mim van? te viccelsz? egyszemelyes kis bt-m van, jo megelek belole, de a tavalyi pl. nem volt egy jo ev, es egyre kevesebb kedvem van dolgozni. ez kurva messze van a jol meno vallalkozastol, az olyan vajk tipusu vallalkozas :)
fiatalon? 33 voltam :)
amugy igen, ilyenekert gondolom, hogy alapvetoen jo eletem van, vannak hobijaim amit szeretek, van ket szeretnivalo gyerkocom, van asszony, van lakas, van meleg es kaja, mas nem nagyon kell.
Az életben rengeteg jó dolog van. Ezzel nehéz vitatkozni. De az élet egy állandó küzdelem, a megélhetésért, rengeteg bánat, csalódás forrása. Nehéz ezeket helyén kezelni. Én alapból azzal kezdeném az élet jobbá tételét, hogy munka nincsen. Én tökéletesen el tudom magam foglalni anélkül is. Mellé kérem az alanyi jogon járó fizetésem, természetesen havonta és abból fenntartom magam. Az úgynevezett alapbért, mert ez más országokban létezik.
Nem kérek sokat, csak tudjak enni, rezsit fizetni, a hobbimra költeni és picit félretenni. Nincsenek komoly igényeim és családom se akikért felelősséggel tartozom. Zöld vagyok, gyalog járok, kis lábnyomot hagyok magam után, elektromos járműveken utazom többségében. Biciklit meg magam tekerem.
Felkelnék és azt csinálnám amit akarok. Ez a mókuskerék teljesen kiöli belőlem a lelket. Csak egy kibaszott robotnak érzem magam, aki időnként bekapcsolja a humán modult és próbál ellazulni.
Szerintem csak egyszerűen unom már az életem. Unalmas. Változni nincs kedvem, én nem akarok dolgozni. Tartsanak el! Eleget dolgoztam már. Ennyi. :)
szivesen benne vagyok egy ilyen tarsadalmi kiserletben. mindenki, aki szeretne alapjovedelmet, ezentul minden honapban utal nekem 10k-t, es igy ki tudja probalni az alapjovedelem BEFIZETOI oldalat elesben :)
baszki mindenre +1 :D annyi, hogy nekem 1-2 dologban lenne nagy igényem, de igazából már letettem róla, mert sose fogom tudni megszerezni...
De nekem a legfontosabb az lenne, hogy végre már lehessek szabad, hadd csináljam már először egy nap azt az életemben, amit tényleg én akarok, nem függve senkitől és semmitől.
A munka egyre jobban megöli a lelkem. Most a komoly kapcsolat mellett, hogy együtt lakunk alig marad időm játszani is, egy kis Apex néha belefér, de ott van még megvásárolva PS3-ra (!!!) is vagy 20 játék, amiket végig akarnék tolni vagy 7-8 éve, de nem jutok el addig. És ez úgy, hogy nincs még gyerek se... Mi lesz majd akkor? Onnantól értük kell élni, gondoskodni róluk, rohadtul nem fogom tudni már azt csinálni, amit én akarok.
A kibaszott focistáknak van jó élete, elbohóckodnak naponta 2-3 órát edzéssel, megkapják a nagy lóvét azért, amit amúgy is szeretnek, aztán azt csinálnak, amit akarnak, ráadásul mindezt fiatalon.
Jönnek ezzel a pénz nem boldogít dologgal mindig, de nem értik meg, hogy nekem a pénz azért kell, hogy anyagi függetlenségem legyen, és ezzel együtt szabadságom. Én nem akarok befektetni, hajszolni a pénzt, nem akarok 200 millióból 2 milliárdot csinálni. Csak legyen annyim, hogy ha vágyok valamire, akkor ne kelljen ezért másról lemondanom, éljek meg belőle békésen.
De így, hogy minden hajnalban felriadok sírva, hogy mindjárt mennem kell be dolgozni... Ez nem élet így.
Hát igen, ez eléggé megmagyarázza miért frusztrál annyira mások (általad hitt) boldogsága (mert ugye csak kívülről látod őket) sokszor és írsz olyan ostoba dolgokat amilyeneket, mint pl az utóbbi "jöjjön a mad max világ, hogy jól szenvedjenek ők is és tanulják meg". :^)
Valóban picit szomorú lehet így élni.
Mennyire utálom ezt, hogy a szobámban egy órája kinyitom az ablakot, mert szeretném, ha JOBB levegő lenne, erre mire most bemegyek, kiderül, hogy valami görény fasz a száz méteres körzetben megint éget valami szart, és bűz van a szobában...
Valamikor venni fogok szellőztető rendszert, de minimum 2 misi a gép. Ha az meglesz, kb ki is fújhatom purhabbal az ablakokat, hozzájuk sem nyúlok az ilyen gecik közt!
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Nálunk ugyanez pepitában, csak annyi a különbség, hogy a szomszéd tuti, hogy szalonnát süt hagymával. Azon csodálkozom, hogy hogy a faszba nem vitte el még a szíve :D
Marmint hogy tényleg? 🤣 Mert nálunk meg olyanok szoktak lenni, hogy égetnek mindent, kábé még az autógumit is és mellé tesznek egy bográcsot, mintha főznének... mert ugye égetni semmit nem szabad már nálunk a faluban, zöldhulladekot se, de ha bográcsozol az más 😂
nekem ezt a falusi tuzolto mondta, mikor ramhivta a szomszed oket, hogy illegalisan zoldhulladekokt egetek. tenyleg egettem, de nem tudtam, hogy nem lehet. :) (~10 eve mar :( )
Talán itt van jó helye, prolitikát biztosan nem fogom megnyitni.
Vasárnap délben elmentem a kerületben egy üres lakáshoz, amit adománygyűjtő pontnak használnak, és a fb csoportból írtak nekem hogy nem lesz elég autós hogy az addig összeszedett dolgokat levigyék. Amíg teleraktam a kocsimat, még 5 ember jött adományokkal, 1-4 szatyorni étel, ital, tisztálkodószerek, ágynemű meg ilyenek.
Az autópályán egy jó pár hasonlóan megrakott autót előztem meg, plusz egy katonai járművekből álló konvojt. Érdekesség hogy Kocsordon át vitt a waze, bár az ojjektumot nem láttam; de volt helyette 1-2 kiemelkedően drágának látszó ház a sok kádár-kocka között (amúgy majdnem minden kis faluban is láttam ilyeneket). Itt megtekinthető amúgy, kissé kilógott a környezetéből, ahogy látható: https://www.google.com/maps/@47.9398714,22.3884235,3a,60y,5.05h,89.13t/data=!3m6!1e1!3m4!1sTuQYe10utfLvFZjHC3jGRg!2e0!7i16384!8i8192
Tiszabecsre vittem a szállítmányt, ott az általános iskola vmelyik termében már egy szupermarketnyi cucc jött össze, a helyiek éppen szortírozták, plusz ketten éppen szedtek össze dolgokat. Túristvándiba vitték, mert 125 embert szállásoltak el a művházban, és amikor kérdezősködtem akkor mondták hogy ők "minden adományt nagyon szívesen fogadnak", kétszer. Így már megértettem és átmentem hozzájuk, ott pakoltuk ki a cuccokat.
Itt szeretném megjegyezni, amiről egyelőre olyan sokat még talán nem hallani, és vannak akik ezen meg szoktak lepődni: a kárpátaljai magyar menekültek jelentős része roma származású.
Visszafelé mindenképpen szerettem volna segíteni azzal még, hogy elviszek utasokat, de pár perc netezés alatt nem nagyon találtam semmit, ezért átmentem Beregsurányra, a határhoz, mert tudtam hogy ott van a Máltai Szeretetszolgálat sátra. Mára ez már nem aktuális, most itt is asszem az iskolához viszik busszal a menekülteket, így rögtön el is tudnak szállásolni olyanokat akik nem mennek tovább. Viszont tegnap ez még azzal járt hogy az autóval érkezőket nem fogadta senki a magyar oldalon.
Vasárnap 5 körül mindenesetre ott volt a sátornál még a Vöröskereszt is, meg valaki tolmácsolt magyarról ukránra (nem tudom ki volt). Rövid kérdezősködés után kiderült, hogy akik éppen ott vannak menekültek, azokat mind el tudják vinni Budapestre meg a környékre, újabb menekülteket fogalmuk sincs hogy 5 perc vagy 3 óra múlva engednek majd át. Plusz vannak páran akik jóval messzebbre szeretnének menni, pl. egy anya a kamaszlányával Csehországba, egy mellettük álló fiatal lány Varsóba, meg páran még más országokba, és velük nem nagyon tudnak mit kezdeni.
Nem erre készültem, de már rohadtul fáztam én is, meg láttam hogy milyen állapotok vannak az ideiglenes szállásokon, az anyuka és a lánya meg 1-1 kis hátizsáknyi cuccal állt ott.
Szóval a tolmács meg a lány (ő tudott angolul) segítségével beszélgetni kezdtem velük. Elég bizalmatlanok voltak, Karlovy Vary-ba akartak volna menni ami vagy 900 kilométer, határozatlankodás volt pár percig, de végül arra jutottunk hogy elviszem őket Brnóba, és a cseheknél lévő kontaktjuk ott talákozik velünk kb. hajnali 1 körül. Plusz a lány, Szofia is úgy döntött hogy jön velünk, tud segíteni fordítani, meg majd valahogy onnan megy tovább Varsóba.
Ja és elsőre nem nagyon akarták megérteni, hogy nem, nem kell fizetni a fuvarért.
Útközben volt 1-2 kisebb malőr pl. autópálya matricákkal (szlovák helyett csehet állítottam be a wazéban véletlenül, ezért ott mégse vitt fel a pályára), meg a Mol kutaknál százasért lehet csak mosdózni és végül egyesével kellett őket bankkártyával beengednem, de más gond nem volt.
Szofia se beszélt annyira jól angolul, szóval nem sokat társalkodtunk, de az kiderült hogy már 2 napja van úton, 5 óra volt átkelni a határon, ott ismerkedett meg az anyukával. Ja és az a terve hogy reggelig csövezik a pályaudvaron, aztán autóstoppolva elindul az 550km-re lévő Varsóba, ahol egy barátjánál lakhat majd. Az nyilván nem volt opció, hogy egy 24 éves lányt otthagyjak magában egy vadidegen városban az éjszaka közepén, szóval vezetés közben agyalni kezdtem a dolgon.
Felmerült bennem hogy Varsó -> lengyelek, és egyik kollégát felhívtam hogy meg tudná-e kérdezni a CD Projekt Rednél a közös haverjainkat, hogy van-e valami ötletük. Ez vasárnap este 10-kor történt, FYI, és éjfél előttre megvolt a lány vonatjegye Varsóba másnap 11-es indulással, plusz a lengyel srácnak valami elképesztő egybeesésnek köszönhetően volt egy barátja Brnóban aki a feleségével estére befogadta Szofiát. Szóval nagy respekt a CDPR-nek, amúgy ha jól tudom már adományoztak vagy 1 millió dollárt, és szerveznek valami komplexebb megmozdulást is.
1 órakor aztán megtaláltuk a buszpályaudvart és pár perc keringés után a kontakjaikat is. Az eddig elég visszafogottan viselkedő anyuka jó 1 percig ölelte a Csehországban dolgozó férjét, aki aztán odajött hozzám megrázni a kezemet, aztán végül engem is megölelt, kétszer is. Szofia tolmácsolta hogy anyuka még mindig nem nagyon tudja elhinni hogy ez az egész így megtörtént, picit én is megrendültem, aztán még egyszer megpróbáltam rájuk tukmálni valamennyit az útravalónak vett szendvicsekből meg vízből meg csokiból (ezúttal is hiába). Aztán átvittem Szofiát a házaspárhoz, ő is megkérdezte hogy megölelhet-e, aztán leléptem.
Vasárnap szerencsére későn keltem, szóval 2 megállóval és immár végig autópályán hajtva a gyér forgalom mellett fél ötre haza is értem, bár a hétfő délelőttöt kihagytam melóban (de nem írtak ki szabira).
Mindenhol nagyon sokan foglalkoztak a menekültekkel, bárhol ha megálltam akkor pár percen belül jött még valaki valahonnan adományokat hozni, fuvart ajánlani, Lexus SUVtól a Suzuki Swiftig mindenféle autóval, életkorral, háttérrel. Amennyire látom, azóta is pörög tovább a civil önszerveződés, de sajnos menekültből is egyre többen várhatóak.
Buzdítani most nem akarok nekiállni, mindenki fel tudja mérni hogy mik a saját motivációi meg lehetőségei. Én úgy láttam, hogy önkéntes munkásokra, nemzetközi szállításra, tolmácsokra, ágyakra van talán a legnagyobb szükség; plusz akármilyen sok adomány is van most, idővel fogyni kezd majd, de 1 hét meg 1 hónap múlva is fog kelleni.
Valahol egyébként elszomorító, hogy az elmúlt években a szírek, afgánok stb. is jórészt háború elől menekültek. De valahol azért vígasztal is, hogy sok évnyi gonosz menekültellenes propaganda, meg a még mindig ezerfelől ömlő orosz fostenger ellenére most ennyire sokan segítenek most az ukránoknak.
Koszi sracok de en csak autoztam egy nagyot, nincs ebben semmi kulonleges.
A hataron a hidegben dolgozo onkentesek azok akik peldaul komolyan odateszik magukat. Most lattam pl volt kollegano baratnojenek a posztjat, na ez a ami inkabb respect.
Ehhez képest amit mi vittünk néhány stuff szombaton, hogy majd leviszik a határra, az semmi :O
Nálunk a polgármester felajánlotta, hogy a falu vendégházába jöhetnek menekültek, ma délután meg is jött négy család. Egész pontosan négy anyuka kisgyerekekkel. A közben még felgyülemlett stuffokból jól el tudják őket látni, egyelőre viszont úgy tűnik, hogy gyerekeknek való holmik (pelenkák, bébiételek, mittomén) meg női higiéniás cuccokból van hiány, úgyhogy abból holnap reggel még pótlunk, bár szerintem azóta már ez megtörtént, marha nagy az aktivitás.
rwurl=https://twoyoungladies.files.wordpress.com/2016/01/americassweethearts.gif
A graffity szerint meg "Az élet egy szaros szendvics és minden nap egy falat" :-)
Én inkább korsó sörként tekintek az életre. Csak az a bajom, hogy kevés az a napi egy korty belőle.
Sors bona, nihil aliud.
mim van? te viccelsz? egyszemelyes kis bt-m van, jo megelek belole, de a tavalyi pl. nem volt egy jo ev, es egyre kevesebb kedvem van dolgozni. ez kurva messze van a jol meno vallalkozastol, az olyan vajk tipusu vallalkozas :)
fiatalon? 33 voltam :)
amugy igen, ilyenekert gondolom, hogy alapvetoen jo eletem van, vannak hobijaim amit szeretek, van ket szeretnivalo gyerkocom, van asszony, van lakas, van meleg es kaja, mas nem nagyon kell.
Parizer forever.
Az életben rengeteg jó dolog van. Ezzel nehéz vitatkozni. De az élet egy állandó küzdelem, a megélhetésért, rengeteg bánat, csalódás forrása. Nehéz ezeket helyén kezelni. Én alapból azzal kezdeném az élet jobbá tételét, hogy munka nincsen. Én tökéletesen el tudom magam foglalni anélkül is. Mellé kérem az alanyi jogon járó fizetésem, természetesen havonta és abból fenntartom magam. Az úgynevezett alapbért, mert ez más országokban létezik.
Nem kérek sokat, csak tudjak enni, rezsit fizetni, a hobbimra költeni és picit félretenni. Nincsenek komoly igényeim és családom se akikért felelősséggel tartozom. Zöld vagyok, gyalog járok, kis lábnyomot hagyok magam után, elektromos járműveken utazom többségében. Biciklit meg magam tekerem.
Felkelnék és azt csinálnám amit akarok. Ez a mókuskerék teljesen kiöli belőlem a lelket. Csak egy kibaszott robotnak érzem magam, aki időnként bekapcsolja a humán modult és próbál ellazulni.
Szerintem csak egyszerűen unom már az életem. Unalmas. Változni nincs kedvem, én nem akarok dolgozni. Tartsanak el! Eleget dolgoztam már. Ennyi. :)
180
sajnos ezt sokan fizetésből sem tudják megoldani
szivesen benne vagyok egy ilyen tarsadalmi kiserletben. mindenki, aki szeretne alapjovedelmet, ezentul minden honapban utal nekem 10k-t, es igy ki tudja probalni az alapjovedelem BEFIZETOI oldalat elesben :)
Parizer forever.
rwurl=https://img.jakpost.net/c/2017/02/03/2017_02_03_20745_1486084902._large.jpg
Chief Exorcist
Legszebb erény a kitartás! - vallja a kitartott .
:-)
baszki mindenre +1 :D annyi, hogy nekem 1-2 dologban lenne nagy igényem, de igazából már letettem róla, mert sose fogom tudni megszerezni...
De nekem a legfontosabb az lenne, hogy végre már lehessek szabad, hadd csináljam már először egy nap azt az életemben, amit tényleg én akarok, nem függve senkitől és semmitől.
A munka egyre jobban megöli a lelkem. Most a komoly kapcsolat mellett, hogy együtt lakunk alig marad időm játszani is, egy kis Apex néha belefér, de ott van még megvásárolva PS3-ra (!!!) is vagy 20 játék, amiket végig akarnék tolni vagy 7-8 éve, de nem jutok el addig. És ez úgy, hogy nincs még gyerek se... Mi lesz majd akkor? Onnantól értük kell élni, gondoskodni róluk, rohadtul nem fogom tudni már azt csinálni, amit én akarok.
A kibaszott focistáknak van jó élete, elbohóckodnak naponta 2-3 órát edzéssel, megkapják a nagy lóvét azért, amit amúgy is szeretnek, aztán azt csinálnak, amit akarnak, ráadásul mindezt fiatalon.
Jönnek ezzel a pénz nem boldogít dologgal mindig, de nem értik meg, hogy nekem a pénz azért kell, hogy anyagi függetlenségem legyen, és ezzel együtt szabadságom. Én nem akarok befektetni, hajszolni a pénzt, nem akarok 200 millióból 2 milliárdot csinálni. Csak legyen annyim, hogy ha vágyok valamire, akkor ne kelljen ezért másról lemondanom, éljek meg belőle békésen.
De így, hogy minden hajnalban felriadok sírva, hogy mindjárt mennem kell be dolgozni... Ez nem élet így.
:D
180
hat szivembol szoltal bro :)
attol eltekintve, hogy igy hogy egyedul elek jo sok idom van jatszani. :)
Parizer forever.
Hát igen, ez eléggé megmagyarázza miért frusztrál annyira mások (általad hitt) boldogsága (mert ugye csak kívülről látod őket) sokszor és írsz olyan ostoba dolgokat amilyeneket, mint pl az utóbbi "jöjjön a mad max világ, hogy jól szenvedjenek ők is és tanulják meg". :^)
Valóban picit szomorú lehet így élni.
Éljenek a videojátékok!
Mi lenne? Semmi. Itthon én fekszem le legkésőbb és én kelek a legkorábban, minden megoldható.
Mennyire utálom ezt, hogy a szobámban egy órája kinyitom az ablakot, mert szeretném, ha JOBB levegő lenne, erre mire most bemegyek, kiderül, hogy valami görény fasz a száz méteres körzetben megint éget valami szart, és bűz van a szobában...
Valamikor venni fogok szellőztető rendszert, de minimum 2 misi a gép. Ha az meglesz, kb ki is fújhatom purhabbal az ablakokat, hozzájuk sem nyúlok az ilyen gecik közt!
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Nálunk ugyanez pepitában, csak annyi a különbség, hogy a szomszéd tuti, hogy szalonnát süt hagymával. Azon csodálkozom, hogy hogy a faszba nem vitte el még a szíve :D
Marmint hogy tényleg? 🤣 Mert nálunk meg olyanok szoktak lenni, hogy égetnek mindent, kábé még az autógumit is és mellé tesznek egy bográcsot, mintha főznének... mert ugye égetni semmit nem szabad már nálunk a faluban, zöldhulladekot se, de ha bográcsozol az más 😂
Chief Exorcist
Vagy szalonna, vagy rántott hús. De mindenképp zsíros-olajos :D
Jó, a guminál jobb.
nekem ezt a falusi tuzolto mondta, mikor ramhivta a szomszed oket, hogy illegalisan zoldhulladekokt egetek. tenyleg egettem, de nem tudtam, hogy nem lehet. :) (~10 eve mar :( )
Parizer forever.
falun osztol tavszig mindig delben jartam futni/setalni, mas idopontban nem lehet, mert megfulladsz. es most a gazkivaltas miatt megjobban ez lesz :(
Parizer forever.
Vágom. Balcsin laktam két évet. Este hattól visszatartott lélegzettel lehetett csak közlekedni.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Talán itt van jó helye, prolitikát biztosan nem fogom megnyitni.
Vasárnap délben elmentem a kerületben egy üres lakáshoz, amit adománygyűjtő pontnak használnak, és a fb csoportból írtak nekem hogy nem lesz elég autós hogy az addig összeszedett dolgokat levigyék. Amíg teleraktam a kocsimat, még 5 ember jött adományokkal, 1-4 szatyorni étel, ital, tisztálkodószerek, ágynemű meg ilyenek.
rwurl=https://imgur.com/GI2XEhi
Az autópályán egy jó pár hasonlóan megrakott autót előztem meg, plusz egy katonai járművekből álló konvojt. Érdekesség hogy Kocsordon át vitt a waze, bár az ojjektumot nem láttam; de volt helyette 1-2 kiemelkedően drágának látszó ház a sok kádár-kocka között (amúgy majdnem minden kis faluban is láttam ilyeneket). Itt megtekinthető amúgy, kissé kilógott a környezetéből, ahogy látható: https://www.google.com/maps/@47.9398714,22.3884235,3a,60y,5.05h,89.13t/data=!3m6!1e1!3m4!1sTuQYe10utfLvFZjHC3jGRg!2e0!7i16384!8i8192
Tiszabecsre vittem a szállítmányt, ott az általános iskola vmelyik termében már egy szupermarketnyi cucc jött össze, a helyiek éppen szortírozták, plusz ketten éppen szedtek össze dolgokat. Túristvándiba vitték, mert 125 embert szállásoltak el a művházban, és amikor kérdezősködtem akkor mondták hogy ők "minden adományt nagyon szívesen fogadnak", kétszer. Így már megértettem és átmentem hozzájuk, ott pakoltuk ki a cuccokat.
Itt szeretném megjegyezni, amiről egyelőre olyan sokat még talán nem hallani, és vannak akik ezen meg szoktak lepődni: a kárpátaljai magyar menekültek jelentős része roma származású.
rwurl=https://imgur.com/TyhYytK
rwurl=https://imgur.com/C9dYeaQ
Visszafelé mindenképpen szerettem volna segíteni azzal még, hogy elviszek utasokat, de pár perc netezés alatt nem nagyon találtam semmit, ezért átmentem Beregsurányra, a határhoz, mert tudtam hogy ott van a Máltai Szeretetszolgálat sátra. Mára ez már nem aktuális, most itt is asszem az iskolához viszik busszal a menekülteket, így rögtön el is tudnak szállásolni olyanokat akik nem mennek tovább. Viszont tegnap ez még azzal járt hogy az autóval érkezőket nem fogadta senki a magyar oldalon.
Vasárnap 5 körül mindenesetre ott volt a sátornál még a Vöröskereszt is, meg valaki tolmácsolt magyarról ukránra (nem tudom ki volt). Rövid kérdezősködés után kiderült, hogy akik éppen ott vannak menekültek, azokat mind el tudják vinni Budapestre meg a környékre, újabb menekülteket fogalmuk sincs hogy 5 perc vagy 3 óra múlva engednek majd át. Plusz vannak páran akik jóval messzebbre szeretnének menni, pl. egy anya a kamaszlányával Csehországba, egy mellettük álló fiatal lány Varsóba, meg páran még más országokba, és velük nem nagyon tudnak mit kezdeni.
rwurl=https://imgur.com/ZKS0hn3
Nem erre készültem, de már rohadtul fáztam én is, meg láttam hogy milyen állapotok vannak az ideiglenes szállásokon, az anyuka és a lánya meg 1-1 kis hátizsáknyi cuccal állt ott.
Szóval a tolmács meg a lány (ő tudott angolul) segítségével beszélgetni kezdtem velük. Elég bizalmatlanok voltak, Karlovy Vary-ba akartak volna menni ami vagy 900 kilométer, határozatlankodás volt pár percig, de végül arra jutottunk hogy elviszem őket Brnóba, és a cseheknél lévő kontaktjuk ott talákozik velünk kb. hajnali 1 körül. Plusz a lány, Szofia is úgy döntött hogy jön velünk, tud segíteni fordítani, meg majd valahogy onnan megy tovább Varsóba.
Ja és elsőre nem nagyon akarták megérteni, hogy nem, nem kell fizetni a fuvarért.
Útközben volt 1-2 kisebb malőr pl. autópálya matricákkal (szlovák helyett csehet állítottam be a wazéban véletlenül, ezért ott mégse vitt fel a pályára), meg a Mol kutaknál százasért lehet csak mosdózni és végül egyesével kellett őket bankkártyával beengednem, de más gond nem volt.
Szofia se beszélt annyira jól angolul, szóval nem sokat társalkodtunk, de az kiderült hogy már 2 napja van úton, 5 óra volt átkelni a határon, ott ismerkedett meg az anyukával. Ja és az a terve hogy reggelig csövezik a pályaudvaron, aztán autóstoppolva elindul az 550km-re lévő Varsóba, ahol egy barátjánál lakhat majd. Az nyilván nem volt opció, hogy egy 24 éves lányt otthagyjak magában egy vadidegen városban az éjszaka közepén, szóval vezetés közben agyalni kezdtem a dolgon.
Felmerült bennem hogy Varsó -> lengyelek, és egyik kollégát felhívtam hogy meg tudná-e kérdezni a CD Projekt Rednél a közös haverjainkat, hogy van-e valami ötletük. Ez vasárnap este 10-kor történt, FYI, és éjfél előttre megvolt a lány vonatjegye Varsóba másnap 11-es indulással, plusz a lengyel srácnak valami elképesztő egybeesésnek köszönhetően volt egy barátja Brnóban aki a feleségével estére befogadta Szofiát. Szóval nagy respekt a CDPR-nek, amúgy ha jól tudom már adományoztak vagy 1 millió dollárt, és szerveznek valami komplexebb megmozdulást is.
1 órakor aztán megtaláltuk a buszpályaudvart és pár perc keringés után a kontakjaikat is. Az eddig elég visszafogottan viselkedő anyuka jó 1 percig ölelte a Csehországban dolgozó férjét, aki aztán odajött hozzám megrázni a kezemet, aztán végül engem is megölelt, kétszer is. Szofia tolmácsolta hogy anyuka még mindig nem nagyon tudja elhinni hogy ez az egész így megtörtént, picit én is megrendültem, aztán még egyszer megpróbáltam rájuk tukmálni valamennyit az útravalónak vett szendvicsekből meg vízből meg csokiból (ezúttal is hiába). Aztán átvittem Szofiát a házaspárhoz, ő is megkérdezte hogy megölelhet-e, aztán leléptem.
Vasárnap szerencsére későn keltem, szóval 2 megállóval és immár végig autópályán hajtva a gyér forgalom mellett fél ötre haza is értem, bár a hétfő délelőttöt kihagytam melóban (de nem írtak ki szabira).
Mindenhol nagyon sokan foglalkoztak a menekültekkel, bárhol ha megálltam akkor pár percen belül jött még valaki valahonnan adományokat hozni, fuvart ajánlani, Lexus SUVtól a Suzuki Swiftig mindenféle autóval, életkorral, háttérrel. Amennyire látom, azóta is pörög tovább a civil önszerveződés, de sajnos menekültből is egyre többen várhatóak.
Buzdítani most nem akarok nekiállni, mindenki fel tudja mérni hogy mik a saját motivációi meg lehetőségei. Én úgy láttam, hogy önkéntes munkásokra, nemzetközi szállításra, tolmácsokra, ágyakra van talán a legnagyobb szükség; plusz akármilyen sok adomány is van most, idővel fogyni kezd majd, de 1 hét meg 1 hónap múlva is fog kelleni.
Valahol egyébként elszomorító, hogy az elmúlt években a szírek, afgánok stb. is jórészt háború elől menekültek. De valahol azért vígasztal is, hogy sok évnyi gonosz menekültellenes propaganda, meg a még mindig ezerfelől ömlő orosz fostenger ellenére most ennyire sokan segítenek most az ukránoknak.
Putyin meg forduljon fel.
.ORIASI olelo sziv szmajli.
Parizer forever.
Respect.
rwurl=https://c.tenor.com/_sfk5n34tFsAAAAC/respect.gif
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
le a kalappal dude, minden tiszteletem!
"okey-dokey!"
<3
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Respect LY 🥰
Koszi sracok de en csak autoztam egy nagyot, nincs ebben semmi kulonleges.
A hataron a hidegben dolgozo onkentesek azok akik peldaul komolyan odateszik magukat. Most lattam pl volt kollegano baratnojenek a posztjat, na ez a ami inkabb respect.
https://www.facebook.com/743372438/posts/10161266235037439/
Elvileg nyilvanos es tobb benne a hasznos info, ha valaki tenni szeretne valamit.
De lehet menni a Nyugati palyaudvarhoz is meg utalni meg minden.
Max respect LY!
Ehhez képest amit mi vittünk néhány stuff szombaton, hogy majd leviszik a határra, az semmi :O
Nálunk a polgármester felajánlotta, hogy a falu vendégházába jöhetnek menekültek, ma délután meg is jött négy család. Egész pontosan négy anyuka kisgyerekekkel. A közben még felgyülemlett stuffokból jól el tudják őket látni, egyelőre viszont úgy tűnik, hogy gyerekeknek való holmik (pelenkák, bébiételek, mittomén) meg női higiéniás cuccokból van hiány, úgyhogy abból holnap reggel még pótlunk, bár szerintem azóta már ez megtörtént, marha nagy az aktivitás.
Chief Exorcist
Respect man!
Én csak utaltam párezret. De pár napja már agyalok rajta, hogy céggel kéne adományozni nagyobb összeget.
Csak a szelíd madarak vágyakoznak. A többiek repülnek.