Azért látszik a csávón hogy antropológus professzor meg hogy indiánrezervátumok környékén mászkált kiskorában :) Érdekes elegy, az egyik oldaon természeti mágia rengeteg istenséggel/avatárral, indiánokra és picit vikingekre hajazó népséggel , a másik oldalon török/sumér arisztokratikus család, anti-magic papokkal, mindezt megfejelve jó kis questekkel, loottal, kiváló világleírással.
Nem váltja meg a világot, de mindenképp egyedi kombináció, amit csak becsülni tudok, és a fordítás is kellemes lett, kezdem is a kövit (Hollóisten I)
Ember nem irányíthatja sorsomat; semmiképp sem olyan, aki szélirányból támad és bűzlik a fokhagymától
...de már vagy másfél éve. Egyszerűen nem tudom.... sokan hájpolták, szerte az interneten, még Martin mester is "egy nap alatt befalta". Én nem tudom végigolvasni. Jól indult, de néhol valami olyan módon elveszik az apró cseprő kalandokban, csacska eseményvonalakban, hogy egyszerűen letettem. Pedig esk. érdekel ez a lidércvadász sztori, tetszik a mágia kidolgozása, de nem tudom átrágni magam a tölteléken, pedig vagy 3x nekiálltam.
Kell hozzá egy bizonyos stílus szeretete, ha az nincs meg, akkor hiába próbálkozol. Van ez így, én például szívből utálom a Game of Thrones sorozatot. Attól még lehet remek könyv, hogy engem nem kap el a hangulata.
Juliet E. McKenna Veszélyes játszmájával voltam úgy, hogy nem fogott meg. Pedig, azóta is számtalan olyan művet olvastam, amiben lassan indultak el a dolgok, és nem az akciózáson volt a hangsúly. De a Veszélyes játszmát talán a negyedénél félbehagytam, és dobtam fel a a rukkolára.
Nagyon kíváncsi voltam, a Transmetropolitan + etc. után milyen lesz az első regény. Ez egy jó detektívregény, hihetőek a karakterek. Ellis kellően eredeti és beteg nüanszokkal pakolja tele egy NYPD detektív hétköznapjait, és jó az alapötlet is, úgy mint felütés, és mint a történet főmotívuma. Viszonylag hamar befaltam, kb. egy hétig tartott. Remek, könnyű olvasmány.
William Gibson: A Periféria
A fülszöveg szerint Gibson most már elismerten képes előre látni hogy fognak alakulni bizonyos dolgok a társadalom, média téren, stb. Ez egy 2013-as könyv, de (főleg így) tényleg friss, és érzékeny a mostani világunkra, tetszenek az ötletei a jövőről. A jövő lehetősége már annyira nem, a korhadt, szétrágott London közt kísértő túlélők valahogy ijesztőbbek voltak mint pl. a Fallout világa. Az a hülye szó jutott eszembe elolvasás után, hogy: "up-to-date"... és ez sajnos ennyi is, nincs benne több. Egy jó sci-fi regény. Kicsit megkopott a varázs, és már nem annyira forradalmi, mint a Sprawl és a Híd trilógiái annak idején.
The girl on the train
Nem értem a hájpot, ami körülötte volt. A főszereplő szétcsúszása lanyha misztikumot köhög a történet rései közé, de nem elég arra hogy thrillert varázsoljon egy egyszerű nyomzós történetből. Mivel ez egyszerű szabadidős olvasmány, ezért ide írok értékelést: 2/5.
Cartwright írta: Viszont, ajánlom neked a Justin Cronintól a Szabadulást. Világvégés-vámpíros, de a jobbik fajta. Itt nem csillognak a vérszívók, de rohadtul nem.
Ahogy ez kezdodott! Hooooli sit! Az elso konyv elso harmada tokeletes! Aztan egy pillanatra azt hittem, atcsapott young adult-ba a dolog, de szerencsere nem igy volt. Igy is kicsit erosnek mondanam a valtast, ill. talan az elejen tul magasra kerult a lec, de idovel a helyere kerultek a dolgok.
Lenyeg, hogy a masodik konyv utolso harmadanal jarok. Ugyebar trilogia, szoval nagyon erzodik a tipikus osszekoto szerepe ennek a konyvnek, de nagyon elvezem!
Vampiros, igen. Meg fantasy, vagy sci-fi, de annyi minden mas is! Nagyon-nagyon jo tortenetet hozott ossze Cronin, bitang jo karakterekkel.
Kosz az ajanlast, akartam mar ide irni, csak minding elfelejtettem.
Amugy Ridley Scott vette meg a filmjogokat, sorozatrol pletykalnak. Valami R-rated cucc nagyon jol esne ebbol
Régi kedvenc, nem emlékszem ide írtam-e már róla:
rwurl=http://marvin.bline.hu/product_tnimages_6/1465/TN6_0129002588177G.JPG
Erdész Róbert: Csapda
Egyfelől zseniális mint scifi, másfelől az oldalamat fogtam a röhögéstől helyenként. Izgalmas, szórakoztató. A történetéről nem írnék mert nehéz lenne úgy hogy ne lőjek le poénokat.
Nincs köze a sztorihoz, csak apró érdekesség:
ShowHide spoiler #
néha látszólag szerkesztési hibák vannak benne (kimarad egy szó a mondatból, stb). Ez annak köszönhető, hogy a lánya nyaggatta az évekig dolgozó író apukát, hogy haladjon már a sztorival mert nem bírja kivárni hogy mi jön, és erre való finom célzásként mindíg beleírt a könyv végére valamit szekálásként. Aztán a közepére. Aztán amikor a fater elkezdte felírogatni hogy hány karakternél tartott, úgy folytatta hogy minden karakter hülyéskedésért kitörölt egyet hogy ne tűnjön fel... Na ezt nem sikerült teljesen helyrehoznia a szerkesztőnek. Sejtem honnan jöhet a könyvben lévő vicces civakodó családok ötlete :-)
Régivágásúbb vámpírsztorinak ott az említett Lázálom, amelyben (már) nem állatszerűek, sőt a "mítosz" egyes elemeit figyelembe véve egészen megdöbbentő, hogy '82-es keltezésű a regény, amikor még Rice is csak a legelső könyvével volt kész - gyakran emlékeztetnem kellett magam rá, hogy nem divatepigonról van szó, hanem szintúgy egy alapozónak tekinthető műről, még ha az Interjú érezhetően erős inspirációul szolgált is az írónak.
Maga a történet nem túl bonyolult, ellenben szépen kifejtett, martini gyomrosokkal megspékelve. (Külön előny, ha érdekel a 19. század közepi mississippii gőzhajózás világa, és ugyan kérdem én, kit nem?! :P )
Engem ugyan kurvára nem érdekelt, de annyira szépen írta le hogy megvett :D
Kb. ahhoz hasonlítanám hogy addig ettem a koviubit kiskoromban hogy anélkül már meg sem lennék, pedig az elején "meh" volt a reakcióm, vagy a sör :)
Ember nem irányíthatja sorsomat; semmiképp sem olyan, aki szélirányból támad és bűzlik a fokhagymától
Nincs mit! :) Én nem vagyok vámpír téma rajongó, de ez a könyv megfogott, főleg a világvége miatt, meg olyan walking dead szerű volt. Amúgy, elsőre azt hittem, hogy a Stake Land (Vámpírok földje) ebből a könyvből merített.
Na, közben befejeztem a Pandóra első könyvét (örülök, ha naponta jut idő fél óra az olvasás). Pont úgy voltam vele, mint A földre hullt sárkánynál, az első 100 oldalig kicsit untam -
ShowHide spoiler #
jó, az ismertető alapján azt hittem, hogy a 30. oldalon már megyünk az űrbe, így váratlanul ért a sok egyéb történet, de a sárkányból már tudtam, hogy lesz itt még akció
-, de utána, huh, Hamilton megint alkotott. Éreztem benne sok helyen a "földre hullt sárkányt", itt is profin kidolgozta a világot, jók a leírások, ötletesek a karakterek. Zseni a fickó, kész.
ShowHide spoiler #
Az eddig elszórt infók alapján az idegen lényeket úgy képzelem el, mint a Quake világ stroggjait, ilyen biomechanikus lények, mint a Borg :D Kíváncsi leszek, hogy mi lesz :)
A Gyémántkorba kezdtem bele, de kölcsönkaptam egy Kindle-t tesztelni, amin van Metro 2033, szóval most inkább az. Már amúgy is rég a listámon volt, míg a Gyémántkorba csak azért kezdtem bele, mert nem volt más (ettől persze még lehet jó; a viktoriánus-cyberpunk elég érdekes kombónak tűnik elsőre).
Végigolvastam a Vlad Taltos könyvsorozatot (angolul), 14 kötet, és az a helyzet, hogy kicsit sem untam rá, várom a továbbiakat! Teljesen véletlenül bukkantam rá a könyvekre, valami oldalon leltem egy vicces térképet, ahol ilyen helységnevek voltak: Irtozatos Farkas, Fodrozodas, Sargacukorferfi... Ezen jót röhögtem, és utánanéztem, mi ez, majd megvettem Amazonon az első omnibust... és ott ragadtam.
A szerző magyar származású, innét a helységnevek. A történet maga egy több ezer éves elf birodalomban játszódik, bár itt nem elf a nevük, hanem dragaeran. Tőlük keletre laknak az emberek, akiket csak "keletiek"-nek hívnak az elfek, és közöttük van egy nép, a Fenarian, akiknek a kultúrája teljesen a miénkre hajaz - a szavak, a paprikás ételek, minden.
A Dragaeran Birodalom házakból áll, minden elf valamely ilyen, a világban élő egyik állatról elnevezett ház tagja - 17 ilyen ház van, a legnépesebb a Teckla, amely a paraszoké és a városi köznépé; az Orca a kereskedőké és tengerészeké, a Creotha a kézműveseké, a Lyorn a tudósoké, és így tovább. Némelyik ház nemesi ház (Dragon, Phoenix, Dzur, Issola), nagyon sajátos jellemvonásokkal bírnak az egyes házak vérvonalai.
Az egyik ilyen ház pedig a Jhereg, amelyik egy kis mérgező erdei repülő hüllőről kapta a nevét - a ház maga pedig az egész birodalomban jelen lévő maffia - megtűrik őket, mert ők üzemeltetik a bordélyokat, és hiteleznek a nemességnek, ezzel együtt erősen lenézik az egész bandát a nemesi házak, a köznép meg fél tőlük, mint a tűztől.
Ebbe a Jhereg klánba vásárolja be magát a főhősünk, Vlad Taltos apja, mert természetesen a jheregeknél minden üzlet tárgya, így náluk akár egy ember is lehet a ház tagja - bár nem gyakori. A halála után a cím a gyerekre száll, aki előbb kicsiben maffia alvezérként tűnik ki, majd elismert orgyilkos lesz a szervezeten belül. Ja, és mellékesen boszorkány - a boszorkányság a keletiek varázslata, erősen különbözik az elfek által használt mágiától. Két valódi jhereg (a gyík) familiária van, ami különleges. Szóval a történet ott kezdődik, hogy Vlad boldogan kisfőnökösködik, amikor... na de ehhez már el kell olvasni!
Hogy mi tartott ott 14 köteten át? Nem tudom pontosan megmondani. A könyvek maguk meglehetősen csapongóak, nem történeti sorrendben haladnak, a második kötet az első előtt 10 évvel játszódik, a harmadik meg előreugrik párat, de ezzel együtt is érdemes kiadási sorrendben olvasni őket.
Szóval, hogy mi tetszett? Egyrészt a cselekmények. Minden egyes könyv egy különálló történetet mesél el, a lezárással - valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint egy high concept sorozat, ahol az egyes epizódok önálló sztorival rendelkeznek, és kerek egészek, de mégis végigvonul a teljes évadon egy főszál a háttérben. Na, ez ilyen.
Az egyes könyvek saját története is egészen jó és változatos, van nyomozós rész, menekülős, átverős, gyilkolós, mindenféle. Mindeközben néha előrevetíti a főszál egyes részeit, amik megragadják az ember fantáziáját visszatérő halott, reinkarnálódott ősi lélek, a külső világból betörni akaró démoni lények, intelligens fegyverek...
A másik nagy erénye a könyveknek a szereplőgárda. A főhős és a fő famulusa (a másik jhereg nem társalog Vladdal, az csak a famulusának a párja) néha nagyon vicces telepatikus párbeszédei megadják az alaphangot, de igazán a mellékszereplők fogják meg az embert: a hirtelen haragú dragonlord, Morrolan a lebegő kastélyában; Kragar, a főhősünk hadnagya; Sethra Lavode, a vámpír-varázsló-hadúr (nem, nem csillog); a Nekromanta; Mario, az orgyilkos - és az összes többi, rendszeresen előbukkanó szereplő nagyon-nagyon egyedi, határozott személyiség, mindegyikük sokat tesz a történethez.
Nekem meglepetés volt a sorozat. Ajánlom mindenkinek, aki megfelelően tud angolul (egyszerű a nyelvezete), és akit nem riaszt vissza, hogy ez nem "mély" fantasy, hanem egy könnyed, szórakoztató valami - gondolj valami mostanában futó, maffiás, epizodikus, kicsit misztikus, akciódús, humorral fűszerezett amerikai sorozatra, és nagyjából megvan, hogy milyenek a könyvek.
Frank Herbert - A Dűne befejezve.
Míg a könyv minden oldalát imádtam, addig a filmet nem tudtam végignézni. A folytatásokat olvasta valaki? Azok milyenek?
Most pedig Dan Simmons - Hyperion van soron.
Szédült Simon mondta a cukrásznak a vásáron:
Ide a sütikkel, vagy átkúrom a fejed a palánkon.
When people get too chummy with me I like to call them by the wrong name to let them know I don't really care about them. - Ron Swanson
Én is majdnem végig olvastam a könyveket, és valóban vannak köztük jobban sikerült darabok - ám ha rám hallgatsz, nem olvasol többet. Az első megismételhetetlen remekmű.
Btw, ugyanez a véleményem a Hyperion sorozatról is. Az utolsó könyv szerintem már kifejezetten rossz...
Úristen Hamilton miket művel megint... (és még csak a 2. kötet felénél járok).
ShowHide spoiler #
Múltkor azt álmodtam, hogy Ozzieval és Toocheeval a Jeges bolygón vagyunk :D
feketeninja: Düne nehéz ügy. Én nem bánom, hogy tovább olvastam, pedig szárazabbak a következő kötetek, mint az első. Ám, az első is pont tökéletes kerek, ahogy van.
Hyperionnál meg egyből szerezd be a másodikat is ;D
Greg Keyes: Folyamszülött
Azért látszik a csávón hogy antropológus professzor meg hogy indiánrezervátumok környékén mászkált kiskorában :) Érdekes elegy, az egyik oldaon természeti mágia rengeteg istenséggel/avatárral, indiánokra és picit vikingekre hajazó népséggel , a másik oldalon török/sumér arisztokratikus család, anti-magic papokkal, mindezt megfejelve jó kis questekkel, loottal, kiváló világleírással.
Nem váltja meg a világot, de mindenképp egyedi kombináció, amit csak becsülni tudok, és a fordítás is kellemes lett, kezdem is a kövit (Hollóisten I)
Ember nem irányíthatja sorsomat; semmiképp sem olyan, aki szélirányból támad és bűzlik a fokhagymától
Patrick Rothfuss: A szél neve.
...de már vagy másfél éve. Egyszerűen nem tudom.... sokan hájpolták, szerte az interneten, még Martin mester is "egy nap alatt befalta". Én nem tudom végigolvasni. Jól indult, de néhol valami olyan módon elveszik az apró cseprő kalandokban, csacska eseményvonalakban, hogy egyszerűen letettem. Pedig esk. érdekel ez a lidércvadász sztori, tetszik a mágia kidolgozása, de nem tudom átrágni magam a tölteléken, pedig vagy 3x nekiálltam.
Kell hozzá egy bizonyos stílus szeretete, ha az nincs meg, akkor hiába próbálkozol. Van ez így, én például szívből utálom a Game of Thrones sorozatot. Attól még lehet remek könyv, hogy engem nem kap el a hangulata.
Könyvben százszor jobb.
Én most a Lázálmot bújom Martintól. A magát olvastató stílus összetéveszthetetlen - ronda, ádáz emberek, fenséges kajaleírások... :)
ibi amentia latet
A könyvre gondoltam :-D Egyszerűen nem szeretem, ennyi.
Juliet E. McKenna Veszélyes játszmájával voltam úgy, hogy nem fogott meg. Pedig, azóta is számtalan olyan művet olvastam, amiben lassan indultak el a dolgok, és nem az akciózáson volt a hangsúly. De a Veszélyes játszmát talán a negyedénél félbehagytam, és dobtam fel a a rukkolára.
Nahát, nem tudtam hogy fent van...
A Távoli tűz minden idők egyik legjobb scifije. Sajnos a felolvasó elég apatikus hangon adja elő, de ne legyek telhetetlen :-)
https://www.youtube.com/watch?v=IqFn0BXwWCI&list=PLackOwtik0BsOoq-D3r7I9xXxldEZ9-vW
Warren Ellis: Gun machine
Nagyon kíváncsi voltam, a Transmetropolitan + etc. után milyen lesz az első regény. Ez egy jó detektívregény, hihetőek a karakterek. Ellis kellően eredeti és beteg nüanszokkal pakolja tele egy NYPD detektív hétköznapjait, és jó az alapötlet is, úgy mint felütés, és mint a történet főmotívuma. Viszonylag hamar befaltam, kb. egy hétig tartott. Remek, könnyű olvasmány.
William Gibson: A Periféria
A fülszöveg szerint Gibson most már elismerten képes előre látni hogy fognak alakulni bizonyos dolgok a társadalom, média téren, stb. Ez egy 2013-as könyv, de (főleg így) tényleg friss, és érzékeny a mostani világunkra, tetszenek az ötletei a jövőről. A jövő lehetősége már annyira nem, a korhadt, szétrágott London közt kísértő túlélők valahogy ijesztőbbek voltak mint pl. a Fallout világa. Az a hülye szó jutott eszembe elolvasás után, hogy: "up-to-date"... és ez sajnos ennyi is, nincs benne több. Egy jó sci-fi regény. Kicsit megkopott a varázs, és már nem annyira forradalmi, mint a Sprawl és a Híd trilógiái annak idején.
The girl on the train
Nem értem a hájpot, ami körülötte volt. A főszereplő szétcsúszása lanyha misztikumot köhög a történet rései közé, de nem elég arra hogy thrillert varázsoljon egy egyszerű nyomzós történetből. Mivel ez egyszerű szabadidős olvasmány, ezért ide írok értékelést: 2/5.
Ahogy ez kezdodott! Hooooli sit! Az elso konyv elso harmada tokeletes! Aztan egy pillanatra azt hittem, atcsapott young adult-ba a dolog, de szerencsere nem igy volt. Igy is kicsit erosnek mondanam a valtast, ill. talan az elejen tul magasra kerult a lec, de idovel a helyere kerultek a dolgok.
Lenyeg, hogy a masodik konyv utolso harmadanal jarok. Ugyebar trilogia, szoval nagyon erzodik a tipikus osszekoto szerepe ennek a konyvnek, de nagyon elvezem!
Vampiros, igen. Meg fantasy, vagy sci-fi, de annyi minden mas is! Nagyon-nagyon jo tortenetet hozott ossze Cronin, bitang jo karakterekkel.
Kosz az ajanlast, akartam mar ide irni, csak minding elfelejtettem.
Amugy Ridley Scott vette meg a filmjogokat, sorozatrol pletykalnak. Valami R-rated cucc nagyon jol esne ebbol
Hat ja, mert vilagitanak :D
Pedig már majdnem felkerült a listámra.
Szédült Simon mondta a cukrásznak a vásáron:
Ide a sütikkel, vagy átkúrom a fejed a palánkon.
When people get too chummy with me I like to call them by the wrong name to let them know I don't really care about them. - Ron Swanson
Mi rettentett el?
Régi kedvenc, nem emlékszem ide írtam-e már róla:
rwurl=http://marvin.bline.hu/product_tnimages_6/1465/TN6_0129002588177G.JPG
Erdész Róbert: Csapda
Egyfelől zseniális mint scifi, másfelől az oldalamat fogtam a röhögéstől helyenként. Izgalmas, szórakoztató. A történetéről nem írnék mert nehéz lenne úgy hogy ne lőjek le poénokat.
Nincs köze a sztorihoz, csak apró érdekesség:
Szédült Simon mondta a cukrásznak a vásáron:
Ide a sütikkel, vagy átkúrom a fejed a palánkon.
When people get too chummy with me I like to call them by the wrong name to let them know I don't really care about them. - Ron Swanson
Ez ne tantoritson el. Ezek nem olyan vampirok, mint amit megszoktunk. Inkabb allatok, mintsem emberek, elbaltazott katonai kiserleteknek hala.
Egy probat szerintem mindenkeppen meger ez a konyv.
Régivágásúbb vámpírsztorinak ott az említett Lázálom, amelyben (már) nem állatszerűek, sőt a "mítosz" egyes elemeit figyelembe véve egészen megdöbbentő, hogy '82-es keltezésű a regény, amikor még Rice is csak a legelső könyvével volt kész - gyakran emlékeztetnem kellett magam rá, hogy nem divatepigonról van szó, hanem szintúgy egy alapozónak tekinthető műről, még ha az Interjú érezhetően erős inspirációul szolgált is az írónak.
Maga a történet nem túl bonyolult, ellenben szépen kifejtett, martini gyomrosokkal megspékelve. (Külön előny, ha érdekel a 19. század közepi mississippii gőzhajózás világa, és ugyan kérdem én, kit nem?! :P )
ibi amentia latet
Engem ugyan kurvára nem érdekelt, de annyira szépen írta le hogy megvett :D
Kb. ahhoz hasonlítanám hogy addig ettem a koviubit kiskoromban hogy anélkül már meg sem lennék, pedig az elején "meh" volt a reakcióm, vagy a sör :)
Ember nem irányíthatja sorsomat; semmiképp sem olyan, aki szélirányból támad és bűzlik a fokhagymától
Nincs mit! :) Én nem vagyok vámpír téma rajongó, de ez a könyv megfogott, főleg a világvége miatt, meg olyan walking dead szerű volt. Amúgy, elsőre azt hittem, hogy a Stake Land (Vámpírok földje) ebből a könyvből merített.
Na, közben befejeztem a Pandóra első könyvét (örülök, ha naponta jut idő fél óra az olvasás). Pont úgy voltam vele, mint A földre hullt sárkánynál, az első 100 oldalig kicsit untam -
-, de utána, huh, Hamilton megint alkotott. Éreztem benne sok helyen a "földre hullt sárkányt", itt is profin kidolgozta a világot, jók a leírások, ötletesek a karakterek. Zseni a fickó, kész.
btw.: Hol a p*csában van már a Júdás?!
Szédült Simon mondta a cukrásznak a vásáron:
Ide a sütikkel, vagy átkúrom a fejed a palánkon.
When people get too chummy with me I like to call them by the wrong name to let them know I don't really care about them. - Ron Swanson
A Gyémántkorba kezdtem bele, de kölcsönkaptam egy Kindle-t tesztelni, amin van Metro 2033, szóval most inkább az. Már amúgy is rég a listámon volt, míg a Gyémántkorba csak azért kezdtem bele, mert nem volt más (ettől persze még lehet jó; a viktoriánus-cyberpunk elég érdekes kombónak tűnik elsőre).
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Esetleg valakit érdekelhet: raktársöprés van szukits-nél:
https://www.szukits.hu/387-n
(-50-80%)
Valahogy félévente mindig van nála ilyen. ;)
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
Persze, de biztos nem én vagyok az egyedüli, aki nem fog feliratkozni hírlevelükre vagy bármire azért, hogy tudja, mikor érdemes(ebb) vásárolni.
(Egyébként magyar nyelvű könyvet már nem is tudom, mikor vettem legutóbb. Valszleg az egyik asimov összes volt, ami most is akciós.)
Érdekelne, ha lennének e-book kiadványok náluk... Söprögetés helyett inkább erre koncentráljanak.
Szédült Simon mondta a cukrásznak a vásáron:
Ide a sütikkel, vagy átkúrom a fejed a palánkon.
When people get too chummy with me I like to call them by the wrong name to let them know I don't really care about them. - Ron Swanson
Az a baj a szukitsnál, hogy kicsit magasak a szállítási díjak.
Végigolvastam a Vlad Taltos könyvsorozatot (angolul), 14 kötet, és az a helyzet, hogy kicsit sem untam rá, várom a továbbiakat! Teljesen véletlenül bukkantam rá a könyvekre, valami oldalon leltem egy vicces térképet, ahol ilyen helységnevek voltak: Irtozatos Farkas, Fodrozodas, Sargacukorferfi... Ezen jót röhögtem, és utánanéztem, mi ez, majd megvettem Amazonon az első omnibust... és ott ragadtam.
A szerző magyar származású, innét a helységnevek. A történet maga egy több ezer éves elf birodalomban játszódik, bár itt nem elf a nevük, hanem dragaeran. Tőlük keletre laknak az emberek, akiket csak "keletiek"-nek hívnak az elfek, és közöttük van egy nép, a Fenarian, akiknek a kultúrája teljesen a miénkre hajaz - a szavak, a paprikás ételek, minden.
A Dragaeran Birodalom házakból áll, minden elf valamely ilyen, a világban élő egyik állatról elnevezett ház tagja - 17 ilyen ház van, a legnépesebb a Teckla, amely a paraszoké és a városi köznépé; az Orca a kereskedőké és tengerészeké, a Creotha a kézműveseké, a Lyorn a tudósoké, és így tovább. Némelyik ház nemesi ház (Dragon, Phoenix, Dzur, Issola), nagyon sajátos jellemvonásokkal bírnak az egyes házak vérvonalai.
Az egyik ilyen ház pedig a Jhereg, amelyik egy kis mérgező erdei repülő hüllőről kapta a nevét - a ház maga pedig az egész birodalomban jelen lévő maffia - megtűrik őket, mert ők üzemeltetik a bordélyokat, és hiteleznek a nemességnek, ezzel együtt erősen lenézik az egész bandát a nemesi házak, a köznép meg fél tőlük, mint a tűztől.
Ebbe a Jhereg klánba vásárolja be magát a főhősünk, Vlad Taltos apja, mert természetesen a jheregeknél minden üzlet tárgya, így náluk akár egy ember is lehet a ház tagja - bár nem gyakori. A halála után a cím a gyerekre száll, aki előbb kicsiben maffia alvezérként tűnik ki, majd elismert orgyilkos lesz a szervezeten belül. Ja, és mellékesen boszorkány - a boszorkányság a keletiek varázslata, erősen különbözik az elfek által használt mágiától. Két valódi jhereg (a gyík) familiária van, ami különleges. Szóval a történet ott kezdődik, hogy Vlad boldogan kisfőnökösködik, amikor... na de ehhez már el kell olvasni!
Hogy mi tartott ott 14 köteten át? Nem tudom pontosan megmondani. A könyvek maguk meglehetősen csapongóak, nem történeti sorrendben haladnak, a második kötet az első előtt 10 évvel játszódik, a harmadik meg előreugrik párat, de ezzel együtt is érdemes kiadási sorrendben olvasni őket.
Szóval, hogy mi tetszett? Egyrészt a cselekmények. Minden egyes könyv egy különálló történetet mesél el, a lezárással - valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint egy high concept sorozat, ahol az egyes epizódok önálló sztorival rendelkeznek, és kerek egészek, de mégis végigvonul a teljes évadon egy főszál a háttérben. Na, ez ilyen.
Az egyes könyvek saját története is egészen jó és változatos, van nyomozós rész, menekülős, átverős, gyilkolós, mindenféle. Mindeközben néha előrevetíti a főszál egyes részeit, amik megragadják az ember fantáziáját visszatérő halott, reinkarnálódott ősi lélek, a külső világból betörni akaró démoni lények, intelligens fegyverek...
A másik nagy erénye a könyveknek a szereplőgárda. A főhős és a fő famulusa (a másik jhereg nem társalog Vladdal, az csak a famulusának a párja) néha nagyon vicces telepatikus párbeszédei megadják az alaphangot, de igazán a mellékszereplők fogják meg az embert: a hirtelen haragú dragonlord, Morrolan a lebegő kastélyában; Kragar, a főhősünk hadnagya; Sethra Lavode, a vámpír-varázsló-hadúr (nem, nem csillog); a Nekromanta; Mario, az orgyilkos - és az összes többi, rendszeresen előbukkanó szereplő nagyon-nagyon egyedi, határozott személyiség, mindegyikük sokat tesz a történethez.
Nekem meglepetés volt a sorozat. Ajánlom mindenkinek, aki megfelelően tud angolul (egyszerű a nyelvezete), és akit nem riaszt vissza, hogy ez nem "mély" fantasy, hanem egy könnyed, szórakoztató valami - gondolj valami mostanában futó, maffiás, epizodikus, kicsit misztikus, akciódús, humorral fűszerezett amerikai sorozatra, és nagyjából megvan, hogy milyenek a könyvek.
Brian Shoul - Sled Driver: Flying the world's fastest jet
Kicsit többet vártam, de egyszer érdemes elolvasni.
Frank Herbert - A Dűne befejezve.
Míg a könyv minden oldalát imádtam, addig a filmet nem tudtam végignézni. A folytatásokat olvasta valaki? Azok milyenek?
Most pedig Dan Simmons - Hyperion van soron.
Szédült Simon mondta a cukrásznak a vásáron:
Ide a sütikkel, vagy átkúrom a fejed a palánkon.
When people get too chummy with me I like to call them by the wrong name to let them know I don't really care about them. - Ron Swanson
Szerintem:
Dűne sorozat
A Dűne 10/10
A Dűne messiása 6/10
A Dűne gyermekei 8/10
A Dűne istencsászára 9/10
A Dűne eretnekei 6/10
A Dűne Káptalanház 6/10
Előjáték a Dűnéhez-trilógia sorozat
Összességében 8/10
A Dűne legendái sorozat
Összességében 7/10
A Dűne-ciklus befejezése
A Dűne vadászai 5/10
A Dűne homokférgei 3/10
Én is majdnem végig olvastam a könyveket, és valóban vannak köztük jobban sikerült darabok - ám ha rám hallgatsz, nem olvasol többet. Az első megismételhetetlen remekmű.
Btw, ugyanez a véleményem a Hyperion sorozatról is. Az utolsó könyv szerintem már kifejezetten rossz...
Úristen Hamilton miket művel megint... (és még csak a 2. kötet felénél járok).
feketeninja: Düne nehéz ügy. Én nem bánom, hogy tovább olvastam, pedig szárazabbak a következő kötetek, mint az első. Ám, az első is pont tökéletes kerek, ahogy van.
Hyperionnál meg egyből szerezd be a másodikat is ;D