Nem szoktam már délben inni, de a faszom az emberekbe.
Üzlettársam meghalt tavaly, idáig húzódott a hagyaték, mert persze 70 évesen minek végrendelkezett volna, meg tőzsdézni is úgy a tuti, ha egy ciprusi cégen keresztül bohóckodsz CFD játékrészvényekkel. A fia persze hülye volt felhívni őket az apját megszemélyesítve, hogy utalják vissza a pénzt, eddig szarakodtak vele.
Ez persze mit érdekeljen engem.
Most hívnak, hogy megvan a buli, kész a hagyaték. Mondom gratulálok. Erre első téma, hogy szeretnék leszögezni, nem támogatják az - általam többször említett - céges ingatlan felújítását. (a fürdőszobák 53 éve épültek, képzelhetitek az állapotukat)
Bazd+, ugyanaz a szarrágás, mint az apjuknál, csak a pénz jöjjön, mert ők úgy sem látják, nincsenek ott. Csak azt nem bírják felfogni, hogy egy üzletre költeni is kell, mert a kocsi sem megy a végtelenségig alkatrész nélkül.
A faszomat abba, hogy az életemet folyamatosan más emberek kisszerűsége próbálja visszafogni...
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Számolgattam ilyeneket. Elég necces történet lenne, ha még össze is jönne. Kb 10 éven át lárva élet, és rettegés, mi van, ha kimarad egy szezon + a felújítás esélye is nulla volna a törlesztők mellett.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Én már egyszer láttam nőt közelről, de aztán az újságos bácsi kivette a kezemből és visszatette a polcra. :(
- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)
Kicsit furán megdöbbenve érzem magam. Talán az én hibám az egész, hogy túlságosan a saját életemmel voltam elfoglalva. Hogy nem törődtem eleget az öcsémmel, húgommal.
Előbbivel a húsz év korkülönbség miatt nem volt meg a közös nevező. Most próbálok nyitni felé, talán hétvégén elmegyünk valahova - ha le nem mondja. Mert végül is nem vagyok fontos számára. Nem tudom, hogy lehetek-e még.
Aztán ott van a húgom, vele "csak" 8 év a különbség, de soha nem éltünk tartósan együtt. Ő kifejezetten érdeklődött felém tiniként, de ez nekem fura volt, nem igazán tudtam kezelni - és ő is művelt fura dolgokat, amiket nem kellett volna.
Maradtak vele az elszórt ebédek, családilag, többedmagunkkal.
Mondta (vagy anyám mondta), hogy majd házasodik. Ez most is az eszemben volt, amikor felhívtam. Szerencsére felvette - mostanában nem vette fel, és vissza sem hívott. Szóval eszembe jutott ez a dolgok, kérdeztem, mikorra tervezik.
Mondja: Már 2020-ban megvolt a polgári, a nagy meg talán sose lesz végül.
Hülyén érzem magam. Vajon említette ezt nekem anyám valaha is? Mert a húgom biztosan nem.
A rokonok néha eltávolodnak, de ő a féltestvérem. Ennyire elbasztam?
szerk: Mielőtt még félreérthető lennék, nem arról van szó, hogy haragban lennénk. Nem, ez szerintem annál sokkal rosszabb. A közöny mindennél rosszabb.
Nagy ritkán beszélgetünk, és mostanában nem is tudtunk személyesen találkozni a covid alatt - messze is laktam. Ha nem hívott volna meg, azt gondolnám, haragszik rám. Így viszont, hogy fel sem merült a dolog említése felém, az maga a közöny. Valójában nem létezem számára.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
túl van ragozva ez a családi kötelék dolog, meg hogy a család a legfontosabb.
A családtagjaidat nem tudod megválogatni, lehet hogy nagyon jóban vagy egy családtagoddal, lehet nagyon rosszban, lehet csak szimplán nem érdekel a többség.
A barátok szerintem sokkal fontosabbak épp emiatt, mert őket maga választja az ember. Szal sztem semmi különös nincs abban, hogy nem jut eszedbe egy féltestvér, meg hogy nem hívott meg esküvőjére.
A discordos gecik, na azok árulók, nekik kellene, hogy legyen lelkifurdijuk!
Ha meg tudnám bántani, az már tök jó lenne, mert akkor van köztünk valamilyen kapocs. Ellenben mivel az interakciónk ritka és az elmúlt két évben minimális volt, így nem volt min összekülönbözni, csak az érdektelenség van.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Húgom (féltestvér) nem ismeri a többi, számomra nem rokon féltestvérét, és ők se őt. Talán nem is tudnak egymás létezéséről. Válás után megesik az ilyesmi. Apámmal az elmúlt 6 évben csak a szülei temetésén találkoztunk (az élettársával és annak lányaival is), köszönés, részvét, ennyi. (Na jó még egyszer, nagyapám egyik testvérének a 80. születésnapján, ahol kb. azzal fogadott, "te hogy kerültél ide?"). Talán illemből meghívnám, ha házasodnék, de a közöny az totális.
Anyámon és húgomon kívül egyetlen rokonnal sem tartom a kapcsolatot (mindkét szülő egyke volt, nekik voltak unokatestvéreik). Sok ember van az életemben, a rokonság szinte csak gyermekkori emlék. Egy idő után nem tudja az ember, hogy miért találkozna velük. Kevés kapocs, felpörgetett élet, és könnyen elsikkad az, ami egy generációval korábban még nem sikkadt volna el.
A másik nagyapám szüleinek sírhelyét pedig a jelek szerint egy rokon váltotta meg előlünk (és jár legalább évente a sírhoz), akiről sose hallottunk. Én legalábbis úgy tudtam, hogy mindenki meghalt a születésem előtt.
Ha ez zavar téged, akkor szerintem tegyél ellene és beszélj vele, hogy így érzel és, hogy ő mit gondol. Max elküld, hogy neki így jó, de legalább megpróbáltad.
Esetleg még azt megemlítheted, hogy aki 5 méteres körzetben megközelíti arra dermesztő fagy aurát rak, ami örök impotenciára kárhoztatja az áldozatát. Különösen ha InGen-nek hívják. :D
Lehet egyszerű. Nem kell vele foglalkozni. Az a baj, hogy vagy Te akit neveltek X módon. Érkezik egy világ óvoda/iskola/munkahely formában és nagyon sok Másik, akit X, Y, Z módon neveltek. Nem beszélve arról, hogy vannak köztük nők. Más faj az. Más gondolkodás, szemlélet, értékrend.
A nő az még az istennél is rosszabb. Mindenkin uralkodni akaró, mindent kézben tartani akaró, családot láncon tartó, ha kell erőszakkal is összetartó kígyó, sárkány és végül démonkirálynő lesz belőle. Nagyon vigyázni kell. Nem elég, ha a szíved a helyén van, nem elég ha okos vagy.
A család egyébként még csak hagyján. Az egy alap összekötő kapocs, de a rokonság az tényleg maga a borzalom. Tulajdonképpen tök idegen emberek halmaza, akik véleményeznek, mintha a rokoni kapcsolat már egyben felhatalmazná őket. Közben meg jó ha egy évben pár alkalommal látod őket.
Testvérek. Kemény téma. Ha húg, félted, véded. Ha bátyád irigykedsz rá, felnézel rá, de mindegy, tutira verseny lesz köztetek és a szülők is jobban szeretik, ezt vagy azt. Hiába mondanak mást, a sorrend megvan, csak nem fogják az orrodra kötni.
Az élet szar alapvetően. De vannak jó dolgok benne. Valahogy meg kell próbálni túlélni így vagy úgy, aztán érezni jól magad közben és nem túl sok terhet rakni magadra. Ez pedig sokszor úgy megy, hogy nem kell foglalkozni bizonyos dolgokkal, félvállról kell venni, egyszerűen csak lazán kezelni. Nem könnyű, mert gyakorolni kell és kell egyfajta leszarom és nem érdekel hozzáállás, ami nem könnyű elsőre. De gyakorlással menni fog. Könnyeben elfogadod és kevesebb problémád lesz. Így a mások problémája által gyakorolt nyomás egy részét le tudod tenni. A sajátodéba, segíthetnek empatikusabb emberek, családod, párod, akik közel állnak hozzád, vagy magad oldod meg.
Na itt be is fejezem, ne mondják már rám: Te vagy már a pszichológus! Nem, nagyon nem.
Az élet szar alapvetően. De vannak jó dolgok benne. Valahogy meg kell próbálni túlélni így vagy úgy, aztán érezni jól magad közben és nem túl sok terhet rakni magadra.
Van jól menő vállalkozásod, ami olyan szakmádra épül, amit már tinédzser korod óta gyakorolsz és szeretsz. Van két egészséges, tehetséges gyereked, akiket fiatalon hoztál össze.
Futás csak önsanyargatás, focit meg már évekkel ezelőtt meguntam... Azok a fontosak, amiket fentebb írtam.
:-)
-Tizennégy év házasság után mivel tudja felizgatni az asszony a férjét?
-Minden szavával!
Ezzel én is így vagyok. Mindenki tud olvasni a másikban sok év után
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Nem szoktam már délben inni, de a faszom az emberekbe.
Üzlettársam meghalt tavaly, idáig húzódott a hagyaték, mert persze 70 évesen minek végrendelkezett volna, meg tőzsdézni is úgy a tuti, ha egy ciprusi cégen keresztül bohóckodsz CFD játékrészvényekkel. A fia persze hülye volt felhívni őket az apját megszemélyesítve, hogy utalják vissza a pénzt, eddig szarakodtak vele.
Ez persze mit érdekeljen engem.
Most hívnak, hogy megvan a buli, kész a hagyaték. Mondom gratulálok. Erre első téma, hogy szeretnék leszögezni, nem támogatják az - általam többször említett - céges ingatlan felújítását. (a fürdőszobák 53 éve épültek, képzelhetitek az állapotukat)
Bazd+, ugyanaz a szarrágás, mint az apjuknál, csak a pénz jöjjön, mert ők úgy sem látják, nincsenek ott. Csak azt nem bírják felfogni, hogy egy üzletre költeni is kell, mert a kocsi sem megy a végtelenségig alkatrész nélkül.
A faszomat abba, hogy az életemet folyamatosan más emberek kisszerűsége próbálja visszafogni...
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Ez nagyon frusztráló lehet :/
mi lehet a megoldás?
Chief Exorcist
Ha személyesen találkozunk, csapkodom az asztalt, hátha megijednek.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
kivásárolni őket nem lehet most neked jóval kedvezőbb feltételekkel?
Számolgattam ilyeneket. Elég necces történet lenne, ha még össze is jönne. Kb 10 éven át lárva élet, és rettegés, mi van, ha kimarad egy szezon + a felújítás esélye is nulla volna a törlesztők mellett.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Én már egyszer láttam nőt közelről, de aztán az újságos bácsi kivette a kezemből és visszatette a polcra. :(
- Na akkor most mi lesz? Megadod magad, vagy pedig megnyomom ezt a gombot és kis Stacey-t csak zárt koporsóban lehet majd eltemetni?
- Úgysem mered!
- Ki? Én? A gonosz?" :)
(Bomb Queen)
Kicsit furán megdöbbenve érzem magam. Talán az én hibám az egész, hogy túlságosan a saját életemmel voltam elfoglalva. Hogy nem törődtem eleget az öcsémmel, húgommal.
Előbbivel a húsz év korkülönbség miatt nem volt meg a közös nevező. Most próbálok nyitni felé, talán hétvégén elmegyünk valahova - ha le nem mondja. Mert végül is nem vagyok fontos számára. Nem tudom, hogy lehetek-e még.
Aztán ott van a húgom, vele "csak" 8 év a különbség, de soha nem éltünk tartósan együtt. Ő kifejezetten érdeklődött felém tiniként, de ez nekem fura volt, nem igazán tudtam kezelni - és ő is művelt fura dolgokat, amiket nem kellett volna.
Maradtak vele az elszórt ebédek, családilag, többedmagunkkal.
Mondta (vagy anyám mondta), hogy majd házasodik. Ez most is az eszemben volt, amikor felhívtam. Szerencsére felvette - mostanában nem vette fel, és vissza sem hívott. Szóval eszembe jutott ez a dolgok, kérdeztem, mikorra tervezik.
Mondja: Már 2020-ban megvolt a polgári, a nagy meg talán sose lesz végül.
Hülyén érzem magam. Vajon említette ezt nekem anyám valaha is? Mert a húgom biztosan nem.
A rokonok néha eltávolodnak, de ő a féltestvérem. Ennyire elbasztam?
szerk: Mielőtt még félreérthető lennék, nem arról van szó, hogy haragban lennénk. Nem, ez szerintem annál sokkal rosszabb. A közöny mindennél rosszabb.
Nagy ritkán beszélgetünk, és mostanában nem is tudtunk személyesen találkozni a covid alatt - messze is laktam. Ha nem hívott volna meg, azt gondolnám, haragszik rám. Így viszont, hogy fel sem merült a dolog említése felém, az maga a közöny. Valójában nem létezem számára.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
túl van ragozva ez a családi kötelék dolog, meg hogy a család a legfontosabb.
A családtagjaidat nem tudod megválogatni, lehet hogy nagyon jóban vagy egy családtagoddal, lehet nagyon rosszban, lehet csak szimplán nem érdekel a többség.
A barátok szerintem sokkal fontosabbak épp emiatt, mert őket maga választja az ember. Szal sztem semmi különös nincs abban, hogy nem jut eszedbe egy féltestvér, meg hogy nem hívott meg esküvőjére.
A discordos gecik, na azok árulók, nekik kellene, hogy legyen lelkifurdijuk!
ez meglehetosen szomoru :(
nem bantottad meg valamivel?
Parizer forever.
Ha meg tudnám bántani, az már tök jó lenne, mert akkor van köztünk valamilyen kapocs. Ellenben mivel az interakciónk ritka és az elmúlt két évben minimális volt, így nem volt min összekülönbözni, csak az érdektelenség van.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Húgom (féltestvér) nem ismeri a többi, számomra nem rokon féltestvérét, és ők se őt. Talán nem is tudnak egymás létezéséről. Válás után megesik az ilyesmi. Apámmal az elmúlt 6 évben csak a szülei temetésén találkoztunk (az élettársával és annak lányaival is), köszönés, részvét, ennyi. (Na jó még egyszer, nagyapám egyik testvérének a 80. születésnapján, ahol kb. azzal fogadott, "te hogy kerültél ide?"). Talán illemből meghívnám, ha házasodnék, de a közöny az totális.
Anyámon és húgomon kívül egyetlen rokonnal sem tartom a kapcsolatot (mindkét szülő egyke volt, nekik voltak unokatestvéreik). Sok ember van az életemben, a rokonság szinte csak gyermekkori emlék. Egy idő után nem tudja az ember, hogy miért találkozna velük. Kevés kapocs, felpörgetett élet, és könnyen elsikkad az, ami egy generációval korábban még nem sikkadt volna el.
A másik nagyapám szüleinek sírhelyét pedig a jelek szerint egy rokon váltotta meg előlünk (és jár legalább évente a sírhoz), akiről sose hallottunk. Én legalábbis úgy tudtam, hogy mindenki meghalt a születésem előtt.
Sors bona, nihil aliud.
Ha ez zavar téged, akkor szerintem tegyél ellene és beszélj vele, hogy így érzel és, hogy ő mit gondol. Max elküld, hogy neki így jó, de legalább megpróbáltad.
Éljenek a videojátékok!
"Mert neked ugye amputálták a karodat, és nem tudtad felvenni a telefont."
Johnny Crunch
Hugod hány éves és jó csaj-e?
Chief Exorcist
Amikor pár hónapja említettem a húgomat, ugyanezt kérdezted.
24 éves amúgy, és azt is tisztáztuk amúgy, hogy nem létezik róla online kép, közösségi oldala sincs.
Sors bona, nihil aliud.
Esetleg még azt megemlítheted, hogy aki 5 méteres körzetben megközelíti arra dermesztő fagy aurát rak, ami örök impotenciára kárhoztatja az áldozatát. Különösen ha InGen-nek hívják. :D
180
ez de gáz :DDDDDDDDDD
Arra se emlékszem ami 2 napja történt, nem árt az ismétlés 😂
Ha online nem létezik akkor bemutatsz neki élőben? 🤣
Chief Exorcist
nővéred van esetleg? ^^
:D
Ha tudsz intézni pár óriásplakáthelyet, oda esetleg tehetek képet róla ;)
@bitblueduck
Apám élettársának lányai, de őket konkrétan már én sem ismerném meg.
Sors bona, nihil aliud.
miért kell az életben mindennek ilyen bonyinak lennie? Miért nem lehet egyszerű? ☹️
Chief Exorcist
Lehet egyszerű. Nem kell vele foglalkozni. Az a baj, hogy vagy Te akit neveltek X módon. Érkezik egy világ óvoda/iskola/munkahely formában és nagyon sok Másik, akit X, Y, Z módon neveltek. Nem beszélve arról, hogy vannak köztük nők. Más faj az. Más gondolkodás, szemlélet, értékrend.
A nő az még az istennél is rosszabb. Mindenkin uralkodni akaró, mindent kézben tartani akaró, családot láncon tartó, ha kell erőszakkal is összetartó kígyó, sárkány és végül démonkirálynő lesz belőle. Nagyon vigyázni kell. Nem elég, ha a szíved a helyén van, nem elég ha okos vagy.
A család egyébként még csak hagyján. Az egy alap összekötő kapocs, de a rokonság az tényleg maga a borzalom. Tulajdonképpen tök idegen emberek halmaza, akik véleményeznek, mintha a rokoni kapcsolat már egyben felhatalmazná őket. Közben meg jó ha egy évben pár alkalommal látod őket.
Testvérek. Kemény téma. Ha húg, félted, véded. Ha bátyád irigykedsz rá, felnézel rá, de mindegy, tutira verseny lesz köztetek és a szülők is jobban szeretik, ezt vagy azt. Hiába mondanak mást, a sorrend megvan, csak nem fogják az orrodra kötni.
Az élet szar alapvetően. De vannak jó dolgok benne. Valahogy meg kell próbálni túlélni így vagy úgy, aztán érezni jól magad közben és nem túl sok terhet rakni magadra. Ez pedig sokszor úgy megy, hogy nem kell foglalkozni bizonyos dolgokkal, félvállról kell venni, egyszerűen csak lazán kezelni. Nem könnyű, mert gyakorolni kell és kell egyfajta leszarom és nem érdekel hozzáállás, ami nem könnyű elsőre. De gyakorlással menni fog. Könnyeben elfogadod és kevesebb problémád lesz. Így a mások problémája által gyakorolt nyomás egy részét le tudod tenni. A sajátodéba, segíthetnek empatikusabb emberek, családod, párod, akik közel állnak hozzád, vagy magad oldod meg.
Na itt be is fejezem, ne mondják már rám: Te vagy már a pszichológus! Nem, nagyon nem.
180
This.
wtf
Chief Exorcist
mi a fasztol szar a te eleted?
az enyem az, nem tudok futni, focizni.
Parizer forever.
az elet alapvetoen jo, csak a jo felol szep lassan elmozog a szar fele. a B oldal mar szarabb, de az A oldal az pricelessen keraly.
Parizer forever.
Van jól menő vállalkozásod, ami olyan szakmádra épül, amit már tinédzser korod óta gyakorolsz és szeretsz. Van két egészséges, tehetséges gyereked, akiket fiatalon hoztál össze.
Futás csak önsanyargatás, focit meg már évekkel ezelőtt meguntam... Azok a fontosak, amiket fentebb írtam.