16 óra és 7 perc alatt befejezve. Minden összegyűjtve. Extra boss leverve.
Egyedül csak a legnehezebb nehézségi szint + fekete karakterrel való végigjátszás nincs meg. Majd talán egyszer azért előveszem. Nem annyira jó, mint az előző rész, de nem is olyan borzalmas mint ahogy a Steames gyökerek írják a Uplay miatt.
Fél órát szívtam, mire rájöttem hogy a ghosting miatt nem tudok egyszerre 3 gombot lenyomni a billentyűzeten (rohadt felcserélt y-z miatt) és ezért a WC-s részen se jutottam tovább. Aztán persze rájöttem és átállítottam más gombra, de addigra olyan ideges lettem, hogy inkább a Verdák 3-at néztem meg :D.
Már tavaly lement az alapjáték, de idén még jó pár hónapig kitartottak a DLC-k a szórványosan összehozott co-op miatt.
Szebb lett (még mindig dadogó performance-szal), szokatlanabb járműirányítással (ha kontrollerrel játszol, a bal analóggal adagolod a gázt is). Ami azonban igazán tetszett, hogy a kicsit is eltaláltabb régi NPC-k megtartása mellett végre emlékezetesebb - bár jellemzően túlértékelt - ellenségeket is kaptunk, plusz a játékos terelgetése alatt feloldott jellemű előző hősök fontos NPC-k lettek, jó volt látni őket visszatérni fontos szereplőként - természetesen más új figurák felbukkanása mellett.
És kb. ennyi, mert a kicsit újrakevert/felfrissített képességek és fegyverek ugyanazt a tunkolás, minimális összejátszást is alig igénylő mechanikát hozzák, mely szerint néhány arénaharcon túl úgyis nyersz, csak eleget kell az ellenség nyakára járni. A játék harmadától a pénz végtelen, minden küldetés triviális minősítésű, még a DLC-ké is, hiába játszódnak a főszál után (és kezdődnek esetleg büdös nagy spoilerrel, ha véletlenül rákattintasz a helyszínükre), és hiába nem vagy azzal még sehol.
OK, van egy stílusa a világnak, és vannak poénok is - mert annyi a duma, hogy nagy számok törvényei szerint lesz közöttük vicces is. Nem, tényleg nem rossz, de annyira nem humoros, mint szeretne. Ez van, ha az ember Ron Gilberten és Tim Schaferen nőtt fel. Horribile dictu Rejtőn,
A sok pofázás pedig single-be való, de itt kooperatívba? Két szót nem lehet szólni egymáshoz, mert az az idióta Handsome Jack nem tud leszállni rólad! Ez egy akciójátékban nem okés! Diablo mikor zaklatott téged, amikor századik fallen one-t vagy csontvázt lootoltad?! Vagy hogy filmes analógiával éljek: a xenomorfkirálynő mikor ugatta végig rádión keresztül azt a részt, amikor Ripley ágyba rakta Nyuszit, pardon Newtot?! Mindenesetre jobb motivációt az elhallgattatására nem is kínálhatott volna. Kösz, Jack, nem sok virtuális ellenséget rühelltem ennyire!
A DLC-k többnyire rendben vannak, bár velük talán túl nagy tud lenni a csomag, ahhoz képest, ami számomra benne volt, a Tiny Tina's Assault on Dragon Keep viszont talán az egész franchise legjobb szelete.
A közös mókázáshoz korrekt játszótér volt, de attól egy ezredmásodpercig sem kellett félni, hogy elsüllyedünk a futóhomokozójának mélységében.
Nem kiemelkedő játék, főleg így x-edik rész után, de konzolozon splitscreen-ben nincs meg az a luxus, hogy válogasson az ember. Szvsz. korrekt kis lövölde, hozza ami elvárható tőle. Annyira hiánypótló, hogy minden kis plusz tartalmat bekajál az ember.
Élveztem a játékot (Evil Within 2) és sztem fejlődött az első részhez képest, tovább megyek: látom a sorozat jövőjét.
De továbbra sem ér fel a műfaj nagyjaihoz. Egy kiváló harcrendszer, jó pályák, pár emlékezetes jelenet és korrekt bossok. A történetet pedig élvezhetően adták elő, de semmi eredetiséget nem tartalmazott.
Viszont ami nagyon velem maradt az a stáblista alatt felcsendülő "ordinary world" feldolgozás volt.
Klasszikus nem lesz az biztos, de igényes játék horror és akció műfaj rajongóknak egyaránt.
South Park: Fractured but Whole
Nekem kicsit több mint 19 óra lett a vége, mindenképp hosszabb mint a Stick of Truth. Szvsz nem rosszabb vagy jobb ez. Bár való igaz nem _annyira_ változatosak a helyszinek mint abban, de annyit röhögtem, hihetetlen. :D Egyik dafuq jött a másik után. A Seven Layer Quesarrito Chipotle Beefy Nacho Supreme-en úgy felröhögtem... :D Meg mindig agyaltam, hogy "hmm, x vagy y karaktert még nem láttam előbukkanni" aztán valami teljesen váratlan helyen megjelentek. Így végig kiszámíthatatlan volt az egész, ami nagyon tetszett. "Well well well... The plot thickens" Sírtam baszki... :D Pár dolog legalább annyira sokkolt mint a hitler beszédet mondó hajlékalanok az előző részben. ^^ Egyedüli probléma talán az, hogy a "puzzle" részek nagyon repetitívek egy idő után, főleg a vége fele. Az új harcrendszer nagyon fasza és ez a rész is tele van emlékezetes pillanatokkal úgyhogy egy pillanatig nem bántam meg a végigjátszást. A rengeteg késést viszont azért annyira nem értem. A téma kedvelőinek ez is kötelező mindenképp. "Hail Satan" XD
Viszont PC-n arra figyeljetek, hogy ha nem valami mechanikus csodabillentyűzetetek van, akkor az első misszión lehetetlen átjutni, ha nem teszitek át a z-t k-ra mondjuk, mert a ghosting miatt nem fog engedni 5 billentyűt egyszerre lenyomni. Később a k-val se működnek a nehezebb WC-s baromságok, így én rá is hagytam azt a részét. Biztos a monitorgyártók támogatták, mert én is majdnem bevertem egyet a gépnek, mire rájöttem.
Egy pillanatig meg se fordult a fejemben, hogy ne kontrollerrel jatszam ezert nalam ilyen problema nem nagyon merult fel. Nem is ertem hogy mukodhet par dolog billentyuzeten ertelmesen. =\
Van Logitech rumble pad-em, de annyira ritkán használom, hogy nem vagyok hozzászokva, így 1 végigjátszásra nem is veszem elő. Mondjuk mindegy mert sima easy-n tolom, csak a történet érdekel, nem kell a kihívás.
alig fél óra után szóval messze nem alapos, továbbá nem játszottam a többi Piranjással:
-nem világbajnok a grafika, de nem is ronda. A minimum requirement gépem van kábé, és alig döcög, majdnem teljesen simán fut.
-a kezelés atom szokatlan, de működik. Nem magyarázza agyon hogy mit hogy kell csinálni, de rá lehet jönni.
-a sztori, meg a beszélgetések picit gagyik. Később lehet beindul, hiszen még alig játszottam.
Ezt én maximálisan elfogadom, de azon nem változtat sajnos, hogy szinte semmiféle csapatmunkát nem igényel. Nincs tétje a halálnak. Ez a Dead Islandre is igaz többé kevésbé.
Viszont éppen a minap ment le a Dying Light alapkampánya (melyről terveztem idevetni pár keresetlen sort), abban már más a helyzet. Vannak választható nehézségi szintek, ha meghalsz buksz egy rakat survivor XP-t, kivéve ha - még nem vagy legend és - éjszaka kockáztatsz durvulósabb körülmények között.
Még a kooperálásnak is több gyakorlati értelme van, egyrészt az említett tét miatt, másrészt sok esetben a zárfeszegetés közben nem árt, ha valaki bevédi a hátsó fertályodat. Ha pedig nálad félősebben játszol együtt, akkor csak a növeli a parafaktort, ahogy sikongat, vagy amikor egymást zombinak nézitek :)
Azért a DL sem tökély: az alap, hogy a klisés sztori dögunalom, de a profibbra fejlesztése a Dead Island CS-filmesebb hatása után számomra nem plusz. Eleve narratíva szempontjából még bénább is a kooperatív: a szellemi elődben a különböző karakterek végig jelenlevő szereplők, itt meg amikor elvileg egyedül vagy, akkor is magadat látod megtöbbszörözve. Nem tragédia, csak a BL és a DI után ez így gyengébb. Ráadásul míg a DI-ben csak a tutorialt kell egyedül játszani, itt éppen a végjátékot. Érted, végignyomjátok a teljes kampányt vállvetve, aztán a végén szól, hogy csak egyedül mehetsz lenyomnia bosst, akit eddig hajkurásztatok. Bízom benne, hogy legalább valami különösen jóféle lengyel vodka ihlette ezt a baromságot.
Mechanikailag amúgy indokolt, mert az utolsó bossfight annyira vicc, hogy csak így működik. Játékmenetspoiler:
ShowHide spoiler #
egy legfeljebb kétperces QTE-sorozat.
Egyszerűen bicskanyitogató, hogy éppen ezért kellett elvenni a közös befejezés élményét. Kegyetlen rossz szájízt hagyott az egésznek a végére.
A kiterjedtebb képességfák is csalókák, hiszen a különböző karakterosztályok hiányában és alap képességeket beleműtve könnyű volt őket megcsinálni. Nem pen & paper RPG ez, hogy jól álljon neki az, hogy egy rakat szintet meg kell lépni a földön fekvők megtaposásához. A legtöbb képesség meg biztos érdekes - másnak, engem nem nagyon motiváltak.
Még egy dolog amit rühellek: az 5 méterrel melléd csapó behemótokat, akik ezzel stunnolnak és leszedik a HP-t nagy részét. Egy magát úgy-ahogy reálisnak álcázó akciójátékban engem ez nagyon zavar, ahogy az is, amikor a játék elején hardon vagy nightmare-en 100 ütés kell egy ember zombi fejébe pajszerral, mert ez kérem szépen RPG!
A kisebb-nagyobb finomítások és főleg a parkouring persze frankó (a kocsik hiánya is rendben van így, úgyis van azokra a kiegészítő), és sokkal erősebb túlélős-horroros atmoszféra, de a DI önfeledtebb, már-már szuperkedős akciója sem volt rossz. Összekapottabb játék a DL (azért sem a performance, sem a bugmentesség nem mindig érte el a kívánt szintet), de a DI-hez képest nem nyújtott számomra jobb játékélményt. Más a kettő, ami nem feltétlen baj. Mint általában a Techland játékai, ez is jól szórakoztatott, de rendre fel tudott bosszantani is a "lengyelségeivel".
Fallout4-et behúztam akciósan a steames vegyes, meg 5.5/10 metacritic értékelések ellenére. Így néhány óra után a grafikát eleinte szokni kellett, de maga a játék nem rossz. Kb. ugyanaz a feeling mint anno a FO3, bár az technikailag mintha fejlettebb lett volna abban az időben, itt főként a grafikára gondolok.
Dying Light-al kapcsolatban nekem egy kicsit sok. Főleg a viszonylag gyorsan elhasználódó fegyverek. Illetve ha 2 hétig nem játszok újra kell tanulnom az irányítást a sok kombó miatt...
Dying Light-al kapcsolatban nekem egy kicsit sok. Főleg a viszonylag gyorsan elhasználódó fegyverek. Illetve ha 2 hétig nem játszok újra kell tanulnom az irányítást a sok kombó miatt...
Egy idő után azért van elég fegyver, együtt lehet élni vele, hogy három javítás után mennek végleg a levesbe, legalábbis nekem sikerült. Viszont a kooperatívval szervezési okokból együtt járó szünetek miatt én is pórul jártam párszor, például elfelejtettem, hogy grappling hookom, és gyalog jártam "repülés" helyett, amíg haver nem szólt :D
Ami agyrém volt, hogy kontrolleren átállíthatatlanul az R1/RB-re tették az ugrást az X-re meg valami hülye cheater funkciót, amit úgysem használok. Nem értem, hogy ezt miként gondolták. Persze PC-n ki lehet cselezni.
És igen, gamepaddel jobb, szinte - vagy nem is szinte - mindig vagy nem csak szinte én nyertem az összes harci challenge-et vagy platformerest, ha bekapcsoltuk. Egyedül a lőfegyverekkel rosszabb vele célozni (bőven elvoltam így is hardon), de az a játék legkisebb szelete. A Dead Island után - amit még egér+billentyűzettel kezdtem - ez nyilván nem volt meglepő.
Fallout4-et behúztam akciósan a steames vegyes, meg 5.5/10 metacritic értékelések ellenére.
Az a helyi user score, ami a mérvadó kifejezésünk ellentétpárja. Nyilván büntetnek érthető okokból játékokat, de én nem tekintem relevánsnak. Mondjuk a Fallout 4 esetében sanszos, hogy nekem sem jön be jobban, de igazságtalan nem lennék, pláne nem látatlanban.
Steamen még a fizetős mod-os baromság miatt húzták le szvsz., az 5.5-ös értékelés meg nyilvánvalóan aránytalanul alacsony. FO3/New Vegas egyértelműen maradandóbb élmény volt, de nem egy rossz játék, csak hát megint a rossz irányba léptek a fejlesztések terén (leegyszerűsített dialógusok stb.).
A Creators Club előtt mixed volt az után negatív lett. Viszont azért még mindig működnek az ingyenes modok is elvileg nem kötelező egy custom Power armort venni, ha talál az adott player ingyeneset is... A legtöbb ilyen fizetős tartalmas/itemes játéknál is csak opcionális a különböző itemek, cuccok vásárlása.
Ha mondjuk pl. a DL-hoz kellene hasonlítanom a FO4-et, akkor nekem inkább a FO4. De meg tudom érteni azokat is akiknek a FO4 kevés, nem pedig a DL sok.
Mondjuk, én sem a Borderlandset, sem a Dead Islandet, sem a Dying Lightot nem erőltettem kooperatívon kívül, a taktikai mélységtől függetlenül ez kulcsfícsör ezekben a játékokban. Tudtommal a Fallout 4-ben ez nem így van.
FO4 csak single, ha jól tudom, de én a DL-t Borderlandst is singleben játszottam, coopot nem nagyon játszok. (Diablo3-ban volt néhány jó coop partim azért, de nem jellemző)
Lassan eljutok már én is a South Park végére, muszáj egyben végigtolni, különben elfelejtem a sok rohadt kombinációt, meg hogy hol-merre-mit hagytam vajon el. Viszont Mephisto-nál már annyira idegesítő, amikor 1 szaros képernyőn 5-6 segítőt kell behívni és mindig ki kell várni 15mp-et a hülye bejátszásaikra is. Ez már vérbeli szopatás... Nem hiszem el, hogy a teszterek újjongva tapsoltak, hogy ezaz 150edjére is végignézhetem ugyanazt tök fölöslegesen.
Végül bele sikerült tenni egy 18 órát a végigjátszásba, pedig 1-2 dolgot elhagytam. Végére jól elborult az egész. Arra nem emlékszem már, hogy az első részben is ilyen idegesítő időhúzások voltak, mint itt a haver behívása?
A harcrendszer ma már öregecske, annak idején egyáltalán nem számított rossznak, sőt kiismerve kifejezetten élvezetes tudott lenni. Jóra kevés sajnos példa volt. Máig nincs sok. Ajánlom a G3-at az eredeti harcrendszerrel - semmi alternative balancing és AI -, és imádni fogod a G2-ét ;)
kiegyensúlyozatlan xp/szintezést
Feltételezem nem a szinthez igazított ellenfeleket hiányolod, hanem a fejlődési ívet furcsállod. Van mit :) A Night of the Ravenben amúgy is válaszolni akartak a kritikákra, hogy az alap G2 kissé könnyebb lett a legnagyobb rajongók számára (mivel én G2->G1->NotR sorrendben ismerkedtem a szériával, azt sem találtam sétagaloppnak). Főleg mágussal ügyeskedés inkább harc helyett az első 3-4 fejezet, ami inkább fárasztó, mint nehéz.
Igazából az a bajom, hogy nem mondja el a játék, hogy hogyan működik. Ütöm a csávót, szinte nem sebződik semmit aztán hirtelen bekap egy nagyot. Vagy fordítva ha, engem ütnek, bár én többnyire még az ilyen kritikus találatokon kívül is jelentősebb mértékben sebződöm.
Én elfogadom amúgy, hogy legyenek olyan ellenfelek amikkel csak később érdemes kezdeni, de ezek a rejtett, statisztikán alapuló dolgok eléggé lefárasztanak. Főleg ha semmi értelme, mert épp egy random banditával verekszem akin nulla páncél és kezében egy bot, miközben én milícia páncélban, pengés bottal és 65 str-el nyomulok 11-es szinten.
Akkor ott van még, hogy míg az ellenfelek át tudnak ütni és futni egymáson mikor csoportosan verekednek, én hiába lendítem át egyszerre hármon a kétkezes fegyverem, mégis csak a célpont sebződik(ha sebződik :D).
A távolsági fegyverek is elég wtf. Értem én, hogy kell a dex, hogy működjön, de akk ne mutassa már, hogy elmegy a célpontig a lövedék aztán nem történik semmi amint hozzáérne.
Ami már csak mellékes, hogy alig bírom megmondani az ütésekről, hogy az eltalált-e valakit a harcban. Sokszor mintha csak a levegőt csapdosnák a karakterek és mégis úgy veszi a játék, hogy betalált.
Amúgy egy évvel előtte jelent meg a Severance, úgyhogy a harcrendszernek nem mentség, hogy öreg a játék. :^)
Szintezéssel pedig az a probléma, hogy nagyon kevés pontot kap az ember és én pl Khorinis-ban kezdve erősen kellett, hogy mérlegeljem, hogy most akkor olyan dolgokra költsem amitől x küldetéseket megtudom csinálni majd, vagy olyanra amitől legalább az útszéli farkast meg tudom ölni.
A vége azt lett, hogy leszedtem notrcustomizer-t és belőttem hogy +20% xp mindenből és szintlépésnél is több pontot kapjak...:D
Viszont azt aláírom, hogy tényleg nagyon jó és TES meg pár másik agyon ajnározott RPG széria utóbbi pár részei elbújhatnak.
Minimális sebződés (5 dmg) mindig van, ellentétben az első résszel. Na meg ez egy RPG, nem combat simulator, statok sokat számítanak.
Ha 2017-ben találkoztál vele először, akkor biztos meglepő lehet, hogy nem fogja az ember kezét a játék, de ezen azért túl lehet lendülni egy-két óra alatt.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Don't worry, más sem. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ha bejön valami írsz, ennyi :) Szerintem ez (lenne) az oldal erőssége, hogy saját tapasztalatból írni beszámolót :D
Ahogy gondoljátok, amúgy Strato-val már beszéltük a múltkor, viszont akkor privátban írjátok meg a teendőket.
South Park: Fractured but Whole
16 óra és 7 perc alatt befejezve. Minden összegyűjtve. Extra boss leverve.
Egyedül csak a legnehezebb nehézségi szint + fekete karakterrel való végigjátszás nincs meg. Majd talán egyszer azért előveszem. Nem annyira jó, mint az előző rész, de nem is olyan borzalmas mint ahogy a Steames gyökerek írják a Uplay miatt.
Fél órát szívtam, mire rájöttem hogy a ghosting miatt nem tudok egyszerre 3 gombot lenyomni a billentyűzeten (rohadt felcserélt y-z miatt) és ezért a WC-s részen se jutottam tovább. Aztán persze rájöttem és átállítottam más gombra, de addigra olyan ideges lettem, hogy inkább a Verdák 3-at néztem meg :D.
Borderlands 2
Már tavaly lement az alapjáték, de idén még jó pár hónapig kitartottak a DLC-k a szórványosan összehozott co-op miatt.
Szebb lett (még mindig dadogó performance-szal), szokatlanabb járműirányítással (ha kontrollerrel játszol, a bal analóggal adagolod a gázt is). Ami azonban igazán tetszett, hogy a kicsit is eltaláltabb régi NPC-k megtartása mellett végre emlékezetesebb - bár jellemzően túlértékelt - ellenségeket is kaptunk, plusz a játékos terelgetése alatt feloldott jellemű előző hősök fontos NPC-k lettek, jó volt látni őket visszatérni fontos szereplőként - természetesen más új figurák felbukkanása mellett.
És kb. ennyi, mert a kicsit újrakevert/felfrissített képességek és fegyverek ugyanazt a tunkolás, minimális összejátszást is alig igénylő mechanikát hozzák, mely szerint néhány arénaharcon túl úgyis nyersz, csak eleget kell az ellenség nyakára járni. A játék harmadától a pénz végtelen, minden küldetés triviális minősítésű, még a DLC-ké is, hiába játszódnak a főszál után (és kezdődnek esetleg büdös nagy spoilerrel, ha véletlenül rákattintasz a helyszínükre), és hiába nem vagy azzal még sehol.
OK, van egy stílusa a világnak, és vannak poénok is - mert annyi a duma, hogy nagy számok törvényei szerint lesz közöttük vicces is. Nem, tényleg nem rossz, de annyira nem humoros, mint szeretne. Ez van, ha az ember Ron Gilberten és Tim Schaferen nőtt fel. Horribile dictu Rejtőn,
A sok pofázás pedig single-be való, de itt kooperatívba? Két szót nem lehet szólni egymáshoz, mert az az idióta Handsome Jack nem tud leszállni rólad! Ez egy akciójátékban nem okés! Diablo mikor zaklatott téged, amikor századik fallen one-t vagy csontvázt lootoltad?! Vagy hogy filmes analógiával éljek: a xenomorfkirálynő mikor ugatta végig rádión keresztül azt a részt, amikor Ripley ágyba rakta Nyuszit, pardon Newtot?! Mindenesetre jobb motivációt az elhallgattatására nem is kínálhatott volna. Kösz, Jack, nem sok virtuális ellenséget rühelltem ennyire!
A DLC-k többnyire rendben vannak, bár velük talán túl nagy tud lenni a csomag, ahhoz képest, ami számomra benne volt, a Tiny Tina's Assault on Dragon Keep viszont talán az egész franchise legjobb szelete.
A közös mókázáshoz korrekt játszótér volt, de attól egy ezredmásodpercig sem kellett félni, hogy elsüllyedünk a futóhomokozójának mélységében.
Sors bona, nihil aliud.
Beszarsz majd, ha végigtolod. Ennél epikusabb cuccot én még nem basztam, a végjáték zseniális.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
Nem kiemelkedő játék, főleg így x-edik rész után, de konzolozon splitscreen-ben nincs meg az a luxus, hogy válogasson az ember. Szvsz. korrekt kis lövölde, hozza ami elvárható tőle. Annyira hiánypótló, hogy minden kis plusz tartalmat bekajál az ember.
Élveztem a játékot (Evil Within 2) és sztem fejlődött az első részhez képest, tovább megyek: látom a sorozat jövőjét.
De továbbra sem ér fel a műfaj nagyjaihoz. Egy kiváló harcrendszer, jó pályák, pár emlékezetes jelenet és korrekt bossok. A történetet pedig élvezhetően adták elő, de semmi eredetiséget nem tartalmazott.
Viszont ami nagyon velem maradt az a stáblista alatt felcsendülő "ordinary world" feldolgozás volt.
Klasszikus nem lesz az biztos, de igényes játék horror és akció műfaj rajongóknak egyaránt.
South Park: Fractured but Whole
Nekem kicsit több mint 19 óra lett a vége, mindenképp hosszabb mint a Stick of Truth. Szvsz nem rosszabb vagy jobb ez. Bár való igaz nem _annyira_ változatosak a helyszinek mint abban, de annyit röhögtem, hihetetlen. :D Egyik dafuq jött a másik után. A Seven Layer Quesarrito Chipotle Beefy Nacho Supreme-en úgy felröhögtem... :D Meg mindig agyaltam, hogy "hmm, x vagy y karaktert még nem láttam előbukkanni" aztán valami teljesen váratlan helyen megjelentek. Így végig kiszámíthatatlan volt az egész, ami nagyon tetszett. "Well well well... The plot thickens" Sírtam baszki... :D Pár dolog legalább annyira sokkolt mint a hitler beszédet mondó hajlékalanok az előző részben. ^^ Egyedüli probléma talán az, hogy a "puzzle" részek nagyon repetitívek egy idő után, főleg a vége fele. Az új harcrendszer nagyon fasza és ez a rész is tele van emlékezetes pillanatokkal úgyhogy egy pillanatig nem bántam meg a végigjátszást. A rengeteg késést viszont azért annyira nem értem. A téma kedvelőinek ez is kötelező mindenképp. "Hail Satan" XD
+1
Viszont PC-n arra figyeljetek, hogy ha nem valami mechanikus csodabillentyűzetetek van, akkor az első misszión lehetetlen átjutni, ha nem teszitek át a z-t k-ra mondjuk, mert a ghosting miatt nem fog engedni 5 billentyűt egyszerre lenyomni. Később a k-val se működnek a nehezebb WC-s baromságok, így én rá is hagytam azt a részét. Biztos a monitorgyártók támogatták, mert én is majdnem bevertem egyet a gépnek, mire rájöttem.
Egy pillanatig meg se fordult a fejemben, hogy ne kontrollerrel jatszam ezert nalam ilyen problema nem nagyon merult fel. Nem is ertem hogy mukodhet par dolog billentyuzeten ertelmesen. =\
Van Logitech rumble pad-em, de annyira ritkán használom, hogy nem vagyok hozzászokva, így 1 végigjátszásra nem is veszem elő. Mondjuk mindegy mert sima easy-n tolom, csak a történet érdekel, nem kell a kihívás.
Racist!
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Elex
alig fél óra után szóval messze nem alapos, továbbá nem játszottam a többi Piranjással:
-nem világbajnok a grafika, de nem is ronda. A minimum requirement gépem van kábé, és alig döcög, majdnem teljesen simán fut.
-a kezelés atom szokatlan, de működik. Nem magyarázza agyon hogy mit hogy kell csinálni, de rá lehet jönni.
-a sztori, meg a beszélgetések picit gagyik. Később lehet beindul, hiszen még alig játszottam.
A bőrszínnek nincs köze a nehézséghez. :) Bár poénnak jó volt továbbra is.
Ezt én maximálisan elfogadom, de azon nem változtat sajnos, hogy szinte semmiféle csapatmunkát nem igényel. Nincs tétje a halálnak. Ez a Dead Islandre is igaz többé kevésbé.
Viszont éppen a minap ment le a Dying Light alapkampánya (melyről terveztem idevetni pár keresetlen sort), abban már más a helyzet. Vannak választható nehézségi szintek, ha meghalsz buksz egy rakat survivor XP-t, kivéve ha - még nem vagy legend és - éjszaka kockáztatsz durvulósabb körülmények között.
Még a kooperálásnak is több gyakorlati értelme van, egyrészt az említett tét miatt, másrészt sok esetben a zárfeszegetés közben nem árt, ha valaki bevédi a hátsó fertályodat. Ha pedig nálad félősebben játszol együtt, akkor csak a növeli a parafaktort, ahogy sikongat, vagy amikor egymást zombinak nézitek :)
Azért a DL sem tökély: az alap, hogy a klisés sztori dögunalom, de a profibbra fejlesztése a Dead Island CS-filmesebb hatása után számomra nem plusz. Eleve narratíva szempontjából még bénább is a kooperatív: a szellemi elődben a különböző karakterek végig jelenlevő szereplők, itt meg amikor elvileg egyedül vagy, akkor is magadat látod megtöbbszörözve. Nem tragédia, csak a BL és a DI után ez így gyengébb. Ráadásul míg a DI-ben csak a tutorialt kell egyedül játszani, itt éppen a végjátékot. Érted, végignyomjátok a teljes kampányt vállvetve, aztán a végén szól, hogy csak egyedül mehetsz lenyomnia bosst, akit eddig hajkurásztatok. Bízom benne, hogy legalább valami különösen jóféle lengyel vodka ihlette ezt a baromságot.
Mechanikailag amúgy indokolt, mert az utolsó bossfight annyira vicc, hogy csak így működik. Játékmenetspoiler:
Egyszerűen bicskanyitogató, hogy éppen ezért kellett elvenni a közös befejezés élményét. Kegyetlen rossz szájízt hagyott az egésznek a végére.
A kiterjedtebb képességfák is csalókák, hiszen a különböző karakterosztályok hiányában és alap képességeket beleműtve könnyű volt őket megcsinálni. Nem pen & paper RPG ez, hogy jól álljon neki az, hogy egy rakat szintet meg kell lépni a földön fekvők megtaposásához. A legtöbb képesség meg biztos érdekes - másnak, engem nem nagyon motiváltak.
Még egy dolog amit rühellek: az 5 méterrel melléd csapó behemótokat, akik ezzel stunnolnak és leszedik a HP-t nagy részét. Egy magát úgy-ahogy reálisnak álcázó akciójátékban engem ez nagyon zavar, ahogy az is, amikor a játék elején hardon vagy nightmare-en 100 ütés kell egy ember zombi fejébe pajszerral, mert ez kérem szépen RPG!
A kisebb-nagyobb finomítások és főleg a parkouring persze frankó (a kocsik hiánya is rendben van így, úgyis van azokra a kiegészítő), és sokkal erősebb túlélős-horroros atmoszféra, de a DI önfeledtebb, már-már szuperkedős akciója sem volt rossz. Összekapottabb játék a DL (azért sem a performance, sem a bugmentesség nem mindig érte el a kívánt szintet), de a DI-hez képest nem nyújtott számomra jobb játékélményt. Más a kettő, ami nem feltétlen baj. Mint általában a Techland játékai, ez is jól szórakoztatott, de rendre fel tudott bosszantani is a "lengyelségeivel".
Sors bona, nihil aliud.
Fallout4-et behúztam akciósan a steames vegyes, meg 5.5/10 metacritic értékelések ellenére. Így néhány óra után a grafikát eleinte szokni kellett, de maga a játék nem rossz. Kb. ugyanaz a feeling mint anno a FO3, bár az technikailag mintha fejlettebb lett volna abban az időben, itt főként a grafikára gondolok.
Dying Light-al kapcsolatban nekem egy kicsit sok. Főleg a viszonylag gyorsan elhasználódó fegyverek. Illetve ha 2 hétig nem játszok újra kell tanulnom az irányítást a sok kombó miatt...
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Egy idő után azért van elég fegyver, együtt lehet élni vele, hogy három javítás után mennek végleg a levesbe, legalábbis nekem sikerült. Viszont a kooperatívval szervezési okokból együtt járó szünetek miatt én is pórul jártam párszor, például elfelejtettem, hogy grappling hookom, és gyalog jártam "repülés" helyett, amíg haver nem szólt :D
Ami agyrém volt, hogy kontrolleren átállíthatatlanul az R1/RB-re tették az ugrást az X-re meg valami hülye cheater funkciót, amit úgysem használok. Nem értem, hogy ezt miként gondolták. Persze PC-n ki lehet cselezni.
És igen, gamepaddel jobb, szinte - vagy nem is szinte - mindig vagy nem csak szinte én nyertem az összes harci challenge-et vagy platformerest, ha bekapcsoltuk. Egyedül a lőfegyverekkel rosszabb vele célozni (bőven elvoltam így is hardon), de az a játék legkisebb szelete. A Dead Island után - amit még egér+billentyűzettel kezdtem - ez nyilván nem volt meglepő.
Az a helyi user score, ami a mérvadó kifejezésünk ellentétpárja. Nyilván büntetnek érthető okokból játékokat, de én nem tekintem relevánsnak. Mondjuk a Fallout 4 esetében sanszos, hogy nekem sem jön be jobban, de igazságtalan nem lennék, pláne nem látatlanban.
Sors bona, nihil aliud.
Steamen még a fizetős mod-os baromság miatt húzták le szvsz., az 5.5-ös értékelés meg nyilvánvalóan aránytalanul alacsony. FO3/New Vegas egyértelműen maradandóbb élmény volt, de nem egy rossz játék, csak hát megint a rossz irányba léptek a fejlesztések terén (leegyszerűsített dialógusok stb.).
A Creators Club előtt mixed volt az után negatív lett. Viszont azért még mindig működnek az ingyenes modok is elvileg nem kötelező egy custom Power armort venni, ha talál az adott player ingyeneset is... A legtöbb ilyen fizetős tartalmas/itemes játéknál is csak opcionális a különböző itemek, cuccok vásárlása.
Ha mondjuk pl. a DL-hoz kellene hasonlítanom a FO4-et, akkor nekem inkább a FO4. De meg tudom érteni azokat is akiknek a FO4 kevés, nem pedig a DL sok.
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Mondjuk, én sem a Borderlandset, sem a Dead Islandet, sem a Dying Lightot nem erőltettem kooperatívon kívül, a taktikai mélységtől függetlenül ez kulcsfícsör ezekben a játékokban. Tudtommal a Fallout 4-ben ez nem így van.
Sors bona, nihil aliud.
FO4 csak single, ha jól tudom, de én a DL-t Borderlandst is singleben játszottam, coopot nem nagyon játszok. (Diablo3-ban volt néhány jó coop partim azért, de nem jellemző)
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Lassan eljutok már én is a South Park végére, muszáj egyben végigtolni, különben elfelejtem a sok rohadt kombinációt, meg hogy hol-merre-mit hagytam vajon el. Viszont Mephisto-nál már annyira idegesítő, amikor 1 szaros képernyőn 5-6 segítőt kell behívni és mindig ki kell várni 15mp-et a hülye bejátszásaikra is. Ez már vérbeli szopatás... Nem hiszem el, hogy a teszterek újjongva tapsoltak, hogy ezaz 150edjére is végignézhetem ugyanazt tök fölöslegesen.
Végül bele sikerült tenni egy 18 órát a végigjátszásba, pedig 1-2 dolgot elhagytam. Végére jól elborult az egész. Arra nem emlékszem már, hogy az első részben is ilyen idegesítő időhúzások voltak, mint itt a haver behívása?
Gothic 2
Ekkora egy telibe kúrt szar harcrendszert ritkán látni. Amúgy azt, meg a teljesen kiegyensúlyozatlan xp/szintezést leszámítva egy jó játék.
Éljenek a videojátékok!
A harcrendszer ma már öregecske, annak idején egyáltalán nem számított rossznak, sőt kiismerve kifejezetten élvezetes tudott lenni. Jóra kevés sajnos példa volt. Máig nincs sok. Ajánlom a G3-at az eredeti harcrendszerrel - semmi alternative balancing és AI -, és imádni fogod a G2-ét ;)
Feltételezem nem a szinthez igazított ellenfeleket hiányolod, hanem a fejlődési ívet furcsállod. Van mit :) A Night of the Ravenben amúgy is válaszolni akartak a kritikákra, hogy az alap G2 kissé könnyebb lett a legnagyobb rajongók számára (mivel én G2->G1->NotR sorrendben ismerkedtem a szériával, azt sem találtam sétagaloppnak). Főleg mágussal ügyeskedés inkább harc helyett az első 3-4 fejezet, ami inkább fárasztó, mint nehéz.
A legjobb RPG sem lehet tökéletes :)
Sors bona, nihil aliud.
Igazából az a bajom, hogy nem mondja el a játék, hogy hogyan működik. Ütöm a csávót, szinte nem sebződik semmit aztán hirtelen bekap egy nagyot. Vagy fordítva ha, engem ütnek, bár én többnyire még az ilyen kritikus találatokon kívül is jelentősebb mértékben sebződöm.
Én elfogadom amúgy, hogy legyenek olyan ellenfelek amikkel csak később érdemes kezdeni, de ezek a rejtett, statisztikán alapuló dolgok eléggé lefárasztanak. Főleg ha semmi értelme, mert épp egy random banditával verekszem akin nulla páncél és kezében egy bot, miközben én milícia páncélban, pengés bottal és 65 str-el nyomulok 11-es szinten.
Akkor ott van még, hogy míg az ellenfelek át tudnak ütni és futni egymáson mikor csoportosan verekednek, én hiába lendítem át egyszerre hármon a kétkezes fegyverem, mégis csak a célpont sebződik(ha sebződik :D).
A távolsági fegyverek is elég wtf. Értem én, hogy kell a dex, hogy működjön, de akk ne mutassa már, hogy elmegy a célpontig a lövedék aztán nem történik semmi amint hozzáérne.
Ami már csak mellékes, hogy alig bírom megmondani az ütésekről, hogy az eltalált-e valakit a harcban. Sokszor mintha csak a levegőt csapdosnák a karakterek és mégis úgy veszi a játék, hogy betalált.
Amúgy egy évvel előtte jelent meg a Severance, úgyhogy a harcrendszernek nem mentség, hogy öreg a játék. :^)
Szintezéssel pedig az a probléma, hogy nagyon kevés pontot kap az ember és én pl Khorinis-ban kezdve erősen kellett, hogy mérlegeljem, hogy most akkor olyan dolgokra költsem amitől x küldetéseket megtudom csinálni majd, vagy olyanra amitől legalább az útszéli farkast meg tudom ölni.
A vége azt lett, hogy leszedtem notrcustomizer-t és belőttem hogy +20% xp mindenből és szintlépésnél is több pontot kapjak...:D
Viszont azt aláírom, hogy tényleg nagyon jó és TES meg pár másik agyon ajnározott RPG széria utóbbi pár részei elbújhatnak.
Éljenek a videojátékok!
Minimális sebződés (5 dmg) mindig van, ellentétben az első résszel. Na meg ez egy RPG, nem combat simulator, statok sokat számítanak.
Ha 2017-ben találkoztál vele először, akkor biztos meglepő lehet, hogy nem fogja az ember kezét a játék, de ezen azért túl lehet lendülni egy-két óra alatt.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Részben egyetértek, viszont ne feledjük, hogy az akkori TES (kb. Morrowind) még bőven a zseniális szintet hozta.
És a "Gothic széria" (Riseneket meg egyéb szarokat is ideértve) ugyanúgy durva lejtmenetet produkált később.
Non serviam