None taken. Írtam, hogy az elejétől kezdve bűzlött, szal nem értem a kérdést, drága Csöpi barátom?!
De gondolom van pár szerencsétlen, akit simán behúznak ilyennel. Mint ahogy a nagyikat az unokázós csalással.
A kérdésem leginkább arra vonatkozott, hogy szerintetek bot volt, vagy embör gyermeke?
Csak a szelíd madarak vágyakoznak. A többiek repülnek.
Okay, szóval tegnap ellátogattunk az Itoshii „japán” étterembe.
Azok után, hogy a Wasabi árai lassacskán csillagászati magaslatokra hágnak, jó ötletnek tűnt kipróbálni az új versenyzőt. Belépve a helyre minden kulturáltnak tűnik. Az ételfogyasztás mellé térítés nélkül járnak üdítők, tea és Dreher sör is, illetve ezeken felül is lehet még rendelni néhány fogást az étlapról.
Az első akadály kulturális, ugyanis a Tokyo étteremhez hasonlóan ezt a helyet is kínai ajkú csapat viszi. Utóbbi helyen már észrevettem, hogy a mosoly, a vendéget csalogató feltétlen udvariasság sajnos az elmúlt évszázad alatt kikopott a kínai nemzetből. Ez nem lenne feltétlen probléma mondjuk egy újságos bódéban, de itt most felírok egy képzeletbeli plusz pontot a Wasabinak, ahol jobban ügyelnek a kiszolgálás emberi minőségére. Az ételeket „csak úgy” lerakosgatják az ember elé, de kérdéssel véletlenül sem élnek – inkább mintha mellőzni kívánnák a kommunikációt.
Ennek pedig jó oka van, hiszen úgy tűnik, senki nem beszél magyarul. – Ami korántsem lenne probléma, ha nem jönne be a civilizációs különbség: Szerintem szegény pincér srác még életében nem ivott sört.
Kerek szemmel pislog ránk az europid műszó, bizonyos „Pilsner Urquell” hallatán. Mondja; rendben, persze! Szénsavas legyen, vagy mentes? – mire az asztaltársaságunk is viszonozza a nagy szemekkel pislogást.
Mondom neki, hogy az egy úgynevezett „sör”, rajta van az étlapon. A srác bólogat, de látszik, hogy fogalma sincs az egészről.
Az üdítő szépen megérkezett, de a kért sörrendelés továbbra sem akart befutni. Amikor érdeklődtünk az ügyben, végül sikerült a korrekció: kaptunk egy Drehert.
Most, hogy hidratáltunk, ideje enni!
Mivel nincs futószalag, a rendelés egy sokkal izgalmasabb módon történik: Telefonos applikáció segedelmével lehet 20 pici fogást összehalászni, majd az gombnyomásra leadható a konyha felé. Ekkor elindul egy visszaszámláló, és 5 perc után újra rendelhetünk.
Ez a módszer elméletben jól hangzik, de csak, ha a túlsó oldalon is precízen követik. Az első fél órában gond nélkül működött a dolog, ám ahogy a többi asztalnál is megszaporodtak a vendégek, arra lettem figyelmes, hogy a rendeléseknek csak egy részét kapjuk meg. Utóbbi még szintúgy nem okoz problémát, hiszen az ember újra és újra rendel, aztán valahogy mindig lesz mit enni… Azonban mindez a végén megbosszulhatja magát, tekintve, hogy nincs rálátásod, mi van még fent a rendszerben.
Így történhetett, hogy már vagy 40 perce nem rendeltem semmit, az utolsó fogások kb. fél órája érkeztek. Kellemesen beszélgettünk, közben kértük a számlát, illetve elfogyasztottuk a desszertet, csakhogy…
Már vettem volna a kabátom, amikor a korábbi srác hirtelen kegyetlenséggel lerakott elénk kéttányérnyi ételt, s már illant is tovább. A kétkedés pózába fagyva meredtem utána, aztán csendben izzadni kezdtem.
Ezt nem hagyhatjuk itt. Bunkóság lenne. Meg aztán, ha elkapnak, még lenyomják a torkunkon, mint amikor a libát tömik!
Itt egy igazi szamuráj eltökéltségére volt szükség: Meg kellett enni mindent – és lehetőleg olyan gyorsan, hogy közben ne kerüljön elénk további étel. A gyomrom már száz százalékon, de kellett még találnom egy kis tartalékot…
Elég annyi hozzá, hogy ilyen viharos kapkodással még soha nem távoztunk étteremből azon félelmünkben, hogy meg akarnak etetni. Szerencsére senki nem rohant utánunk sodrófával.
Ó, hogy milyenek voltak az ételek? Számomra vegyes a kép. A lazacos, tonhalas nigirik néha csak jelzésértékű halat tartalmaztak, de akadtak finom fogások is. Elmondható, hogy többségében a fagyasztott kommersz pörög, így itt is megmaradt a Wasabi előnye – még ha nem is utcahossznyi. A gyömbérrel igen spórolva bánnak, a szójaszósz pedig felvizezett állagú.
Utolsóként szót ejtenék a mellékhelyiség állapotáról: jobbára olyan, mint egy forgalmasabb szórakozóhelyen, hajnal kettő után. Pedig csak némi odafigyelés kellene, például hogy a vastagon álló vízkövet valaki letakarítsa a mosdóról, esetleg negyedóránként beküldjenek valakit rendet tenni.
Azt hiszem, részemről ennyi volt a hely. Sajnálnám, ha kimaradt volna ez az egyedi élmény, de legközelebb máshol próbálkozunk.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Igaz nem running Sushi, de a Csepeli Laguna Sushizó az faja. Szerintem a Wasabi-nál jobb.
A Tokyo-nál meg sokkal jobb. Bár egyikben sem voltam évek óta, ez tény. Mármint a running Sushi-k ba. Lagunából "rendszeresen" rendelünk, monnyuk havonta 1x biztos.
Csak a szelíd madarak vágyakoznak. A többiek repülnek.
Még gondolkozom rajta, mert ha sushi, akkor megszoktam szégyentelenül habzsolok, így lehet, hogy árban simán a Wasabi fölé sikerülne lőni. Kérdés, hogy azt meghaladja-e a minőség.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Valaki esetleg megtudja mondani ki felel a hamarosan megjelenő Elden Ring PC-re történő portolásáért?
Azért kérdezem, mert kissé furcsa, hogy egy 3 hét múlva érkező játéknak még nincsen gépigény adatlapja. Meg azért is mert elég aggasztó híreket lehetett olvasni ezekről:
Max. 60 Fps. Nincs 21:9. Nemrég lett aranylemez, de rögtön elkezdték kalapálni a Day-1 javítást. Ha ehhez még hozzáveszem a network teszt alatt látottakat is... Jaj. És ugye ott PS5-ön droppolt olyanokat a játék, hogy elég nagyokat nyeltem közben. És akkor még ezek akarnak később majd ray-tracinget a játékukba. Jézusom, nem elég hogy faxerdőbe sétálnak, még tátva is hagyják a szájukat.
Szóval visszatérve az eredeti kérdésre, ha van bárkinek valami információja, azt szívesen venném. Kicsit talán nyugodtabb lennék, ha több információt tudnék, mert kezdem azt érezni, ezt a játékot lehet kerülni kell megjelenéskor, bármennyire is pont ezt várom a legjobban idén.
Elmesélek egy történetet, aminek az a jelene, amit én sem hittem volna el. Főleg, hogy működik. Szóval én rólam azt tudni lehet, hogy több tízen évig dohányoztam, kisebb nagyobb megszakításokkal, de 2018 szeptemberétől egészen 2021 májusáig szüneteltettem ezen tevékenységem. Egyszóval leszoktam.
Taps, virágcsokrok és serlegek átvétele után, azonban van valami amit el kell mondanom. Ez pedig nem más: Elbuktam ismét! De csak félig! Ugyanis hölgyeim és uraim bemutatnám az új általam kifejlesztett: Kontrollált dohányzás fogalmát!
Szóval 2 és fél év cigimentes élet után (kimondani is hosszú, mindezt akaraterőből megoldva, azért nem rossz) végül is, ha lassan is, de újra elkezdtem szépen folyamatosan visszaszokni. Voltak okai, jó társaság (sok dohányzó ember személyében), kerti partik a társasházban és volt bagós ismerősömmel rengeteg túrahely felkeresése. Szóval mindig volt egy olyan alkalom, különösen az összejövetelek és némi alkohol befolyásoltság alatt, ami a hónapok alatt így szépen, lassan arra késztetett, hogy kérjek egy szálat.
Azonban egy lényegi változás állt be. Agyban eldöntöttem, nekem cigi soha többé nem kell és dohányozni sem áll szándékomban ahogy eddig. De valahogy a társaság és a MOODS (brazil dohányból gyártott német szivarka, szivarcigi) emlékei meggyőztek az ellenkezőjéről.
Szóval az lett az eredménye, hogy veszem a Bahia filteres Dannemann Moods füstszűrős dohánylevélbe csomagolt cigijét és csak és kizárólag otthon szívok belőle pár szálat naponta, hétvégente picit többet, kb. már vagy 7 hónapja.
Ezt azt jelenti a gyakorlatban, hogy H-P közt este 6 óra és éjfél közt elmegy 3-4 szál, hétvégén meg összességében 10-12 egész napra lebontva. Lehet ezt bírni? Lehet ezt agyi kontrollal irányítani? Bizony lehet. Valószínű ebben közre játszik az, hogy tapasztalt dohányosként, jó pár könyvet elolvasva, leszokási kísérletek tapasztalataiból tanulva, rájöttem, megértettem, az egész bagózási ügy egy agyi folyamat része.
És a szokások, a dohányos emberek és a helyek, helyszínek azok amik inkább összekötnek a dohányzással. Fura de nem szeretek cigizni. Tényleg nem. Régen élveztem, ma semmit nem élvezek benne, pusztán beviszem az adagom, amivel elvagyok estére vagy hétvégén. Mivel csak otthon, nyitott ablakoknál és alaposan szellőztetve utána dohányzom, semmifajta kényszeresség nem alakult ki, és nem rögzültek olyan esetek, hogy jaj napközben, munka közben rá kell gyújtsak. Nincs szorongás, vágyakozás a cigi után, egyszerűen tudomásul van véve agyilag, a fejemben, hogy nem dohányzom, csak és kizárólag otthon.
Kívülállónak olyan mintha mi sem történt volna. Nem lát nálam se dobozt, se öngyújtót, semmit. És működik. Ennyi. A kontrollált dohányzás működik. Egyébként egészen biztos vagyok benne, hogy ehhez kell valami, ami miatt már másképp tekintesz a cigire, az egész szertartásra és egyéb, hiszen én most nem azt látom, mint korábban: De kibaszott jól esik ez a staub és alig várom a következőt!
Á dehogy. Simán csak úgy vagyok ezzel, lefullasztom magam arra a pár percre, majd 2 óráig megvagyok nélküle és újra. Szóval érdekes dolgok ezek. Sosem gondoltam volna, hogy ez működik, mert próbáltam ezt korábban és baromira nem működött, aztán persze visszaszoktam teljesen.
Na ez itt nem fog bekövetkezni. Jelenleg úgy vagyok elbohóckodom még pár hónapot így, aztán végleg befejezem. Egyrészt mert 45 alatt eleve illik abbahagyni, ha nyugodt életet akarsz magadnak és adni egy utolsó esélyt tüdődnek, hogy regenerálja magát életed hátralévő részében, másrészt meg szerintem ciki idejétmúlt, és felesleges is.
Szóval le fogom tenni, csak valahogy azt éreztem még ennyit engedek neki. Utoljára.
Három év után visszacsábulni szimplán elbaszás. Én is annak éltem meg, amikor fél év után brahiból kértem néha szálat - pedig már nem volt késztetés. Rá pár hónapra ismét függő voltam.
Akkor eldöntöttem, hogy jól van, fiam, most hülye voltál, de kétszer nem leszel az! Szépen lerakod, aztán nincs kivételezés, mert az úgy is bukta lesz. Így is tettem.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Ez igaz, igazad van, de van ennek az irománynak egy fontos üzenete. Amit valószínű nehéz megérteni nem dohányosként. Ez pedig az, hogy egy dohányosnak akaraterőből leszokni, az nagyon nagy elismerés. Statisztikai adatok szerint, 100 emberből ez háromnak sikerül.
És van egy másik adat, amit lehet kevesebben ismernek, a leszokások után, még 4-5 alkalommal a többség visszaszokik és csak utána tudja letenni végleg. Ezek szimplán statisztikai, orvosi adatok.
A visszaszokásomra enyhítő körülmény mindenképpen, hogy ez eddigi visszaesések után, 2-3 hónap alatt már kialakult a teljes visszaállás és már teljes gőzerővel dohányoztam, ahogy korábban, itt meg jószerivel 7 hónap után is csak félig. Én ezt a hét közben elszívott nagyjából 1 doboznyi mennyiséget nem nevezném soknak.
Cigit alapból nem szívok, sose tenném már. A Moods más. Tudom, ez is káros és többi, de mégsem kapod meg az égő papírból származó kátrány jó részét.
Egyébként az egészben az a legszarabb, hogy ahogy múlik az idő az akaratod, az elveid egyre jobban kopnak, aztán jön egy ilyen alkoholos + jó társaságos esemény sorozat és szépen lassan tényleg hónapok alatt jutsz el arra a szintre, hogy akkor kérsz egyet mert olyan jól esne.
Igazából ezzel csak azt akarom mondani, nem mentegetőzés, hogy ha ilyen esemény nem lett volna (mert ezek spontán alakultak ki a koronavírus miatti zárások miatt a házon belül) és nem lett volna ott annyi dohányzó ember, a fejemben nem fordult volna meg ennyi idő után, hogy cigizzek.
Tudom lehet erre azt mondani: Megálljt kell parancsolni magadnak. Hát ez egy nagyon nehéz dolog. Hónapok óta szívják előtted a cigiket, be vagy állva, előjönnek az emlékek, közben persze folyamatosan járatod az agyadba, ezt nem szabad, hiba, miért csinálod... És egyszer csak megtörténik és aztán megtörténik, hogy nincs pofám kéregetni, veszek magamnak, aztán abból időnként stikában egy egy szál, pedig bulikra van félretéve és igen.
Mindegy, nehéz ezt annak átérezni, aki a nikotinnak sosem volt rabja.
Egyébként még egy másik fontos üzenete volt ennek az irománynak és ez a legfontosabb. Most nem a cigi győzött le engem. Én csak hoztam egy döntést és úgy szívom, ahogy jónak látom. Nem a cigi irányít, én irányítok! Ez nagyon nem mindegy. Ha dohányzol, kimész és rágyújtasz mert nem bírod ki. Kell, muszáj, érted, rá vagy függve.
Én itt bent full úgy működöm, mint egy nem dohányos. Otthon is ha hazaérek, előbb megcsinálok egy csomó mindent, kutyát leviszem, aztán gyújtok rá. Teljesen én kontrollálom a dolgot! Ennyi időt nikotin nélkül minden nap szenvedve lehetne kibírni, nem is működött sosem ez a beosztom dolog. Maximum nagyon rövid ideig. És nem csak nálam.
Most meg röhögve megcsinálom. De mint írtam, teljesen másképp vagyok vele agyilag. Ezért tud működni. És ezért is fogom végleg befejezni.
Az volt az elindító folyamat. És mondok egy érdekességet: se a bagós baráttal, se a társasággal nem tartom már a kapcsolatot. Pont amiatt, hogy a cigitől távol tartsam magam. Az, hogy maradt ez a pici napi fogyasztás, az ennek az utóhatása, és egyelőre engedem. Úgy vagyok vele, nosztalgia a Moods-nak. De tényleg nem élvezem úgy, ahogy régen.
Ha nyomatnám a bulikat, mert most is mennek szinte hetente, biztos vagyok benne, hogy sokkal szarabb lenne a helyzet. Ezzel csak azt akarom írni, hogy egy szar helyzetből egyelőre kihoztam egy jobb lehetőséget, mert lehetnék én most napi másfél dobozon és hetente jó bebaszva, de ehelyett teljesen más van, és utoljára talán még tavaly tavasszal volt becsípve. Szerintem utoljára, mert alkoholt is alig iszom. Például a sört nagyon szerettem, vásároltam a különlegesebbnél, különlegesebb fajtákat, ittam rendszeresen.
Most meg ha havi szinten megiszok 4-5 dobozzal, üveggel, lehet sokat mondtam. Változtam, változom, van aki semmit nem tesz, én úgy vagyok vele én próbálom a lehetőségekhez mérten okosan megoldani a dolgokat. És ugye le is fogom tenni.
Ez nem beszólás akart lenni, csak szembetűnt egy kis ellentmondás. Amúgy igaz sohasem cigiztem, úgyhogy nem tudom, hogy milyen leszokni. Mindenesetre kitartást a végleg abbahagyáshoz!
Egyébként azért van bekorlátozva otthonra, mert így az agyad nem szokja meg a napi különböző helyszíneken elszívott szálak utáni függési vágyat. Ez szimplán a stratégia része. Otthon nyugi van, nem kell sietni, van idő és titokban tud maradni. Egyszerűen ez arról szól, hogy nem engeded szabadjára a benned kialakuló vágyat, hanem bezárod egy kereteken belüli világba, jószerivel a 4 fal közé. A saját légteredet büdösíted (tetőtér nyílt ablak mellett szoktam, de nyilván bemegy egy kis adag bentre is - ezt utóbbi kiszellőztetve tüntetem el), nem fújom más orra alá, nincs csikk eldobása, szemetelés, nincs hamutartó!
Úgy oldom meg, hogy szoktam venni Hohes C 1L vitaminos lé finomságot, és miután megittam a dobozába gyűjtöm a csikkeket, lezárva. Nulla szag, nulla látvány. Aztán mikor jobban megtelik, megy a nagy kukába.
Na most már megválaszoltam az miért otthon, jobban kifejtve.
Az hogy miért, azt meg írtam eddig is, ez egy folyománya lett a bulizós, iszogatós korszaknak, aminek a végét vettem, mert éreztem ebből nagy bajok lehetnek cigi és alkoholfogyasztás terén. Bármennyire is csíptem, bírtam azt a társaságot. Szar ám egy ilyet eldobni magadtól. Embereket akiket kedvelsz, jól kijössz velük, csak hát a picsába, alkoholisták is részben. Nekem meg nem kell kétszer mondani.
Szóval ez sem könnyű. Mert milyen jó lenne (szerintem ma is lesz buli, általában csütörtökön szokott lenni), ma átsétálni, inni, jókat nevetni, bulizni, velük cigizni. De nem teszem.
Most nem a cigi győzött le engem. Én csak hoztam egy döntést és úgy szívom, ahogy jónak látom. Nem a cigi irányít, én irányítok!
Nem bántásból, de ez nagyon önáltatásszagú így. Másodjára letenni már sokkal könnyebb volt a kisebb adagokról számomra. Ha te is kevesebbet próbálnál belemagyarázni, jobban menne a leszokás.
Az meg egyenesen meghökkentő, hogy a barátaidat,szociális életed is leépítetted egy félmegoldás oltárán
Ez a 3% jól hangzik mentegetőzésnek, ha nem akarod,hogy sikerüljön, de szvsz ennél biztosan jobb az arány.
Tényleg nem basztatásból írom ezeket
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
A leépítés a szomszédok miatt szükséges volt. Ők nem fognak változni, én meg józanul hülyén érezném magam. Társaságba, alkoholos állapotban az akaraterőm elveszik.
A félmegoldas hamarosan egész lesz. Alkohol már ok, cigi is az lesz. A baráttal más gondok is voltak, de az nem fórum téma. Én ezekkel úgy vagyok szar, de majd elmúlik. Az idő mindenre megoldás.
A százalék tényleg nem mentegetőzés. Ez hivatalos adat. Nem is amögé bújtam. A buliból indultam ki és a hónapokig tartó önmegtartóztatásból.
Nem veszem basztatasnak, sőt hamarabb le fogom tenni, de még nem ma este. Jól esett ezeket kiírni magamból.
no offense de hol hallottál már olyanról hogy kártyaadatot kell megadni ahhoz hogy pénzt kapj?
Youtube: Csöpi plays - https://goo.gl/pp4Ldr
None taken. Írtam, hogy az elejétől kezdve bűzlött, szal nem értem a kérdést, drága Csöpi barátom?!
De gondolom van pár szerencsétlen, akit simán behúznak ilyennel. Mint ahogy a nagyikat az unokázós csalással.
A kérdésem leginkább arra vonatkozott, hogy szerintetek bot volt, vagy embör gyermeke?
Csak a szelíd madarak vágyakoznak. A többiek repülnek.
szerintem
Okay, szóval tegnap ellátogattunk az Itoshii „japán” étterembe.
Azok után, hogy a Wasabi árai lassacskán csillagászati magaslatokra hágnak, jó ötletnek tűnt kipróbálni az új versenyzőt. Belépve a helyre minden kulturáltnak tűnik. Az ételfogyasztás mellé térítés nélkül járnak üdítők, tea és Dreher sör is, illetve ezeken felül is lehet még rendelni néhány fogást az étlapról.
Az első akadály kulturális, ugyanis a Tokyo étteremhez hasonlóan ezt a helyet is kínai ajkú csapat viszi. Utóbbi helyen már észrevettem, hogy a mosoly, a vendéget csalogató feltétlen udvariasság sajnos az elmúlt évszázad alatt kikopott a kínai nemzetből. Ez nem lenne feltétlen probléma mondjuk egy újságos bódéban, de itt most felírok egy képzeletbeli plusz pontot a Wasabinak, ahol jobban ügyelnek a kiszolgálás emberi minőségére. Az ételeket „csak úgy” lerakosgatják az ember elé, de kérdéssel véletlenül sem élnek – inkább mintha mellőzni kívánnák a kommunikációt.
Ennek pedig jó oka van, hiszen úgy tűnik, senki nem beszél magyarul. – Ami korántsem lenne probléma, ha nem jönne be a civilizációs különbség: Szerintem szegény pincér srác még életében nem ivott sört.
Kerek szemmel pislog ránk az europid műszó, bizonyos „Pilsner Urquell” hallatán. Mondja; rendben, persze! Szénsavas legyen, vagy mentes? – mire az asztaltársaságunk is viszonozza a nagy szemekkel pislogást.
Mondom neki, hogy az egy úgynevezett „sör”, rajta van az étlapon. A srác bólogat, de látszik, hogy fogalma sincs az egészről.
Az üdítő szépen megérkezett, de a kért sörrendelés továbbra sem akart befutni. Amikor érdeklődtünk az ügyben, végül sikerült a korrekció: kaptunk egy Drehert.
Most, hogy hidratáltunk, ideje enni!
Mivel nincs futószalag, a rendelés egy sokkal izgalmasabb módon történik: Telefonos applikáció segedelmével lehet 20 pici fogást összehalászni, majd az gombnyomásra leadható a konyha felé. Ekkor elindul egy visszaszámláló, és 5 perc után újra rendelhetünk.
Ez a módszer elméletben jól hangzik, de csak, ha a túlsó oldalon is precízen követik. Az első fél órában gond nélkül működött a dolog, ám ahogy a többi asztalnál is megszaporodtak a vendégek, arra lettem figyelmes, hogy a rendeléseknek csak egy részét kapjuk meg. Utóbbi még szintúgy nem okoz problémát, hiszen az ember újra és újra rendel, aztán valahogy mindig lesz mit enni… Azonban mindez a végén megbosszulhatja magát, tekintve, hogy nincs rálátásod, mi van még fent a rendszerben.
Így történhetett, hogy már vagy 40 perce nem rendeltem semmit, az utolsó fogások kb. fél órája érkeztek. Kellemesen beszélgettünk, közben kértük a számlát, illetve elfogyasztottuk a desszertet, csakhogy…
Már vettem volna a kabátom, amikor a korábbi srác hirtelen kegyetlenséggel lerakott elénk kéttányérnyi ételt, s már illant is tovább. A kétkedés pózába fagyva meredtem utána, aztán csendben izzadni kezdtem.
Ezt nem hagyhatjuk itt. Bunkóság lenne. Meg aztán, ha elkapnak, még lenyomják a torkunkon, mint amikor a libát tömik!
Itt egy igazi szamuráj eltökéltségére volt szükség: Meg kellett enni mindent – és lehetőleg olyan gyorsan, hogy közben ne kerüljön elénk további étel. A gyomrom már száz százalékon, de kellett még találnom egy kis tartalékot…
Elég annyi hozzá, hogy ilyen viharos kapkodással még soha nem távoztunk étteremből azon félelmünkben, hogy meg akarnak etetni. Szerencsére senki nem rohant utánunk sodrófával.
Ó, hogy milyenek voltak az ételek? Számomra vegyes a kép. A lazacos, tonhalas nigirik néha csak jelzésértékű halat tartalmaztak, de akadtak finom fogások is. Elmondható, hogy többségében a fagyasztott kommersz pörög, így itt is megmaradt a Wasabi előnye – még ha nem is utcahossznyi. A gyömbérrel igen spórolva bánnak, a szójaszósz pedig felvizezett állagú.
Utolsóként szót ejtenék a mellékhelyiség állapotáról: jobbára olyan, mint egy forgalmasabb szórakozóhelyen, hajnal kettő után. Pedig csak némi odafigyelés kellene, például hogy a vastagon álló vízkövet valaki letakarítsa a mosdóról, esetleg negyedóránként beküldjenek valakit rendet tenni.
Azt hiszem, részemről ennyi volt a hely. Sajnálnám, ha kimaradt volna ez az egyedi élmény, de legközelebb máshol próbálkozunk.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Igaz nem running Sushi, de a Csepeli Laguna Sushizó az faja. Szerintem a Wasabi-nál jobb.
A Tokyo-nál meg sokkal jobb. Bár egyikben sem voltam évek óta, ez tény. Mármint a running Sushi-k ba. Lagunából "rendszeresen" rendelünk, monnyuk havonta 1x biztos.
Csak a szelíd madarak vágyakoznak. A többiek repülnek.
Pont ezt a láncot ajánlották egy másik helyen :)
Még gondolkozom rajta, mert ha sushi, akkor megszoktam szégyentelenül habzsolok, így lehet, hogy árban simán a Wasabi fölé sikerülne lőni. Kérdés, hogy azt meghaladja-e a minőség.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Esetleg kipróbálhatnád a Vietnámi pho éttermeket. Nagyon finomak és laktatóak.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Filozofálós kedvemben vagyok:
https://www.facebook.com/groups/317625660034658/permalink/431552431975313/
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
.
Hogy Mi?
rwurl=https://getsomebeauty.com/wp-content/uploads/2017/08/DmBio-Agave-Syrup-2...
létezik olyan, hogy profi párnacsata liga :-O
https://www.instagram.com/reel/CZaApQKlIsj/
Jaja, PFC.
Nekem a vakharcok jobban tetszettek:
rwurl=https://youtu.be/cXM8YPpNuOs
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Valaki esetleg megtudja mondani ki felel a hamarosan megjelenő Elden Ring PC-re történő portolásáért?
Azért kérdezem, mert kissé furcsa, hogy egy 3 hét múlva érkező játéknak még nincsen gépigény adatlapja. Meg azért is mert elég aggasztó híreket lehetett olvasni ezekről:
Max. 60 Fps. Nincs 21:9. Nemrég lett aranylemez, de rögtön elkezdték kalapálni a Day-1 javítást. Ha ehhez még hozzáveszem a network teszt alatt látottakat is... Jaj. És ugye ott PS5-ön droppolt olyanokat a játék, hogy elég nagyokat nyeltem közben. És akkor még ezek akarnak később majd ray-tracinget a játékukba. Jézusom, nem elég hogy faxerdőbe sétálnak, még tátva is hagyják a szájukat.
Szóval visszatérve az eredeti kérdésre, ha van bárkinek valami információja, azt szívesen venném. Kicsit talán nyugodtabb lennék, ha több információt tudnék, mert kezdem azt érezni, ezt a játékot lehet kerülni kell megjelenéskor, bármennyire is pont ezt várom a legjobban idén.
180
Azért rákerestem, és találtam ezt:
https://www.dexerto.com/gaming/elden-ring-pc-requirements-recommended-minimum-specs-1755026/
Viszont a Steam-en TBD van. Emiatt is kérdeztem.
180
Elmesélek egy történetet, aminek az a jelene, amit én sem hittem volna el. Főleg, hogy működik. Szóval én rólam azt tudni lehet, hogy több tízen évig dohányoztam, kisebb nagyobb megszakításokkal, de 2018 szeptemberétől egészen 2021 májusáig szüneteltettem ezen tevékenységem. Egyszóval leszoktam.
Taps, virágcsokrok és serlegek átvétele után, azonban van valami amit el kell mondanom. Ez pedig nem más: Elbuktam ismét! De csak félig! Ugyanis hölgyeim és uraim bemutatnám az új általam kifejlesztett: Kontrollált dohányzás fogalmát!
Szóval 2 és fél év cigimentes élet után (kimondani is hosszú, mindezt akaraterőből megoldva, azért nem rossz) végül is, ha lassan is, de újra elkezdtem szépen folyamatosan visszaszokni. Voltak okai, jó társaság (sok dohányzó ember személyében), kerti partik a társasházban és volt bagós ismerősömmel rengeteg túrahely felkeresése. Szóval mindig volt egy olyan alkalom, különösen az összejövetelek és némi alkohol befolyásoltság alatt, ami a hónapok alatt így szépen, lassan arra késztetett, hogy kérjek egy szálat.
Azonban egy lényegi változás állt be. Agyban eldöntöttem, nekem cigi soha többé nem kell és dohányozni sem áll szándékomban ahogy eddig. De valahogy a társaság és a MOODS (brazil dohányból gyártott német szivarka, szivarcigi) emlékei meggyőztek az ellenkezőjéről.
Szóval az lett az eredménye, hogy veszem a Bahia filteres Dannemann Moods füstszűrős dohánylevélbe csomagolt cigijét és csak és kizárólag otthon szívok belőle pár szálat naponta, hétvégente picit többet, kb. már vagy 7 hónapja.
Ezt azt jelenti a gyakorlatban, hogy H-P közt este 6 óra és éjfél közt elmegy 3-4 szál, hétvégén meg összességében 10-12 egész napra lebontva. Lehet ezt bírni? Lehet ezt agyi kontrollal irányítani? Bizony lehet. Valószínű ebben közre játszik az, hogy tapasztalt dohányosként, jó pár könyvet elolvasva, leszokási kísérletek tapasztalataiból tanulva, rájöttem, megértettem, az egész bagózási ügy egy agyi folyamat része.
És a szokások, a dohányos emberek és a helyek, helyszínek azok amik inkább összekötnek a dohányzással. Fura de nem szeretek cigizni. Tényleg nem. Régen élveztem, ma semmit nem élvezek benne, pusztán beviszem az adagom, amivel elvagyok estére vagy hétvégén. Mivel csak otthon, nyitott ablakoknál és alaposan szellőztetve utána dohányzom, semmifajta kényszeresség nem alakult ki, és nem rögzültek olyan esetek, hogy jaj napközben, munka közben rá kell gyújtsak. Nincs szorongás, vágyakozás a cigi után, egyszerűen tudomásul van véve agyilag, a fejemben, hogy nem dohányzom, csak és kizárólag otthon.
Kívülállónak olyan mintha mi sem történt volna. Nem lát nálam se dobozt, se öngyújtót, semmit. És működik. Ennyi. A kontrollált dohányzás működik. Egyébként egészen biztos vagyok benne, hogy ehhez kell valami, ami miatt már másképp tekintesz a cigire, az egész szertartásra és egyéb, hiszen én most nem azt látom, mint korábban: De kibaszott jól esik ez a staub és alig várom a következőt!
Á dehogy. Simán csak úgy vagyok ezzel, lefullasztom magam arra a pár percre, majd 2 óráig megvagyok nélküle és újra. Szóval érdekes dolgok ezek. Sosem gondoltam volna, hogy ez működik, mert próbáltam ezt korábban és baromira nem működött, aztán persze visszaszoktam teljesen.
Na ez itt nem fog bekövetkezni. Jelenleg úgy vagyok elbohóckodom még pár hónapot így, aztán végleg befejezem. Egyrészt mert 45 alatt eleve illik abbahagyni, ha nyugodt életet akarsz magadnak és adni egy utolsó esélyt tüdődnek, hogy regenerálja magát életed hátralévő részében, másrészt meg szerintem ciki idejétmúlt, és felesleges is.
Szóval le fogom tenni, csak valahogy azt éreztem még ennyit engedek neki. Utoljára.
180
Nem akarok ünneprontó lenni, de az sem működött, hogy végleg abbahagyd. Az írásod a példa rá.
Pont ezt gondoltam közben én is.
Ha meg nem a társaság miatt, meg nem is okoz örömet, akkor otthon miért is?
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Három év után visszacsábulni szimplán elbaszás. Én is annak éltem meg, amikor fél év után brahiból kértem néha szálat - pedig már nem volt késztetés. Rá pár hónapra ismét függő voltam.
Akkor eldöntöttem, hogy jól van, fiam, most hülye voltál, de kétszer nem leszel az! Szépen lerakod, aztán nincs kivételezés, mert az úgy is bukta lesz. Így is tettem.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Ez igaz, igazad van, de van ennek az irománynak egy fontos üzenete. Amit valószínű nehéz megérteni nem dohányosként. Ez pedig az, hogy egy dohányosnak akaraterőből leszokni, az nagyon nagy elismerés. Statisztikai adatok szerint, 100 emberből ez háromnak sikerül.
És van egy másik adat, amit lehet kevesebben ismernek, a leszokások után, még 4-5 alkalommal a többség visszaszokik és csak utána tudja letenni végleg. Ezek szimplán statisztikai, orvosi adatok.
A visszaszokásomra enyhítő körülmény mindenképpen, hogy ez eddigi visszaesések után, 2-3 hónap alatt már kialakult a teljes visszaállás és már teljes gőzerővel dohányoztam, ahogy korábban, itt meg jószerivel 7 hónap után is csak félig. Én ezt a hét közben elszívott nagyjából 1 doboznyi mennyiséget nem nevezném soknak.
Cigit alapból nem szívok, sose tenném már. A Moods más. Tudom, ez is káros és többi, de mégsem kapod meg az égő papírból származó kátrány jó részét.
Egyébként az egészben az a legszarabb, hogy ahogy múlik az idő az akaratod, az elveid egyre jobban kopnak, aztán jön egy ilyen alkoholos + jó társaságos esemény sorozat és szépen lassan tényleg hónapok alatt jutsz el arra a szintre, hogy akkor kérsz egyet mert olyan jól esne.
Igazából ezzel csak azt akarom mondani, nem mentegetőzés, hogy ha ilyen esemény nem lett volna (mert ezek spontán alakultak ki a koronavírus miatti zárások miatt a házon belül) és nem lett volna ott annyi dohányzó ember, a fejemben nem fordult volna meg ennyi idő után, hogy cigizzek.
Tudom lehet erre azt mondani: Megálljt kell parancsolni magadnak. Hát ez egy nagyon nehéz dolog. Hónapok óta szívják előtted a cigiket, be vagy állva, előjönnek az emlékek, közben persze folyamatosan járatod az agyadba, ezt nem szabad, hiba, miért csinálod... És egyszer csak megtörténik és aztán megtörténik, hogy nincs pofám kéregetni, veszek magamnak, aztán abból időnként stikában egy egy szál, pedig bulikra van félretéve és igen.
Mindegy, nehéz ezt annak átérezni, aki a nikotinnak sosem volt rabja.
Egyébként még egy másik fontos üzenete volt ennek az irománynak és ez a legfontosabb. Most nem a cigi győzött le engem. Én csak hoztam egy döntést és úgy szívom, ahogy jónak látom. Nem a cigi irányít, én irányítok! Ez nagyon nem mindegy. Ha dohányzol, kimész és rágyújtasz mert nem bírod ki. Kell, muszáj, érted, rá vagy függve.
Én itt bent full úgy működöm, mint egy nem dohányos. Otthon is ha hazaérek, előbb megcsinálok egy csomó mindent, kutyát leviszem, aztán gyújtok rá. Teljesen én kontrollálom a dolgot! Ennyi időt nikotin nélkül minden nap szenvedve lehetne kibírni, nem is működött sosem ez a beosztom dolog. Maximum nagyon rövid ideig. És nem csak nálam.
Most meg röhögve megcsinálom. De mint írtam, teljesen másképp vagyok vele agyilag. Ezért tud működni. És ezért is fogom végleg befejezni.
180
Az volt az elindító folyamat. És mondok egy érdekességet: se a bagós baráttal, se a társasággal nem tartom már a kapcsolatot. Pont amiatt, hogy a cigitől távol tartsam magam. Az, hogy maradt ez a pici napi fogyasztás, az ennek az utóhatása, és egyelőre engedem. Úgy vagyok vele, nosztalgia a Moods-nak. De tényleg nem élvezem úgy, ahogy régen.
Ha nyomatnám a bulikat, mert most is mennek szinte hetente, biztos vagyok benne, hogy sokkal szarabb lenne a helyzet. Ezzel csak azt akarom írni, hogy egy szar helyzetből egyelőre kihoztam egy jobb lehetőséget, mert lehetnék én most napi másfél dobozon és hetente jó bebaszva, de ehelyett teljesen más van, és utoljára talán még tavaly tavasszal volt becsípve. Szerintem utoljára, mert alkoholt is alig iszom. Például a sört nagyon szerettem, vásároltam a különlegesebbnél, különlegesebb fajtákat, ittam rendszeresen.
Most meg ha havi szinten megiszok 4-5 dobozzal, üveggel, lehet sokat mondtam. Változtam, változom, van aki semmit nem tesz, én úgy vagyok vele én próbálom a lehetőségekhez mérten okosan megoldani a dolgokat. És ugye le is fogom tenni.
180
Valószínű neked még erősebb akaratod van. Meg kitartó vagy. Szerintem te vagy a 100 emberből a 3 egyike. :)
180
Ez nem beszólás akart lenni, csak szembetűnt egy kis ellentmondás. Amúgy igaz sohasem cigiztem, úgyhogy nem tudom, hogy milyen leszokni. Mindenesetre kitartást a végleg abbahagyáshoz!
Köszi! Nem is vettem annak. Csak próbáltam valahogy elmagyarázni, hogy nem dohányosként is jobban meg tudj érteni. :)
180
Egyébként azért van bekorlátozva otthonra, mert így az agyad nem szokja meg a napi különböző helyszíneken elszívott szálak utáni függési vágyat. Ez szimplán a stratégia része. Otthon nyugi van, nem kell sietni, van idő és titokban tud maradni. Egyszerűen ez arról szól, hogy nem engeded szabadjára a benned kialakuló vágyat, hanem bezárod egy kereteken belüli világba, jószerivel a 4 fal közé. A saját légteredet büdösíted (tetőtér nyílt ablak mellett szoktam, de nyilván bemegy egy kis adag bentre is - ezt utóbbi kiszellőztetve tüntetem el), nem fújom más orra alá, nincs csikk eldobása, szemetelés, nincs hamutartó!
Úgy oldom meg, hogy szoktam venni Hohes C 1L vitaminos lé finomságot, és miután megittam a dobozába gyűjtöm a csikkeket, lezárva. Nulla szag, nulla látvány. Aztán mikor jobban megtelik, megy a nagy kukába.
Na most már megválaszoltam az miért otthon, jobban kifejtve.
Az hogy miért, azt meg írtam eddig is, ez egy folyománya lett a bulizós, iszogatós korszaknak, aminek a végét vettem, mert éreztem ebből nagy bajok lehetnek cigi és alkoholfogyasztás terén. Bármennyire is csíptem, bírtam azt a társaságot. Szar ám egy ilyet eldobni magadtól. Embereket akiket kedvelsz, jól kijössz velük, csak hát a picsába, alkoholisták is részben. Nekem meg nem kell kétszer mondani.
Szóval ez sem könnyű. Mert milyen jó lenne (szerintem ma is lesz buli, általában csütörtökön szokott lenni), ma átsétálni, inni, jókat nevetni, bulizni, velük cigizni. De nem teszem.
180
Nem bántásból, de ez nagyon önáltatásszagú így. Másodjára letenni már sokkal könnyebb volt a kisebb adagokról számomra. Ha te is kevesebbet próbálnál belemagyarázni, jobban menne a leszokás.
Az meg egyenesen meghökkentő, hogy a barátaidat,szociális életed is leépítetted egy félmegoldás oltárán
Ez a 3% jól hangzik mentegetőzésnek, ha nem akarod,hogy sikerüljön, de szvsz ennél biztosan jobb az arány.
Tényleg nem basztatásból írom ezeket
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Én majd átmegyek bulizni helyetted!
Ha nem kell napközben, csak magadnak beszéled be, hogy este szükséges. Dobd ki még ma!
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
A leépítés a szomszédok miatt szükséges volt. Ők nem fognak változni, én meg józanul hülyén érezném magam. Társaságba, alkoholos állapotban az akaraterőm elveszik.
A félmegoldas hamarosan egész lesz. Alkohol már ok, cigi is az lesz. A baráttal más gondok is voltak, de az nem fórum téma. Én ezekkel úgy vagyok szar, de majd elmúlik. Az idő mindenre megoldás.
A százalék tényleg nem mentegetőzés. Ez hivatalos adat. Nem is amögé bújtam. A buliból indultam ki és a hónapokig tartó önmegtartóztatásból.
Nem veszem basztatasnak, sőt hamarabb le fogom tenni, de még nem ma este. Jól esett ezeket kiírni magamból.
180
Oké. 😎
180
El leszel verve
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."