A Warhammer 40,000 világa kókuszdióhéjban #31: Popkulturális utalások és szóviccek a 40Kban

Az Impérium minden katonája közül a Catachan Dzsungelharcosok a leghalálosabbak a gerilla-hadviselés területén. Van azonban egy közülük, akihez képest még ők is védtelen csecsemőknek számítanak, egy legenda, egy egyszemélyes hadsereg, akinek a puszta nevétől is rettegnek az Impérium ellenségei.

Amikor Ryza bolygóját elözönlötte egy ork WAAAGH, és elsöpörte a véderőt, az utolsó harcukra készülő maradék katonák közé egy szótlan, álcázófestékes harcos sétált be, hogy eléjük hajítsa az ork nagyfőnök fejét. Amikor az orkok a főnök halálával egymásnak estek, és a sereg visszafoglalta a bolygót, a vezérkar hiába kereste a rejtélyes hőst. Távollétében is a legmagasabb kitüntetésben részesítették.

Amikor Pardus világára Tau sereg tört, páncélos hadosztályukat egyetlen kommandós végezte ki, aláaknázván és rájuk robbantván a sziklaszurdokot amin átkeltek. A parancsnokság megint csak hiába hívatta a sereghez a bolygó megmentőjét, hogy kitüntessék.

Bask bolygójának lakossága áruló lett, a Káosz hitére tért. Az ellenük küldött büntető hadsereg életét megkeserítették a mutánsok, de idővel áttörték az ellenállást, és benyomultak az áruló kormányzó bunkerébe. A csápos vezért, és mutáns testőrségét holtan találták, az első katonák még láthatták a távozó kommandóst, akit addigra már felismertek a legendákból.

Kitüntetéseit soha nem vette át, a seregparancsnokságon pedig már külön embert, majd ogrynt kellett alkalmazni, aki hordozza azokat – akkora súlya lett a gyűjteménynek! Azt beszélik, az Octavius háborúban halálos tiranida Lictorokra vadászott sportból. Tudni vélik, hogy egy Vindicare orgyilkos, látván mesterlövészi képességeit, tisztelgett a kommandósnak. Úgy hírlik, nincs nála nagyobb mestere az álcázásnak, a lopózásnak, ha kell, napokig vár mozdulatlanul az áldozatra, és kiszemelt prédája sosem tudja, honnan éri majd a halál. 

Ő az egyszemélyes hadsereg, a leghalálosabb katona az egész Impériumban, az élő legenda, Sly Marbo!
Egyben ő a Games Workshop azon szokásának egyik kiváló példája, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek popkultúrájának prominens alakjai előtt 40K szereplőkkel tisztelegjen, avagy parodizálja azokat. Sylvester Stallone beceneve, a Sly, és híres kommandós szerepe, Rambo adták a nevét a 40K Chuck Norrisának. Ebben a cikkben ilyen hírességek ihlette 40K karakterekről, és viccekről lesz szó.

Necromunda világának kaptárvárosait nemesi házak uralják. Az egyik legnagyobb közülük az Ulanti ház, ami többek között politikai házasságok útján szövi hatalmi hálóját. Sylvanus Ulanti akkora előnyt remélt egy sok év múlva esedékes házasságból, hogy a leendő mátkát, lányát, Donna Ulantit bezárva tartotta lakosztályában, hogy garantáltan érintetlen maradjon a fontos frigy idejéig. Vanna,k akik azt mondják, Sylvanus ezen felül bántalmazta is a lányt, mások szerint egyszerűen csak az elzártság okozta – bárhogyan volt is, a leendő menyasszony elméje súlyosan megbomlott. Amikor végül bemutatták a vőlegénynek, először minden rendben ment. Donna úrihölgyhöz méltóan fogyasztotta az eléjük tálalt lakomát, és jövendőbelije, Kolron gróf úgy látta, jó arát választottak neki – a hölgy ugyan nem beszél, de az ő szempontjából ez inkább előny egy házasságban. Ám ahogy a desszert ideje eljött, Donna Ulanti kecses mozdulattal a gróf jobb szemébe vájta kiskanalát, majd az ordításra berohanó két testőr szeme láttára kikanalazta a másik szemét is. Mire a testőrök elhatározták volna magukat – külső támadástól megvédeni a két vezető nemesi ház örököseit az egy dolog, de egymástól, az már teljesen más – Donna angyali mosollyal elvette a lassan jobblétre szenderülő Kolron fegyverét, és velük is végzett. Aztán eltűnt az éjszakában. 
Meg sem állt a kaptárváros gyomráig, a bandák uralta nyomornegyedekig. Az egyik banda tagja lett, és hamar hírnevet szerzett magának vakmerőségével és kegyetlenségével. Egy leszámolás alkalmával élve elfogta és megnyúzta a rájuk támadó banda főnökét. Egy másik alkalommal egy szépségét magasztaló férfi közeledését azzal hárította el, hogy kivájta a saját szemét – ezt később felfegyverzett bionikus szemmel helyettesítette. Egy idő után már csak Őrült Donna néven emlegették. Legendává vált a bandák között. Szabadúszó lett, bármelyik bandához csatlakozott, akik kifizették egyre növekvő tiszteletdíját – ahogy ő fogalmazott, anyagias lány volt egy anyagias világban. Az olvasókra bízom, hogy kiderítsék, vajon ki ihlette Mad Donna karakterét :-)

Vannak még mások számosan, mindet egészen biztosan nem fogom tudni felsorolni, de álljon itt néhány közülük:

Végül pedig hadd essék pár szó a Sötét Angyalok Ősatyjáról, El'Johnsonról, az Oroszlánról. Amíg az Oroszlán győzelmet győzelemre halmozott, először a Császár oldalán, majd a Hórusz-lázadás idején a lázadók ellen, az Angyalok anyavilágának védelmét legjobbjukra, egyben közeli barátjára, Lutherre bízta. Amaz azonban féltékennyé vált az Ősatya sikereire, és apránként ellene fordult. A hazatérő Oroszlánra váratlanul saját erői támadtak. Amíg az El'Johnsonhoz hű erők megküzdöttek az árulókkal, maga az Oroszlán az ellenség szívébe teleportált, és megküzdött Lutherrel. Legyőzte, de amikor lesújtott volna rá, az utolsó pillanatban megállította delejes erejű pallosát, megkímélve egykori barátja életét. Az azonban túl későn fogta vissza pszionikus ellencsapását – a pusztító energia halálra sebezte az Oroszlánt. Luther megsemmisülve rogyott mellé, a Sötét Angyalok így találtak rá, amint a haldokló Ősatyát átölelve sír. A harc közben kaotikus energiák szabadultak fel, amik darabokra tépték a bolygót. A legnagyobb darab, a Szikla azóta is a Sötét Angyalok tanyája, hatalmas pajzsokkal és warphajtóművekkel felszerelten egyszerre anyabolygója és zászlóshajója a rendnek. Mélye rejti titkon az évezredek alatt, lassan-lassan gyógyuló Ősatyát, ahogyan a fogoly Luthert is. Valamint számtalan más rabot: az energiák, amik a bolygót anno szétvetették, szétszórták a Galaxisban az áruló Sötét Angyalokat is, a rend hű tagjai pedig azóta is teljes titokban vadásznak rájuk. Úgy vélik, ha kiderülne, mi történt azokban a napokban, rendjüket árulónak bélyegeznék, ezért teljes titokban hajszolják az árulókat, a Bukott Angyalokat, és ha elfogják, a Szikla mélyére zárják őket.

Hogy mit keres ez a történet pont ebben a cikkben? Csupán annyit, hogy Lionel Pigot Johnson költő, Oscar Wilde egykori szeretője írta a Sötét Angyal című verset, ami a rend hangulatát ihlette. Továbbá Nottinghamben, ahol a Games Workshop főhadiszállása található, volt egy régen Lionel Johnsonról elnevezett melegbár. Régen, mert aztán megváltozott a neve – Sziklára...