ja kemény a helyzet. próbálom abból a szemszögből is nézni, hogy mi van ha mi vagyunk a boomer facok? mert már az ókori rómaiak szerint is régen minden jobbvóóót, meg az újabb generáció rósz.
A zord idő mi mindent tönkre juttat!
Az ősökénél gyarlóbb kor hozott
Világra minket, hitványabb fajunkat
S nyomunkba lép még bűnösebb utód.
De egyszerűen nem tudom úgy venni, hogy nem kurvára gáz, hogy egy tizenegykét évessel nem lehet 2 mondatot beszélni. Mert két mondat közt már veszi elő a telefont, meg valamit mindig megakar mutatni és utána még 20 másik tiktok fasságot.
Mert az oké, hogy default cringe nekünk az, amire ők izgulnak. Az apám is így volt a PC játékokkal, ahelyett, hogy mondjuk fociztam volna, de itt különbséget kell tenni az érdeklődés, meg az addikció között, mert ez pont olyan berögzült mozdulatsor, mint a cigarettázás. Amikor leszokóban voltam, félpercenként mozdultam, hogy felállok az asztaltól, kimegyek bagózni.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Egy új hír, reel vagy információ ad valamennyi dopamin löketet. Az evolúciós hátterét most nem fejteném ki, meg lusta is vagyok, meg amúgy is kurva pongyola:D
Namost a közösségi médiák tökéletesen erre vannak hangolva, minél gyorsabban fogyassz minél többet. Az egymás közötti versenyhelyzet meg még inkább egy törzszülött eredményt hoz.
A cukortól is hülye lesz a gyerek, persze máshogy. Ha megvonod tőle ezt a függést, akkor toporzékol.
Mivel van egy alapvető kollektív tudat, illetve szokások átvétele, tanulás a másiktól, stb, hiába nincs telózás az egyik családban, tökéletesen nem szünteti meg ezt a problémát.
Illetve szerintem bőven megvan az is, hogy jaj nincs telód, akkor gyere nézzük az enyémen a tartalmat. Innentől a telótlan gyereknek is meglesz ez a dopamin-craving és fomo.
Tippre a keleti családok sokkal összetartóbbak és erős a kötelék egymás között, sokat foglalkoznak egymással, nincs szükség pótlékra. De ez szinte biztos, hogy egy távoli és pontatlan megállapítás.
scrx írta: Tippre a keleti családok sokkal összetartóbbak és erős a kötelék egymás között, sokat foglalkoznak egymással, nincs szükség pótlékra. De ez szinte biztos, hogy egy távoli és pontatlan megállapítás.
Amikor '20 környékén voltam Kínában, ott azt mesélték, hogy kábé úgy működik a dolog, hogy a család jellemzően együtt él a nagyszülőkkel, a gyerekeket a nagyszülők nevelik valójában, anya-apa dolgozik. Ami azért is jó, mert az időseknek van elfoglaltságuk, lejárnak bandázni a többi nagyszülővel meg a gyerekekkel, sokkal tovább maradnak aktívak ahogy idősödnek. Na de szóval simán el tudom képzelni, hogy mondjuk a nagyszülők konzervatíbban nevelik a gyerekeket, magyarán "tedd le azt a szart kisfiam" vagy eleve oda se adják nekik a telefont.
A másik amire gondolni tudok, hogy a kínai közösségi média lehet nem úgy van felépítve, hogy szétrohassza az agyukat. Ezt nem tudom biztosra mondani, de úgy tudom, ott a tiktok is jelentősen más és más típusú tartalmak mennek rajta, mint a nyugaton az agyrohasztás, amivel "nem lehet betelni" mert az algoritmus a készítőket is arra ösztönzi, hogy ilyen típuső dopaminbombákkal tolják tele az egészet.
Néha felvetődik bennem, hogy le kellene tennem végleg, és onnantól max a nők a káros szenvedélyem. Ezek a gondolatok leginkább másnaposan szoktak megcsapni, de most volt egy megrázó élményem. Ugyanis hajnalban menten ki pisálni, aztán a dehidráltság, az éhgyomorra ivás, meg a nem látás kombinációjaként dobtam egy hátast a wc előtt, és szanaszét törtem magam, mentő vitt CT-zni, de aztán elfeledkeztek rólam a folyamat során, így végül 3 óra felesleges várakozgatás után szóltam, hogy saját felelősségre távozok.
Nincs is különösebb bajom, csak a helyek fájnak, ahol összezúztam magam. No, ez az alapsztori, de a lényeg a piálás.
Nem szokott gond lenni a dologból, mert jellemzően korábban iszom, van időm lefekvés előtt többnyire józanodni, meg aztán ilyen durva fogyó is ritkán van, mint most, tehát nem éhgyomorra iszom -lényegében azért kezdek gyorsan inni, mert éhes vagyok.
De mi lenne, ha letenném. Ez első gondolatra egyszerűen hangzik, mert tulajdonképp mindenre képes voltam eddig, amit elhatároztam, legyen szó az élet bármely területéről. Tudnivaló viszont rólam, hogy a dolgokat nem tudom fél gőzzel csinálni. Nem tudtam volna leszokni a dohányzásról sem, ha buliban gyújtok csak rá. Akkor toltam volna máskor is.
Ilyenkor, amikor a fogyó van, is kibírom akár heteket nélküle, de aztán mégis jól esik meginni pár deci bort, tehát lecsúszom a tiszta életről - még ha elhanyagolhatóan is - mindenféle külső tényező nélkül, mert amúgy nem mondtam meg magamnak, hogy nem ihatok, csak kerülöm, mert árt a kalóriadeficitnek.
Szóval adná magát, hogy innentől mindent elhatározásként nullára veszek, és akkor le van a gond, meg elkerülhetőek az ilyen megrázó ügyek, amelyekből bőven elég, ha egy is bekövetkezik 5-10 évente, nem köszönöm meg magamnak.
Na, de mi a gyakorlati probléma? Például van egy barátom. Mindig kocsmában találkozunk. Nagyon jó sört adnak a Na, ez az c. helyen. Meg tudnám tenni, hogy én nem iszok? Meg. Csak szar lenne. És nem csak azért, mert én nem ihatok, de egy kétórás beszélgetés második fele onnantól nekem zavaró, ha nem állok én is azon a 4 sör szinten, mint a beszélgetőtársam. Így nem igazán látom, hogy beülnénk szódázgatni innentől. Ha neki nincs hirtelen ilyen nagy elhatározása, akkor felesleges lenne ezt várni, és miért lenne? Szóval nem szeretném a beszélgetésünk rendjét és dinamikáját megváltoztatni. Nem azért, mert a szokásos duma, hogy jajj, ti így is barátok vagytok, meg ha nem fogadja el, akkor nem is igazi barát. Egyszerűen nem működne értelmesen a dolog, és én ezt nem akarom, hogy ne működjön.
Hasonló ez a LAN partihoz is. Ott mindenki már déltől iszik. Nem mondanám, hogy készen vagyunk, csak az a szerencsés, aki a vége felé rácsúszik a rövidre. Az úszógumis fotók tudnak mesélni... :)
Szóval mindezt leírva tényleg úgy tűnik, hogy társadalmi okból nem akarok változtatni, pedig amúgy simán képes lennék rá. Tulajdonképp azzal sincs gond, ha otthon megiszok pár pohárral, de akkor mi a megoldás? Észnél kell lenni, de ezt ilyenkor könnyű mondani, hogy majd nem iszom éhgyomorra, meg sokat hidratálok. Simán elcsúszik ezzel az ember a gyakorlatban.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Szociális okokból én sem mondanék le róla. Mert bármennyire is szeretem a minőségi piát, nem kívánom túlzottan direktben, itthon semmiképp. Tavaly és idén nyáron is inkább elvonultam, idén 8 nap volt eddig, amikor fogyasztottam bármennyi alkoholt, ennek a felén is 1 vagy 2 sör volt. Nyilván nemcsak az alkohol vagy a kalória miatt vonultam el, hanem mert ilyenkor nincs meccsszezon, lehet spórolni, több idő jut másra, kánikula van stb.
A hidratálás nálam alap, szinte minden sörhöz kérek egy pohár vizet is (vagy hoznak kancsóval az asztalhoz), otthoni sörözésnél meg legalábbis két sör között mindig iszom vizet, de gyakran külön vizeskorsót használok mellette. Egyszerűen zavaró érzés nem innom vizet sörözés közben is, ha beépül a rutinba, nehezebb elcsúszni vele. Az éhgyomorra más kérdés, nekem nyilván nincs ilyen heppem, illetve ha ezen a téren visszafogtam magam, akkor az italt is.
Egyébként ismerek olyanokat különböző társaságoknól, akik súlyosan alkoholisták volna (illetve mint tudjuk, ha nem isznak, akkor is alkoholisták maradnak), ma pedig már lejárnak akár kocsmába társasággal, hogy nem fogyasztanak (mármint alkoholmentes sört nyilván szívesen), de kívülről ennek a gyakorisága, a motivációja, mintha más lenne, és a dinamika sem biztos, hogy fennmarad. Persze nehéz ezt megítélni, mert vannak, akiket én absztinensként ismertem már meg.
Voltak már úgy tök jó útjaink külföldre is, hogy semmi szeszt nem fogyasztottunk (egyikünk sem), de emlékekben a kanyarban nincs ott, mint amikor nem voltak ilyen korlátok. A kedvenc osztálykirándulásomon amúgy direkt egyedül nem ittam a fiúk közül, és a tanárok is mind vállalhatatlanok tudtak lenni. Persze akkoriban még eleve nem nagyon ittam, és a hétvégét a szórakoztató eseményeken túl a sportos tematika is megemelte.
A berúgás az maga egyáltalán nem feltétel, ha tud is vicces szituációkat, kalandokat eredményezni, arról le tudnék mondani egy életre.
Mivel én is erősen hajlamos voltam megcsúszni olykor a piával, szigorú hard limiteket állítottam fel körülbelül 2 éve. Egyrészt napközben egyáltalán nem iszom, még a Balatonon se, nyaralás közben se.
A másik a mennyiségi korlát, ami maximum 5 sör egy este (esetleg indítónak az első mellé egy gyorsító). Ezt a mennyiséget tapasztaltam ki, hogy este már pont hangulatban vagyok tőle, másnap viszont úgy kelek, hogy csak picit érzem, és reggeli után teljesen rendben vagyok. Így tehát sosem tud a munka rovására menni sem, ami persze alapkövetelmény.
(ez a mennyiség nem azt jelenti, hogy ennyit mindig meg kell inni, hanem ez a maximum, nyilván)
nagyon fegyelmezetten sikerül tartani, és másnap mindig marhára örülök ennek, amikor látom pl egy csapatépítő reggelén, hogy mindenki más romokban van, én meg egy zuhany, tea, reggeli és működök, és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire utáltam a másnaposságot
A hidrtálás és a megszokás is elég hatékony lehet másnaposság ellen. Az utóbbi persze élettanilag nem feltétlen kívánatos. De ha ezek nélkül a határ az 5 sör, akkor az simán kitolható. Nem felbujtás gyanánt írom.
Elvben egyébként napközben még jobb is inni, mint este, közel a lefekvéshez. A hátránya inkább csak abból következik, hogy napközben még vezethet, dolgozhat az ember, illetve ha korán kezdi, akkor többet is ihat. Sokszor volt arra példa, hogy kora délután tudtunk valakivel összefutni pár sörre, nem este, és hétvégén meccsek is gyakran vannak korán. De létezik annak a hagyománya is, hogy egész nap iszogatnak (nem vedelnek), de módjával, így se berúgás, se másnaposság nem lesz belőle. Mediterrán országokban jellemzőbb inkább, de több sörtúrás hétvégét is lehoztunk így.
Hard limit az akkor szükséges, ha máshogy nem vagy nehezebben megy.
Nekem kifejezetten kellenek ezek a szabályok, mert ha iszom egy sört, rögtön innám a következőt, aztán egyre többet cigizem, és így tovább, megy a verkli. És ahogy mondod, amikor napközben kezdtem, pl Balatonon a haverokkal, jellemzően elég sok lett a vége. Szóval másfajta önlimitre sajnos alkatilag nem vagyok alkalmas, ezt be kellett látnom, ez viszont elég jól működik.
Az sörözés közbeni hidratálás megmondom őszintén eszembe se jutott, mert ugye a sörözéssel annyi folyadékot iszol, hogy mellé automatikusan nem jut az ember eszébe még vizet is inni (egy haveri társaságban egy időben sokat whiskeyztünk, végigkóstoltunk mindenfélét, ott pl kifejezetten jól esett közben a víz). Holott persze logikus, hogy kellene sörözés közben is, tehát akkor ezt is tudatosan kell művelni. Mindenképp kipróbálom. Főleg, hogy ugye még a cigi is szárít, ez az Iqos mondjuk nem annyira mint a rendes cigi, de azért ez is.
Így nem igazán látom, hogy beülnénk szódázgatni innentől.
Na, de a ciginél nem ugyan ez volt a helyzet, hogy hozzátartozott a kocsmázáshoz, haverokhoz, beszélgetésekhez? Arról is leszoktál ahogy írod. Szóval ugyan így működne az alkohollal is.
Két éve és 5 napja nem ittam alkoholt. Elhatároztam és tartom magam hozzá. Könnyű volt, merthogy nem is voltam rászokva. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem jut néha eszembe de csak és kizárólag ha valami olyan jellegű kaját eszek étterembe pl, jut eszembe, hogy "hú ehhez de jó volna egy jó hideg sör" és ennyiben ki is merül a dolog. De ez is egyre ritkábban, értsd: Idén először a nyaralás alatti, étteremben kajázás közben jutott eszembe egyetlen egy alkalommal.
Ezért is írtam, hogy az egész onnantól nem lesz oké, hogy a velem ülők benyomnak, és onnantól már nem élvezem úgy a társaságukat, mintha én is innék. Aki maga is szódázik, azzal szívesen szódázom.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Nyilván nem Vajk helyett válaszolok, de nekem több dohányos ismerősöm is mondta már, hogy jobban zavarja a füst, ha nem ő az, aki dohányzik. Az aligha vitatható, hogy a cigarettának sokkal kevésbé hangsúlyos a tudatmódosító hatása, ha nemdohányosként dohányosokkal megyünk valahova, nem attól kerülünk eltérő fázisba, mert ők dohányoznak mellé. Sőt, évente egyszer, ha az adott társaság szivarozik, akkor én füstgyűlölőként is elfogadok egyet (aztán lehet, hogy csak félig szívom el), és volt olyan, hogy nem fogadtam el, de a füst annyira zavart, hogy inkább órákra otthagytam a társaságot (a szivar ugye nem párperces téma). És én aztán biztosan nem azért, mert nehezemre esett nem rágyújtani.
Kicsit más téma, de ti mennyire láttok egy olyan jelenséget, ami nekem pl. erősen feltűnik egy jó ideje, hogy az Iqos (és társai) megjelenése óta hagyományos cigi kezd egy kicsit ilyen.... ciki, vagy kinézett lenni? Mintha egyre többeket zavarna a hagyományos cigi füstje, nem szeretnének ők sem cigiszagúak lenni, a hagyományos dohányos egy kiülős helyen már mintha kicsit ilyen "félve" gyújtana rá, mert kinézik. Megmondom a frankót, mióta átálltam az Iqosra engem is zavar, pedig előtte cca 15 évig én is a sima cigit szívtam.
Az alekoszt szívja már minden középosztály feletti egyén, többségében a városiak. Mindenki ezalatt még nem hallott róla, szívja a bűzlő szarát tovább. Mondjuk stiftet sem használ...
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Vegyes. Nemdohányosként jó, hogy nem masszív füstszagot jelent, viszont aki ilyet használ, hajlamosabb lakásban (nyilván szólhatnék vendégként is), kocsiban is erőltetni, és olyan barátom is van, aki a cigit csak alkalmilag szívott, ezt meg rendszeresen.
Táérsadalmilag valószínűleg káros, mert sok baj van ezekkel is, viszont az egyre kevésbé dohányossá vált új generációnak ez most jobban eladható, lehet vele tisztábbra mosni füstölést.
A kinézettésget nem tudom, a saját köreimben nem szoktuk egymást kinézni, de nagyobb arányban vannak nemdohányzó ismerőseim, mint régen, így feltűnőbb lehet, ha valaki dohányzik. Az biztos, hogy jobb lenne nekem, ha nem dohányozna senki sem . Nnem kellene füstöt szagolni/átmenetileg szakadnia a társaságnak. De azt is utálom, hogy ha anyámék nálam vannak, akkor az erkélyen dohányoznak, az ajtó pedig kívülről nem zárható, így hajgumival húzzák be, úgy viszont bejön valamennyi füst (meg egyébként is zárni kell az ablakokat miatta).
Nem dohányzom, a baráti társaságban 3 dohányos van, egy srác, meg egy pár. A srác váltott e-re, de azzal is nagyon ügyel, hogy még véletlenül se zavarjon a használatával senkit. Amikor cigizett, akkor is csak annyira zavart a bagózása, hogy rendszeresen eltűnt a társaságból néhány percre (ez az e-cigivel sem változott).
A pár továbbra is hagyományos cigit szív, és eléggé urbánusak, meg még annál is jómódúbbak, úgyhogy biztosan ők a kivétel, akik erősítik a "cigi = műveletlen csóró" szabályt.
Számomra a nagy (pozitív) változást sokkal inkább a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorítása hozta még annó. Vagy hát lehet negatív hatásnak is nevezni, mert megint elkezdtünk gyakrabban bulikázni.
Korábban rendszeresen jártam Bécsbe, és nagyon feltűnő lett a különbség olyan helyeken is, ahol elvileg nem korlátoz közvetlenül a törvény, szóval pl. a járdán sétálva is gyakrabban kaptam az arcomba a füstöt, mint hasonló helyzetben Budapesten.
Az e-cigivel bizonyos szempontból inkább romlott a helyzet, több pöfékelőt látok, mint előtte hagyományossal. De a változás mértéke (az én szemszögemből) nem hasonlítható a 2012-eshez.
A beltéri dohányzás kitiltása az tényleg a legjobb cucc evör. A borzalmas reptéri dohányzóhelyiségek jutnak eszembe róla, ahol hiába van brutál szagelszívás, egyszerűen rettenet bemenni, még classic dohányzóként is utáltam (de hát muszáj volt). Arról ne is beszéljünk, amikor még rendes dohányzó sincs, és ilyen kis egyszemélyes üveg cubicle-be kell beállni, mert az még megalázó is mellé. A budapesti reptér ebben (is) az egyik legjobb ojrópában.
Viszont az tök jó, hogy egyre több reptéren terjednek el a külön fenntartott Iqos / ecigi dohányzók, mint ahogy külföldön vendéglátóhelyiségek kültéri kiülős (!) részein is (tehát ahol hogy mondod, törvényileg elvileg engedélyezhető lehetne cigizni) több helyen láttam már, hogy vagy van külön zóna ahol csak ecigit tolhatsz, vagy az egész kiülős részen eleve csak ecigit. Kérdés persze, hogy ez mennyire vendégigény, és mennyire mondjuk gyártói lobbi eredménye :)) de akárhogy is, én azt látom, hogy formálja a társadalmat, és erre utaltam fentebb, hogy egy classic cigizőst lassan már kinéznek még a kiülős helyen is (és itt Zoo félreértett, nem a baráti társaság nézi ki, hanem a többi vendég).
ja kemény a helyzet. próbálom abból a szemszögből is nézni, hogy mi van ha mi vagyunk a boomer facok? mert már az ókori rómaiak szerint is régen minden jobbvóóót, meg az újabb generáció rósz.
De egyszerűen nem tudom úgy venni, hogy nem kurvára gáz, hogy egy tizenegykét évessel nem lehet 2 mondatot beszélni. Mert két mondat közt már veszi elő a telefont, meg valamit mindig megakar mutatni és utána még 20 másik tiktok fasságot.
Mert az oké, hogy default cringe nekünk az, amire ők izgulnak. Az apám is így volt a PC játékokkal, ahelyett, hogy mondjuk fociztam volna, de itt különbséget kell tenni az érdeklődés, meg az addikció között, mert ez pont olyan berögzült mozdulatsor, mint a cigarettázás. Amikor leszokóban voltam, félpercenként mozdultam, hogy felállok az asztaltól, kimegyek bagózni.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
A kulcs a jutalmazó központ az agyunkban.
Egy új hír, reel vagy információ ad valamennyi dopamin löketet. Az evolúciós hátterét most nem fejteném ki, meg lusta is vagyok, meg amúgy is kurva pongyola:D
Namost a közösségi médiák tökéletesen erre vannak hangolva, minél gyorsabban fogyassz minél többet. Az egymás közötti versenyhelyzet meg még inkább egy törzszülött eredményt hoz.
A cukortól is hülye lesz a gyerek, persze máshogy. Ha megvonod tőle ezt a függést, akkor toporzékol.
Mivel van egy alapvető kollektív tudat, illetve szokások átvétele, tanulás a másiktól, stb, hiába nincs telózás az egyik családban, tökéletesen nem szünteti meg ezt a problémát.
Illetve szerintem bőven megvan az is, hogy jaj nincs telód, akkor gyere nézzük az enyémen a tartalmat. Innentől a telótlan gyereknek is meglesz ez a dopamin-craving és fomo.
Tippre a keleti családok sokkal összetartóbbak és erős a kötelék egymás között, sokat foglalkoznak egymással, nincs szükség pótlékra. De ez szinte biztos, hogy egy távoli és pontatlan megállapítás.
Amikor '20 környékén voltam Kínában, ott azt mesélték, hogy kábé úgy működik a dolog, hogy a család jellemzően együtt él a nagyszülőkkel, a gyerekeket a nagyszülők nevelik valójában, anya-apa dolgozik. Ami azért is jó, mert az időseknek van elfoglaltságuk, lejárnak bandázni a többi nagyszülővel meg a gyerekekkel, sokkal tovább maradnak aktívak ahogy idősödnek. Na de szóval simán el tudom képzelni, hogy mondjuk a nagyszülők konzervatíbban nevelik a gyerekeket, magyarán "tedd le azt a szart kisfiam" vagy eleve oda se adják nekik a telefont.
A másik amire gondolni tudok, hogy a kínai közösségi média lehet nem úgy van felépítve, hogy szétrohassza az agyukat. Ezt nem tudom biztosra mondani, de úgy tudom, ott a tiktok is jelentősen más és más típusú tartalmak mennek rajta, mint a nyugaton az agyrohasztás, amivel "nem lehet betelni" mert az algoritmus a készítőket is arra ösztönzi, hogy ilyen típuső dopaminbombákkal tolják tele az egészet.
Chief Exorcist
del
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Szándékosan publicba írtad?
Ismeri innen bárki személyesen apámat? Mind1, kitörlöm, mert úgy sem nagyon érdekel senkit.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
egyébként válaszoltam a nem public-ba
https://x.com/i/status/2083927273963475413
azta
büdös
kurva
életbe
ez tényleg fájt
Chief Exorcist
Lehetséges, hogy Vajkot láttam az R8-ban Budán ma?
Olyan túl sok nem rohangál belőle az országban. Ez ilyen nagyon kék volt :D
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
Fehérben utazom.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Áh, akkor volt szerencsém élőben latni egy másikat a pár darab közül ami itthon mászkál .
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
Gyere el ősszel autózni!
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Amúgy meg:
Pia kérdés.
Néha felvetődik bennem, hogy le kellene tennem végleg, és onnantól max a nők a káros szenvedélyem. Ezek a gondolatok leginkább másnaposan szoktak megcsapni, de most volt egy megrázó élményem. Ugyanis hajnalban menten ki pisálni, aztán a dehidráltság, az éhgyomorra ivás, meg a nem látás kombinációjaként dobtam egy hátast a wc előtt, és szanaszét törtem magam, mentő vitt CT-zni, de aztán elfeledkeztek rólam a folyamat során, így végül 3 óra felesleges várakozgatás után szóltam, hogy saját felelősségre távozok.
Nincs is különösebb bajom, csak a helyek fájnak, ahol összezúztam magam. No, ez az alapsztori, de a lényeg a piálás.
Nem szokott gond lenni a dologból, mert jellemzően korábban iszom, van időm lefekvés előtt többnyire józanodni, meg aztán ilyen durva fogyó is ritkán van, mint most, tehát nem éhgyomorra iszom -lényegében azért kezdek gyorsan inni, mert éhes vagyok.
De mi lenne, ha letenném. Ez első gondolatra egyszerűen hangzik, mert tulajdonképp mindenre képes voltam eddig, amit elhatároztam, legyen szó az élet bármely területéről. Tudnivaló viszont rólam, hogy a dolgokat nem tudom fél gőzzel csinálni. Nem tudtam volna leszokni a dohányzásról sem, ha buliban gyújtok csak rá. Akkor toltam volna máskor is.
Ilyenkor, amikor a fogyó van, is kibírom akár heteket nélküle, de aztán mégis jól esik meginni pár deci bort, tehát lecsúszom a tiszta életről - még ha elhanyagolhatóan is - mindenféle külső tényező nélkül, mert amúgy nem mondtam meg magamnak, hogy nem ihatok, csak kerülöm, mert árt a kalóriadeficitnek.
Szóval adná magát, hogy innentől mindent elhatározásként nullára veszek, és akkor le van a gond, meg elkerülhetőek az ilyen megrázó ügyek, amelyekből bőven elég, ha egy is bekövetkezik 5-10 évente, nem köszönöm meg magamnak.
Na, de mi a gyakorlati probléma? Például van egy barátom. Mindig kocsmában találkozunk. Nagyon jó sört adnak a Na, ez az c. helyen. Meg tudnám tenni, hogy én nem iszok? Meg. Csak szar lenne. És nem csak azért, mert én nem ihatok, de egy kétórás beszélgetés második fele onnantól nekem zavaró, ha nem állok én is azon a 4 sör szinten, mint a beszélgetőtársam. Így nem igazán látom, hogy beülnénk szódázgatni innentől. Ha neki nincs hirtelen ilyen nagy elhatározása, akkor felesleges lenne ezt várni, és miért lenne? Szóval nem szeretném a beszélgetésünk rendjét és dinamikáját megváltoztatni. Nem azért, mert a szokásos duma, hogy jajj, ti így is barátok vagytok, meg ha nem fogadja el, akkor nem is igazi barát. Egyszerűen nem működne értelmesen a dolog, és én ezt nem akarom, hogy ne működjön.
Hasonló ez a LAN partihoz is. Ott mindenki már déltől iszik. Nem mondanám, hogy készen vagyunk, csak az a szerencsés, aki a vége felé rácsúszik a rövidre. Az úszógumis fotók tudnak mesélni... :)
Szóval mindezt leírva tényleg úgy tűnik, hogy társadalmi okból nem akarok változtatni, pedig amúgy simán képes lennék rá. Tulajdonképp azzal sincs gond, ha otthon megiszok pár pohárral, de akkor mi a megoldás? Észnél kell lenni, de ezt ilyenkor könnyű mondani, hogy majd nem iszom éhgyomorra, meg sokat hidratálok. Simán elcsúszik ezzel az ember a gyakorlatban.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Szociális okokból én sem mondanék le róla. Mert bármennyire is szeretem a minőségi piát, nem kívánom túlzottan direktben, itthon semmiképp. Tavaly és idén nyáron is inkább elvonultam, idén 8 nap volt eddig, amikor fogyasztottam bármennyi alkoholt, ennek a felén is 1 vagy 2 sör volt. Nyilván nemcsak az alkohol vagy a kalória miatt vonultam el, hanem mert ilyenkor nincs meccsszezon, lehet spórolni, több idő jut másra, kánikula van stb.
A hidratálás nálam alap, szinte minden sörhöz kérek egy pohár vizet is (vagy hoznak kancsóval az asztalhoz), otthoni sörözésnél meg legalábbis két sör között mindig iszom vizet, de gyakran külön vizeskorsót használok mellette. Egyszerűen zavaró érzés nem innom vizet sörözés közben is, ha beépül a rutinba, nehezebb elcsúszni vele. Az éhgyomorra más kérdés, nekem nyilván nincs ilyen heppem, illetve ha ezen a téren visszafogtam magam, akkor az italt is.
Egyébként ismerek olyanokat különböző társaságoknól, akik súlyosan alkoholisták volna (illetve mint tudjuk, ha nem isznak, akkor is alkoholisták maradnak), ma pedig már lejárnak akár kocsmába társasággal, hogy nem fogyasztanak (mármint alkoholmentes sört nyilván szívesen), de kívülről ennek a gyakorisága, a motivációja, mintha más lenne, és a dinamika sem biztos, hogy fennmarad. Persze nehéz ezt megítélni, mert vannak, akiket én absztinensként ismertem már meg.
Voltak már úgy tök jó útjaink külföldre is, hogy semmi szeszt nem fogyasztottunk (egyikünk sem), de emlékekben a kanyarban nincs ott, mint amikor nem voltak ilyen korlátok. A kedvenc osztálykirándulásomon amúgy direkt egyedül nem ittam a fiúk közül, és a tanárok is mind vállalhatatlanok tudtak lenni. Persze akkoriban még eleve nem nagyon ittam, és a hétvégét a szórakoztató eseményeken túl a sportos tematika is megemelte.
A berúgás az maga egyáltalán nem feltétel, ha tud is vicces szituációkat, kalandokat eredményezni, arról le tudnék mondani egy életre.
Sors bona, nihil aliud.
Mivel én is erősen hajlamos voltam megcsúszni olykor a piával, szigorú hard limiteket állítottam fel körülbelül 2 éve. Egyrészt napközben egyáltalán nem iszom, még a Balatonon se, nyaralás közben se.
A másik a mennyiségi korlát, ami maximum 5 sör egy este (esetleg indítónak az első mellé egy gyorsító). Ezt a mennyiséget tapasztaltam ki, hogy este már pont hangulatban vagyok tőle, másnap viszont úgy kelek, hogy csak picit érzem, és reggeli után teljesen rendben vagyok. Így tehát sosem tud a munka rovására menni sem, ami persze alapkövetelmény.
(ez a mennyiség nem azt jelenti, hogy ennyit mindig meg kell inni, hanem ez a maximum, nyilván)
nagyon fegyelmezetten sikerül tartani, és másnap mindig marhára örülök ennek, amikor látom pl egy csapatépítő reggelén, hogy mindenki más romokban van, én meg egy zuhany, tea, reggeli és működök, és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire utáltam a másnaposságot
Chief Exorcist
A hidrtálás és a megszokás is elég hatékony lehet másnaposság ellen. Az utóbbi persze élettanilag nem feltétlen kívánatos. De ha ezek nélkül a határ az 5 sör, akkor az simán kitolható. Nem felbujtás gyanánt írom.
Elvben egyébként napközben még jobb is inni, mint este, közel a lefekvéshez. A hátránya inkább csak abból következik, hogy napközben még vezethet, dolgozhat az ember, illetve ha korán kezdi, akkor többet is ihat. Sokszor volt arra példa, hogy kora délután tudtunk valakivel összefutni pár sörre, nem este, és hétvégén meccsek is gyakran vannak korán. De létezik annak a hagyománya is, hogy egész nap iszogatnak (nem vedelnek), de módjával, így se berúgás, se másnaposság nem lesz belőle. Mediterrán országokban jellemzőbb inkább, de több sörtúrás hétvégét is lehoztunk így.
Hard limit az akkor szükséges, ha máshogy nem vagy nehezebben megy.
Sors bona, nihil aliud.
Nekem kifejezetten kellenek ezek a szabályok, mert ha iszom egy sört, rögtön innám a következőt, aztán egyre többet cigizem, és így tovább, megy a verkli. És ahogy mondod, amikor napközben kezdtem, pl Balatonon a haverokkal, jellemzően elég sok lett a vége. Szóval másfajta önlimitre sajnos alkatilag nem vagyok alkalmas, ezt be kellett látnom, ez viszont elég jól működik.
Az sörözés közbeni hidratálás megmondom őszintén eszembe se jutott, mert ugye a sörözéssel annyi folyadékot iszol, hogy mellé automatikusan nem jut az ember eszébe még vizet is inni (egy haveri társaságban egy időben sokat whiskeyztünk, végigkóstoltunk mindenfélét, ott pl kifejezetten jól esett közben a víz). Holott persze logikus, hogy kellene sörözés közben is, tehát akkor ezt is tudatosan kell művelni. Mindenképp kipróbálom. Főleg, hogy ugye még a cigi is szárít, ez az Iqos mondjuk nem annyira mint a rendes cigi, de azért ez is.
Chief Exorcist
Szerencsére én pontosan tudom, hol van számomra a határ. Egészen addig, amíg el nem érem azt.
Na, de a ciginél nem ugyan ez volt a helyzet, hogy hozzátartozott a kocsmázáshoz, haverokhoz, beszélgetésekhez? Arról is leszoktál ahogy írod. Szóval ugyan így működne az alkohollal is.
Két éve és 5 napja nem ittam alkoholt. Elhatároztam és tartom magam hozzá. Könnyű volt, merthogy nem is voltam rászokva. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem jut néha eszembe de csak és kizárólag ha valami olyan jellegű kaját eszek étterembe pl, jut eszembe, hogy "hú ehhez de jó volna egy jó hideg sör" és ennyiben ki is merül a dolog. De ez is egyre ritkábban, értsd: Idén először a nyaralás alatti, étteremben kajázás közben jutott eszembe egyetlen egy alkalommal.
Egyébként támogatom az 5letet. Hajrá!
Ezért is írtam, hogy az egész onnantól nem lesz oké, hogy a velem ülők benyomnak, és onnantól már nem élvezem úgy a társaságukat, mintha én is innék. Aki maga is szódázik, azzal szívesen szódázom.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Hydrohomies assemble!
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
A bagós ismerőseid társaságát sem élvezted onnantól kezdve, hogy leszoktál a cigiről?
Nyilván nem Vajk helyett válaszolok, de nekem több dohányos ismerősöm is mondta már, hogy jobban zavarja a füst, ha nem ő az, aki dohányzik. Az aligha vitatható, hogy a cigarettának sokkal kevésbé hangsúlyos a tudatmódosító hatása, ha nemdohányosként dohányosokkal megyünk valahova, nem attól kerülünk eltérő fázisba, mert ők dohányoznak mellé. Sőt, évente egyszer, ha az adott társaság szivarozik, akkor én füstgyűlölőként is elfogadok egyet (aztán lehet, hogy csak félig szívom el), és volt olyan, hogy nem fogadtam el, de a füst annyira zavart, hogy inkább órákra otthagytam a társaságot (a szivar ugye nem párperces téma). És én aztán biztosan nem azért, mert nehezemre esett nem rágyújtani.
Sors bona, nihil aliud.
Kicsit más téma, de ti mennyire láttok egy olyan jelenséget, ami nekem pl. erősen feltűnik egy jó ideje, hogy az Iqos (és társai) megjelenése óta hagyományos cigi kezd egy kicsit ilyen.... ciki, vagy kinézett lenni? Mintha egyre többeket zavarna a hagyományos cigi füstje, nem szeretnének ők sem cigiszagúak lenni, a hagyományos dohányos egy kiülős helyen már mintha kicsit ilyen "félve" gyújtana rá, mert kinézik. Megmondom a frankót, mióta átálltam az Iqosra engem is zavar, pedig előtte cca 15 évig én is a sima cigit szívtam.
Chief Exorcist
Az alekoszt szívja már minden középosztály feletti egyén, többségében a városiak. Mindenki ezalatt még nem hallott róla, szívja a bűzlő szarát tovább. Mondjuk stiftet sem használ...
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Vegyes. Nemdohányosként jó, hogy nem masszív füstszagot jelent, viszont aki ilyet használ, hajlamosabb lakásban (nyilván szólhatnék vendégként is), kocsiban is erőltetni, és olyan barátom is van, aki a cigit csak alkalmilag szívott, ezt meg rendszeresen.
Táérsadalmilag valószínűleg káros, mert sok baj van ezekkel is, viszont az egyre kevésbé dohányossá vált új generációnak ez most jobban eladható, lehet vele tisztábbra mosni füstölést.
A kinézettésget nem tudom, a saját köreimben nem szoktuk egymást kinézni, de nagyobb arányban vannak nemdohányzó ismerőseim, mint régen, így feltűnőbb lehet, ha valaki dohányzik. Az biztos, hogy jobb lenne nekem, ha nem dohányozna senki sem . Nnem kellene füstöt szagolni/átmenetileg szakadnia a társaságnak. De azt is utálom, hogy ha anyámék nálam vannak, akkor az erkélyen dohányoznak, az ajtó pedig kívülről nem zárható, így hajgumival húzzák be, úgy viszont bejön valamennyi füst (meg egyébként is zárni kell az ablakokat miatta).
Sors bona, nihil aliud.
Pontosan erre irányult a kérdésem. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy az alkohol nem ugyan az mint a cigi.
Nem dohányzom, a baráti társaságban 3 dohányos van, egy srác, meg egy pár. A srác váltott e-re, de azzal is nagyon ügyel, hogy még véletlenül se zavarjon a használatával senkit. Amikor cigizett, akkor is csak annyira zavart a bagózása, hogy rendszeresen eltűnt a társaságból néhány percre (ez az e-cigivel sem változott).
A pár továbbra is hagyományos cigit szív, és eléggé urbánusak, meg még annál is jómódúbbak, úgyhogy biztosan ők a kivétel, akik erősítik a "cigi = műveletlen csóró" szabályt.
Számomra a nagy (pozitív) változást sokkal inkább a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorítása hozta még annó. Vagy hát lehet negatív hatásnak is nevezni, mert megint elkezdtünk gyakrabban bulikázni.
Korábban rendszeresen jártam Bécsbe, és nagyon feltűnő lett a különbség olyan helyeken is, ahol elvileg nem korlátoz közvetlenül a törvény, szóval pl. a járdán sétálva is gyakrabban kaptam az arcomba a füstöt, mint hasonló helyzetben Budapesten.
Az e-cigivel bizonyos szempontból inkább romlott a helyzet, több pöfékelőt látok, mint előtte hagyományossal. De a változás mértéke (az én szemszögemből) nem hasonlítható a 2012-eshez.
A beltéri dohányzás kitiltása az tényleg a legjobb cucc evör. A borzalmas reptéri dohányzóhelyiségek jutnak eszembe róla, ahol hiába van brutál szagelszívás, egyszerűen rettenet bemenni, még classic dohányzóként is utáltam (de hát muszáj volt). Arról ne is beszéljünk, amikor még rendes dohányzó sincs, és ilyen kis egyszemélyes üveg cubicle-be kell beállni, mert az még megalázó is mellé. A budapesti reptér ebben (is) az egyik legjobb ojrópában.
Viszont az tök jó, hogy egyre több reptéren terjednek el a külön fenntartott Iqos / ecigi dohányzók, mint ahogy külföldön vendéglátóhelyiségek kültéri kiülős (!) részein is (tehát ahol hogy mondod, törvényileg elvileg engedélyezhető lehetne cigizni) több helyen láttam már, hogy vagy van külön zóna ahol csak ecigit tolhatsz, vagy az egész kiülős részen eleve csak ecigit. Kérdés persze, hogy ez mennyire vendégigény, és mennyire mondjuk gyártói lobbi eredménye :)) de akárhogy is, én azt látom, hogy formálja a társadalmat, és erre utaltam fentebb, hogy egy classic cigizőst lassan már kinéznek még a kiülős helyen is (és itt Zoo félreértett, nem a baráti társaság nézi ki, hanem a többi vendég).
Chief Exorcist