Ha még hozzátehetek valamit:
Végeredményben kettőn áll a vásár. Mondhatjuk, hogy ezért mi, pasik vagyunk a felelősek a "mindent megbaszok, csak sokasodjon" magatartásunkkal, mert akár egy 10/3 csaj is simán építhet arra, hogy megfelelő viselkedéssel, vagy szimplán a nagy számok törvénye alapján elkaphat egy-egy 10/8 pasit - főleg, hogy a külső nem minden, lehet attól a férfi kevéssé válogatós, vagy olyan érzelmi állapotban, hogy rámarjon, részegen megy ugye...
A nőci kódolt stratégiája pedig a legjobb hím kiválasztása, tehát őt sem lehet okolni, hogy míg a pasik a kinézetüknek megfelelő csajokat (és felfelé) szaporítanának, amikor nőt keresnek, addig a csajok csak 8-astól felfelé keresik a pasikat tinderen.
És mivel aztán gyakran meg is kapják, amit akarnak, amíg fiatalok, ez lényegében virtuális térben fejleszti a személyiségüket, 30 fölött meg jön a pofára esés, és még maradt 50 év arra, hogy gyűljön bennük a gyűlölet a világ iránt :)
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Ahogy öregszel, introvertált leszel. Elfogynak a barátaid, benned meg az igény, hogy megfelelj bárkinek, míg igénytelenségedben degradálódsz, és nincs visszacsatolás.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Én azt látom, hogy a legtöbb arc simán leépíti őket. Első ilyen a gyerek, de később egyszerűen nem tolerálják egymás faszságait, és egy nagyobb összekülönbözés után vége mindennek. Én szerencsésnek tartom magam,hogy van még két velem egykorú barátom is, akivel heti szinten eljárhatok kocsmába. A legtöbb embernek ez nem túl lényeges, de még nem tudják, mit buknak.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Nem gondolom, hogy csak azért mert valaki magányos, öreg akkor egy nyomorult seggfejnek kell lennie, vagy hogy ez kibúvó. Önreflexió az kortól független.
Én csak a környezetemből tudok ítélni. Azok az emberek, akiket gyerekként láttam, hogy együtt vannak, társasági életet élnek, mára szétszéledtek. A Józsi megmondta apámnak, hogy már nem bírja a hülyeségeit, ami csak félig jelenti azt, hogy apám hülyébb, mert ugyanúgy igaz, hogy Józsi már kevésbé érzi úgy, hogy türelmesnek kell vele lennie.
Konkrétan apámnál maradva már pár éve csak a Józsi testvérével, a Pistivel jár le hetente a gőzbe. Ez amolyan trade off mindkettőnek. A Pisti kibírhatatlanul sokat és hülyeséget beszél, cserébe nem veszi fel apám személyeskedését. Apám vele tartja a kapcsolatot, mert a többi ember már köszönte a dolgot.
Amikor olvastam egy könyvet a japán lélekről, említették benne, hogy zsémbes és szabatos legfeljebb egy hajlott korú nő lehet, de ők is csak olyan mértékben, amelyet a társadalmi rangjuk megenged nekik. Magyarán igény egyre inkább lenne rá a kor előrehaladtával.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Ez a probléma mindenhol sújtja az öregeket, mert egyszerűen kihalnak/elköltöznek mellőlük a cimborák és idősen már nehezebben ismerkedik az ember a fizikai képességei miatt is. De egy nyitott társadalomban sokkal jobban odafigyel az ilyesmire a környezet, mint agyarországon. A kilátástalanság és a pénzhiány iszonyúan leépíti az embert lelkileg. Nézd meg Olaszországot meg úgy a mediterránt. Kiülnek a népek dumálni meg borozni minden nap, folyamatos a szociális élet az időseknél is. Olaszországban nyáron szinte nem is néznek tévét az emberek mert kint vannak az utcán. Angliában baromi erős a kocsmakultúra, olvastam egy tanulmányt hogy jobbat tesz az életkilátásoknak, ha lejársz rendszeresen sörözgetni a haverokkal, mintha otthon gubbasztva absztinenskednél. Németekről láttam olyan dokut, hogy több városban is van egy önkéntes szervezet, akik a magányos rákos embereket felhajtják a környéken és elviszik őket sétálni, kertipartiba, kiállításra vagy csak beszélgetni. Itthon meg... Az idősebb generáció eleve csak a középiskolás élményeiből táplálkozik a hátralévő életében, onnan van még pár barátja esetleg, de felnőttkorban gyakorlatilag nem barátkozik. A családalapítás is sokaknál a begubózást jelenti. Ennek nyilván anyagi okai is vannak, mert nem engedhetik meg a bébiszittert, de egy kis akarással akkor lehetne tenni ellene. Aztán mikor pikpakk lelépnek a kamaszkölykök, ott maradnak a hodályban ketten (jó esetben) és néznek, hogy miafasz van. Jahát 20 év kapcsolatleépítés után tényleg nehéz kinyílni.
Az ember egy szociális lény, és mostanában kurvára el van ez felejtve. Régen a kisközösségek, család ott volt körülötted folyamatosan, ha nem akartad akkor is, ma meg sokkal inkább begubózik mindenki a mobilitás meg a saját lakás/kényelem miatt. A kapcsolatok ápolása és új ismeretségek szerzése meg egy aktív tevékenység, csak úgy magától nem megy. Ez is egy fajta meló, amit nem szabad elbliccelni. Pl elsőként meg kell tanulni megbocsátani, még ha egy kicsit vissza is kell venni hozzá az egóból.
Amúgy azon szoktam még röhögni mikor a 80-90-es években felhúzták a népek ezeket a 300 nm-es négyemeletes családi házakat falun, hogymaj a gyerekek az onokákkal a harmadikon fognak lakni stb. Aztán a gyerekek leléptek 14 évesen a nagyvárosi gimibe és eszük ágában sem volt hazaköltözni utána. A szülők meg nyugdíjasok lettek, a felső három szinten lekapcsolták a fűtést mert nem bírták pénzzel. Eladni meg persze esélytelen ilyen hodályokat. Elbasztak egy rakás pénzt a semmire.
Egyébként ha talál az ember valami akár értelmetlennek is tűnő, de emberek közé járó, szociális kapcsolatokra építő hosszú távon űzhető hobbit, az már félsiker.
Meg persze nagyapám, aki 86 éves, de mindig kujtorog, akár biciklivel is. Ez bosszantja az embert, de így, hogy egyedül él (nagyon nehezen viselte a nagymamám halálát, aki 9 évvel fiatalabbként mindig attól rettegett, hogy mi lesz majd vele a férje nélkül), és nem tud mindig a nyakán lenni valaki, mégsem lehet beparancsolni a szobába, hogy meghúzza magát. (Átcsalni vendégségbe szinte alig lehet.) Ahogy a 95 éves bácsi az utcánkban még 1-2 éve mindig söprögetett a portája előtt, így mindenkivel tudott beszélgetni egy 5 percet, aki jött haza a munkából.
Sajnos néha fiatalabbként nagyon nehéz szót érteni a makacsabb öregekkel, pláne ha nem akarnak társaságot. És annak is megvannak a veszélyei, ha magukba zárkózva 80 fölött is a fizikai munkába menekülnek.
Hogy a pesti RW-sek miért ilyen életképtelenek, azt nem tudom, de nálam éppen az 50 alattiság a kulcs: a munka és a szociális életem miatt problémás vidékről feljutni, éppen akkor, amikor másoknak jó. Magyarán ha másokkal már lebeszéltük a kigubózást vagy kötött programom van, azt nem biztos, hogy le tudom mondani miattatok.
Magányos fővárosi nyugdíjasként cseppet egyszerűbb lenne gyakrabban csatlakoznom. De többször írtam már azt is, hogy a hétköznapjaim általában kevésbé vannak betáblázva, csak ugye akkor senki más nem legény.
És akkor nem gépelve fikázza a társaság az aktuális Star Wars-t, "mert régen minden jobb volt", hanem egy asztal körül, borral a kézben.
ui.
Na és az mennyire durva lesz, mikor a Last Jedi erényit emlegetjük, hogy az mennyivel jobb volt XD
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
Imádom a multis létet :)
Van egy negyedéves beszélgetés a mánázserrel, ahol értékeltek és előre néztek. (Bullshit)
Na, a doksi, amit ilyenkor készítek, most nem felelt meg, mert nincs benne development plan (ami dettó bullshit), meg mittomén mik. Rework határidő hétfő dél. Tehát kaptam hétvégére programot :)
Szerintem ez tökre manager meg munkakör függő. Ne érts félre, nekem sem hiányzik a multis lét, de nekünk is ugyanez volt a rendszer a volt munkahelyemen és pl. az én második főnököm rohadt jól csinálta ezeket a dolgokat és én tényleg tudtam ezektől fejlődni az elmúlt években. Az elsőnél viszont valszeg én is pont ugyanezt írtam volna mint te, pedig a rendszer nem változott a kettő között.
Ezzel egyetértek. Az előző nem ilyen volt, de ez a faszi tipikus corpkatona konkrét vélemény és önálló gondolatok nélkül sajnos.
Az én saját gondolataim sem érdeklik, de mikor bemásolok egy random development PPT-ből valami ultra habos passzust, attól elcsöppen.
Pfff... Az ilyeneknél mindig azon gondolkodtam, hogy hogy a francba jutott oda, ahova. Aztán körülnéztem a salesen/leadership teamen és mindig hamar világossá vált... ;)
Felmondtam végre a családi vállalkozásban. Rendkívül bánt a dolog, de ehónapban is 300+ órát dolgoztam és még ez se volt elég. Mégis én érzem magam szar alaknak... Jó szarul fogok ma is aludni. Nem érzem a megnyugvást, de nem akarok életem végéig kocsmáros lenni. Ezek a 13-14 órás műszakok tönkretesznek és akkor még a verbális bántalmakról nem is beszéltem. Nincs a világon annyi pénz hogy ezt valaki huzamosabb ideig csinálja szerintem. Főleg hogy családot tervezünk párommal, így még az esti fürdetésre se érnék haza. Amit nagyon bánok hogy ezt nem személyesen közöltem hanem részegen SMS-ben. Így voltam talán elég bátor... Franc se tudja.
Nokedli kamu sztorijai rosszabbak, mint a Fox News vagy a CNN...
this.
....Rebel with a cause, outlaw with a lawyer....
....Lófaszt, nehogy már, te vagy a Blade Runner....
Ha még hozzátehetek valamit:
Végeredményben kettőn áll a vásár. Mondhatjuk, hogy ezért mi, pasik vagyunk a felelősek a "mindent megbaszok, csak sokasodjon" magatartásunkkal, mert akár egy 10/3 csaj is simán építhet arra, hogy megfelelő viselkedéssel, vagy szimplán a nagy számok törvénye alapján elkaphat egy-egy 10/8 pasit - főleg, hogy a külső nem minden, lehet attól a férfi kevéssé válogatós, vagy olyan érzelmi állapotban, hogy rámarjon, részegen megy ugye...
A nőci kódolt stratégiája pedig a legjobb hím kiválasztása, tehát őt sem lehet okolni, hogy míg a pasik a kinézetüknek megfelelő csajokat (és felfelé) szaporítanának, amikor nőt keresnek, addig a csajok csak 8-astól felfelé keresik a pasikat tinderen.
És mivel aztán gyakran meg is kapják, amit akarnak, amíg fiatalok, ez lényegében virtuális térben fejleszti a személyiségüket, 30 fölött meg jön a pofára esés, és még maradt 50 év arra, hogy gyűljön bennük a gyűlölet a világ iránt :)
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
most ezek a példák mammerek, de papper is van bőven ugyanez.
Meg messze nem állítom hogy aki öreg az veszélyes, csak hogy vannak nagyon veszélyes öregek is sokan.
Ahogy öregszel, introvertált leszel. Elfogynak a barátaid, benned meg az igény, hogy megfelelj bárkinek, míg igénytelenségedben degradálódsz, és nincs visszacsatolás.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
?
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Meghalnak, elhagynak, elhagynak és meghalnak.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Én azt látom, hogy a legtöbb arc simán leépíti őket. Első ilyen a gyerek, de később egyszerűen nem tolerálják egymás faszságait, és egy nagyobb összekülönbözés után vége mindennek. Én szerencsésnek tartom magam,hogy van még két velem egykorú barátom is, akivel heti szinten eljárhatok kocsmába. A legtöbb embernek ez nem túl lényeges, de még nem tudják, mit buknak.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Nem gondolom, hogy csak azért mert valaki magányos, öreg akkor egy nyomorult seggfejnek kell lennie, vagy hogy ez kibúvó. Önreflexió az kortól független.
Choose your next words with excpetional care!
Én csak a környezetemből tudok ítélni. Azok az emberek, akiket gyerekként láttam, hogy együtt vannak, társasági életet élnek, mára szétszéledtek. A Józsi megmondta apámnak, hogy már nem bírja a hülyeségeit, ami csak félig jelenti azt, hogy apám hülyébb, mert ugyanúgy igaz, hogy Józsi már kevésbé érzi úgy, hogy türelmesnek kell vele lennie.
Konkrétan apámnál maradva már pár éve csak a Józsi testvérével, a Pistivel jár le hetente a gőzbe. Ez amolyan trade off mindkettőnek. A Pisti kibírhatatlanul sokat és hülyeséget beszél, cserébe nem veszi fel apám személyeskedését. Apám vele tartja a kapcsolatot, mert a többi ember már köszönte a dolgot.
Amikor olvastam egy könyvet a japán lélekről, említették benne, hogy zsémbes és szabatos legfeljebb egy hajlott korú nő lehet, de ők is csak olyan mértékben, amelyet a társadalmi rangjuk megenged nekik. Magyarán igény egyre inkább lenne rá a kor előrehaladtával.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Ez a probléma mindenhol sújtja az öregeket, mert egyszerűen kihalnak/elköltöznek mellőlük a cimborák és idősen már nehezebben ismerkedik az ember a fizikai képességei miatt is. De egy nyitott társadalomban sokkal jobban odafigyel az ilyesmire a környezet, mint agyarországon. A kilátástalanság és a pénzhiány iszonyúan leépíti az embert lelkileg. Nézd meg Olaszországot meg úgy a mediterránt. Kiülnek a népek dumálni meg borozni minden nap, folyamatos a szociális élet az időseknél is. Olaszországban nyáron szinte nem is néznek tévét az emberek mert kint vannak az utcán. Angliában baromi erős a kocsmakultúra, olvastam egy tanulmányt hogy jobbat tesz az életkilátásoknak, ha lejársz rendszeresen sörözgetni a haverokkal, mintha otthon gubbasztva absztinenskednél. Németekről láttam olyan dokut, hogy több városban is van egy önkéntes szervezet, akik a magányos rákos embereket felhajtják a környéken és elviszik őket sétálni, kertipartiba, kiállításra vagy csak beszélgetni. Itthon meg... Az idősebb generáció eleve csak a középiskolás élményeiből táplálkozik a hátralévő életében, onnan van még pár barátja esetleg, de felnőttkorban gyakorlatilag nem barátkozik. A családalapítás is sokaknál a begubózást jelenti. Ennek nyilván anyagi okai is vannak, mert nem engedhetik meg a bébiszittert, de egy kis akarással akkor lehetne tenni ellene. Aztán mikor pikpakk lelépnek a kamaszkölykök, ott maradnak a hodályban ketten (jó esetben) és néznek, hogy miafasz van. Jahát 20 év kapcsolatleépítés után tényleg nehéz kinyílni.
Az ember egy szociális lény, és mostanában kurvára el van ez felejtve. Régen a kisközösségek, család ott volt körülötted folyamatosan, ha nem akartad akkor is, ma meg sokkal inkább begubózik mindenki a mobilitás meg a saját lakás/kényelem miatt. A kapcsolatok ápolása és új ismeretségek szerzése meg egy aktív tevékenység, csak úgy magától nem megy. Ez is egy fajta meló, amit nem szabad elbliccelni. Pl elsőként meg kell tanulni megbocsátani, még ha egy kicsit vissza is kell venni hozzá az egóból.
Vill du bli ihop med mig?
Megint ezek a túlzások...
"Pl elsőként meg kell tanulni megbocsátani, még ha egy kicsit vissza is kell venni hozzá az egóból."
l
l
V
rwurl=https://www.rewired.hu/sites/default/files/styles/felhasznalokep/public/...
És egyúttal viccesen meg is jegyezném, hogy a saját avatárra való linkelés nem működik.
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
ő például kiegyezett döntetlenben.
Amúgy azon szoktam még röhögni mikor a 80-90-es években felhúzták a népek ezeket a 300 nm-es négyemeletes családi házakat falun, hogymaj a gyerekek az onokákkal a harmadikon fognak lakni stb. Aztán a gyerekek leléptek 14 évesen a nagyvárosi gimibe és eszük ágában sem volt hazaköltözni utána. A szülők meg nyugdíjasok lettek, a felső három szinten lekapcsolták a fűtést mert nem bírták pénzzel. Eladni meg persze esélytelen ilyen hodályokat. Elbasztak egy rakás pénzt a semmire.
Vill du bli ihop med mig?
Azért hozzátenném hogy az öregedésnek az egyik legnagyobb áldása ez :) Persze ha fasz voltál akkor emiatt még faszabb leszel, ez a baj.
Ember nem irányíthatja sorsomat; semmiképp sem olyan, aki szélirányból támad és bűzlik a fokhagymától
Még szerencse hogy itt a Discord én öregen se fogok unatkozni.
Ugyanitt elado 140m2 es 2 emeletes lakás :)
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Átdobáltam a maradék lövöldözéses kommenteket a többihez, a résztvevők megtalálják, ha akarják és éles a szemük.
Sors bona, nihil aliud.
Hatalmas +1
"okey-dokey!"
Megszólalt az érintett nyugger is :)
Egyébként ha talál az ember valami akár értelmetlennek is tűnő, de emberek közé járó, szociális kapcsolatokra építő hosszú távon űzhető hobbit, az már félsiker.
Nekem például Lajos bá jutott eszembe:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=bSD-Ml69dG4&t=1m23s
Meg persze nagyapám, aki 86 éves, de mindig kujtorog, akár biciklivel is. Ez bosszantja az embert, de így, hogy egyedül él (nagyon nehezen viselte a nagymamám halálát, aki 9 évvel fiatalabbként mindig attól rettegett, hogy mi lesz majd vele a férje nélkül), és nem tud mindig a nyakán lenni valaki, mégsem lehet beparancsolni a szobába, hogy meghúzza magát. (Átcsalni vendégségbe szinte alig lehet.) Ahogy a 95 éves bácsi az utcánkban még 1-2 éve mindig söprögetett a portája előtt, így mindenkivel tudott beszélgetni egy 5 percet, aki jött haza a munkából.
Sajnos néha fiatalabbként nagyon nehéz szót érteni a makacsabb öregekkel, pláne ha nem akarnak társaságot. És annak is megvannak a veszélyei, ha magukba zárkózva 80 fölött is a fizikai munkába menekülnek.
Sors bona, nihil aliud.
Nagy okosságok ezek, de itt az rw-n sem lehet összehozni egy röfföt, az 50 alatti átlag életkorral.
Hogy a pesti RW-sek miért ilyen életképtelenek, azt nem tudom, de nálam éppen az 50 alattiság a kulcs: a munka és a szociális életem miatt problémás vidékről feljutni, éppen akkor, amikor másoknak jó. Magyarán ha másokkal már lebeszéltük a kigubózást vagy kötött programom van, azt nem biztos, hogy le tudom mondani miattatok.
Magányos fővárosi nyugdíjasként cseppet egyszerűbb lenne gyakrabban csatlakoznom. De többször írtam már azt is, hogy a hétköznapjaim általában kevésbé vannak betáblázva, csak ugye akkor senki más nem legény.
Sors bona, nihil aliud.
Várj még pár
10évet amikor már mindenki max a koporsó felé siet és Vajk is világhírű író, akkor már ráérnek majd többen.Éljenek a videojátékok!
És akkor nem gépelve fikázza a társaság az aktuális Star Wars-t, "mert régen minden jobb volt", hanem egy asztal körül, borral a kézben.
ui.
Na és az mennyire durva lesz, mikor a Last Jedi erényit emlegetjük, hogy az mennyivel jobb volt XD
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
Én nem fogok emlékezni rá. Már most se vágom.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Éppen ezért tudnád majd azt mondani, hogy az bezzeg mennyivel jobb volt.
Sors bona, nihil aliud.
Imádom a multis létet :)
Van egy negyedéves beszélgetés a mánázserrel, ahol értékeltek és előre néztek. (Bullshit)
Na, a doksi, amit ilyenkor készítek, most nem felelt meg, mert nincs benne development plan (ami dettó bullshit), meg mittomén mik. Rework határidő hétfő dél. Tehát kaptam hétvégére programot :)
Szerintem ez tökre manager meg munkakör függő. Ne érts félre, nekem sem hiányzik a multis lét, de nekünk is ugyanez volt a rendszer a volt munkahelyemen és pl. az én második főnököm rohadt jól csinálta ezeket a dolgokat és én tényleg tudtam ezektől fejlődni az elmúlt években. Az elsőnél viszont valszeg én is pont ugyanezt írtam volna mint te, pedig a rendszer nem változott a kettő között.
Ezzel egyetértek. Az előző nem ilyen volt, de ez a faszi tipikus corpkatona konkrét vélemény és önálló gondolatok nélkül sajnos.
Az én saját gondolataim sem érdeklik, de mikor bemásolok egy random development PPT-ből valami ultra habos passzust, attól elcsöppen.
Pfff... Az ilyeneknél mindig azon gondolkodtam, hogy hogy a francba jutott oda, ahova. Aztán körülnéztem a salesen/leadership teamen és mindig hamar világossá vált... ;)
Nézzétek az ő oldalukról: úgy kell idegen nyelven íródott szöveget elfogadniuk, hogy még ha akarnák se tudnák megtanulni... viszont nem is akarják.
Felmondtam végre a családi vállalkozásban. Rendkívül bánt a dolog, de ehónapban is 300+ órát dolgoztam és még ez se volt elég. Mégis én érzem magam szar alaknak... Jó szarul fogok ma is aludni. Nem érzem a megnyugvást, de nem akarok életem végéig kocsmáros lenni. Ezek a 13-14 órás műszakok tönkretesznek és akkor még a verbális bántalmakról nem is beszéltem. Nincs a világon annyi pénz hogy ezt valaki huzamosabb ideig csinálja szerintem. Főleg hogy családot tervezünk párommal, így még az esti fürdetésre se érnék haza. Amit nagyon bánok hogy ezt nem személyesen közöltem hanem részegen SMS-ben. Így voltam talán elég bátor... Franc se tudja.