A Warhammer 40,000 világa kókuszdióhéjban #3: Az Eldák

Az Eldák


Ez az Elda megvetéssel tekint a távolban feltűnő mon'keigh-kre (lealacsonyító szó az emberre)

Bár az emberfelettien gyors, ügyes és intelligens eldák egy fajba tartoznak, meg kell különböztetnünk a sötét eldákat, illetve a mestervilágok szülötteit. A kettőjük közötti különbség oka a történelmükben keresendő.

Az ember előtt az eldák uralták a galaxist. Technológiai fejlettségüket a mai napig egyetlen faj sem érte utol. Sok más csoda közt ők hozták létre a hiperhálót, a mesterséges úthálózat-dimenziót, félúton az Immatérium és az anyagi világ között, amin keresztül bárki másnál biztonságosabban és gyorsabban szelik át a galaxist. Emellett az ő munkájukat dícsérik a mestervilágok, a bolygónyi ökoszisztémát, lakosságot és infrastruktúrát szállító világhajók is. 
Technikai csúcspontjukon azonban az egyes eldának gyakorlatilag semmi dolga nem volt azon kívül hogy élvezze az életet, és szinte egész társadalmuk a dekadenciába irányába torzult. Az ember számára felfoghatatlan, hogy a hihetetlenül fejlett érzékekkel rendelkező eldák milyen mértékben élnek meg minden élményt, legyen az fájdalom, öröm, vagy bármi más – és talán jobb is, hogy így nem tudjuk elképzelni, milyen mértékű volt ekkor az elfajulásuk. Véres orgiákon rabszolgák százaival végeztek, új, egzotikus mutációkat hoztak létre, hogy addig nem tapasztalt érzeteket nyújtsanak számukra az életükkel, majd a halálukkal, melynek száz és száz új módját eszelték ki.
Társadalmuk egy része riadtan tekintett erre az őrületre: látnokaik katasztrófát jósoltak, mások egyszerűen csak erkölcsi okokból undorodtak tőle. Ezek, amikor belátták, hogy képtelenek megállítani a többség hanyatlását, megépítették a Mestervilágokat, és az elda civilizáció peremvidékei felé indultak.
Az emberekkel szemben az eldák valamennyi egyede pszionikusan aktív. Így az Immatériumban, melyet az öntudattal rendelkező lények érzelmei formálnak, egy magányos egyed élvezete vagy szenvedése is olyan hullámokat vet, amilyet az emberek között csak a psykereké. Ekkor pedig egy teljes faj munkálkodott azon, hogy a perverzió legmélyebb bugyrait átélje. Egy nap a felgyülemlett elsöprő érzelmi töltet öntudatra ébredt, és megszületett Slaanesh, a perverzió káosz istene.

Slaanesh egyik Démonleánya

Születése átszakította a világok határát. Kataklizmatikus erejű, hatalmas méretű warpvihar tört ki. A galaxis mintegy öt százalékát elborító pokol a mai napig tombol ott, ahol valaha az elda civilizáció középpontja volt, örökké nyitott átjárót képezve a Káosz birodalmába. Az újdonsült sötét isten élvezettel falta fel az eldák lelkét, és a világ végezetéig vadászik a túlélőkre.

 

A mestervilágok eldái

A Saim-hann Mestervilág egy Látnoka

Tanulva fajuk végzetéből, ezek a túlélők  új életmódot választottak. Lekötendő megszállottságukat, minden elda teljes egészében egyetlen mesterségnek szenteli magát, legyen az farmer, psyker, levegőből támadó gép-sólyomszárnyú harcos, vagy zeneszerző... Lehetőség szerint időnként foglalkozást váltanak, mert különben az általuk választott út iránti elköteleződésük elhatalmasodik rajtuk. Ekkor sem haszontalanok a közösség számára, hiszen egy ilyen egyén tökélyre fejleszti az adott szakmát, művészetet. Mesterharcosaik a rájuk jellemző harcmodor legjobbjai a galaxisban. De ilyen tökéletes mesterei szakmájuknak mérnök-mágusaik is, akik az Immatériumból idézik a kizárólag a mestervilági eldák által használt egyedi anyagot, amit Lidérccsontnak neveznek.
Hogy lelküket Slaaneshtól megóvják, lélekköveket hordanak, amelyek haláluk esetén magába zárja szellemüket. Ezeket a lelkeket a mestervilág lélek-áramkörébe töltik, remélve, hogy eljön egy nap, amikor Ő, Aki A Lelkekre Szomjazik már nem férhet hozzájuk. Háborúban harcosaik, harci mágusaik lelke irányítja lidérccsontból növesztett kecses, de irdatlan erejű harci gépeiket a rájuk helyezett lélekkövekből.

Társadalmuk vezetői a látnokok, akik nem csak nagyhatalmú pszi-használók, de valóban képesek korlátozott mértékben megjósolni a jövőt. Próféciáik vezetik az elda seregeket, gyakran nem tudják miért kell az ellenségüknek meghalnia, csak azt, hogy ez valahogyan hozzájárul az eldák jövőjének megőrzéséhez. Emiatt a többi értelmes faj szemében, akikkel persze nem sietnek megosztani ezeket az információkat, teljességgel kiszámíthatatlanok és megbízhatatlanok. Ha hozzávesszük hogy magasan fejlett intelligenciájuk tudatában leereszkedő gőggel kommunikálnak mindenki mással (...az ember és a majom szó pl. ugyanaz az elda nyelvben, minimálisan más hangsúllyal...), érthető, hogy – bár elvi akadálya nem lenne békésen együtt élni velük, mégis – a legtöbb faj gyűlöli őket. Ez különösen logikussá válik, ha tudjuk, hogy többnyire összekeverik őket ördögi rokonaikkal:

A sötét eldák
 

E Sötét elda Nemesenszületettek arckifejezése nem sok jót igér figyelmük tárgyának

A sötét eldák azok az eredeti, elfajzott eldák, és leszármazottaik, akik túlélték a Lelkekre Szomjazó születését. A Hiperhálóban építették ki dimenziók közötti, a galaxis számos pontján párhuzamosan létező városvilágukat, Comorragh-t. Korántsem hagytak fel őseik a perverzió határait feszegető életmódjával, sőt továbbfejlesztették: bár Slaneesh folyamatosan, apránként szívja el a lelküket, rájöttek, hogy megválthatják magukat mások szenvedésével. Ezért aztán még a legjólelkűbb, emberbarátabb sötét elda (meglepő módon van ilyen, bár ott ez is perverziónak számít…), legjobb napján is megkínoz valakit, hogy a szenvedéséből táplálkozzon. Így a rabszolgakészletük gyorsan amortizálódik („Szolgák, hozzatok új játékszert! Ez úgy tűnik hogy elromlott.”), Comorragh martalócai pedig folyamatosan prédálnak fel világokat utánpótlásért.

Unalmasnak indult, de az Ultragárdisták végre szórakoztatóbbá teszik ezt a rajtaütést a sötét elda rabszolgavadászok számára

Társadalmuk is hasonlóan fennkölt és vidám: egymással is folyamatos hidegháborúban vannak, politikájuk része napi szinten az ellenségeik elleni orgyilkosság, vagy éppen a szövetségeseik hátbaszúrása. A legöregebbek évezredek óta szövögetik összeesküvéseiket, jelenlegi vezetőjük például egy olyan puccsal került hatalomra amiben az akkori vezető nemesi házakat, egy teljes űrgárdista rendházat, és Comorragh egy egész kerületét használta és áldozta fel sakkbábuként…

Vallás

Bukásuk előtt az Eldákat számos istenük vigyázta: legtöbbjük áldozatul esett a Lelkekre Szomjazónak, aki elpusztította őket, örökké tartó kínhalál állapotába börtönözte, vagy magába olvasztotta, eltorzítva esszenciáját. Néhányan azonban még léteznek.

Köztük Kaela Mensha Khaine, a Véreskezű, a gyilkos hadisten. Bár nem pusztult el, száz darabra szakadt, melyek a Mestervilágok lélekáramköreiben lakoznak. Technológiájuk és látnokaik tudása ellenére előfordul, hogy egy Mestervilágot a pusztulás fenyegeti. Az eldák ekkor neki tetsző eldaáldozattal megidézik a Véreskezűt. Khaine Avatárja felkel az áldozati elda teteméből, kivonja Vaul Pengéjét, az isten száz szent kardjának egyikét, és vértől csöpögő kezű, lángoló manifesztációja elhozza Khaine haragját az eldák ellenségeinek.

Slaanesh Nagyobb Démona, a Titkok Őrzője megpróbál kitérni Khaine Avatárjának szörnyű csapása elől

Cegorach, a nevető isten, a cselszövő a hiperháló útvesztőjébe menekült slaanesh elől. Aki hívének áll, sem nem mestervilági, sem nem sötét elda többé, hanem Cegorach Harlekinjeinek egyike, trükkjeinek, az egész faj életét manipuláló tréfáinak eszköze. Társulataik szabad bejárást, sőt megbecsülést élveznek a Mestervilágokon és Comorraghban egyaránt: elda mércével mérten is lélegzetelállító akrobatikus előadásaik felidézik a régi isteneket, a Bukást, a Lelkekre Szomjazó születését, és az ellene vívott vesztésre ítélt harcot. 

Harlekinek Slaanesh démonain ütnek rajta

Istenüktől a Hiperháló semmihez sem fogható ismeretéhez jutva a semmiből tűnnek fel a legváratlanabb helyeken, hogy emberi szem számára követhetetlenül gyors, kecses haláltáncuk látszólag minden logika nélkül kiválasztott ellenségekkel végezzen, vagy szövetségeseket segítsen meg. De a kacagó isten nem puszta szeszélyből rója ezeket a feladatokat harlekinjeire. A galaxis történetének legnagyobb tréfáján dolgozik évezredek óta, amely, ha beteljesül, ő fog utoljára nevetni Slaaneshen…