Ja és a jó munkahelyi társaság és hangulat sokat tud dobni még a szar melón is.
Tanúsíthatom. Szerintem ha nem lettek volna szuper kollégáim az első munkahelyemen, én becsavarodtam volna, így meg tartottuk egymásban a lelket. Mikor végre sikerült elszabadulnunk onnan, már úgy tekintettünk egymásra mintha együtt jártuk volna meg Vietnámot, ami lehet gyerekesen hangzik külső szemlélőnek, de tényleg kialakult egyfajta bajtársi kötelék.
Ez az animátor dolog a többiek ötlete volt, ha valaha érdekelt is komolyabban, már biztos nem tudnék hozzákezdeni, meg nem is lenne értelme. Amúgy pont az a baj, hogy nem tudom mire válthatnék addig meg nem tudok. Pedig ha lenne valami amit tényleg élvezek is csinálni, akkor gondolkodás nélkül megtenném, az se érdekelne ha kevesebb pénz van benne.
De igazából nem az a problémám, hogy semmi sem érdekel. Úgy fogalmaznám meg, hogy minden érdekel, de egyik sem annyira, hogy komolyabb szinten foglalkozzak vele. Meg az egész életem során mindennel úgy voltam amibe belekezdtem, hogy jó voltam benne, de nem NAGYON jó. Jó voltam matekból azért mentem infora, de mégis jogon kötöttem ki... Komolyan tényleg a Counter-strike volt az amiben az ország legjobbja voltam, de az esport meg most 10 évvel később futott be :D Ha találkozok valami érdekes témával hajlamos vagyok órákon át utána olvasni, tájékozódni, de aztán kifúj a dolog. Voltam anno pszichológusnál óránként 15k-ért, hogy állapítsa meg mi lenne számomra az ideális munka, a megállapítása vagy 10 alkalom után: nem tud mit mondani, szerinte bármi lehet belőlem :D Müller Péter írt valamelyik könyvében arról, hogy vannak olyan lelkek akik valamiért úgy születnek meg, hogy nincs helyük a világban, ez a gondolat nagyon megfogott akkor, mert én is így érzem sajnos.
Counter-strike volt az amiben az ország legjobbja voltam
Menjél TEKesnek :O Vagy, ha a másik csapatban fociztál, akkor még elmehetsz a közel keletre, most felvesznek robbantós embereket :D
Amúgy ismerős, amit írsz, nálam az is volt a gond, hogy az élet közbeszólt, így nem azt csinálom, amit szerettem volna. Pedig van 3 is, amit profin és imádva csinálnám. Aztán már öreg is vagyok, és az életemben már nem férne bele egy suli :)
Vagy elfogadni, hogy a munka az munka es nem valami tulromantizalt rozsaszin kod meg HR bullshit. Amit raadasul nem magadnak vagy a magad szorakoztatasara csinalsz (maximum szorakozol kozben) - helyen kell kezelni a dolgokat, csak a sajat felelosseggel foglalkozni, es annyit beletenni, amiennyit elvarnak es megfizetnek (se sokkal tobbet, se sokkal kevesebbet). Ezt a professzinalizmus 2016-ban es egyebkent az egyik legjobban keresett soft skill. A modern nagyvarosi melok nagy reszere ez igaz szerintem. Es nagyvarosban meg valtani is konnyu, ha valamelyik parameter nem stimmel. Innen nezve irigylesre meltonak talalom, ha valaki elvonul az erdo szelere es a fafaragasnak szenteli az eletet es minden zen es ebben ki is teljesedik az elete. Elenyeszoen keves ilyen ember van.
Aztan lehet hazamenni es hobbiszinten is muvelni, szorakozasbol. En legalabbis ezt teszem.
Én is így látom. Nem feltétlen kell a munkahelyen 'önmegvalósítani'. Én pl szeretem a szoftverfejlesztést, de a melómat nemigazán. Beálltam arra hogy elvégzem a munkámat amennyire kell, megkapom érte a lóvét, aztán el van felejtve az egész és lehet foglalkozni dolgokkal amik örömet is okoznak.
Persze nyilván a legszerencsésebbek azok az emberek, akik a napi öröm szükségletet a munkaidőben is be tudják szerezni, dehát ez szerintem elég keveseknek adatik meg, ezt hajszolni meg felesleges.
Ezzel azért vitatkoznék. Aláírom, hogy nem könnyű elérni azt, hogy a hobbid legyen a munkád, de pont informatikusként (bármilyen területen kb.) egyáltalán nem túl nehéz, és abszolút megéri törekedni rá.
Persze mondhatjuk, hogy "nem a munkád vagy", meg "leteszem a kalapácsot és onnantól nem foglalkozom vele", de lássuk be, hogy a legtöbb ember legalább heti 40 órát dolgozik (főleg itthon), az pedig akárhogyan is nézzük, az életünknek egy igencsak jelentős része. Szerintem ettől azért nehéz vagy közel lehetetlen elhatárolódni. De leginkább felesleges, ha van más út (lásd feljebb).
Érdekes dolog ez. Jelenleg a munkahelyem egy kalap szar, kb. év eleje óta. Szal nálunk mindennapi szállóige ez az "erdésznek megyek" szöveg. Mindennapos a káosz, én is melót keresek.
VISZONT
Ez a meló ez év elejéig maga volt a szanatórium. Kiszámítható, tervezhető volt a napi, heti workload, önállóságot adtak, megbíztak bennem, jó volt a környezet, jó volt na. Konkrétan az egészségi állapotomon is megmutatkozott a dolog egy év után. (stresszes multitól kerültem ide) - de ezzel együtt, akármi volt, akkor is itt kellett töltenem a napom nagy részét, és amikor hazaértem, már nem sok idő volt bármibe belekezdeni. Annyi volt csak az előny, hogy a munkaidő is elég rugalmas volt, ezért tudtam tervezni a szabadidőmet is, dehát ez nagyon munkahelyfüggő.
Tehát én is osztom, hogy egyszerűen nem lehet elhatárolódni a munkahelytől, nem lehet "megúszni" mert az időnk nagy részét úgyis ott töltjük.
Imádok programozni, minden vacak melóban megtalálom az örömet. Legalábbis eddig így volt, de most 30 év után a kiégés jeleit észlelem magamon. Egyre többször veszem be a leszarom tabblettat...
nekem összes programozó ismim, ha hazamegy ugyanúgy csinálja tovább a saját projektjét vagy nem tom mit. Meg imádnak nekem szakmázni, közbe felét se értem annak amit mondanak :D
Ha már felmerült a pap dolog, én tényleg gondolkoztam már rajta, hogy ha esetleg végleg megunnám az egyetemet meg a sok szart akkor abba az irányba mozdulnék el.
1, régészet :P Ez az örök favorit, igazából, szülői kényszer miatt nem jelentkeztem volna 1 ével később, akkor fel is vettek volna. Akkor pont meg lett volna a ponthatárom, aztán rákövetkező évben emelték, majd utána meg bejött az emelt-szintű érettségi katyvasz stb.stb.
2, programozó :D okj-s szinten az vagyok, de utána jött ugye a fősuli. Pl. jó lenne c/c++ kívül még ezt-azt megtanulni.
3, újságíró :D - nem kamu, tényleg.
Asszem az , hogy jelentkezzek asszirológiára talán az Eltére, nemtom, annak idején engem is megcsapott (meg egyébként a régészetet is jó ötletnek tartottam úgy pályaként ettől függetlenül:), asszem 136 pont - talán ez volt akkoriban a maximum, mindenesetre az biztos hogy maximális pontszám kellett hozzá, meg nem ártott, ha a diákolimpiai helyezésed mellé még van valami értékelhető OTDK-s eredményed :D - volt a ponthatár, és évente 1 darab embert vettek fel, ez az egy ilyen szak volt az országban. :D
Szerk.: Persze a diákolimpiai helyezésem, az hiányzott...
Tanúsíthatom. Szerintem ha nem lettek volna szuper kollégáim az első munkahelyemen, én becsavarodtam volna, így meg tartottuk egymásban a lelket. Mikor végre sikerült elszabadulnunk onnan, már úgy tekintettünk egymásra mintha együtt jártuk volna meg Vietnámot, ami lehet gyerekesen hangzik külső szemlélőnek, de tényleg kialakult egyfajta bajtársi kötelék.
Choose your next words with excpetional care!
Ez az animátor dolog a többiek ötlete volt, ha valaha érdekelt is komolyabban, már biztos nem tudnék hozzákezdeni, meg nem is lenne értelme. Amúgy pont az a baj, hogy nem tudom mire válthatnék addig meg nem tudok. Pedig ha lenne valami amit tényleg élvezek is csinálni, akkor gondolkodás nélkül megtenném, az se érdekelne ha kevesebb pénz van benne.
De igazából nem az a problémám, hogy semmi sem érdekel. Úgy fogalmaznám meg, hogy minden érdekel, de egyik sem annyira, hogy komolyabb szinten foglalkozzak vele. Meg az egész életem során mindennel úgy voltam amibe belekezdtem, hogy jó voltam benne, de nem NAGYON jó. Jó voltam matekból azért mentem infora, de mégis jogon kötöttem ki... Komolyan tényleg a Counter-strike volt az amiben az ország legjobbja voltam, de az esport meg most 10 évvel később futott be :D Ha találkozok valami érdekes témával hajlamos vagyok órákon át utána olvasni, tájékozódni, de aztán kifúj a dolog. Voltam anno pszichológusnál óránként 15k-ért, hogy állapítsa meg mi lenne számomra az ideális munka, a megállapítása vagy 10 alkalom után: nem tud mit mondani, szerinte bármi lehet belőlem :D Müller Péter írt valamelyik könyvében arról, hogy vannak olyan lelkek akik valamiért úgy születnek meg, hogy nincs helyük a világban, ez a gondolat nagyon megfogott akkor, mert én is így érzem sajnos.
csinalj mast, tanulj, egy eleted van, nem erdemes olyannal foglalkozni, amit ruhelsz
Parizer forever.
Müller Péternek nincs helye a világban :-P
(kivéve ha sokkal többet keres vele, mert egy élete van és amit tanult az már adott, arra már nem kell elkúrnia újabb éveket)
Müller meg nem 100, jha.
Menjél TEKesnek :O Vagy, ha a másik csapatban fociztál, akkor még elmehetsz a közel keletre, most felvesznek robbantós embereket :D
Amúgy ismerős, amit írsz, nálam az is volt a gond, hogy az élet közbeszólt, így nem azt csinálom, amit szerettem volna. Pedig van 3 is, amit profin és imádva csinálnám. Aztán már öreg is vagyok, és az életemben már nem férne bele egy suli :)
mi az a 3?
Miután mondta, hogy öreg és a profilképet elnézve: szent grál őrzése, talányok föltétele és csapdák építése.
Choose your next words with excpetional care!
Ha valamit szeretsz, munkakornyezetben par ev alatt ugyis nagy valoszinuseggel kiszeretsz belole, de minimum belefasulsz. Szoval man up.
Regen minden jobb volt.
Ez nem szabad a legjobban kedvelt dolgot választani, csak a másodikat :)
Vill du bli ihop med mig?
Oké ez szarkazmus volt, igaz? :D
Vagy elfogadni, hogy a munka az munka es nem valami tulromantizalt rozsaszin kod meg HR bullshit. Amit raadasul nem magadnak vagy a magad szorakoztatasara csinalsz (maximum szorakozol kozben) - helyen kell kezelni a dolgokat, csak a sajat felelosseggel foglalkozni, es annyit beletenni, amiennyit elvarnak es megfizetnek (se sokkal tobbet, se sokkal kevesebbet). Ezt a professzinalizmus 2016-ban es egyebkent az egyik legjobban keresett soft skill. A modern nagyvarosi melok nagy reszere ez igaz szerintem. Es nagyvarosban meg valtani is konnyu, ha valamelyik parameter nem stimmel. Innen nezve irigylesre meltonak talalom, ha valaki elvonul az erdo szelere es a fafaragasnak szenteli az eletet es minden zen es ebben ki is teljesedik az elete. Elenyeszoen keves ilyen ember van.
Aztan lehet hazamenni es hobbiszinten is muvelni, szorakozasbol. En legalabbis ezt teszem.
Regen minden jobb volt.
+1
Én is így látom. Nem feltétlen kell a munkahelyen 'önmegvalósítani'. Én pl szeretem a szoftverfejlesztést, de a melómat nemigazán. Beálltam arra hogy elvégzem a munkámat amennyire kell, megkapom érte a lóvét, aztán el van felejtve az egész és lehet foglalkozni dolgokkal amik örömet is okoznak.
Persze nyilván a legszerencsésebbek azok az emberek, akik a napi öröm szükségletet a munkaidőben is be tudják szerezni, dehát ez szerintem elég keveseknek adatik meg, ezt hajszolni meg felesleges.
Őőő, nem... :x
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
rwurl=http://66.media.tumblr.com/2589cdfdb4afaf570f1d939de3484c21/tumblr_oep2z...
Ezzel azért vitatkoznék. Aláírom, hogy nem könnyű elérni azt, hogy a hobbid legyen a munkád, de pont informatikusként (bármilyen területen kb.) egyáltalán nem túl nehéz, és abszolút megéri törekedni rá.
Persze mondhatjuk, hogy "nem a munkád vagy", meg "leteszem a kalapácsot és onnantól nem foglalkozom vele", de lássuk be, hogy a legtöbb ember legalább heti 40 órát dolgozik (főleg itthon), az pedig akárhogyan is nézzük, az életünknek egy igencsak jelentős része. Szerintem ettől azért nehéz vagy közel lehetetlen elhatárolódni. De leginkább felesleges, ha van más út (lásd feljebb).
Érdekes dolog ez. Jelenleg a munkahelyem egy kalap szar, kb. év eleje óta. Szal nálunk mindennapi szállóige ez az "erdésznek megyek" szöveg. Mindennapos a káosz, én is melót keresek.
VISZONT
Ez a meló ez év elejéig maga volt a szanatórium. Kiszámítható, tervezhető volt a napi, heti workload, önállóságot adtak, megbíztak bennem, jó volt a környezet, jó volt na. Konkrétan az egészségi állapotomon is megmutatkozott a dolog egy év után. (stresszes multitól kerültem ide) - de ezzel együtt, akármi volt, akkor is itt kellett töltenem a napom nagy részét, és amikor hazaértem, már nem sok idő volt bármibe belekezdeni. Annyi volt csak az előny, hogy a munkaidő is elég rugalmas volt, ezért tudtam tervezni a szabadidőmet is, dehát ez nagyon munkahelyfüggő.
Tehát én is osztom, hogy egyszerűen nem lehet elhatárolódni a munkahelytől, nem lehet "megúszni" mert az időnk nagy részét úgyis ott töltjük.
Kolléganő szövőnői állást emlegetett állandóan a vége felé. :D Mondjuk az az állás is nagyon jól indult, aztán szétesett a cég gyakorlatilag.
"pap leszek az kurva isten!"
Ja nem, azt másra szokták...
....Rebel with a cause, outlaw with a lawyer....
....Lófaszt, nehogy már, te vagy a Blade Runner....
Imádok programozni, minden vacak melóban megtalálom az örömet. Legalábbis eddig így volt, de most 30 év után a kiégés jeleit észlelem magamon. Egyre többször veszem be a leszarom tabblettat...
Parizer forever.
A családi okok miatt van, el fog múlni. Keep Calm.
nekem összes programozó ismim, ha hazamegy ugyanúgy csinálja tovább a saját projektjét vagy nem tom mit. Meg imádnak nekem szakmázni, közbe felét se értem annak amit mondanak :D
én nem, ebből is látszik, hogy nem ismerlek. ;)
Nem feltétlenül fusi, nekem az otthoni projektek mind tanulási célból vannak + fun.
Igaz mostanában már nem sok időm jut rájuk.
....Rebel with a cause, outlaw with a lawyer....
....Lófaszt, nehogy már, te vagy a Blade Runner....
Ha már felmerült a pap dolog, én tényleg gondolkoztam már rajta, hogy ha esetleg végleg megunnám az egyetemet meg a sok szart akkor abba az irányba mozdulnék el.
Ott legalább tuti jó arc a főnök.
Éljenek a videojátékok!
1, régészet :P Ez az örök favorit, igazából, szülői kényszer miatt nem jelentkeztem volna 1 ével később, akkor fel is vettek volna. Akkor pont meg lett volna a ponthatárom, aztán rákövetkező évben emelték, majd utána meg bejött az emelt-szintű érettségi katyvasz stb.stb.
2, programozó :D okj-s szinten az vagyok, de utána jött ugye a fősuli. Pl. jó lenne c/c++ kívül még ezt-azt megtanulni.
3, újságíró :D - nem kamu, tényleg.
Programozni (pontosabban: szoftvert fejleszteni) úgyse a magyar felsőoktatásban fogsz megtanulni, szóval hajrá, sosem késő! ;) Pláne amilyen tudásszinttel ma felvesznek embereket junior pozíciókba... anyám. :)
Asszem az , hogy jelentkezzek asszirológiára talán az Eltére, nemtom, annak idején engem is megcsapott (meg egyébként a régészetet is jó ötletnek tartottam úgy pályaként ettől függetlenül:), asszem 136 pont - talán ez volt akkoriban a maximum, mindenesetre az biztos hogy maximális pontszám kellett hozzá, meg nem ártott, ha a diákolimpiai helyezésed mellé még van valami értékelhető OTDK-s eredményed :D - volt a ponthatár, és évente 1 darab embert vettek fel, ez az egy ilyen szak volt az országban. :D
Szerk.: Persze a diákolimpiai helyezésem, az hiányzott...
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
véletlenül nem asztronómia?