A Warhammer 40,000 világa kókuszdióhéjban #8: A Tau

A harmincötödik évezred folyamán az Adeptus Mechanicus egy benépesíthető vagy bányászható világokat kutató (ún. Explorátor) flottája a galaxis keleti peremén, az Ultima szegmensben, egy idegen faj által lakott bolygóra bukkant. A földi életre alkalmas bolygó legfejlettebb lényei ekkor a kőkorszaki ősember szintjén éltek. Az explorátorok annak rendje és módja szerint feljegyezték a fajt mint kipusztítandót, a világot pedig mint betelepítendőt, majd továbbálltak. Röviddel ez után azonban áthatolhatatlan warpvihar vette körül a szegmenst, ezért a kivitelezés elmaradt, és a faj – a saját nyelvükön a Tau – nagy szerencséjére hatezer évig nem is találkozott újra a Birodalommal.
 

A Tau különböző alfajokból áll. Ezek idővel egyre jobban különböztek egymástól, és ellenségeskedni kezdtek. Az explorátorok jöttétől számított második évezred folyamán pusztító háború tört ki közöttük. Ez, és az ezt követő járvány már-már a kipusztulásukkal fenyegetett, amikor senki sem tudja honnan, feltűnt egy újabb, addig ismeretlen alfaj, az Éteri kaszt. Az Éteriek száma igen csekély volt, de olyan méltóság sugárzott belőlük, ami minden Taut megigézett. Tanácsukra azonnal véget vetettek a háborúnak, és összegyűltek, hogy megalapozzák a teljes Tau faj jövőjét. 
Az Éteriek a Nagyobb Jó eszméjét hirdették: munkálkodjék minden egyes Tau együtt a faj közös ügyéért! A társadalmat kasztokra osztották az alfajok alapján. A Shas, a Tűzkaszt (Tauhoz mérten) erőteljes alkatú, egykori harcias nomádjai, a társadalom katonái és rendfenntartói lettek.  A Fio, a Földkaszt robosztus, alacsony termetű mesteremberei váltak munkásokká és tudósokká. A Por, az egykor folyók mentén kereskedő Vízkaszt éles eszű, pergő nyelvű tagjai az áruk elosztásában és a diplomáciában vállaltak szerepet. A Kor, a Légkaszt a magashegységekben fejlődött ki: törékeny, könnyű csontú, hosszú végtagjaik között egykor még hártya is feszült, amivel lassíthatták zuhanásukat. Amint a Tau elkezdte meghódítani a világűrt, ezek az alacsony gravitációban előnyös vonások nélkülözhetetlenné váltak a flottában. Végül az utolsó az Aun, az Éteri kaszt: a faj vezetői. Ellenállhatatlan karizmatikus erejükkel ők irányítják valamennyi Taut.

Az új rendszerben a szövetség dinamikus fejlődésnek indult. Még az évezred folyamán benépesítették a naprendszerüket, és a következő millenniumban új rendszerek után kezdtek kutatni. Megkezdődött a tau történelem által Első Terjeszkedésnek nevezett időszaka. A fény sebességénél lassabb meghajtású hajóik lassanként hét új rendszert laktak be: egyes bolygókon kezdetleges terraformáló technológiát kezdtek kifejleszteni, másutt űrállomásokra költöztek. Ráakadtak a Poctroon faj bolygójára, ami teljesen Tauszerű, élettel teli világ volt. A Poctroonok lelkesen csatlakoztak a Tau szövetséghez, de nem sokkal ezután járvány tört ki közöttük, ami a teljes fajt kiirtotta. Az éteriek mély megrendüléssel fogadták szövetségeseik pusztulásának hírét, ám mivel a tau történetesen teljesen immunis volt a kórra, nem haboztak azonnal betelepíteni a kiürült paradicsomi bolygót.
 

Más fajokkal is találkoztak, és a Vízkaszt diplomatái minden alkalommal szorgos munkába kezdtek, hogy új, potenciális szövetségeseket szerezzenek a Tau számára. Aránylag kevés sikerrel jártak az orkokkal: a Dal'yth rendszer zöldbőrűi, miután meghallgatták a Vízkaszt javaslatát a Tauba való beolvadásukról, válasz gyanánt egyszerűen elfogyasztották a diplomatákat. Több kísérlettel és jóval kevesebb diplomatával később a Tau lassan rájött hogy az egyetlen megfelelő diplomáciai eszköz az orkok esetében az akkoriban kifejlesztett impulzuspuska. Elhúzódó háborújuk idején más diplomatáik sikeresen kötöttek szövetséget a Kroot fajjal, akik szintén hadban álltak az orkokkal. A Kroot nép, ahogy bolygójuk egész ökoszisztémája, szívós és harcias. Előszeretettel falják fel ellenségeiket, és speciális fiziológiájuk egyes jellegeket beépít az elfogyasztott lényből – az orkzabáló kroot például szívósabb.

A vízkaszt hamar ráébredt, hogy a Krootok a közös ellenségképen kívül leginkább – különös módon – gyakorlati haszonnal nem rendelkező színesfémek apró korongjaival motiválhatók: a Krootok zsoldosok. A tau fegyverekkel ellátott, Légkasztú légierővel támogatott Kroot csapatok tettek végül pontot az ork háború végére, és a két faj csapatai azóta is szinte elválaszthatatlanok a harcmezőn. Annál is inkább, mert velük ellentétben a tau katonák – bár nagyszerűen manővereznek és lőnek – közelharcban gyakorlatilag teljesen tehetetlenek. 
Az Első Terjeszkedés végére a fiatal Tau protektorátus számos apró fajt és rendszert fogott össze. Ekkor fedezték fel a ZFR Horizont Gyorsítót, ami lehetővé tette a majdnem fénysebességű közlekedést, új lendületet adva a hódításnak. (A Tau fiatal faj, és még nem fejlődtek ki pszionikusan aktív egyedei, sőt szinte teljesen inaktívak az Immatériumban. Ezért a warp, és az azon át való közlekedés lehetősége teljesen ismeretlen számukra. Sőt, az Éteri kaszt kifejezetten támadja az olyan babonákat, amelyek bármilyen természetfelettiről szólnának, továbbá nem engedik a lakossággal találkozni azokat a szövetséges fajokat, akik pszi-aktívak és felforgató nézeteket vallanak holmi démonok jelentette veszélyről…)

A Második Terjeszkedés idején ezzel a Horizont technológiával felszerelt űrállomások, gyorsító relék épültek minden rendszerben. Ezek a már meghódított területeken belül segítették a közlekedést, flottáik pedig új rendszereket foglaltak el. A szárnyas, rovarszerű Vespid faj eleinte diplomatikusan, de határozottan elutasította a Tau kebelére való megtérés gondolatát, de az Éteri kaszt szerencsére rájött, hogy ezt csakis nyelvi félreértés okozhatja. Fordítógépeket helyeztek – és helyeznek azóta is – a vezető rovarok fejére, a faj pedig azonnal lelkesen masírozott a szövetségbe. Repülő rajtaütő gyalogságuk nagy hasznára válik a Tűzkaszt seregeinek.
Ekkoriban fejlesztették ki az első robotpáncéljaikat, a Tau sereg jelképévé vált XV8 Crisis mechák elődjeit.

Részben ezek kreatív felhasználásával, részben stratégiai zsenialitásával vált az egész Tau szövetség hősévé Shas'O Tiszta Áradat parancsnok. (A Tau nevek rendkívül bonyolultak, mert kasztjuk, születési szektoruk, rangjuk, és számtalan más jellemzőjük felsorolásából állnak, ezért gyakran ilyen képekkel hivatkoznak hőseikre.) Ő állította fel a Tau máig használatos két katonai doktrináját: a Mont'kát és a Kauyont, a villámgyors rajtaütést és az ellenfél csapdába csalását. Az állóháború, ahogy az erődített pozíciók bevétele sem tartozik a Tau stratégiák közé: ha masszív ellenállásba ütköznek, elillannak, és védtelen pontokra csapnak le. Tiszta Áradat kitüntette magát egy ork Waaagh! megsemmisítésében, és neki köszönhető, hogy a Tau szövetség túlélte első találkozását a tiranidákkal. Az ellenük vívott háborúban megnyomorult hős még hosszú ideig oktatta hadi stratégiára a Tűzkaszt legjobbjait, majd mikor egészsége hanyatlani kezdett, az Éteriek kérésére megengedték neki, hogy elméjét mesterséges intelligenciává alakítsák, megőrzendő harci és tanítási tapasztalatát. (Az emberek a Technológia Sötét Kora gépek ellen vívott háborúi óta rettegnek az MI-ktől, és nem gyártanak gondolkodó rendszereket. A Tauknak nincsenek ilyen negatív tapasztalataik, és szakembereik előszeretettel támaszkodnak mindenhol, a csatornázástól a harci gépek irányításáig, rendkívül fejlett számítógépekre.) 

Ekkoriban kezdte el a Tau szövetség a Damoklész-öböl meghódítását is. Ez a térség választja el a Tau területeket az Impériumtól. Eleinte sikerrel kötöttek kereskedelmi és politikai szerződéseket az emberlakta világokkal. A xenofób Birodalom bürokráciájának lassan őrlő malmain azonban átszivárogtak a Császár világain felbukkanó idegen technológiáról, horribile dictu nyíltan mutatkozó idegenekről, és a lakosság egyre eretnekebbnek ható nézeteiről szóló hírek. Az Impérium gépezete végül mozgásba lendült, és kezdetét vette a Damoklész kereszteshadjárat. Az Impérium léptékével számolva átlag alatti, a Tau számára azonban gigászi birodalmi flotta akadálytalanul söpört keresztül az első rendszereken, és csak a Damoklész térségen túl, Dal'yth régóta Tau-lakta rendszerében ütközött olyan ellenállásba, ami megállíthatta. A szövetség ide összpontosította erőit: a Tűzkaszt valamennyi nélkülözhető egysége, a Légkaszt és a Krootok flottái először itt mutatták meg az Impériumnak, milyen fejlett stratégiát és fegyverzetet fejlesztettek ki az első találkozásuk óta eltelt évezredekben. Elhúzódó, véres harc vette kezdetét, de az Impérium Tiranida fenyegetésról kapott nyugtalanító híreket. Mivel a Tauk is sok sebből véreztek, így diplomáciai tárgyalások kezdődtek hát, majd tűzszünet köttetett. A Birodalom flottája elvonult a tiranida támadás irányába.
 

Az Éteri kaszt, és vezetőjük, a lángszavú szónok, a Legfőbb Éteri Aun'Va győzelemként hirdette ki ezt szövetségszerte. Fejlesztésekre és új flották felszerelésére buzdították a lakosságot, és újabb, katonákban és telepesekben bővelkedő expedíciós flottákat indítottak. Nagy hősük, a TisztaÁradat MI egyik tanítványa, O'Shovah TávoltFürkésző parancsnok vezette a legnagyobbat. Ennek során a hős eredetileg hatalmas ork waaagh ellen viselt  háborút, és útja messzire vezetett a Tau őshazától. Évekig küzdött az orkokkal és más ellenfelekkel is, és az egyik, démonokkal vívott csatában elpusztult a sereggel tartó összes Éteri. Távollétükben, delejes befolyásuktól szabadon, kételkedni kezdett az igazukban. Tovább vezette seregét, új, az éteriek által nem jóváhagyott stratégiákat vetett be sikerrel, új rendszereket hódított meg, és benépesítette őket. Az Éteriek árulónak nyilvánították, és tiltják a kommunikációt a Szövetség és O'Shovah országa között, ahol a Tauk – számukra kínos módon – hatékonyan működnek együtt Éteri irányítás nélkül is.

A Tau vezetőknek titokban komoly aggodalmat okozott az Ember Birodalmával való találkozás. Nyilvánvaló volt, hogy létezik egy másik társadalom, amely talán éppoly erős mint a Tau. (Az Impérium tényleges méreteit és erejét valószínűleg el sem tudták volna képzelni.) Ez a felforgató nézet azonban nem terjedhetett el. Vissza kellett adni a Szövetség hitét a Nagyobb Jó erejében! Részben Távolba Tekintő hadjárata, részben egy új hősnő, O'shaserra Árnyéknap seregei segítségével évtizedes harcban legyőzték az ekkoriban az Ultima szegmensre zúduló ork waaagh-t, ami a teljes Szövetség erejét próbára tette. Az ork fenyegetés alatt haditermelésre állították át valamennyi világukat, és az Éteriek úgy döntöttek: nem hagyják elveszni ezt a lendületet! Bejelentették a Harmadik Terjeszkedés kezdetét. O'shaserrát nevezték ki a hadsereg parancsnokának. 
 

Az alábbiakban a Harmadik Terjeszkedés során a Tau és az Istencsászár Birodalma között kialakult konfliktusról van szó. A Tau haditechnológia fejlődésének üteme messze meghaladta a stagnáló Impériumét, amaz ellenben kimeríthetetlen ember- és hadianyaggal rendelkezett, és szent dühvel utasította el a Tau filozófia közeledését. Ennél sokkal részletesebben és hoszabban írok a következő bekezdésekben a háborúról. Aki erre kevésbé kíváncsi, kattintson IDE!

Árnyéknap flottája sorra hódította meg a tiranida fenyegetés miatt átcsoportosított birodalmi erők által védtelenül hagyott világokat. Ahol valódi ellenállásba ütközött, onnan egyszerűen továbbállt, és más, védtelen bolygókra csapott le. Az elfoglalt bolygókat nem kirabolta, vagy lebombázta, hanem a Szövetség kebelére fogadta a Tau. Hamarosan tucatnyi rendszert tudhattak magukénak a Damoklész öböl túlsó oldalán. A Birodalom lassan reagálni kezdett, és flottát, sereget és Gárdistákat küldött. A Tau előrenyomulás azonban nem torpant meg. Az ekkor már idős Legfőbb Éteri, Aun'va személyesen, a sereg éléről tüzelte beszédeivel a harcosokat, és buzdította száztíz százalékos termelésre a hátországot. Vadonatúj, a Birodalom monstre harci gépei ihlette XV-104 Dagály óriásmechjeik bevetésével egyetlen nap alatt vették be a térség legnagyobb birodalmi világát, Agrellant, és máris egy másik bolygó, Voltoris ellen vonultak. Itt azonban csapdába sétáltak: a bolygón a Fehér Sebhely gárdista rend és hatalmas Birodalmi Lovag lépegetők roppant hadereje rejtőzött a gárdisták psykerei által támasztott varázslatos vihar álcája alatt, és csúfos vereséget mértek Árnyéknapra. A hősnő elmenekítette erőit, és kisvártatva visszaadta a kölcsönt: Prefectia világán hosszú, véres harcban nem csupán megtörte az Impérium ellenállását, de végzett a Hollógárda gárdisták rendfőnökével, Corvin Severax-al. Aun'Va beszédet mondott, melyben győzelmet jövendölt: „az óriás-emberek királyának halálával” immáron biztos a Nagyobb Jó diadala. Tudtán kívül ezzel aláírta a hadjárat halálos ítéletét.
Az Ember Birodalma ezernyi fronton harcol még több féle ellenséggel. Erői folyton megosztottak, és szinte soha nem tudja teljes hatalmát egyetlen fenyegetés ellen fordítani. Egy olyan rend főnökének halála azonban, amelyet még maga az Istencsászár alapított, új vészcsengőket szólaltattak meg Terra roppant, ősi stratégiai kogitátor-rendszerében. A rendszer és Terra roppant adminisztrátusa folyamatosan, bár eleddig unottan mérlegelte a Tau által árulóvá tett birodalmi lakosságot, az idegenek ideológiai fertőzését, az elvesztett világok okozta kiesést. Ez a haláleset végre elérte, hogy a Tau felkerüljön azon fenyegetések listájára, amivel az Istencsászár birodalma érdemben foglalkozik. A hadsereg parancsot kapott a Megtorló fedőnevű flotta felállítására.

A flotta hatalmasabb volt mint bármi, amit a Tau szövetség rémálmaiban el tudott volna képzelni – standard felszereltség a fenyegetéslistán szereplő idegen fajok és lázadó rendszerek ellen. Vele tartott a Hollógárda új rendfőnöke, Kayvaan Shrike, rendje legjobbjaival, a Fehér Sebhelyek elit osztagai, az Adeptus Mechanicus egy a szokásosnál is vészjóslóbb repülő szerkezete, és az Officio Assasinorum egy jeltelen fekete hajója. A flotta Agrellan közvetlen közelében lépett ki az Immatériumból, és azonnal támadott. A Tau szövetség tisztában volt a bolygó kiemelkedő stratégiai jelentőségével, ezért jelentős véderőkkel látta el: Árnyéknap és maga Aun'Va is itt állomásozott, és a Legfőbb Éteri biztosította a hősnőt, hogy a Nagyobb Jó győzedelmeskedni fog. A flotta méretei láttán azonban, példátlan módon, a vezér szava elakadt. Vonakodva eleget tett Árnyéknap kimondatlan kérésének, hogy ne tegye ki magát a harc közvetlen veszélyének – fejvesztve menekült megerősített bunkerébe elit őrségével együtt. A hősnő tisztában volt vele, hogy a szétszórt tau flották legalább hatvan napig nem tudnak a segítségére sietni. Stratégiai géniuszának minden iótáját bevetve mozgatta erőit, minden ismert és ismeretlen trükköt bevetve lassította le, tévesztette meg, csalta csapdába a birodalmi csapatokat. 

Míg Aun'Va bunkere biztonságából bíztatta őket beszédekkel, az erején felül teljesítő Tau véderő drága árat szedett minden elvesztett négyzetkilométerért. A hatalmas birodalmi sereg előrenyomulása azonban nem tört meg. Az erőtérgenerátorokat, tüzérségi állásokat és reptereket gárdista kommandók számolták fel, de Árnyéknap tett róla hogy minden elhalgattatott ütegre jusson kettő, amit az ellenség még nem fedezett fel. Eközben a fekete hajóról néma csendben a felszínre indultak álcázott kapszuláikban az emberfeletti szörnyeteggé génmódosított Birodalmi Orgyilkosok. Bemérték Aun'Va adását, és egy Culexus gyilkológép behatolt a bunkerbe. Nem evilági eszközei megdermesztették úgy a Tau katonák szívét, mint a mesterséges intelligenciáikat. Negatív pszí energia támadásai ellen nem védett a technológiájuk – hogyan is védhetett volna, hiszen az Éteri propaganda szerint ilyesmi nem is létezhet! Aun'Va nem állt meg eltöprengeni a helyzet iróniáján, utasította őrségét hogy áldozzák fel magukat a Nagyobb Jó szempontjából nyilván sokkal fontosabb személye védelmében, és menekülni kezdett. Az orgyilkost nem lassította le számottevően az elit őrség. A felszín felé vezető úton érte utol a Császár eme ellenségét. Aun'Va halála nem volt sem dicső, sem gyors…

A szellemi vezető nélkül maradt Tau sereg az utolsókat rúgta. Árnyéknap sebesülten, személyesen vezette a védelmet, és bár az invázió kezdete óta egyetlen hibát sem vétett stratégiájában, már ő sem hitte, hogy lehet olyan csoda, ami megmentheti őket. Ám a csoda mégis bekövetkezett. Szokatlan felségjelzésű Tau hajók és mechák söpörték el a hősnőt kivégezni készülő csapatokat: az árulónak kikiáltott TávoltFürkésző sietett serege élén a segítségükre. Kimenekítette a sérült hősnőt, és erőit az Impérium csapatai ellen fordította. Segítségével sikerült addig kitartani, amíg a Szövetség flottái összegyűltek a Damoklész-öbölből, és látszólag megfutamították a Birodalmat.
A Megtorló flottát azonban nem ok nélkül nevezték el így. Az Adeptus Mechanicus hajó végrehajtotta küldetését: amikor a flotta megkezdte a távozást, egyetlen hatalmas bombát dobott Agrellan felszínére. A technológiai borzalom kiolthatatlan lángra lobbantotta a bolygó atmoszféráját és felszínét, és nem csak ez az egy volt belőle. A flotta a döbbent Tau erők szeme láttára pusztította el az élet minden lehetőségét valamennyi közeli rendszerben. A flotta nem hódítani, hanem büntetni érkezett. A Tau számára felfoghatatlan módon az Impérium egy pillanatig sem habozott milliók életét, és egész világokat feláldozni, hogy megtorolja a fiatal faj arcátlanságát.
Az Éteriek nem bírtak mit kezdeni a megdöbbentő tényekkel. Eltussolták Aun'Va halálát, és propagandaadásokat hamisítottak, amikben a vezér győzelmekről beszél. Árnyéknap parancsba kapta, hogy fogja el a lázadó TávoltFürkészőt a Nagyobb Jó nevében. Ő azonban, miután megköszönte neki hogy a valódi nagyobb jó szellemében cselekedett, útjára bocsátotta a renegát hőst.
 

A Tau nem csak a 40K világában fiatal faj: a Games Workshop csak 2001-ben vezette be őket. Szokás szerint célközönségekben gondolkodtak: a mechákra építő sereggel a gundam és battletech játékosokat, valamint a mechás anime rajongókat célozták meg. A dinamikusan fejlődő szövetséget eleinte teljesen pozitívan ábrázolták, de ez sok 40K rajongóban visszatetszést keltett: a faj nem volt elég darkos (ráadásul a szemöldökük is textúra ;-) ). A későbbi kiadásokban ezért célozgatni kezdtek az Éteriek valójában zsarnoki uralmára, és a játékosok összeesküvés-elméletei alapján kissé a kommunista diktatúrák irányába változtattak a társadalmukon. Szintén nem tetszett az Istencsászár Birodalmával játszó többségnek, hogy a technológiai fejlődésre és az űr felfedezésére építő fiatal szövetség mellett az Impérium tűnt a rossz fiúnak. Ezért beépítették a sztoriba az érveiket: vannak ráutaló jelek hogy a nagy MI fejlesztésnek rossz vége lehet, hogy a Warp előbb-utóbb megtalálja a módját hogy az ő napjukat is elrontsa (ha másképp nem, a Tau kebelére átcsábított emberi lakosság megfertőzése útján) stb. Mindezekkel együtt még mindíg hívogatóbbnak tűnik a Tau szövetségben élni, mint Terra gyarmatain…