Világvégehangulat és üvöltőszoba

Gyerekek elnézést, minden összejött, spanom a drót elhatározta h házat épít, azt dráma volt, nem egy kritikus pont volt, amikor mellette kellett legyünk, mert mindenáron be akart feküdni a betonkeverőbe.
onnan indult a sztori, hogy budapest egy kertvárosi részén örökölt a nagyfaterjától egy kis házat, aztán gondolta nem adja el, hanem a kisház helyére épít egy nagyobbat, megtartva a főfalakat. a helyhez, mint mesélte amúgyis rengeteg szép emléke fűződik,sokat játszott a vadregényes kertben a három nagy cseresznye és meggyfa között, a nagymamája meg a orrvérzésig konspirált közben a kerítésnél a ladik nénivel, ezek ketten mindenfélét tudni véltek, a szomszéd kis alfonzkának neocitisz hibrátja van, kalocsiék két hónapja nem jártak kint az öreg kalocsi sírjánál, a szomszédokból a juli az a gábor-gábor kitartottja, meg effélék. a nagyfater meg eltűnt hosszabb időre a ház mögött lévő sufniban, ahol szakszerűen pálinkát főzött, és ahonnan ha egy idő után kimászott, a kis drót kiválóan tudott lovacskázni rajta. nagyfaterját egyébként a szesznél csak a duna vízállása foglalkoztatta jobban, reggelente mindig elindult leellenőrízni, hogy áll a vízszint, aztán este mikor hazatolta a bicajt és a kis drót érdeklődött h na és nagypapa mi a helyzet dunával, akkor mindig az volt a válasz, hogy stabil a helyzet, nem kell mindig beszarni, de ezt inkább magának mondogatta miközben szemmértékkel próbálta megállapítani a kertkapu pozicióját az övéhez képest.

2002-ben aztán mikor helyzet volt, jól emlékszik, hogy nagyfaterja elsőként állt a gáton és irányította a munkálatokat zöld gumicsizmában és hevesen magyarázta, hogy ha ez kiönt akkor ez bazmeg elfolyik az alpokig, mégsem ő volt a legrészegebb, hanem a polgármester, aki 24 percig nézegette a mobilját, h az isten faszától nem működik az a tetves kijelző, mikor szóltak neki, hogy tán fordítsa meg a készüléket és ne az aksiját nyomogassa. pedig a helyzet drámai volt a parton fekvő teniszcentrum a több hetes gátépítési munkálatok ellenére teljesen víz alá került, pályástul, konditermestül, medencéstül. a pálya tulaja nem is bírta tovább tétlenül szemlélni az eseményeket, fejest ugrott a szaros vízbe és 20 perc múlva sikerrel kimentett három teniszlabdát a vízből, amiket akkor sem adott oda senkinek, amikor elvitték a mentők idegösszeroppanással.

építkezni egyébként fix rábaszás, olyan nincs h minden okés legyen, de ez az emberi hülyeség h mindenáron lakni akarunk valahol, ez odáig vezet, hogy aztán mégis ilyenekbe vágunk, vagy csak veszünk egy lakást, ahol a rábaszófaktor ugyan nem alacsonyabb, mert ha építik, akkor ki tudja kik miből és meddig, ha meg már laktak benne, akkor ki tudja hogy kik és mit kúrtak el benne és miről hallgattak. az hogy a szomszédok, a földhivatal, az önkormányzat, a tervező, az építési vállalkozó, az építési vállalkozó emberei egyszerre ne mind legyenek gecik és hülyék, ésvagy, olyan bazmeg nincsen. drót mondogatta is ha tégla helyett építhette volna a házát az összegyűlt geciségből, akkor most nem egy kis, épphogy álldogáló háza lenne, hanem egy gecinagy vára. na ehhez a meg nem épült várhoz a szomszéd néni első napon hordott pár köbméter alapanyagot, mikor diszkréten jelezte, hogy a fiatalember csak úgy építkezzen, hogy ők az urával 60 éve dolgoznak, és nézze csak meg milyen szerényen élnek, ő meg idejön a kis ficsúr, aztán palotát épített, hát a faszt, fel lesz jelentve, az apehnál, az önkormányzatnál, de még a legfelsőbb bíróság elnökénél is. természetesen normális ember nem vesz figyelembe ilyen fenyegetéseket, egyedül az önkormányzatnak sikerült, még egy tejeszacskó sem szennyezte be az építkezés területét, mikor már kint jártak nála ellenőrzésen sárga bukósisakos önkormányzatis emberek. hol itt az építkezés kérem? kérdezgették miután négy kört tettek az üres telken. még nincs semmilyen építkezés, válaszolta a drót, jövő hét kedden jönnek először az emberek. de azok csak erősködtek hogy ilyen-olyan bejelentést kaptak, itt kérik emberek fúrnak éjszakánként, de legalábbis feketén dolgoznak hogyisfogalmazzanak milyen emberek. az önkormányzatnál az építkezés valójában nem is a bejelentés miatt lett gyanús, hanem hogy hová lett a borítékot lengető építettő, aki próbál velük megállapodni h miért lett véletlenül 90%-os a beépítettség és lesz magasabb a ház két méterrel. ha meg nincs megegyezés, akkor lesz bírság, mert valaminek lennie kell.

egyelőre azonban még ment az építési vállalkozó keresése, a tendert aztán rövidesen meg is nyerte a szendrő bá építésvállalkozási kft., elsősorban hihetetlen árajánlatának köszönhetően és 3 hónapos vállalt határideje miatt. szendrő bá a kisöreg amúgy a spórolás nagymestere volt, négy miligramm tusfürdőt használt el egész évben, nála egy flakon egy életre szóló beruházást jelentett. ezért viszont csak az utca túloldaláról lehetett vele beszélgetni, mert nem büdös volt, hanem annál sokkal több. viszont precíz ember volt, komoly szakmai ismeretekkel, és éles meglátásokkal, ugyanis már amikor kotorták a földet a pince helyén, mondogatta is h most jön a lényeg, mert ha mondjuk csak a tetőt kurják el, akkor legfeljebb csak beázik az egész, de ha már egyből az alapot, az nagy rábaszás mert akkor az egész ház is összedől.

ekkor már mi is kezdtünk kijárni, már csak a brigád miatt is. a kőmüves arc például egy nagyon lelkes gyerek volt, két dolgot nem ismert csak igazán, a víszintes és a függőleges fogalmát, ezt minden alkalommal meg kellett mutatni neki, viszont a téglát rendszerint a megfelelő oldalával malterozta be. szendrőőő báá hóó lesz a faaahhl? itt bazmeg ahol állol sanyika, itt a madzag mellé kezd el húzni, eddig a sorig, mert ott ablak lesz. jóóó! örült meg ennek a sanyika, és már húzta is a falat. kicsivel később visszanézett hozzá szendrő bá, és nagyon türelmesen megkérdezte tőle hogy mi a faszt csinálsz drága sanyika, mondtam h eddig húzd a sort, most befalaztad az ablakot is. jaaaa! és most nem is lesz itt most ablaaak? de ott lesz bazdmeg sanyika, mert most szépen visszabontod, mert különben a falon dugom ki a fejed, a muskátlikat meg a szádba rakódom.

volt egy nagyon akkurátus pacák is, a süketnéma lajos, aki minden órában felsepert az építkezésen. igazából ő volt a jolly-ember, mindenhez értett, na nem nagyon, csak egy kicsit, de azt viszont legalább viszonylag alacsony hibaszázalékkal meg is tudta csinálni. már ha megértette mi a fasz van, de ezt a szendrő bá nem bízta a véletlenre, mert egyszerre üvöltött vele, meg gesztikulált hozzá és rángatta a kék-fekete kockás pamut ingét, hogy ITT LESZ EGY KAPCSOLÓ, ÉRTED BAZMEG? IGEN? NEEM? MOST MIT NEM BAZDMEG??? NEM ÉRTED? IGEN?? DE MOST MEG MIT IGEN BAZDMEG??? ez a gyerek, magyarázta nekem később a szendrő bá, miközben én igyekeztem megtalálni azt az ideális távolságot, ahonnan a hangja még igen, a szaga már nem jut el hozzám, ez a gyerek bazmeg kurva jó gyerek. 20 évig dolgozott mélyépítőbe, egész nap kompresszorozott, azt most süket mint az ágyú. és mitől néma? hát azt a fasztudja, viszont ez egy olyan szerencsétlen gyerek ez, hogy egyszer a vakok intézeténél fektettek gázvezetéket, azt bebotorkálódott mögötte a gödörbe egy szerencsétlen, azt lent ordítozódott, ez meg kurvára nem hallódott semmit, azt betonozta volna az egészet már vissza be. azt mi lett? há végül csak észrevette hogy egy vak fehér bottal kapálózik odalent. utána szívatták is rendesen, hogy ha már nem hall, miért nem rakódta ki rendesen a sárga villogókat.

a többi arc sem nagyon kommunikált, legalábbis magyarul nem, csak a festékes magnójukból recsegtették egész nap a román slágerparádékat. egyik nap gondoltam ideje spanolni velük is egy kicsit, aztán beizzítottam a verdában a bloghimnuszt, amire úgy pattantak fel a zacskós tej mellől, mintha barna medvét látnának, aztán el is kezdtek lépkedni becsületesen. onnantól kezdve amikor csak mentem, jöttek és mutogattak a magnóra, aztán széles vigyorral veregették a vállam, miközben mondogatták h ina bun és klasszikus pantomintechnikákkal el is mutogatták h mivel jutalmaznák. kedvenc másik időtöltésük az volt hogy a festő janinak földrajzi ismereteket oktattak a jani mellkasát beterítő nagymagyarország tetkón. oradea. bökött az egyikük jani bal mellbimbója fölé, az meg hunyorgott lefelé nagyon. nagyvázsad, súgta oda a másik, művelődtek ők eképpen az építkezésen. janinak egyébként a faterja segédkezett, ami abból állt hogy tartotta a létrát. úgy négy másodpercig utána elment kinyitni egy borsodit. fater, fater bazmeg gyerevissza a faszba mész már megint, tarcsad a létrát fater bazmeg. minnyá, kortyolt a kisöreg, áll az most is nem? akkó? akkor gyere vissza bazmeg és ne igyál annyit. nem iszom annyit, mer felszívódik. hányadik ez már fater? az első.. az első a lónak a faszát az első, ez már a hatodik legalább, mit kamázol? nem kamázok én, csak nem számolom. viszont idővel legalább egyre többet fogta a létrát, pontosabban abba kapaszkodott. add fel az ecsetet fater. fater bazmeg alszol? mit? janem, csak mit kell úgy kijabálni, adjam az ecsetet és má itt van, adom is. ez bazmeg ez az ecset bazmeg fater? úgy néz ki mint egy ecset? ilyen nincsen bazmeg fater, legalább a létrát fogd. úgyhogy elvoltak ők ketten, nem is lett volna baj velük semmi, ha a jani miután kikeverte a színt és megmutatta a drótnak nem felejti el hogy mennyiből mennyit, aztán festi ki egészen másra az egész házat.

nekem közben el kellett mennem melózni, szendrő bá pedig közben vezette a munkálatokat a terasznál, magyarázta nagyban h a teraszba kell egy enyhe lejtés h lefolyódjon a víz és ne fagyódjon oda mert szétkuratja a burkolatot. másnapra kész is volt a terasszal, amivel kapcsolatban egy volt biztos, hogy azon a víz tényleg sosem állt volna meg, viszont az asztal se. nem volt mese vissza kellett volna bontani az egészet, mert a hegyi zergék is ledőltek volna róla. szendrő bá csak csóválta a fejét hogy nem lesz ez olyan egyszerű, mer ez a terasz vasbetonból van, és ő hosszútávra épít, mint anno a piramisok, ide még 5 ezer év múlva is ki lehet majd ülni reggelizni. ezzel szemben az igazság az volt, hogy ide kiülni még jelenleg sem lehetett, legfeljebb hegymászó felszerelésben, úgyhogy nem volt más, süketnéma lajos kompresszorozási jártasságára volt szükség, neki is esett a terasznak mint heves szél a reklámoscsaj hajának, és pont ugyanakkora eredménnyel: délutánra még mindig ott volt a terasz, csak egy baszott nagy gödör ásítozott benne.

robbantani kell, mondta a csótányos misi, aki eddig nem dolgozott, de már megevett negyven zsemlét 5 zacskó kakaóval. elképzelését ekkor még nem osztotta senki, főleg nem a drót, aki el sem tudta képzelni hogy robbantgassanak a telkén, de mikor két nap múlva is szinte hiánytalanul állt a terasz, csak egyre szarabbul festett, szendrő bá is feladta és rákérdezett a csótányos misinél hogy is volna ez a robbantás, aki éppen bicskával ette a parizert. seregné vóttam, ott láttam ilyet. a középbe lefúrunk, odatesszük a cuccost, azt az majd szétkapja az egészet. mindenki dörzsölgette a homlokát, hogy jó de mi lesz a szétrepülő törmelékkel, de misi erre is megmondta a frankót, le kell borítani az egészet ponyvával, amire vizes homokot kell szórni, az felfogja az egészet.

a hiroshimai atombombázást követően maguk a bombázók sem hitték el, hogy mekkora pusztítást vittek véghez, na ezzel valahogy így volt az építkezésen is mindenki, mert a terasz ugyan tényleg eltűnt, és vele együtt hátsó homlokzati oldal is, de 200 méteres körzetben minden csupa vizes ragacsos sár és törmelék lett. ekkor hívott kétségbeesetten a drót, hogy felrobbantották a házat, mi a fasz lesz most, utas ült bent mellettem, láttam hogy megkapaszkodik és próbál elmerülni a fő utca épületeinek szépségében. kicsit felgyorsítottam, azt gyorsan kiraktam a fószert, aki egyre jobban csúszott az ajtó felé. mire odaértem misi nyugtatta a éppen drótot, hogy nem kell rúgózni, berobbant a gázkonvektor azt csókolom. ekkor már az utcán toporzékolt legalább 50 ijedt környékbeli lakos, drót meg ment ki magyarázni, hogy nincs baj csak berobbant a gázkonvektor, nem kell aggódni. ettől a többség nem nagyon nyugodt meg, az összes háromszámjegyű telefonszámot fel akarták hívni. én azért megnyugodtam picit, hogy azért a házból megmaradt a háromnegyede. az ügy is valahogy elrendeződött a szomszédokkal. szerencsére a feljelentős néniék épp hajdúszoboszlón voltak, így volt rá kis esély hogy sosem derül ki a számukra hogy mitől tört ki négy ablakuk. mi meg állhattunk neki elhordani a törmeléket. szendrő bá mondta h ez legalább 16 köbméter sitt lesz, a köműves gyerek meg full beparázott, mert azt hitte hogy ez valami építkezéses szlenggel 16 év börtönt jelent.

hát 16 évet leülni sem lehet egyszerű, de a sok szart elhordani sem volt sétamenet, főleg állandó kerítés mászás közben, be is drurrant még az én bicepszem is. miközben pakoltunk a konténerbe, a misi két almaharapás között megjegyezte, hogy lehet hogy csak simán rá kellett volna tölteni a teraszra, hogy szintbe kerüljön a két vége. még csak le se baszta senki, annyira égett mindenkinek a feje, hogy ez senkinek nem jutott eszébe, többet nem is nagyon szólt senki. hazafelé drótot dobtam el egy darabon, meg a süketnéma lajost, aki egyfolytában dobolt a lábával. drót meg végig mondta a magáét, hogy ennyi elbaszott egy gyökér kretént ő még nem látott, mindegyik egy ordas nagy balfasz, egy degenerált csótány kivétel nélkül, amikor hirtelen megszólalt a lajos hogy hangosítsam már fel a rádiót, mert alig hallja.