Na kicsit azért bővebben a DS3-ról, mert megérdemli...
Le a kalappal, nagyon jól összerakták a japók. Az előző részekhez nem volt szerencsém, szóval nincs összehasonlítási alapom, de merem állítani, hogy minőségben ott lehet az előző kettő mellett.
Az első dolog amit kiemelnék, az a harcrendszer: brutál jól eltalálták. Végre egy játék, ahol a harc nem arról szól, hogy csépelsz ahogy csak tudsz. Ügyes és taktikus, nagy hangsúlyt fektet a védekezésre. A parry-t nem nagyon sikerült elsajátítanom (pedig elvileg az a nagy táp), nálam a block meg a dodge lett begyakorolva. Mondjuk azt azért megjegyezném, hogy a nagyobb páncéloknak olyan sok hasznát nem láttam. Sokkal fontosabb, hogy az equip load ne lépje túl a 70%-ot, mert akkor az ugrálás baromi nehézkessé válik. Hát én erre a játék utolsó 3/4-ében jöttem rá :D. Visszagondolva nem hiába szoptam én annyit egyes bossokal.
A nehézség az hű a játékhoz. nagyon kellett akarnom, hogy átlendüljek a "bazmeg erre nekem nincs időm"-ön, de bőségesen megérte. Egyszerűen csak meg kell tanulni, hogy működik a játék és onnantól kezdve a frusztráltság átcsap 'csakazértis megcsinálom'-ba. Nagyszerű érzés, ha végre sikerül túljutni egy geci részen és megvan a következő bonfire vagy shortcut. Ettől függetlenül nehezebb ujrajátszást nem hinném, hogy bevállalok, max ha nézek a netről valami optimál táp buildet és azzal nekiugrok majd egyszer.
A látvány és a zene által nyújtott hangulat talán a legjobb eleme a játéknak. Ilyenkor szoktam mondani, hogy ha picit gyengébb is a grafikus motor, azt bőven tudják kompenzálni az art designer-ek. A helyszinek felépítése fantasztikus és egyedi, de ötletekben sem szenved hiányt. Az ellenfelekről és a boss-okról szintén ugyanezt tudom elmondani. Díjat a designereknek!
A sztorin látszik, hogy kidolgozott, viszont rohadtul nem lát el a játék semmi infóval. A játékos csak szilánkokat kap a világból és azt maga rakja össze különböző NPC-k elejtett mondataiból és egyéb felfedhető morzsákból. Nagyon bejött ez a megközelítés, gondolom az előző részekhez hasonlóan lett így és ez adja a játék igazi hangulatát.
Részemről utóbbi idők legjobb játéka, régen szórakoztam (és mérgelődtem) ennyit játékon.
Végre egy játék, ahol a harc nem arról szól, hogy csépelsz ahogy csak tudsz.
Meg nem merme kérdezni, hogy mikkel játszol, ha szó szerint értelmezném, ez még az Assassin's Creedben is jó recept lenne a biztos halálra, pedig az azért nem próbálja megkínozni a játékosokat - legalábbis nem ezzel. Egy Devil may Cry-ban is megnézném, hogy a bossokat hogy ölöd le csapdosással. Kb. az összes gyakós játékban alap, hogy gurulgatni/vetődni kell meg blokkolni. Inkább a dinamikában van különbség, a staminahasználatban, a kombókban (már amiben van).
És most be akartam linkelni a Severance: Blade of Darkness GOG-oldalát, erre látom, hogy valami joglejárat-elmebaj miatt eltűnt a katalógusokból :(
Lehet rosszul fejeztem ki magam, inkább úgy mondom, hogy itt extrém módon kell figyelni a védekezésre. Azért nem egy AC-t végigjátszottam és azok ehhez képest igenis csépelősek, de lehet, hogy tényleg csak a dinamika mássága miatt tűnnek annak.
Az is igaz, hogy 'nézdahátam'-ból se sok játékot tudok magam mögött.
A dinamikát inkább a DMC-re értettem, mint az AC-re, az a "casual" példa volt :) Ismerke oylat, aki csapkodni próbált, aztán otthagyta, mert neki ez nehéz. Ott ugyanis hárítani kell, és utána mehet az isntant kill. Csapkodással limitált az elérhető eredmény több egyszerre támadó ellenség ellen. Nyilván egy Souls kisebb létszámú bandákkal operál, tehát már egy-két dleikvens fejfájást okozhat.
Normális kaszabolós játékokban viszont nagyon oda kell figyelni, hogy ne nagyon tudjanak megütni (persze függhet nehézségi szinttől is, de van, amiben nincs is elég könnyű), az AC ebből a szempontból nyugis.
Cska furcsa volt olvasni egy ezeréves alapvetést újdonságként :) Fontosak a From játékai, ahogy a Doom (1*) is az volt, de nem azért, mert lehetett benne "végre" lőni és oldalazni.
*na jó, a Battlefield óta ez sem sokat segít, hogy melyikre gondolok :)
Azért az óriási különbség a hack'n'slash-ek és a Soulsok között, hogy a játékstílust alakítja maga a karakterfejlesztés is. Nyilván a block/dodge/parry-t egyáltalán nem a Soulsok találták ki, mint kötelező mechanikát, de azt, hogy ez mennyire harmóniában van a fejlesztett karakterrel, builddel és viselt tárgyakkal, abban egészen újszerűnek hathat az olyan emberek számára, akik alapvetően az RPGsebb vonal felől jöttek. DMCben is vannak persze játékstílusok a player habitusától függően, de ott jobban érzem a reaktív harcot hangsúlyosabbnak, ellentétben a jóval taktikusabb Soulsokat. Még olyan alapvetően béna gémer is, mint én, át tudtam verekedni magam az első két DS-on, extra nehézség nélkül (bár millió halállal), ezt jópár klasszikus hack'n'slashnél tuti nem tudnám megtenni - ott már ténylegesen a reakcióidő dominál javarészt.
Igen, ez fontos különbség, de az elhangzott újdonságok ráhúzhatók lennének szinte mindenre, ezért szóltam, és eleve túlzás mindent úgymond primitívnek beállítani.
Másrészt ott a Blade of Darkness, de abból nem rémlik a páncélos csigabigává válás, szóval ennyiből máris más. Illetve mágusok sem lehetünk benne, de az - vegytisztán - a Soulsnak sem az erőssége.
Zoo írta: más játékokban enyhébb problémákat is észreveszek [...] a Dark Soulst kukáztam is miatta
Ügyes próbálkozás volt a Starcraft topikban szép sunyiban elejteni... Blighttown frame dropjai ijesztettek el, vagy csak ismét kifogásokról van szó? :P
DSfix, baszod, DSfix! (Mondjuk konkrétan Blighttownon az se javít valami fenomenálisat, de senki ne mondja nekem, hogy összességében a Demon's jobban futott PS3-on, mint a DaS PC-n...)
Használtam, nem volt elég. A Demon's Souls sokkal rosszabb volt, de akkoriban főként PS3-on játszottam (remastereken kívül kevés játék nem produkált borzasztó teljesítmény rajta), és a PC-ben is egy ezeréves VGA volt. Most az említettek voltak a nálam kompromisszum mellett is legrosszabban futó játékok, legalábbis amelyekben a legjobban zavart. (És nem, nem az SC2 ettől elképesetően messze volt.)
Vicces, de a Dragon's Dogmával nem is terveztem idén játszani, de kipróbáltam hogy fut, és annyival jobb volt a PS3-as verzió után, hogy előtte ragadtam. Nyilván azért főként, mert bírom, de lusta vagyok én, az esetek többségében azt választom, az engem érdeklő játékok közül, ahol - a teljesítmény szempontjából is, de annak idején a GfWL-es kínlódás is sok mindentől elvette a kedvem - a legkisebb ellenállásba ütközöm. A Dark Souls a DSFixszel együtt is gyengécske port. Szóval a DaS most új VGA-ra vár.
Ne fogj szavamon, de úgy dereng, mintha inkább a proci órajele lenne a szűk keresztmetszet. Habár a gyenge PC port többek elmondása szerint így is veri teljesítmény szempontjából a konzolos verziókat. Egyedül az online komponens terén használhatóbb/népesebb a konzolos opció.
Rumor has it that Miyazaki's FromSoftware, which is the main developer of the title, is eyeing on creating multiple endings for the game. But in the same Kotaku report, the co-director revealed that although he has already thought of four possible endings for the game, he may eventually choose one to cap the entire title. Since the ending is one of the most important parts of any game, it will take time to decide which one would best fit the game.
Beszarás. Ez van, amikor olyasvalaki pötyögi ki a cikket félálomban, akinek képzeletbeli gőze sincsen a témáról, és nem is érdekli sem az, sem a tisztességes újságírás.
Kotaku: There are multiple endings for Dark Souls 3, as there are for the previous games.
But in your head, is there a single, true ending? Does one of them represent how the world of Dark Souls concluded?
Miyazaki: There is an ending that I would personally select, but I can’t say which one is of prominence among the four endings. This is because all the endings, and the game play until then, are a precious part of the story the player experiences.
akinek képzeletbeli gőze sincsen a témáról, és nem is érdekli sem az, sem a tisztességes újságírás
A hozzánemértésből nem következik automatikusan az utóbbi kettő. Bár a felületesség nem megy ritkaságszámba egy random hír/kultportálnál, főleg ha valamelyik alrovatról van szó.
Más: Vanilla Dark Souls 2 miként viszonyul a Scholar of the First Sinhez? Főleg az enemy placement, belső koherencia függvényében érdekelne a kérdés, mert e kapcsán látszólag megoszlanak a vélemények.
akinek képzeletbeli gőze sincsen a témáról, és nem is érdekli sem az, sem a tisztességes újságírás
A hozzánemértésből nem következik automatikusan az utóbbi kettő.
Ő is ezen részlet alapján írta a cikket, amit idemásoltam fent. Ennyire félreérteni vagy katasztrofális figyelmetlenség, vagy sima butaság, más opció nemigen van. Kivédhette volna a forrás újabb átolvasásával csipatörlés után, minimális Google-ös utánanézéssel (mintha arra utalna, hogy a játék még meg se jelent, vagy legalábbis hogy egyelőre nincsen többféle befejezése – mindkettő nyilvánvaló, arcpirító pontatlanság), esetleg a tények szolgai átmásolásával saját hülyeségek hozzáköltése nélkül.
Bár a felületesség nem megy ritkaságszámba egy random hír/kultportálnál, főleg ha valamelyik alrovatról van szó.
Hja.
Más: Vanilla Dark Souls 2 miként viszonyul a Scholar of the First Sinhez? Főleg az enemy placement, belső koherencia függvényében érdekelne a kérdés, mert e kapcsán látszólag megoszlanak a vélemények.
A Sin a nyerő, ha választani kell. A megmixelt loot- és ellenfélelhelyezések tekintetében szerintem kb. megoszlanak az előnyeik és hátrányaik (noha vagy 200 óra vanillázás után nekem nyilván aránytalanul kellemes volt a Sin friss variációival szembesülni az untig ismert helyett), a Sin grafikai tuningja pedig meglehetősen nominális jellegű, így azon kell eldőljön a kérdés, amit ez utóbbi ténylegesen extrában nyújt: plusz NPC-inváziók (mint a borítón feszítő úriember), megkavart pályaelemek (gyújtsd meg a tüzeket mindenhol!), megkevert progresszió (több elzárt ajtó -> több kulcskeresés és Fragrant Branch of Yore-"menedzsment", valamint a DLC-területek kulcsainak a világba rejtése a vanilla "automatikusan megkapod őket az inventorydba karakterkészítéskor" megoldása helyett), ugyebár a DLC-k hozzácsomagoltsága (a Crown-trilógia együttesen véve, asszem, a kedvenc Souls-tartalmam mind közül koncentrált játékmenet és leveldesign szempontjából), felizmolt multiplayer (játékoskapacitás növelése 4-ről 6-ra, ha jól rémlik - ez a baráti és ellenséges fantomok tetszőleges(?) elegyének összege), némi új loot, meg még néhány járulékos apróság, ami most vagy nem jut eszembe, vagy a fentieknél is kevesebbet mondana egy újoncnak. Ó, és a Sin már konzolon is 60 fps, de a PC-s vanilla vs. Sin ügyet ez nem érinti.
Határozottan a Sin a teljesebb, véglegesebb változat.
megj., enyhe spoiler
ShowHide spoiler #
Az elterjedtnek tetsző tévhittel ellentétben maga a Scholar karaktere nem csak a Sin verzióban létezik, belepatchelték a sztorivonalát a vanillába is.
A kiegészítők játék szinten történő integrációja elég nyomós érvnek hangzik; a DS1-ben annyira jól illeszkedett a DLC tartalma a világ többi részéhez, hogy csak az arénáknál kapcsoltam, hogy "utólag hozzátoldott" földnyelveken járok.
A szerepjáték mennyire mutat túl a mechanikai elmélyedésen, a DS2 kapcsán is lehet világon/storyn keresztüli visszacsatolásról beszélni? Mert szívem szerint a vanilla DS2-vel indítanék, amit követően másodjára kiegészítőstül játszanám végig a Sins of the First Scholart.
Akik szintúgy játszottak a Dark Souls 2-vel: mik a véleményeitek (akár a többi Soulshoz mérten), megér dupla végigjátszást?
A kiegek csak annyiban vannak jobban integrálva a Sinben, hogy a rájuk nyíló ajtók kulcsait először meg kell találni az alapjáték világában. Furamód az első, valószínűleg legkönnyebb DLC kulcsa van a legjobban eldugva, míg a harmadiké csak úgy ott hever előtted a kritikus ösvény közepén – mondjuk ezt ellensúlyozza a megostromlásuk sugalmazott sorrendisége, azaz hogy mikor és hol lehet a kulcsokat megkaparintani, mivel ezt figyelembe véve a 3. DLC kapujához érsz oda valószínűleg a legutolsóként. Igazából azonban ez úgy működik a legjobban, hogy vársz a DLC-kkel az alapjáték végéig (akár a legeslegvégéig, hiszen a játék nem rak át automatikusan New Game Plusba, azt neked kell kezdeményezned a központi tábortűz menüjéből a stáblista lepergése után), és akkor mész végig rajtuk tetszőleges sorrendben, mert egymáshoz képest egyáltalán nem akkora bennük a nehézségi differencia, mint a halmazuk és az alapjáték szintje között. Magyarán dacára annak, hogy a vanillában alapból a kulcsokkal indítasz, korántsem jelenti, hogy ajánlatos is volna korábban belépned a DLC-kbe a Sines kulcskeresős kolbászolás jelentette későbbi időpontnál. Nem holmi lehetetlen akadály persze időnek előtte odaszagolni, ne érts félre, csak épp valószínűleg nem is szerzői szándék szerinti.
Szerepjátszási mélységek és hogyanok terén ugyanaz van, mint az első részben, kivéve talán az egyes baráti NPC-k személyes történetfonalai felgöngyölítésének három (öö, két?) karaktert érintő módját: ha meglátod olyasvalaki idézőjelét (ehhez "emberalakban" kell lenned, vö. Humanity Human Effigy), akivel hús-vér formában már összeköszöntél korábban, meg kell őt idézned a küszöbön álló bossharcra, és gondoskodnod kell róla, hogy végig életben maradjon, máskülönben nem fog előremozdulni a "quest line"-ja. Másokét egyszerűbb abszolválni.
A sztori ugyanaz mindkét verzióban. A Sinre a járulékos NPC-inváziók folytán éppenséggel ráfogható, hogy többet mutat a világából vagy élőbb a háttérvilága, de semmi extra. Nem ez az aspektus a döntő abban a kérdésben, Sin-e vagy se, ugyanakkor megint felmerül a költői kérdés, miszerint miért választanád a mégoly minimálisan kevesebbet is nyújtó változatot a teljesebb helyett (ha csak egyre van időd)?
Dupla végigjátszást nagyon is megér, de egyazon verzión belül, mivel - a (kvázi)sorozatban sajnos egyedüliként :( - az NG+ ciklusok (+2-ig talán?) egész számottevő változásokat hoznak: új ellenfelek, új ellenfélelrendezés, új tárgyak, néhány megváltoztatott bossharc. Ez igaz a vanillára és a Sinre is.
A vanilla + DLC végigjátszása és NG+-ozása után végigcsinálni még a Sint + DLC-t és annak NG+-át is már meredekebb vállalkozás, de nem mondom, hogy akadémikus kíváncsiság hajtotta megfontolásból ne volna benne ráció; nekem bejött. :) Már ha akad erre minimum tucatnyi tucat órád. A DaS3 áltimét, duplaDLC-s kiadásáig mindenesetre van időd kb. tavaszig.
A patchek korában tudom, hogy nehezebben értelmezhető, de mindig törekszem a legautentikusabb verzióval kezdeni. A szériához fűződő viszonyom miatt pléne, és kifejezetten mozgatja a fantáziámat, hogy milyen döntéseket hoztak a "rendezői változatra".
A tervem meg valami olyasmi, hogy a vanilla verziónak csak az alapjátékát veszem meg (már ha sikerül emberibb áron beszerezni), míg kiegészítőstül a feltupírozott Sinsen keresztül fogok nekiveselkedni. A félelmem leginkább abból fakad, hogy ha nem igazán ragad meg az alapjáték, akkor kevésbé fogok affinitást érezni egy második végigjátszásra, és ezzel a kiegészítők is kimaradnának.
A NG+-os változásokra van valami storyn keresztüli visszacsatolás, vagy az alaptörténet interpretációja alapján is értelmet nyerhetnek?
Pedig a DLC-k nélkül pláne fel lehet rá készülni, hogy kevésbé fog megragadni a vanilla alapjáték.
A DLC-k egyébként tökugyanazok vanillában, mint a Sinben, nem eszközöltek rajtuk semmilyen változtatást. Nem is kellett.
A NG+-os változásokra van valami storyn keresztüli visszacsatolás, vagy az alaptörténet interpretációja alapján is értelmet nyerhetnek?
A hat eszkalálódó NG+ nincs megmagyarázva történetileg, ha erre gondolsz. Kicsavart gondolatmenettel esetleg rájuk lehet fogni, hogy vagy a tűzciklus további fordulói, vagy inkább alternatív valóságok (amelyekből a fantomok is jönnek), de ez marha erőltetett próbálkozás. Pusztán játékmechanikai dologról van szó, nem kell, hogy ennél több legyen.
Aham. Köszi az infókat! Még őrlődik a témán, aztán jó eséllyel Sins lesz ebből (ugyanis 40 eurót nem vagyok hajlandó a vanillára kiadni, előző generációs konzolt meg idén nem valószínű, hogy fogok venni).
A PS3-as és 360-as Sin-kiadás hazugság, csupán a felpatchelt vanillát tartalmazza DLC-stül. Az igazi Sin a változásokkal és extra tartalmakkal újgenerációs exkluzív.
Broadsword és kis pajzsocska!
Na kicsit azért bővebben a DS3-ról, mert megérdemli...
Le a kalappal, nagyon jól összerakták a japók. Az előző részekhez nem volt szerencsém, szóval nincs összehasonlítási alapom, de merem állítani, hogy minőségben ott lehet az előző kettő mellett.
Az első dolog amit kiemelnék, az a harcrendszer: brutál jól eltalálták. Végre egy játék, ahol a harc nem arról szól, hogy csépelsz ahogy csak tudsz. Ügyes és taktikus, nagy hangsúlyt fektet a védekezésre. A parry-t nem nagyon sikerült elsajátítanom (pedig elvileg az a nagy táp), nálam a block meg a dodge lett begyakorolva. Mondjuk azt azért megjegyezném, hogy a nagyobb páncéloknak olyan sok hasznát nem láttam. Sokkal fontosabb, hogy az equip load ne lépje túl a 70%-ot, mert akkor az ugrálás baromi nehézkessé válik. Hát én erre a játék utolsó 3/4-ében jöttem rá :D. Visszagondolva nem hiába szoptam én annyit egyes bossokal.
A nehézség az hű a játékhoz. nagyon kellett akarnom, hogy átlendüljek a "bazmeg erre nekem nincs időm"-ön, de bőségesen megérte. Egyszerűen csak meg kell tanulni, hogy működik a játék és onnantól kezdve a frusztráltság átcsap 'csakazértis megcsinálom'-ba. Nagyszerű érzés, ha végre sikerül túljutni egy geci részen és megvan a következő bonfire vagy shortcut. Ettől függetlenül nehezebb ujrajátszást nem hinném, hogy bevállalok, max ha nézek a netről valami optimál táp buildet és azzal nekiugrok majd egyszer.
A látvány és a zene által nyújtott hangulat talán a legjobb eleme a játéknak. Ilyenkor szoktam mondani, hogy ha picit gyengébb is a grafikus motor, azt bőven tudják kompenzálni az art designer-ek. A helyszinek felépítése fantasztikus és egyedi, de ötletekben sem szenved hiányt. Az ellenfelekről és a boss-okról szintén ugyanezt tudom elmondani. Díjat a designereknek!
rwurl=http://assets.vg247.com/current//2016/03/dark_souls_3_irithyll_of_the_bo...
A sztorin látszik, hogy kidolgozott, viszont rohadtul nem lát el a játék semmi infóval. A játékos csak szilánkokat kap a világból és azt maga rakja össze különböző NPC-k elejtett mondataiból és egyéb felfedhető morzsákból. Nagyon bejött ez a megközelítés, gondolom az előző részekhez hasonlóan lett így és ez adja a játék igazi hangulatát.
Részemről utóbbi idők legjobb játéka, régen szórakoztam (és mérgelődtem) ennyit játékon.
Meg nem merme kérdezni, hogy mikkel játszol, ha szó szerint értelmezném, ez még az Assassin's Creedben is jó recept lenne a biztos halálra, pedig az azért nem próbálja megkínozni a játékosokat - legalábbis nem ezzel. Egy Devil may Cry-ban is megnézném, hogy a bossokat hogy ölöd le csapdosással. Kb. az összes gyakós játékban alap, hogy gurulgatni/vetődni kell meg blokkolni. Inkább a dinamikában van különbség, a staminahasználatban, a kombókban (már amiben van).
És most be akartam linkelni a Severance: Blade of Darkness GOG-oldalát, erre látom, hogy valami joglejárat-elmebaj miatt eltűnt a katalógusokból :(
Mindegy, íme egy kis néznivaló belőle:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=DRuudjlr7RA
Sors bona, nihil aliud.
Lehet rosszul fejeztem ki magam, inkább úgy mondom, hogy itt extrém módon kell figyelni a védekezésre. Azért nem egy AC-t végigjátszottam és azok ehhez képest igenis csépelősek, de lehet, hogy tényleg csak a dinamika mássága miatt tűnnek annak.
Az is igaz, hogy 'nézdahátam'-ból se sok játékot tudok magam mögött.
A dinamikát inkább a DMC-re értettem, mint az AC-re, az a "casual" példa volt :) Ismerke oylat, aki csapkodni próbált, aztán otthagyta, mert neki ez nehéz. Ott ugyanis hárítani kell, és utána mehet az isntant kill. Csapkodással limitált az elérhető eredmény több egyszerre támadó ellenség ellen. Nyilván egy Souls kisebb létszámú bandákkal operál, tehát már egy-két dleikvens fejfájást okozhat.
Normális kaszabolós játékokban viszont nagyon oda kell figyelni, hogy ne nagyon tudjanak megütni (persze függhet nehézségi szinttől is, de van, amiben nincs is elég könnyű), az AC ebből a szempontból nyugis.
Cska furcsa volt olvasni egy ezeréves alapvetést újdonságként :) Fontosak a From játékai, ahogy a Doom (1*) is az volt, de nem azért, mert lehetett benne "végre" lőni és oldalazni.
*na jó, a Battlefield óta ez sem sokat segít, hogy melyikre gondolok :)
Sors bona, nihil aliud.
Azért az óriási különbség a hack'n'slash-ek és a Soulsok között, hogy a játékstílust alakítja maga a karakterfejlesztés is. Nyilván a block/dodge/parry-t egyáltalán nem a Soulsok találták ki, mint kötelező mechanikát, de azt, hogy ez mennyire harmóniában van a fejlesztett karakterrel, builddel és viselt tárgyakkal, abban egészen újszerűnek hathat az olyan emberek számára, akik alapvetően az RPGsebb vonal felől jöttek. DMCben is vannak persze játékstílusok a player habitusától függően, de ott jobban érzem a reaktív harcot hangsúlyosabbnak, ellentétben a jóval taktikusabb Soulsokat. Még olyan alapvetően béna gémer is, mint én, át tudtam verekedni magam az első két DS-on, extra nehézség nélkül (bár millió halállal), ezt jópár klasszikus hack'n'slashnél tuti nem tudnám megtenni - ott már ténylegesen a reakcióidő dominál javarészt.
Igen, ez fontos különbség, de az elhangzott újdonságok ráhúzhatók lennének szinte mindenre, ezért szóltam, és eleve túlzás mindent úgymond primitívnek beállítani.
Másrészt ott a Blade of Darkness, de abból nem rémlik a páncélos csigabigává válás, szóval ennyiből máris más. Illetve mágusok sem lehetünk benne, de az - vegytisztán - a Soulsnak sem az erőssége.
Sors bona, nihil aliud.
Salt and Sanctuary, a 2D Dark Souls tribute, is now on Steam
http://store.steampowered.com/app/283640/
http://throwingdigitalsheep.com/wp-content/uploads/2016/03/SaltLogo_5400...
szerk by psi: ezzel a keppel valami gubanc van, mivel valami fura hibaoldalt hoz be lathato anyag helyett. A beagyazas miatt igy szet is esett az oldal tole. Visszatettem sima kattanhato linkbe.
ibi amentia latet
Ügyes próbálkozás volt a Starcraft topikban szép sunyiban elejteni... Blighttown frame dropjai ijesztettek el, vagy csak ismét kifogásokról van szó? :P
DSfix, baszod, DSfix! (Mondjuk konkrétan Blighttownon az se javít valami fenomenálisat, de senki ne mondja nekem, hogy összességében a Demon's jobban futott PS3-on, mint a DaS PC-n...)
ibi amentia latet
Használtam, nem volt elég. A Demon's Souls sokkal rosszabb volt, de akkoriban főként PS3-on játszottam (remastereken kívül kevés játék nem produkált borzasztó teljesítmény rajta), és a PC-ben is egy ezeréves VGA volt. Most az említettek voltak a nálam kompromisszum mellett is legrosszabban futó játékok, legalábbis amelyekben a legjobban zavart. (És nem, nem az SC2 ettől elképesetően messze volt.)
Vicces, de a Dragon's Dogmával nem is terveztem idén játszani, de kipróbáltam hogy fut, és annyival jobb volt a PS3-as verzió után, hogy előtte ragadtam. Nyilván azért főként, mert bírom, de lusta vagyok én, az esetek többségében azt választom, az engem érdeklő játékok közül, ahol - a teljesítmény szempontjából is, de annak idején a GfWL-es kínlódás is sok mindentől elvette a kedvem - a legkisebb ellenállásba ütközöm. A Dark Souls a DSFixszel együtt is gyengécske port. Szóval a DaS most új VGA-ra vár.
Sors bona, nihil aliud.
Ne fogj szavamon, de úgy dereng, mintha inkább a proci órajele lenne a szűk keresztmetszet. Habár a gyenge PC port többek elmondása szerint így is veri teljesítmény szempontjából a konzolos verziókat. Egyedül az online komponens terén használhatóbb/népesebb a konzolos opció.
Egy korrekt i5-ösöm van, a VGA-m a szűk keresztmetszet. A Doommal együtt várniuk kell.
Sors bona, nihil aliud.
From Software has 3 internal projects: 1 ARPG ala DS, 1 reboot & 1 new IP
inb4 a legérdekesebb(ek) Sony-exkuzív(ak), még talán kettő játékra van velük szerződésük :/
ibi amentia latet
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=bzJDimvPW1Y
How Poise Works
(Summary)
Lyééézusom, Mijazaki....
Különben meg hol vannak már azok a DLC-k?!
ibi amentia latet
http://www.ecumenicalnews.com/article/dark-souls-3-dlc-news-first-of-the-two-expansions-rumored-to-roll-out-later-this-august/49544.htm
Beszarás. Ez van, amikor olyasvalaki pötyögi ki a cikket félálomban, akinek képzeletbeli gőze sincsen a témáról, és nem is érdekli sem az, sem a tisztességes újságírás.
Az eredeti:
ibi amentia latet
A hozzánemértésből nem következik automatikusan az utóbbi kettő. Bár a felületesség nem megy ritkaságszámba egy random hír/kultportálnál, főleg ha valamelyik alrovatról van szó.
Más: Vanilla Dark Souls 2 miként viszonyul a Scholar of the First Sinhez? Főleg az enemy placement, belső koherencia függvényében érdekelne a kérdés, mert e kapcsán látszólag megoszlanak a vélemények.
Ő is ezen részlet alapján írta a cikket, amit idemásoltam fent. Ennyire félreérteni vagy katasztrofális figyelmetlenség, vagy sima butaság, más opció nemigen van. Kivédhette volna a forrás újabb átolvasásával csipatörlés után, minimális Google-ös utánanézéssel (mintha arra utalna, hogy a játék még meg se jelent, vagy legalábbis hogy egyelőre nincsen többféle befejezése – mindkettő nyilvánvaló, arcpirító pontatlanság), esetleg a tények szolgai átmásolásával saját hülyeségek hozzáköltése nélkül.
Hja.
A Sin a nyerő, ha választani kell. A megmixelt loot- és ellenfélelhelyezések tekintetében szerintem kb. megoszlanak az előnyeik és hátrányaik (noha vagy 200 óra vanillázás után nekem nyilván aránytalanul kellemes volt a Sin friss variációival szembesülni az untig ismert helyett), a Sin grafikai tuningja pedig meglehetősen nominális jellegű, így azon kell eldőljön a kérdés, amit ez utóbbi ténylegesen extrában nyújt: plusz NPC-inváziók (mint a borítón feszítő úriember), megkavart pályaelemek (gyújtsd meg a tüzeket mindenhol!), megkevert progresszió (több elzárt ajtó -> több kulcskeresés és Fragrant Branch of Yore-"menedzsment", valamint a DLC-területek kulcsainak a világba rejtése a vanilla "automatikusan megkapod őket az inventorydba karakterkészítéskor" megoldása helyett), ugyebár a DLC-k hozzácsomagoltsága (a Crown-trilógia együttesen véve, asszem, a kedvenc Souls-tartalmam mind közül koncentrált játékmenet és leveldesign szempontjából), felizmolt multiplayer (játékoskapacitás növelése 4-ről 6-ra, ha jól rémlik - ez a baráti és ellenséges fantomok tetszőleges(?) elegyének összege), némi új loot, meg még néhány járulékos apróság, ami most vagy nem jut eszembe, vagy a fentieknél is kevesebbet mondana egy újoncnak. Ó, és a Sin már konzolon is 60 fps, de a PC-s vanilla vs. Sin ügyet ez nem érinti.
Határozottan a Sin a teljesebb, véglegesebb változat.
megj., enyhe spoiler
ibi amentia latet
A kiegészítők játék szinten történő integrációja elég nyomós érvnek hangzik; a DS1-ben annyira jól illeszkedett a DLC tartalma a világ többi részéhez, hogy csak az arénáknál kapcsoltam, hogy "utólag hozzátoldott" földnyelveken járok.
A szerepjáték mennyire mutat túl a mechanikai elmélyedésen, a DS2 kapcsán is lehet világon/storyn keresztüli visszacsatolásról beszélni? Mert szívem szerint a vanilla DS2-vel indítanék, amit követően másodjára kiegészítőstül játszanám végig a Sins of the First Scholart.
Akik szintúgy játszottak a Dark Souls 2-vel: mik a véleményeitek (akár a többi Soulshoz mérten), megér dupla végigjátszást?
A kiegek csak annyiban vannak jobban integrálva a Sinben, hogy a rájuk nyíló ajtók kulcsait először meg kell találni az alapjáték világában. Furamód az első, valószínűleg legkönnyebb DLC kulcsa van a legjobban eldugva, míg a harmadiké csak úgy ott hever előtted a kritikus ösvény közepén – mondjuk ezt ellensúlyozza a megostromlásuk sugalmazott sorrendisége, azaz hogy mikor és hol lehet a kulcsokat megkaparintani, mivel ezt figyelembe véve a 3. DLC kapujához érsz oda valószínűleg a legutolsóként. Igazából azonban ez úgy működik a legjobban, hogy vársz a DLC-kkel az alapjáték végéig (akár a legeslegvégéig, hiszen a játék nem rak át automatikusan New Game Plusba, azt neked kell kezdeményezned a központi tábortűz menüjéből a stáblista lepergése után), és akkor mész végig rajtuk tetszőleges sorrendben, mert egymáshoz képest egyáltalán nem akkora bennük a nehézségi differencia, mint a halmazuk és az alapjáték szintje között. Magyarán dacára annak, hogy a vanillában alapból a kulcsokkal indítasz, korántsem jelenti, hogy ajánlatos is volna korábban belépned a DLC-kbe a Sines kulcskeresős kolbászolás jelentette későbbi időpontnál. Nem holmi lehetetlen akadály persze időnek előtte odaszagolni, ne érts félre, csak épp valószínűleg nem is szerzői szándék szerinti.
Szerepjátszási mélységek és hogyanok terén ugyanaz van, mint az első részben, kivéve talán az egyes baráti NPC-k személyes történetfonalai felgöngyölítésének három (öö, két?) karaktert érintő módját: ha meglátod olyasvalaki idézőjelét (ehhez "emberalakban" kell lenned, vö.
HumanityHuman Effigy), akivel hús-vér formában már összeköszöntél korábban, meg kell őt idézned a küszöbön álló bossharcra, és gondoskodnod kell róla, hogy végig életben maradjon, máskülönben nem fog előremozdulni a "quest line"-ja. Másokét egyszerűbb abszolválni.A sztori ugyanaz mindkét verzióban. A Sinre a járulékos NPC-inváziók folytán éppenséggel ráfogható, hogy többet mutat a világából vagy élőbb a háttérvilága, de semmi extra. Nem ez az aspektus a döntő abban a kérdésben, Sin-e vagy se, ugyanakkor megint felmerül a költői kérdés, miszerint miért választanád a mégoly minimálisan kevesebbet is nyújtó változatot a teljesebb helyett (ha csak egyre van időd)?
Dupla végigjátszást nagyon is megér, de egyazon verzión belül, mivel - a (kvázi)sorozatban sajnos egyedüliként :( - az NG+ ciklusok (+2-ig talán?) egész számottevő változásokat hoznak: új ellenfelek, új ellenfélelrendezés, új tárgyak, néhány megváltoztatott bossharc. Ez igaz a vanillára és a Sinre is.
A vanilla + DLC végigjátszása és NG+-ozása után végigcsinálni még a Sint + DLC-t és annak NG+-át is már meredekebb vállalkozás, de nem mondom, hogy akadémikus kíváncsiság hajtotta megfontolásból ne volna benne ráció; nekem bejött. :) Már ha akad erre minimum tucatnyi tucat órád. A DaS3 áltimét, duplaDLC-s kiadásáig mindenesetre van időd kb. tavaszig.
ibi amentia latet
A patchek korában tudom, hogy nehezebben értelmezhető, de mindig törekszem a legautentikusabb verzióval kezdeni. A szériához fűződő viszonyom miatt pléne, és kifejezetten mozgatja a fantáziámat, hogy milyen döntéseket hoztak a "rendezői változatra".
A tervem meg valami olyasmi, hogy a vanilla verziónak csak az alapjátékát veszem meg (már ha sikerül emberibb áron beszerezni), míg kiegészítőstül a feltupírozott Sinsen keresztül fogok nekiveselkedni. A félelmem leginkább abból fakad, hogy ha nem igazán ragad meg az alapjáték, akkor kevésbé fogok affinitást érezni egy második végigjátszásra, és ezzel a kiegészítők is kimaradnának.
A NG+-os változásokra van valami storyn keresztüli visszacsatolás, vagy az alaptörténet interpretációja alapján is értelmet nyerhetnek?
Pedig a DLC-k nélkül pláne fel lehet rá készülni, hogy kevésbé fog megragadni a vanilla alapjáték.
A DLC-k egyébként tökugyanazok vanillában, mint a Sinben, nem eszközöltek rajtuk semmilyen változtatást. Nem is kellett.
A hat eszkalálódó NG+ nincs megmagyarázva történetileg, ha erre gondolsz. Kicsavart gondolatmenettel esetleg rájuk lehet fogni, hogy vagy a tűzciklus további fordulói, vagy inkább alternatív valóságok (amelyekből a fantomok is jönnek), de ez marha erőltetett próbálkozás. Pusztán játékmechanikai dologról van szó, nem kell, hogy ennél több legyen.
ibi amentia latet
Aham. Köszi az infókat! Még őrlődik a témán, aztán jó eséllyel Sins lesz ebből (ugyanis 40 eurót nem vagyok hajlandó a vanillára kiadni, előző generációs konzolt meg idén nem valószínű, hogy fogok venni).
Hát a Sinért 10.25€-öt? Megbízható hely.
ibi amentia latet
Ennyiért a vanillára gondolkodás nélkül lecsapnék, viszont a Sinhez kevés a PC-m, szóval majd konzolon.
A PS3-as és 360-as Sin-kiadás hazugság, csupán a felpatchelt vanillát tartalmazza DLC-stül. Az igazi Sin a változásokkal és extra tartalmakkal újgenerációs exkluzív.
ibi amentia latet
Akkor PS4-en nem lesznek gondjaim. ^^
rwurl=https://pbs.twimg.com/media/CqjJ1DqVYAE78t7.jpg
http://www.siliconera.com/2016/08/23/dark-souls-iii-first-dlc-adds-new-w...
Okt.
25.26?Havas táj is lesz benne állítólag. Meg pvp térkép/aréna.
A név eddig nem merült fel a sorozatban. A cím alapján talán egy újabb Lord of Cinder?
A legnépszerűbb elméletek a DLC-k helyszínéről/témájáról:
Baromira remélem, nem kapkodják el az anyagot, és (két) jó hosszút, kimerítő jellegűt ütnek nekünk össze lezárás gyanánt!
Holnap trailer. Valószínűleg.
ibi amentia latet