Detroit: Become Human
Nem volt túl hosszú. =/ 10 óra környéke kb. Egyrészt taps nekik, hogy a Beyond után sikerült jó játékot csinálni másrészt meg jár a faszkorbács néhány dolog miatt. Apróságok igazából, de pár dolog rohadtul zavart végig. Borzalmasan rossz ötlet volt minden chapter után megmutatni mi lehetett volna, mi maradt ki és csak úgy magában menübe rakni az embert minden fejezet után. Baromira kiránt az élményből. Plusz egyből lerántja az embert, hogy ja mennyi mindent kihagyott, vagy hogy egy döntés miatt egy egész ág totál ott marad érintetlenül stb. Néha nagyon durva. Az egyik döntésem miatt pl egy ilyen 30-40 dobozkás ágat ugrottam át. :D Ráadásul semmi értelme megmutatni úgy, hogy igazából nem is tudod mi lenne ott mert szürkítve van. Hülyeség az egész úgy ahogy van. Játék végén érdekességképpen totál jó ötlett lett volna, de minden chapter után csak bosszantó.
A sztori nekem bejött bár tény, hogy nem találták fel a spanyol viaszt egy mozzanatával se. Mindent láttál már máshol, sokszor klisékkel van tele, de igazából tökre élvezhető és a karakterek is szerethetők. A végét szvsz kicsit túltolták és nagyon súlykolva lett a dolog amit ki akartak hozni az egészből. Gond nélkül spórolhattak volna ki belőle 1-2 órát még. Voltak viszont olyan dolgok amikre úgy éreztem, hogy tökre nem figyeltek oda ennek ellenére se. Történt pár olyan dolog ami így mondom wow és csak fade/chapter vége/grafikon... Semmi érzelmi háttért nem kapott hiába volt dramatikus vagy epic, semmi, de olyan dolgot amivel már eltöltöttünk ezer évet azt tolni kell jóóóó sokat.
A döntések kimentelei jobbak lettek mint amire számítottam. Nem mindennek van mindenre hatása, de meglepődtem a végefelé mikor visszaköszönt valami a legelejéről. Meg elég drasztikusan meg lehet változtatni a végét is. Az egyik része a befejezésemnek pl a statisztika szerint az emberek 2%nak volt csak eddig, egy másik részlete meg 19%nak. :D Ránéztem pár streamernek a befejezésére akiket szoktam nézni, Liriknél kb homlokegyenest más történt mint nálam. :D Persze a fő irány marad ugyanaz, de azért azt szerintem nem is várta senki, hogy más játék lesz minden döntés után. Összehasonlításképp a Heavy Rainhez képest pl azért sokkal drasztikusabban változik a dolog és sok döntésnek valós következménye is van ami ténylegesen befolyásol eseményeket.
Ami még zavart, hogy PS4. Néhány ponton diavetítés. Általánosságban nincs a béka segge alatt az FPS, de néha nagyon durván bezuhan. A grafika is ilyen kettős. Néha így muchwow néha meg mintha PS3 játékot néztem volna. Főleg a környezet ami baromi potato nagyon sokszor. A zene és design viszont bejött végig. Baromira eltalálták, hogy minden karakternél más a "karaktere" a zenének. Okos döntés volt és működik is.
Összességében nekem jobban bejött mint a Heavy Rain, de valószínű a témája és a kifejlettebb döntések miatt. Karakterek is jobbak voltak. Itt jelenleg érzem is, hogy még egyszer végig szeretném játszani, mert lenne értelme még ha erőltetett is lenne a direkt más választás mint amit eredetileg akartam. Ráadásul annyira nem is hosszú, hogy ez hatalmas problémát jelentsen. Mindenesetre vannak hibái, ha valaki bele akar kötni a sztoriba akkor nem lenne olyan nehéz dolga ezt aláírom, de akkor is egy jó élmény volt csak azt a kurva statisztika ablakot ne dobná fel mindig... :( Akinek bejött a Heavy Rain meg nem a "youtubeon végigjátszom" táborba tartozik annak mindenképp csak ajánlani tudom. (also Minka Kelly <3)
bargemopan írta: Kipróbáltam a Dark Souls Remastered verziót [...] egérrel
Te mazochista állat.
2 percnyi tökörészés után SEM jöttem rá hogyan kell pajzsot adni a hősöm kezébe.
Rámész a bal kéz slotjára; ráböksz a pajzsra a listán; becsukod a menüt. Tutorialüzenet is van róla.
a harc teljesen béna, összevissza hadonászik a karakter, és talán negyedikre el is találja az ellenfelet, de ehhez az kell, hogy csontra úgy álljak, hogy szembe legyek vele, különben minden miss
Nagyon úgy hangzik, hogy nem használtad az enemy target lockot, amiről szintén szól neked a játék az elindítástól számított kb. harmadik percben. Javaslom továbbá, hogy ne klikkelgess turbó módra, mert a játékban 1 input = 1 lassú, fixált animációjú, staminaégetéssel is járó csapás, amit jól kell időzíteni. A karaktered azért hadonászik összevissza, mert úgy irányítod. el kell felejteni a franchise-t, ha nincs hozzá kontrollered, ez a randa igazság.
el kell felejteni a franchise-t, ha nincs hozzá kontrollered, ez a randa igazság.
Nem vágom a remastert, de anno a sima DS1 a dsfix-el tök jól játszható volt. Annyi, hogy egy 10 percet rá kellett szánni az elején, hogy megtanulja kezelni a menüt billentyűzettel az ember és kész(asszem főbb probléma a hibás jelölések voltak, talán kontroller gombokat írt mindenhova vagy nem is tudom).
Aztán persze lehet velem van a baj, mert én kétszer is végigtoltam egér+bill kombóval, kontrollerrel meg Undead Parish-ig bírtam és feladtam. :D
Már elfelejtettem, nem az én játékom. :) Úgy vagyok vele, hogyha egy játék az első 20 perc után sem áll kézre, akármit csinálok vele, akkor ott felesleges is tovább szenvednem vele, nem vagyunk közös metszésponton.
Hogy tök-e vagy sem, az szubjektív, de nyilván játszható sokféleképpen, ahogyan állítólag még FPS-ezni is lehet normálisan kontrollerrel, vagy rántott húst enni kanállal. A kérdés az, megéri-e neked extra energát fektetni egy szuboptimális megoldásba, ami jó eséllyel húszórás gyakorlás után is kevésbé lesz kényelmes és praktikus, mint az alternatív módszer tíz perc beleszokást követően.
Most hogy megint Androidos telefonom van, végre fut rajta a Kingdom Rush Origins, baromi jól szórakozok vele :-) Igyekszem csak sorbanállásra tartogatni, hogy tovább tartson...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=wxO9h7pZ79M
Tele van ez is ilyen kis filmes poénokkal. Pl. az egyik pályán sok kőoszlop van, észrevettem, hogy az egyiknél ott áll Obelix és menhírt farag belőle :-) Ha meg rányomok, előkap egy sült vaddisznót és benyomja egészben mínusz a csontok :-)
What can change the nature of a game? Szerintem fogok majd körmölni erről hosszabban is, de hát őőő.... wow. Elsőre nem tűnik egy nagy eresztésnek a remaster, de így kb. 30 órányi játék után oda meg vissza vagyok tőle.
Sokkal jobb érzés az EE-vel játszani, mint az eredetivel: a sok-sok apró fejlesztés nagyon durván javít a játékélményen, tulajdonképpen lehántja az archaikusságot és az akkori szemmel is béna kezelési megoldásokat a cuccról, így mindenféle nyögve nyelés nélkül lehet kiélvezni minden pillanatot. Kurva sokat segít az új UI, baromi jó, hogy keresőt raktak a naplóba, a quickloot egy áldás, az Avellone által összedobott képesség- és varázslatleírások meg sokkal átláthatóbbá teszik a rendszert. A zoomolás is frankó dolog, mert nem kell kompromisszumot kötni a belátható terep nagysága és a még mindig gyönyörűen kidolgozott grafika között, oda csavarod, ahová csak akarod. Az eredeti játékban élmény volt megcsodálni 640x480-as felbontásban a BG-hez, Fallouthoz és társaihoz képest óriási karaktermodelleket, de az alacsony "FoV" miatt baromi sokat kellett scrollozni a kamerával.
Ráadásként meg polír polír hátán, mert még nem sikerült bugba futnom (meg crashbe sem, ami szintén nagy öröm, mert nem mostani a kód, na), pedig azért a régi verzióban még a rajongói peccsekkel együtt is akadt belőlük. Röhej, hogy a Beamdog az 1.0-ás forráskódból dobta össze az EE-t, jó nagy meló lehetett az összes hivatalos és rajongói javítást implementálni a cuccba az azokat követő pluszokon kívül is.
Tulajdonképpen a 9/10-es játékból 10/10-eset férceltek, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Akármikor viszem végig a Tormentet, valahogy mindig bennem van az "akarok még", aztán jobb híján felrakok egy másik IE's cuccot, vagyis a BG-t... és minden egyes alkalommal rájövök kb. 10 óra után arra, hogy sosem értettem, mit lehet szeretni ezen. :D
A BG-nél nagyobb szenvedés talán nincs RPG-ben, és ez minden, csak nem videojátékos-vonás. Úgy érzed, mintha valami tök forráshű AD&D2 szimulátort tolnál, de közben meg az AD&D2-nél szarabb dolog nem létezik. :D
Elég csak ránézni az acsi statokra ahhoz, hogy lássa az ember, mennyire borzalmasan öregedett: https://steamcommunity.com/stats/228280/achievements/
Mi a szart vesznek az emberek a BG EE-n, ha még 30%-uk sem hagyja el Candlekeepet? :D
Inkább a Tides of Numenera, bye! :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Na ez az, hogy nincs már ehhez gyomrunk. :D Én annak idején ha jól emlékszem, akkor az expanziótlan első részt vittem végig, a többi viszont kimaradt, ami kicsit sajnálok, mert a BG2-t nagyon istenítették annak idején, az első kiegjét meg az EE hozzáadott cuccait + a Siege of Dragonspeart is jó lenne végigtolni. Ennek a "klisé fantasy, de ezerrel" világnak is van egy bája, a mechanikai mélység is vonzó, csak nagyon zavarja közben az embert a nemlétező balansz meg az, hogy mennyire ki tud veled szúrni az RNG (akit az XCOMban zavart az RNG, tuti, hogy sosem látta a BG-t :D).
Így a Torment után ezt látva mindig azon csodálkozom, hogy hiába AD&D2 az is, rohadt sokat belecsaltak a Black Isle-nál ahhoz, hogy fair és időtálló legyen.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
most már tényleg meghoztad a kedvem a Torment újrajátszáshoz.
BG1, ID1 játékokkal tettem egy-egy próbát az elmúlt években, mindkettő unalomba fulladt a második-harmadik város körül, azóta kb semmivel nem próbálkoztam a kategóriában.
Tides of Numplampemkomptplne játékot meg még csak el se indítottam, pedig jól megfinanszíroztam anno.
"People think that I must be a very strange person. This is not correct. I have the heart of a small boy. It is in a glass jar on my desk."
- Stephen King
Szerintem érdemes belenézni a Numa-numába, legalábbis az első néhány óra alapján nagyon jó játék. Negatívumként kb. csak annyit hallottam róla, hogy rövidebb az eredeti Tormentnél, viszont mechanikailag nekem egy kicsit patentebbnek tűnik (a crisis-rendszer nagyon passzol az olvasgatós stílushoz). A Numera-világ meg elég sokban hasonlít a Planescape-re: nem annyira bizarr, viszont kellemes ötlet az, hogy egy sokszor elpusztult világban tolod, ahol az előző civilizációk technológiáját csak varázslatként tudja értelmezni a mostani.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Én a PS:Tormentet csak azért nem "merem" újra végigjátszani, mert első alkalommal olyan szinten meghatározó és egyedi élmény volt, hogy tartok tőle, másodszorra már nem lenne meg a varázsa. Pedig én is sűrűn kacsintgatok a játék felé.
Az eleje riasztó, mert a low level miatt tényleg arról szól normálon is, hogy egy bekapott csapástól/harapástól már haldoklik bármelyik karakter, aztán átmegy abba, hogy a sebesült mindig fut, a többiek meg próbálnak addig beleütni az ellenségbe vagy lőni. Ez az egész egyszerűen taktikailag lapos, unalmas és retardált (ebbe nem megy át sem X-COM, sem XCOM). Az exploring és az újszülöttség-/elveszettségérzés kárpótol ezért, de ezen nehéz túllendülni. A randomra rátesz a szintlépésekkor osztott HP is, az első néhány szinten döntően befolyásolhatja a kihívást, hogy a maximális vagy a minimális adagot dobálja.
Erre ott az az AD&D2 és az RtwP harcrendszer, a maguk tökéletlenségével. És a kliséfantasy világ és a jó esetben fekete-fehér variációkat kínáló mellékküldetések sem segítenek sokat. Pedig vannak érdekesebbek is, de nem az a játék, ami 2018-ban a különlegességgel vagy modernségével maga elé szögezi a játékost (pláne a fiatalabbat, illetve nosztalgiamentest), mint 20 évvel korábban az aktuális pár évnyi - bár túldimenzionált (lásd Fallout) - RPG-böjt után.
Kár, hogy az elején, mikor kiugrottál a Sorrow elől a hajódról, és nem a Changing God vetett le, mint a többi castoff-ot, de nem is folytatom tovább a mondatot, mert nem tudnám normálisan, csak az volt a célom, hogy ezt a spoilert biztos elolvasd ;)
Jaja, jól összefoglaltad a bajaimat a játékkal, és akkor ehhez vedd hozzá azt, hogy én balga nekromantaként akartam nekivágni core rules nehézségen (a max HP on level up opciót azért bekapcsoltam: a Tormentben nem érdekelt, de itt már cumi van nélküle). :D
Így a starting HP-m konkrétan 4 volt, vagyis egy erős szél is le tudott dönteni a lábaimról, a BG-ben meg a level 1 annyira igazi level 1, hogy konkrétan 2-3 varázslatot tudsz memorizálni az elején, szóval teljesen haszontalan voltam. Ehhez képest nem akarok hülyeséget mondani, de ha AD&D2, akkor a Tormentet minimum 3-4-es szinttel kezdi veled a játék, és a felkapható társaid is hasonlóan kemény csávók. Ott nincs meg a low level szenvedés, ráadásul ha valaki elhullik, azonnal fel tudod támasztani, Morte meg olyan jó tank, hogy a világ legbénább karakterével sem fog gondot okozni 4-5 bandita a játék legelején sem. Ehhez képest a BG-ben lecsap egy goblin. :D
Mindenesetre nem adtam fel, hanem inkább újrakezdtem harcossal, mert láttam, hogy ha harcos lennék, kurva gyorsan le tudtam vinni 0-ra az armor class-t, HP-m is sokkal több lenne stb. Be is jött, két óra alatt sikerült szintet lépni, persze a hülye RNG miatt így is kell eleget visszatöltögetni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A BG első felvonása valóban elég klisés, és az alacsony erőszint miatt tud szenvedős lenni minden harc, főleg az elején, amíg az ember el nem vergődik 3-4. szintre (de olykor még utána is).
Szerintem ma már nem vesztesz sokat, ha kihagyod a BG-t, elolvasod valahol a sztorit, és rögtön a BG2-vel indítasz. Annak a felütése is érdekes, a csapat sem egy maréknyi lámából áll, és szerintem a klisék egy részét is sikerült elhagynia, ahogy kibontakozik a sztori (és a mellékküldetések).
Már nyugodt vagyok így 3-as szinten. :D Érdekes a játék egyébként: az előző próbálkozásomat a bányában lévő mágusnál adtam fel (1-es szinten megragadva), amin eléggé meglepődtem, mert ugye az lenne a main quest, és a sztori még sürget is, tulajdonképpen azt hiszed, takarodnod kell a bányába.
Most ehelyett azt csináltam, hogy a kezdeti fogadóból (ahol felveszel két csapattársat), elindultam északnak, ott találtam egy-két könnyű questet meg sok XP-t érő szörnyet, és hipp-hopp meglett néhány szint a party-nak. Azt hiszem, ilyen indulás után már jóval könnyebb dolgom lesz a bányában.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Akkor már inkább az utazgatások dominálnak. Amúgy meg 1-es szinten bányába menni? A gyerekedet is odaküldenéd 1 évesen! Mi az, hogy szerepjátszol, és azt csinálod, amit a játék sugall!
Egyébiránt tényleg nem érdemes örökké tökölni, nem viccelnek az NPC-k.
Mi az, hogy szerepjátszol, és azt csinálod, amit a játék sugall!
:D Túl sok olyan RPG-vel játszottam valószínűleg, ahol meg van annyira jól csinálva a játék eleje, hogy rábízhasd magadat kezdetben... ez nem az. A 150 oldala kézikönyvet vajon érdemes elolvasni? :D
Ugye ha vesszük a régi Falloutokat + a New Vegast, na meg a Tormentet, azokban a játék eleje direkt úgy van megcsinálva, hogy egy nagyon picit fogják a kezedet, mielőtt kiengednek a vadvilágba. Kapsz néhány könnyű küldetést, magadra szedsz egy szintet, szerzel normális felszerelést, tulajdonképpen felkészítened az útra, a "találd meg Vicet Klamathban" és "találd meg Pharodot" küldetések igazából erre valóak.
Egyébként úgy tűnik, valamennyire sikerült feldobnia a Beamdognak a régi receptet az EE-vel, elég sok poén új dolog van a játékban. Ott van pl. mindjárt az egyik új felvehető party member, Neera, aki kasztját tekintve wild mage, vagyis néha nem úgy sülnek el a varázslatai, ahogy szeretné. Előfordult már, hogy dobni akartam egy magic missile, erre helyette eltüntette az aranyam 2/3-át, legutóbb meg nőből átváltozott férfivé. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A 150 oldala kézikönyvet vajon érdemes elolvasni? :D
Az talán túlzás, de szűznek nem haszontalan, és - ha nem is hihetetlenül vicces vagy tartalmas - nem is teljesen érdektelen. Mert én elolvastam, ahogy a hasonló korú vagy régebbi RPG-knél - és olykor más játékoknál - szokás. Ha valamire, erre használom a dobozos példányaimat a GOG mellett is, ha van digitális kézikönyv akkor is, ha nincs, akkor... meg pláne.
Jó, de az eredeti manual "csak" 90 oldal volt: http://www.mocagh.org/bioware/baldur-manual.pdf
A Beamdog féle EE-nek meg masszívan 150 oldalas cucc. Tele van apró sztorielemekkel, de én 30 oldal után még úgy is meguntam (kb. karaktergeneráláshoz tájékozódtam belőle és annyi).
Nem tudom, miért nem lehetett ezt egy kicsit tömörebben összeszedni, elvégre a Torment EE-jét lerendezték 12 oldalban. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nekem első brit kiadásom van BG-ből, annak a kézikönyve bizony ~150 oldal, és a Tales of the Sword Coasté is még majd 40. Talán ki tudod guglizni, beszkennelni nem fogom a kedvedért, egy perce még a kezemben járt, hogy ellenőrizzem ;)
Az EE-t nem ismerem, de a Tormentem kézikönyve 40 oldalas.
És pl. a BG EE-é oké, hogy szebb-dizájnosabb, de nem hiszem, hogy 60 oldalnyi spell-leírásra van szükségem, amikor azok benne vannak a játékban is. Ha már old school kézikönyv és RPG, inkább a lore-ra, a karaktergenerálásra, a szörnyek illusztráltabb-informatívabb leírásaira és mechanika finomságokra (pl. hogy mely varázslatokkal lehet megakasztani az ellen varázslatait, ami igazából az egyik olyan mechanikai elem, ami taktikai mélységet ad a szimpla RNG-s rtwp harcrendszernek) vágyom.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Meglepően addiktív. Szépen lehet fejlődni a sztoriban, vagy edzésekkel, meg persze eventek teljesítésével. A PvP része meg egy ujjal levezérelhető, counterek, doge, megfelelő karakterek összetársítása csapatban. Ki mit tud passzívan növelni kinek, hogy egy über tápos csapatom legyen. Eddig 4 napja nyomom, de nagyon bejön.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Optimize for pc masterrace... :D
"Fight steel Die honor"
"I eat resistance for breakfast"
Mr. Conan
Detroit: Become Human
Nem volt túl hosszú. =/ 10 óra környéke kb. Egyrészt taps nekik, hogy a Beyond után sikerült jó játékot csinálni másrészt meg jár a faszkorbács néhány dolog miatt. Apróságok igazából, de pár dolog rohadtul zavart végig. Borzalmasan rossz ötlet volt minden chapter után megmutatni mi lehetett volna, mi maradt ki és csak úgy magában menübe rakni az embert minden fejezet után. Baromira kiránt az élményből. Plusz egyből lerántja az embert, hogy ja mennyi mindent kihagyott, vagy hogy egy döntés miatt egy egész ág totál ott marad érintetlenül stb. Néha nagyon durva. Az egyik döntésem miatt pl egy ilyen 30-40 dobozkás ágat ugrottam át. :D Ráadásul semmi értelme megmutatni úgy, hogy igazából nem is tudod mi lenne ott mert szürkítve van. Hülyeség az egész úgy ahogy van. Játék végén érdekességképpen totál jó ötlett lett volna, de minden chapter után csak bosszantó.
A sztori nekem bejött bár tény, hogy nem találták fel a spanyol viaszt egy mozzanatával se. Mindent láttál már máshol, sokszor klisékkel van tele, de igazából tökre élvezhető és a karakterek is szerethetők. A végét szvsz kicsit túltolták és nagyon súlykolva lett a dolog amit ki akartak hozni az egészből. Gond nélkül spórolhattak volna ki belőle 1-2 órát még. Voltak viszont olyan dolgok amikre úgy éreztem, hogy tökre nem figyeltek oda ennek ellenére se. Történt pár olyan dolog ami így mondom wow és csak fade/chapter vége/grafikon... Semmi érzelmi háttért nem kapott hiába volt dramatikus vagy epic, semmi, de olyan dolgot amivel már eltöltöttünk ezer évet azt tolni kell jóóóó sokat.
A döntések kimentelei jobbak lettek mint amire számítottam. Nem mindennek van mindenre hatása, de meglepődtem a végefelé mikor visszaköszönt valami a legelejéről. Meg elég drasztikusan meg lehet változtatni a végét is. Az egyik része a befejezésemnek pl a statisztika szerint az emberek 2%nak volt csak eddig, egy másik részlete meg 19%nak. :D Ránéztem pár streamernek a befejezésére akiket szoktam nézni, Liriknél kb homlokegyenest más történt mint nálam. :D Persze a fő irány marad ugyanaz, de azért azt szerintem nem is várta senki, hogy más játék lesz minden döntés után. Összehasonlításképp a Heavy Rainhez képest pl azért sokkal drasztikusabban változik a dolog és sok döntésnek valós következménye is van ami ténylegesen befolyásol eseményeket.
Ami még zavart, hogy PS4. Néhány ponton diavetítés. Általánosságban nincs a béka segge alatt az FPS, de néha nagyon durván bezuhan. A grafika is ilyen kettős. Néha így muchwow néha meg mintha PS3 játékot néztem volna. Főleg a környezet ami baromi potato nagyon sokszor. A zene és design viszont bejött végig. Baromira eltalálták, hogy minden karakternél más a "karaktere" a zenének. Okos döntés volt és működik is.
Összességében nekem jobban bejött mint a Heavy Rain, de valószínű a témája és a kifejlettebb döntések miatt. Karakterek is jobbak voltak. Itt jelenleg érzem is, hogy még egyszer végig szeretném játszani, mert lenne értelme még ha erőltetett is lenne a direkt más választás mint amit eredetileg akartam. Ráadásul annyira nem is hosszú, hogy ez hatalmas problémát jelentsen. Mindenesetre vannak hibái, ha valaki bele akar kötni a sztoriba akkor nem lenne olyan nehéz dolga ezt aláírom, de akkor is egy jó élmény volt csak azt a kurva statisztika ablakot ne dobná fel mindig... :( Akinek bejött a Heavy Rain meg nem a "youtubeon végigjátszom" táborba tartozik annak mindenképp csak ajánlani tudom. (also Minka Kelly <3)
Te mazochista állat.
Rámész a bal kéz slotjára; ráböksz a pajzsra a listán; becsukod a menüt. Tutorialüzenet is van róla.
Nagyon úgy hangzik, hogy nem használtad az enemy target lockot, amiről szintén szól neked a játék az elindítástól számított kb. harmadik percben. Javaslom továbbá, hogy
ne klikkelgess turbó módra, mert a játékban 1 input = 1 lassú, fixált animációjú, staminaégetéssel is járó csapás, amit jól kell időzíteni. A karaktered azért hadonászik összevissza, mert úgy irányítod.el kell felejteni a franchise-t, ha nincs hozzá kontrollered, ez a randa igazság.ibi amentia latet
Nem vágom a remastert, de anno a sima DS1 a dsfix-el tök jól játszható volt. Annyi, hogy egy 10 percet rá kellett szánni az elején, hogy megtanulja kezelni a menüt billentyűzettel az ember és kész(asszem főbb probléma a hibás jelölések voltak, talán kontroller gombokat írt mindenhova vagy nem is tudom).
Aztán persze lehet velem van a baj, mert én kétszer is végigtoltam egér+bill kombóval, kontrollerrel meg Undead Parish-ig bírtam és feladtam. :D
Éljenek a videojátékok!
Már elfelejtettem, nem az én játékom. :) Úgy vagyok vele, hogyha egy játék az első 20 perc után sem áll kézre, akármit csinálok vele, akkor ott felesleges is tovább szenvednem vele, nem vagyunk közös metszésponton.
Hogy tök-e vagy sem, az szubjektív, de nyilván játszható sokféleképpen, ahogyan állítólag még FPS-ezni is lehet normálisan kontrollerrel, vagy rántott húst enni kanállal. A kérdés az, megéri-e neked extra energát fektetni egy szuboptimális megoldásba, ami jó eséllyel húszórás gyakorlás után is kevésbé lesz kényelmes és praktikus, mint az alternatív módszer tíz perc beleszokást követően.
ibi amentia latet
Nem.
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Így van, vígan lehetett játszani mindhárom DS részt egér + bill. kombóval.
Non serviam
+1
Gondoltam megcsinálom Platinára, de megnéztem mi kell hozzá... wow. Nem kis munka.
?? Relatív gyorsan megvan ahogy néztem. 2 végigjátszásból, maximum 3 ha hülyén csinálja az ember. A gow platina tovább tartott sokkal.
Most hogy megint Androidos telefonom van, végre fut rajta a Kingdom Rush Origins, baromi jól szórakozok vele :-) Igyekszem csak sorbanállásra tartogatni, hogy tovább tartson...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=wxO9h7pZ79M
Tele van ez is ilyen kis filmes poénokkal. Pl. az egyik pályán sok kőoszlop van, észrevettem, hogy az egyiknél ott áll Obelix és menhírt farag belőle :-) Ha meg rányomok, előkap egy sült vaddisznót és benyomja egészben mínusz a csontok :-)
Planescape: Torment Enhanced Edition
What can change the nature of a game? Szerintem fogok majd körmölni erről hosszabban is, de hát őőő.... wow. Elsőre nem tűnik egy nagy eresztésnek a remaster, de így kb. 30 órányi játék után oda meg vissza vagyok tőle.
Sokkal jobb érzés az EE-vel játszani, mint az eredetivel: a sok-sok apró fejlesztés nagyon durván javít a játékélményen, tulajdonképpen lehántja az archaikusságot és az akkori szemmel is béna kezelési megoldásokat a cuccról, így mindenféle nyögve nyelés nélkül lehet kiélvezni minden pillanatot. Kurva sokat segít az új UI, baromi jó, hogy keresőt raktak a naplóba, a quickloot egy áldás, az Avellone által összedobott képesség- és varázslatleírások meg sokkal átláthatóbbá teszik a rendszert. A zoomolás is frankó dolog, mert nem kell kompromisszumot kötni a belátható terep nagysága és a még mindig gyönyörűen kidolgozott grafika között, oda csavarod, ahová csak akarod. Az eredeti játékban élmény volt megcsodálni 640x480-as felbontásban a BG-hez, Fallouthoz és társaihoz képest óriási karaktermodelleket, de az alacsony "FoV" miatt baromi sokat kellett scrollozni a kamerával.
Ráadásként meg polír polír hátán, mert még nem sikerült bugba futnom (meg crashbe sem, ami szintén nagy öröm, mert nem mostani a kód, na), pedig azért a régi verzióban még a rajongói peccsekkel együtt is akadt belőlük. Röhej, hogy a Beamdog az 1.0-ás forráskódból dobta össze az EE-t, jó nagy meló lehetett az összes hivatalos és rajongói javítást implementálni a cuccba az azokat követő pluszokon kívül is.
Tulajdonképpen a 9/10-es játékból 10/10-eset férceltek, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Baldur's Gate EE
Akármikor viszem végig a Tormentet, valahogy mindig bennem van az "akarok még", aztán jobb híján felrakok egy másik IE's cuccot, vagyis a BG-t... és minden egyes alkalommal rájövök kb. 10 óra után arra, hogy sosem értettem, mit lehet szeretni ezen. :D
A BG-nél nagyobb szenvedés talán nincs RPG-ben, és ez minden, csak nem videojátékos-vonás. Úgy érzed, mintha valami tök forráshű AD&D2 szimulátort tolnál, de közben meg az AD&D2-nél szarabb dolog nem létezik. :D
Elég csak ránézni az acsi statokra ahhoz, hogy lássa az ember, mennyire borzalmasan öregedett:
https://steamcommunity.com/stats/228280/achievements/
Mi a szart vesznek az emberek a BG EE-n, ha még 30%-uk sem hagyja el Candlekeepet? :D
Inkább a Tides of Numenera, bye! :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Egyikük vagyok, anno réges-rég végigjátszottam az eredeti sorozatot teljesen, azóta nem volt gyomrom hozzá :D
(egyébként +1 numenerához)
Na ez az, hogy nincs már ehhez gyomrunk. :D Én annak idején ha jól emlékszem, akkor az expanziótlan első részt vittem végig, a többi viszont kimaradt, ami kicsit sajnálok, mert a BG2-t nagyon istenítették annak idején, az első kiegjét meg az EE hozzáadott cuccait + a Siege of Dragonspeart is jó lenne végigtolni. Ennek a "klisé fantasy, de ezerrel" világnak is van egy bája, a mechanikai mélység is vonzó, csak nagyon zavarja közben az embert a nemlétező balansz meg az, hogy mennyire ki tud veled szúrni az RNG (akit az XCOMban zavart az RNG, tuti, hogy sosem látta a BG-t :D).
Így a Torment után ezt látva mindig azon csodálkozom, hogy hiába AD&D2 az is, rohadt sokat belecsaltak a Black Isle-nál ahhoz, hogy fair és időtálló legyen.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
most már tényleg meghoztad a kedvem a Torment újrajátszáshoz.
BG1, ID1 játékokkal tettem egy-egy próbát az elmúlt években, mindkettő unalomba fulladt a második-harmadik város körül, azóta kb semmivel nem próbálkoztam a kategóriában.
Tides of Numplampemkomptplne játékot meg még csak el se indítottam, pedig jól megfinanszíroztam anno.
"People think that I must be a very strange person. This is not correct. I have the heart of a small boy. It is in a glass jar on my desk."
- Stephen King
Szerintem érdemes belenézni a Numa-numába, legalábbis az első néhány óra alapján nagyon jó játék. Negatívumként kb. csak annyit hallottam róla, hogy rövidebb az eredeti Tormentnél, viszont mechanikailag nekem egy kicsit patentebbnek tűnik (a crisis-rendszer nagyon passzol az olvasgatós stílushoz). A Numera-világ meg elég sokban hasonlít a Planescape-re: nem annyira bizarr, viszont kellemes ötlet az, hogy egy sokszor elpusztult világban tolod, ahol az előző civilizációk technológiáját csak varázslatként tudja értelmezni a mostani.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Én a PS:Tormentet csak azért nem "merem" újra végigjátszani, mert első alkalommal olyan szinten meghatározó és egyedi élmény volt, hogy tartok tőle, másodszorra már nem lenne meg a varázsa. Pedig én is sűrűn kacsintgatok a játék felé.
Non serviam
Az eleje riasztó, mert a low level miatt tényleg arról szól normálon is, hogy egy bekapott csapástól/harapástól már haldoklik bármelyik karakter, aztán átmegy abba, hogy a sebesült mindig fut, a többiek meg próbálnak addig beleütni az ellenségbe vagy lőni. Ez az egész egyszerűen taktikailag lapos, unalmas és retardált (ebbe nem megy át sem X-COM, sem XCOM). Az exploring és az újszülöttség-/elveszettségérzés kárpótol ezért, de ezen nehéz túllendülni. A randomra rátesz a szintlépésekkor osztott HP is, az első néhány szinten döntően befolyásolhatja a kihívást, hogy a maximális vagy a minimális adagot dobálja.
Erre ott az az AD&D2 és az RtwP harcrendszer, a maguk tökéletlenségével. És a kliséfantasy világ és a jó esetben fekete-fehér variációkat kínáló mellékküldetések sem segítenek sokat. Pedig vannak érdekesebbek is, de nem az a játék, ami 2018-ban a különlegességgel vagy modernségével maga elé szögezi a játékost (pláne a fiatalabbat, illetve nosztalgiamentest), mint 20 évvel korábban az aktuális pár évnyi - bár túldimenzionált (lásd Fallout) - RPG-böjt után.
Sors bona, nihil aliud.
Kár, hogy az elején, mikor kiugrottál a Sorrow elől a hajódról, és nem a Changing God vetett le, mint a többi castoff-ot, de nem is folytatom tovább a mondatot, mert nem tudnám normálisan, csak az volt a célom, hogy ezt a spoilert biztos elolvasd ;)
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Jaja, jól összefoglaltad a bajaimat a játékkal, és akkor ehhez vedd hozzá azt, hogy én balga nekromantaként akartam nekivágni core rules nehézségen (a max HP on level up opciót azért bekapcsoltam: a Tormentben nem érdekelt, de itt már cumi van nélküle). :D
Így a starting HP-m konkrétan 4 volt, vagyis egy erős szél is le tudott dönteni a lábaimról, a BG-ben meg a level 1 annyira igazi level 1, hogy konkrétan 2-3 varázslatot tudsz memorizálni az elején, szóval teljesen haszontalan voltam. Ehhez képest nem akarok hülyeséget mondani, de ha AD&D2, akkor a Tormentet minimum 3-4-es szinttel kezdi veled a játék, és a felkapható társaid is hasonlóan kemény csávók. Ott nincs meg a low level szenvedés, ráadásul ha valaki elhullik, azonnal fel tudod támasztani, Morte meg olyan jó tank, hogy a világ legbénább karakterével sem fog gondot okozni 4-5 bandita a játék legelején sem. Ehhez képest a BG-ben lecsap egy goblin. :D
Mindenesetre nem adtam fel, hanem inkább újrakezdtem harcossal, mert láttam, hogy ha harcos lennék, kurva gyorsan le tudtam vinni 0-ra az armor class-t, HP-m is sokkal több lenne stb. Be is jött, két óra alatt sikerült szintet lépni, persze a hülye RNG miatt így is kell eleget visszatöltögetni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A BG első felvonása valóban elég klisés, és az alacsony erőszint miatt tud szenvedős lenni minden harc, főleg az elején, amíg az ember el nem vergődik 3-4. szintre (de olykor még utána is).
Szerintem ma már nem vesztesz sokat, ha kihagyod a BG-t, elolvasod valahol a sztorit, és rögtön a BG2-vel indítasz. Annak a felütése is érdekes, a csapat sem egy maréknyi lámából áll, és szerintem a klisék egy részét is sikerült elhagynia, ahogy kibontakozik a sztori (és a mellékküldetések).
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Már nyugodt vagyok így 3-as szinten. :D Érdekes a játék egyébként: az előző próbálkozásomat a bányában lévő mágusnál adtam fel (1-es szinten megragadva), amin eléggé meglepődtem, mert ugye az lenne a main quest, és a sztori még sürget is, tulajdonképpen azt hiszed, takarodnod kell a bányába.
Most ehelyett azt csináltam, hogy a kezdeti fogadóból (ahol felveszel két csapattársat), elindultam északnak, ott találtam egy-két könnyű questet meg sok XP-t érő szörnyet, és hipp-hopp meglett néhány szint a party-nak. Azt hiszem, ilyen indulás után már jóval könnyebb dolgom lesz a bányában.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Akkor már inkább az utazgatások dominálnak. Amúgy meg 1-es szinten bányába menni? A gyerekedet is odaküldenéd 1 évesen! Mi az, hogy szerepjátszol, és azt csinálod, amit a játék sugall!
Egyébiránt tényleg nem érdemes örökké tökölni, nem viccelnek az NPC-k.
Sors bona, nihil aliud.
:D Túl sok olyan RPG-vel játszottam valószínűleg, ahol meg van annyira jól csinálva a játék eleje, hogy rábízhasd magadat kezdetben... ez nem az. A 150 oldala kézikönyvet vajon érdemes elolvasni? :D
Ugye ha vesszük a régi Falloutokat + a New Vegast, na meg a Tormentet, azokban a játék eleje direkt úgy van megcsinálva, hogy egy nagyon picit fogják a kezedet, mielőtt kiengednek a vadvilágba. Kapsz néhány könnyű küldetést, magadra szedsz egy szintet, szerzel normális felszerelést, tulajdonképpen felkészítened az útra, a "találd meg Vicet Klamathban" és "találd meg Pharodot" küldetések igazából erre valóak.
Egyébként úgy tűnik, valamennyire sikerült feldobnia a Beamdognak a régi receptet az EE-vel, elég sok poén új dolog van a játékban. Ott van pl. mindjárt az egyik új felvehető party member, Neera, aki kasztját tekintve wild mage, vagyis néha nem úgy sülnek el a varázslatai, ahogy szeretné. Előfordult már, hogy dobni akartam egy magic missile, erre helyette eltüntette az aranyam 2/3-át, legutóbb meg nőből átváltozott férfivé. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Az talán túlzás, de szűznek nem haszontalan, és - ha nem is hihetetlenül vicces vagy tartalmas - nem is teljesen érdektelen. Mert én elolvastam, ahogy a hasonló korú vagy régebbi RPG-knél - és olykor más játékoknál - szokás. Ha valamire, erre használom a dobozos példányaimat a GOG mellett is, ha van digitális kézikönyv akkor is, ha nincs, akkor... meg pláne.
Sors bona, nihil aliud.
Jó, de az eredeti manual "csak" 90 oldal volt:
http://www.mocagh.org/bioware/baldur-manual.pdf
A Beamdog féle EE-nek meg masszívan 150 oldalas cucc. Tele van apró sztorielemekkel, de én 30 oldal után még úgy is meguntam (kb. karaktergeneráláshoz tájékozódtam belőle és annyi).
Nem tudom, miért nem lehetett ezt egy kicsit tömörebben összeszedni, elvégre a Torment EE-jét lerendezték 12 oldalban. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nekem első brit kiadásom van BG-ből, annak a kézikönyve bizony ~150 oldal, és a Tales of the Sword Coasté is még majd 40. Talán ki tudod guglizni, beszkennelni nem fogom a kedvedért, egy perce még a kezemben járt, hogy ellenőrizzem ;)
Az EE-t nem ismerem, de a Tormentem kézikönyve 40 oldalas.
Sors bona, nihil aliud.
A Torment EE-é ennyi:
https://steamcdn-a.akamaihd.net/steam/apps/466300/manuals/PSTEE_Manual-v1.1.pdf?t=1515532267
Abszolút minden benne van, ami az induláshoz kell (lehet, hogy a régi 40 oldalas lett itt-ott változtatva átformázva a rövidebb formátumra?).
És pl. a BG EE-é oké, hogy szebb-dizájnosabb, de nem hiszem, hogy 60 oldalnyi spell-leírásra van szükségem, amikor azok benne vannak a játékban is. Ha már old school kézikönyv és RPG, inkább a lore-ra, a karaktergenerálásra, a szörnyek illusztráltabb-informatívabb leírásaira és mechanika finomságokra (pl. hogy mely varázslatokkal lehet megakasztani az ellen varázslatait, ami igazából az egyik olyan mechanikai elem, ami taktikai mélységet ad a szimpla RNG-s rtwp harcrendszernek) vágyom.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Dragon Ball Legends mobilos játék.
Meglepően addiktív. Szépen lehet fejlődni a sztoriban, vagy edzésekkel, meg persze eventek teljesítésével. A PvP része meg egy ujjal levezérelhető, counterek, doge, megfelelő karakterek összetársítása csapatban. Ki mit tud passzívan növelni kinek, hogy egy über tápos csapatom legyen. Eddig 4 napja nyomom, de nagyon bejön.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése