A Warhammer 40,000 világa kókuszdióhéjban #19: Háború a Gothic szektorban

A negyvenegyedik évezred százharminckilencedik évében egymás után több furcsa, tragikus eseményről is hír érkezett a Gothic szektor környékéről. Ez a szektor teszi ki a Segmentum Obscurus egy számottevő részét. Egyfelől az Impérium számára fontos bolygók és támaszpontok százait tartalmazza, másfelől pedig szomszédos a Rettegés Szemével, így stratégiai jelentősége kiemelt. Ezért aztán a büszke Gothic flotta őrködik felette, a Birodalom egyik legharcedzettebb csatahajódandárja.
Fontos tudni, hogy a szektor hatalmas. Az út az egyik sarkából a másikba még az Impérium legmodernebb hajóin is hosszú hónapokba telik, feltéve persze hogy az Immatérium éppen csendes. A flotta ennek megfelelően nem lehet ott egyszerre mindenhol, bár igyekszik. Annál is inkább, mert az át-átcsapó Káosz martalócokon túl emberi és ork kalózok, és illékony elda flotillák is rendszeresen lecsapnak az Istencsászár szállító- és kereskedőhajóira, világaira, állomásaira. Ennek okán a flotta tisztjei és hajózószemélyzete folyamatos harckészültséghez szokott.
Ebben az irdatlan ember- és erőforrástömegben egy-egy kisebb támaszpont, de akár egy bolygó elveszte sem kimutatható. Az Inkvizíció azonban éppen amiatt közrettegett, mert a legapróbb részletek sem kerülik el a figyelmét. A sokat próbált, veterán Inkvizítor, Horst mindjárt az első elnémult támaszpontról szóló híradásra akcióba lépett. (Az Inkvizíció nem szolgáltat adatot arról, ez a Horst inkvizítor azonos-e azzal, aki annyi évvel azelőtt Armageddon segítségére sietett Golgotha törpjeivel. Az ez iránt érdeklődők Istencsászár iránti hűségét alaposan felülvizsgálják!)

Az inkvizítor útja hosszú-hosszú ideig tartott a szektorba. Mire megérkezett, és kivetette akolítusaiból és kémeiből álló hálóját, a baljós jelek megsokasodtak. Félreeső támaszpontok, helyőrségek, kis, kevésbé védett flotillák tűntek el, haltak ki, legénységüket lemészárolták. Egymás után több olyan hajóra bukkantak, amelyek már élő hajózó személyzet nélkül léptek ki az Immatériumból. A fedélzeten közelharc nyomai, az ellenség tetemei nem voltak jelen, de a legénységen ragály nyomai látszottak. Horst inkvizítor azonnal riasztotta Terra lordjait: elemzése szerint a Káosz átfogó támadásra készült. Az asztropata kórusok alig adták tovább az üzenetét, az egyik kaptárvilágot máris Nurgle-hívő Káoszgárdisták prédálták fel. Az incidens azonban egyelőre elszigetelt maradt.
Voltak akik eltúlzottnak vélték Horst következtetését, ám Terra roppant kogitátor-rendszerében az Egyetemes Káosz jelentette fenyegetés kiemelt prioritással szerepel: a Cadia-kapu védelmeit, és a Rettegés Szemét körülzáró gyűrű egységeit készültségbe helyezték. Megkezdődött az Impérium hadigépezetének lassú mozgósítása.
A Segmentum Obscurus körül egyre jobban háborgott az Immatérium. A warp ilyetén aktivitása borzasztó hatással volt a lakosság pszichéjére. Horst aggódva figyelte, ahogy a végítélet közeledtét hirdető tanok terjednek a Császár alattvalói között. Ügynökei már az első ilyen hírekre a pánikoló polgárok között bújkáló Káosz szekták után kezdtek kutatni, és nemhiába. Bár jópárat lekapcsoltak, a vallatások során nyilvánvalóvá vált, hogy átfogó Káosz-imádó hálózattal van dolguk. Az inkvizítort balsejtelmek gyötörték, meggyőződése volt, hogy ez elterelő támadás, de nem volt képes rájönni a zavarkeltés valódi céljára. Amikor Purgatórium bolygó lakossága fegyveres felkelésben lázadt fel, a helyszínre sietett. Az utazás közben átvizsgálta az Inkvizíció adatbázisait, és ijesztő felfedezést tett.

Mint megtudta, a Purgatóriumon rejtett el az Inkvizíció egy érezhetően nagy hatalmú, de ismeretlen rendeltetésű xeno ereklyét, amelyet nem tudott elpusztítani. A Sötétség Keze kódnevű objektumról ezen felül összesen két információt sikerült szereznie: az egyik, hogy valamilyen köze lehetett az eldákhoz – bár belőlük meglepő módon félelmet váltott ki. A másik, hogy van egy párja: az Éj Szeme kódnevű, hasonlóan rejtélyes ereklye. Purgatóriumra érve azonnal az ereklye rejtekhelyére tartott. Félelmei beigazolódtak, az eszközt elragadta a Káosz. Habozás nélkül hagyta ott a háborgó bolygót, és indult teljes sebességgel Ornvilágra, a ratlingek lakta bolygóra, ami a párját rejtette. Elkésett. Bár indulása előtt figyelmeztette a bolygót egy esetleges lázadásra, és a bolygó véderőit készenlétbe helyezték, a ratlingeket Káoszgárdisták irtották ki mind egy szálig, miután csatahajóik porrá zúzták a nem ilyen ellenségre méretezett védelmet. Maga Horst is nagy nehézségek árán menekült el a rendszerből. Élt, de tudta: a két félelmetes ereklye a Káosz kezére került.

Minden információt összegyűjtött az addigi Káosz-aktivitásról, legyen szó akár rejtett szektákról, akár nyílt támadásról, akár warpviharokról. Hosszas elemzés után úgy vélte: a szegmensben egyre sokasodó támadások a Gothic szektort célozzák. Miután jelentette elképzelését az Inkvizíciónak, maga is oda vette az irányt.
Alig érkezett meg a szektorba, amikor az addig is háborgó Immatérium kataklizmatikus viharban tört ki, a teljes szektort elvágva az Istencsászár birodalmának többi részétől. Mivel átfogó inváziótól tartott, egyenesen Port Maw-ba, a Gothic flotta legfőbb hadikikötőjébe tartott.
A szektor legkülönbözőbb pontjairól érkeztek hírek Káosz flották támadásairól. A warpviharból előtörő csatahajók villámgyorsan csaptak le célpontjaikra, és mielőtt azok védelmi pozíciót tudtak volna felvenni, komoly károkat okozva továbbálltak. A kezdeti összecsapások katasztrofálisan alakultak az Impérium számára.
A Gothic flotta az Impérium egyik legnagyobb és legfelkészültebb űrhadereje, azonban az ellenség hazai terepen manőverezett a háborgó warpban, ami az ő hajóikra halálos veszélyt jelentett: így mire a hatalmas szektorban a megfelelő pozícióba értek, a Káosz már rendszerint elvette amit akart, és odábbállt. Ráadásul el voltak vágva az erősítéstől, míg az Ősellenség egyre csak újabb és újabb hajókkal gyarapodott a Rettegés Szeme irányából.
Az Impérium meglepő „szövetségest” szerzett ebben a vészterhes időszakban: az addig is komoly gondokat okozó ork kalózokat egyesítette egy hadúr, és mivel az Istencsászár armadája ekkor éppen nem jelentett kellő kihívást, a Káosz erőit kezdte fosztogatni. Ez adott némi időt a Gothic flottának, hogy rendezze sorait.

A szektor védelmének egyik pillére, a flották mellett, a jól felszerelt űrbázisrendszer volt. Az Adeptus Mechanicus ezeknek csak egy részét építette: egy másik részüket valójában találták. Ez utóbbi hat bázis hatalmas, ismeretlen xeno eredetű űrplatformok felszínére épült, melyek obszidiánszerű homogén anyagból álltak, és a Mechanicus – bár tényleges működésüket nem ismerte – roppant energiákat tudott kinyerni belőlük. A haditengerészek egyszerűen csak feketekő-erődöknek hívták őket. Energiáik meghajtásával számottevő védő- és támadó fegyverzet működött rajtuk, hadi kapacitásuk szinte megközelítette Port Maw-ét. A flotta büszke volt rá, hogy a szektor történelme során egy sem került közülük még átmenetileg sem ellenség kezére.

Egészen idáig.
Ugyanis a Rebo rendszert, amely az egyik ilyen erőddel volt ékes, maga Ezékiel Abaddon, a Pusztító, az Egyetemes Káosz legfőbb hadura támadta meg. Húsz hatalmas csatahajója, és számtalan cirkáló, romboló és kísérő harci jármű söpörte el a rendszer vitézül harcoló védőit. A maradék Birodalmi hajó az erődnél csoportosult, annak számottevő tűzerejében reménykedtek. Ahogy azonban Abaddon flottája közelebb ért, az erőd egyszer csak elhallgatott. Az Ősellenség valahogyan – talán az elrabolt ereklyékkel, talán másképp – megtalálta a módját, hogy a távolból elnémítsa a feketekő platform ismeretlen energiáit. Ezek nélkül a fegyver- és pajzsrendszerek tehetetlenül figyelték, ahogy a Káosz csatahajói porrá zúzzák a védők cirkálóit, és a Káoszgárdisták partra szállnak az erőd felszínén. Vezető Asztropatájuk még híradást tudott küldeni a történtekről Port Maw-ba, mielőtt meghalt.

Savaven szentélyvilága volt a következő, aminek a halálhírét megkapták. Abaddon a híradás szerint rendelkezett egy olyan, minden eddiginél hatalmasabb csatahajóval, ami valamilyen módon képes volt a bolygónak nem csupán a felszínét szilánkokra bombázni, vagy felégetni, mint az Impérium ciklontorpedói és vírusbombái, de egyenesen darabokra tépni azt a magjából kiindulva. Bár az információt zárolták, az mégis elterjedt. Elképzelhetjük, milyen hatással volt a polgárok moráljára ennek a Bolygópusztítónak a híre.

Tovább rontotta az amúgy sem túl rózsás helyzetet, hogy szektorszerte mérhetetlenül felerősödött a kalóztevékenység. Az emberi kalózok felbátorodtak, ahogy a flotta minden erejére a Káosszal szemben volt szükség, ráadásul úgy tűnt, elda hajók is feltűntek – az admiralitás nem tartotta kizártnak, hogy egy Mestervilág bújkál valahol a szektorban! A Gothic flotta kénytelen volt több fronton harcolni.
Abaddon sem pihent a babérjain. Jól védett rendszerre támadt. A jelek szerint nem csupán elfoglalta, de magával vitte a Rebo rendszerben zsákmányolt feketekő-erődöt. Az erőd az ő kezében teljes erővel működött, és véres rendet vágott ellenfelei között. Ezt a rendszert is elfoglalta, és, miután az energiaforrását ismét elnémította távolról, egy második erődöt zsákmányolt.
A bolygópusztítótól való rettegésükben több rendszer harc nélkül hódolt be a Káosznak. Bár a Gothic flotta egyes csatákban győzelmet aratott, erői megoszlottak a kalózok és xenók, valamint a káosz elleni harc között. Horst inkvizítor és Cornelius von Ravensburg, a flotta vezető admirálisa megpróbálták kikövetkeztetni, mi lehet Abaddon következő célpontja, és oda összpontosítani elaprózott erőiket. Bár egyelőre rosszul találgattak, mégis, a következő áldozat nem volt védtelen: a flotta derékhada nem ott volt, de az Inkvizítor javaslatára különösen megerősítették a feketekő-erődöket tartalmazó, és az azokkal határos rendszerek védelmét. Az egyik ilyen rendszerre csapott le a Pusztító. A védők joggal remélték, hogy új védműveik, és a hozzájuk helyezett hajók elegendőek lehetnek a Káosz támadásának feltartására addig, amíg erősítést kapnak. Abaddon azonban nem a flottájával támadt rájuk. A két elfoglalt erőd között delejes energia kezdett cikázni, és egyszer csak egy sugárban egyesült – ez keresztülégetett több csatahajót, és elpusztította a felszíni védelmek oroszlánrészét. A maradék órákon belül elesett. Újabb rendszer pusztult el, és a Káosz hadura újabb, immár a harmadik pusztító fegyverrel gazdagodott.

Bár az orkok kivételesen többet használtak mint ártottak az Impériumnak – különösen a Küklopsz-térségben tizedelték meg a Káosz hajóit – a többi kalóz mérhetetlen károkat okozott. Egész kaptárvilágok éheztek az elfogott élelmiszerszállítmányok miatt, de támadásaikat nyögte a kohóvilágok hadianyagutánpótlása is, sőt, annyira felbátorodtak, hogy szektorméretű kalózszövetséget alkotva immár nyíltan támadtak rá a hadiflotta kisebb fregattjaira, flotilláira is.
Ravensburg főadmirális látta, hogy ez a két frontos háború felőrli erőit, ezért vakmerő lépést tett. Megbízta egyik admirálisát egy kifejezetten a kalózok felszámolására felállítandó flotta létrehozásával. Amaz engedélyt kapott, hogy a szektor legkülönbözőbb flottáiból lefaragjon magának itt egy rombolót, ott egy cirkálót, néhol még egy csatahajót is. Végül elegendő haderőt halmozott fel. Eközben busás rakománnyal útnak induló szállítókonvojról szivárogtatott ki híreket. Számos nagy, üres szállítóbárkát indított útnak, csupán annyi, minimális védelemmel, ami még nem tűnt gyanúsnak. A számítása bevált, a kalózszövetség valóban lecsapott a csalétekre. Hajói körülvették és megsemmisítették a legtöbb támadót, de gyűrűjükön rés tátongott, melyen át parancsára menekülni hagyták egy részüket. Mesternavigátora jóelőre begyakorolt módon a menekülők nyomára vezette a flottát, így ráleltek a kalózok támaszpontjára. Bár a háború alatt szépen megszedték magukat, és számottevő erőket halmoztak fel, a támadás teljesen készületlenül érte a kalóztanyát. Az Istencsászár flottája nem kegyelmezett a martalócoknak.

Von Ravensburg így végre az Ősellenség ellen fordíthatta valamennyi hajóját. Az azonban számban ekkorra már meghaladta az erőit. A Káosz flották viszont megosztottak voltak: egy-egy hadúr vezetésével a szektor más és más pontján csaptak le. A főadmirális úgy határozott, megkockáztatja az armada összevonását, és ha sikerül az egyik ellenséges flottát lokalizálnia, minden erejével lecsap rá. Veszélyes taktika volt ez, amely a szektor többi részét szinte védtelenül hagyta, de a siker lehetőségével kecsegtetett: ha minden a tervek szerint alakul, egy ilyen győzelem kiegyenlíti az erőviszonyokat a túlerőben lévő Káosszal szemben.
Hosszú próbálkozás után a felderítőknek végre sikerült hírt hozniuk egy, a Gethsemane rendszer felé tartó nagy Káosz flottáról. Ravensburg minden hajójával útnak indult, ő maga vezette őket zászlóshajója, az Az Ő Isteni Jogán fedélzetén.

Ahogy előre látta, összpontosított erői jóval meglhaladták eme Káoszflottáét. Az ellenséges hadúr is így láthatta, mert azonnali visszavonulót fújt. Ravensburg üldözőbe vette: a rendszerint mozgékonyabb Káosz erők ellen a gyorsabb, kisebb hajóit küldte, míg a csatahajók lassan elmaradtak mögöttük. Csapdába futottak. Az ellenség egy másik flottája várta őket, és egyesülve az előzővel, halálos harapófogóba próbálták zárni a rombolók és fregattok raját. Veszteségek árán, de kitértek előlük, a csatahajók irányába – ahol viszont a Káosznak kellett megint menekülnie. Csapda, kitörés. Támadás, visszavonulás. Ez a macska-egér játék folytatódott hosszú napokon keresztül a két haderő között, míg végül Ravensburg felderítőinek sikerült egyszer úgy rálelnie a Káosz hadúr hajóinak zömére, hogy azok nem szereztek tudomást róluk.

A főadmirális utasította valamennyi torpedórombolóját, hogy közelítsék meg az ellenséges flotta pozícióját, és zúdítsanak elsöprő erejű torpedó-zárótüzet. Nem a hajókat célozta meg azonban, hanem éppen a körülöttük lévő űrt. Ebből a tűzből kitérni csak egy irányba lehetett – Ravensburg pedig pontosan itt támadott fő erejével. A Káosz hajóinak mozgékonysága nem érvényesült a szűk térben, és az Istencsászár flottájára jellemző közel- és középtávú oldalütegek szörnyű vámot szedtek a torpedók elől a karjaikba rohanó ellenségben. A hadúr parancsot adott a kitörésre, és a főadmirális elkeseredésére sikerült is hajói kétharmadával rést ütnie az Impérium blokádján. Ráadásul elda csatahajók jelentek meg. A császárhű erők fogcsikorgatva készültek fel rá, hogy drágán adják az életüket az árulók és xenók túlerejével szemben, ám mindenki meglepetésére az eldák a káosz ellen szálltak harcba. Ravensburg újult erővel csatlakozott hozzájuk, és a mestervilági űrhajókkal együtt mind egy szálig megsemmisítette az ellenséget.

Az eldák állásfoglalásának oka Eldrad Ulthran volt, a híres-hírhedt elda látnok. Az ötezer éves varázsló folyamatos harcot viselt a Káosz, főképp pedig Slaanesh ellen, megállás nélkül fürkészte a lehetséges jövő elágazásait, és nem kímélt sem ellenséget, sem szövetségest ha ezzel olyan irányba terelhette a sors folyását, amelyben esélyt látott népe túlélésére. Különös figyelemmel kísérte a feketekő-erődöket, mivel látomásaiból tudta, valamilyen módon azok, és Slaanesh hozzák majd el egyszer az ő halálát. Minden információt összegyűjtött hát róluk – és ez jóval több volt, mint amennyi megszerzésében az Impérium valaha is reménykedhetett. Az erődöket ugyanis – így szól az eldák mitológiával vegyülő történelme – még a Mennyek háborújában kovácsolta Vaul elda isten a C'Tanok ellen vívott harcban. Mivel a Nekronok és uraik érzékenyek voltak az Immatériumra, ezek a borzalmas fegyverek éppen annak az energiáit tudták megidézni. Eldrad nem habozott hát saját fajtársait manipulálni a háborúban való aktív részvételre, amikor több ilyen is az Ősellenség kezére került. Bár ő maga nem vett részt a harcban – a Hiperhálón át a galaxis miriád pontján szőtte terveit az ellenség ellen, és ezek némelyike megkövetelte a személyes jelenlétét – összegyűjtött tudását, és az őt követő látnokok erőit a rendelkezésükre bocsátotta. Meggyőzte Yriel Ulthanash herceget, a legnagyobb elda kalózflotta vezérét és népe híres hősét is, hogy álljon az ügy mögé.

Az eldák nem becsülték alá a veszélyt, mint az hamarosan kiderült. Bár a warpviharok végre kezdtek alábbhagyni, és Terra erősítése elkezdett beszivárogni a szektorba, Abaddon mégis újabb halálos csapást mért a flottára. Míg Ravensburg más frontokon harcolt, ő Tarantisra sújtott le, amely rendszer a beáramló birodalmi erők bejárataként szolgált. Korántsem volt védtelen, és keményen ellenállt a Pusztító erőinek, ő azonban meglepő irányba tört előre, és a rendszer napja körül állt pályára a feketekő-erődökkel. Az erődök a már ismert és rettegett sugárral ezúttal nem az Impérium hajóit célozták meg: a három sugár kereztezte egymást, majd egyesült, és a nap belsejébe áramlott. A Káosz flotta ezután elmenekült – az értetlen birodalmi erők hamarosan megtudták, miért. Tarantis napja bugyogva forrni, és duzzadni kezdett, majd evilági és warp energiák kitörésében szupernovává robbant. A rendszer, és az összes azt körülvevő is elhamvadt tüzében.

Az Impérium elképedt ekkora pusztító erő láttán. Ravensburg fogcsikorgató bizonyossággal tudta, hogy ha nem állítja meg Abaddont, a Gothic szektor bukása csupán a kezdete lesz az egész birodaloménak. Bár a gethsemanei győzelemben és utána felőrölték flottája számottevő részét, és a warpviharok csendesültével az utánpótlása is akadozott, míg az admirálisoké viszont növekedett, a Pusztító hadereje még mindíg számottevő volt. Főképp pedig megfoghatatlan. Az egyetlen biztos pont, mint azt Horst inkvizítor és az eldák is megerősítették, az volt, hogy előbb-utóbb meg fogja próbálni megszerezni a maradék fekete kő erődöket. De melyikre támad majd, és mikor? 
Az eldák bukkantak rá flottájára. Fejlett, álcázott hajóik észrevétlenül követték, és kikalkulálták a célpontját: a Schindelgheist rendszer erődjét. A főadmirális elkeseredett. A rendszer túl messze volt ahhoz, hogy erői időben odaérjenek. Yriel herceg a helyzet súlyosságára való tekintettel figyelmen kívül hagyta az eldák felháborodását, és megnyitotta a mon-keigh-k (elda szó majomra és emberre) előtt a Hiperháló egy kapuját. Az Istencsászár hívei babonás rémületben voltak az egész utazás alatt, Inkvizítoraik és papjaik folyamatosan rontásról és a xeno technológia tisztátalanságáról prédikáltak – de megdöbbenésükre a Gothic flotta, ahogy Yriel herceg csillagvitorlásai is, öt teljes nappal Abaddon előtt érték el Schindelgheistet. Ravensburgnak pedig ennyi idő bőségesen elegendő volt, hogy halálos csapdát állítson fel.

Ahogy Abaddon hajói kiléptek az Immatériumból, megsemmisítő erejű zárótűzbe futottak. Közelharcban elsöpörte őket az Istencsászár flottája, manőverezőképességben pedig nem vehették fel a versenyt a követhetetlenül cikázó eldákkal. Abaddon pajzsot formált a maradék hajóiból, és a Bolygópusztító tűzerejétől fedezve Schindelgheist napjához menekült.  A három erőd máris elkezdte halálos energiáit összegyűjteni, hogy azt tegye vele, amit a Tarantis rendszerben.
A Gothic flotta hajói közül alig néhány érte utol időben. Tűzerejük nem tudta megkarcolni az ősi erődöket. Közöttük volt Abridal kapitány, a Tisztítótűz fedélzetén. Amikor a halálos sugarak elkezdték keresztezni egymást, a kapitány parancsot adott legénységének, hogy száguldjanak teljes sebességgel a metszéspontjukba. Minden energiát a pajzsokba irányíttatott. A Tisztítótűz az Impérium egyik legnagyobb, Overlord osztályú csatahajója volt, különlegesen megerősített pajzsokkal – mégsem bírta tovább néhány másodpercnél. Elnyelte a sugarak energiáját, és atomjaira bomlott. Áldozata azonban nem volt hiábavaló. A folyamat megszakadt, és az újrakezdéséhez időre volt szükség. Több időt azonban nem kapott a Pusztító.

Elsőként a Megtorlás Angyalai gárdista rend csatabárkája érte utol. Ezek a Gárdisták, akik a Sötét Angyalok egyik utódrendjéhez tartoztak, a warpviharok alábbhagyásakor tudtak áttörni a rendszerbe. Őket követte az Az Ő Isteni Jogán. Cornelius von Ravensburg, ágyúi útján, végre szabadon engedhette minden szent haragját amit Abaddonnak tartogatott,  a Gárdisták pedig célzott tűzzel hamvasztották el a kisebb Káosz rombolókat, és a fedélzetükre törve belülről foglalták el a nagyobb cirkálókat. Abaddon menekülni kényszerült, egyre fogyó flottájával, és immár csak két fekete kő erőddel – a harmadiktól elvágta a Gothic flotta. A rendszer szélén végül megsemmisítették a maradékot is, kivéve magát Abaddont és a két erődöt: ezeket egy hirtelen támadt warp-örvény nyelte el, talán a Rontó Erők direkt közbeavatkozásaként...
A visszaszerzett erőd felszínére leszálló személyzet furcsa rezgésről számolt be: a kő halk zengéssel lassan vöröses fényben kezdett izzani. Gyorsan visszavonultak róla, és az erőd lassan finom kőtörmelékké omlott. Ugyanez történt a szektor többi erődjével is. Eldrad Ulthrant valamiért nagyon rossz előérzet fogta el amikor megtudta ezt...

A Gothic szektort a birodalom  serege lassan visszafoglalta és újáépítette. Az ork kalózokat, a lázadókat, a káosz szektákat kíméletlen alapossággal kipurgálták, az eldák a győzelem után eltűntek – a szektor végre újra teljesen az Istencsászáré volt. Sokáig tartott, mire újra a régi fényében ragyoghatott, főképp a flotta szenvedett szörnyű károkat, de a túlélők rendkívül büszkék voltak magukra: Terra lordjai hatalmas emlékműveket emeltettek, melynek oldalain minden egyes haditengerész neve megőriztetett az örökkévalóságnak. Az Abaddon e Sötét Hadjárata ellen harcoló valamennyi hősé, lett légyen az maga Ravensburg admirális, vagy csak egy egyszerű matróz. Horst inkvizítor és ügynökei neve természetesen nem került rivaldafénybe. Egyébként is, mire az ünneplés megkezdődött, ők már úton voltak más szektorok felé, más fenyegetések után kutatva...

 

Mindez a Games Workshop űrhajómodellekkel játszott asztali játéka, a Battlefleet Gothic kerettörténete, illetve fordítva: a Battlefleet Gothicban írták a 40K történelmének ezt a szakaszát. A tizenkettedik Sötét Hadjárat (a Káosz az Immatérium ár-apályával együtt támad és vonul vissza, legnagyobb támadásai a Sötét Hadjáratok) teljes egészében lejátszatott, és a csaták eredményei alapján került bele a hivatalos háttéranyagba. A játékhoz apró ólom, majd később műanyag maketteket lehetett gyűjteni, ezeket a játéktérül szolgáló asztal felületén, az azon elhelyezett tereptárgyak (aszteroidák, űrállomások, stb.) között tologatva, kockadobásokkal, a szabálykönyv alapján dőltek el az ütközetek. Múlt időt használok, mert a Games Workshop sok évvel ezelőtt lemondott a játékról, mint túl kis közönséget vonzóról. Nem biztos hogy ez jó döntés volt: jelen pillanatban az asztali/terepasztali harci játékok piacának legnagyobb, a Warhammer 40K-t is maga mögé utasító szereplője a Star Wars: X-Wing játék, amihez kis műanyag űrhajómaketteket kell gyűjteni, és asztalon tologatni, miközben kockákkal dobálunk...
Mint a GorkaMorka, Blood Bowl, stb. esetében, a lelkes rajongótábor ezt is életben tartotta és továbbfejlesztette, továbbá, mint már említettem, nemrég kiváló PC-játék jelent meg belőle – reménykedjünk, hogy a GW részéről is újra figyelmet kap majd.