De ennek a fejlesztesi strategianak ahogy emlitetted is, a Witcher ellenall
Ha az első részt veted össze a másodikkal, akkor mondjuk nem éppen. :D A CDPR azért csinálja nagyon jól, mert ott valahogy sikerült azt elfogadni, hogy egy bizonyos szintű streamline-olás és butítás után már nem kell továbbtolni a dolgot. Mindeközben a Bethesda már ott tart a Fallout 4-gyel, hogy értelmi fogyatékosoknak csinál lövöldét.
Szerk.: Az egyébként teljesen egyértelmű design-szempontból, hogy amint elviszed a kamerát az izometrikus nézetből, a játékmenetnek is reflektálnia kell a világgal teremtett direktebb kapcsolatra, szóval egy akció-RPG-nek egyenesen kötelező a sztrímlájnolás az izometrikus RPG-hez képest, csak nem kéne átesni a ló túloldalára.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
nem azt mondom hogy eléri azoknak a klasszikusoknak a magasságát amikből merített [a Pillars of Eternity; ...], de ha ráérez az ember az ízére akkor addiktív
Ezzel a megfogalmazással nem hinném, hogy sokakat sikerül meggyőznöd. Ha nincs ló, jó a szamár is? :) Zsánerkedvelők között még talán, de a 100 órás kalandokat én sokkal jobban meg szoktam válogatni.
A Cipher klassz mit takar, milyen szempontokból emelkedik ki [a klassz és a játék] a műfajon belüli társaihoz képest?
***
sterner írta: Olyan szinten nem számít, hogy titkos ügynökös az alaptéma, hogy ihaj.
Ha elegendő valakinek a szerteágazó döntéseken keresztüli szerepjátszás, akkor valóban. De a szokványos sci-fantasy felállástól való eltérés miatt különösen üdítően hatott az Alpha Protocol. Most így hiretelenjében nem is tudnék olyan játékot felhozni a nyugati fejlesztők elmúlt 10 évéből, ami ne hordozná magán a tipikus zsánermotívumokat. Tuti csak az én figyelmemet kerülték el, vagy éppen nem fog az agyam, de az elmúlt évekből a keleti blokkból tudnék egyedül példákat hozni, amik kicsit is eltértek a szokványos felállástól.
A Cipher klassz mit takar, milyen szempontokból emelkedik ki [a klassz és a játék] a műfajon belüli társaihoz képest?
Gyakorlatilag (most jöttem rá, hogy a gyk. az nem is azt jelenti hogy gyakorlatilag...) psyker-mágus változatos támadó-támogató-vampirizációs képességekkel, valóban a legjobb kasztnak tűnik amúgy a PoE-ből, de aztán a kísértés ellenére nem egy ilyennel vittem végig, sőt, az opcionális psyker (pardon, cipher) csapattársat is mindjárt legyilkoltam az elején:P
Talán kicsit furcsán jött ki, lényeg, hogy a PoE a legjobb dolog ami történt az izometrikus RPG színtéren az utolsó megjelent egyed óta, még ha sztoriban mondjuk kicsit elmarad a BGII vagy a PS:T mögött. Ez nyilván nem jelenti azt hogy rossz (vagy azt hogy ha nincs ló akkor jó a szamár is), sőt. Ha nálam a BGII vagy a PS:T egy 9/10, akkor a PoE simán egy betonstabil 8.5/10 és megért minden beleölt pénzt, percet, órát, mert baromira élvezem. Más nevében nyilván nem tudok nyilatkozni de nekem teljes mértékben elnyerte a tetszésem :)
A Cipher-ek lényegében harcon kívül agyturkászok, harcban mondható gun mage-nek, adrenalin-varázsló, aki bizonyos szintű fókusz generálás után tud különböző képességeket használni. Biztos játszottál már olyan akciójátékkal, amiben van egy adrenalin szint amit ha sebzések után (vagy az ellenfél másvilágra való küldésével) feltöltetsz, a világra szabadíthatod speckó képességeidet, lemerítve azt. Na, gyakorlatilag ez a Cipher.
Minden harc úgy indul, hogy kicsit fel kell tornásznod a fókuszt ahhoz, hogy ellődd a képességeid, és mivel a Cipher alapvetően egy gyengébb fizikumú kaszt, jobb mindezt távolról elérni, lőfegyverekre specializálódva (íjak, pisztolyok, mordály).
Maguk a képességek meg leginkább az elme és lélek manipulálásra, különböző módon való sebzésére irányulnak (vannak támadó, védekező, és debuff képességeik egyaránt, ezért supportként is remekül használhatók), emiatt pedig a lore-nak is szerves részei, mivel a PoE központi témája a lélek, és annak körforgása.
Erre érdemes bogarászni: http://pillarsofeternity.gamepedia.com/Power
Alacsonyabb szinteken a kedvenceim az Antipathetic Field, Whisper, Mental Bindig, Amplified Thrust, Ectopsychic Echo (az AP Field nagytestvére), Puppet Master, de igazán durvák a 6-os szintű spellektől lesznek: Amplified Wave, Time Parasite (a legjobb), Reaping Knives, bár ez a legutóbbi már inkább majdhogynem félistenné teszi :)
A Divinity: Original Sint próbáltad? Annak ellenére, hogy ismert eszközökkel operált, a sokféleképp kombinálható képességeknek köszönhetően elég újszerű összecsapásokat kínált, amik a felülnézetes műfajnak elég nagy hányadát szokták kitenni. Másrészt az ismert toposzokkal elég pajkosan bánt - néhol megdöntve a negyedik falat -, hogy azokat fejük tetejére állítsa, vagy kommentárt fűzzön hozzájuk.
A szuberzív jelleg nem létszükséglet, de elég sok izometrikus RPG-vel játszottam ahhoz, hogy egy ismert motívumokat csak újrázó alkotásra közel száz órát áldozzak.
Mit értesz az alatt, hogy elmarad sztoriban a Planescape: Tormenthez és a Baldur's Gate II-höz képest? Azért kérdezem, mert történetileg az előbbi egy lassabb folyású, exisztenciális kérdéseket is pedzegető játékként maradt meg, míg a BG2 egy cselekménydús Dungeons & Dragons eposzt mesélt el.
Ha az első részt veted össze a másodikkal, akkor mondjuk nem éppen. :D A CDPR azért csinálja nagyon jól, mert ott valahogy sikerült azt elfogadni, hogy egy bizonyos szintű streamline-olás és butítás után már nem kell továbbtolni a dolgot. Mindeközben a Bethesda már ott tart a Fallout 4-gyel, hogy értelmi fogyatékosoknak csinál lövöldét.
Szerk.: Az egyébként teljesen egyértelmű design-szempontból, hogy amint elviszed a kamerát az izometrikus nézetből, a játékmenetnek is reflektálnia kell a világgal teremtett direktebb kapcsolatra, szóval egy akció-RPG-nek egyenesen kötelező a sztrímlájnolás az izometrikus RPG-hez képest, csak nem kéne átesni a ló túloldalára.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
sajnos ja...
"okey-dokey!"
Ezzel a megfogalmazással nem hinném, hogy sokakat sikerül meggyőznöd. Ha nincs ló, jó a szamár is? :) Zsánerkedvelők között még talán, de a 100 órás kalandokat én sokkal jobban meg szoktam válogatni.
A Cipher klassz mit takar, milyen szempontokból emelkedik ki [a klassz és a játék] a műfajon belüli társaihoz képest?
***
Ha elegendő valakinek a szerteágazó döntéseken keresztüli szerepjátszás, akkor valóban. De a szokványos sci-fantasy felállástól való eltérés miatt különösen üdítően hatott az Alpha Protocol. Most így hiretelenjében nem is tudnék olyan játékot felhozni a nyugati fejlesztők elmúlt 10 évéből, ami ne hordozná magán a tipikus zsánermotívumokat. Tuti csak az én figyelmemet kerülték el, vagy éppen nem fog az agyam, de az elmúlt évekből a keleti blokkból tudnék egyedül példákat hozni, amik kicsit is eltértek a szokványos felállástól.
Gyakorlatilag (most jöttem rá, hogy a gyk. az nem is azt jelenti hogy gyakorlatilag...) psyker-mágus változatos támadó-támogató-vampirizációs képességekkel, valóban a legjobb kasztnak tűnik amúgy a PoE-ből, de aztán a kísértés ellenére nem egy ilyennel vittem végig, sőt, az opcionális psyker (pardon, cipher) csapattársat is mindjárt legyilkoltam az elején:P
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Talán kicsit furcsán jött ki, lényeg, hogy a PoE a legjobb dolog ami történt az izometrikus RPG színtéren az utolsó megjelent egyed óta, még ha sztoriban mondjuk kicsit elmarad a BGII vagy a PS:T mögött. Ez nyilván nem jelenti azt hogy rossz (vagy azt hogy ha nincs ló akkor jó a szamár is), sőt. Ha nálam a BGII vagy a PS:T egy 9/10, akkor a PoE simán egy betonstabil 8.5/10 és megért minden beleölt pénzt, percet, órát, mert baromira élvezem. Más nevében nyilván nem tudok nyilatkozni de nekem teljes mértékben elnyerte a tetszésem :)
A Cipher-ek lényegében harcon kívül agyturkászok, harcban mondható gun mage-nek, adrenalin-varázsló, aki bizonyos szintű fókusz generálás után tud különböző képességeket használni. Biztos játszottál már olyan akciójátékkal, amiben van egy adrenalin szint amit ha sebzések után (vagy az ellenfél másvilágra való küldésével) feltöltetsz, a világra szabadíthatod speckó képességeidet, lemerítve azt. Na, gyakorlatilag ez a Cipher.
Minden harc úgy indul, hogy kicsit fel kell tornásznod a fókuszt ahhoz, hogy ellődd a képességeid, és mivel a Cipher alapvetően egy gyengébb fizikumú kaszt, jobb mindezt távolról elérni, lőfegyverekre specializálódva (íjak, pisztolyok, mordály).
Maguk a képességek meg leginkább az elme és lélek manipulálásra, különböző módon való sebzésére irányulnak (vannak támadó, védekező, és debuff képességeik egyaránt, ezért supportként is remekül használhatók), emiatt pedig a lore-nak is szerves részei, mivel a PoE központi témája a lélek, és annak körforgása.
Erre érdemes bogarászni:
http://pillarsofeternity.gamepedia.com/Power
Alacsonyabb szinteken a kedvenceim az Antipathetic Field, Whisper, Mental Bindig, Amplified Thrust, Ectopsychic Echo (az AP Field nagytestvére), Puppet Master, de igazán durvák a 6-os szintű spellektől lesznek: Amplified Wave, Time Parasite (a legjobb), Reaping Knives, bár ez a legutóbbi már inkább majdhogynem félistenné teszi :)
A Divinity: Original Sint próbáltad? Annak ellenére, hogy ismert eszközökkel operált, a sokféleképp kombinálható képességeknek köszönhetően elég újszerű összecsapásokat kínált, amik a felülnézetes műfajnak elég nagy hányadát szokták kitenni. Másrészt az ismert toposzokkal elég pajkosan bánt - néhol megdöntve a negyedik falat -, hogy azokat fejük tetejére állítsa, vagy kommentárt fűzzön hozzájuk.
A szuberzív jelleg nem létszükséglet, de elég sok izometrikus RPG-vel játszottam ahhoz, hogy egy ismert motívumokat csak újrázó alkotásra közel száz órát áldozzak.
Mit értesz az alatt, hogy elmarad sztoriban a Planescape: Tormenthez és a Baldur's Gate II-höz képest? Azért kérdezem, mert történetileg az előbbi egy lassabb folyású, exisztenciális kérdéseket is pedzegető játékként maradt meg, míg a BG2 egy cselekménydús Dungeons & Dragons eposzt mesélt el.
Köszönöm mindkettőtöknek a karakterbemutatót!
+1 DOS-ra, nagyon jól sikerült.
más: azért is csak tyranny-ra szavazok!!!!!!!
Számból vetted, még 1 + egy.
ibi amentia latet