Never forget

rwurl=https://youtu.be/okZW3_5Gr4s

HD-ban.

rwurl=https://youtu.be/rUo26RMS2IE

rwurl=https://youtu.be/aRsle9XStSA

Réges-régen, egy messzi-messzi birodalomban volt egyszer egy árva parasztlegény. Égbenjárónak hívták már az apját is, ő mégis a száraz földet túrta naphosszat és csak sóhajtozott keservében.
– Ne sóhajtozz – vigasztalta ángya és bácsikája –, egyszer elmehetsz majd apád nyomán, s bejárhatod a levegőeget. Hanem a föld szegény volt, és Lukács – mert így hívták a legényt – el nem szabadulhatott, csak dolgozott nap nap után.

Lakott a közeli hegyekben egy vén bűbájos apó, olyan vénséges, hogy az orra a térdét verte. Történt egyszer, hogy izenetet kapott messzi földről, fekete országból: a Setét Nagyúr foglyul ejtette a világszép Lilla hercegnőt. Hogyan is szabadíthanám ki, tanakodott magában: vén is vagyok, meg messze is vagyok, nem jutok oda egymagam.

De mit ád a szerencse: éppen arra vadászott Lukács, s meglátta a vén bűbájost. Köszönt is neki illendően: Adjon Isten jó estét, öregapám!

Fogadja a vénség:

– Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, mondok ezért neked valamit. Hallod-e, te legény, van-e kedved világot látni, messzi földre szállni, világszép királylányt magad megmenteni?

– Más se jár a fejemben, öregapám. De szegény a föld, nem hagyhatom ott.

– Arra gondod ne legyen – így a bűbájos. – Látod-e: míg te vadászni voltál, a házadat feldúlta a Setét Nagyúr serege, a családoddal csúnyán bántak, vissza már nem térhetsz. De ha velem jössz, még megbánhatja a Nagyúr: mert éppen ő az, aki Lilla hercegnőt fogságban tartja.

Megmérgelődött Lukács erősen.

– Ne várjunk hát, öregapám, ha messze is van a fekete ország, a világ végiről is megfordulok, csak oda elérjek.

– Nem addig a’ – így a bűbájos –, talán bizony a két kezeddel akarsz megverekedni a Nagyúrral? Ehol egy kard: lásd, fénylik, mint a csillag.

Így előkészülve nekiindultak a határnak. Élt a szomszéd városban egy híres betyár: Magányos Jánosnak hívták, és csakugyan nem volt a világon egyebe, mint egy Csabika nevű vukikutyája s egy ezer éves sólyma. De a kutya erős volt és hűséges, a sólyom gyorsabb, mint a szálló gondolat, a betyár pedig sosem talált még olyan ellenségre, hogy az elébb lőtt volna rája. Hozzá tért be a két vándor.

– Ide figyelj, te betyár – mondta neki az öreg. – Nekünk el kell jutnunk fekete országba, gyorsabban, mint a szálló gondolat: ha elviszel a sólymod hátán, meg is jutalmazunk, és jót is teszel vele.

– Elviszlek – felelte a betyár –, de nem a jóért: erősen kell az arany, de még erősebben kívánom a fekete seregek vesztét, mert sehogy sem hagynak békét a szegény betyárnak.

Föl se szállhattak még a sólyom hátára, hát csakugyan nyomukban termett a fekete sereg. Egyet lőtt a betyár, s hárman dőltek el tőle; egyet ugrott a vukikutya, s heten dőltek el tőle. Felkaptak mind a sólyomra és szálltak fel a levegőégbe.

– No most, madaram, mint a szél vagy a gondolat, csak bennünk hiba ne essék – kiáltotta János betyár, s a sólyom hasítani kezdte az eget, hogy a csillagokat is csíknak látták. Nem is ért utánuk a sereg, pedig törte magát kegyetlenül.

Hét nap s hét éjjel meg sem állottak, Lukács, a vén bűbájos, János betyár, a vukikutya meg a sebes sólyom. A hetedik éjszakán megláttak egy fekete követ az égben.

– A hold ez talán? – kérdezte Lukács –, elsötétült vajon ebben a fekete országban?

– Nem hold ez – így a bűbájos –, hanem a Nagyúr palotája.

Addig nézték-nézték a fekete palotát, míg az megbabonázta őket, s csak repültek be egyenest a széles kapuján. Alig hogy felocsúdhattak s elbújhattak, máris ellepte az udvart a palota őrsége. No, most mitévők legyünk? – tanakodtak magukban.

– Én megkeresem a hercegnőt, ha addig élek is! – mondta Lukács. – János betyár és a vukikutya pedig velem jönnek.

– Nono – felelte rá az öreg –, ha ti mentek, én meg próbát teszek a Nagyúrral. És mert talán nem is látjuk egymást többet ebben a világban: ihol egy hajszálam, ha valaha segítségedre lehetek, csak dörzsöld meg és ott termek.

Úgy is lett: elkaptak hamar két katonát, beöltöztek a gúnyájukba, aztán Lukács és János betyár nekieredtek a palota folyosóinak. A tömlöc előtt az őrök az útjukat állták.

– Mi járatban erre? – kérdezték, keresztbe téve alabárdjukat.

– Ezt a kutyát hoztuk, la! – mutatta János betyár.

Elámultak az őrök, mert vukikutyát sose láttak még életükben. Megvakarták a fejüket, szétválasztották az alabárdokat, Lukács és János betyár pedig hamarost megtalálták a királylányt a legmélyebb cellában.

– Kedves szabadítóim, míg élek, ezt meghálálom – köszönte az nekik szépen. – Elviszlek titeket a királyságomba. De elébb ki kell osonnunk, hát kövessetek!

Kacskaringós folyosókon, rejtekutakon vezette őket a királylány, míg el nem értek a sólyommadárhoz: egymagában várta őket, mert a vénember nem bírt el a Nagyúrral. Felkaptak rá ismét, s repültek, sebesebben, mint a szálló gondolat, hogy csak bámulhatták őket a palota őrei. El is értek a királylány országába, az pedig otthonába fogadta őket kegyes szóval:

– Látom, hogy Lukács vitéz legény, János pedig bátor betyár, hát itt lakhattok egész életetekben, békességben, boldogságban, csak egy kérésem teljesítsétek még: rontsátok le a fekete palotát, hogy a Nagyúr más országokat fel ne dúlhasson. Mellétek adom az én katonáimat.

– De hogyan ronthatnánk le az erős falakat, hogyan győzhetnénk le a fekete sereget? – kérdezte Lukács.

– Egyet se féljetek. Nálam a palota rajza: s ehol egy hasadék, amit ha megtaláltok, összedől tőle a fal, por se marad utána.

– Én a szolgálatot elvégeztem, a jutalmat is megkaptam: menjen csatába, akinek hét anyja van – mondta Magányos János, és sólymostul-kutyástul faképnél hagyta őket. Égbenjáró Lukács pedig élére állt a seregnek és megindult a fekete palota felé.

Szörnyű nagy kedvvel várta őket a Setét Nagyúr és annak minden hada. Hiába viaskodtak egész nap, feljött már a vacsoracsillag is, egyik sem tudta legyőzni a másikat, sem a hasadékot meg nem bírták lelni. Akkor Lukácsnak eszébe jutott a mágus: megdörzsölte a hajszálat, s máris hallotta az öregember hangját! El is igazította az, csakhogy a hasadéknál útját állta, bizony, igazat mondok nektek: nem más, mint a Nagyúr.

Dörgött és villámlott a Setét Nagyúr, kergette Lukácsot erősen, ám csak megjelent fölötte a sólyom és rajta Magányos János (mert nem bírta elhagyni a világszép lányt mégsem): egyet lőtt csak a betyár, s a Nagyúr zuhant már a messzeségbe, színét se látták többet! Lukács pedig lerontotta a palota falát, majd a palotát magát: csakugyan por sem maradt utána.

Nagy ünnepséggel várta őket a királylány és egész országa. Volt dínomdánom, muzsikaszó, még Csabika is díszes gúnyában mulatott! A legények pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak: végezetül az is kiderült, hogy Égbenjáró Lukács a királylány édes bátyja, aminek, ki is gondolhatta volna, Magányos János örvendett a legjobban.

Így volt, s jó volt: aki nem hiszi, a messzi országban járjon csak utána.

rwurl=https://youtu.be/orOjD3gQukY

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=NAssPedIdbk

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=_17PRmYFH8Q

rwurl=https://youtu.be/sf5hCob7XGM

Egyszer csak előkerült egy felvétel 2020-ban a múltból.

rwurl=https://youtu.be/24uSc5IkEXI

Így más szögekből nézve a felvételt milyen más a téma.

Sokkal kevesebben vannak, azt hittem hogy olyan volt mint a Love Parade, vagy Budapest parádé, hogy több kamion ment egymás után, más zenéket ontva és rengetegen mentek táncolva, bulizni mögöttük.

Ráadásul Vikingen kívül nagyon más nem is élte bele magát, de ő meg mellszélességgel beleállt és jóízűen mosolyogva táncolt és bulizott. Ettől még mindig ő az igazi és egyetlen Chad bulikirály a szememben.

All hail the one and true Techno Viking.
Drinker of waters.
Reader of flyers.
And defender of the weak.
May his legend forever live on.

:)

rwurl=https://youtu.be/V_Nr31Lv6H8

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=trlxKKB9lpQ