Eddig abszolút minden általam támogatott játék alulmúlta az elődöt/várakozásokat,
Ugyan nem általad támogatott játékokról van szó (egyáltalán mit támogattál az izometrikus RPG-k ősellenségeként?), de vannak elődnél jobbak.
Például a Giana Sisters: Twisted Dreams. Tudom, hogy sokan könnyes szemmel emlékeznek C64-ről az eredetire, de szerintem az új érdekesebb lett, mint a régi betiltott Mario-koppintás. (Magyarán itt az eredetiben van a hiba, ennyiből nem rossz példa.)
A Divinity: Original Sint pedig nem ismerem, de sokan kikiáltották a széria legjobbjának, a Larian pedig azóta terjeszkedik, sokkal jobban felkerültek az RPG-térképre, mint valaha.
A várakozásokat hozó új IP-k pedig vannak többen, de hát ugye ki mit vár, és ebbe az irányba nem is mennék el mist, mert nagy részük csak még inkább indie-szerűség. Mert abban magával amúgy egyetértek Bagollyal, hogy nem a direkt folytatásokra a legalkalmasabb ez a kalapozós módszer. A Psychonauts 2 is esélytelen lett volna, de hogy így milyen lesz... Hát meglátjuk, én adtam nekik pénzt, hogy megbánhassam :)
Én a Shadowrunok, főképp a Dragonfall támogatásával sztem abszolúte nem lőttem mellé. (A Dreamfall Chapterssel is elégedett vagyok, de az nem RPG :-) )
A Pillars of Eternity-nél elsősorban az Obsidiant támogattam. Az izometrikus nézetnek nem örültem, de attól még elkezdtem kóstolgatni a játékot megjelenéskor, sajnos nem fogott meg. Ami valamilyen szinten hozta a szintet, az a Banner Saga és a Shadowrun Returns. Amiket írtál, azokat se nem támogattam, se nem játszottam velük, így nem tudok nyilatkozni. De nem véletlen, hogy már szinte csak zenéket támogatok, játékot alig.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Úristen, MDK, abból is a második rész. Max-szel (asszem így hívták a kutyát) mind a négy kézbe 1-1 uzi és öröm volt nézni, ahogy olvad az ellenek HPja. :D
Giants meg azért volt emlékezetes, mert élvezhetetlenül szaggatott (pedig dícsérte mindenki, sajnáltam is, mire gépet cseréltem meg már kimaradt.
- I don't think you should drink that. It looks bad for you. - Nonsense. It makes me feel great. Smarter. More aggressive. It feels like I could... Like I could... TAKE ON THE WORLD!
Zoo írta: A Divinity: Original Sint pedig nem ismerem, de sokan kikiáltották a széria legjobbjának
Ezt talán még alá is írnám, de hozzátartozik a tényálláshoz, hogy tulajdonképpen minden Divinity-"epizód" más alműfaját erősíti az RPG zsánernek: az első egy egészen zseniális Diabloszerűség relatíve sok párbeszéddel, sztorival, dinamikus nyílt világgal; a Beyond kb. ugyanez, csak két karakterrel, két világgal és feleannyi sikerrel; a Divinity II egy third-person kalandozós-sárkánnyáválós akció-RPG; a Dragon Commander egy politikai "visual novel" résszel megfejelt stratégiai játék egy, a harcmezőn önkezűleg irányítható sárkánygenerálissal; a Sin pedig csapatalapú, körökre osztott, nagy és komplex CRPG, amit nem győzök ajánlani (ha nem hánytok vért egy kis abszurd belga humortól, mert nem félnek úton-útfélen bevetni a kozmikusan epikus fantasyjükben; ha mást nem is, sármot és egyéniséget azt biztosan kölcsönöz a szériának, szóval legalább nem fenyeget a Pillarsra jellemző bealvós lore-klisémumus).
MDK-t meglátva azonnal nyomtam volna az MDK2-re, de nincs a listában. Lusta vagyok utánanézni mi az oka ennek, pedig máig ezt a játékot játszottam végig legtöbbször. :)
Így jobb híján az Earthworm Jimre nyomtam, amivel ugyan csak néhány pályányit tudtam játszani, de nagy szívfájdalmam volt, hogy nem tudtam megszerezni a teljes játékot.
Schafer még annak idején csiripelt a Broken Age fejlesztési költségeiről, melyet látva nem csoda, hogy a kezdeti láztól eltekintve nem tolonganak Amerika nyugati partjáról, meg úgy a nagy csapatok sem igazán. Kis csapatok, és múltidéző projektek finanszírozására kiváló a modell, de a kalapolás néhány milliónál megálló felső határa igencsak limitáló, nem beszélve az ezzel járó felelősséggel. Lényegében teljes mértékben a saját szakállukra játszanak a fejlesztők, mind hírnevüket, mind az anyagiakat tekintve. Az ismertség csak befutott stúdióknak adatott meg, viszont a játékfejlesztés viszontagságai mellett a kiadók anyagi háttere rengeteg terhet levesz a fejlesztők válláról. Menedzseri teendőkkel nem kell számolni, a csúszásokra dettó be vannak biztosítva. Egy kicentizett gyűjtésnél hogyan lehet mindezt lekommunikálni? Saját tartalékok kapcsán mindjárt másképp fest a kérdés egy független stúdiónak, főleg, ha nem csak anyagilag nincsenek berendezkedve rá.
Nyilván, de a konkrét példa lényege az lett volna, hogy látszik, a produkciós szint egész magas, a kalandjátékok kreatív oldalát pedig töredéke büdzséből megoldják mások. A költségvetésre a BA esetében kár fogni, bár az, hogy rosszul menedzselték a projektet, benne van, de nem az az eredendő gond, hogy kevés pénz jött össze.
Half-Life 3 meg nem lesz Kickstarter-kampányból, bár még mindig jobb esély, mint a Valve-ra várni.
Egyes műfajok anyagi megközelítésből is rugalmasabbnak tekinthetők, de a videójátékok egészét tekintve elenyésző hányadának érzem őket. Gyakorlatilag a harmadik dimenzióval sokszorozódnak a költségvetések, így a cikkben felvonultatott franchiseok zöme kapcsán sem feltétlen életképes a Kickstarter, vagy legalábbis semmiképp sem az akkori produkciós költségek ekvivalenseként.
Magyarul, a Broken Age semmilyen szempontból sem reprezentatív példa, kivéve, ha csak és kizárólag a kreatív és pénzügyi faktorok különállóságát kívántad szemléletni vele.
Én Bagoly "bármijét" kifogásoltam. Éppen a '90-es évek első feléig a zömében 2D-s játékok reprodukálhatóak ma olcsón, akár másoláson túl meg is haladva az eredetit. Számos példa van arra, hogy lehet olcsó és szép látványt előállítani, és jó játékot is mellé, ahogy az indie-k is megmutatták. A KS-es utóérzések jó része szintén belefért, beleférne ebbe a kategóriába, hiszen éppen így lavíroztak.
A Pillars of Eternitynél is inkább az látszik, hogy a korábbi licences vesszőfutás után végre saját lábra állhatott vele az Obsidian.
A Descent más, hiszen annál, hogy akkorát üssön, mint régen, nyilván nem elég egy rajzfilmszerű 2D-s grafika. Persze élet van az AAA-n és a Kickstarteren kívül is, lásd Hard Reset. Az például elég jól nézett ki, amikor kijött. Ma már úgysincs annyira látványos különbség generációk között, hogy a sokszoros büdzsé látványban is sokszoros legyen. Minden feature-ökre, felbontásra telepedő marketing ellenére a techdemójelenségnek ma már kisebb jelentőséget tulajdonítok. A nosztalgiázva befizető közönség nem is ezt várja el. (Persze nem csak a grafika kerül pénzbe, de szerintem értjük egymást.)
Érdekes lesz látni 3D platformerek között a Yooka-Laylee-t és a Psychonauts 2-t. Az előbbi szolidabb büdzséből jön (és meg is jelenik egyszer :), a másik pedig a KS-esnél jobban támaszkodik befektetőkre. Az az előbbinél most látszik, hogy a textúrák sterilebbek, a karakterek egy félremagyarázott N64-es nosztalgia miatt gügyögnek. Ebből az utóbbi kimondottan zavar is, annak idején a cartridge limitációja volt, most a büdzséé (a '92-93 óta kalandjátékokban is volt szinkron, és értelemszerűen a PS1-es platformerekben is természetesnek számított), de szerintem a sima feliratozás is jobb lenne. Kb. a Gobliiinsban nem zavart utoljára, ott még vicces volt a floppys verzióban, de a CD-sen már akkor is volt gyengécske szinkron (sokan az előbbit szeretik jobban, én mindkét verziót végigjátszottam szájhúzás nélkül). De az Okami volt az a játék, ahol a halandzsanyelv miatt már bekészítettem a zsilettpengét is, azóta tényleg a falnak futok tőle.
A KS-es utóérzések jó része szintén belefért, beleférne ebbe a kategóriába, hiszen éppen így lavíroztak.
Számszerűen mindenképp, összekalapolt összeg - és a hozzá szorosan köthető sajtóhullám, platform megítélése - szempontjából már kérdésesebb. Az idei év első fele lehet éppen a ciklikusság hullámvölgyét takarja, de a nagyobb költségvetéssel járó nehézségeket, és a publikum reakcióját elnézve szerintem inkább ezen +$500k-s kategória normalizálódásáról van szó. A készítők perspektívájából érdemesebb vizsgálni a kérdést, hiszen a komplikációkba ütköző stúdiók közel sem biztos, hogy újra kalapozásba fognak kezdeni, a modell ezen árfekvésével kompatibilis stúdiók száma pedig véges (értsd, nem olyan mértékű az utánpótlás, mint a távozók aránya).
Kisebb volumenű, egyes rétegeket képviselő projektek finanszírozására valószínűleg hosszú távon is jó alternatíva lesz a kalapolás, de a fórumon is osztott, AAA-k által képviselt értékeket éltető nézeteket tekintve különösen alacsony az átfedés. A szardobálás zömében abból is szokott keletkezni, hogy az ambíciózus Kickstarter kampányok ilyen értékek promótálásával próbálnak minél nagyobb összeget összegyűjteni. Lásd az extra fícsöröket hirdető stretch goalok, melyeket reklám szinten könnyű kifejezni, de gyakorlatban már sokkal nehezebb pénzben előre vetíteni. Videojátékfejesztésben szokásosnak számító csúszás 10-15 emberrel számolva nagyon gyorsan meg tudja dobni a költségvetést. Az asztalt csapdosó reakciók pedig rendre a reklámokban látottak és a fejlesztés realitásai közötti eltérésből fakadnak. "One Man's Lie!"
Azért a csúszások miatti félremenedzselés az a hagyományos modellben is benne van, az Obsidian tudna erről mesélni.
Amúgy alapvetően egyetértek, csak indokolatlan az eddigi projekteknél a pénz szűkösségére mutogatni, ráadásul utána megerősödve is jöttek ki ebből az ismertebb stúdiók is (Obsidian, inXile, Larian), nem csak a kicsik.
A mór abban az értelemben megtette a kötelességét, hogy a stúdiók tőkeinjekcióján túl mellett beindított tetszhalott stílusokat. Egyelőre azonban a Kickstarteren túl a Fig tájékán sem látszik az a mozgolódás, mely arra utalna, hogy egyből feljebb lehetne lépni a koncepció csavarásával.
Hogy a hírben felvetett kérdésre is reagáljak: én marhára nem tudok dönteni, de Earthworm Jimből és MDK-ból is hiányzik jól játszható verzió a régiekből is. Legalábbis én a DOS-os EJ-vel nem voltam elégedett, a konzolos HD meg nem jött PC-re sajnos. Az MDK-ból inkább remake-et szeretnék, átszabott célzással. Ennek ellenére persze az igazi kívánatos visszatérés az új felvonás lenne. (Gondolom, egy valóban jó 3D-s EJ-t eretnekség lenne kérni.) Vagy új IP, de a felsoroltak legjobbjainak szellemében :)
Zoo írta: Hogy a hírben felvetett kérdésre is reagáljak: én marhára nem tudok dönteni, de Earthworm Jimből és MDK-ból is hiányzik jól játszható verzió a régiekből is. Legalábbis én a DOS-os EJ-vel nem voltam elégedett, a konzolos HD meg nem jött PC-re sajnos.
nekem leginkább csak az maradt meg, hogy totál védtelen voltam angyal alakban és mindig attól fostam nehogy észrevegyenek mert egy pofon és meghalok. de amúgy pozitív emlék volt :)
na mondjuk abból egy dögös remake-t el tudnék képzelni mert az is rémlik hogy bugokkal is el volt látva a játék.
nekem mdk-ből az első rész valamiért meghatározóbb volt, talán a stílusa miatt. félre értés ne essék, a második rész is kurvajó volt, de mégis jobban emlékszem az elsőre
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Ugyan nem általad támogatott játékokról van szó (egyáltalán mit támogattál az izometrikus RPG-k ősellenségeként?), de vannak elődnél jobbak.
Például a Giana Sisters: Twisted Dreams. Tudom, hogy sokan könnyes szemmel emlékeznek C64-ről az eredetire, de szerintem az új érdekesebb lett, mint a régi betiltott Mario-koppintás. (Magyarán itt az eredetiben van a hiba, ennyiből nem rossz példa.)
A Divinity: Original Sint pedig nem ismerem, de sokan kikiáltották a széria legjobbjának, a Larian pedig azóta terjeszkedik, sokkal jobban felkerültek az RPG-térképre, mint valaha.
A várakozásokat hozó új IP-k pedig vannak többen, de hát ugye ki mit vár, és ebbe az irányba nem is mennék el mist, mert nagy részük csak még inkább indie-szerűség. Mert abban magával amúgy egyetértek Bagollyal, hogy nem a direkt folytatásokra a legalkalmasabb ez a kalapozós módszer. A Psychonauts 2 is esélytelen lett volna, de hogy így milyen lesz... Hát meglátjuk, én adtam nekik pénzt, hogy megbánhassam :)
Sors bona, nihil aliud.
Én a Shadowrunok, főképp a Dragonfall támogatásával sztem abszolúte nem lőttem mellé. (A Dreamfall Chapterssel is elégedett vagyok, de az nem RPG :-) )
A Pillars of Eternity-nél elsősorban az Obsidiant támogattam. Az izometrikus nézetnek nem örültem, de attól még elkezdtem kóstolgatni a játékot megjelenéskor, sajnos nem fogott meg. Ami valamilyen szinten hozta a szintet, az a Banner Saga és a Shadowrun Returns. Amiket írtál, azokat se nem támogattam, se nem játszottam velük, így nem tudok nyilatkozni. De nem véletlen, hogy már szinte csak zenéket támogatok, játékot alig.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Hányan maradtak a régi stúdiók közül?
Szédült Simon mondta a cukrásznak a vásáron:
Ide a sütikkel, vagy átkúrom a fejed a palánkon.
When people get too chummy with me I like to call them by the wrong name to let them know I don't really care about them. - Ron Swanson
Úristen, MDK, abból is a második rész. Max-szel (asszem így hívták a kutyát) mind a négy kézbe 1-1 uzi és öröm volt nézni, ahogy olvad az ellenek HPja. :D
Giants meg azért volt emlékezetes, mert élvezhetetlenül szaggatott (pedig dícsérte mindenki, sajnáltam is, mire gépet cseréltem meg már kimaradt.
- I don't think you should drink that. It looks bad for you. - Nonsense. It makes me feel great. Smarter. More aggressive. It feels like I could... Like I could... TAKE ON THE WORLD!
Nem volt meg a stabil 60Hz?
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Ezt talán még alá is írnám, de hozzátartozik a tényálláshoz, hogy tulajdonképpen minden Divinity-"epizód" más alműfaját erősíti az RPG zsánernek: az első egy egészen zseniális Diabloszerűség relatíve sok párbeszéddel, sztorival, dinamikus nyílt világgal; a Beyond kb. ugyanez, csak két karakterrel, két világgal és feleannyi sikerrel; a Divinity II egy third-person kalandozós-sárkánnyáválós akció-RPG; a Dragon Commander egy politikai "visual novel" résszel megfejelt stratégiai játék egy, a harcmezőn önkezűleg irányítható sárkánygenerálissal; a Sin pedig csapatalapú, körökre osztott, nagy és komplex CRPG, amit nem győzök ajánlani (ha nem hánytok vért egy kis abszurd belga humortól, mert nem félnek úton-útfélen bevetni a kozmikusan epikus fantasyjükben; ha mást nem is, sármot és egyéniséget azt biztosan kölcsönöz a szériának, szóval legalább nem fenyeget a Pillarsra jellemző bealvós lore-klisémumus).
ibi amentia latet
MDK-t meglátva azonnal nyomtam volna az MDK2-re, de nincs a listában. Lusta vagyok utánanézni mi az oka ennek, pedig máig ezt a játékot játszottam végig legtöbbször. :)
Így jobb híján az Earthworm Jimre nyomtam, amivel ugyan csak néhány pályányit tudtam játszani, de nagy szívfájdalmam volt, hogy nem tudtam megszerezni a teljes játékot.
A folytatás is az MDK franchise/IP része. Nem specifikus játékokra megy a szavazás, hanem licencekre.
ibi amentia latet
A Giants-et szerintem is az elég brutális gépigény nyírta ki annak idején... mondjuk félve azért megjegyzem, hogy én untam is.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Schafer még annak idején csiripelt a Broken Age fejlesztési költségeiről, melyet látva nem csoda, hogy a kezdeti láztól eltekintve nem tolonganak Amerika nyugati partjáról, meg úgy a nagy csapatok sem igazán. Kis csapatok, és múltidéző projektek finanszírozására kiváló a modell, de a kalapolás néhány milliónál megálló felső határa igencsak limitáló, nem beszélve az ezzel járó felelősséggel. Lényegében teljes mértékben a saját szakállukra játszanak a fejlesztők, mind hírnevüket, mind az anyagiakat tekintve. Az ismertség csak befutott stúdióknak adatott meg, viszont a játékfejlesztés viszontagságai mellett a kiadók anyagi háttere rengeteg terhet levesz a fejlesztők válláról. Menedzseri teendőkkel nem kell számolni, a csúszásokra dettó be vannak biztosítva. Egy kicentizett gyűjtésnél hogyan lehet mindezt lekommunikálni? Saját tartalékok kapcsán mindjárt másképp fest a kérdés egy független stúdiónak, főleg, ha nem csak anyagilag nincsenek berendezkedve rá.
Nyilván, de a konkrét példa lényege az lett volna, hogy látszik, a produkciós szint egész magas, a kalandjátékok kreatív oldalát pedig töredéke büdzséből megoldják mások. A költségvetésre a BA esetében kár fogni, bár az, hogy rosszul menedzselték a projektet, benne van, de nem az az eredendő gond, hogy kevés pénz jött össze.
Half-Life 3 meg nem lesz Kickstarter-kampányból, bár még mindig jobb esély, mint a Valve-ra várni.
Sors bona, nihil aliud.
Egyes műfajok anyagi megközelítésből is rugalmasabbnak tekinthetők, de a videójátékok egészét tekintve elenyésző hányadának érzem őket. Gyakorlatilag a harmadik dimenzióval sokszorozódnak a költségvetések, így a cikkben felvonultatott franchiseok zöme kapcsán sem feltétlen életképes a Kickstarter, vagy legalábbis semmiképp sem az akkori produkciós költségek ekvivalenseként.
Magyarul, a Broken Age semmilyen szempontból sem reprezentatív példa, kivéve, ha csak és kizárólag a kreatív és pénzügyi faktorok különállóságát kívántad szemléletni vele.
HL3 KS nem lesz, de Triennial Atomic Fractional Disintegration vagy Carbon Steel Scientist KS még lehet.
ibi amentia latet
Én Bagoly "bármijét" kifogásoltam. Éppen a '90-es évek első feléig a zömében 2D-s játékok reprodukálhatóak ma olcsón, akár másoláson túl meg is haladva az eredetit. Számos példa van arra, hogy lehet olcsó és szép látványt előállítani, és jó játékot is mellé, ahogy az indie-k is megmutatták. A KS-es utóérzések jó része szintén belefért, beleférne ebbe a kategóriába, hiszen éppen így lavíroztak.
A Pillars of Eternitynél is inkább az látszik, hogy a korábbi licences vesszőfutás után végre saját lábra állhatott vele az Obsidian.
A Descent más, hiszen annál, hogy akkorát üssön, mint régen, nyilván nem elég egy rajzfilmszerű 2D-s grafika. Persze élet van az AAA-n és a Kickstarteren kívül is, lásd Hard Reset. Az például elég jól nézett ki, amikor kijött. Ma már úgysincs annyira látványos különbség generációk között, hogy a sokszoros büdzsé látványban is sokszoros legyen. Minden feature-ökre, felbontásra telepedő marketing ellenére a techdemójelenségnek ma már kisebb jelentőséget tulajdonítok. A nosztalgiázva befizető közönség nem is ezt várja el. (Persze nem csak a grafika kerül pénzbe, de szerintem értjük egymást.)
Érdekes lesz látni 3D platformerek között a Yooka-Laylee-t és a Psychonauts 2-t. Az előbbi szolidabb büdzséből jön (és meg is jelenik egyszer :), a másik pedig a KS-esnél jobban támaszkodik befektetőkre. Az az előbbinél most látszik, hogy a textúrák sterilebbek, a karakterek egy félremagyarázott N64-es nosztalgia miatt gügyögnek. Ebből az utóbbi kimondottan zavar is, annak idején a cartridge limitációja volt, most a büdzséé (a '92-93 óta kalandjátékokban is volt szinkron, és értelemszerűen a PS1-es platformerekben is természetesnek számított), de szerintem a sima feliratozás is jobb lenne. Kb. a Gobliiinsban nem zavart utoljára, ott még vicces volt a floppys verzióban, de a CD-sen már akkor is volt gyengécske szinkron (sokan az előbbit szeretik jobban, én mindkét verziót végigjátszottam szájhúzás nélkül). De az Okami volt az a játék, ahol a halandzsanyelv miatt már bekészítettem a zsilettpengét is, azóta tényleg a falnak futok tőle.
Sors bona, nihil aliud.
Arról nem beszélve mennyi technológiai újítást dobtak be ezzel a játékkal.
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
Számszerűen mindenképp, összekalapolt összeg - és a hozzá szorosan köthető sajtóhullám, platform megítélése - szempontjából már kérdésesebb. Az idei év első fele lehet éppen a ciklikusság hullámvölgyét takarja, de a nagyobb költségvetéssel járó nehézségeket, és a publikum reakcióját elnézve szerintem inkább ezen +$500k-s kategória normalizálódásáról van szó. A készítők perspektívájából érdemesebb vizsgálni a kérdést, hiszen a komplikációkba ütköző stúdiók közel sem biztos, hogy újra kalapozásba fognak kezdeni, a modell ezen árfekvésével kompatibilis stúdiók száma pedig véges (értsd, nem olyan mértékű az utánpótlás, mint a távozók aránya).
Kisebb volumenű, egyes rétegeket képviselő projektek finanszírozására valószínűleg hosszú távon is jó alternatíva lesz a kalapolás, de a fórumon is osztott, AAA-k által képviselt értékeket éltető nézeteket tekintve különösen alacsony az átfedés. A szardobálás zömében abból is szokott keletkezni, hogy az ambíciózus Kickstarter kampányok ilyen értékek promótálásával próbálnak minél nagyobb összeget összegyűjteni. Lásd az extra fícsöröket hirdető stretch goalok, melyeket reklám szinten könnyű kifejezni, de gyakorlatban már sokkal nehezebb pénzben előre vetíteni. Videojátékfejesztésben szokásosnak számító csúszás 10-15 emberrel számolva nagyon gyorsan meg tudja dobni a költségvetést. Az asztalt csapdosó reakciók pedig rendre a reklámokban látottak és a fejlesztés realitásai közötti eltérésből fakadnak. "One Man's Lie!"
Azért a csúszások miatti félremenedzselés az a hagyományos modellben is benne van, az Obsidian tudna erről mesélni.
Amúgy alapvetően egyetértek, csak indokolatlan az eddigi projekteknél a pénz szűkösségére mutogatni, ráadásul utána megerősödve is jöttek ki ebből az ismertebb stúdiók is (Obsidian, inXile, Larian), nem csak a kicsik.
A mór abban az értelemben megtette a kötelességét, hogy a stúdiók tőkeinjekcióján túl mellett beindított tetszhalott stílusokat. Egyelőre azonban a Kickstarteren túl a Fig tájékán sem látszik az a mozgolódás, mely arra utalna, hogy egyből feljebb lehetne lépni a koncepció csavarásával.
Hogy a hírben felvetett kérdésre is reagáljak: én marhára nem tudok dönteni, de Earthworm Jimből és MDK-ból is hiányzik jól játszható verzió a régiekből is. Legalábbis én a DOS-os EJ-vel nem voltam elégedett, a konzolos HD meg nem jött PC-re sajnos. Az MDK-ból inkább remake-et szeretnék, átszabott célzással. Ennek ellenére persze az igazi kívánatos visszatérés az új felvonás lenne. (Gondolom, egy valóban jó 3D-s EJ-t eretnekség lenne kérni.) Vagy új IP, de a felsoroltak legjobbjainak szellemében :)
Sors bona, nihil aliud.
rwurl=http://i.imgur.com/uXXQ7fz.png
TotalBiscuit meg különbe' megvehetné a Giants jogait!
ibi amentia latet
nekem leginkább csak az maradt meg, hogy totál védtelen voltam angyal alakban és mindig attól fostam nehogy észrevegyenek mert egy pofon és meghalok. de amúgy pozitív emlék volt :)
na mondjuk abból egy dögös remake-t el tudnék képzelni mert az is rémlik hogy bugokkal is el volt látva a játék.
nekem mdk-ből az első rész valamiért meghatározóbb volt, talán a stílusa miatt. félre értés ne essék, a második rész is kurvajó volt, de mégis jobban emlékszem az elsőre
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan