóta készült erre, hogy a Világgyakó kilépett a hipertérből. Személyesen felügyelte a kaptárváros falainak megerősítését, a roppant kapurendszerek lehegesztését. Maga tárgyalt a kaptár kitaszítottjainak bandáival. E népes tömeggel generációk óta ő beszélt egyenrangúként először, katonáknak nevezte és az Impérium iránti hűségre tüzelte őket. Megmaradt katonáiból és a nem elhanyagolható számú civil lakosságból izzó harci szellemű sereget kovácsolt. Úgy tűnt, mint ha a népi hőssé vált komisszár mindenhol ott lett volna egyszerre. Pihenés nélkül vezette erőit az első vonalból. Egy ork Nob roppant erő-karmával borzalmasan megsebesítette, ám végül megölte a hatalmas zöld lényt.
Ork erő-karom. Egy ilyen szervó-rásegítéses erővágóval egy ork Nob akár egy tankot is felnyithat,
vagy kettévághat egy keramitvértes Gárdistát.
Fél oldalát, a vállát, az egyik szemét, és a karját is bionikus beültetésre kellett cseréljék a szanitécek, ő mégis pár nap múlva talpon volt – annyira legalábbis, hogy az emberek láthassák, hősük továbbra is személyesen áll az élükön. Mivel a szanitécek az alkarokból már kifogytak, legyőzött ellenfele karmát erősíttették műkezére: ő lett az első és egyetlen ember, aki ork erő-karommal harcol. Már az orkok is félni kezdtek tőle: azt beszélték, a pillantásával tud ölni. Ezt meghallva műszemébe beszereltette egy lézerpisztoly legfontosabb részeit, és ha csak tehette, minél több ork láttára használta is, hogy demoralizálja őket. Bár a lakosság már csótány- és patkányhúsok élt, a város, hőse vezetésével kitartott.
Sebastian Yarrick komisszár, Hádész hőse
Von Strab ekkorra mélyen a bolygófelszín alatt lévő, bevehetetlen bunkerébe menekült. Onnan adott parancsot a bolygó feláldozására az első telepesek korából származó vírusbombák bevetésével. Az ősi eszközök azonban rég meghibásodtak: így is számos orkkal végeztek, de messze nem eléggel, és főleg nem változtatták élettelen pusztasággá az egész felszínt, ahogyan a kormányzó tervezte.
Hellsreach lakói eközben erőt merítettek Hádész védőinek hősiességéből. Armageddon legrégebbi kaptárvárosa végül elesett ugyan, de az orkok drágán fizettek érte. Öngyilkos merénylők lopóztak a támadó harci gépek alá, hogy a testükre erősített bombákkal magukkal vigyék azokat a halálba. A rakodómunkások áthegesztették daruikat, és azokkal próbáltak darabokat kitépni az ork gigászok testéből. Ellenállásuk akkor ért véget, amikor Gazghkull személyesen vette át az ostrom vezetését. Sámánjait összehangolt pszionikus támadásra utasította – a védők rettegő, nyáladzó ronccsá lettek a csapás alatt. Az orkok immár szinte ellenállás nélkül vették be Hellsreach-et, a Waaagh prófétája pedig elindulhatott Hádészhoz, hogy megnézze magának azt a híres emberkét, aki egészen idáig kitartott alfőnökei ellen.
Minden stratégiát bevetett amit Gork és Mork csak sugallt neki, de Yarrick mindnek megtalálta az ellenszerét. Kommandorkokat küldött beszivárogni a csatornarendszeren át? A komisszár a csöveket jól ismerő csempészekből lett önkéntesekkel vadászta le őket. Átalakított harci gépekkel rengette a földet hogy leomlassza a falakat? Megfeszített munkába vezette a lakosságot, rugalmas, redundáns vázat építve, ami ellenállt a rengésnek. Több ponton indított felváltva támadást, hogy elaprózza a védelmet? Yarrick már rég átépíttette a hajdani gyorsvasút-rendszert, hogy a csapatok villámgyorsan jussanak egyik védendő pozícióból a másikba.
Eközben Acheron város is az utolsókat rúgta. Lakói felkészültek a halálra, ahogy az orkok végső rohamra indultak ellenük. Ekkor azonban hatalmas robbanások szórták szét őket: orbitális bombázás szedett szörnyű vámot seregükben. Még el sem ült a becsapódások robaja, amikor, mint megannyi hullócsillag, leszállóegységek borították el az eget: Az Istencsászár meghallgatta hívei imáit, és elküldte hozzájuk halált hozó angyalait. A fellelkesült védők kitörtek, és csatlakoztak a három rendből is érkező űrgárdistákhoz. Acheronnál, a háború kezdete óta először, az orkok vereséget szenvedtek.
A Vérangyalok rendjének gárdistái szembeszállnak az orkokkal
Egyetlen ember volt csak, aki nem örült a felmentő seregnek: Von Strab bunkeréből kikérte magának a teljesen felesleges közbeavatkozást. A gárdisták vezére, a Vérangyal rend híres hőse, Dante parancsnok válaszként átvette a bolygó valamennyi serege felett az irányítást, és elfogatta az áruló kormányzót. Az azonban még idejében elmenekült egy lopott siklóval – a járművet összetörve megtalálták, de a kormányzó teste nem került elő...
Ghazghkull Thraka hamarosan értesült a történtekről. Minden információt megjegyzett, amit a gárdistákról, gépeikről, harcmodorukról hallott. A benne szunnyadó ravasz stratéga azt tanácsolta volna, hogy vezényeljen ellentámadást a még partraszállóban lévő gárdisták ellen, de ezúttal elhallgattatta a hangját az ork harci düh. Eleget dacolt vele ez a nyamvadt emberke itt Hádészban! Maga mellé parancsolta legjobb verőlegényeit, és MegaPáncélos csapatukkal egyszerűen nekirontott a városnak. Roppant vértjében őrjöngve rázta le magáról a védők tüzét, és egyszerűen széttrancsírozta a falakat, épületeket, barikádokat, nem beszélve a puha kis emberkékről, ahogy megállás nélkül hatolt a kaptárváros szíve felé.
Yarrick tudta, hogy ütött az órájuk. Csaknem minden csapatát a város túlsó felére összpontosította, parancsba adva, hogy amint a kitörés sikerül, a túlélők meneküljenek amilyen messze csak bírnak. Ő maga, maradék, halálra szánt katonájával megkísérelte magára vonni a Waagh prófétájának figyelmét.
Az ork hadúr visszaparancsolta legényeit. Jól megnézte magának ezt az embert, akit az orkok megtanultak rettegni. Aki állítólag a pillantásával öl, egy ork nob erő-karmával harcol, és aki annyi ideig dacolt még ővele is. Orkjai meglepetésére noboknak szóló kihívást üvöltött felé, Yarrick pedig mély megdöbbenésükre, ork nyelven felelt rá. Bár a derekáig sem ért, nekirontott a páncélos óriásnak, és embertől elképesztő erővel és dühvel támadott.
Ez a propagandaplakát Yarrick és Ghazghkull párbajának állít kissé pontatlan emléket
Gazghkull szeméből eltűnt a harci düh lángja, arcán őszinte öröm kifejezése uralkodott el. Percekig küzdött Hádész hősével, és láthatóan élvezte a párbajt. Végül egy faltörő kos erejével vágta az ember oldalába páncélos kezét, amitől a komisszár több métert repült, és mozdulatlanul, alig lélegezve, elterült. Megálljt parancsolt nobjainak, amíg a komisszár katonái magukkal vitték hősük testét, és kivonult a városból: legyőzetlen ellenfele már nem maradt, nem is érdekelte hát tovább.
Eközben újabb támadás érte az ork seregeket. Egy inkvizítor, bizonyos Horst, mikor Yarrick üzenetét megkapta, sereget kezdett toborozni egy törpök lakta rendszerben, és az orkgyűlölő abhumánok jól felszerelt csapataival most döntő csapást mért Armageddon Prime-ra. Gazghkull jól megjegyezte magának a törpöket, de ezúttal nem ellenük, hanem Tartaros ellen indult.
Ott az orkok a város felét már elfoglalták, amikor a gárdisták beszálltak a küzdelembe. Leszállóegységeik stratégiai pontokra csapódtak be velük, vadászgépeik és bombázóik tűpontos csapásokkal iktatták ki az ork légierőt, lépegetőket, és tüzérséget. Az ork sereg megingott. Ekkor avatkozott közbe Ghazghkull. Mint kiderült, már korábban megérkezett, és eddig is feszült figyelemmel kísérte a csatát. Csapatait egymás után több, változó, egyre különlegesebb támadásra, cselre, rajtaütésre küldte, és ő maga is igyekezett annyi Gárdistával megküzdeni, amennyivel csak tudott. Jól megjegyezte minden válaszlépésüket.
A Szalamandrák gárdistái tűzzel harcolnak az orkok ellen
Aztán egyszer csak távozott. Legjobb orkjai seregével elhagyta a bolygót. Olyan hirtelen történt mindez, hogy a gárdistáknak sokáig meggyőződése volt, hogy elesett a csatában.
A maradék orkok között is ez a hír terjedt el. Soraik megtörtek, és Secundus felől a Vérangyalok, az Ultragárdisták és a birodalmi sereg, Prime felől Horst törpjei és a Szalamandrák gárdistái felmorzsolták őket. A túlélők a halott hamupusztákra, és a dzsungelbe menekültek. Közöttük volt Snikrot, a Kommandorkok főnöke is, aki még hosszú-hosszú ideig megkeserítette orvtámadásaival Armageddon lakóinak életét.
Yarrick hosszú ideig lábadozott. Amikor hírt kapott a Tartaros alatt történtekről, azonnal beszélni akart a gárdisták parancsnokaival. Bár nehéz volt egy orkról elhinniük, Yarrick meggyőzte őket: elképzelhető, hogy Gazghkull sok lépcsős tervvel rendelkezett, melynek ez a stratégiai visszavonulás is része lehetett. Engedélyt kért és kapott, hogy levadássza az ork hadurat. Generálissá léptették elő, ő pedig, amíg Armageddon szörnyetegéről hírt nem kapott, a maradék orkokra vadászott. Erőit továbbra is a frontról vezette, legendássá vált tankja, az Önérzet Erődje tornyából.
Yarrick és híres tankja
Éveket kellett várnia, hogy hírt kapjon ellenségéről. Átfogó ork támadás miatt kért segítséget a Golgotha bolygó, a Horst inkvizítorral tartó törpök anyavilága. Yarrick azonnal útnak indult. Egész Armageddon ünnepelt hőseként, önkéntesek tömege követte.
Ez idő alatt Gazghkull sem volt tétlen. Unott monotonitással végezte ki azokat a nobokat, akik vereségként könyvelték el Armageddont és a szerintük vesztes hadúr helyére próbáltak lépni, eközben új, és újszerű harcosokat toborzott. Talán első főorkként a történelemben, igyekezett orkjai számát alacsonyan tartani, és mindent elsöprő áradat helyett specialistákkal, célzott rajtaütésekkel dolgozott. Egész orklakta rendszereket hódított meg, de otthagyta őket, hogy várjanak a jeladására. Tau bolygókat rabolt ki, és furcsa technológiákat zsákmányolt. Az Impérium elszigetelt világain, hajóin, állomásain csiszolta a saját, és hadnagyai stratégiáját, vigyázva, hogy ne provokáljon számottevő válaszcsapást. Szövetséget ajánlott Nazdreg Ug Urdgrubnak, egy számottevő erőkkel rendelkező ork hadúrnak, aki híres volt kiváló mérnorkjairól – az ezek által gyártott teleport technológiára fájt a foga. Nazdreg azt javasolta, teszteljék az új eszközöket a Sötét Angyalok gárdistái védelmét élvező Piscina IV bolygón. Előbb azonban megengedett magának egy kis szórakozást: kamatostul adta vissza a kölcsönt a törpöknek, akik Horst inkvizítorral megtámadták Armageddonon.
E Goff klánból való orkok régóta gyűlő frusztrációkat vezetnek le a Golgotha rendszer törpjein
Az erről szóló jeladást fogta Yarrick, és Golgothára érkező serege hatalmas, jól felszerelt, és olajozottan működő ork hadigépezet csapdájába sétált. Minden egyes tank, csaknem minden katona odaveszett. Yarrick az utolsó lehelletéig harcolt, újfent kivívva az orkok ámulatát, de az Önérzet Erődjét végül egyszerűen kilapította egy ork Taposó. A roncsok közül maga Gazghkull tépte ki. Maréknyi elfogott katonával feltette egy ütött-kopott hajóra, és útnak indította Armageddon felé, miután a katonák döbbenetére többé-kevésbé érthető birodalmi nyelven közölte vele: „Egy jó ellenséget kár elpazaróni. Mennyé vissza Armor Geddemra, oszt csinájjá jó sereget, mer nemsoká megin gyüvök, és jó harcot akarok!”
Akadt, aki nem hitte el Yarrick valóban elképesztő történetét. Senki sem kételkedett azonban tovább, amikor a Sötét Angyalok – miután véres harcokban visszafoglalták a teljesen lerombolt Piscina IV-et – egy Imperator titán roncsaira bukkantak. A hatalmas isten-ép tetemébe több méteres betűkkel égette bele a Waaagh prófétája üzenetét a galaxis számára.
„Én vagyok Gork és Mork keze, és azér küldtek hogy felrázzam az ork skacokat, mer' elfelejtették mér' vannak. Én is csak egy skac vóttam, de osztán az istenek fejbeütöttek oszt emlékezek má hogy az orkok dóga hogy elfoglaljanak mindent, és szógává tegyenek mindent amit meg nem őttek.
A WAAAGH! profitája vagyok, oszt egész világok égnek amerre tapodok. Armor-Geddemen lenyomtuk az emberkéket és szétcsaptuk a városaikat. Harcóttunk a félszemű Yarikka, aki jól harcol, de lenyomtuk őtet meg a tanyáját is.
Megölök én bármit ami mozog, amerre csak megyek, semmi se áll meg előttem. A töpszlik sem álltak meg Golgotán, és még Yarikkot is megcsíptük, de elengedtem, mer' kevés jó ellenség van, és az orkoknak kell a jó ellenség mind a hús meg a grog.
Ravaszabb vagyok mint egy grot, és gyakósabb mint egy dredd, és az orkokat akik velem harcónak nem lehet legyőzni. Pissenán szétcsaptunk a gárdistás skacok között, és a trófearúdjaink tele vannak a szép színes sisakjaikkal. Aztá felégettük a világukat, és ott hagytuk nekik.
Én vagyok Ghazghkull Mag Uruk Thraka, és az istenek beszélnek belőlem. Laposra tapossuk a mindenséget, és jól megöljük ami ellenáll. Azé, mer orkok vagyunk, és az orkokat azé teremtették, hogy harcoljanak, és győzzenek!”
Ghazghkull Mag Uruk Thraka, a Waaagh prófétája, Armageddon szörnyetege
A sorozat korábbi részei: Tartalomjegyzék
ezeket a cikkeket mi alapján írod? Fordítod valahonnan vagy mi a forrás?
Ezt most konkrétan a sok-sok éve elhatalmasodott orkmániám okán összeolvasott források alapján. A gond ebben a konkrét cikkben nem is az volt hogy mit írjak, hanem.
-mit hagyok ki :-) (Mad Dok Grotsnik története pl. fáj hogy kimaradt de így is hosszú :-) )
-melyik verziót meséljem. Ghazghkull Thraka a 40K egyik legrégebbi badassje, és a sztorija minden kiadással változott... Ez most így nagyjából passzol a legújabb kiadású ork kódex egyik legújabb kiegészítőjéhez (abban a leg naprakészebb ugyanis a hivatalos ork lore), bár egyes részeket meghagytam a régebbiekből, mert így érthetőbb.
A többi cikket meg mindet máshonnan. Az adott faj kódexe mindíg jó kiindulás, és a 40K wikik, de az 1d4Chan is hasznos források (utóbbi kissé extrém hangvételű, de nagyon jól ki szokta emelni a lényeget a maga módján :-)
De pl. az előző cikk gerincét a The emperor's gift c. regény adta.
az meg hogy honnan (is) jönnek ezek a sztorik a 40K univerzumba:
A legnagyobb ilyen sztorik már évtizedek óta együtt élnek a 40Kval. Ghazghkull Thraka pl. kezdetben (még a második kiadás idején) egy ilyen kampányjátékban egy teljesen átlagos warboss figura volt a páston, aki az első ütközet után dobhatott egy táblázaton hogy mit kapott bónusznak, és kijött, hogy "adamantium skull". Aztán történetesen szénné büntetett-gyalázott mindenkit az összes következő meccsben is, és még ott, a játékokon megszületett minden idők orkjának a legendája :-)
A karakter egyébként részben a Warhammer Fantasy Grimgor Ironhide-ján alapul.
Sly Marbo megenné reggelire. Mondjuk ő sok mindenkit :D
rwurl=https://1d4chan.org/images/1/1f/Sly_Marbo_Art.jpg
Choose your next words with excpetional care!
Ezt valahogy kétlem, mindenesetre felmerítette bennem a féltroll kérdést, hogy ki a 40k legbadassebb badasse (mármint az Istencsászár és lehetőleg a Primarchák "szintjén" alul)? Khârn? Valami elda médzsninnya?
ibi amentia latet
ez az ork gyerek tetszik nekem, van stilusa :)
Parizer forever.
Ollanius Pius
Éljenek a videojátékok!
Mintha legutóbb azt olvastam volna, hogy Kharn Khorne avatárja.
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Ciaphas Cain :-)
(nem :-) )
:P
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=jCMNWAJiz5Y
Choose your next words with excpetional care!
Hát ez kurvajó volt :D
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Innen nézve tagadhatatlan, de az Impérium nem osztja a nézetedet :-)
Inkwizítor: Sly Marbo bárkivel szembeszállhat! ...hiszen már a harc előtt elhelyezett egy robbanótöltetet, lehetőleg az ellenfél farzsebében :-)
rwurl=http://4.bp.blogspot.com/-XREB23OilTc/U8GVzQJd4KI/AAAAAAAAAOo/01dtMnHO_t...
Ez valami Fallout-karakter? Ha újkori, úgy nem csoda, hogy röhejesen OP a játékvilágán.
ibi amentia latet
Sly Marbo a birodalmi sereg egy hőse, a 40K játékosok Rambója :-) A legutóbbi kiadásban már sajna nem szerepel, előtte egy az átlag katonánál számottevően jobb lövési és közelharci skillel rendelkező alak volt, awesome lopakodó és sniper képességekkel, és a játékos akié volt le tudott helyezni bárhova az asztalon egy elég nagy méretű sablont mondván hogy Sly már rég lerakott oda robbanótöltetet és most élesíti... elég idegesítő ellenfélként :-) Én alig játszottam Imperial Gaurddal, így csak ellenfélnek ismerem, ha valakinek van első kézből tapasztalata, pontosítson bátran.
Amúgy nem ő az egyetlen Rambo-ihlette alak a 40Kban, ott vannak ugye a Catachan dzsungelharcosok:
rwurl=http://imgur.com/fq1tq3M
(Catachan igazán barátságos bolygó, az egészet dzsungel borítja amiben minden, még a növények is meg akarnak enni, vannak akkora rémek amik simán megkajálnak egy tankot, stb. Ezek a népek ott nőttek fel és kiskoruktól harcolni tanulnak (már csak azért is mert a nélkül ott a vécére se lehet kimenni :-) )
Aztán itt vannak az Armageddoni orkvadászok. Na ők is tiszta Rambo figurák, és ők is dzsungelharcosok, majd megemlítem őket a következő cikkben.
Elvégre Sly Marbo is catachani és a neve se véletlen:)
Sly ugye Sylvester Stallone beceneve Marbo meg a Rambo-ból jön.
Catachan kedves kis hely. Tele van tyranida szerűségekkel, gyilkos növényekkel, orkok is akadnak ha jól emlékszem, az utolsó törött gally is megpróbál megölni és persze ott vannak még az igazi catachan devil-ek is:
rwurl=https://sho3box.files.wordpress.com/2014/10/catachandevil1.jpg
Érdemes figyelembe venni a csészét a gárdista kezében és a felbecsülhetetlen örömöt az arcán.
Kiérdemeli a "halál világ" besorolást.
Egyébként ők a kedvenceim a birodalom berkein belül. Ramboba oltott Schwarzenegger-ek (Dutch a predatorból) szorozva 10-el, ahol a nőknek is keményebb golyóik vannak mint a space marine-oknak :D.
Kéne velük egy jó játék. Mindig csak az unalomig ismételt űr mariskák kapnak rivalda fényt.
Mondjuk egy Avatar játék mintájára, csak jól. :D
Choose your next words with excpetional care!
Jaja, kemények mint a koporsószög :-)
de az ott sztem még növendék devil, ekkorára is megnőnek:
rwurl=http://imgur.com/KrZOx8I
(igen, tudom hogy ez nem Catacha és nem is catachan katona, de catachan devil. A zsákmányolt tau rail rifle sztorijára kíváncsi lennék :-) )
A DOW: Retribution-ben ha másban nem is, statokban megkapták ami járt nekik, Imperial Guard kampányban szinte csak catachant gyártottam mert mindenkit lenyomtak :-)
Vannak még ilyen keménytökűek, azért Cadia is kellemes üdülőhely és ott is gyerekkortól közismerten puhányak a népek :-) Meg az összes híres regiment badass, Death korps of Krieg stb...
azt a tau fegyot neztem en is, a tortenete tuti erdekes.
Az irasok alapjan meg szivesen hallgatnalak napokon at :D Csak igy tovabb, es amit kihagytal is mehetne bele, mert ez keves, meg, meg, meg :D
eLeM
"Say, please,... pretty please,... ...with cherry on top!"
Köszi :-)
Nekem a cikk közben pár dolog jutott eszembe:
1. Orkokat fertőzhet meg káosz?
2. Egy ork ostrom után (mivel spórákkal szaporodnak) szénné égetnek mindent? Vagy milyen módszerrel biztosítják, hogy ne "szülessenek" további orkok a volt csatatéren?
3. Yarrick-ra nem szólt rá az Ordo Xenos, hogy ork fegyvert forgat? Vagy ezért még senkit se inkvizálnak meg?
Mellesleg remek sztori ismét. Ghazgkhull inkább troll, a titánba vésett szöveg miatt :D
1. Éppen fertőzhet, de minek? (mármint ork oldalról:)
2. Rendszeres irtás :D
3. Yarrick, mikor magához vette a kezét, azt szó szerint tette, gyakorlatilag kánonba emelte:) (Még ilyen kézenfekvő poénokat?...)
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
1) volt rá példa de nagyon ritka. Többnyire nem talál fogást rajtuk, ahogy a Tiranidákon se. Meg nem is nagyon érdeklik...
2) Konkrétan! Égetni szoktak. Olykor több prométeum fogy a csata után mint a csatában...
3) Yarrickkal egyetlen dolgot tesz az Inkvizíció: pajzsra emeli és körbehordozza hogy jól lássák a katonák a hősüket, és javuljon a morál :-) Amúgy fizikailag lehetetlen kéne hogy legyen azt a böszme fémvackot megemelnie, ha meg sikerülne neki, eldőlne oldalra, de ezek a dolgok soha senkit nem zavartak a 40Kban :-)
van sok Inkvizítor, akik xeno, sőt egy-kettő még Káosz fegyvereket is használ. Persze nem a lakosság szeme láttára. Viszont másokat rendszeresen kapnak el kevesebbért is. Például egyszer egy teljes Gárdista rendet közösítettek ki majd semmisítettek meg mert a rend arra a következtetésre jutott hogy a Káosz fegyverek hatékonyak a Káosz seregek ellen, és nekiláttak tömegével használni. Egyébként egész jó eredményeket értek el, de az Inkvizíció nagyon bepöccent...
Ez még régebben volt, mostanság már a farkasember-gárdistákon se akadnak ki :-P
1. Egyébként teljesen jogos a kérdés, de az a helyzet, hogy az orkság annyira elfoglalja őket, hogy nem nagyon jut idő másra:)
Fizikailag meg hát... szintén orkból vannak. :D
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
van,
rwurl=http://wiki.urbandead.com/images/d/d1/Mutant-ork.jpg
de szinte mégsincs, olyan ritka.
Nurgle: Megfertőzlek!
Ork: Gomba vagyok.
Khorne: ELÖNT A VÉRSZOMJ!
Ork: ...nem érzek semmi újat
Slaneesh: Minden vágyadat teljesítem a lelkedért!
Ork: Lélek? Avval lehet lőni?
Tzeentch: Minden tervedet előre ismerem!
Ork: Mijaza terv?
Aztán meg valahol eleve warp-befolyás alatt állnak, faji szinten, a WAAAGH energiával. Csak az nem a Négy Nagy, hanem Gork és Mork :-)
Ez a mai fene nagy liberalizmus már a 40k-t is elérte.
Choose your next words with excpetional care!
Konkrétan az egyik legjobb jelenet a Fall of Cadiában amikor -most mindegy hogyan- odakerül a harcba egy 30K-s inkvizítor, és nem tudja melyik hereticekre lőjön, mert a 41K Impérium erői nem sokkal tűnnek kevésbé elfajzottnak neki mint a Káosz...
Értem, értem. Érdekes, hogy inkvizítor és inkvizítor között is mekkora különbség van. Mellesleg miről tervezel még írni? Én például az inkvizícióról, a Hórusz eretnékségről, a primarch-okról olvasnék. Igaz, mellékes téma, de a rangjelzések, motívumok és elhelyezkedésük egy űrgárdista páncélon is érdekel.
A Hórusz eretnekség könyveket szeretném elkezdeni. Tudnátok ajánlani még könyveket? Vagy ti honnan szerzitek az ilyen sztorikat? Szélsőséges esetben angolul és elolvasom, szóval az nem probléma.
Én nem vagyok jó forrás a Hórusz lázadáshoz mert azt kevésbé szeretem. Én főleg a 40K játékhoz kiadott anyagokból dolgozok, (itt pl. a Ghazghkull supplement) de van sok jó köny (és még több rossz :-) )
Inkvizítor főhőssel pl. az Eisenhorn könyvek jók. Aztán sokan dícsérik a Gaunt szellemei sorozatot is - nem gárdistákról hanem halandó katonákról szól, de ugye ők a zöm, kábé minden egymillió katonára jut egy gárdista... Én nagyon szeretem a Ciaphas Cain könyveket is, de az nem a szokásos vér komoly hangnem.
A gárdisták páncél-jelzései rendről rendre változnak. A színezésük első sorban a rendet azonosítja, azon felül jelzi hogy a rend melyik osztályába tartozik, és azon belül milyen rangja van. Plusz - általában a vállvérten - azt is, hogy milyen taktikai feladatot lát el (nehézfegyveres, közelharcos, stb). Ezen túl vannak a fogadalmi pecsétek, amik teljesen egyéniek, a kitüntetések, amik szintén (bár nem mindegyikük hordja), az olyan kitüntetések amik használati tárgyak, pl. a vasglória ami erőtérgenerátor is...
Egyes rendek mindezt csak akkor hordják így ha reprezentálni kell, harcban álcázószínt vagy kaméleonfestéket kennek a páncélra. Mások teljes ünnepi díszben mennek bevetésre. A felderítők viszont minden rendben álcafestékkel, kaméleon-köpenyben indulnak bevetésre, és gyakran álcahálóval is.
Gaunt szellemeit ismerem, a Sabbat mártírt még igen, onnantól már nem olvastam. Igazából ez vitt rá a wh40k-ra. No meg régebben amikor kisebb voltam bátyám játszott a DoW-al, de akkor egyáltalán nem kötött le a stratégiai irányzat...igaz most se annyira, pusztán a hangulatáért meg a sztoriért játszom velük.