az új DiRT Rally
Force feedback nem az igazi, egyszerűen túl könnyű a kormány. Viszont még early access, tehát úgy-ahogy megbocsájtjuk. Ugyanakkor rá kellett döbbennem, hogy mennyire elszoktam a rally drifteléstől. Fogalmazzunk úgy, hogy a menet végére kissé átalakítottam a szerencsétlen Subaru elejét. Enyhén szólva nehéz volt a kilátás. :D Tényleg brutális a fizika, teljesen reális a vért pisálás, ha jó időt akar az ember futni.
Project CARS, megint
Kb egy hete kiderült, hogy végre-valahára kijavították a felsőkategóriás AMD kártyák kiadás óta direkt elbaszott teljesítményét. Bár még csak pár tucat Le Mans tanulókörre volt időm, de határozottan jól megy. FF sokkal jobb, mint DiRT esetén, azonban nem 100-as itt sem teljesen.
Quake 2
Nagyjából a felénél járok, minden pillanatát élvezem és nosztalgiakönnyekkel itatom a billentyűzetet. Hibátlan OST, kibaszott jó pályadesign, a ritmus, igazi élmény így tizensok évvel később. Imádom.
Ha már OST, vájtfülűek, mondjatok már ilyen zenéket! Én nem hogy a számot, a stílust se ismerem fel pedig tetszik...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Z_XocwgmRSg
-botfül
Tudtam előre, hogy lesz valami sumákság a sztoriban, de az utalások és jelek ellenére (vagy talán pont azok miatt) valamennyire sikerült megvezetniük. :) A cover shooter játékmenet egy erős átlagos volt, de a történet simán megért egy misét.
Jó a szinkronszínészi munka, jók a karakterek, ahogy végigdumálják az egész játékot. Erre nagy szükség is van, mert a történet, a játék mondanivalója leginkább ezen keresztül bomlik ki.
A grafika szerintem még mai szemmel is okés.
Az AI néha buta, a katonák (ellenség vagy szövetséges, mindegy) olykor simán belesorozzák az egész tárat a fedezékbe, ami mögött az ellen lapul. A másik mókás, amikor hirtelen az ellenséges katona mellé futok, és az egy-két pillanatig azt sem tudja, mit csináljon. Ha mellé ütnék a puskatussal, nincs gond, mert próbálkozhatok még egyszer. :)
Aki még nem játszott vele, az mindenképp tegye próbára. A sztori eléggé felnőtt tartalom, de ha nem gond, hogy ez másfajta démonvadászat lesz, mint mondjuk a Doomé, akkor azt az egy műszaknyi időt simán megéri rászánni, amennyi alatt végigjátszható.
Fun fact: a főmenü folyamatosan változik, ahogy fejezetről fejezetre haladunk előre, de ezt azok bizonyára nem látták, akik (ellentétben velem) egy ülésből végigtolták a kampányt. Nem hibáztatom őket, ha lett volna választásom, én is így tettem volna. Ezzel a videóval pótolható a változó menü élménye.
Nem tudom milyen volt az eredeti, de én az új "remixed" verzióban játszottam vele, amiben a kislány szépen felcseperedik. Sokszor persze érezhető, hogy ez nem az "original". Illetve az indiános rész is elég wtf volt. (Magyarul kilógott, mint a lóláb a sztoriból.) Viszont ennek ellenére nem bántam meg a 9000 Forintos árat, mert minden pillanat minőségi és még párszor biztos végigjátszom a döntések miatt. Heavy Rain > Fahrenheit > Beyond
És a végén az a csavar, majdnem megkönnyeztem... alig várom a Detroitot.
Zombis szigetre rekedve a Diablo óta megszokott pusztíts és tápolj játékmenet, a Borderlandsben is látott FPS-beöntéssel. A túlélős körítés (de alig-alig túlélős játékmenet) elsőre tetszett, az élőhalottakkal ellepett turistaparadicsom hangulata jó, de azért idővel megkopik, és a későbbi helyszínek, mint a lepusztult város vagy a dzsungel sem képesek már kellő pluszt nyújtani. A történet meg konzekvensen érdektelen klisé.
Az egyik fontos pontja, ami megkülönbözteti a Borderlandstől (az első részre gondolok), az a közelharcra való fókusz, és szerencsére a játéknak ez a része valóban jól működik. Még arra is van lehetőség, hogy kontrollerrel (vagy moddal egérrel) az analóg irányítást választva pontosan úgy suhinthassunk, ahogy tetszik. Ez egy darabig szórakoztató, de végig szívás. Ilyenkor ugyanis belefagysz a nézetbe, hiszen nem tudsz fordulni, én pedig ezt nem tudtam megszokni, pedig adtam neki pár órát, miután amúgy már kiismertem a játékot. Enélkül is élvezetes viszont szeletelni rotható ellenfeleinket, jól működik a koponányák betörése éppúgy, mint a fej vagy a végtagok lenyiszálása. Blokkolás ugyan nincs, mint a Condemnedben (hogy egy más műfajból is beidézzek egy résztvevőt), de az állóképesség ugyanúgy fontos tényező, és az ütőtávokat itt sokkal hitelesebbnek éreztem.
Szintén jó dolog, hogy az egyszerű fejlesztéseken túl moddolhatjuk is a fegyvereket, így a különböző elementális hatásokat magunk pakolhatjuk rá gyilkolóeszközeinkre, legyen az elektromos trükk, tüzes borogatás vagy éppen a síron túl jövőkből is hányingert kiváltó méreg. Egyszerű, de a célnak megteszi. Javítanunk pedig kell rendszeresen, az eszközeink beosztása ad egy minimális túlélős hangulatot.
A lőfegyveres harc már sima FPS, későn érkező fegyverrel és kevés lőszerrel. Később gyárthatunk lőszert, és a mordályainkat is moddolhatjuk ez jó, de ezek inkább az evilági csúnyák ellen jók, nem a zombik ellen.
És ha már lőfegyver, akkor érdekes, hogy van rájuk sepcializálódott kaszt. Ami azért marhaság, mert a játék első harmadában elvétve lehet lövöldözni, és később is be kell osztani a muníciót, tehát a közelharcosok visznek mindent. Szerencsére én nem, csak a partnerem nyúlt bele ebbe, én az ázsiai csajjal nagyon vígan elvoltam, a pengéimmel gyönyörű vérfüdőket rendeztem, a kasztfüggő spéci támadásom is szinte azonnal töltődött. Marha kiegyensúlyozatlan ez így, és túl sok képesség is megtanulható a végére, de azért vannak érdekes és hazsnálható fejlesztések arra, amit a stílus megkíván.
Az meg már másik fele az egésznek, hogy tét nélküli. OK, a halállal egész sok pénz is el tud veszni, de úgyis jöhetünk újra pár méterrel odébbról, és kevesebb vagy már sérült ellenségek ellen. Ez már nem túlélős. Ehhez képest nemhogy egy Left 4 Dead vérhardcore taktikai FPS, de - természetesen - a régi Diablók vagy a WoW is komoly odafigyelést és tervet igényel. Persze a Borderlands vagy a Diablo III is ugyanezt csinálja, nem értem, hogy miért muszáj ennyire könnyednek lenni hardcore mód nélkül. Mondjuk a Blizzardnál legalább a bossoknál lehet elölről kezdeni a hajcihőt, abból meg éppen azért szálltam ki :) (De inkább azért, mert meguntam a demó végi bossharcra, és éppen el is kellett mennem otthonról.)
Co-opban jó volt, de a tipikus "menj ide, menj oda gyakni, majd gyere vissza a jutalomért" típusú küldetéseket nem sikerült úgy becsomagolni, hogy egyedül is sok értelme legyen, ha az ember nem szereti szalagmunkás hangulatot hozó játékokat. Az viszont frankó, hogy elég könnyedén lehet beugrálni egymás játékába, mindenki megkapja a jutalmakat, és arra is lehetőséget kínál a játék, hogy egy 30-as és egy 10-es szintű karakter harcoljon egymás oldalán, miközben mindketten a magukénak megfelelő szintűként találkoznak ugyanazzal a zombival.
Bloodbath Arena. Arénás DLC, egy helyszínen, ahova beugorhatunk a játék során. Ebbe éppen egyedül néztem be, gyorsan elég lett belőle. Túl céltalan a főszálhoz képest, ahol mégiscsak van felfedezés.
Ryder White. Ebben meg egy fontos karakterrel játszhatjuk párhuzamosan a történetet, ami bár nem emlékezetes, de jól megcsavarintja azt. A más nézőpontot pedig a Half-Life-hoz érkezett Opposing Force óta szeretjük. A játékmenet is más, hiszen nagyon eltolódik (viszonylag cső-)FPS-be, ez is ad némi frissességet, ha a helyszínek újrahasználtak is. karakterfejlesztés viszont nincs, ha idővel meg is nyílnak a képességfák, nagyon úgy tűnik, hogy csak bug a hozzáférhetősége, valójában kivágták. A craftingot pedig jelképesre redukálták. Érdemes rászánni pár órát, ha bejött az alapjáték, ha co-opot nem is tud.
Viszont ennek ellenére nem bántam meg a 9000 Forintos árat, mert minden pillanat minőségi és még párszor biztos végigjátszom a döntések miatt. Heavy Rain > Fahrenheit > Beyond
Itt a döntéseknek alig van hatása a Heavy Rainhez képest (OK, abban emiatt, és a csavar miatt vannak látványosabb plothole-ok), egy méretes visszalépés a játék a Fahrenheitig. Ráadásul ugye elronthatatlan a játék, de ez még felfogható úgy, hogy Jody és Aiden kapcsolata a lényeg, az utóbbi meg legfelejebb kihúz minket a pácból. Csak hát ennek elfogadásához mélyebb tartalom kéne. Szórakoztató filmszerű cucc amúgy (tehát maximálisan megértem, hogy könnyű rágerjedni, ha bejön az ilyesmi), de Cage hatásvadász misztikus közhelyei fölött már eljárt az idő (illetve a HR eleve nélkülözte ezeket, leglaábbis a misztikus kitétel nem igaz rá).
Nekem nagyon nagy csalódás volt az élményfaktor ellenére (az előző játékaik és a demó ismeretében előrendelőként frissiben), el sem tudom képzelni, hogy épkézláb már miatta, hogy épkézláb sztorit kap a Detroit, és nem egy kliségyűjtemény lesz. Tényleg egy olyan fejlődő stílusról van szó, ahol a minimum lenne már a HR túlszárnyalása az elégedettségemhez. Persze előbb-utóbb lesz PS4-em, és lesz Detroitom is, csak a Quantic Dreamet alacsonyabb polcra helyeztem.
A Heavy Raint nem ismerem, szóval nem tudom, hogy az mennyire renomémentő, de őszintén szólva amikor én annak idején végigjátszottam a Fahrenheitet, nem pont a "jó történet" jelző jutott eszembe róla. Egy orbitális nagy hülyeség volt néhány érdekes momentummal, de eszembe nem jutott volna még1x nekiugrani. A dolgon csak súlyosbít, hogy ha bármilyen interjút elolvasol Cage-dzel, nyilvánvaló, hogy ő "auteur"-ként, egyfajta szerzői filmesként gondol magára, ami már tényleg wtf. A Beyond csak Youtube-on volt meg, de nem láttam rajta a fejlődést storytellingben, sőt, kifejezetten ócskának tűnt.
Az interaktív storytellingben persze van kraft bőven, de akkor már inkább a Telltale.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Fahrenheit filmeszerű megoldásai a maga idejében lenyűgözőek voltak, és egy darabig a párhuzamos történeztvezetés, az immerzív irányítás gondoskodott a thrillingről, és az érdeklődés fenntartásáról is. Aztán a felétől átmegy misztikus baromságba, de legalább vannak izgalmas jelenetek, és némi döntési lehetőség.
A Heavy Rain egy korrekt thriller, jóval inkább alakítható történésekkel és végkimenetelekkel, elrugaszkodott megoldások nélkül, még komolyabb produkciós szinttel. Persze nyilván nem lenne a vásznon igazán jó, van benne hatásvadászat bőven, és lopott plothole-okat a Prometheusból is, de egy jelentős következő lépés. A Beyond meg egy hasonlóan jelentős lépés vissza, persze pénz volt benne bőven, ez meg is látszott rajta.
Igen, Cage elszállt magától, de desigrerként és íróként is elrobogott mellette a játékipar. Aztán persze az is lehet, hogy megembereli magát, és a Detroit újra előremutat majd, de most már sokkal keményebb a mezőny, míg korábban szibnte egyedüli képviselői voltak (igen, régen is volt Dragon's Lair, de nem erről bezsélek :). A téma meg hiába jó, nem újdonság, a "szerző" múltja és a trailer pedig klisészagot áraszt.
Röviden: a Fahrenheit és a Heavy Rain újat és korábban nem látott színvonalat tudott mutatni (nyilván mai szemmel ez nehezebben érezhető át), de azóta saját magához képest is megállt a Quantic Dream tudománya.
Teljességgel egyetértek a Fahrenheit-ítélettel. Nagyszerű volt a játék, kb feléig. Onnantól kuka volt. Addig viszont magával ragadó volt anno. Zenéje azóta is megvan, és elég kevés kalandjáték volt, ahol tudtál rendesen gitározni. :D
Igen, koncepció szintjén nem lenne rossz (sőt a demó alapján még előrelépést vártam), és "konzekvensebb" az élmény a Fahrenheiténél, de a hozzá magvasnak szánt mondanivalója és a játékmenet beáldozása miatta visszaüt. Persze nyilván meg lehetett volna oldani mindkét szempontból így is, de Cage-nek látszólag nem tesz jót az elrugaszkodás. Pedig végül is a testcseréléssel és démonokkal már az Omikront is így kezdte, és érdekes felütést adott ezzel neki.
olyan nagy kulonbseg elmeletileg nem volt a remasterednel csak: Includes the “Enhanced Experiments” DLC+grafika+kronologikus sorrendben is jatszhato, az indian alapbol is benne volt :)
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Just Cause 3
Így 5 óra után ez kibaszott szórakoztató! Hálistennek a gépigény se annyira vészes mint gondoltam úgyhogy high beállítások mellett gond nélkül szaladgál 45-60 fps között és csak nagyon nagy káosznál esik vissza 30 környékére. Hihetetlen nagy meglepetés volt ez számomra egy laptopon. ^^ A játék maga kicsit bugos, kicsit repetitív, de őrültöl nagy fun. Bámulatos, hogy a sziget negyedét jártam be úgy ahogy ennyi idő alatt (pedig azért mentem össze-vissza rendesen) erre mikor véletlen kicsinyítettem a térképet kiderült hogy baszki ez a sziget a játék legkisebb szigete és a játéktér kb egy hatoda. :DDDD Hát wtf?!?! :D Nagyon durva. Kíváncsi leszek mennyi idő után unok rá. Egyelőre csak megcsináltam az első sztori küldetést és utána csak liberate folyamatosan. Így nagyon hosszú lesz a játék... :D
Lol, a vészmadár review-k után gondolkodtam, hogy esetleg ne vegyem át, de basszák meg, Batman-t is végigtoltam, eddig csak csaló project cars és még néhány helyen a sokkal, de sokkal bugosabb Fallout 4 esett nehezére az atomerőműnek.
Dreamfall Chapters, 4. epizód: nem bírtam félbehagyni, végigvittem tegnap este... ami a mai munkavégzésemre erősen rányomja a bélyegét :-) Új enginet kapott ami mondjuk nekem nem látszik rajta viszont a karakteranimációk helyenként kissé érdekesek lettek... a játékélményt nekem nem befolyásolta. Megint csodálatos volt a történet, tűkön ülve várom a következő részt, ami viszont sajnos már a befejező lesz.
Just Cause 3
Jó fizika, jó grafika. Ugyan nem egy Red Faction Guerilla (házak nem rombolhatóak), de elmegy, és van néhány extra feature amit Just Cause 2-ből már ismerhet mindenki.
Pl volt, hogy booster rakétát raktam egy konténerre, kilőttem az olajfúró toronyról, és valahogy úgy sikerült, hogy kb 100 méter torpedózás után kitört a levegőbe, mint valami szuperbálna:
Aztán ezt megpróbáltam rekreálni, kb másfél óráig lődöztem embereket és konténereket arról a fúrótoronyról. Összefoglaló videó:
rwurl=https://youtu.be/5L8ViinWI8g
(Nem, nem tudom, mit gondolhatnak a halak, hogy ilyen hülyén pörgő-ugráló konténereket kapnak a fejükre)
Naszóval. A játék 2 és 3. része közt kb olyasmi történhetett a fejlesztők agyában, mint Saints Row 2 és 3 közt, annyi különbséggel, hogy nem mentek el 1001%-ig teljesen banális irányba, azaz még van benne némi realizmus. Na nem a főhősben, hanem a fizikában. Szép nagyot robban minden, ami robbanhat, és monumentálisan dől le, ami ledőlhet.
Kicsit keveslem mondjuk az autók, de főleg a motorok számát. Igaz, a motorokat nagyon szar irányítani, az autók irányítása pedig a "még elmegy" kategóriába tartozik. Sajnos a Just Cause 2-ből ismert szar mouse acceleration probléma itt is megvan, a tankok és egyebek turretjei irtózatosan lomhák, ezer jobb megoldást láttunk már. A kamera lockolása is baromság (nem lehet korlátlanul felnézni pl autóban). Emellett a minimap kihagyása égbekiáltó bűn, ahogyan az is, hogy állandóan próbál csatlakozni a squeenix saját online szerveréhez (ahonnan a statisztikákat szedi), még akkor is, ha épp offline-ra váltottál. Ez a csatlakozási próbálkozás minden egyes térkép előhívásnál előjön, és percekig tart, ha squeenix szervere épp halott.
A történet kb kopipésztelve van bármilyen hasonló játékból: csak azért van, hogy elmondhassák, hogy van. Ugyan vannak jó beszólások, vicces esetek, de elvesznek a content-tengerben. A karakterek egydimenziósak, nagyon klisések. A kocka nagyon kocka, a keménycsaj nagyon kemény.
Teljesítményproblémával találkoztam, hosszabb autós vezetés közben leesik a kb fix 60-ról akár 40-45-re is, és ezt nagyon megérzi az ember. Mindezt SSD-ről játszva.
Élvezetes. És a kurvanagy térkép miatt sokáig tart. Ugyanakkor egyet kell értenem abban, hogy nagyon, de nagyon repetitív tud lenni a városok felszabadítása: mindegyik egy kaptafára épül, teljesen ugyanazok az épületek, szinte ugyanazok a célok.
Sok év után, de harmadik nekifutásra végigvittem egy intenzív hét alatt a Planescape Tormentet (mindig félbehagytam valamiért)
The hype is real. Habár olvastam már jobb könyvet, mégis kétségtelen hogy EZ az etalon, abból a szempontból hogy hogy kéne ötvözni az egyedi küldetéseket/karaktereket, választási lehetőségeket és nem mellesleg a király sztorit.
Amúgy a "mellékküldik" valamiért jobban tetszettek mint a nagyívű main történet.
Mindenesetre abból a szempontból keserű szájízet hagy az ember szájában az egész, hogy ilyen játékkal nem nagyon fogunk találkozni egy jódarabig (hiába támogattam a Numenerát, szerintem nem lesz akkora "spiritual successor", mint egyesek szeretnék, pedig én is ezért perkáltam)
Az meg külön vicc hogy miket neveznek RPG-nek manapság, valami eléggé elbaszott szekció ez a gameing szótárban. Valahogy el kéne különíteni a két fogalmat, mert a mai RPG-k inkább STATplaying gamek, semmint ROLEplayingek :) Az MMORPGről ne is beszéljünk....
Ember nem irányíthatja sorsomat; semmiképp sem olyan, aki szélirányból támad és bűzlik a fokhagymától
Dr. Langeskov, The Tiger, and The Terribly Cursed Emerald: A Whirlwind Heist
Teljesen ingyenes játék steamen. 15 perc nagyjából az egész. Ennyit kell tudni róla:
A 15 minute heist game by Crows Crows Crows & Directed by William Pugh (The Stanley Parable). Slip into the soft-soled shoes of the mastermind responsible for the greatest heist- oh god I can’t do this any more, i’m joining the strike. good luck writing the steam description.
Maximális egyetértésem :-) Bár én élvezem a statplayinget is ha jó, de tényleg nagyon ritka a jó roleplay. Nem baj, két hét múlva megint Cthulhuzunk a haverokkal :-) (Talán most kiderül az amnéziás karakteremmel hogy ki is vagyok és nem saját magam után nyomozok-e...)
The Beginner's Guide
Szintén rövid játék, szintén a Stanley Parable egyik alkotójától. Nagyjából másfél óra és oh man. Nagyon érdekes egy élmény. Játékmenet nagyon nincs benne, inkább egy guided tour feelingje van az egésznek ami egyáltalán nem gond itt. Érdemes egyben végigülni, úgy éri el azt amit szerettek volna szerintem. Csak ajánlani tudom ezt is.
Empyrion Galactic Survival -t toltam, es kozben halgattam a marsi audiobookban ... nagyon utott foleg amikor a legkor nelkuli alacsony gravitacioju bolygon kilottek alolam az urhajomat
Ez esetben fáradj át ide legyél szíves, és töltsd ki a bugreportot, thx: http://www.amdsurveys.com/se.ashx?s=5A1E27D23A3DE979
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
az új DiRT Rally
Force feedback nem az igazi, egyszerűen túl könnyű a kormány. Viszont még early access, tehát úgy-ahogy megbocsájtjuk. Ugyanakkor rá kellett döbbennem, hogy mennyire elszoktam a rally drifteléstől. Fogalmazzunk úgy, hogy a menet végére kissé átalakítottam a szerencsétlen Subaru elejét. Enyhén szólva nehéz volt a kilátás. :D Tényleg brutális a fizika, teljesen reális a vért pisálás, ha jó időt akar az ember futni.
Project CARS, megint
Kb egy hete kiderült, hogy végre-valahára kijavították a felsőkategóriás AMD kártyák kiadás óta direkt elbaszott teljesítményét. Bár még csak pár tucat Le Mans tanulókörre volt időm, de határozottan jól megy. FF sokkal jobb, mint DiRT esetén, azonban nem 100-as itt sem teljesen.
Quake 2
Nagyjából a felénél járok, minden pillanatát élvezem és nosztalgiakönnyekkel itatom a billentyűzetet. Hibátlan OST, kibaszott jó pályadesign, a ritmus, igazi élmény így tizensok évvel később. Imádom.
Ha már OST, vájtfülűek, mondjatok már ilyen zenéket! Én nem hogy a számot, a stílust se ismerem fel pedig tetszik...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Z_XocwgmRSg
-botfül
Pl. Blue Stahli "Antisleep Vol. 03"
Non serviam
Király! Köszi!
Ha a zeneszerzőre vagy kíváncsi, akkor meg erre érdemes:
https://www.youtube.com/user/GameAudioAustralia/featured
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
ÉS végig lehet vinni coop!
“The power of accurate observation is commonly called cynicism by those who have not got it.” - G.B. Shaw
Spec Ops: The Line befejezve.
Tudtam előre, hogy lesz valami sumákság a sztoriban, de az utalások és jelek ellenére (vagy talán pont azok miatt) valamennyire sikerült megvezetniük. :) A cover shooter játékmenet egy erős átlagos volt, de a történet simán megért egy misét.
Jó a szinkronszínészi munka, jók a karakterek, ahogy végigdumálják az egész játékot. Erre nagy szükség is van, mert a történet, a játék mondanivalója leginkább ezen keresztül bomlik ki.
A grafika szerintem még mai szemmel is okés.
Az AI néha buta, a katonák (ellenség vagy szövetséges, mindegy) olykor simán belesorozzák az egész tárat a fedezékbe, ami mögött az ellen lapul. A másik mókás, amikor hirtelen az ellenséges katona mellé futok, és az egy-két pillanatig azt sem tudja, mit csináljon. Ha mellé ütnék a puskatussal, nincs gond, mert próbálkozhatok még egyszer. :)
Aki még nem játszott vele, az mindenképp tegye próbára. A sztori eléggé felnőtt tartalom, de ha nem gond, hogy ez másfajta démonvadászat lesz, mint mondjuk a Doomé, akkor azt az egy műszaknyi időt simán megéri rászánni, amennyi alatt végigjátszható.
Fun fact: a főmenü folyamatosan változik, ahogy fejezetről fejezetre haladunk előre, de ezt azok bizonyára nem látták, akik (ellentétben velem) egy ülésből végigtolták a kampányt. Nem hibáztatom őket, ha lett volna választásom, én is így tettem volna. Ezzel a videóval pótolható a változó menü élménye.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
És ugye van több befejezés is, nem tudom, hogy kiharcoltad-e, megnézted-e mindet.
Sors bona, nihil aliud.
Megvolt mindegyik, sőt utána YouTube-on megnéztem azt is, hogy a játékbeli döntési pontoknál van-e lényegi differencia.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
BEYOND: Two Souls
Röviden és tömören:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=D-uQzNeBWyU
Nem tudom milyen volt az eredeti, de én az új "remixed" verzióban játszottam vele, amiben a kislány szépen felcseperedik. Sokszor persze érezhető, hogy ez nem az "original". Illetve az indiános rész is elég wtf volt. (Magyarul kilógott, mint a lóláb a sztoriból.) Viszont ennek ellenére nem bántam meg a 9000 Forintos árat, mert minden pillanat minőségi és még párszor biztos végigjátszom a döntések miatt. Heavy Rain > Fahrenheit > Beyond
És a végén az a csavar, majdnem megkönnyeztem... alig várom a Detroitot.
Hans Zimmer meg egy isten...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=D25KtIKxcwA
Dead Island
Zombis szigetre rekedve a Diablo óta megszokott pusztíts és tápolj játékmenet, a Borderlandsben is látott FPS-beöntéssel. A túlélős körítés (de alig-alig túlélős játékmenet) elsőre tetszett, az élőhalottakkal ellepett turistaparadicsom hangulata jó, de azért idővel megkopik, és a későbbi helyszínek, mint a lepusztult város vagy a dzsungel sem képesek már kellő pluszt nyújtani. A történet meg konzekvensen érdektelen klisé.
Az egyik fontos pontja, ami megkülönbözteti a Borderlandstől (az első részre gondolok), az a közelharcra való fókusz, és szerencsére a játéknak ez a része valóban jól működik. Még arra is van lehetőség, hogy kontrollerrel (vagy moddal egérrel) az analóg irányítást választva pontosan úgy suhinthassunk, ahogy tetszik. Ez egy darabig szórakoztató, de végig szívás. Ilyenkor ugyanis belefagysz a nézetbe, hiszen nem tudsz fordulni, én pedig ezt nem tudtam megszokni, pedig adtam neki pár órát, miután amúgy már kiismertem a játékot. Enélkül is élvezetes viszont szeletelni rotható ellenfeleinket, jól működik a koponányák betörése éppúgy, mint a fej vagy a végtagok lenyiszálása. Blokkolás ugyan nincs, mint a Condemnedben (hogy egy más műfajból is beidézzek egy résztvevőt), de az állóképesség ugyanúgy fontos tényező, és az ütőtávokat itt sokkal hitelesebbnek éreztem.
Szintén jó dolog, hogy az egyszerű fejlesztéseken túl moddolhatjuk is a fegyvereket, így a különböző elementális hatásokat magunk pakolhatjuk rá gyilkolóeszközeinkre, legyen az elektromos trükk, tüzes borogatás vagy éppen a síron túl jövőkből is hányingert kiváltó méreg. Egyszerű, de a célnak megteszi. Javítanunk pedig kell rendszeresen, az eszközeink beosztása ad egy minimális túlélős hangulatot.
A lőfegyveres harc már sima FPS, későn érkező fegyverrel és kevés lőszerrel. Később gyárthatunk lőszert, és a mordályainkat is moddolhatjuk ez jó, de ezek inkább az evilági csúnyák ellen jók, nem a zombik ellen.
És ha már lőfegyver, akkor érdekes, hogy van rájuk sepcializálódott kaszt. Ami azért marhaság, mert a játék első harmadában elvétve lehet lövöldözni, és később is be kell osztani a muníciót, tehát a közelharcosok visznek mindent. Szerencsére én nem, csak a partnerem nyúlt bele ebbe, én az ázsiai csajjal nagyon vígan elvoltam, a pengéimmel gyönyörű vérfüdőket rendeztem, a kasztfüggő spéci támadásom is szinte azonnal töltődött. Marha kiegyensúlyozatlan ez így, és túl sok képesség is megtanulható a végére, de azért vannak érdekes és hazsnálható fejlesztések arra, amit a stílus megkíván.
Az meg már másik fele az egésznek, hogy tét nélküli. OK, a halállal egész sok pénz is el tud veszni, de úgyis jöhetünk újra pár méterrel odébbról, és kevesebb vagy már sérült ellenségek ellen. Ez már nem túlélős. Ehhez képest nemhogy egy Left 4 Dead vérhardcore taktikai FPS, de - természetesen - a régi Diablók vagy a WoW is komoly odafigyelést és tervet igényel. Persze a Borderlands vagy a Diablo III is ugyanezt csinálja, nem értem, hogy miért muszáj ennyire könnyednek lenni hardcore mód nélkül. Mondjuk a Blizzardnál legalább a bossoknál lehet elölről kezdeni a hajcihőt, abból meg éppen azért szálltam ki :) (De inkább azért, mert meguntam a demó végi bossharcra, és éppen el is kellett mennem otthonról.)
Co-opban jó volt, de a tipikus "menj ide, menj oda gyakni, majd gyere vissza a jutalomért" típusú küldetéseket nem sikerült úgy becsomagolni, hogy egyedül is sok értelme legyen, ha az ember nem szereti szalagmunkás hangulatot hozó játékokat. Az viszont frankó, hogy elég könnyedén lehet beugrálni egymás játékába, mindenki megkapja a jutalmakat, és arra is lehetőséget kínál a játék, hogy egy 30-as és egy 10-es szintű karakter harcoljon egymás oldalán, miközben mindketten a magukénak megfelelő szintűként találkoznak ugyanazzal a zombival.
Bloodbath Arena. Arénás DLC, egy helyszínen, ahova beugorhatunk a játék során. Ebbe éppen egyedül néztem be, gyorsan elég lett belőle. Túl céltalan a főszálhoz képest, ahol mégiscsak van felfedezés.
Ryder White. Ebben meg egy fontos karakterrel játszhatjuk párhuzamosan a történetet, ami bár nem emlékezetes, de jól megcsavarintja azt. A más nézőpontot pedig a Half-Life-hoz érkezett Opposing Force óta szeretjük. A játékmenet is más, hiszen nagyon eltolódik (viszonylag cső-)FPS-be, ez is ad némi frissességet, ha a helyszínek újrahasználtak is. karakterfejlesztés viszont nincs, ha idővel meg is nyílnak a képességfák, nagyon úgy tűnik, hogy csak bug a hozzáférhetősége, valójában kivágták. A craftingot pedig jelképesre redukálták. Érdemes rászánni pár órát, ha bejött az alapjáték, ha co-opot nem is tud.
Sors bona, nihil aliud.
Itt a döntéseknek alig van hatása a Heavy Rainhez képest (OK, abban emiatt, és a csavar miatt vannak látványosabb plothole-ok), egy méretes visszalépés a játék a Fahrenheitig. Ráadásul ugye elronthatatlan a játék, de ez még felfogható úgy, hogy Jody és Aiden kapcsolata a lényeg, az utóbbi meg legfelejebb kihúz minket a pácból. Csak hát ennek elfogadásához mélyebb tartalom kéne. Szórakoztató filmszerű cucc amúgy (tehát maximálisan megértem, hogy könnyű rágerjedni, ha bejön az ilyesmi), de Cage hatásvadász misztikus közhelyei fölött már eljárt az idő (illetve a HR eleve nélkülözte ezeket, leglaábbis a misztikus kitétel nem igaz rá).
Nekem nagyon nagy csalódás volt az élményfaktor ellenére (az előző játékaik és a demó ismeretében előrendelőként frissiben), el sem tudom képzelni, hogy épkézláb már miatta, hogy épkézláb sztorit kap a Detroit, és nem egy kliségyűjtemény lesz. Tényleg egy olyan fejlődő stílusról van szó, ahol a minimum lenne már a HR túlszárnyalása az elégedettségemhez. Persze előbb-utóbb lesz PS4-em, és lesz Detroitom is, csak a Quantic Dreamet alacsonyabb polcra helyeztem.
Sors bona, nihil aliud.
A Heavy Raint nem ismerem, szóval nem tudom, hogy az mennyire renomémentő, de őszintén szólva amikor én annak idején végigjátszottam a Fahrenheitet, nem pont a "jó történet" jelző jutott eszembe róla. Egy orbitális nagy hülyeség volt néhány érdekes momentummal, de eszembe nem jutott volna még1x nekiugrani. A dolgon csak súlyosbít, hogy ha bármilyen interjút elolvasol Cage-dzel, nyilvánvaló, hogy ő "auteur"-ként, egyfajta szerzői filmesként gondol magára, ami már tényleg wtf. A Beyond csak Youtube-on volt meg, de nem láttam rajta a fejlődést storytellingben, sőt, kifejezetten ócskának tűnt.
Az interaktív storytellingben persze van kraft bőven, de akkor már inkább a Telltale.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Fahrenheit filmeszerű megoldásai a maga idejében lenyűgözőek voltak, és egy darabig a párhuzamos történeztvezetés, az immerzív irányítás gondoskodott a thrillingről, és az érdeklődés fenntartásáról is. Aztán a felétől átmegy misztikus baromságba, de legalább vannak izgalmas jelenetek, és némi döntési lehetőség.
A Heavy Rain egy korrekt thriller, jóval inkább alakítható történésekkel és végkimenetelekkel, elrugaszkodott megoldások nélkül, még komolyabb produkciós szinttel. Persze nyilván nem lenne a vásznon igazán jó, van benne hatásvadászat bőven, és lopott plothole-okat a Prometheusból is, de egy jelentős következő lépés. A Beyond meg egy hasonlóan jelentős lépés vissza, persze pénz volt benne bőven, ez meg is látszott rajta.
Igen, Cage elszállt magától, de desigrerként és íróként is elrobogott mellette a játékipar. Aztán persze az is lehet, hogy megembereli magát, és a Detroit újra előremutat majd, de most már sokkal keményebb a mezőny, míg korábban szibnte egyedüli képviselői voltak (igen, régen is volt Dragon's Lair, de nem erről bezsélek :). A téma meg hiába jó, nem újdonság, a "szerző" múltja és a trailer pedig klisészagot áraszt.
Röviden: a Fahrenheit és a Heavy Rain újat és korábban nem látott színvonalat tudott mutatni (nyilván mai szemmel ez nehezebben érezhető át), de azóta saját magához képest is megállt a Quantic Dream tudománya.
Sors bona, nihil aliud.
Teljességgel egyetértek a Fahrenheit-ítélettel. Nagyszerű volt a játék, kb feléig. Onnantól kuka volt. Addig viszont magával ragadó volt anno. Zenéje azóta is megvan, és elég kevés kalandjáték volt, ahol tudtál rendesen gitározni. :D
Dettó. Fahrenheit a misztikus baromsággal el lett cseszve. Itt viszont nem éreztem baromságnak, mert ugye az elejétől fogva erről szól a dolog.
Igen, koncepció szintjén nem lenne rossz (sőt a demó alapján még előrelépést vártam), és "konzekvensebb" az élmény a Fahrenheiténél, de a hozzá magvasnak szánt mondanivalója és a játékmenet beáldozása miatta visszaüt. Persze nyilván meg lehetett volna oldani mindkét szempontból így is, de Cage-nek látszólag nem tesz jót az elrugaszkodás. Pedig végül is a testcseréléssel és démonokkal már az Omikront is így kezdte, és érdekes felütést adott ezzel neki.
Sors bona, nihil aliud.
olyan nagy kulonbseg elmeletileg nem volt a remasterednel csak: Includes the “Enhanced Experiments” DLC+grafika+kronologikus sorrendben is jatszhato, az indian alapbol is benne volt :)
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Just Cause 3
Így 5 óra után ez kibaszott szórakoztató! Hálistennek a gépigény se annyira vészes mint gondoltam úgyhogy high beállítások mellett gond nélkül szaladgál 45-60 fps között és csak nagyon nagy káosznál esik vissza 30 környékére. Hihetetlen nagy meglepetés volt ez számomra egy laptopon. ^^ A játék maga kicsit bugos, kicsit repetitív, de őrültöl nagy fun. Bámulatos, hogy a sziget negyedét jártam be úgy ahogy ennyi idő alatt (pedig azért mentem össze-vissza rendesen) erre mikor véletlen kicsinyítettem a térképet kiderült hogy baszki ez a sziget a játék legkisebb szigete és a játéktér kb egy hatoda. :DDDD Hát wtf?!?! :D Nagyon durva. Kíváncsi leszek mennyi idő után unok rá. Egyelőre csak megcsináltam az első sztori küldetést és utána csak liberate folyamatosan. Így nagyon hosszú lesz a játék... :D
Lol, a vészmadár review-k után gondolkodtam, hogy esetleg ne vegyem át, de basszák meg, Batman-t is végigtoltam, eddig csak csaló project cars és még néhány helyen a sokkal, de sokkal bugosabb Fallout 4 esett nehezére az atomerőműnek.
Téged ismerve még 5 órát saccolok, maximum. Utána speedrun. Akarom mondani: végigjodázás.
Non serviam
Dreamfall Chapters, 4. epizód: nem bírtam félbehagyni, végigvittem tegnap este... ami a mai munkavégzésemre erősen rányomja a bélyegét :-) Új enginet kapott ami mondjuk nekem nem látszik rajta viszont a karakteranimációk helyenként kissé érdekesek lettek... a játékélményt nekem nem befolyásolta. Megint csodálatos volt a történet, tűkön ülve várom a következő részt, ami viszont sajnos már a befejező lesz.
Just Cause 3
Jó fizika, jó grafika. Ugyan nem egy Red Faction Guerilla (házak nem rombolhatóak), de elmegy, és van néhány extra feature amit Just Cause 2-ből már ismerhet mindenki.
Pl volt, hogy booster rakétát raktam egy konténerre, kilőttem az olajfúró toronyról, és valahogy úgy sikerült, hogy kb 100 méter torpedózás után kitört a levegőbe, mint valami szuperbálna:
Aztán ezt megpróbáltam rekreálni, kb másfél óráig lődöztem embereket és konténereket arról a fúrótoronyról. Összefoglaló videó:
rwurl=https://youtu.be/5L8ViinWI8g
(Nem, nem tudom, mit gondolhatnak a halak, hogy ilyen hülyén pörgő-ugráló konténereket kapnak a fejükre)
Naszóval. A játék 2 és 3. része közt kb olyasmi történhetett a fejlesztők agyában, mint Saints Row 2 és 3 közt, annyi különbséggel, hogy nem mentek el 1001%-ig teljesen banális irányba, azaz még van benne némi realizmus. Na nem a főhősben, hanem a fizikában. Szép nagyot robban minden, ami robbanhat, és monumentálisan dől le, ami ledőlhet.
Kicsit keveslem mondjuk az autók, de főleg a motorok számát. Igaz, a motorokat nagyon szar irányítani, az autók irányítása pedig a "még elmegy" kategóriába tartozik. Sajnos a Just Cause 2-ből ismert szar mouse acceleration probléma itt is megvan, a tankok és egyebek turretjei irtózatosan lomhák, ezer jobb megoldást láttunk már. A kamera lockolása is baromság (nem lehet korlátlanul felnézni pl autóban). Emellett a minimap kihagyása égbekiáltó bűn, ahogyan az is, hogy állandóan próbál csatlakozni a squeenix saját online szerveréhez (ahonnan a statisztikákat szedi), még akkor is, ha épp offline-ra váltottál. Ez a csatlakozási próbálkozás minden egyes térkép előhívásnál előjön, és percekig tart, ha squeenix szervere épp halott.
A történet kb kopipésztelve van bármilyen hasonló játékból: csak azért van, hogy elmondhassák, hogy van. Ugyan vannak jó beszólások, vicces esetek, de elvesznek a content-tengerben. A karakterek egydimenziósak, nagyon klisések. A kocka nagyon kocka, a keménycsaj nagyon kemény.
Teljesítményproblémával találkoztam, hosszabb autós vezetés közben leesik a kb fix 60-ról akár 40-45-re is, és ezt nagyon megérzi az ember. Mindezt SSD-ről játszva.
Élvezetes. És a kurvanagy térkép miatt sokáig tart. Ugyanakkor egyet kell értenem abban, hogy nagyon, de nagyon repetitív tud lenni a városok felszabadítása: mindegyik egy kaptafára épül, teljesen ugyanazok az épületek, szinte ugyanazok a célok.
tl;dr
Fun fun fun, némi öntökönrúgással.
Sok év után, de harmadik nekifutásra végigvittem egy intenzív hét alatt a Planescape Tormentet (mindig félbehagytam valamiért)
The hype is real. Habár olvastam már jobb könyvet, mégis kétségtelen hogy EZ az etalon, abból a szempontból hogy hogy kéne ötvözni az egyedi küldetéseket/karaktereket, választási lehetőségeket és nem mellesleg a király sztorit.
Amúgy a "mellékküldik" valamiért jobban tetszettek mint a nagyívű main történet.
Mindenesetre abból a szempontból keserű szájízet hagy az ember szájában az egész, hogy ilyen játékkal nem nagyon fogunk találkozni egy jódarabig (hiába támogattam a Numenerát, szerintem nem lesz akkora "spiritual successor", mint egyesek szeretnék, pedig én is ezért perkáltam)
Az meg külön vicc hogy miket neveznek RPG-nek manapság, valami eléggé elbaszott szekció ez a gameing szótárban. Valahogy el kéne különíteni a két fogalmat, mert a mai RPG-k inkább STATplaying gamek, semmint ROLEplayingek :) Az MMORPGről ne is beszéljünk....
Ember nem irányíthatja sorsomat; semmiképp sem olyan, aki szélirányból támad és bűzlik a fokhagymától
Teljesen ingyenes játék steamen. 15 perc nagyjából az egész. Ennyit kell tudni róla:
Most pedig mindenki megy, letölti és kipróbálja, mert egyszerűen kibaszottul jó! :D
rwurl=http://www.fizzygrrl.com/wp-content/uploads/2015/01/Youre-welcome_zps373...
Maximális egyetértésem :-) Bár én élvezem a statplayinget is ha jó, de tényleg nagyon ritka a jó roleplay. Nem baj, két hét múlva megint Cthulhuzunk a haverokkal :-) (Talán most kiderül az amnéziás karakteremmel hogy ki is vagyok és nem saját magam után nyomozok-e...)
The Beginner's Guide
Szintén rövid játék, szintén a Stanley Parable egyik alkotójától. Nagyjából másfél óra és oh man. Nagyon érdekes egy élmény. Játékmenet nagyon nincs benne, inkább egy guided tour feelingje van az egésznek ami egyáltalán nem gond itt. Érdemes egyben végigülni, úgy éri el azt amit szerettek volna szerintem. Csak ajánlani tudom ezt is.
Empyrion Galactic Survival -t toltam, es kozben halgattam a marsi audiobookban ... nagyon utott foleg amikor a legkor nelkuli alacsony gravitacioju bolygon kilottek alolam az urhajomat
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=2eHC40ooI9Q
Ego, Draco Ordinis Mallei Inquisitor, per auctoritate Digamma Decimatio Duodecies, ultimum exterminatum planetae Stalindromae cum extreme celeritate impero!