A Warhammer 40,000 világa kókuszdióhéjban #22: Cadia

Az egész galaxis leghírhedtebb térsége a Rettegés Szeme. Ez az időtlen idők óta tomboló hatalmas, a tejútrendszer mintegy öt százalékát kitöltő warpvihar állandó átjáró az anyagi világ, és az Immatérium között. Ebben a fortyogó pokolban tanyáznak a Káosz seregei, itt, illetve ennek túloldalán, a warpban háborúznak örökké egymással a Négy Rontó Erő valamelyike nevében, vagy éppen az Egyetemes Káoszéban. Innen törnek elő időről időre, amikor Abaddonnak, a Pusztítónak, az Egyetemes Káosz legfelsőbb hadurának vasakarata egyesíti a marakodó hordákat, hogy az anyagi világ és a Birodalom romlására törjenek.

A Szem nagyjából gömb alakjába az anyagi világ egy tüskéje ékelődik. Ez a vékony térszelet az egyetlen stabil útvonal a belsejébe. A warp viharain még a Káosz seregeinek sem biztonságos átutazniuk, az Impérium hajóinak pedig csaknem biztos pusztulással jár. Így ez az ösvény Abaddon hadjáratainak állandó csapásiránya, és az egész Impérium stratégiailag talán legfontosabb védelmi területe. A térség nevét a közepén található rendszerről kapta, az pedig negyedik bolygólyáról.
Ez a bolygó, Cadia, a Birodalom egyik leghíresebb, és legnélkülözhetetlenebb erődvilága. A Cadiai Kaput őrző planéta az elmúlt bő tízezer év alatt gyakorlatilag folyamatosan ostrom alatt állt. Bár Föld típusú bolygó, melynek nagy részét óceánok, a maradékot pedig főként hatalmas, sűrű fenyőerdők borítják, így voltaképpen nem lenne kifejezetten kellemetlen környezet, a Káosz folyamatos támadása mégis olyan körülményeket teremt rajta, amik a legtöbb Halálvilágnak is becsületére válnának. Ennek fényében nem meglepő, hogy Cadia népe különlegesen szívós és harcedzett.

Lakosságát történelme során kétszer is teljesen kipusztították. Amikor – a Hórusz-lázadás után – először telepítették újra, a fentebb birodalmi stílt követő városok épültek felszínén, melyek szanaszét terültek el a kontinenseken, tágas sugárutakkal, parkokkal, szobrokkal. Abaddon első hadjárata két dolgot tanított meg a térséggel kapcsolatban az Impériumnak: hogy a Cadia szektor nélkülözhetetlen, és hogy ez a fajta építészet teljesen védhetetlenné teszi a bolygót. Amikor ismét újratelepítették, a lakosság kis számú, de hatalmas, a végletekig megerősített városokat emelt magának. Ezek az erődvárosok, vagy ahogy a helyiek hívják, Kasrok, többmagvú, hatalmas pajzsok által védett, koncentrikus erődítésekből állnak. Megostromolni a külső falakat is rémálom, és a bevételükkel sem nyer sokat az ellenség: akár a felszínről, akár felülről, de még ha a föld alól is töri át a védelmet, beljebb újabb és újabb erődökbe ütközik, amelyek át tudják venni egymás szerepét úgy a védelemben, mint a pajzsok fenntartásában, vagy a hadianyagellátásban.

Cadia gazdasága teljes egészében haditermelés. A bolygó két dolgot gyárt. Egyfelől fegyvereket: részint az itt készült, részint az ittenit mintázó fegyverek, harcjárművek, hadi kisegítő gépek használatosak a birodalmi sereg számottevő részében. Másfelől pedig katonákat. A lakosság kilencvenhét százaléka belép a seregbe. Kiképzésük már gyermekkorban elkezdődik. A helyi mondás szerint: „Amelyik Cadiai gyermek tíz évesen nem tudja egy lövészárokban szétszerelni és összerakni a lézerpuskáját, az rossz bolygóra született”. Nevelésük ugyanilyen fontos része már e zsenge korban a legkülönbözőbb fegyvernemek működésének ismerete, a parancsok követése, és a Káosz befolyásának felismerése. A Rontó Erők ugyanis folyamatos munkában vannak a Rettegés Szeme által körülvett bolygón, így Cadia fiai és leányai pedig már fiatalon megtanulnak harcolni ellenük. A rendszerint alacsony, szikár, inas, komor, sötét humorú nép adja a Birodalom talán legjobb hadosztályait. Seregeik szerveződése az arany standard amihez a többi hadsereg igazodik. Egyszerű katonáik is legendásan eltökéltek, jól képzettek, és halálukig harcolnak. Elitjük, az erődvárosok védelméért felelős kommandók, a Kasrkinek szolgáltak a Militarum Tempestus rohamosztagainak mintájául. Tisztjeik a legjobb vezetők, a legravaszabb stratégák.

A bolygó társadalmát teljesen átszövi a katonaság. A jog hadijog, a divat, már amennyire bárki is hord civil ruhát, még civilben is az álcaminta. A bolygó légkörébe belépő, vagy a felszínről újrabelépő valamennyi légijárművet igazoltatnak, és amelyik nem tudja a naponta változó azonosító kódokat, azonnal lelövik. A Káosz ügynökei azonban még így is beszivárognak. Az Inkvizíció ezért különösen nagy erőkkel van jelen a rendszerben, ügynökeik állítólag naponta kapcsolnak le újabb és újabb eretnekeket – a rendszer egyik bolygóján hatalmas börtön őrzi azokat a veszedelmes személyeket és lényeket, akiket elfogtak, de még nem pusztítottak el. És nem csak az ő jelenlétük fokozott. A Cadia flotta éppoly harcedzett és jól felszerelt, mint a sereg. Cadia fiai alkotják a hajózószemélyzetét, és a rendszer építi és szereli fel hajóit. Jól tudják: bármi készül is kitörni a Rettegés Szeméből, szinte biztos hogy rajtuk keresztül vezet az útja. 

És nem csak azért, mert ez az útvonal biztonságosan hajózható. Egy anomália következtében olykor még azok az űrjárművek is kilépnek itt az Immatériumból, amelyek nem is tervezték. Általánosságban: a rendszerben, annak dacára hogy körülveszi a Szem, rendkívül erős a warpot az anyagi világtól elválasztó határ. Ennek az okai szerte találhatók Cadia felszínén. Kilométer magas, karcsú, ismeretlen anyagú és rendeltetésű monolitek ezek. Warpviharokkor műszeresen észlelhető rezgésbe kezdenek, aminek frekvenciája valahogyan a Gellar-mezőkre hasonlít: az Adeptus Mechanicus, bár techpapjaik soha nem tudták megfejteni működésüket, ebből következtet a szerepükre. Ezek az oszlopok tarthatják fenn a Cadiai kaput, esetleg egyenesen ezek gátolhatják a Rettegés Szeme továbbterjedését. Igazolja az elméletüket a kitartó gyűlölet, amivel Abaddon ügynökei az elpusztításukra törnek: azonban egyelőre az Impérium, és a Káosz is a legritkább esetben tudott még csak egy mintára valót is lehasítani belőlük bármivel ami egy totális orbitális bombázásnál kevesebb.

Cadia szülötte az Impérium seregeinek talán leghíresebb generálisa, Usarkar E. Creed. Erre a híres stratégára tragikus körülmények között leltek rá leendő bajtársai, a Nyolcadik Cadiai Hadsereg katonái: a Káosz által lerombolt Gallen Kasr romjai alatt találták meg kisgyermekként. Az apró, köpcös kisfiú elszánt arccal szorongatott egy lézerpisztolyt, és egy híres tábornokok hőstetteiről szóló könyvet. A gyermeket magukhoz vették a katonák, és közösen nevelték fel. Amikor eljött az ideje, a Nyolcadik Fehérpajzsosaihoz, a fiatalokat katonává képző alakulathoz került. Itt életre szóló barátságot kötött Jarren Kell bajtársával. A két fiú nem is különbözhetett volna jobban egymástól: az alacsony, széles csontú Creed csendes, szemlélődő, kalkuláló természet volt, míg Kell öles termetű, csupa izom, nagyhangú, közvetlen, mindig első a harcban és a mulatságban. Creed hamar tehetséget mutatott a tiszti pályára, míg Kell a harcoló állományban előnyös tulajdonságaival tűnt ki: mégsem váltak el egymástól. Ahogy Creed igen gyorsan felfelé haladt a ranglétrán és százados, majd ezredes lett, mindig maga mellett tartotta Kellt, aki őrmesterként, majd vezérőrmesterként személyes őrségét vezette és testőreként szolgált.

Számtalan hadjáratot harcoltak végig. Kell többszörösen kitüntette magát, elvesztette a jobb karját, bionikus végtagot kapott helyette, barátja pedig győzelmet győzelemre halmozott az oldalán.
Aurent világát megvédte a rá támadó Ulthwe mestervilági eldáktól: a xenók képesek voltak megjósolni a közeljövő eseményeit, így addig egy haditerv sem működött ellenük, Creed azonban ötféle, egymásnak ellentmondó haditervvel készült, melyből senki sem tudhatta, melyik kerül majd végrehajtásra. Időzáras kapszulákban kapták meg a parancsnokok ezeket a terveket, amik nem konkrét hadmozdulatokra, hanem feltételes viselkedésre utasították őket. A jövőt kémlelő Elda látnokok nem látták előre mi fog történni, hiszen maga Creed sem tudta: azt viszont igen, hogy minden eshetőségre felkészült. Azzal adta meg a kegyelemdöfést, hogy a sereg összes psykerét egyetlen pszionikus kórusba parancsolva eláraszttatta fehér zajjal a csatatér környékén az Immatériumot. Az elda osztagokat vezető varázslók összhangja felbomlott, és ekkor életbe léptek a bonyolult parancsok. Az Impérium serege elsöprő győzelmet aratott.
Egy másik alkalommal mindenki, legfőképp a legio titannica princepsei megdöbbenésére Titánokat ásatott el egy hadszíntéren, mégpedig az ellenség várható támadásának háttal. Másnak nem is hajtották volna végre az őrültségnek tűnő parancsot, de Usarkar E. Creed hírneve akkorra már szavatolta, hogy ez valamilyen több lépcsős terv átgondolt része kell legyen. A princepseknek nem kellett csalódniuk: miután a Nyolcadik Cadiai Hadsereg páncélos dandárai látszólag megtörtek, és lassan egyre hátrább szorultak, a titánok immár az előrenyomuló Káosz sereg háta mögött törtek elő a föld alól, és megsemmisítő vereséget mértek az Ősellenségre.

Creed neve mára szitokszó lett az Impérium ellenségei között, még Abaddon, a Pusztító is többször ordította őrjöngő dühében, ahogy seregei látszólagos győzelme keserű vereségbe fordult a cadiai generális stratégiai géniuszának köszönhetően. A 40K játékosok pedig olykor igeként használják: az ellenfél nem tűnt erősnek, de esélyem sem volt, kiderült, hogy végig Creedelni készült...

A sorozat korábbi részei: